Somogyi Néplap, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-22 / 170. szám

u Ne szívességet tegyen. van barack, hajtunk Felhívással fordultak a többi táborokhoz • • • Nemcsak mi, somogyiak mondjuk, hogy 6zépek az épí­tőtáboraink. Akik 'jelen’.eg a lengyeltóti, a balatonboglári, a balatörnijhelyi táborokat lak­ják, szintén így vélekednek. Ide öröm jönni — mondják. A lengyeltóti Kállai Éva épí­tőtábor a legszebb. Olyan^ mint egy üdülőtelep. Baranyai és Bacs megyei lányok tábo­roznak itt háromszáztízen. Mi­kor ott jártunk — reggel hét­kor — már üres volt a tábor. Már dolgoztak a lányok. Csak a táborvezető — a napi admi­nisztrációt végezte — ült a pa­rancsnoki szoba előtt. Lang Anna tizenöt nyarat töltött el építőtáborban. Hetet, mint tá­borozó — ott volt már a Han­ságban is —, nyolcat pedig, mint parancsnok, vagy nevelé­si felelős. Az egész nyarat itt tölti Lengyeltótiban. A barackosban elégedetle­nek a lányok. — Már két órája járjuk a rakétával a sorokat, s még csak ez az egy vödör telt meg. Nincs barack — mondja az egyik pécsi lány. Meleg van. A rakéta — ha­talmas fémlétra — nehéz, s barack tényleg alig van a fá­kon. Kajszit szednek. Eddig hatvan' fillért fizetett a gazda­ság egy kiló barackért, de föl­emelte egy forint húszra a munkadíjat, hogy teljesíthes­sék a lányok a normát, a napi Már csak néhány szem hiányzik a ládákból, s akkor kész a norma. középiskoláiból is érkeztek. Zömmel falusi lányok, sok ed­dig még nem is látta a Bala­tont. A legtöbbnek Budapest a legtávolabbi hely, ahová elju­tott Székács Csilla nevelési felelős szerint ezért néha le kell mondani az igazi tábor­életről. Délután kimenő van, nem is lehetne benttartani a lányokat Ebéd, azután irány a Balaton. Este nem sok prog­ramot szervez­hetnek. Aludni kell, mert ná­luk hajnali négykor van ébresztő. Kü­lönben nem tudnak regge­lizni. Kicsi há­romszáz em­bernek. az ebédlő. A Debreceni Mezőgazdasági Szakközépiskolából is érkeztek lányok. Az egyhónapos nyári gyakorlat után közvetlenül ide jöttek. — Sajnálkozott édesanyám, hogy alig leszek otthon szep­temberig. Elkelne neki is a se­gítség, de azt mondta, hogy nekem is jár egy kis üdülés. A munka után különben tényleg az a táborélet Üdülés. Néhá- nyunknak — azoknak, akik j nem kollégisták — már az sokféle ember nyaral itt ilyen­kor. Ha csak lehet, megakadá­lyozzuk a nem kívánt ismerke­déseket. Persze ez nem jelenti azt, hogy bezárjuk a lányokat — mondja. Azt mondják, szigorú a tá­borvezetés, de mennek a dol­gok, mint a karikacsapás. Itt is gyakorlott vezetők vannak. Kékesi Klára és vezető társai harmadik évben táboroznak együtt. Egy iskolában, egy mo- nori gimnáziumban tanítanak. Balaton bogláron barackot válogat a második műszak. harminckét forintot. A gazda­ság részéről Dankó József ker­tészmérnök irányítja a mun­kát. ö a gazdaság szempont­jait sorolja. — Tavaly százötven vagon barack termett itt. Az idén jó, ha hatvanöt lesz. Átlagosan ti­zenöt forintot kapunk egy ki­ló barackért. Egy szemet sem hagyhatunk a fákon,; Megértik a lányok. Dolgoz­nak is, csak lassan. — Ha van barack, hajtunk, ha nincs, lusta a társaság — mondja az egyik brigádvezetö egy alumínium állványnak tá­maszkodva. Kelemen Ildikó szintén pé­csi középiskolás. Nógatja a társait, fogják már meg a vöd­röt. Azt mondják róla, még a levelet is leszedné a fáról. Minden brigádban van egy-két hajtós, ahogy ők nevezik a dolgosabbakat. Mindenki elis­meri, hogy szükség van rájuk, főleg ilyenkor, amikor keresni kell a munkát. — Holnap már nem itt le­szünk. Másik táblába állítanak bennünket, s ott lehet teljesí­teni. Mi sem akarunk lema­radni az eLőző turnusoktól. Azt mondják, mindkettő jól dolgozott előttünk. Ez most a harmadik két hét Lengyeltóti­ban. A tábor valóban kitett ma­gáért. nemcsak a teljesítmény­ben. Felhívással fordult az or Kint a rackosban fejezés előtt volt már az az­napi munka. — Tudtok a lengyeltóti fel­hívásról? — kérdeztem a lányokat. — Igen, de nem ahhoz csatlakoztunk. Itt, Siófokon, a Foki-hegyen most építenek egy óvodát. Annak építésére ajánlott fel a tábor három óra társadaiirú munkát. ■ is H újság, hogy éjjel-nappal együtt j Megtanulták már a táborirá- lehetünk az osztálytársakkal.! nyitást is. Itt érik a közösség — mesélte ; _____ Vengrinyák Margit magyi la- j , . kos, debreceni középiskolás. Á szabadtéri színpadon ne­; vetés, taps, igazi felszabadult j vidámság fogad. Már rnegkez- mű- 1 dődött a műsoros divatbemu­tató. Fiataloknak való ruhákat mutattak be, énekeltek a Kóc- babá.k, játszott a Svkonor együttest, sikert aratott né­hány táncdalénekes és a Mik­roszkóp Színpad műsora, főleg Komlós János. Lengyeltótiból jöttek át, ott délután négy órakor léptek föl. Mindenütt sok a program. Van, ahol egy nap több is. A különféle együtteseken kívül hetenként egy filmvetítés, für­dés, sport, tréfás vetélkedő. De a Balaton a legnagyobb öröm. Még a lengyeltótiak is elbu- szoznak egy-egy balatoni für­désért Boglárra. Az újhelyiek ma Balatonföldvárra és Ti­hanyba kirándulnak. Azt mondják, legalább megnézhe­tik Kondor Béla emlékkiállí­tását. Jó, hogy eljöttek tábo­rozni, mondják, mert külön­ben úgysem látnák. Hosszú Éva Balatonibogláron két szakban dolgoznak a lányok. Pest megyeiek. Barackot szed­nek, válogatnak. Délután, mi­kor ott jártunk, éppen osztá­lyozták a délelőtt szedett J »anyagot«, ök csatlakoztak a ba- lengyeltótiak kezdeményezésé­be- i hez. — A tábortanács tagjait, a I brigádvezetőket kértük, kér­dezzék meg a tagokat, vállal­j ják-e a plusz munkát. Egy | sem jött vissza beleegyezés I nélkül — mondja a keszthelyi | egyetemről érkezett műszaki I vezető. Bent a táborban szigorúan áll Kékesi Klára laborvezető } a lépcső tetején. Nézi, merre indulnak a lányok. A menő­nek már vége — a Balatonban ! fürödtek —, s hatkor kezdődik a műsor a szabadtéri színpa- ! dón. Oda sietnek. — Nem szeretném, ha más- I hova mennének. Közel a part, SOMOGYI GÉZA Jégkoporsó Qsssaraa lövegeket, mérőműszereket tisztogassanak, karbantartsa­nak. Mindezeket nagyon lelki- ismeretesen kellett végezni, mert már köztudomású volt, hogy a lőgyakorlat után rövid időn belül »indulás a frontra«. A tiezogatás oly mérvű volt, hogy már a festéket is majd ledörzsölték ' mindenről, de még így sem volt soha elég tiszta semmi. A tisztek egyen­ruhája is megváltozott. A fé­nyes arany zsinórok helyett matt, barna paszamántok dí­szelegtek. A »Hofferek«, a lö- vegvontatók egész naip az ud­varon pufogtak szünet nélkül. Itt ponyvát hajtottak, ott szalmaibáláka cipeltek, amott már a »gulyáságyún« főzték az ebédet. Szóval permanen- ciában állt minden és minden­ki. Vagy ahogy a »Gyiás« mondta: — Már nvindin »knperti- nenciában« áll! Az esti parancsban közöl­ték, hogy a rendes szolgálatra = ___ beosztottakon kívül mindenki £ újból rakodjanak, gépkocsikat, kap eltávozást éjjel 2 óráig. 7. Az egyik Buda egy ízben ta­lálkozott a laktanyaparancs- nok-helyettessel, Prohászka őrnaggyal. Amúgy lezseren, ki­gombolt köpenyben sietett át az udvaron. A Mihail — vagy ahogy nevezték, a Miska — szabályosan tisztelgett, de az őrnagy megállította, — Honvéd! — Parancs! — Miért nem gombolja be a köpenyt végig? — Aluazotosan jelentem, a .. meleg van! Nekued is vuan, nincs beguomuolva tied kuö­., , , , . peny! — Pedig még Miska be­sza.g építőtáboraihoz hogy ha- 4 SZje[t legjobban magyarul, i-om óra plusz munka értékét j Sehogy sem tudták megszok­nánk fel egy tanyasi kolle-i ni> hogy olyan sok a holmijuk. gium vagy iskola epitesere. Az 4 szigorúan csak az előző turnus 5274 formtot fuse- a előírásos holmijaik voltak, tett be. f Minden esetben a többiek se­___ fgítettek összerámolni nekik. A lőgyakorlat előkészítésének lá- Balatonújhelyen Hajdú-Bi- Szálban többször volt »riadó«, har megyei diáklányok tábo- Kamikor is teljes menetöltözet- roznak. A megye legkisebbében kellett minimális-idő alatt éfelsorakozni, hogy a szemle f végeztével öt perc múlva már Másnap reggel vagonirozás. Kezdődik a lőgyakorlat. n. FEJEZET Már harmadik napja lődöz- tek. A három ágyús és egy gépágyús üteg számtalan zsá­kot lőtt szét, és majdnem egy repülőgépet is, mire a pilóta jelezte, hogy tovább nem csi­nálja. Elgázoltak a gépkocsik­kal számtalan baromfit, egy disznót, több kutyát és macs­kát, és kikötöttek újabb két embert. Az állatokért meg­mozdult az egész falu környé­ke, bíróstói mindenestül. A tényvázlati jegyzőkönyvek szériában készültek, hogy a kár megtérüljön. A két em­ber miatt senki se mert szól­ni, sőt. — Akinek nem tetszik vala­mi, maga is így járhat — mondta Komora. Tolnai egy ízben fültanúja volt, amikor az orvos főhad­nagy megkérdezte. — Mondd, Miklós! Okvet­len csak kikötéssel lehet fe­gyelmezni ? — Dehogy! Van itt annyi más is, hogy az írnokok nem ; győzik írni a büntetéseket, de ; ki rívó esetekben kénytelen | vagyok erélyesebb lenni. — Na de az emberek ... Komora ingerülten. vágott | vissza. (FolytatjukJ Nyári eladó-nyári vevő A nyári ember más, mint mondjuk az őszi vagy a téli. Néha türelmetlen, néha go­romba is egy kicsit. Maga se tudja miért: nyűgös, jelen­téktelen bosszúságok miatt is »habot rág«. A hétköznapok emberét pedig hol éri legtöbb »jelentéktelen boszúság« vá­sárlás közben. Bolti eladókat és vásárlókat kérdeztem meg arról, mi a vé­leményük a pult másik olda­lán álló embertársunkról most, nyáridőben? Dros László, a Május 1. ut­cai húsbolt üzletvezetője: — Különösen hét végén hosszú sorok állnak a pultok és a pénztár előtt. Ilyenkor hamar felröppen egy-egy fésületlen kifejezés. Legtöbben dagadót vagy combot kérnek, de hát egy sertés nemcsak ezekből a részekből áll. Sok Kaposváron dolgozó vidéki hét végén, ha­zautazás előtt több kiló húst is vásárol. Ök legtöbbször azért türelmetlenek, mert megy a buszuk. Idős hölgy. Bizakodva néz a pénztár felé — már csak ha­tan vannak előtte: — Sajnos nincs hűtőszekrényem, ezért kénytelen vagyok én is növel­ni a hét végi csúcsforgalmat. Nem várom én az eladótól, hogy még mosolyogjon is — biztosan neki is melege van, de legaláb legyen készséges, mint az »én időmben« voltak. Rák István üzletvezető Ka- linyin városrész, ABC-áruház: Áruházunk szellőzése nem ép­pen elsőréndű, ezért állandó a 35—40 fokos kánikula. Mi, eladók némileg már »aklimati- zálódtunk«, a vevők azonban egyszerűen tűrhetetlennek érzik ezt a hőséget. Igyekeznek mielőbb szabadulni a polcok labirintusából. Nagy tömeg­ben bizony itt sem szokatlan a mondogalódó vevő. Tapaszta­latom szerint azonban az ud­varias, gyorsan dolgozó eladó a legidegesebb vevőt is képes »leszerelni«; Húszéves ipari tanuló. Této­ván áll a polc előtt, amely«» dezodoráló spray-k sorakoz­nak : — Munka közben hamar kiizzadok. Ezeket a dezodoro­kat annyit hirdetik, én is ki­próbálom. Az eladók? Én nem okolom őket az időnkénti »af­férokért«. Itt különben sem ért még boszúság. Igaz, én sem vagyok egy »háklis« vevő. Fejes István, az íródeák pa­pírbolt üzletvezetője: — Ná­lunk csak a tanévkezdés előtti napokban »szaporodnak el« a türelmetlen, kapkodó vevők. Az eladóknak legtöbb bosz- szúságot mégis a szórakozott vevő okozza. Ha például va­lakinek hetedikes fiacskája van, egy év alatt megszokja, hogy a »fiam hetedikes«, es a következő tanév elején is hetedikes füzetcsomagot vesz. Otthon észreveszi ugyan, de azt véletlenül sem ismerné eL, hogy ő tévedett. Mérgesen visszajön, és a »figyelmetlen« eladót okolja. Csinos, szőke hölgy, francia­kockás papírt kér: — Engem csak az boszant. amikor az el­adó »szívességet tesz« azzal hogy kiszolgál, legalábbis ez öl az arcán, miközben szenvedő, túlvilág! hangon megkérdezi; mi tetszik? A véleményekből tehát kitű­nik: nyáron valóban türelmet­lenebbek, ingerlékenyebbek va­gyunk. Azonban a megkérde­zett eladók és vevőik szavaiból a megoldás is kiérezhető. »Az udvarias, gyorsan dolgozó el­adó a legidegesebb vevőt is képes leszerelni.« »Nem ért bosszúság, én sem vagyok egy „háklis” vevő.« »Ne tegyen szívességet azzal, hogy kiszol­gál.« »Nem várom én, hogy mosolyogjon is...« Több türelem és megértés mindkét részről, és még egy alapszabály: az eladó sohasem lehet türelmetlenebb a vevő­nél. , , Bíró Ferenc Suszter bácsi — Sümegi Sándornak hív­nak. Cipész vagyok már negyven éve. Apám halála után, 1933-ban mentem el inasnak. Tizenhárom eszten­dős voltam akkor. Sarkalás, varrás, tűzés ... ezt csinálom évtizedek óta. Munka van, a mostani cipők minősége gyenge. Nézze csak ezt a rámavarrott cipőt. Mi­kor előveszem, arra gondolok, ma már nincsenek ilyen mes­terek. Régen készítettünk mi egész cipőket is. — Akkor sok örömet adott a szakma. Sarkalás, varrás, tűzés ... most ezt csinálom. Ehhez nem kell szaktudás, csak egy kevés rutin. Az én időmben az emberek nem voltak ám ilyen jómódúak. Gyerekko­romban öt—hat évig jártam egy cipőben ... Most szinte havonta új cipőt vesznek, ezért egyiket sem tudják megszeretni. Nem is gondol­nak rá, hogy egy cipőt lehet szeretni. Az én lábamon negyven év óta most van először gyári cipő. Szégyelem is, de hát ha magam csinálnám, csak az anyag többe kerülne. Hogy voltam-e cipőgyár­ban? Még soha, de azt tu­dom, hogy talán még egy percbe sem telik, hogy elké­szül egy pár cipő. Igaz, hogy olcsóbb is... nem mondom, hogy csúnya ... A múlt em­bere vagyok én. Nem tudok mai módszerrel dolgozni. Ré­A BALATONSZARSZÖi KONZUMSZÖV azonnal fölvesz magyar szabványt ismerő karbantartó villanyszerelőt Jelentkezés: Balatonszárszó, Rózsa u. 1. sz. alatt. I _______ (11388) g én belénkmarták, hogy jól kell dolgozni. Ma, aki sokat csinál, nagyobb pénzt keres... Engem talán éppen azért sze­retnek a kuncsaftok, mert a legkisebb munkát is úgy csi­nálom meg, hogy abba senki ne találhasson hibát. Sarkalok, tűzögetek . El­fásul ebben az ember. Gyerekem? Sajnos nincs, de ha lenne, semmi pénzért nem adnám suszternek, kü­lönösen, ha jófejű lenne ... Régen az a mondás járta, ha nem tanulsz, suszter le­szel. Hogy én miért lettem mégis suszter? Szegénypa­raszt volt az apám — korán meghalt —, nehezen éltünk. Gyerekfejjel csak azt lát­tam, hogy az inasok bőrlab­dát rúgnak, még labdarúgó­cipőt is csinálnak maguk­nak ... Ha többet nem is tett velem ez a szakma, kihúzott a sárból. Pesten is dolgoztam hat évet. Tudja, Pesten a Vá­ci utca olyan, mint London­ban vagy Párizsban a legfé­nyesebb utca. Igaz ezeket nem láttam, de biztosan olyan... Nagyon kellett tudni dolgozni, mert hamar az utcára került az ember. 1952 óta a ktsz-ben dolgo­zom. Az emberek csak behoz­zák a cipőt, azután már men­nek is. Sarkalok, varrók, tű­zögetek, és néha úgy érzem, a világ nagyon kívül maradt a műhelyen. B. F. A KAPOSVÁRI RUHAGYÁR FELVÉTELKE KERES szabó szakmunkásokat, portásokat és segédmunkást Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom