Somogyi Néplap, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-21 / 169. szám

November végéig beíejezikT a rendkívüli műszaki felülvizsgálatokat A múlt év végén hozott ha­tározatot a kormány a teher- autóállomány javítása érdeké­ben az arra megérett gépjár­müvek selejtezéséről. A IV. ötéves tervidőszak végéig kö­rülbelül 28—30 ezer elörege­dett, gazdaságtalanul üzemel­tethető. s a biztonsági követel­ményeket tekintve kifogásol­ható teherautót kell Kivonni a forgalomból. A becslések szerint az or­szág teherautóállományának mintegy harmada megérett a selejtezésre. A rendelet végrehajtása so­rán a tehergépkocsikat nagy számban üzemeltető vállalatok a minisztérium fölkérésére összeállították selejtezési prog­ramjukat. Eddig mintegy öt­ezer teherautó selejtezését je­lentették be. A teherautópark méreteit tekintve közepes vagy kis üzemeltetőknek számító vállalatok kocsijait a KPM autófelügyelete — országszerte — fokozatosan »-behívja« i rendkívüli műszaki felülvizs­gálatra. s ennek eredményétől, a kocsi állapotától függően határozzák meg az üzemeltet­hetőség végső határidejét. So­mogy megyében már végeztek a rendkívüli felülvizsgálattal. A tervek szerint az autófelü­gyelet november végéig min­denütt befejezi a selejtezéssel kapcsolatos rendkívüli felül­vizsgálatot. Gépkocsiszállító vagon készül Kalinyinban A szovjet vasútvonalakon közlekedő személyszállító kocsi­kon ott látható a kalinyini vagongyár jele. Nemrég kezd­ték meg a gyárban a személygépkocsi-szállító vagonok gyártását. Az új gyártmány olyan jó minőségű, hogy meg­kapta a kiváló címet és jelet. Képünkön — amelyet L. Sl- manovics, a Kalinyinszkaja Pravda fotóriptfrterc készített — a vagongyári munkások fölerösítik az első kiváló jel­zést a gépkocsiszállító vagonra, amelyen tizenhét Zsigulit szállíthatnak. Háború a parkolókban — Jó napot kívánok! A me- j gyei tanácstól vagyunk, a fize­tő parkolóhelyeket ellenőriz­zük. Kérjük, szíveskedjék a helyjegyet felmutatni. — Miféle helyjegyet? Tő­lem? Nem látják, hogy a Rá­dió vagyok, és aludtam. — De igen, látjuk. Ha men­tesítő engedélye van, már me­gyünk is. Ha nincs, fizetnie kellett volna. — Hát ez abszurdum, elvti- lték. Mi nyomjuk a tudósítást a Balcsi-partról, ingyenreklám vagyunk, erre egy forintért macerálják a tömegkommuni­káció dolgozóját. Csak tudjam a bilétát az útiszámlához csap­ni. A párbeszéd Siófokon, a mó­ló melletti parkolóhelyen Ma- karics József megyei tanácsi árellenör és a »Rádió« — ebéd utáni szunvókálásából felza- Vart — sofőrje között tovább folyt volna, ha nem lett volna hátra még öt fizető parkoló át- fésülése. Ürge Gyulával és Bakó Józseffel, a két jegy-sze­dővel végigjártuk a várakozó jármüveket. A leltár lehangoló volt: hu- I szonhatnál nem volt a szélvé­dőn vagy az ott tartózkodó ve- | zetőnél jegy. Itt minden ötödik j kocsi »bliccelt«. A két öreg ' meséli, hogy par perce egy trabantos ifjú lehülyézte egyi­küket. Bakó bácsi meg alig tudott elugrani egy' fizetés elől meglógó gépkocsi útjából. ! kezdenek, hogy ilyen semmi- i ségért zavarják őket. A kül­hont járt ember akaratlanul az a-utósztrádák precízen szer­vezett útpénzszedő állomásai- I ra és a nem éppen egy forint­nak megfelelő érmével műkö­dő parkolóhelyi automatákra gondol... A posta melletti au­tók vigyázója. Látrányi Mar­git. nem kis áhítattal emlegeti egy főorvos úr vejét, akitől »neon illik« kérni a díjat, ha i ide áll... ( B a! a ton bogi a ran, a tágas parkolóban nincs zsúfoltság, nincs szabálytalanság, nincs panasz. Efölötti örömünkben sajnos elfelejtettük megkér­dezni az őr nevét, pedig meg- ! érdemelte volna. Fonyódon a hajóállomás mögött is kék szí­nű, szögletes tábla hirdeti: fi­zető parkoló. Az árnyasabb he­lyekre már besoroltak a ko­csik, autóbuszok. A személy- j gépkocsik vezetőitől három, a buszosoktól tíz forintot kér­nek. — Igaz volt a közérdekű be­jelentés: Fonyódon magasabb tarifát alkaljnaznak a meg­engedettnél — háborog az el- í lenőr, majd irány a tanács, írógép, több példányos jegyző­könyv, magyarázkodás, illeté- 1 kés keresése, végül szigorú 1 utasítás: holnap reggeltől a szabályos díjak szedhetők! A KPM öt évvel ezelőtt az 5 1968-as rendeletével szabá­lyozta a fizető parkolóhelyek díjtételét. A megyében ez ideig három Balaton-parti tanács alakított ki gépkocsik részére ilyen várakozó területet, s itt személygépkocsik és motorke­rékpárok után egy, buszok, te­hergépkocsik után ketlő, pót­kocsis szerelvények után pe­dig három forint helypénzt kö­telesek fizetni. Ezért hat óráig tartózkodhatnak egy helyben. } A fizető parkolókat egy-egy diszkrét tábla jelzi, és egy i többnyire nyugdíjas díjbesze- í dő tartja szemmel a kocsikat, \ szedi a dijat. Nincs lánckor - I lát, nincs sorompó, nincs au­tomata, a jegyek időbeli ér­vényessége sem ellenőrizhető. | A jegyszedők helyzete pedig ! időnként 6-zánalmas a gorom­ba autósok között, akik mo­lesztál ásnak tekintik működé­süket. Az is igaz, hogy a köz­szolgálatot ellátó szervek jár­művei kivételt jelentenek, am a munkába járók nemcsak a munkahely »ajtajában« állít­hatják le a kocsit. A bliccelők és a forintos közfelfogás ellen föl kell lépni! N. F. Havonta négy millió forint Az újság életszüksénletté vált Csaknem negyedszázada. 1950. november 1-én vette át a posta a hírlapok terjesztését. A posta megyei Hírlaposztá­lyának vezetését ettől a naptól kezdve látja el Sárái András. Vele beszélgettem munkájáról, arról a fejlődésről, mely a napi- és hetilapok olvasóinak, előfizetőinek, szamában vég­bement. — Első és legfontosabb fel­adatunk volt: megszerettetni a megye lakóival az újságot, el­érni, hogy rendszeres olvasók­ká. előfizetőkké valjanak. Igen nehéz feladat volt ez. S ebben nem csupán a hírlaposztály, a postahivatalok dolgozói végez­tek nagy munkát. A lapkiadó dolgozód, a megye pártalap- szervezetei. s kívülük még so­kan fáradoztak annak érdeké­ben. hogy a párt lapja — az országos és a megyei is — mi­nél több emberhez eljusson. Most visszatekintve, nyugod­tan mondhatjuk: az újságolva­sás a somogy i emberek élet- szükségletévé vált. Az olvasás iránti igény fölkeltése azzal az eredménnyel járt, hogy az em­berek nemcsak a napilapokat olvassák egyre többen, hanem a hetilapokat, a havonta meg- ;elenő folyóiratokat es más szaklapokat is. Sárdi András valóban nem túlzott, amikor arról beszélt, hogy' az újságolvasás a somo­gyi emberek életszükségletévé vált. S talán nem veszi senki szerénytelenségnek, ha emlé­keztetünk: a Somogyi Néplap történetében néhány héttel ez­előtt nevezetes esemény tör­tént, elértük a napi 50 000-es páldánvsziamot. S ha vissza te­kintünk 1950 novemberére, a fejlődést banki lemérheti. Ak­kor egész hónapban összesen 153 000 példányszámban jelent meg lapunk, s a mostani több mint 46 000 előfizetőhöz képest akkor csupán 4812 volt a me­gyei lap előfizetőinek száma. Sokat kellett ennek érdekében fáradozni, de megérte, hiszen ma a legkisebb faluban is so­kan várják a megyei pártbi­zottság lapját, hogy' abból tá­jékozódjanak, informálódja­nak. A fejlődést azonban nem csupán a Somogyi Néplap elő­fizetői, olvasói számának emelkedésében mérhetjük le. A hirlaposztály-vezető kérésé­re Siposs Józsefivé terjesztési és kezelési előadó készségesen ismertet olvam adatokat, ame­lyek örömmel tölthetnek el mindenkit .Elsősorban azokat, akik hivatali kötelesség,bői vagy önzetlenül, társadalmi munkában segítettek az olva­sás iránti igény fölkeltésében. — Az összes napilap 1950 novemberében 553 ezer pál- dányszámban jelent meg So- mogybarj. 1973 májusában pe­dig— ez a legfrissebb adat — 2 millió 159 ezer példány­számban. Csak a Somogyi Nép­lapból 1 275 473 jutott el az ol­vasókhoz, előfizetőkhöz — mondják beszélgető partnere­im. S lehetne még sorolni a 40 hetilapot, amelyre csak az elő­fizetők száma meghaladja a 85 000-et. A különböző szakla­pokra több ezren fizetnek elő, I mások viszont példányszá­múnként vásárolják ezeket. Még felsorolni is lehetetlen mindent, hiszen csak a posta megyei hírlaposztálya 230 féle belföldi napi- és hetilapot, folyóiratot, szaklapot terjeszt. S a rengeteg külföldi lap! — Havonta csaknem négy­millió forintot költenek a so­mogyi emberek újságra — mondja Sárdi András. A postahivatalokon, áruso­kon kívül megyénkben 15 hír­lappavilonban vásárolhatnak az emberek újságot. Ebből ki­lenc Kaposváron van. Ezenkí­vül a megyeszékhely főutcájá­ban van egy nagyon szép üz­let is, ahol az országban meg­jelenő lapokon kívül nagyon sok külföldi lap is kapható. Noha a Balatonon a nyári sze­zonban 40 mozgóárus terjeszti a hírlapokat, nagy szükség len­ne Siófokon is egy hasonló hír­lapárusító üzletre. Van-e lehetőség a további fejlődésre? Sárdi András ha­tározott igennel válaszolt. — Hiszen a Somogyi Néplap —. hogy csak egyetlen, példát vegyünk — megjelenése is ezt bizonyítja. Néhány hát alatt ugyancsak emelkedett a na­pi példányszám, most megha­ladja az 51 000-et. S hogy minél több emberhez jusson el a Somogyi Néplap, a megyei hírlaposatály állandó­an figyelemmel, kíséri a napi- és hetilapok előfizetői, vásár­lási számának alakulását. Nagy segítségükre van ebben, hogy tavaly kaptak egy lyukkártya rendszerű adatfeldolgozó gé­pet. A gépi adatszolgáltatás jelentősein megkönnyíti mun­kájukat. Most azt tervezik, hogy a meglevő kaposvári pa­vilonok mellé a cseri város­részben és a Petőfi utca kör­nyékén létesítenek hírlapáru­sító pavilont, s ha szükséges, akkor a megye más varosai­ban, járási székhelyein is. Szalai László A híd utáni nagy csemege előtt, a ferde jelzőcsíkok kö­zött telt ház. Itt Kiss Lafos a »csősz«, szintén panaszkodik: — A boltosok nem akarnak fizetni. Azt mondják, ők mun­kába járáshoz használják a kocsit, nem nyaralni járnak. Azután reggeHől estig foglal­ják a helyet. Persze, ha én — teszem azt — egy forintos cso­kit zsebre dugnék, biztos len­ne motozás, meg jegyzőkönyv. A víztorony tövében Nagy Béla angol. cseh. német autó­soktól szedi a forintokat rend­kívül udvariasan, s mindegyik­kel anyanyelvén beszél. A nyugdíjas tanárnak is akadtak furcsa vendégei. — Ha egyszerre több kocsi gurul be, nem tudok mind­egyikhez azonnal odaérni. Pénzt keresgélnek, váltani Ítéli, közben a többiek eltűn­nek. Ilyenkor az ablaktörlő la­pátok alá tűzöm a jegyet, vá­rom visszatértüket és a forin­tot. Ügy tudom, ez külföldön is így szokás. Bizony sokszor hiába, és nekem kell a kasz- szát kiegyenlítenem. Nemegy­szer a hatszemélyes cirkálók­kal bekanyarodó külföldiek (csak az általánosítás igazság­talansága miatt nem említünk orszagj el zéseket) előbb az ér- tetlent adják, majd a tökéletes nyelvtudás hallatén haborogni Vakáció és családi pótlék SOMOGYI GÉZA Jégkoporsó 6. A kikötés talán a középkor­ból maradt a régi K. und K. hadsereg hagyományaként a Horthy hadseregnek öröksé­gül. Embertelen »fegyelmező« eszköz volt. A hátul összekö­tözött kezeket egy kötéllel kb. két méter magasan a falba erősített vaskarikán keresztül­fűzve, úgy húzták fel, hogy u szerencsétlen csak labujj- i hegyen tudott állni. Sokáig nem tudta tartani magát, és isaját súlyánál fogva, lassan i ereszkedett le talpra, irüköz- iban embertelen kínokat állt i iki. A vállízületek recsegve penged lek a terhelésnek, és... kifordultak. Pár percen belül iaz áldozat elájult. Leöntötték ♦ vízzel, hogy magához térjen. > Volt, aki egyórás kikötése te eszméletét. Hogy »nagyobb baj« ne történhessen, a kikö­tést csak orvosi felügyelet mellett volt szaibad végír ehaj­tani. Micsoda paradoxon! A »nemzetiségi« újoncokkal amúgy is nehezen boldogul­tak. A Felvidékről, Kárpátal­járól és Erdélyből rengeteg szlovák, ruszin es roman fiú vonult be, magyarul egy árva szót sem tudtak. A -»magas« szellemi képességű altisztek és tisztesek, de gyakran a tisztek is úgy 'bántak velük, mint a barmokkal. A legalantasaibb munkát bízták rájuk. Az il­lemhelyek takarítása csak az ő reszortjuk volt. Ha valami nem tetszett az őrmesternek, vagy főleg Rosta tizedesnek, akkor jött a ráadás. Volt rá eset, nem is egyszer, hogy fog­kefével kellett a WC padkáját Valahonnan Erdélyből vo­nultak be a Budanescu fiúk, akiket az egyszerűség kedvéért mindenki csak Budának szólí­tott. Tizenegyen voltak. Mind(i egy évjáratú legény. Unoka-(i testvérek. Pasztorcsaládból( l valók. Három kivételevei egy sem találkozott még a »sze­relemmel«. Az egyik kimara­dás alkalmával elvitték okéi a többiek — mind pesti vagá­nyok — egv »lányos házihoz-.i Attól kezdve minden este ki) akartaik menni a városiba. Fel-f iratkoztak kihallgatásra. Az első ilyen kéi'elemnél majdnem -bedöglött« a kihall­gatás. Az első Budanescu ne­hezen eldadogta, hogy enge délyt kér eltávozásra Meg- okolasul amúgy »magyarul« mondta ki, hogy miért akar kimenni. Szétesett a sor a rö­högéstől. Még Komora had­nagy is elfordult, és háttal ai mrsasagnak. rángatózó vállal(» várta ki, míg mindenki, de ő|i maga is lecsillapodik. A kö­vetkezőnél ugyanez történt. A szerencsétlenek azt a szót ta­nulták meg a leghamarabb,!» ami a leggyakoribb volt, esf hogy a szó alpári voltát is­merjék, nem is lehetett várni tőlük. Olyan rosszul beszél­jek magyarul, hogy mindenkit) letegeztek. Egyik ismerősöm arról ér­deklődött, meddig kap családi pótlékot kislánya után. El­mondta, hogy most érettségi­zett, de az ősszel elmegy szak­mát tanulni, így végeredmény­ben továbbra is tanuló marad, i mi a helyzet ilyenkor? — Ebben az esetben a gyer­mek 19. életévének betöltéséig jár a családi pótlék — vála- | szolom. — Jaj, de jó!— ugrott egyet a mar nem is éppen kislány — továbbra is lesz »fizetésem«, mert tetszik tudni ezután le­szek 18 éves — tette hozzá huncutkodva. Ezután a kis epizód után el­gondolkodtam hazajövet, ténylegesen hány család költ­ségvetésében játszik szerepet a gyerekek forintja, a családi pótlék. A statisztika siet segít- : »egemre: Somogybán a múlt I évben majdnem 19 ezer csa­ládban, 41 ezer gyermek ka- j pott családi pótlékot. Álla-1 műnk a társadalombiztosítá­son keresztül is elősegíti a gyermekek felkészítését az életre. A gyermekek szárnytól í függő, meghatározott összegű anyagi juttatást — családi pót­lékot — ad a gyermekek neve­lésével járó kiadások enyhíté­sére. Ezt a juttatást megkap­ják a magasabb általános vagy szak ismeretek megszerzésére törekvő középiskolai vagy szakmunkástanulók is. Nemcsak ismerőseim példá­jából látható ez a gondosko­dás. hanem ezt bizonyítja az ide tartozó légiontosabb csalá­di pót lék -szabá Ívok mi n d egy i - ke. Nézzük csak meg őket rö­viden. Középfokú iskola nap­pali tagozata.n tanulmányokat folytató gyermekek a tanul­mányok befej zéséig, de legföl­jebb 19 életévük betöltéséig kaphatják a családi pótlékot. (Az általánostól eltérő szabá­lyok vannak — es azokat itt nem érintjük — a harmadéves szakmunkástanulóknál, a szak­munkástanuló-otthonban el­helyezett, vagy állami gondo­zásba vett tanulóknál.) A családi pótlék nemcsak a szor­galmi időre, teli át szeptember­től júniusig, hanem a nyári szünidőre is jár. Tehát aki jú­niusban iskolai tanulmányok alapján kapott családi pótlé­kot. arra júliusban és augusz­tusban is igényt tarthat. Más a helyzet, ha a gyermek érettségi, vagy azzal egy elbí­rálás alá eső más vizsgát tett. Ilyenkor a vizsga letételét kö­vető időben csak akkor jár a családi pótlék, ha a gyermek szeptember elsejétől szakmun­kástanuló lesz. Előfordul, hogy júniusban, még középiskolás gyermek szeptemberben szak­munkástanulónak szerződik anélkül, hogy érettségi vizsgát tett volna. A nyári szünidő tar­taméra az ilyen gyermek is kaphat családi pótlékot. A bukott diákok vakációja nem gondtalan, inkább tanu­lással. mint szórakozással te­lik. Ezért is megérdemlik, hogy a nyári két hónapban kapjanak családi pótlékot, e.s sikeres osztály- vagy érettségi vizsgát tegyenek. Érthető, hogy azok a gyermekek viszont már júliustól nem kaphatnak családi pótlékot, akik június­ban az iskolából kimaradtak, tehát tanulmányaikat abba­hagyták. A főbb szabályok felsorolá­sával — reméljük — nemcsak a föltett kérdésre, hanem még több ki nem mondott kerdesre is válaszoltunk. S. Gy. Cipő — ötvenhét millió rubelért i alatt-nyoicszar-taszer veszteit- . e& -deszkáim. íelsuromialc ■ Több minit hétmillió pár bör- és műbörcipöt szállított az év első felében a Tan.nim.pex külkereskedelmi vállalat a Szovjetunióba es más szocia­lista országokba, és több mint félmillió párt" a tőkespiacra. A vállalat legnagyobb piaca a Szovjetunió, ahova három ev alatt megkétszereződtek a magyar éipő- es bórdiszmű- szállítások. s 50 százalékkal emelkedett a kesztyű exportja is. A tervek szerint 1973-ban összesen 57 millió rubelért szállít a Tanmmpex bőrárut a Szovjetunióba. Néhány éve még sok minősé­gi kifogást emeltek a magyar cipők ellen — elsősorban a Szovjetunióban —, de a kifo­gások szama<4iavialy-ota .majd­nem a felére csökkent. A szov­jet fél máris lekötötte a jövő évi szállítások nagy részét — a nemrég Véget ért első sike­res kijevi árumintabemutató eredményeként —, s igv bizto­sított az alaposabb felkészü­lés. A legnagyobb nyugati part­nerek : az NSZK, Anglia és Ausztria. Az NSZK-ben es Angliában már eredményesen működik a Tannimpex vegyes vállalata, s így az idén előre- j láthatólag 80—100 százalékkal hő a cipőexport Angliába. Je­lentős forgalomnövekedést várnak a nyugatnémet piacon is. Hamarosan Ausztriában is | megalakul majd a Tannimpex j közös válalkozasa osztrák i partnereivel. OKolytaiMk.) -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom