Somogyi Néplap, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-19 / 167. szám
Nemzetközi történésztalálkozó Jegyzetek a maribori tanácskozásról JÉG VERTE kukoricafiöldek kozott szaladt sokáig a vonatunk Csáktornyáról Maribor relé. Csáktornyán — átszállásra várva — megtekintettük a hajdani Zrínyi-várat, amelyet igen romos és elhanyagolt ál- i lapotban találtunk. A város főtéren még ott látható a költőnek és hadvezérnek, Somogy vármegye örökös főispánjának a Sizobra. Jól ápolt sövények, szőlői ug.asok, virágzó kertek emélkeztetnek még ma is e táj gazdagságára, szinte ugyanazokat a benyomásokat keltve az utazóban, mint Simon Clements útleírása a XVIII. század második évtizedében (1715-ben), amelyet az előző évben a British Muzeum Eger- ton-féle gyűjteményében, olvastam Londonban. Részben ez a kézirat inspirálta felszólalásomat is, sürgetve a konferencia tematikájában a paraszti és a jobbágy: művelődéstörténet eredményeinek komplex feltárását és bemutatását. Furcsának találtam ugyanis, hogy a kultúrtörténeti jelzőt viselő tanácskozás megfeledkezett a művelődéstörténeti témákról. Pedig kívánatos lett volna, hogy a parasztmozgalmak történetének a láncolatában legalább egy előadó rámutatott volna a jobbágyparaszti művelődés korabeli viszonyaira. Kíváncsi lett volna az ember, hogy milyen nép, mennyire iskolázott nép volt az, amelyek a tárgyalt mozgalmakat végigvitte? Köztudott, hogy a török hódoltság eléggé visszavetett állapotban hagyta hátra a .mi megyénket. Népünknek mindent újra kellett kezdenie, ezért volt a XVIII. század a mi jobbágyaink számára a megkapaszkodás százada. Ez időben azonban iskolai művelődésével vajmi keveset törődhetett. Korábbi iskolái elpusztultak a hódoltság alatt, a század eleji első évtizedben épültek is viszonylag igen szegényesek, düledezők és romosait voltak. Mezővárosainkban csakúgy, mint a falvakban. A tájat újra termővé, újra kultúr- tájjá teremtő jobbágyság a kultúra sáncain, kívül helyezkedett el. Az iskolába járás kötelezettsége is laza volt 'a Dunántúlon. A mi megyénkben — vizsgálódásaim szerint — a falusi tanulóknak csak a 22,4 százaléka járt iskolába. E számok is arra utalnak, hogy miközben a felvilágosodás nagy eredményekre ösztönözte Európa gazdagabb és műveltebb nemzeteit, nálunk a nép zömében írástudatlan maradt. IGAZ, E KOR elemi iskolája sem volt a jobbágyok testére szabott. Előbb tanítottuk meg őket a hitélet, a vallás- tan alapfogalmaim, mintsem az életével és munkájával ösz- szefüggő mennyiségtani és gazdasági alapismeretekre. Persze, azért ez az írástudatlanság sem voút lényegében anafabétizmus a szó morális értelme szerint. Hiszen a nép új mezőgazdasági kultúrát teremtett, földet művelt, erdőt irtott, állatokat tartott és nevelt, egyszóval virágzó mező- gazdaságot teremtett, az asz- szonyok szőttek és fontak, gyermeket neveltek. Ha pedig valaki kultúrtájjá varázsol egy vidéket ,azt korántsem lehet — sommásan — tudatlannak, kulturátlannak minősíteni, még akkor sem, ha nem tud írni és olvasni. Hasznos lenne e művelődés- történeti kérdések megválaszolására is vállalkoznia egy ilyen nemzetközi szimpózión- nak. de még az is meggondolandó lenne, hogy e kutatások terén nem kellene-e a komplex szuper-regionális kutatási módszereket figyelembe venni. Így lehetne e kutatások eredményeit egybevetni a haj- . dani tárgyilagos külföldi uta- | zók útleírásaival, akik közül | Pannónia e térségében is sokan megfordultak az angolok közül (az említett Clementsen j Majdnem másfélezer állás a most végzett orvosok és gyógyszerészek számára A felső fokú egészségügyi oktatási intézmények 1464 állást hirdettek 1229 végző orvos. fogorvos, gyógyszerész számára. A legtöbb új, fiatal orvost Borsod. Nógrád, Bács, Szabolcs és Veszprém megyékben varjak. Az idén végzőik körében a legnagyobb az érdeklődés a belgyógyázat, a gyermek- gyógyászat, a sebészet, a szülészet, valamint az ideg- és elmegyógyászat iránt. Legtöbbjük e szakterületeken szeretne elhelyezkedni. kívül Charles Bright, John Paget stb.). A mi szem pontunkból hasznosnak mutatkoztak a kismartoni levéltárosoknak és az osztrák történészeknek az előadásai, akik nem egy esetben sok érdekes adatra hívták fel figyelmünket az Eszterházy- és a Batthány-uradalroak története kapcsán. Az osztrákok faképp a stájer parasztfölkelésekről, illetve a burgenlandi parasztmozgalmakról tartottak referátumot. Sok tanulságot adott számunkra dr. Johann Seedock kismartoni levéltárosnak az 1848 utáni burgenlandi úrbéri szabályozásról tartott előadása. A szlovén parasztfölkelések előadói dr. Bogo Crafenauer akadémikus és dr. Jose Koro- pec maribori docens voltak. A horvátországi parasztfölkelések és parasztmozgalmak XV. és xVl. századi történetével pedig dr. Josip Adamcek és dr. Nada Klaic zágrábi professzorok foglalkoztak. A parasztság helyzete és harcai a Dunántúlon a XVII. században címmel magyar részről dr. Búza János, a közgazdaság-tudományi egyetem tudományos munkatársa adott elő, a XVIII. és XIX. századról és e kor jobbágymozgalmairól pedig Felhő Ibolya, a Fővárosi Levéltár levéltárosa. Nemcsak szimbólumként használtuk a Dráva összekötő szerepét, hanem őszintén váltottuk is, hogy a hajdani Pannónia térségében a folyók nem lehetnek merev országhatárok, hanem csak összekötő kapcsok és hidak az itt élő nemzetek és népek között, Ezért esett jól dr. Vanek Siv- tár zárszavát hallani, aki a Mariborban is megfordult Petőfi Sándort idézte. JÖVÖRE A SZIMPOZION rendezése a horvátok feladata. A Zágrábban tervezett konfe- j rencia a munkásmozgalom j történeti tematikájával foglal- j kozák majd. E kérdéskör kapcsán Dunántúlnak, különösképp Dél-Dunántúlnak is bőven lesz mondanivalója, hiszen köztudott, hogy a dualizmus korában milyen élénk összeköttetés volt az eszéki, a pécsi, a szigetvári, a barcsi és a kaposvári munkásegyletek és szociáldemokrata pártok között. Reménykedem abban, hogy a következő évi konferencián már a mi megyéink is, Vas megyéhez hasonlóan, nagyobb létszámú delegációval képviselteti magát. Kanyar József NYOLCVAN ÉVE SZÜLETETT MAjAKOVSZKII Nyolcvan évvel ezelőtt, 1893. július 19-én született Vladimír Majakovszkij, a világ első szocialista államának első nagy költője. Kaukázusi erdész fia volt, Moszkvában végezte a gimnáziumot, de röpirabok terjesztése miatt kicsapták, s börtönbe l került. Kiszabadulása után iparművészetet, festészetet tanult. A képzőművészeti akadémián sem tűrték meg sokáig, innen is távoznia kell, ezúttal a konzervatív esztétikai irányzatokat kicsúíoló futurista írásai miatt. 1911—12-ben jelentkezik első verseivel. Ebben az időben a fiatal orosz költők — a francia szimbolisták hatására — alkotásaikban zenei hatásokra törekszenek, ök maguk adták elő verseiket — sokszor zenekísérettel. Majakovszkij is szerepelt ezeken az «-irodalmi koncerteken«, ő azonban a mindennapok problémáit énekelte meg, az illegális, földalatti kiáltványok nyelvét használta. Fellépése nagy vitákat ébresztett, de Gorkij melléje állt, bátorította. ' Az októberi forradalom győzelme után vált népszerűvé a szélesebb közönség előtt. Versekkel, újságcikkekkel, plakátokkal, munkásoknak tartott előadásokkal harcolt a szocializmus ügyének győzelméért. »Alkalmi költő« — mondták róla lekicsinylőén. Valóban alkalmi költő — de egyszersmind örökké aktuális. 1917 és 1930 között nem volt olyan jelentős esemény hazája életében, amely ne ihlette volna írásra. Tehát a szocializmus építése hőskorszakának zsenijeként írta be nevét a szovjet és a világirodalom történetébe. Harcol a kispolgári tehetetlenség, a megalkuvás ellen. A nép győzelméről, munkája j eredményéről vall lángoló lei- | kesedéssel. Lenin című hatalmas költeményében. Lenin alakjának és a forradalomnak állít emléket. Nagy forradalmi eposza a Százötvenmillió, 1915- ‘ ben. a Nadrágban járó felhő című munkájában vall ars poeticájáról, költői hitvallásáról. Élete utolaó szakaszában, egyik utolsó költeménye, a őrölte idegzetét. Tragikus halállal halt meg fiatalon. 1930- ban. Majakovszkij a modern művészi irányzatok eredményeit forradalmi mondanivalóval ötvözte. A forma megújí- tója, merész képei, széttördelt verssorai dinamikus erővel és nagy műgonddal szólaltatják meg az »alkalmi témákat« Is. Lírai költeményeken kívül színműveket is írt: a Gőzfürdő és a Poloska éles gúnnyal bírálja a fejlődést gátló, gáncsoló erőket. Magyarországon korán megismerték Majakovszkij nevét, műveit. Verseit Radó György, Képes Géza, Szabó Lőrinc, Hides Antal fordította. Tiszay Andor írta meg életrajzát. Honulmányát a költői alkotás titkairól Békés István fordította. A Horthy-korszakban gyakran szerepeltek költeményei munkás-szavalókórusok műsorán. Csak tragikus halála után — a külföldi sajtó méltatása nyomán — döbbent rá a magyar rendőrség, hogy egy nagy költő verseit szavalták éveken át, A felszabadulás óta a legnépszerűbb, legismertebb szovjet költő Magyarországon, s ugyanakkor az egész világon» érvényesül már mindaz a művészi vívmány, amellyel eredetisége, zsenialitása megajándékozta az egyetemes kultúrát. Teli torokból művészi elveigyan kell verset írni című laF. M. nek nagy összefoglalása. Életében sokat támadták, nem értették meg vagy nem akarták érteni. Egy tragikus szerelem tovább roncsolta, Indulatok és érvek „Jelentések” — Jó estét! Egyedül? — Szeretem a magányt, bár ritkán van részem benne. De latom, szintén egyedül sétál. — Nem találom a szobatársaimat. Ügy beszéltük meg, erre jönnek. — És most? — Csak megyek. Kellemes az este, az üdülő szobáiban meg fülledt a levegő. A tv műsora sem érdekes. — Elég széles ez a pad. Foglaljon helyet. — Köszönöm, de ... — Attól tart, hogy megszólják a szobatársnői? — Ugyan! Egyetemista lányom van, ebből a koromra is következtethet, de egyébként sem érdekelt sohasem a szóbeszéd. Csupán nem akarom zavarni. Hiszen azt mondta, szereti a magányt. És valóban, soha nem látom a szobatársaival szórakozni, mindig egyedül jár. Nem barátkozó természetű? — Szeretem a társaságot. Csupán nehezen oldódom, és Óvakodom a barátságtól. — Csalódott? — Tulajdonképpen senki nem csapott be. — Családos? — Ügy kérdez, mint egy vizsgálóbíró. Nos: jól megvagyok a feleségemmel. Két gyerekem van, a fiam mar főiskolás. Kollégáim közvetlen, kiegyensúlyozott embernek ismernek. Itt a szobatársaim azonban fiatalabbak is, meg jobban állnak anyagilag, és nagyon csaDŐdtak, hogy nem találtak bennem kártyapartnert. De az üdülés különben sem jelenthet kötelezettséget addig ismeretlen emberekkel való barátkozásra, állandóan közös programok szervezésére. MAQÁNY — Igen, maguk férfiak ezt könnyebben megoldják. A nők udvariasabbak egymáshoz. Mi mindenhova együtt járunk, bár néha igazán jólesne egy kis magányos seta. Tulajdonképpen nem is bánom, hogy most elszakadtam tőlük. — Aztán a régen várt magányos séta során magányos férfiba botlott. — Akit megzavartam elmélkedésében. — Nem zavart. Bár igaz, hogy az ember a szabadsága alatt többet gondolkodik önmagáról, mint az év többi időszakában. — Maga nem is olyan barátságtalan, amilyennek mutatja magát. — Kimondottan barátságos természetű vagyok. Csak éppen nincsenek barátaim. — Egy sem? — Senki. — Gyermekkorában sem voltak? — De. Hűséges barátaim voltak. És mind elhagytak. — Lehet, hogy magában van a hiba. — Nem hiszem. Én nein vagyok sertödékeny, tudok alkalmazkodni, és a hibáikat is mindig elfogadtam. — Talán ez volt a baj. — Nem. Isten tudja, így alakult. Az első igaz barátomat, testvéremként szeretett játszótársamat tizenkét éves korában vesztettem el. Egy bomba vágta agyon. A másik sráccal tizenkét évig jártam egy osztályba, vele töltöttem a szabad időmet, és becsülettel ápoltuk közös barátunk emlékét. Egyetemre került, diplomát szerzett, rendszeresen leveleztünk. Amikor hazalátogatott a szüleihez, negyedóra múlva mar nálam volt. Huszonhat éves korában öngyilkos lett. Betegsége gyógyíthatatlan volt, A főiskolán is szereztem barátot. Később függetlenített ifjúsági vezető lett. Majd ötvenkét elején Kanadából kaptam tőle levelet., Disszidált. Nem tudtam megbocsátani neki. Egy ideig leveleztünk, azután én nem válaszoltam. Voltak kisebb futó barátságaim, egy-két évig tartottak iskolában, munkahelyen. De ezek nem igaziak. Csak valakivel leül az ember egy pohár borra, összejár néha a család. De volt még egy barátom. Vele nagyon megértettük egymást. Igaz, az asszonyok nem, így egymás otthonában csak ritkán találkoztunk. De solcat sétáltunk kettesben, vitatkoztunk egy fröccs mellett politikáról, munkáról, ötletekkel dobálóztunk, amelyeknek töredéke valamilyen formában néha meg is valósult. Egy folyosóról nyílt az irodánk, gyakran átléptünk egymáshoz néhány perces kikapcsolódásra. Érdekes, ha elutaztunk, nem írtunk egymásnak kártyákét, de kimondatlanul is tudtuk, hogy jól kiegészítjük egymást. A közeli vízpart felől éles kacagás hallatszik. A hang- foszlányokból ítélve egy indáin társaság esti fürdéshez készülődik. — Tehát vége. — Igen. Nincs többé. — Csalódott benne? — A főnököm lett. Egy éve nevezték ki. — Közvetlen főnöke? — Az intézmény vezetője. Nem a csoportomé, meg csak nem is az osztályé. Az intézményé. Harmadik lépcső. — De továbbra is ugyanabban az épületben vannak. — Igen. Mégis irdatlan távolságban. ’— összeveszlek? — Nem, Ha találkozunk, csak panaszkodik: semmire nem ér rá, pedig milyen jó lenne egy kicsit eldumálnunk, úgy mint régen. így mondja, szinte hadarva, aztán sietve elköszön. A meglebbenő langyos szél felerősíti a közeli kerthelyiség muzsikáját. A dobszóló mintha közvetlen a bokrok mögött peregne. — Igazán nem tudom, miért szórakoztattam magát legszemélyesebb gondjaimmal. Hiszen néhány közömbös szónál nem váltottunk többet az egy hét alatt. Ahelyett, hogy anekdotákkal, rtc- cekkel. szóval a hangulathoz illő csevegéssel töltöttük volna ezt a szép estét. — Ugyan, butaságot beszél. A legbensőbb dolgairól csak egy idegennel beszél az ember. — Lehet. De ezek után már nem tekinthetem magát idegennek. — Nem is fontos. Tartson meg emlékezetében úgy, mint aki egy órácskára igazi barátjává szegődött. Jó? De hü- vösödni kezd, ballaghatnánk befelé. Pail László társadalmi Czakó Gábor eddig megjelent két könyvében — regény, novellák — valóságismeretevel hívta fel magára a figyelmet. Hőseinek tulajdonságai körülményeikben gyökereznek. A Magvető Könyvkiadónál a t napokban megjelent Indulatos j jelentések című kötete kulcsol ad az olvasó kezébe az író lentebb említett erényének | eredőjéről. Harmadik könyve szociográfiai riportokat ,tártál- ! máz. S mint azt már a cuuben j 1» jelzi, indulattal, vitát pro- i vokéió szándékkal bocsátja I közre írásait. Szögezzük le: »nem a társadalmi és a gazdasági rendben, hanem a társadalom átlagos vagy általános | magatartásában látva a hibát, a maradi vagy haszonleső közfelfogással perelve«. Idézzünk néhány címet könyvéből: Albérlők, Lakógépek, Húszéves erkölcs, Riport- I jelentes a munkáról. Vizsgáló- ! dósainak tárgyát tehát nap- ! ja ink legégetőbb konfliktusai i képezik. Ahogy ő maga mond- I ja: »Nem tudós egzaktságával, hanem író szenvedélyével kérdeztem rá fontos, részben alapvető dolgokra. Tapasztalataimat sem tudom hűvös tárgyilagossággal leírni.« Kérdőívek százait küldte el egy-egy »jelentésének« megírása előtt. Munkásoknak, értelmiségieknek, diákoknak. Hatesztendős albérlő múltja késztette arra, hogy fölmérje a fővárosi lakáshelyzetet. Következtetései olykor meglepőek. Furcsa, de tényekkel bizonyítja azt az állítását, hogy az albérleti díjakat maguk a íelajánlkozók »srófolják« magasra. »Nincs pénzük«, de »túlságosan sokan vannak«. gondokról Nem lenne azonban igaz a ; kép, ha Czakó nem »vizsgáztatná« a jövőt, idezve a párt- I kongresszus irányelveit, melynek megvalósítása gyökeres változásokat eredményez majd. Lakógépek — 1971 című szociográfiai riportjában arra hívja fel a figyelmet, hogy »szociális, sőt szocialista« emberek számára a legnagyobb veszedelmek egyike, ha idegenként. közösség nélkül kell életüket leélniük. A nagyjából egyforma emeletes házak mellé szociális létesítményeket, művelődési bázisokat sürget. Milyen ma a huszonévesek erkölcse? Ezt a kérdést is megvizsgálja. Fölméri, mit tartanak elítélendőnek, mit éreznek követendőnek a fiatalok. A borravaló és a »szocialista összeköttetés« is témája. Példákat sorol, melyeknek »hősei«, miután nem egy poszton bizonyították azt. hogy erkölcsileg, s rátermettségüket tekintve sem alkalmasak helytállni beosztásukban, hasonló munkakörökben tevékenykednek tovább az esetele egy részében. Indulattal sürgeti a cselekvést a jelenség ellen. A gyakorló jogász racionalitása sem hiányzik ezekből a »jelen- lésekből«. Elgondolkodtató könyvet írt Czakó Gábor. Rokonszenves »jobbító szándéktól« vezérelve. S ha javaslatai olykor túlzók is; megszívlelendők valamennyiünk számára. L. L. Somogyi 5
