Somogyi Néplap, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-03 / 153. szám

Két és fél év az ötből Vitalitás A negyedik ötéves terv edsó fele zárult le jú­nius végén. Két és fél esztendővel ezelőtt olyan öt­éves időszakot kezdtünk el, amelyre nemcsak á népgazda­ságnak, hanem már első ízben a vállalatoknak is volt közép­távú célkitűzésük, stratégiá­ság fokozása csak előrelátó, kitartó és tervszerű munkával valósulhat meg. A termelés szerkezetének átalakítása pél­dául — hogy egy konkrét és újabban gyakran hangsúlyo­zott tennivalót említsünk — több évre szóló távlati feladat. juk. A félidő lehetőséget ki- j A vállalati kollektíva egy-egy nál a vállalatok számára a i esztendő során csak akkor ké- számvetésre. Sikerült-e hosz-í pes maximális szabó távra hely<* irányt ha ismert szabni a vallalat gazdáéi es , ,. ...... ,, . ... _ műszaki fejlesztésének? like- 11halasra,1-telt « a.Jowt képviselő uj prom. A műszaki erőfeszítésre, a távlati cél: a ki­Mmden ami körülveszi, ró­la árulkodik. Ha nem lett volna otthon, akikor is órákat lettem volna rült-e jól számba venni és hasznosítani a helyi lehetősé­geket, tartalékokat? A kiiga­zítások, Á pályamódosítások a legjobb középtávú tervnél is elkerülhetetlenek. A középtávú vállalati tervek összeállításánál például alig­ha lehetett részleteiben előre látni a piaci viszonyok, a gaz­dasági környezet alakulását. Most a vállalatok a kialakult helyzet ismeretében elvégez­hetik a szükséges kiigazításo­kat a középtávú célkitűzése­ken, a tervezés módszerein, esetleg módosíthatják magát a stratégiát is. Az élen járó vállalatoknál nemcsak az 1975-ig szükséges korrekciókat végzik él, hanem évről évre újabb esztendővel is megtoldják középtávú ter­fejtesztés, a beruházás, a tech­nika és a technológia rekon­strukciója szintén csak akkor A múlt és a jövő ismére- í tében érthető és érzékelhető igazán a, jelen, összes gond-i jaivai és örömeivel együtt. A jó vezető már csak azért is | igyekszik együtt gondolkodni j a kollektívával, bevonni a be- i ösztottak, a munkások széles | hajlandó várni körét a tervezésbe. De egyben rá mert a kör- a sokszemű kollektíva ahhoz is | n vezete min­hozzásegíiti a vezetőt, hogy I dereképp kí­messzebb és többet lásson. Ezért sajnálatos, hogy még az élenjáró vállala tóiknál sem alakultak ki a tervezés de­mokratizálásának formái, módszerei, a dolgozók közép- és hosszú távra szóló javasla­szerű intézkedéseket tartal­maznak, hanem hidat építenek a jelen eredményei és a lel­kesítő távlatok között. A vezetés lényege az előre­látás. A jő vezető azzal emel­kedik beosztottai fölé, hogy távolabb lét náluk, bátorítja az alkotó gondolkodást, a fan­tázia szárnyalását, felkarolja az előremutató kezdeményezé­seket, és határozottan szakí­tani akar mindazzal, ami kon­zerválja a múltat és reprodu­kálja a jelent. Igaz, hogy a múltból a jelenen át vezet az út a jövőhöz. Mégsem elég lehet eredményes és hatékony, kezdemenyezeseinek ha az éves tervek nem ötlet- ! igénylése, nyilván­tartása és hasznosítása. A fokozatosság elvének j megfelelően az üzemi demokrácia fejlesztésé­nek — úgy tűnik — minden­nél fontosabb feltétele nap­jainkban a munkáskollektívák rendszeres tájékoztatása. Ér­demes lenne a szokásos ter­melési értekezleteken, esetleg az e célból összehívott külön munkásgyűléseken megvitat­ni: hol tart a vállalat saját ötéves tervének végrehajtásá­ban, melyek az eredmények, a gondok és a feladatok? Ezek a tanácskozások a közös gon­vüket. Vagyis folyamatosan j csupán a múlt fejlődésvonaía- | dolkodás fórumává, szókimon­terveznek, állandóan megújí­tott, öt esztendőre szóló cél­kitűzésekhez igazítják éves terveiket. Csak úgy készülhet jó éves terv, ha az a távlatok ismere­tére épüit. Az ésszerű, gaz­daságos munka, a hatékony­nak előrevetítése, meghosz- : dó, problémafeltáró munkás- saabbítása a jövőbe. A jelen j gyűlésekké válhatnának.' A nem lehet a múlt »bővített j dolgozók megismerhetnék a újratermelése«, hanem maga- tervezés, az előrelátás mérté- baa kell foglalja az előző idő- j két, színvonalát, a vezetés szak elemző-bíráló értékeié- i gondjait. A vezetők pedig eét, a holnapot körvonalazó megismerhetnék a munkahelyi tanulságait. Az Avto- , adatukat. Az Avtoexport 200 partnere Ebben az évben a Szovjet- j az északi tájakon egyaránt úrnő 10 százalékkal emeli I megbízhatóan teljesítik .fel- géptooosi -exportját, export 200 partnere — külön­böző országok gépkocsi-keres­kedelmi szervei es cégei — személy- és tehergépkocsikat, autóbuszokat és motor kerék parókát, mopedeket es robo­gókat, valarrfínt szervizberen­dezéseket vasáról. A vevők között találjuk többek között a magyar, a lengyel, a cseh­szlovák, a finn, a francia, a légkört, a folyamatos munka akadályait, a munkások javas­latait, kezdeményezéseit. Vagyis a közös gondolkodás, a közös cselekvés alapjává vál­hatna a második félidőben, a negyedik ötéves terv még hát­ralevő két és fél esztendejé­ben. K. J. váncsivá tett. A zamárdiak miár találko­zásunk előtt úgy meséltek róla, {mint köz­ségük egyik élő nevezetes­ségéről. Az életerő meg­testesítőjéről. Nos. hát a környezete. Leltárszerű felsorolás kö­vetkezik. Ko- lomp a kút egyik szögiére akasztva. (»Hogy a hor­tobágyi han­gokat lopja be nekem« — így nyom, Krizlbai Györgyi készí­mondija.) Ösztöke. (»Ösztike« — ezt mondja, s elárulja, hogy csak a »dunántúli fülemért« mondja így, különben »eszti- kének« nevezné, mert otthon úgy szokták, szinte asszony­ként becézve ezt a tehénnóga­tó szerszámot, mely az ekéről a gazt is hivatva volt leva­karni.) Díszes kulacs. Ödön fiókos szekrény. Falitéka könyvekkel. Suba. Szalmaka­lap. Lopótök. Hegedű. Pipató­rium, pipák helyett könyvek­kel tele. Pohár, rajta Ferenc József és Miklós cár színes ardképe. («-Propaganda, hajdani módra« — mondja.) Pásztor­kos tokja. Pásztorkürt. Biillo- gozóvas. Fotók. Festmények. (»Ez itt egy Székely Bertalan festette vászon. Szép, ugye? Ezeket meg a rokonságban akadó festők alkották. No és itt vagyok én. Szeretem ezt a kari katúrát Egykori tanaivá­tette óra alatt. Kérdeztem, mert a többiek árulkodtak: »Miéit rajzoltad Györgyike?« Szeretettből, azt mondta. Azóta is a szobám falán őrzöm.«) Az élő környezet: szőlő, al­mafa, cseresznye, szilvafa. (■»Evvel a szilvafával tulajdon­képpen a Tiszántúlt hoztam ide Zamárdiba« — így mond­Ha ezt mondja valaki Za- márdiban: »Lente-fajta lepke­tarka«; mindenki tudja miről van szó. Csak az idegen hüm- mög, s bólint bizonytalanul, mintha a helybeliek valami1 számára ismeretlen nyelvjá­rással beszélnének. Pedig na­gyon is szabatos meghatáro­zás ez; az általa ki tenyésztett nyúl fajtának a neve. Sorolja is a húshozamot, az »ősöket«, az elfogyasztott eledel súlyát. Egy könyvben évtizedek óta gyűlnek az adatok a nyálakról. Fényképek, statisztikák. »Nem filláreskedés ez« — közli. — »De nekem tudnom kell, me­lyik fajta ad előbb húst az ab­rakból!