Somogyi Néplap, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-13 / 136. szám
Ttrhmzkij freskója: Andrej Rubljov Feutchwanger sokak számára örök emlékű, »íreskámére- tű« könyvet írt Goyáról. Talán ehhez fogható leginkább Tarkovszkij szovjet filmrendező monumentális és ugyancsak »freskóméretű-“ filmje a híres orosz ikonfestőről: Andrej Rubljovról. S a hasonlat jogosságát alátámasztja az a tény, hogy nemcsak az arcvonásokat rajzolja teljessé, hitelessé az alkotó, hanem érdekli a kor is, amelyből a festő elindult, amelyből művészete naggyá nőtt, amely meghatározta festészetét. Ez a háromórás film vetekszik a freskók teljességével. És mégis nagyvonalú, mégis csak a lényeget vetíti a vászonra. Az orosz 15. századot, a nagyhercegség korát, a későbbi történelmet fő vonalaiban meghatározó periódust. Test- vérháibonúk, tatár betörések, pravoszláv középkor, elemi feudalizmus, sárba ragadt népnyomor, és templomszentelő, hivalkodó fűűri pompa. Különös képsor vezet be bennünket e kor hangulatába: összevarrott, gázzal töltött kecskebör léggömbé kapaszkodva felrepül egy ember. Elszakadt a lenti sártól, egy magasságba emelkedik a hagymakupolákkal ... A lényeg ez pontosan. A középkor emberének földhöz ragadtságával, a porból lettél — porrá válsz földhöz kötő eszméjével szembeni robbanó erejű tiltakozása: a repülni vágyás. Csak a címet láttuk, azt, hogy a film Andrej Rubljovról szól majd, és ezt a képsort, amelynek látszatra semmi köze sincs a festészethez. De máris tudjuk a legfontosabbat, az expozíció tökéletes: a sártól, a rögöktől, a kolostorfa- lak börtönvilágától elszakadni vágyó, a lényeget jól áttekintő emberről látunk majd egy filmet, egy nagy művészről. A rendező Tarkovszkij következetes marad. Az életrajz kínálkozó részletezése helyett csak olyan helyzetekben állapodik meg a kamera Rubljov arcán — sorsán —, amikor annak egy-egy vonása a művészet és a jellem összhangjában éppen a helyzettől meghatározott. Látjuk döbbent vonásait, amikor a merész énekmondót kínozzák a földesúr hóhérai, látjuk, amikor jobbágyokat vakítanak meg a nemesek, lát- juk, amint mesterére figyel, \ látjuk baltával a kézben, amikor a tatárok és testvéroroszok törnek Vlagyimirra. Kitűnő operatőri munka, rendkívül tudatos építkezés, szűkszavú dialógusok, jól választott biblia- idézések, s mindig a látvány teljessége. Egészen különös na- : túra! izmus példázza, hogyan küszködik, talál önmagára a fával, sárral — festékkel birkózó ember. A film monumentalitására rendkívül jellemző, hogy egy óriás harang öntését is bemutatja. hiteles teljességben. B'ia- tal kamasz irányítja a gigán- ! tikos munkát, a harangöntőket ugyanis sorra elvitte a nyomorból, éhínségből támadt pestis. A mester fia itt avató- ; dik fel, s küzdelmét meghatódva nézi egy világtól vissza- ; Júliusban megnyílik a megyei képtár vonult, némasági fogadalmat | tett szerzetes: Andrej Rubljov. i Az új harang első kondulása j oldja fel az önnön nyelvére | tett béklyót, s a nagyurak ava- j tási pompájában félrelökött, | zokogó fiút az ölébe kapja, j Csak szavai tudatják velünk, | hogy újra fölveszi az ecsetet I Rubljov. Újra értelmet talált, s nagyszerű példázatot az élet - j ben. Az alkotó ember csodála- i tos mítosza ez. A fekete-fehér képsor itt hirtelen színesbe vált: Rubl- j jov arca végleg eltűnik, csak műveit pásztázza a kamera. De így már pontosan értünk mindent; miért olyan emberi, olyan bölcsen gondolkodó a Krisztus-arc, miért dacolt ez az erő évszázadokkal. Mert I nem szentet, testetlen eszmét, hanem embert; szenvedőt, gondolkodót, világalkotót festett Andrej Rubljov. Tröszt Tibor fiMúry. zalai Marika tízéves koráig gondtalanul élte a maga gyermeki életét. Apja, anyja dédelgette a kis szőke copfos, mélázó .MINDEN JEL arra mutat, hogy júliusban megnyílik a Somogy megyei Képtár Kaposváron, a Május 1. utca 12. szám alatt. A banképületet ennek a céljára átalakították, és tegnap megkezdődött a kiállításrendezés is. Nem egészen kétszáz négyzetméter alapterületű kiállítóhelyiséggel gazdagodott Somogy, s ha hozzátesszük, hogy a Rippl-Rónai Múzeum raktárában mintegy kétezer kép várt régóta erre az alkalomra, akkor ismerjük föl az új képtár jelentőségét. Rippl-Rónai Ödön 1920. augusztus 30-án kelt örökösödési meghagyásában gyűjteményét a megyének adományozta. Ez a gyűjtemény azóta jelentős vásárlásokkal bővült; a múzeum, a megyei tanács tovább gazdagította a várva várt képtár anyagát, melyhez a Nemzeti Galéria és a minisztérium is hozzájárult szép ajándékaival. A Somogy megyei Képtárban, a képzőművészeti kiállítások új fellegvárában júliusban két kiállítás is nyílik egy időben. Természetesen helyet kap a képtárban Rippl-Rónai József. Számos műve. mely a Nemzeti Galéria, a pécsi Janus Pannonius Múzeum megbecsült értékei között van | nyilvántartva, kerül falra, ki- | egészülve néhány magángyűjtő Rippl-anyagával. Először láthatja a közönség öcsém, Ödön című olajképét, egy csendéletvázlatot, és az Aszta- gok jegenyékkel című olajképét. Számos Rippl-grafikát is bemutatnak. Kétezerből mintegy ötven kép kerül kiállításra a Rippl- Rónai Múzeum gyűjteményéből. Ezek közül elsőnek említjük azokat, amelyeket most először tekinthet meg a közönség: Csók István Vámpírok című festményét, Iványi Grün- wald Szökőkút, Czigány Dezső Fekvő akt és Csendélet című művét, Kunffy két-portréját, a Rippl-Rónairól és a Clemen- ceau-néról készült pasztelle- ket, Tornyai János őszi táj című festményét. A KlALLfTÖHELYISÉGET a lehetőségek szerint a legjobban kihasználják, paravánnal növelik a kiállítási felületet, hogy minél több művet mutathassanak be. Nemegyszer fölhívták már a művészettörténészek a gyeimet a Rippl-Rónai zeum értékes, 6zép képzőművészeti gyűjteményére, ez ideig a raktárban látott művekre irányítva a figyelmet. A ! nyáron mindebből valóság } lesz. S egy nagyon szép látni- I valóval több — Kaposváron. H. B. lányt. Külön laktak a város peremén egy nagy, kertes, családi házban. Az apja művezető volt a villamossági gyárban, az anyja a tsz virágüzletében eladó. A lány szekrénye tele volt ruhákkal, könyvespolcára minden újdonságot megvettek. Nem baj, ha most nem Egy szovjet sebészcsoport bravúros agyműtéte is való neki mindegyik könyv, majd később belekomolyodik az olvasmányaiba. A családi boldogság zavartalannak látszott Tudósítás a Fáklya legújabb számában A Fáklya június 10-én megjelent 11. száma a nemzetközi gyermeknap alkalmából a legkisebbeket köszönti, képes riportokban számol be a szovjet gyermekek mindennapi életéről. Megtudhatjuk a lapból, milyennek képzelik a fiatal szolét mérnökök a jövő repülőgépgyárát, kohóművét stb. A jövővel foglalkozik az az írás is, mely a szibériai folyók -délnek fordításával« kapcsolatos merész, de talán nem is olyan távoli terveinek kulisszatitkaiba vezet el. Mi történt addig, amíg Nyi- kolaj Vasziljevics visszanyerte súlyos baleset következtében elvesztett emlékezőképességét? — egy szovjet sebészcsoport bravúros agyműtétjéről szóló tudósítás ad választ erre a kérdésre. Irodalmi oldalt nyit a lap ettől a számától kezdve: ezúttal a szovjet űrhajózás Gagarin repülését közvetlenül megelőző. munkával teli időszakát eleveníti föl'a történet írója. Ganna Dovzsenko ukrán fe- | jőnő, a Szovjetunió Hőse, a legfelsőbb Tanács küldötte | vall életéről, munkájáról, a I szovjet faluról, egy másik, ké- j pekkel illusztrált írásban. Hagyományaihoz híven a : I lap most is számos rövidebb- j j hosszabb érdekes információt j | közöl a magyar—szovjet kap- I I csőlátókról. Ezekből megtud- I | juk. hogy Rosztovban bevál- I tak az új Ikarusok, megnyílt j a Barátság étterem Ungváron, | : a habarovszki könyvkiadó i | Goldfinger Ágost magj^r in- j j ternacionalista emlékiratainak kiadását rendezi sajtó alá. Ol- j vashatunk Szibéria és Magyar- i ország gazdasági együttműködéséről, a magyar megrendelésre szállított szovjet autogénhegesztő berendezésekről, és több más mellett a jövő közlekedési eszközéről, a 350 ( személyes légibuszról. A gyerekek ezúttal a Távol- ! Keletre kísérhetik el Zsuzsi- | I kát és Petyát, a nyelvtanulók 1 pedig a soron következő orosz [ nyelvleckét találják a lapban. j ősszel az apa elkezdett panaszkodni a gyomrára. Az orvosok beutalták a kórházba. Hetekig vizsgálgatták. Amikor Szálaivá megkérdezte őket, nem adtak egyenes választ. Csak hümmöytek, kerülték az asszony tekintetét. Ettől kezdve a Viola utcai családi házba beköltözött a félelem. A szomszédokban azt suttogták, hogy Szálainak gyomorrákja van, s már nem sokáig húzza szegény. Amikor azután a kislány megjelent náluk, rögtön elhallgattak. De a szemükben szomorúság fénylett, és simogató kezükből az árvának kijáró sajnálkozó melegség áradt. Három hét múlva végre az asszonnyal is közölték a kórházban a lesújtó hírt: nincs mentség, a rák már elterjedt a szervezetben, S egy hónap múlva, egy esős, novemberi napon már a temetőben sir- dogált a kis Marika. Akkor, Uj épületben a Cooptourist siófoki irodája Tegnap délelőtt tizenegy órakor Siófokon átadták a szövetkezeti utazási iroda új épületét. Az irodát Lesták Pál, a Cooptourist igazgatója avatta fel. Miután köszöntötte a vendégeket — a megyei, valamint a városi szervek vezetőit — bemutatta az új létesítményt a megjelenteknek. Elmondta, hogy korábban már volt egy irodahelyisége a Cooptourist- nak. Ez azonban nem volt méltó sem Siófokhoz sem a \ megnövekedett idegenforgalomhoz. Nem szolgálta jól a célt, mert nem tudta azt a forgalmat lebonyolítani, melyet joggal elvártak volna tőle a bel- és külföldi turisták. Az új irodaházat elsősorban a használni akarás, s nem a verseny igénye hozta létre. A jelentős idegenforgalom zavartalanabb lebonyolításában akarnak segítőkezet nyújtani a B a La ton-parton. A szépen 1 A profilról szólva Lesták f közé tartozik a déli part meg- berendezett iroda alapterülete Pál elmondta, hogy az iroda I bízottainak ellenőrzése, mun- több mint nyolcvan négyzet- j a pénzváltástól a fizetővendég- ; kájuk összehangolása is. A méter. Csaknem egymillió fo- j szolgálaton át egészen a kirán- | szövetkezet utazási h iva tál veri ntiba került. Az üzlet méltó j dulások szervezéséig sok min- zetffl azt várják, hogy az új a városhoz, a déli parthoz. i dennel foglalkozik. Feladatai iroda jól szolgálja a turizmus ___ ügyét. Az év végéig tíz-tizenöt ^ 1 millió forint értékű forgalom lebonyolítása vár az új létesítmény dolgozóira. Rnrrtán Kt» Sándor, az iro- - da vezetője arról beszélt, hogy az eltelt két év munkáját kell folytatniuk, de jobban, színvonalasabban. A Cooptourist úgy állította össze programjait, hogy azok a szövetkezeti dolgozók ismeretbővítését, szórakozását, üdülését szolgálják. Ezen túlmenően más intézmények dolgozóinak és a tanulóknak nyújtanak majd élményt adó programot. Hazánk szép tájainak megismerése, természeti kincseink »fölfedezése«, műemlékeink megtekintése sokakat érdekel. A megjelentek megelégedésüket fejezték ki az új irodával kapcsolatban. ott a sír nyirkos árkába tekintve nyílt ki először a szeme. Hát csak ennyi egy ember élet? Az anyja előbb megvigasztalódott. Egy év múlva levetette a gyászruhát, és vidámabb színű ruhákat hordott. Nem csoda, fiatal volt még: alig harmincnégy éves. Amikor Marika elvégezne az általános iskolát, az anyja a gimnáziumba íratta be. Egyik este az anyja egy fiatalembert hozott magával a házba. A férfi nem vol£ több harmincévesnél. Erősen göndörödő, fekete haja volt, sasorrán szinte húzódott a bőr. Amikor mosolygott, pompás fogsora megvillant a bajusza alatt. A kislány megtudta, hogy a férfit Józsinak hívják, és kertésztechnikus a tsz- be. — Ismerkedjenek meg! — mondta' vidáman az asszony. — Józsi majd gyakran eljön hozzánk. — Miért? — kérdezte ártatlanul Marika. Az asszony zavartan nevetett. — Hát istenem! Jól megértjük egymást! Azután gyorsan másra terelte a beszédet. A göndör hajú Józsi tényleg sokszor jött el a házhoz. Mindig hozott a lánynak valami ajándékot. Marika mégis ellenszenvesnek találta. Mit . akar ez itt? Mit akar az anyjától, amikor hat évvel fiatalabb nála? Csak nem akar benősülni a családba? Amire a lány gyanakodott, egy év múlva beteljesedett. Józsi és az édesanyja egy csöndes szeptemberi délután szerényen, néhány rokon és tanú kíséretében megjelent az anyakönyvvezetönél. Marika akkor már harmadikos gimnazista volt Józsi bácsi és az anyja otthon külön szobába költözött. Marikát nem zavarták. A lány a saját szobájában tanult, s csak vacsorázni vagy beszélgetni ment ki hozzájuk. Néha hármasban elmentek színházba vagy moziba. Egy tavaszi napon a lány sietve öltözött a szobájában. Klubnapra igyekezett az iskolába. Éppen kombinéra vetkőzve állt a szoba közepén, amikor Józsi belépett az ajtón. — Pardon! — mondta ajkába harapva. — Nem tudtam, hogy öltözöl! De nem fordult el, nein is ment ki a szobából. Csak nézte a lányt zavartalanul. — Kérem, menjen ki! — Mindjárt. Tudod, hogy milyen szép alakod van? Ilyen karcsú derekat mostanában nem is láttam! A lány eltakarta a kebleit. A férfi odalépett hozzá, és megragadta a vállat. — Szebb vagy, mint az anyád! — mondta neki szenvedélyesen. Abban a pillanatban érkezett haza az asszony. Józsi nyugodtan levett egy könyvet a lány polcáról, s kilépett a szobából. Marika dobogó szívvel futott el a KISZ-klubba. Attól kezdve állandóan menekült a férfi elől. Mert annak elég volt egy véletlen együttlét, rögtön ostromolni kezdte a lányt. Olyan szenvedélyes szavakat sugdosott Marika fülébe, amelyektől elállt a lány szívverése. Hallgatott és túrt. Végre, amikor júniusban kezébe kapta az érettségi bizonyítványt, még aznap este bejelentette az anyjának: — Találtam egy kis albérleti szobát. Állást is kínáltak a finommechanikai vállalatnál. Ne haragudj, anyu! A jövő héten elköltözöm! Az anyja csaknem elájult meglepetésében. — De hogyan? Aliért? Nem jó neked itt a családi házban? Nem szeretsz már engem? Van valakid? — Igen — hazudta a lány. S hiába volt az anyja minden rábeszélése, Marika nem tágított. Két nap múlva elköltözött. Az anyja estig sírdogált a konyhában. Akkor jött haza Józsi. — Hat látod, ilyen a mai ifjúság! Te maradtál csak hűséges hozzam! S zokogva ráborult az ura vállára. Tari János
