Somogyi Néplap, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-13 / 136. szám

Több burgonyát, jobb fajtákkal, zárt rendszerben

A Lábodi Állami Gazdaság különböző módon segíti a csatlakozott termelőszövetkezeteket a zárt rendszerű termesztésben, és természetesen abban, hogy minél nagyobb jövedelmet érhessen el ez az ágazat Szaktanáccsal látja el őket, gépeket ad, vetőgumóról gondoskodik. Mint az a lábo- diaik múlt évi termésátlagaiból is kitűnik, az öntözött terület hozama jóval felülmúlja a »száraz« burgonyáét, s ebből a tényből következnek az igazgató szavai:

— Az a gazdaság, amelyikben nincs mód a burgonya öntözésére, eleve nem vehet részt a zárt rendszerű termesztésben, mert így nem lehet teljes a korszerű termesztés. Az öntözés és a komplex melioráció minden üzemnek saját feladata.

öntözés — ez csak egy (igaz, hogy nélkülözhetetlen) feltétele az intenzív fajtákra alapozott termesztési rendszernek, s hogy az ide tartozó teljes terület öntözhetővé váljon, jókora beruházás szükséges. Emellett a technológia, a komplex géprendszer, a tárolás és a feldolgozás eszközigényének a kielégítése is csak az állam hatékony segítségével valósítható meg. A Lábodi Állami Gazdaság ezt is/ hasonlóan több más körülményhez, figyelembe vette, és szerepelteti fejlesztési tervében.

Az idei munkákról így tájékoztatott Pankász Ferenc, a gazdaság igazgatója:

— Gazdaságunkban 500 holdon termesztünk burgonyát az említett keretek között, ebből a tavalyi 30 helyett az idén már 250 holdat öntözhetünk. Sajnos, mintegy 60 holdat »elvitt« az áprilisi hideg eső a mélyebb fekvésű helyeken, akkor ugyanis egy hónap alatt 180 milliméter csapadékot kaptunk. Tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a helyes időpontban elvégzett öntözés 30—40 százalékos többlettermést is biztosíthat, azonos mennyiségű és összetételű műA Lábodi Állami Gazdaság példás vállalása

* * v ' ^ ' 3 t '' ~ * - <-* V;«

Üzemi víztároló készül Berzencén a szántóföldi öntözésre.

trágya adagolása mellett. A munkához az idén is hozzáfogtunk, de a mostani esőzések miatt leálltunk vele. Az eső mindennek jót tett, három nap alatt összesen 35,7 milliméter hullott, s ez egyelőre elég is.

Amivel az idén. viszonylag nagyobb területen foglalkozunk, az a holland Desiróe és Jarla, a többi fajta kísérleti jelleggel szerepel termesztésünkben. A Desirée — úgy tűnik — beválik. Tavaly ez a fajta a korpádi kerületben 26 holdon, száraz művelés mellett, 180 mázsás holdankénti átlaggal fizetett; ugyanez a fajta Somogytarnócán 27 holdon, öntözéssel, 240 mázsás átlagot adott. Nagyon jó étkezési burgonya, valószínűleg a fogyasztók hamar megkedvelik. Minthogy az idén az ösz- szes területnek mintegy a felét öntözhetjük, szép tenmésre számítunk: valószínűleg elérjük a 160—170 mázsát a szá- 1 ráz és az öntözött terület együttes átlagaként.

A berzencei Jobb Élet Termelőszövetkezet ugyancsak a burgonyával régóta foglalkozó gazdaságok sorába tartozik,

Állásfoglalás

Faházak a déli parton

A Balaton déli partján épült faházakról egyre több szó esik: a különböző vállalatok — esztétikailag is szép — fából készült épületeket ajánlanak a ’ vásárlóknak, s hirdetéseikben legtöbbször szerepel az is, hogy bárhol felállíthatók.

— Bárhol — mondja Erdős Zoltán, a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályának vezetője —, ahol az építési szabályok ezt megengedik.

A szabályokat azonban, sokan sajátosan értelmezik. A viták megelőzése érdekében most az osztály állást foglalt abban, hogy a déli part településein hol lehet faházakat felállítani. Ezt az állásfoglalást egyébként a Somogy megyei Tanács Közlönyének legközelebbi száma tartalmazza majd. A Balaton-parti tanácsokon kívül ez eljut az Építésügyi Tájékoztatási Központ kaposvári információs irodájához is . Az iroda árusítja egyébként azokat a terveket, melyeket a szakemberek az építkezőknek ajánlanak.

Az állásfoglalás egyértelműen leszögezi, hogy csak az Építésügyi Minőségvizsgáló Intézet által minősített és a minisztérium által ajánlott termékeket lehet felállítani a Ba- laton-parton. Külön rendelkezik arról is, hogy csak megfelelően közművesített telken szabad faházakat építeni, s be kell tartani a községrendezési terv előírásait.

Az állásfoglalás egyébként Siófokon két olyan területet jelöl ki, ahol — éppen az igényekre való tekintettel — csak faházakat lehet építeni: az egyik a sóstói partrész, a másik pedig az enyingi úttól délre eső terület.

A mostani állásfoglalás időszerűségét — többek között — az is indokolja, hogy a déli parton végzett felülvizsgálatok során sok szabálytalanul felépített faházat találtak. Ezért tanácsként is mondhatjuk azoknak, akik faházat akarnak építeni, hogy a munka megkezdése előtt írásban kérjenek I elvi építési engedélyt.

ezenkívül az utóbbi években azzal vonta magára a figyelmet, hogy szívesen nyúl az új, a réginél korszerűbb módszerekhez. Szarvasmarha-tenyésztésének a helyi adottságoknak megfelelő fejlesztését például az országos Dália-program tagszövetkezeteként igyekszik megvalósítani, s az eddigi tapasztalatok azt mutatják: jó választás volt ez. Most —•

ugyancsak a helyi adottságokra és hagyományokra építve, de modern tenméléssel — ott található a berzencei tsz is a négy közös gazdaság egyikeként, a Lábodi Állami Gazdaság zárt burgonyatermesztési rendszerében.

A szövetkezet vezetőivel — Varga János elnökkel és Kiss István főagronómussal — beszélgettünk arról, mire alapozták a csatlakozásukat, és mit várnak a módszertől.

— Burgonyatermesztésünk már hosszú évek óta eredményes. Hagyományos módszerrel is elérjük a 103—105 mázsás holdankénti átlagot, jóllehet vetőmagnak is termesztünk burgonyát, amelyet szár- talanítani kell, s ez megállítja a gumófejlődést. Ügy véljük, csak előnyünk származhat a csatlakozásból; mert azzal, amit a lábodiak nyújtanak, élőbbre léphetünk. Már a múlt év őszén tárgyalásokat kezdtünk a gazdaság vezetőivel, az idén pedig csatlakoztunk. 50 hold Desirée-vel indultunk. Az összes közös burgonyterüle- tünk egyébként ebben az évben 195 hold.

Mint megtudtuk, az idei i félszáz hold Desirée-t jövőre i megduplázzák, 1975-ben pe- | dig már 150 holdat ültetnék be ezzel a fajtával. Ez négyéves í forgót föltételezve, 600 hold I öntözött területet kíván. Jelenleg több minit 200 holdra van meg a lehetőség, s ehhez a vizet a közeli vadaskerti árokból nyerik.

—, Ami a jövőt illeti, vízgyűjtőt építünk, s ha ezzel elkészülünk, mód nyilik a leginkább megfelelő elővete- rnények kiválasztására és a környező homokos terület öntözésére — mondták a vezetők. — A munkák már folynak, várhatóan egy hónap múlva elkészülünk velük.

A Lábodi Állami Gazdaságtól kapták a vetőmagot, és rendszeres szaktanácsadásban részesülnék: a gazdaság összekötője gyakran meglátogatja a tsz-t. Burgonyaültetés után négy napig a berzenceiek használták a gazdaság talajmaróját, s ezért is meg a segítség más formáiért is önköltségi áron számolja a gazdaság a térítendő díjat. A területen a Rinya menti Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat talajvizsgálati eredményei alapján adagolták a műtrágyát. A rovar- és gyomkártevők ellen vegyszerrel védekeztek, csupán az időszerű növényvédelmi munkákat kell elvégezniük a betakarításig.

— A szakértelem megvan, a tőállomány kielégítő, a növény szépen fejlődik, most már csak az kell, hogy mi vigyázzunk rá. Erre sem lesz panasz — ígérték a berzencei fez vezetői.

A Lábodi Állami Gazdaság által kidolgozott, a burgonya zárt rendszerű termesztésére vonatkozó fejlesztési terv alkalmas és érdemes arra, hogy az érdeklődők részletesebben is megismerjék, s fölmérve adottságaikat, lehetőségeiket, részt vegyenek a megvalósításban.

Hernesz Ferenc

„A hegesztő veszi el az áramot.,

A képernyő mögött

BÁMULTAM azt a biztonságot, ahogy a készüléket javította. A sok-sok vezeték és ellenállás közül megtalálta azt, amelyik elszakadt vagy elromlott. Javítás kökben soha nem beszélt, a körülötte álló kíváncsi családtagok monoton duruzsolésa sem zavarta. Cinkosan mosolygott, amikor útunk első állomásán^ Kaposíőn a később is gyakran elhangzó kérdésre hallottuk a választ:

— Nem piszkáltuk irá, kérem, csak egyszerűen nem jó. Hozzá sem nyúltunk.

A sarokban álló készüléknek nem volt nagy baja. Valószínű, hogy amikor a kab- hegyi adó néhány percre megszüntette a műsor sugárzását, valamelyikük hozzányúlt a készülékhez, Utána már nem lehetett az adást élvem!.

Matesz Jenő a GBLKA utazó szerelője. Kedden Kiskorpád és Nagyibajom körzetében jár, pénteken. Taszáron várják.

— Érdekes és változatos ez a munka. Nagyrészt az emberek miatt. Belecsöppenek egy közösségbe, a családba, s ha néhány perc alatt is, de sok tulajdonságukat megismerem. Szeretem a gyerekeket — nekem is négy lányom van

j —, akik alkalomadtán sokat segítenek nékem. Amikor a papa vagy a mama nem akarja beismerni »vétségét«, a gyermek mindig elszólja magát: »Az apu egész este turkált a tv-iben egy csavar-húzóval«. De szükségtelen letagadni, úgy is észre lehet venni az illeték teljen kéz nyomát.

— Ha bekapcsolom félnyoc- j kor, nyolckor kialszik a villany az egész házban — panaszkodtak Kiskorpádon. — Van itt a közeliben egy hegesztő, azt mondják, az veszi el az áramot.

A szerelő azért bekukkant a készülékbe, s akad javítani - való. Az utcai hálózathoz persze nem nyúl, az a körzetszerelő dolga. Ha megcsinálja, talán akkor lesz áram nyolc óra után is.

Utunk során csak modern,

| egy-, esetleg kétéves taleví- í ziókkal volt gondunk. Régi ití- ! pusúakat már alig lehet talál- j ni. A második csatornához j jobb az új készülék.

— Előfordul, hogy nem ad pontos »látleletet« a tulajdonos a készülék hibájáról. Ilyenkor keresgélünk, s ez

| akár egy órát is elvesz. Akkor í fordul élő ez, ha van miért j titkolóznia. A garanciális ja- | vitás* ugyanis csak akkor végezzük el, ha a televízióhoz senki nem nyúlt hozzá. A legújabb technikát is ismerni kell — mondja Matesz Jenő. — Ha új konstrukció kerül a boltokba, már tudni kell a hibalehetőségekről, s illik tudni azt is, hogy mik az előnyei.

Nagy.bajomban újabb hibával fogadnak: fut, pörög, torz a kép. A nyolcezer forintos készülék egyike a legmodernebbeknek, annyira vigyáznak rá, hoigy amikor kikapcsolják, a fali dugót húzzák ki Nagy ritkán nyúlnak hozzá, és az is kiderül, hogy a kézelőgombokat alig ismerik. A második csatornát éppen ezért nem használják. Pedig kitűnő lenne a vétel, és a tulajdonos diámul, amikor felvilágosítjuk, csak egyetlen gombbal kell átkapcsolni.

ÚTBAN HAZAFELÉ megkérdeztem: ml jellemzi az

embereket, ha a szerelővel

tárgyalnak.

— Türelmetlenek — mondja —, úgy gondolják, ha bejelentik; hogy hibás a készülékük, már ott is vagyunk, s természetesen két perc alatt kijavítjuk, de úgy, hogy legalább két évig ne legyen gond vele. Nem rajtunk múlik, hogy ezt nem tudjuk teljesí- | terű...

B. 6.

Közéleti URH

B

izonyára olvasták, hogy a Magyar Rádió és Televízió május közepétől VRH-akciót hirdetett Dél-Dunántú- lon. Érdemes lelkesedni érte. Még akkor is, ha némiképp kereskedelmi jelleggel párosul, hiszen egyik célja az, hogy minél többen vegyenek — kedvezményesen is — URH- rádiót. A szándék lényege nemes: azt akarják elérni, hogy minél tisztábban hallgathassuk a rádiót. S így mindjárt más. Észlelhették ugyanis, hogy a Kossuth adó műsorával középhullámon képtelenség besugározni az egész országot, Dél- Dunántúlon is nehezen hallható. Egy műszaki újítással bekapcsolták a pécsi adót, amely most ultrarövid hullámon re- lézi a Kossuth műsorát, s közvetítésével közelebb hozza hozzánk az egész országot, a nagyvilágot. Ez »emberbaráti cselekedet«. Akciónak azárt nevezik, mert nem tart sokáig. A közvetítés ugyan marad, de a kedvezményes vásárlási lehetőség nem. A két hónap alatt azonban — ahogy a sajtótájékoztatón elmondták — többet hallhat az ország Dél-Dunán- túlról is. Hogy miért csak akkor és miért kampányszerűen? Mert URH-akció van. De ezt most ne vitassuk. Engem az egész kezdeményezésiből inkább az ragadott meg, hogy jobb lesz a vétel. Megszűnik az áthallás, a torzítás, a vételi zavar. Mármint a rádiózásban. És Dél-Dunántúlon is. Amióta ezt a sajtótájékoztatót hallottam, amióta megkezdődött az akció, állandóan csak az foglalkoztat: hogyan lehetné ezt a kezdeményezést átvinni a közéletre? Hogyan lehetne kicserélni hibás, elavult közéleti vevőkészülékünket? Mit tehetnénk azért, hogy még tisztább, zavarmentesebb legyen a vétel?

Azt hiszem, nem vitatják: ebben nagyon sokat segít a rádió, a televízió, s az újságok se maradnak le tőlük. Csakhogy ez kevés. A politikai, gazdasági határozatokat, intézkedéseket néha túl sokáig kell magyarázni. Feltehetően azért, mert nem egészen korszerűek a vevőkészülékeink. Meg azután hajlamosak vagyunk arra, hogy másképp értsünk bizonyos dolgokat, mint ahogy mondják; sőt, időnként kétségbevonjuk hitelét, igazát. Pedig már tizenhat éve »URH adón«, tehát tisztán, érthetően sugározzák a közéletet, azaz »a politikai, kormányzati, igazgatási szervek, testületek tevékenységének összességét«. Mondom, URH adón. Csakhogy nincs még mindenkinek megfelelő vevőkészüléke. Ez okozhatja a bajt Mégis azt javaslom: ne indítsunk a rádióéhoz hasonló URH-akciót. Képtelenség volna ugyanis két hónap alatt gyökeres változást elérni. Az URH gondolata maradjon, csak az akciót iktassuk ki. Mert, ha hosszabb távon is, de »beszerezzük«, vagyis ldalalkátjúk magunkban ezeket a politikai, társadalmi »vevőkészülékeket«, akkor nemcsak a közérzetünk lesz jobb, hanem gyorsabban változik az életünk is.

Két közeli példára emlékeztetem Önöket, valószínű, figyelték a tv legutóbbi fórumát. »Igaz-e, hogy fölemelik a benzin árát, és mikor?« — kérdezte valaki. Nyilvánvalóan azért, mert »rosszul hallotta« az eredeti bejelentést. Pedig érthető volt: vagy a gépkocsiadó vagy a/benzin árának emelése várható. A gépkocsiadót felemelték, a benzin maradt. Ügy látszik, valami »áthallás« volt egy másik adóról. Csakúgy, mint annak a kérdezőnek az esetében, aki egy kissé rafinált módon >>kérdezett rá« a hivatalosain bejelentett tényre: »■Csökken-e a húsártámogatás 1976-ig?« Azaz emelkedik-e a hús ára? Igen, jó előre bejelentették, nehogy váratlanul érje az emberéket. Nem hiszem, hogy az adás hullámhosszán volt zavar. Persze senki sem veheti rossznéven e kérdéseket. Elvégre a fórum, a kérdezés és tisztázás lehetősége ugyanúgy »URH adón« érkezik, mint minden más, amit politikai, gazdasági, társadalmi döntésnek hívunk. Egynémely helyen tehát valóban nem árt kicserélni a készülékeket.

S

okat gondolkoztam azon, mi lehet az oka, hogy olyan változó a vételi lehetőség; hogy a közéleti »áthallás« néha zavarokat okoz; hogy bizonyos esetekben torzítanak a készülékek? A »bűnbakot« nem a »légköri zavarokban« találtam meg. Vannak közöttünk mindig »jól értesültek«, fülbesúgók — tehát nem kell okvetlenül idegen állomásokra gondolni, jóllehet azok sem tétlenkednek. Vannak idehaza is »politikai meteorológusok«, akik rendszerint kellő információ és tapasztalat nélkül, »időjárási térkép« híján is »megsejtenek« valamit a valóság mögött, sandán fogadják a jót is; »megéreznek« bizonyos nehézségeket és saját »kútfejükbeÍZ« úgy adják tovább, mintha tények lennének. Ök »zavarnák be« néha, ők okoznak »áthallást«. A régi vevőkészülékeken ezek az adások jönnek be jobban, s ha nincs is mindig hitelük, elbizonytalanodást szülnek, vagy legalábbis visszatartanak a határozott állásfoglalástól. Vannak azután »orvhállgatók« a befogadó közeg rejtettebb színterein, ök azok, akik az információkért, a tisztességes tájékoztatásért munkájukban keveset adnak cserébe. Zavaros az a hang. amelyet ők fognak, s ha most a rádió akciójára utalhatók, érdemes elgondolkozniuk. Az orvhaUgatókat ugyanis az akció során nem »fülelik le«. Fölfedhetik magukat és kedvezményesen szerezhetnek be új URH készüléket

Igazságtalan lennék azonban, ha csak a befogadó közegben, csak a közvéleményben, az emberek egy részében látnám az »áthallás« forrását. Meggyőződésem ugyanis, hogy hiába jó az adás tartalmi és minőségi szempontból is, ha nem jut el mindenhová. És ki merné állítani, hogy nálunk nincsenek fehér foltok a tájékoztatásban, a politikai eszmecserében, adásunk hatósugarában? Eljutunk-e minden emberhez eszméinkkel, céljainkkal, döntéseinkkel, állásfoglalásunkkal? Vagy csak egy bizonyos — jóllehet egyre terebélyesedő — körben mozgunk. Nem tudom, hogy vannak véle, de ón néni • csak a színházi előadásokon, a hangversenyeken, a kiállításokon látom mindig ugyanazokat az arcokat, hanem az évfordulókon, a politikai eseményeken, a nagygyűléseken és tájékoztatókon, a pártnapokon és a demonstrációkon is. Vannak tehát olyan rétegek, csoportok, emberek, akikhez még nem jutunk el, akik körön kívül régi készülékeiket hallgatják. Hogyan térjenek át a jobbra, a korszerűbbre, ha meg se mutatjuk nekik, hogy vannak olyanok? Ha nem közeledünk hozzájuk? Ha nem foghatják föl szavaink igazságát?

Nos tehát van még mit tennünk az URH, a jobb vételi lehetőség biztosításáért. Nemcsak a füleken, a vevőkészülékeken múlik.

D

e volna még egy szerény javaslatom. Az URH előnyét ma már senki sem vitatja a középhullámmal szemben. Ezért gondoskodni kellene arról, hogy idelent is, minden kisebb és nagyobb közösségben, testületeknél, választott vezetőknél, üzemekben, gyárakban és gazdaságokban is meginduljon a »kísérletsorozat«. Mert higgyék el, az URH adó a visszajelzéshez is nélkülözhetetlen. Tisztább kép, érthetőbb hang jutna el az éteren át a közélet »parancsnokaihoz« akkor is, ha széipről, jóról vallhatunk, és akkor is, ha bizonyos helyeken még gondjaink, netoézsógeimk vannak.

Szeretem az URH-t, mer* nemcsak a zenét továbbítja

kristálytisztán, hanem a szót, a beszédet, a gondolatot is. Feireérthetetlen egyszerűséggel.

JföVOfl-