« A falon oklevelek. A mező- gazdasági kiállításokon nyert díjakat foglalták írásba raj­tuk. De van itt bizonylat arról is, hogy Lernte Gábor a »járás legjobb nyúlbenyésztője«, meg arról is, hogy »képesített házi- nyúlbiráló«, s hogy az orszá­gos szervezet elnökségének tagja. Ha útját megrajzolnánk a szülővárostól. Hajdúnánástól Zamárdliig, egy kis túlzással azt mondhatnánk: Magyaror­szág térképét rajzolnánk. Mert sok városban, sok községben tanított már. Mindig tele ter­vekkel, reményekkel. Végül itt vetett horgonyt Zamárdiban,, s egy jelvény arról »árulkodik«: már törzsgón-datag a járásban. Rajkrónikát mutat: »Ügy íra­tom a gyerekekkel, hogy húsz év múlva is élmény legyen olvasni. Hogy egykori önma­gukra ismerjenek.« Jelen időben beszél, még ja.) Három kutya: Vitéz, Csini, I nem szokta meg a múlt idő Barbara. Egy madár, azt hi- j használatát. Igaz: nem tud ő Ifiúsáqi nap a Kutas! Állami Gazdaságban A Kutasi Állami Gazdaság j építőtáborának délelőtti csend- | jót szombaton nemcsak a gyü- , ,, I mölcsösbői hazatérő lányok j svéd, a norvég, az osztrák, az J 5^^^, nevetése verte ; algíri, az egyiptoma, az iráni föl. óra körül már egyre J es mas cégeket. j több gépkocsi érkezett a tábor A külföldi szakemberek j bejáratához, ^s egymás után megállapítása szerint a szov- ! szálltak ki belőlük az ünmep­jet gyártmányú gépjárművek tartósak és gazdaságosak, csak kisebbfokú karbantartást igényelnek, és különböző ég­hajlati viszonyok között is biz­tosan üzemeknek. A tehergép­kocsik például az afrikai siva­lőbe öltözött fiatalok, vala­mennyien a gazdaság dolgozói, öt üzemegységből érkeztek, hogy együtt töltsék ezt a na­pot, megbeszéljék problémái­kat, szórakozzanak. Az ifjúsági nap megrende­zése a Kutasi Állami Gazda­évvel ezelőtt a KISZ kb kez­deményezésére szerte az or­szágban rendeztek ifjúsági napokat. Ezeket a rendezvé­nyeket azután itt a gazdaság­ban rendszeressé tették, és év­ről évre rangosabb esemény-, nek számít. A gazdaság dolgozóinak több mint ötven százaléka harminc éven aluli, az átlag­életkor alacsony. A fiatalok­nak is fórumot kell biztosíta­ni, és erre az ifjúsági nap ki­tűnő alkalom. A fiatalok más­más üzemegységekben, külön­böző munkaterületeken dol­tagban, az iráni hegyekben és | ságban már hagyomány. Négy ] gozmak. Ahhoz, hogy egymás A nemesdédi gyümölcsösökben 50 vagon termésre számítanak szem sitiglic. (»A seregélyek is ideszoktak az etetőhöz, itt is költöttek.«) Negyvenhét nyúl. A »leltár« elkészült hát. Eb­ből a leltárból, az hiszem, nem derül ki a házigazda foglalko­zása. Mert legalább három em­ber érdeklődési körének meg­felelő »anyag« zsúfolódott itt össze. És még el sem árultunk róla, érdeklődési köréről min­dent. Leute Gábor pedagógus. 1 Szeptember elsejétől pedig azt I mondják majd Zamárdiban az emberek: »Lente Gábor nyug­díjas magyar—történelem sza­kos tanár«. Hatvanéves múLt. Könnyű lenne a helyzetem, ha magának való ember len­ne. Akkor azt írhatnám róla jellemzésképp — Lengyel Jó­zsefet idézve —: »kicsi,* mér­ges, öregúr«. Csakhogy egyál­talán nem mérges, talán még sohasem láttáik annak, s egy­általán nem öreg. Meg sem látszik rajta, hogy a hatodik évtizedén túl van. Alacsony, inas férfi, határozott vonalú arccal, szürkés hajjal. Szürke az inge, a nadrágja is. De — s ez már az eddigiekből is kide­rült remélem — ő maga nem »szürke« ember. Hemingway a hozzá hasonlókat nevezhette »kemény fickóknak«. Ö tehet­te; novelláikat, regényeket írt főként... Amikor harminc évvel ez­előtt Varasdi Sándor az első jonatán almát telepítette Ne- mesdéden, még maga sem re­mélte, hogy nagyon sok köve­tője lesz. Nem gondolta, hogy olyan gyümölcsöt telepít, amely rövidesen az. egész falu egyik fontos bevételi forrása lesz. A napokban a nemesdédd háztáji almá-akertekben járam. Meglepett az a gondosság és szeretet, ahogyan az itteni emberek foglalkoznak gyü- mölcsaroikkel. Ilyen szépen, rendben tartott almásokkal, körtétekkel régen találkoztam. A szakszerűség, a hozzáértés tükröződött a munkákban. So­kan permeteztek. Nem mu­lasztja el ezt tíz-tizenkét na­ponként egyetlen gazda sem. Érdemes lesz az idén is meg­adni mindent a fáknak, mert az ágak bőséget. ígérnek. Sok helyütt, találkoztam nemrég épült gyümölcsfáról© pincék­kel. Arra gondoltán!, hogy ér­demes lenne sok-sok falu gyü­mölcstermelőit idehozni, lás­sák, tapasztalják, hogy mit ad a háztáji gyümölcsös, ha gond­ját viselik. Jártam a községben Kun Já­nos áfész-felvásárlónál. Megy- gyet, ribúkét és málnát vett át nagy mennyiségiben. Szennjp. ha továbbra is kedvez az idő, 1973-ibatn 45—50 vagon gyü­mölcsöt, főleg almáit és körtét szedhetnek a nemesd'édiek. Már a böhönyei áfész-nél hal­lottam — ellátás és felvásárlás szempontjából ugyanis Nemes­dód hozzájuk tartozik — arról az akcióról, amely érdemes a nyilvánosságra. Tizennégy termelő fogott össze, és megalakították a gép- hasznosítáisii szakcsoportot. Kö­zösen vettek egy RS—09 erő­gépet permetező berendezéssel. A böhönyei áfész keretein be­lül alakult a' szakcsoport. A szervezeti formák kialakítása se a fáiknak, a gyümölcsösnek. Nemesd óden a parasztemberek mellett a pedagógusok szánté kivétel nélkül foglalkoznak gyümölcstermeléssel. Itt talál­koztam Végh Péterrel, aki a gyümölcstermelő szakkör ve­zetője a községiben. A kör tag­jai kéthetenként gyűlnek ösz- sze. Gyakran hívnak meg szak­embereket előadást tartani. Nagyon jó a háztáji gyümölcs­termelők kapcsolata a terme­lőszövetkezettel. Ezekben a he­tekben szerveznek ' kölcsönös látogatást, tapasztalatcserét a nagyüzemi, illetve a háztáji gyümölcsösökben. Az áfész itteni boltja —köz­megelégedésre ;— a leggazda­gabb készletet tartja növény­védő szerekből. Kun Janos fel­vásárló asztalán pedig egy ki­mutatást láttam. Azoknak a gazdáiknak a neve volt rajta, akik az őszi telepítésekhez munkáját becsülni tudják, szükséges megismerni a má­sik problémáit, gondjait is. Az ötven fiatal, az üzemegységeit küldöttei ma még tanuló fia­talokkal is találkoztak, hiszen nyolcvan középiskolás lány dolgozik jelenleg a táborban. Az ő életükről is képet kap­nak, és 1 közösen szórakozva cserélik ki véleményüket a különböző témákról. Az állami gazdaság dolgozói megismer­kedhettek a vendégségbe ér­kezett katonaiiatalokkal is. A vendégeket Kovács Dezső, a gazdaság pártszervezeteinek csúcstiiitkára köszöntötte, majd Kopecsni Vince, a gazdaság igazgatója tartott vitaindító beszédet. Beszámolt a gazda­ság eredményeiről, célkitűzé­seiről. Beszélt arról, hogy a vezetőség milyen intézkedé­sekkel segíti a fiatalokat, mit j tesz azért, hogy jól érezzék j magukat itt, hogy minél előbb eltűnjön a falu és a város kö­zötti különbség. Szólt a ked- I vezményes lakásépítési akció - j ról is, mely lehetővé teszi, I hogy a kevés pénzzel rendel- Vasárnap váltás volt a I idén négy turnusban váltják ■ kezo, csaladot alapító fiatalok , KISZ nyári építőtáboraiban: j egymást a fiúk. végleg elszakadni a gyerekek­től szeptember elsején, a nyug­díjba vonulás első napján sem, bizonyos vagyok benne. »No, de nem ezért jött biz­tosan« — ezt mondja. Nem, csakugyan nem. Tudom róla, hogy ír. Mutatja a szaklapo­kat. A Baromfitenyésztést, a Házinyúl- és prémesállatte­nyésztő híradót meg a többit. Hogy stílusos legyek, azt kell írnom: »a nyúl nem akar ki- ugranii a bokorból«. Kérdezni kell hát, egyenesen: »Ügy tu­dom, nemcsak szákkcikkeket írt...?« Végül is kőtélnek áll. Fo­lyóiratokat mutat és napilapo­kat. Vidékieket, budapestieket. Levelek Veres Pétertől, Szabó Lőrinctől. Ami számára talán legbecsesebb: az Illyés Gyula szerkesztette Válasz, melyben benne van a verse a sárgult lapon. S a neve mellett Veres Péteré, Szabó Pálé, Weöres Sándoré. »Most majd újra nekikezdek. Eddig minden időmet lefoglal­ták a gyerekek. A sajátjaim — három van — meg az iskolá­sok. Az enyémek embemagy- jai már mind, és sok generáció felnőtt az iskolában is. Most majd újra írhatok. Terveim vannak. A mai faluról egy re­gény, novellafüaér.« Hiszem, hogy meg is írja majd ezeket »Egész úton ha­zafelé« — irigylem. Leskő László Váltás a KISZ nyári építőtáboraiban kulturált körülmények között éljenek, megfelelő lakásokban alapozzák meg jövőjüket. Ezután a fiatalok mondták el problémáikat, észrevételei­ket. Kérdéseket intéztek a gazdaság vezetőihez. A vita után kiváló dolgozó oklevele­ket és kitüntetéseket nyújtot­tak át a legjobb munkát vég­ző fiataloknak, majd közös kethetes önkéntes munka után letették a szerszámot az első, június 17-én kezdődött turnus egyetemistái, főiskolásai, kö­zépiskolás és szakmunkástanu­lói. Az első 5000 fiút és leányt — akik zömmel az időszerű mezőgazdasági munkák elvég­zésében jeleskedtek — augusz­tus 25-ig, az idei építőtáboro­zás beíejeztéig kéthetes vál­ebéd következett a tábor la- i tásoklbaó még további 25 ez­„ , , __l i evümölcsfacsemetét kértek az m ost folyik. A szakcsoport el- | |í>esz ^, j 9. Z. nőké Doveu.pi Zoltán tanító. Vele is találkoztam. Szerelme kóival. Délután szellemi vetél­kedőt rendeztek, az öt üzem- egvség csapatai között, utána vidám műsor szórakoztatta a részvevőket. A katonák zene­kara szolgáltatta a zenét. Az összejövetel, mely nagyon sok új barátságot, kapcsolatot eredményezett, jó hangulat­ban. este fel kilenckor veget ért. n. t. ren követik a KISZ harminc­hat központi szervezésű tábo­rában. ’ Balatonedericsen vasárnap nyitották meg a vasútépítő tá­bort. A következő két hét alatt 200 baranyai és Komá­rom megyei fiatal segédkezik majd a Balatonéderics—Bála- tonszentgvörgy közötti vasúti j rekonstrukció.előkészítő mun- j I káLataiban. A LaUnca Sándor- i ról elnevezett építőtáborban az | Zászlófelvonás volt a ha.n- I sági Sziklai Sándor építőtá­borban is, ahol tizenhat esz­tendővel ezelőtt az építőtábo­rozás bölcsője volt. Hétfő reg­gel 200 Borsod és Szolnok me­gyei, középiskolás látott hozzá a bélvizeket levezető csator­nák tisztításához. Több tucat­nyi műkedvelő régész érke­zett a sövényházi Árpád-em­lékmű szomszédságában álló táborba is, az egykori szeri monostor romjainak feltárásá­ra. A munkálatokat a Csong- rád megyei RÍSZ-bizottság és a szegedi múzeum szervezésé­ben már évek óta segítik a fiatalok, most a már feltárt templomai apók, sírok mellett folytatlak a kutefőmiunlkát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom