Somogyi Néplap, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-27 / 174. szám

Nyári gondok a nevelésben

Mit csináljon szabad idéjében?

A NYÁRI szünidőben bi- w>ny sok szülőnek okoz fejtörést a gyermek nevelése, szabad idejének eltöltése. Mit csináljon egész nap a serdülő fiú vagy lány? Otthon ül- jön-e, vagy a nap nagyobb részében legyen távol a háztól? Engedjük szabadon, vagy korlátozzuk mozgását, és rendszeresen ellenőrizzük tevékenységét? Tanuljon-e nyáron, vagy minden percét játékkal, szórakozással töltse?

Minden kérdés egy-egy nagy nevelési probléma, persze csak annak a szülőnek, aki nyáron is foglalkozik gyermeke nevelésével. A továbbiakban szeretnénk néhány gondolatot kifejteni a gyermekek nyári szünidei foglalkoztatásáról.

Azt mindenekelőtt leszögezhetjük, hogy a nyári szünidő nem a tanulás ideje. Legalábbis nem az olyan tanulásé, amilyet szeptembertől júniusig folytat a gyermek. Ha azonban a tanulást, a tapasztalatszerzést tágabb értelemben használjuk, akkor nyugodtan elmondhatjuk, hogy a szünidő nagyszerű alkalom arra, hogy a gyermek olyasmit végezzen, amire tanév közben kevés ideje jut, ami éppen hiányzik életrendjéből.

Tudvalevő, hogy minden fiatalnak jellemzője a nagyfokú mozgásigény, az erőteljes tevékenységvágy. Nyáron sokféle lehetőség nyílik mozgásigénye kielégítésére, a szabadban való játékra, sportolásra, úszásra, fürdésre. Ha a gyermek még nem tud úszni, feltétlenül tanuljon meg. A szülő úgy szervezze meg a gyermek napirendjét, hogy rendszeresen legyen levegőn, sétáljon. labdázzon, használja ki a friss levegő, a napfény üdítő hatását. Semmi esetre sem kedvező dolog, ha a gyermekek egész délelőtt a lesotétí- tett szobában ülnek a tévé

1 előtt, és sokszor mosakodás j nélkül nézik az adást.

Sok-sok felmérésből eredő orvosi megállapítás, hogy a mai gyermek nem alszig eleget. Általában naponta két órával alszik kevesebbet, mint amennyit a fejlődő szervezet igényel. Ezt sokan úgy igyekeznek pótolni, hogy reggel nem keltik föl a gyermeket. Ennek az elgondolásnak az eredménye egy helytelen napirend kialakulása lehet. Ne reggel pótolja a hiányzó alvást a gyermek, hanem este.

RÉGI TAPASZTALAT, de

orvosi megfigyelés is, hogy az éjfél előtti alvás minden órája kettős értékű. A szervezet I életritmusa az oka ennek a j sajátságos helyzetnek. Az al- | vas élettani hasznát tehát nemcsak az órák száma, ha- I nem a napszak is meghatározza. Az éjjeli műszakban dolgo- i zók sosem olyan pihentek, I mint nappal dolgozó társaik.

A másik jelentős kérdés. ; hogy mit csináljon szabad ! idejében a serdülő? Azt már megállapítottuk, hogy tanulnia nem szükséges, kivéve persze az olyan jellegű, önként vállalt feladatot, mint az idegen nyelvek tanulása, zenehallga- | tás, rendszeres olvasás. A j könyvek megválasztásánál ; mindenképpen úgy beíolyásol- í juk gyermekünket, hogy ol- ! vasása változatos legyen. Ez j egyrészt azt jelenti, hogy a i könyvei között legyen nehezebb, de szórakoztató is. másrészt ne csak szépirodalmi műveket olvasson, hanem is- ] meretterjesztő, tudományos } munkákat is. Nagyon hasznos a kisebb cikkek, folyóiratok olvasása. Ha újságot még nem olvas a gyermek, a nyáron arra is rászoktathatjuk. Természetesen olyan cikkek közös elolvasásával és megbeszélésével kezdjük az újságolvasóvá szoktatást, mely* a gyer- i meknek* örömet okoz. Válaszszűk ki a napilapokból az érdekes, szórakoztató, a gyermek érdeklődését felkeltő, hasznos cikkeket. Szoktassuk rá arra a nagyobb gyermeket, hogy az érdekesebb, fontosabb újsághírekről adjon jelzést a szüleinek, amiből azután hosszabb-rövidebb családi megbeszélés lehet. Ez az eljárás minenképpen növeli a serdülő olvasási ambícióját.

A nyári szünetben semmi esetre se korlátozzuk úgy a gyermek mozgási körét, mint a tanév során. Barátaival, ismerőseivel nagyobb utakat megtehet , mint máskor, de azért a szülő mindig tudja, merre tartózkodik. A játék, a mozi, a kirándulás, a fürdés illeszkedjen bele rendszeres tevékenységébe. Egyébként túlságosan szigorú ,zárt, órára szabott napirendet ne követeljünk tőle. Legyen szabadabb. mint máskor, igyekezzen önállóan kialakítani a napirendjét. Makarenko is azt vallja: »A mozdíthatatlan napirend nemhogy haszonnal járna, hanem csak kárt okoz.«

RENDKÍVÜL HELYTELEN

az a látszólagos, »kímélő« szülői okoskodás, hogy a gyermek csak akkor pihenhet igazán. ha a család semmiféle munkát, hasznos tevékenységet nem követel tőle. Ez nemcsak hibás nevelési állapot, hanem egyenesen káros is. mert a közösségi kötelességérzetet gyengítjük benne. Igenis barkácsoljon, fúrjon-farag- jon. varrjon. tevékenykedjen a gyermek, javítsa meg a lakásban levő egyszerű szerkezeteket, járjon el vásárolni, vegyen részt a mosásban, takarításban. Csak arra ügyeljünk, hogy az ilyen munkát ne vigyük túlzásba. A gyermek munkáját nem szabad a felnőttek mércéjével mérni!

Tari János

Egy sebész főorvos naplójából

Balatoni „lialáifejes*’

Siófoki kórház, sebészeti osztály, reggel 8 óra. kisvízit. Ilyenkor ismerkedik az osztályos orvos az éjszaka felvett betegekkel. A 2-es kórteremben könnyebben sérült, hirtelenszőke, 12 év körüli fiú fekszik. Lázlapján szép, patinás magyar név — nevezzük most Kovács Gábornak. »Mi történt veled, Gabi ?« — kérdezi az orvos. Gábor félrebil- ient fejjel, csodálkozó szemmel mosolyog — és hallgat. A nővér halkan súgja az orvos fülébe: a gyerek holland, egy kukkot sem tud magyarul. Az orvo6 németül próbálkozik. Sikerül, úgy-ahogy elboldogulnak. Hamarosan az is kiderül, hogy Gábor papája 56-ban «■távolba szakadt«, Hollandiában települt le. Feleségül vett egy holland leányzót, és e frigy gyümölcse lett Gabor. Délután látogatók érkeznek, az apai nagyszülők. Riadtan némán ülnek egy,szem unokájuk ágya szélén. A gyerek udvariasan, de idegenül szemléli őket. Az orvos tolmácsol. Estefelé megjönnek a szülők. Gabi felszabadultan beszél, végre anyanyelvén elmondhatja gyermekszíve minden bánatát. Kovács úr felvilágosítást kér a kezelőorvostól, aki cserébe egy kérdést -kockáztat meg: »Kovács úr, nem gondolt arra, hogy Gábort magyarul is tanítsa egy kicsit? Ha másért nem, hát azért, hogy rokonaival egyszer majd beszélni tudjon?« »Magyarul?« — kérdi enyhe iróniával honfitársunk. — »Hát a magyar az ■hem egy világnyelv.«

Szivet' cseréljen, ki hazát cseré!. Úgy látszik, egyeseknek sikei-ül Barnard professzor műtété nélkül is.

ellen. Szántódnál, a köröshegyi elágazásnál két autóstopos Siófok feié igyekezett. Ügy gondolták, ez a kocsi nekik rendéltetett. A bátrabb ifjú odalépett és föltette a kérdést: »Elvinne, hölgyem, Siófokig?« A hölgy nemet mondott, talán hozzátette azt is, nem fuvaroz ismeretleneket, esetleg még annyit, hogy ott a buszmegálló. A kikosarazott suhanc föltépte az autó ajtaját, és egy jól irányzott ököl- csa-pással válaszolt az elutasításra __

■ ilyenek a . . . (és itt következik az illető nemzetiségének j megnevezése). Ezek a... mind ' ilyenek, mondja egy másik beteg. Az emberek könnyen ! általánosítanak. A külföldre i látogató magyarok se felejtsék 1 el, hogy minden turista egy | kicsit hazája »nagykövete« is.

| -|- | ányszor és hányszor volJ~i tunk tanúi már a következő jelenetnek!

j Fiú és lány egy pádon csóko- lóznak. Háttér: a park. Idős ember sétál arra. Fejét csóvál- | ja: »A mi időnkben bezzeg ...!

Nem támadom eszórt sem ót, sem a fiatal párt. Tény, ami [ tény; a szerelem arca koronként változik. Szokásai, nyíltsága is. A ma szerelme — azt mondja a parkbeli idős ember — leplezetlenebb, mint az ő idejében. Így van-e? Nem tudni. Mert való igaz, hogy eltűntek a szerelemre olyan jellemző szavak, mint az »örökké«, vagy az »egyetlenem«. Helyettük ezt mondja a tinédzser fiú a lánynak: »jó vagy nálam«, vagy »bírlak«. És ezzel látszólag mindent elmondtak egymásnak érzelmeikről. Nyíltság ez. vagy éppen az érzelmek túltengő kinyilatkoztatása elleni ösztönös védekezés? Nehéz lenne eldönteni.

De: mi is a szerelem? Hiv- juk segítségül az értelmező szótárt. »Természetes megnyilvánulásában különnemű- ek között a nemi vonzalmon, a fajfenntartás ösztönén alaouló érzelem, amely főleg a szeretett személy iránti vágyako- ' zásban, a hozzá való ragaszkodásban. az ö eszményítésében és az érte való önfeláldozásban vagy odaadásban nyíl- I vánul meg.«

Hogy mely korban kezdődött a két nemnek ilyen — érze- I lemmel dúsított — kapcsolata, j ki tudja? Tény. hogy az óikor | írói többnyire együtt emlegetik , a testi szerelmet a lelkivel. A 'óvásikor volt híres a nőtiszte- ' létnek pied-esztal-a emeléséről. I Cervantes Don Quijote című j ’-eaénvének nemrégiben a tele- , vízióban sugárzott változatában láthattuk, amint szegény lovag az. égig magasztalia azt J a lénvf. akit voltaképpen csak , megálmodott. »Divat« volt ! féfjes «'«zonvóknak felajánlani a hadifetteket. Tg.az. hogy egyikük — ne szégyen ítsük ilyen naiTv idő távlatából sem a név" említés-évei' — eav tornán elveszítette fél arcát, s “vvel ideálja beesését is. Tlv«*n malőr előfordult biz. ir ába is tagadnánk. De a lovagi erénvek sem csillogtak mindig olvan fénvben. mint-h-a mindennap «•"do’oz't'ák volna őket. Nem. M"rt t.mcelot lovag pgvancsflk »fcl-d-vé« vá' - frvr+’offiq Q S.'*Q!r*e!i,T''at. ttiaIv

k máj várnak. Arthusnak hitvesi1-«» rjízte.

A ■•óvsz, nvelv"k helvet1 '•tázzüik azonban a »lókat«. akik megőrizték Tr'ortnn és Izolda hív szellmének históriáiét: va-gv Abelard és Héloise megható törté - netét. Szállt a legenda szájról szájra, hogy .az asszonyt ugyanA szerelem arcai

abbé a .sírba temették, mint férjét, Abéliardot, s amikor a sírt felbontották, csodálkozva észlelték, hogy a hű férfi ölelésre tárt karral feküdt ott. úgy »várta« örök szerelmét. És Shakespeare után ki merné kétségbe vonni Rómeó és Júlia szerelmének halhatatlanságát?

Persze akadtak olyanok, akik

— legendákban, majd irodalmi müvekben — fittyet hányták Júliájuknak, Héloise-ük- nek, Izoldájuknak. Don Juan és társai. Erről jut eszembe: vajon hányszor lehet az ember szerelmes életében? Nem tudom. Azt viszont az irodalomtudományok művelői számon tartják, hogy Goethe a kocs- márosék Katicájába, Friderika papkisasszonyba. Lőttébe, a más menyasszonyába, Lillibe, a bankárleányba, Steinmé asz- szonyba, Christiane Vulpiusba. végül — deresedve — egy ifjú leányasszonyba, Ulrikébe is szerelmes volt.

És azit is számon tartják a tudományok, hogy a szerelmet

— volt olyan idő — kórnak tekintették némely esetben. Ráth-Végh István egyik könyvében. olvastam, hogy az ilyen szerelem gyógymódját az érvágásban vagy a diétában látták. Nos, hát kóros szerelem csakugyan van.

O

lvassuk csak ezt az egykori levelet, legyünk indiszkrétek! »Bálványozásnál is jobban imádott,

| leggyönyörűbb, egyetlen asz- szonykám! Kicsike, legjobban szeretett, legmagasztosabb ...! Te bálványom! Te istenségem! Te mindenem a minden között! Kimondhatatlan bálványozással, minden erőmmel, lobogásommal és szivem vérevei szeretlek, te istenségem, te asszonyom!«

Ez volt a szerelmesleveiek stílusa a monarchia idején. Akkor inkább a »beléd estem- vagy a »jó vagy nálam, csaj’.«. Hadd áruljam el egyébként, hogy az idézett levelet Cho- rinsky Gusztáv gróf irta Eber- I genyi Júliához, akire olyanynyina hatott ez a »szívdöglesztő« stílus, hogy hajlandó volt megmergez.m Chorimsky első feleségét. Ruef Matildot. Hogy mik voltak a »szerelem« sró leplébe göngyölve!

S, ha már a kóros jelenségeknél tartunk, említsük meg a túlméretezett féltékenységet is. mely fölöttébb ártalmas. (Ki tagadná egyébként, hogy minden szerelemmel jár bizonyos mértékű féltés?) A túlzásba vitt féltékenység viszont már betegség. Dr. Hárdi István írja ezekről az emberekről: »Nincs az a módszer, amelytől visszariadnának, hogy hitvestársuk hűtlenségét bizonyítsák. Sherlock Holmes inasként szegődhetne hozzájuk.«

Ki ne hallotta volna már

ezt? »Odi et ámo!« Azaz »Gyűlöllek és szeretlek«. Az érzelmek kettőssége, ambivalencia- ja ismert jelenseg. Néha együtt járnak.

»En az olyan emberrel, aki

soha tiszta, igaz szerelmet kebelében nem érzett, még szóba sem kívánok állani« — írja

Kisfaludy Sándor. Hegel így vélekedik: »A szerelem két olyan egyén megkülönböztetése, akik voltaképpen egymástól nem is különböznek. Ennek az azonosságnak a tudata és érzése a szerelem . . «

K

ét vélemény, csak annak az érzékeltetésére, hogy az írókat, gondolkodókat mindig foglalkoztatta ez a téma. Ki így. ki ügy ítélte meg. Koronként, egyénenként, így kaphatott olyan jellemző jelzőket, mint a »forró«, az »emésztő«, a »-megtisztító«, a »lángoló«, a »bűnös«. S egykor még a színek is beszéltek. A fehér a remény, a szűziesség színe volt. a vörös az égő szerelemé, a kék a hőségé.

Amig világ a világ, mindig lesznek akik »átviszik a szerelmet« korból korba. S születnek még legendáik is. Talán éppen arról a parkbeli fiúról és lányról...

Lesko László

Délután 6 óra. Középkorú, betört orrú, agyrázkódást® nőt szállít a mentő a sebészeti osztályra. Szokatlan történet, mondhatnám egyedi eset. Nem szeretném, ha az olvasó valamiféle vádiratot olvasna a sorokból az autóstop-mozgalom

Éjjel 2 óra. leimét mentő érkezik. Rövid jelentés: a motor- kerékpár gyalogost ütött el. Az áldozat nagy termetű külföldi állampolgár, széles jókedvvel betántorog az ajtón. Alaposan a pohár fenekére nézett, mindenkivel viccel, jókedvében maj-d kibújik a bőréből, a lábszárán vérző kis sebet föl sem veszi. A helyzet világos: féktávolságon belül a motor elé lépett a külföldi. A gázoló hazai, megijedt kisember. sokkal csúnyábban néz ki. mint az áldozat. Szakadt ruháját, horzsolásait nem is sajnálja, vadonatúj motorját annál inkább. A jelenetnek a folyosón egyre több tanúja van. Szánják a motorost, de sokan — talán kedélyessége miatt — az idegennel is rokonszenveznek. Rövidesen megjelenik a közlekedési rendőr. Próbálja megértetni a külföldivel, hogy mivel egyedül ő a felelős a balesetért, fizesse meg a motoros kárát. A kedélyes idegen perceken belül elkomorul. jogaira hivatkozik, mely szerint neki. igenis joga van az út közepén közlekedni, akár részegen is. Hangja egyre durvább és útszélibb lesz. Szidja — szerencsére hazája nyelvén — a motorost, a rendőrt, az egész országot-vi- lágot. Mindenki bűnös, csak ő nem. Egyetlen petákot sem hajlandó fizetni. Az agresszív embert már mindenki ellenszenvvel figyeli. Na persze,

Éjjel 3 óra, A mentők is : belefáradtak a munkába. Ügy- j nevezett vákuumágyon nyak- i csigolya-sérültet hoznak, mell- j tői lefelé teljesen megbénult.

' Éjjel fejest ugrott a 60 centis vízbe. A röntgen az 5.

! nyakcsigolya ficamos törését mutatja, megsérült a gerincvelő. Nem lehet segíteni rajta. A negyvenen túli férfi egész eleiére teljesen béna marad, de lehet, hogy már csak pár napja van hátra. A legrosz- | szafab. hogy tudjuk, nem le- ; hét segíteni rajta. S legalább olyan rossz érzés, hogy nem tudjuk minden fejest ugró fülébe kiabálni: ne tedd! Éven- : te 8—10 meggondolatlan áldo- I zata van a »halálfejesnek«.

Hajnalodik, a kórház ügyeletesei pihenhetnek egy kicsit, I az éjszakás nővérek a betegek mosdatását kezdik. Ismét eltelt egy nap. Nem jobb, nem rosszabb, mint a többi.

Dr. Oláh Vilmos

SOMOGYI GÉZA

Jégkoporsó

Véget ért a népművelők továbbképzése

Egyhetes záró lan föl vámmal fejeződött be Fonyódon az a ke leves továbbképzés, amelyet az SZMT, az ÉDOSZ művelődési ház rendezett népművelők részére. A tanfolyam végén az eredményesen vizsgázott hallgatók oklevelet és bábcsopartvezetői móködés- 1 hez szereztek engedélyt.

4 4 4 I 4 4

\

*

4 *

4 4 4 *

4

4 ——_

4

\ l0‘

f — Azért vagy elit — válaf szolt a másik. — Én is aláza- J-tosan kértem a felvágottat a i boltban. Csak ügy röhögtek az f asszonyok. Szóval, hidd el, 4 komám, mindig az az elit. akit visznek. Ha azt mondanák: »te nyamvadt, miit aloa-rsz te a harctéren, hisz az első durranásra betojsz á nadrágba«, úgy nagyobb lenne az önbizal- 4 mad?

4 -— Talán igen — szolalt

4 meg egy negyven körüli öreg 4 honvéd. — Én azért is meg- 4 mutatnám, hogy igenis nem 4 tojók be. Mert. . .

4 — Menjen mar. Gyuresik

4tata. maga örömkatona! Hisz t maga önként jelentkezett — 4 vágott közbe gúnyosan az őrsvezető. — Öi'öarvkatona! Maga Jaz elit!

a Igen. Az elit tarsasag gepko- Jcsira szállt, a szemle után. J Elöl a nyitott pk.-i személy- J kocsi, utána alosztályomként a J törzs-, figyelők, műhelykocsik, Jmajd az ütegek. Ágyúsok,

^ gépágyúsok. fényszórósok, vé- Jgül a fölszereléseket szállító ^kocsik, és legvégén a konyha.

4 Irány: a pályaudvar.

f Az együk személykocsiban, ♦bárom fisat üfct A vezető tizedes mellett Komora. hátul Juhos Elek tart. hadnagy és Kardos László zászlós.

Juhos álmos, tétovázó, kövérkés alak volt. Iszonyúan szeretett enni. Most is, ahogy a gépkocsi ülésében leroskadva ült, az járt a fejében, hogy vajon mi lesz vacsorára, és hogy egyáltalán mikor lesz vacsora.

Sanyarú életnek érezte a katonaéletet, ami békében még hagyj án, mert bármikor lophat egy kis időt a failatozáSfa, de ilyenkor csak meghatározott időben lehet enni. Legényét — azaz: a csicskását — úgy megpakolta hazaival, több kiló konzerwel. koloász- srzal. szalámival, hogy szegény azt sem tudta, hol áll a leje. Civilben banktisztviselő volt. A túl zsíros koszt és az állandó ülés úgy szétterítette az ülepét, amely akkora volt, mint egy hízott sertésé, hogy ha Kardos zászlós, aki keszeg alakjával behúzódott a sarokba. nem lett volna az ellentetje, bizony gond lett voin® kettőjüknek! ibeéhná -a kocába. így

békésen, kettő és egvha-rmad arányban foglalták el az ülést.

Juhos állandóan hadnagy- urazta Komorát. Még nem szokta meg. hogy már ő is hadnagy. Utolsó gyakorlatán lett -hadnagy, es szolga-léiké zsírba ágyazott civil értelme sehogy sem tudta felfogni, hogy — csak a formák szerint persze, mivel ö tartalékos — egyenrangú a társával— Micsoda barom! — gondolta Komora. — Jól meg vagyok ezzel a hülyével áldva — dühöngött magában, m’kor •Juhos az iránt érdeklődött, hogy »lesz-e idő a restibe bemenni«?

— Ide hallgas, Elek! — szólt hátra nem éppen nyugodt hangon. de ingerültségét legyűrve. — Miikor szokod már .meg, hogy nem hétvégi utazáson vagy? Mi lesz akkor, ha esetleg napokig nem lesz mit enni? — vázolta a sötét jövőt, amit Juhos apró malacszemeivel pislogva képzelt abban a pillanatban maga élé.

— Te jó ég! Ajz rosszabb, mint egy sebesülés — nyögte. — Ment a sebesültek jo ellátást kapnak, de az éhség, az olyan, minifha . . . mintha — és kereste a szavaikat, a megfelelő kifejezést, de még csak ahhoz hasonló borzalmat sem tudott elképzelni. így csak lemondóan legyintett egyet, és magáiba rosikadt,

(Folytaitjuk.)

Somogyi Néplap