Somogyi Néplap, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-29 / 176. szám

Valami más, mint amit akartak Meglepetés a „boszorkánykonyhán” Madárlesen a Balátán A »boszorkánykonyhát« hi­vatalosan így hívják: techno­lógiai konyha. A polcokon be­főttek sorakoznak, s a helyi­ség inkább emlékeztet labora­tóriumra. mint konyhára. Fe­hér köpenyes technológusok dolgoznak itt, s nemcsak új konzerveket »-találnak- ki. ha­nem rendszeresen ellenőrzik a régi, jól bevált készítménye­ket is. A Nagyatádi Konzerv­gyár területén nem nagy he­lyet foglalnak el. munkájuk jelentőségét azonban nem a hely nagysága határozza meg. — Minden új készítmény innen indul el — mondja Fo­dor Árpád osztályvezető. Ké­sőbb még hozzáteszi: — Az, hogy beválik-e, nem mindig rajtunk áll. Mintáinkat a ke­reskedők megismerik, s tőlük függ. hogy rendelnek-e belőle vagy sem. A befőttekből nehéz új dol­gokat csinálni, valamivel azon­ban évről évre jelentkeznek a piacon. Az egy éve felállított technológiai konyhában kicsi­ben mindent meg lehet csinál­ni, amire — nagy tételekben — képes a gyár. Azt is mond­hatnánk, hogy egy játéküzem ez. — Hogyan készül egy új ter­mék? — faggatom az embere­ket. — Többféleképpen: valaki­nek van egy jó ötlete, s meg­próbálja megcsinálni, de az is előfordult már, hogy beszél­getés közben — csak úgy a hecc kedvéért — mondott va­laki egy receptet, s később ki­derült, a gyakorlatban is meg lehet csinálni. Zömmel asszo­nyok dolgoznak itt, s »kísér­leteik- nemegyszer otthon, a konyhában kezdődnek. — Vagy úgy indul egy új, mint a nagy felfedezőknél — szol közbe Tóth Edit technoló­gus. M agasan a Baláta ősi ar-1 Magasan a láp és az erdő 1 cuLatú lápvidéke fölött j fölött éles »kiő-kiő- hang hal­ülök a »madártorony- | latszik. Egerészölyv pár ke­Kicsiben itt mindazt meg lehet nagy mértekben. esinálni, amit a gyárban Kitör a nevetés. — Hogyan? — kérdezem. — Más jön ki, mint amit akartunk. — Például? — Példa van, de az marad­jon a mi titkunk. A fogyasztók mór ismerik azt a termékün­ket, szeretik is. Eredetileg mással kísérleteztünk, s elté­vesztettük az arányokat. Más jött ki belőle és bevált. Természetesen a gyár napi termelési gondjaival is foglal­koznak itt. Azzal például, hogy miként lehet egy új tí­pusú — a réginél valószínűleg kisebb űrtartalmú — üvegbe ugyanannyi uborkát belerak­ni? S közben új dolgokon tö­rik a fejüket. Most például ka­lóriaszegény narancsszörp elő­áll ítás/.n dolgoznak. A recept többé-kevésbé készen van már, csak éppen az ara nem ban«. így nevezik itt ezt a mintegy tíz méter magas meg- l'igyelőtornyot, amelyet más­fél évtizede építtetett a láp szélére az Országos Természet védelmi Hivatal, és amelyet most felújított a kaszó-pusztai erdészet. Innen fentrői kitűnően be­látható a mocsárvidék jó xé- sze. Mint óriási szivacs ter­peszkedik a terület legnagyobb részét elfoglaló fúzláp. Körü­lötte a sötétzöld égererdő ko­szorúja, azon túl pedig a gyer­tyános. tölgyes, cseres maga­sodik. E sokféle kulisszájú színtér közepén tündérrózsá­val tarkított, nagy felületű nyílt víz csillog. Érdeklődése­met elsősorban az itt élő ma­darak kötik le. Nagy teljesítményű telesz­kópom a késő délutánra fo­kozatosan megélénkülő madár­élet mozzanatait szinte meg­fogható közelségbe hozza elém. Legfeltűnőbb — s talán a ] legszebb madar — a három hófehér nagy kócsag, amely egy füzfabokron ül mozdulat­lanul. Egyiküknek még a szár­nyát díszítő csipkeszerű, fi­nom dísztollai is jól kivehe­tők. Most egy negyedik pél­dány is előkerül. Közelemben száll le az alacsony vízben. Kis ideig szobormereven fi­gyel, majd villámgyors moz­dulattal arasznyi halat emel ki a vízből. Új és értékes faja a Balátának a nagy kócsag. Csak néhány éve tartózkodik iitt. Hazánkban ritka madár, ' mindössze a Kis Balatonon, a Velencei- es a Fertő-tavon fészkel. ring a fejünk fölött. A rend­kívül megcsappant állomány hasznos képviselői ők. A torony mellett néhány méterre vastag, kiszá­radt nyírfa áll. amely­ben kerek lyuk jelzi egy odú bejáratát. Nemsokára meg is Lassgn leszáll tét. ért, é» • hangok nem ülnek ei. Ilyen­kor, fiókanevelés idején, han­gos a láp a sok száz madár szavától. A néhány — éppen távertV­vünk lencséjébe került — ma­dár bemutatásával ízelítőt kaptunk abból a csodalatosán szép és hangulatos képből, mely a Balátán fogadja a ter­jelenik a nyílás közelében j mészetvizsgálót. Igaz, t. Allies AW TTL annak lakója: egy kis tarka- harkály. Amint bebújik a fé- szteküregbe. hallható a fiókák élénk üdvözlő hangja, ame­lyek fogadják a bizonyára ele- séget hozó anyaxmadarat. Ez a faj sem szex-epeit eddig a Ba­látán fészkelők listáján. Egy égerfa kiemelkedő csúcshajtásán két, anyányi tövisszúrógébics fióka kapasz­kodik. Repülni még nem tud­nak, de iagatottan, hangos szó­val követelik az élelmet. Itt etetik őket az időnként meg­jelenő szülőmadarak. Most éles kiáltás hallatszik, és mint repülő drágakő, kék­barna színű jégmadár villan el a víz fölött. A lemenő nap sugarai előtt két szürke gém sötét árnyké­pe jelenik meg. Méltóságtel­jes, lassú száx-nycsapásokkaJ ereszkednek a sekély vízbe. A vízityúk halk, éles kity­tyentése hallatszik. Megjelené­se a nyílt vízen a sötétség kö­zeledtét jelzi. Eri-e utal a gyé­kényes melyéről hallatszó halk robbanások zaja is. amely a lápból éjszakára kifelé igyek­vő vaddisznóktól származik. könpyű ezt az élményt és eze­ket az ismereteket megszerez­ni. A Baláta nem könnyen adja meg magát. »Vérünkkel kell adóznunk« a sikerért. A szárazon a szúnyogok és a bö­gölyök (köztük másfél c«lti- méteresek is), a víidben a pió­cák hadával kell vesződni. Ál­landó kell eme tlenkedésuk mellett eltörpülni látszik a sokkal komolyabb veszély, a keresztes vipera jelenléte. égis, minden toutaltó szí­ve megdobban az érin­tetlen természet ilyen kincsének láttán, é* felötlik benne á kérdés: vajon ismer­jük-e kielégítően az itt élő nö­vények és állatok életét? Fog­lalkoznak-e megfelelő inten­zitással ennek az érdeke» vi­lágnak a felderítésével? M‘ A Baláta nemcsak Somogy1 megyének, hanem hazánknak is egyik legjelentősebb termé­szeti emléke, ősi állapotban megmaradt mocsár- és lépnn- déke élő természettudományi múzeum. Megőrzése a Somogy megyei Természetvedelmi Bi­zottság és a toasDÓ-puszUm er­dészet közös feladata. l>r. Marián Miklós A sertéstenyésztés száz éve A mezőgazdasági statisztikai 1 egész állomány több mint 90 adatgyűjtemény sorozatban a Központi Statisztikai Hiva­tal gondozásában megjelent a második, megyei adatokat tar­talmazó állattenyésztési kötet, amely ezúttal a sertéstenyész­tés száz évét dolgozza fel. Ez­zel a több mint három és fél százoldalas kiadvánnyal olyan összegezés kerül a szakembe­rek, a mezőgazdasággal foglal­kozók, az iránta érdeklődök kezébe, amely minden részlet­re kiterjedően beszéli el — puszta számokkal — mindazt, ami hazánk sertéstenyésztésé­ben 1870-tól 1970-ig történt. Foglalkozik a kiadvány a ser­tés-, a kocaállomány alakulá­sával. részletezi, hogyan ősz- lőtt meg ez az állomány 1950—^ 1970 között az egyes társadat- f mi szektorok között. Külön is- « merteti az állami gazdaságok, J a termelőszövetkezetek, vala- \ mint a kisegítő és egyéni gaz- J daságok állományának alakú- f lását. végül a tenyésztett faj- \ ták és a törzskönyvezett álló- J mány adatait összegezi. A számtalan beszédes, érdé- é kés tényből most csak né- í hányra szeretnénk felhívni, aí figyelmet. 1870-ben az országi1 megyéi közül Somogybán tar- f tották a legtöbb sertést. Az # akkori 151 140 egyedet szám- * láló állomány egy évszázad százaléka zsirjellegü volt. 1935-re már esz az arány 83.7 százalékra csökkent. 1942-re az országosnál jóval nagyobb arányban, csaknem harminc százalékra emelkedtek So­mogybán a húsjellegű fajták, míg 1949-ben a zsírsertések 31,6 százalékra csökkentek. Csak példaként említettük ezt a néhány adatot egy figye­lemreméltó fontos adatgyűjte­ményből. felel meg semhogy sem. A Li- ( manón ból éi-kezett narancssű- »rítményt olyan édesítőszerrel kellett keverni, amelyik nem hizlal, de nem is drágább a répacukornál. Készül recept olyan almabe­főttre is. amelyik cukor he­lvett más édesítőt tartalmaz. Hogy miként? Erről — idegen előtt — nem beszélnek a tech­nológiai konyha dolgozói. — Mi a legújabb termékük? — A zellersaláta és a para­dicsomos káposzta. — A káposzta az teljesen kész? — Igen. Csak hús kell bele és egy rántás. De az már a háziasszony feladata. M. Ugyancsak új faja a lápnak a tyúk nagyságú, sargásfehér színű üstökös gém. Kiemelten védett, ritka madár. A levegő hangos a szerte­szét röpködő bakcsók kiáltá­saitól. Nagy számban élnek itt. Egy kisebb víztükrön két búbosvöcsok pár terelgeti úsz­káló fiókáit. Az egyik kicsi az anyamadár hátára telepszik, úgy látszik, elfáradt. Elérkezett a tőkés récék hú­zásának ideje Egyre több kel fel a nyílt víziói és a rejtett kis vizekről. Nagy csapatok­ban x-epülnek ki — északra és keletre — a láp területéről. A szárcsák ragaszkodnak j megszokott helyükhöz, a gyé- ' kényszegélyhez. Számos szür- j késbarna fiatal is felfedezi ető j a fekete madarak között. Cigánvi-éce vezeti fiókáit egészen közel a torony lábá­hoz. Mint kis flottila közelít a j vízen a íeketésbarna anya- , madár és a mögötte úszó 6— I. i 8 buksifejű, ökiömnyi fiatal. Húsz évvel ezelőtt nyílt meg az első fiókkönyvtár Közel az olvasóhoz Az első városi fiókkönyvtár húsz éve kezdte meg a köl­csönzést. Ma már tizennégy fiók működik Kaposváron. reprezentatív Petőfi emlék­könyvtár lesz. A fiókkönyvtárak állomá­nyának gyarapítására az első Bánki Gyula, a városi fiók- I félévben hetxven, a második könyvtárak vezetője szorno- > félévben ötvenezer forintot rúan helvesbit az adaton, költünk. Olvasószolgálatunk ugyanis a donneri könyvtár át- j m;nlef,v ötezer ember igényeit ! elégíti ki. A külterületen la­kók, főileg az idősebbek alakítás miatt zarva van. — A költségvetési üzem áp­rilis 15-re ígérte az átadást, de még a kőművesmunkákat sem csinálták meg. Teljesen átala­kítjuk a könyvtárat, és az ed­diginél ezer kötettel többet helyezünk el. A berendezés már kész. csak az építők nem haladnak. De nemcsak panasz van. fi. Pécsi Tei’vező Vállalat már dolgozik a Kalinyin vá­rosrészben épülő új. 150 négy­zetméter alapterületű könvvtá runk tervein. A minisztérium­tól százezer forintot kaptunk a berendezésre és a könyvál­lomány megszerzésére. Ez egy SOMOGYI GÉZA Jégkoporsó 12. Egy ablakból virág repült alatt több mint megkétszere- <laz egyik kocsiba. Piciny cso- ződött, és 356 119-re emelke- ('kor ibolya. A katona, aki fel­dett 1970-re. Ezzel viszont az'^j?' lendületes dobással ,,, . ,|>kuldte egy, a jarda szélén allo állomány nagyságát tekintve |l kislánynak. Az meglepetten Somogy országosan a hetedik ('kapta el. Nagy, csodálkozó helyre került. Csak utaiássze- szemeit a fiú még látta egy rűen említjük, hogy a száz év j^rabIg' elt^ a “*"?«­Ji. ", _. ('ben. Egy kis6e fölemelkedve előtti harmadik helyezett Be-('megkísérelte csak egv pillanaj­kés megye tört az élre; az 1970-es ál'latszámlálúskor itt csaknem 638 ezer sertést írtak össze. Somogybán egy évszá­zad alatt a legtöbb — 419 822 sertés — 1968-ban volt Érdekes nyomon követni, hogy 1911 óta a tenyésztett fajták milyen változáson men-#. , , , . , , ^ „ , ,... , . hogy maga legyen az első hősi ték keresztül országszerte. Me- Megértette? gyénkben 1911-ben például az ti BiBESBiiBQ ra meglátni, amolyan férfikí­váncsiságból, hisz nem is lát­ta jól, szép-e vagy sem, kövér vagy sovány, csak azt látta, hogy üdén fiatal. Kinyújtott nyakkal figyelt, de hiába. — Szolnoki honvéd! — sü­vített élesen egy hang, — Ül­jön a valagára, mert leütöm a fejét. Jól vigyázzon, mert már sok van a rovásán. Ne­mélvgépkoosi hágcsóján me­netiránynak háttal állva, kivö­rösödött arccal ordít feléje. — Ha megérkeztünk, jelent­kezik nálam! Érti? — azzal nem várt választ, visszahúzó­dott a tizedes mellé. — Sok ganéja! — dohogott — Majd rendet csinálok. Még ő is dobál... mintha búcsú­ban lenne, abban a tetves fa­lujában. Már erősen alkon yodott, mire az állomásra ért a gép­kocsioszlop. Talán még nem is volt olyan késő, de az amúgy is sötét felhőket a szüntelen püfögő—sziszegő mozdonyok füstje még sötétebbre festette. Nyomasztó volt a párás leve­gő, melyet a korom és füstszag még folytóbbá tett. Az állo­másépület egyik lakásablaká­ból kiszűrődő rádiózene ösz- szekeveredett a várakozó bú­csúztatók, az utasok és az ál­halott! Megértette? Az meglepődve pillantott if előre, miközben visszazöttyent lomásszemélyzet zsivajával. A f a helyére. Koimora hadnagyot hozzátartozók legtöbbje hazai if látta, amint az ajtó nélküli sze- jókkal megtömött hatalmas csomagot cipelt. Most, hogy látták a gépkocsioszlopot kö­zeledni, nagy lett a nyugta­lanság. Mindenki egyszerre szerette volna meglátni a ked­ves arcot. Féltő büszkeséggel és titkos keserűséggel, belül összeszűkülő gyomorrai keres­ték fiukat, férjüket, apjukat. Rengeteg vidéki volt közöt­tük, sokan az ország másik végéből jöttek búcsúzni. A zsi­vaj fokozódott, amikor az élen haladó irányító személykocsi az állomás elé kanyarodva megállt. Egy tiszt tárcsával integetett, jelezte az oszlopnak, hogy balra — tovább a ra­kodó felé haladjon. Az épület elé csak néhány parancsnoki személygépkocsi állt. A neki­lódult tömeg hömpölygött a kocsisor és.az állomás beton­kerítése közt lévő néhány mé­teres sávon. Kis híján szeren­csétlenségek sorozata követ­kezett volna, ha egy erélyes hang nem csillapítja le őket. Komona, ahogy betette az ajtót, végignézett az éttermen. Az összetolt hosszú asztalnál ültek a tisztek. Álldogáló cso­portokban jól öltözött dámák nevetgéltek, divatról, kutyu- sokról bezsélgettek. Egy feltű­nően magas, érdekes arcú nő vitte a szót. Elegáns kosztüm­je vállán hatalmas szőrmeboa. Alig látszott ki a pici kutya, melyet a karjában szoronga­tott. Remegve húzódott meg a meleg fészekben, A néha szó­nem szívesen járnak be a megyei könyvtárba a távolság miatt. A könyvtáros is személyesen ismeri már a rendszeres láto­gatókat, így barátó légkör alakul ki. Akár könvvbarát- kiubnak is nevezhetjük fiók- könyvtárainkat. Az emberek így szívesen járnak el, meg­becsülik a könyvet. Olvasásra ösztönzi őket az is, hogy könyvtárosaink gyakran meg­kérdezik : tetszett-e egy-egy könyv. Meghálálják a szerele­tet azzal, ha újabb olvasókat vonnak be, s ez gyaikran elő­fordul. Rendszeresen tartunk 'é író—olvasó találkozókat. Járt »nálunk többek közt Sipos rakozottan simogató kezet nya- f Gyula, Baranyi Ferenc, To­logatta. Korándiné, gróf nád- fkáts Gyula és Bernáth Aurél. udvari Nádassy Kiotóid, egy százados felesége határozottan élvezte, hogy ö a központ. Gő­gös, nagyravágyó teremtés volt. nagy vagyonnal a háta mögött. Kissé lenézte a többi hölgyet, akik sem vagyonnal, sem ranggal nem bírták a lé­pést vele. Most éppen egy negyvenes hölggyel beszélge- tet. Kondorossy őrnagy fele­ségével, akiről köztudomású volt: oly féltékeny a férjére, hogy az mielőtt elmegy vala­hova, előbb lefekszik vele. Így aztán Kondorossy inkább na­pokig nem ment haza elfog­laltságára hivatkozva. Legértéktelenebbnek az osz­tályparancsnok feleségét tar­totta, akire mindig hideg ked­veséggel és nem eléggé titkolt ellenszenvvel nézett. A nagy vegyészeti gyár elnök-igazgató lányát, akit magában és otthon V zsidó dögnek nevezett, főleg f bizonytalanra becsült va na miatt utálta. Ahol csak hette. szellőztette annak ma­gánéletét. — Igazi kalmár — szokta mondani. — A pénzé­vel rangot, szerelmet és tisz­teletet vásárolt ez a béka. — Pedig erre semmi oka nem volt. A kétségkívül még nagy­szülőktől zsidó származású asszonyka eleven rajongással csüngött idősebb férjén. Mo­dern életet éltek, ami felszí­nesnek tűnt, de végtelen bi­zalommal voltak egymás i«4"‘ (Folytatjuk) Az. olvasóik a két évtized alatt megszerették a fiók­könyvtárakat. A fölmérések szerint Kaposvár könyvtárai a legkihasználtabba k az ol­vasottság szempontjából. V. E. ÍVÓ- 4 : te-5 SZÖVETKEZETÜNK VÁLLAL bádogos, villanyszerelő és épület­lakatos munkákat Cím: Vegyesipari Szövetkezet, Iregszemc.se. Telefon: 36. (11426)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom