Somogyi Néplap, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-18 / 166. szám

Nagy Istvánnal, a darányi ] és a társközségek pártalap- j szervezetei csúcsvezetőségé- j nak titkárával jártuk a múlt I hét közeidén az Üj Élet Ter­melőszövetkezet határát. Azt néztük meg: hogyan szervezik es valósítják meg a gyakor­latban az aratást és az ezt kö­vető, ebhez szorosan kapcsoló­dó tennivalókat. — Ebből a Bezosztájából kenyér lesz — mutatta a párt­titkár a búzatáblát a vasút mentón. — 1350 hold az összes aratnivaló, ennek most a felé­nél tart az egyesült szövetke­zet. Egy rendvágót vett a gaz­daság, ezzel naponta negyven holdról levághatják a gabonát, 6 a rendet két kombájn szedi [ fél utána. Hat kombájn vesz I részt a betakarításban, ebből | négy direktaratással takarítja I be a kalászost. Őszi árpánk nincs, a takarmánybúza 17 mázsás holdankénti átlaggal fizetett. Az étkezési búzának ennél magasabb lesz a hoza­ma, úgy 19 mázsa körül ígér­kezik. Sajnos, a korábbi eső­zések következtében kétszáz holdnyi területen víznyomás károsította a gabonát. Ez a kiesés nagyon lerontja az át­lagot, még ha vannak 30—35 mázsás holdankénti terméssel biztató tábláink is. Tovább jártuk a határt, s közben megtudtuk, hogy az idén még nem szárították a ü munkák egymáshoz kapcsolódnak Géppel perzselik a tarlót. A kazalrakóval gyorsan megy a munka. I gabonát, mert nem kellett, így a kombájnoktól mindjárt a Somogy megyei Gabonafelvá­sárló és Feldolgozó Vállalat barcsi magtárába vitték a sze­met. Amerre mentünk, szán­tással körülszegett tarlón égett a szalma. Politika és gazdaság; Egységes törekvés — formalitás nélkül Vállalatoknál rakban járva sűrűn hallani: ezt vagy azt a kérdést meg­tárgyalta a pártszervezet, a pártbizottság, állást foglalt, határozatokat fogadott el. A gond csak az, hogy kellett-e, s ha igen, éppen ezzel volt-e szükséges foglalkozniuk a kommunistáknak? Tény, hogy a jó pártpolitikai munka nem része, hanem egyenesen elen­gedhetetlen feltétele az ered­ményes gazdasági fejlődésnek, de ez a szoros kapocs min­dent nem köthet össze! Fölösleges, erőt. időt, figyel met rabló buzgalom, ha úgy gyá-1 tát, akkor máris létrejött az egészséges munkamegosztás, a zavaró párhuzamosságok el­kerülésének lehetősége. Nem egyszerű feladat eliga­zodni az elvégzésre váró fel­adatok sűrűjében, mert majd­nem mindenütt tapasztalhat­juk, az egymásra torlódó teen­dőik újra meg újra kísértésbe viszik a pártszervezetet, hogy sodródjon azokkal. E sodródás jele a formális megoldások előtérbe kerülése, a lényegte­len dolgokról órákig vitázgató értekezletek összehívása, a na­pirendi pontok megállíthatat­lan gyarapodása, a jelentések oldalszámának növekedése, a véli a pártszervezet, hogy va-1 tetszetősen hangzó, de a lé­lamennyi ügy sorra vétele a dolga. A szerszám üzem egye­netlen tevékenysége, a fonoda nemeiy gépsorán — föltehető­en beállítási hibákból szárma­zó — megnövekedett selejt, az állattenyésztési telepek egész­ségügyi állapota nem kíván közös elemzést, állásfoglalást, hivatalosabban szólva önálló napirendi pontot. Részletkér­dések ezek, s tárgyalásuk fon­tosabbtól terelheti el az érdek­lődést. nyegre még gyertyafényt sem vető gyűlések megrendezése. Ilyenkor ugyanarról ugyanazt szinte ugyanazok hallják, s aligha meglepő, hogy maga az ügy semmit nem jut előbbre. Ahol a koncepció, a közép­távú terv legfőbb célkitűzései fölött zajlik a vita, ahol nem a bérfejlesztés egyes szemé­lyeknek adott forintjait, hanem az elveket, a feszültségek okait taglalják a kommunis­ták, ahol egybeesnek a szavalt — Amennyi kell, azt a kom­bájnok után mindjárt lehúz­zák a gépek és kazalba rak­ják. A visszamaradt szalmát és a tarlót égetik. Ez növény­védelmi szempontból előnyös módszer, s a növényvédő bri­gád feladata. Emberek végez­ték ezt a munkát eddig, most szerkesztettek a műhelyben egy ügyes perzselőgépet, amely traktorra szerelhető. Ezzel gyorsan és biztonságosan megy a munka. Először a vasút men tén égetnek, azután a szántás, disztillerezés következik, hogy az esetleg kipattanó mozdony­szikra ne okozzon váratlanul tüzet és ezzel tetemes kárt. Okkal tartunk ilyen veszély tői, mert korábban volt már tűzkárunk a gabonában, ame­lyet mozdonysziikra okozott. A megtisztított, fekete fol­toktól tarkálló táblákon sza­porán hasították a barázdát a szántótraktorok ékéi, s barna földet fordított a felszínre a disztiller. Ezeket a munkáikat négy gép végezte, s eltüntet­ték a nyomát annak, hogy itt és a tettek, ott föl se merül­het az a dilemma, vajon mi áll előbb a sorban, a politikai cél vagy a gazdasági érdek. Ugyanabban a sorban álló dol­gok ezek — persze, a helyes értelmezést mindenkor felté­telezve — s nem megalkuvó, azaz elveket félretoló egyezte­tésük rejti a megoldást, ha­nem a nii-nél rövidebb, egye­nesebb utak meglelése. Ezek­nél adódhatnak viták, felfo­gásbeli különbségek a párt- szervezet és a gazdasági veze­tők között — ilyenkor a terű- l Pár nappal ezelőtt még gabo- leti pártszeryek segítsége, elv- nakalászok sárgultak. Sürget társi »közbeavatkozása« ter­mészetes —, de az a fő, hogy ugyanazt akarják. A hatékonyabb gazda­sági munkát, melyet a politi­kai útmutatás tölt meg érte­lemmel. A célratörőbb politi­kai tevékenységet, melyhez a gazdasági haladás szállítja a bizonyító erejű tényeket. Poli­tikai és gazdasági munkálko­dás egységét tehát, mert ez az egyetlen lehetséges alapja a tartós, mindenkinek többet adó eredményeknek. M. O. í ez a munka is, hiszen az egyik táblába mielőbb szeretnék el­vetni a napraforgó magját, hogy a zöld növényt leszánt­hassák zöldágynak. Másutt a talajmunka az őszieknek ké­szít már alaipot: a tarló he­lyén, a feltört földön könnyeb­ben utat talál magának az ez­után következő csapadék, így több nedvességet — jobb magágyat — kaphatnak az őszi vetések. H. F. I A részletek boncolgatása j ugyanis fölmenti a gazdasági j vezetőt az önálló, felelős cse- letevéstől, mert hiszen ő »a pártszervezet útmutatásait kö­vette«. Magyarán mondva, restségre nevel ez a módszer, az egyszemélyi vezetés sokfé­le előnyének elsíkkadására Miért, hogy mégis sűrűn meg­lelhetjük? Azért, mert a párt- szervezetek még nem vá­lasztják el egymástól kellő ha­tározottsággal azokat a felada­tokat, amelyeknél nélkülözhe­tetlen a kollektív gondoskodás, azoktól, amelyek végrehajtása­kor a kommunisták egyéni fel­lépése, személyes példamuta­tása — vagy véleménye — is elegendő. Gondolatmenetünkből kiol­vasható, hogy az első lénye­ges mozzanat a pártpolitikai munka és a gazdasági tevé­kenység egységének kovácso­lásakor a »menetrend«, azaz a fontosabb állomások és azok sorrendjének a megállapítása. Emiatt nem formális aktus a j félévi vagy éves munkaterv kialakítása, jóváhagyása, ha­nem nagyon is tartalmi teen­dő. Ha a munka terv megra­gadja a csomópontokat, így például a vállalati stratégia és taktika távlati vonásait, a bér­politika elveit, a munkaszer­vezés rendszerét, a népgazda- ; sági és a helyi érdekek mmél ! jobb egyeztetésének módoza- , Megvenni és megbecsülni Mezőgazdaságunk egyre na­gyobb értékű gépekkel, esz­közökkel termel. A korszerű­södés, a termelési színvonal; emelkedésének törvényszerű velejárója ez. Mind többet ke­rül szóba a gazdaságokban, hogy a milliós értékű termelé­si eszközökhöz megfelelő szak­képzettségű dolgozók, kezelők kellenek. Specialistákra van szükség, akik biztonsággal, tö­kéletes hozzáértéssel tudnak bánni a nagy anyagi befekte­tést jelentő berendezésekkel. Vonatkozik ez a növényterme­lés most kialakuló zárt rend­szereinek nagy teljesítményű, modern gépeire éppúgy, mint a korszerű állattenyésztési te­lepek óramű pontosságú tech­nológiáira. A megfelelő szakképzettségű kezelő, a specialista csak az egyik feltétele annak, hogy a nagy értékű befektetés kellő­en hasznosuljon a gazdaság­ban. Alapvető, elsődleges ér­dek az. hogy minél tovább, minél hosszabb ideig marad­janak üzemképesek a gépek, minél több évig szolgálják az egész közösség .javat. Ehhez pedig rendkívül gondos kar­bantartás, jól szervezett szer­viztevékenység szükséges. Ahogy a gépek, eszközök ke­zelőivel szemben új követel­ményeket támasztanak ezek a nagy értékű berendezések, éppúgy új követelmények elé állítják a javitas-szolgáltatást. A minap hallottam egy megjegyzést: »A MEZŐGÉP Tröszt a múlt évben az alkat­részellátás gondjainak meg- szünetését tekintette fő fela­datának — sikerült ezt a célt elérni. 1973-at úgy lehet jel­lemezni. hogy a szolgáltatások megszervezésének éve. Az al- I kaírészellátás után most ez a feladat került a munka hom­lokterébe.« Ahogy a termelésben, a szolgáltatásban sem nélkülöz­hető a szakosodás, a speciali- záció. A Kaposvári Mezőgaz­dasági Gépgyártó és Szolgál­tató Vállalatnak a fejőgép, a tejhűtő berendezések szervizét kell ellátni, távlatilag őket je- j lölték ki országos felújító üzem- i mé. Nagy feladatot jelent megszervezni a tejkezeléssel kapcsolatos összes berendezés . szervizét, felkészülni a felelGs- | ségteljes feladat pontos ellátá- í sara. A (gyorsaságnak — tej­kezelő berendezésékről lévén szó — különös fontossága van. A vállalat bizonyos tapasz­talatokkal rendelkezik, hi­szen Somogybán eddig ilyen jellegű feladat ellátására I nyolcvan üzemmel alakított ki I ( szerződéses kapcsolatot. Jövő- j re azonban már a szomszédos I Tolna megyében is el kell lát- | n-iuk ezt a fajta szolgáltatást, j És a továbbiakban lépésről, lé­pésre nő a hatósugár. Szükség van arra, hogy egy speciális | berendezés javítására, kar- I bantartására kialakuljon egy J speciális bázis? Mindenkép- j pen! Ez az egy példa bizonyí- i ték arra, hogy a nagy értékű, j korszerű berendezések új kö­vetelményeket támasztanak a j szolgáltatással szemben. En- I i nek kialakítására, megszerve- i j aéséx-e mosit kell gondolni! Most kell figyelmet fordítani erre:, a vásárláskor, a beruhá- , záskor. Mert nem elég megvenni | egy modern, nagyszerű ter­1 melési eszközt — meg is kell azt becsülni! És ehhez nélkü- ; I lözhetetlen a jól szervezett szervizszolgálat kialakítása! Szándékébresztfik E lkísértem egy könyvtárost a faluba. Fejlesztésről akart tárgyalni. Tudta, hogy összefogott a falu, hogy lesz iskolai könyvtár, s jóllehet még meg sem kezdődött a munka, már a polcokat, a berendezést tervezte. Kereste az irodalomszakos tanárt, a könyvtárost, az iskolaigazgatót, a párttitkárt, a tanácsi kirendeltség vezetőjét, hiába. Nyár van. Tanfolyamon az egyik, külföldön a másik, szabadságon vagy rokonoknál a harmadik és így tovább. S akkor valami egé­szen magától értetődő természetességgel bekopogott a falu körzeti orvosához. Meglepődtem. Orvoshoz? Könyvtárügy­ben? »Miért ne?« — mondta. »Ebben a faluban ez így ter­mészetes. De ha gyümölcstermelési szaktanácsra van szüksé­ged, akkor is fordulhatsz hozzá. Meg a pedagógusokhoz is. Itt együtt van az értelmiség, tudja, hogy mit csinál...« Nemesdédről többször írtunk már, sokaknak talán nem is új, amit mondok. Csakhogy nem a falut vagy az ott kiala­kult helyzetet választottam mai témámnak, hanem a tenden­ciát. És most is, mint annyiszor, vállalom a bírálatot, tudni­illik azért, hogy nem általános az, ami Nemesdédre jellemző. De azzá fog válni, hiszek benne. Ottani tapasztalataim egyéb­ként szétoszlathatják mindenkiben a két szélsőséges véle­ményt. Azt ugyanis, hogy a falusi értelmiség széthúzó, magá­nak való, közömbös és tehetetlen; s a másikat, amely indo­kolatlanul gazdasági, politikai »vezető erőt« vél fölfedezni az értelmiségben. Azt hiszem: az ottaniak bizonyítják a legjob­ban: nem elméletgyártásra, hanem tettekre van szükség; nem a fennhéjázó magatartás, a »kiválóság« éreztetése, hanem a hétköznapi cselekedet; nem az egyéni boldogulás mindent háttérbe szorító vágya, hanem az együttélés, az együtt léleg­zés és gondolkodás a falu emberével — igen, ez adhat tekin­télyt és megbecsülést a falusi értelmiségnek. És úgy »melles­leg« ezáltal fejlődhet, gazdagodhat igazán az egész falu. Sok jellemző esetet »csikartam ki« dr. György Ferenc körzeti orvosiból, elmondhatnám valamennyit. De ahogy fe- feleségével együtt beszéltek velem, amilyen természetesnek, úgyszólván kicsiségnek tüntették fel a nagyon is figyelemre­méltó mozzanatokat, az engem is visszahúzódásra, szerény­ségre késztet. Ők ugyanis semmi különöset nem látnak ab­ban, hogy összefogott az értelmiség, hogy kilépett szolgálati lakásának falai közül, hogy nyitott szemmel jár a faluban, és nem nyugszik bele a hiányokba, s hogy — ami az aktivitás következménye — velük tart mindenben a falu, s ők a falu­val. »Ki a fene csinálja, ha nem mi? Ahol nem így él a pe­dagógus, az orvos, a gyógyszerész, az állatorvos, ott nem azt teszik, amit kell.« Kutattam az indítékokat. Hogyan, kezdődhetett? Az alap természetesen a stabilitás. Nem vándorok élnek itt; egyikük- másikuk tizennyolc-húsz évet is eltöltött már a faluban. S hogy megfordítsam a »fölfedezést«, aligha maradtak volna eddig, ha nem értik meg egymást, s ha nem fogadja be őket nagy bizalommal a falu. Ez hát az alap. Igaz, hogy nincs kü­lönös benne, mégis érdemes figyelni rá, hisz sok helyről mondhatnánk még el az ellenkezőjét. V olt azonban valami más is, amit fölfedezett a nemes- dédi értelmiség. Érteni kell ahhoz, amit a falusi em­ber csinál, vagy ami iránt legalábbis érdeklődik. S ők megtették. Ezért volt az, hogy nem is kultúrát akartak csi­nálni mindenáron, azazhogy nem azzal kezdték: olvass, járj szakkörbe, nézz színházat, hallgass ismeretterjesztést. Nem vagyok egészen bizonyos abban, hogy filozófiai meggondolás­ból, de akárhogy is: a gazdaságra, a földre, a termelésre, a parasztembert legjobban érdeklő dolgokra építettek. S az hozta magával a szellemi kultúrát. Ahogy az orvos elleste Varaséi bácsi gyümölcstermelő tudományát, ügy a többiek is »leskelödni«, kertészkedni kezd­tek. És amikor már valamit »konyítottak« hozzá, akkor szed­ték elő a szakkönyvet, akkor barkácsoltak össze egy kimust­rált traktort, s az egész falu azzal permetezett, akkor állt össze — mindenfajta szervezés nélkül — a gyümölcstermelő szakkör, amelynek ma már hetven tagja van. Közeledtek és összetalálkoztak az emberek. Számomra az a legmegkapóbb, ahogy együtt gondolkodásuk következmé­nyeként a nemesdédiék apáról fiúra szálló, sok évtizedes ter­melési tapasztalata szinte észrevétlenül összefonódott a tu­dománnyal. S a visszajelzés így hangzik: »Aki magas fokon termeli a gyümölcsöt, az már értelmes ember.«. Igen, azzal együtt már mást is el lehet érni. »Csak nem kell szégyellni a munkát, ennyi az egész.« S most nem állhatom, hogy ne idézzek föl egy epizódot. Autóbuszváróra volt szükség. Vasárnap nekiállt néhány ér­telmiségi kiásni az alapot. Mentek arra sokan, mondtak: »Doktor úr, magát beteghez hívhatják.«. »Ha hívnak, majd megyek. Addig még kidobok néhány lapáttal.« Hamarosan negyvenen is körülállták őket segitőkészségükről árulkodva, már nem is tudtak munkát adni nekik. S hogy minek kö­szönhették? Sohasem mondták azt a falusi embereknek, hogy ELŐRE. Mindig csak azt, hogy UTÁNAM. Nem kell háború, hogy a két »parancsszó« különbségét fölfedezze az ember. Az utóbbinak vivőereje van, s akinek ez árad cselekedeté­ből: azt nevezem szándékébresztőnek. így lett hidrofor az iskolában, így lesz most az eredeti terveket messze meghaladó iskolabővítés, később majd könyvtár, és minden, amit együtt akar a falu. »Culágermun- kát mi is vállalunk.« És még mennyi mindent azon kívül. Azt hiszem, rrfegszöknének a faluból, ha nem tehetnék a dolgu­kat. Miért ne férne meg az influenzáról, a kanyaróról szóló előadás a gyümölcstermelési szaktanácsadással; az iskolai nevelő munka a párttitkársággal? De pedagógus a népfront elnöke is, a művelődési ház igazgatója, s ha valahol nem igaz, akkor itt aztán igazán tévedés volna azt állítani, hogy egy emberen áll minden. De mégis igaz, mert valóban egy emberként munkálkodnak a faluért, és Igazán nem jut eszük­be az a szó, hogy túlterhelés. Maguk vállalják, hivatásuk tudatában. F áradhatatran a Böröcz házaspár is, Végh Péter, a nép­front elnök és a többiek. Országos hírnévig vitték a falut nemcsak a gyümölccsel, hanem az olvasottsággal, a szellemi kultúrával is. Böröczné szenvedélyével, tempera­mentumával, kitűnő szervezőkészségével úgy megmozgatja a falut, hogy néha még az is segít, aki nem akar. És figyeljék csak a szemléletet. Amikor érdekőldtem, hányán és kik tar­toznak az értelmiségiekhez, így kezdték: »A párttitkár, a ki­rendeltségvezető, tizenegy pedagógus, két gyógyszerész, egy ápolónő meg egy védőnő, egy állatorvos, (sajnos az agronó- mus nem itt lakik), na meg az orvos. És az a sok értelmes ember, akikkel valóban egyek vagyunk, egyek lehetünk.«. így azután nem nehéz »eljutni az emberekhez«. S ha el­jön a zárszámadás ideje a szövetkezetben, tízen tízszer is fölkeresik őket: »Ott legyen ám, doktor úr, mindenképpen!«. »Tanító néni. meg ne sértsen, elvárjuk magát.« »Igazgató elvtárs. ígérje meg, hogy ott lesznek mindannyian.« & ott vannak, és együtt örülnek, es együtt terveznek — hiszen együtt élnek. Mi viszi, mi hajtja a szándékébresztőket? Sikerült választ adnom rá? Ők azt mondják: »Eddig még minden sikerült, amihez hozzákezdtünk. Mindenki tesz egy kicsit, ennyi az egész.« Ilyen egyszerűen, szerényen és természetesen. Nem csodálkozom már. hogy a könyvtáros az orvoshoz fordult könyvtárügyben, s azon sem lepődnék meg, ha valaki a falu köztisztaságáról akarna információt szerezni, s az irodalom szakos tanárt keresné fel. Nemesdeden már így természetes. Jávori Béla V. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom