Somogyi Néplap, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-10 / 134. szám
Szakadék A felső lépcsőfokról ellátni a házak felett. Az öreg és egyre vékonyodó kémény fekete füstje rossz időben a háztetőkre csapódik, és az ajtók előtt lebegő sárgás függönyökre rakodik. Ha meleg van, a legkisebb szellő is felkavarja a nyugodtnak látszó port, a vöröses-sárga fénylő téglaszemcséket. Század eleji hangulat. Apró gyermekek játszanak a házak előtt: a nap már barnára sütötte a testüket. A síneken gyankran felbőg a csilléket vontató mozdony. Az asszonyok a ház mögé öntik a szappanos vizet, s a mosás után a sokszor összekötözött- csomózott zsinegen szárad a fehérnemű. A házak — amelyekbe, ha belép az idegen, előbb le kell húznia a fejét, nehogy véletlenül a tetőcserépbe üs6e — szinte körülölelik az ódon gyárat. Télen kevés a munka, márciusban gyújtják be a kemencéket, akkor kezdődik az első égetés. Beindulnak az agyagkeverő gépek, és naponta ötvenezer téglába ütik bele a jelet. Asszonyok és alig felcseperedett, hirtelen felnőtté vált gyermekek dolgoznak a téglarakások között. A kaposvári, Arany utcái gyár telepén lakók átlagéletkora 35 év. Sok a fiatal, .mégsem folytatják apóik mesterségét, a tégla- evártást. — Egyik fiam nincs otthon, a másik keres. — Miért éppen ide jött dolgozni? — Mikor elkezdtem a munkát, úgy éreztem, nem fogom bírni, de aztán megszoktam. Nem mentem máshova. Befogadtak. Aki jól dolgozik, azt maguk közé fogadják a töb; biek. I — Milyenek itt az emberek? — Nekem még nem voll so ha velük nézeteltérésem. A közvetlen munkatársaimmal nagyon jól megvagyok. ., — Gondjaik vannak? — Nekem nincsenek. — Milyen lakása van? — Két szoba, konyha. Saját. — Járt már valamelyik téglagyári lakásban? . — Igen... Kicsik, vizesek, | meg hullik a vakolat — ahogy mondják. Ézsiás Józsefné harmincöt éve dolgozik a téglapiarban. ; Huszonnyolc éve ugyanabban ! a gyárban. Nehezen beszél, | hússzor is meggondolja, míg kimond valamit. Érzem, küszködik a mondatokkal, fóga összeszorul, a szeme idegessé- j get árul el. Lerakó. A gép formázta téglát ölében hordja, naponta nyolcezret mozgat | meg. Nehéz munka. Nyáron I fénylik a bőrön a veríték, tédába ^hordani. Velünk lehettek. — Ha most lehetőségük lenne rá, elmennének innét? — Nem is tudom, mit feleljek rá. — Nem? — Négy nagy lány van, meg kettő pici, én és a férj em egy szobában. A Zacommer család háza mellett kettő összedőlt már. András nemrég nősült, két gyermek apja. Átlagkeresete 2600 forint O még csak örülhet: egy kis szoba a gyere- A kémény mhlt hatalmas felkiáltójel * kéké, egy az ,jat végén. övék konyha is 0 Megnyílnak a táborok Az úttörőélet egyik legérde- j kellene. Megrpóbáljuk a esa- cesebb, legjobban várt esemé- patveaetőkön keresztül megis- lye a nyári táborozás. Rövi- mertetni az otthon maradó- iesen, alig néhány nappal a I kai azzal, amit itt a táborban tanévzárás után. június 15-én : tanulhatnának meg. negnyílnak a táborok. Erről jeszélgettünk Sziklai Béla me- i őrsvezetőket jyei úttörötitkárral. pezik a nyáron? hol káván. Napjának nagy része munkával telik el, hogy több legyen a pénz, túlórákat vállal. S a munka után? Nem Egy szinten a gyárral. ■' • i. marad erő semmire. Már a holnapra kell gondolnia ahhoz, ha egyszer saját, egészséges környezetben akar élni. — Kért lakást? — Nem. — A vállalat nem járul honá a lakásépítésekhez? — Nem. — Kérték? — Kérni kértük, de azt mondják, húszforintos lakbért fizetünk, mit akarunk még? Televízió, rádió, mosógép, centrifuga, porszívó: a lakások túlnyomó részében fellelhetők ezek. A tv dísze a sötét szobának, a rádió a tűzhely mellett a konyhában. A többi ott, ahol éppen hely van. Ahol nincs útban, és ilyet csak nagyon nehezen lehet találni. A képernyőn esténként ott az egész világ. A rádió hangszóróin hírek érkeznek a külvilágból. A konyhaasztalon napilapok. A téglákkal rakott csilléket húz a mozdony a síneken, kattognak a kerekek az összeeresztésnél. Tizenhat lépcsőfok vezet le a gyárral, a házakkal egy szintre. Felfelé nehezebb jönni. Fárasztóbb. Röhrig Gábor — Minden nyár fontos programja a táborokban folyó vezetőképzés. Az idén melyek a legjelentősebbek? — A balatonfenvvesi táborunkban többféle képzés lesz. figy hétig táboroznák majd itt i csapatvezetők, s a kétéves csapatvezetői akadémia első évet befejezett részvevői, akik gyakorlati képzést kapnak. A tanítóképző elsőéves hallgatói i-ajvezetöi tanfolyamon vesznek részt. Ide jönnek táborozni azok az ifivezetők, akik most lejerak be a nyolcadik osztályt, s ezután is szeretnének még az úttörőkkel foglalkozni. A csapatvezetők többek között megvitatják a mozgalom számára legfontosabb dokumentumokat. A párt oktatáspolitikai határozatát, az V. országos úttörő vezetői konferencia javaslatait, s itt találkoznak majd a megye vezetőivel. akikkel arról beszélgetnek, mit tehetnek meg az úttörők a közéletben. Megismerik a jövő tanév úttörőakcióját is. a »Nem térkép e táj« expedíciót, amely többek között a felszabadulás utáni létesítményeinek megúmerésével akarja hazaszeretetre nevelni a gyerekeket. Eljönnek a fenyvesi vezetőképző táborba a gyermékön- I kormányzati szervék vezetői is. A csapatok belső domekratizmusának fejlesztésén kívül ne- t kik szintén feladatuk lesz az új akció, az úttörővezetői konferencia és a megyei úttörő- parlament határozatainak megismerése. Eddig minden évben gondot okozott az évfordulók, a különböző ünnepi műsorok programjának színvonalas összeállítása. Meet táborba hívjuk a legjobb, a legtöbbet olvasó úttörőket. Megtanítjuk őket a katalógusok használatára, megismerhetnek különböző kiadványokat. Sajnos csak száz gyereket tudunk táboroztat- ni, pedig legalább hatszázat — Minden járás önállóan szervezte meg őrsvezetóképzó táborát. Fonyódligetre, az ifjúsági táborba érkeznek majd a gyerekek, főleg hatodik osztályosok. Nekik elsősorban gyakorlati segítséget adunk. — A csapatok nem szerveznek önálló táborokat? — Sajnos a csapattáborozásnak még nincsenek hagyományai. A megyéből talán csak ötven csapat jut el táborba. Igaz, elég zsúfoltak a táborhelyek. Mindig két járás táboroz egy helyen. — Ezek üdülöjellegű táborok? — Szeretnénk, h* csak azok lennének. A játék, a fürdés, a pihenés mellett jut idő arra is, hogy az úttörő- mozgalom kérdéseivel foglal - kozzanak. — Külföldre nem jutnak el « nyáron a somogyi gyerekek? — De igen. Jók « kapcsolataink a külföldi test vérszerve- aetekkel. A *»-100 éves a lenini piomrsaerveaet-. a VIT jegyében indított »Egy a jelszónk, a béke« akciók kapcsán sok , levelet váltottak a pajtások. Kaposvárnak az NDK-beli Gerával már jók a kapcsolatai. s az idén Kalinyinból kapott meghívást az ottani nemzetközi levelezési klubon keresztül a kaposvári Gárdonyi Géza Általános Iskola. A fo- j nyódi járás szintén az NDK- ! val áll cserekapcsolatban. A ; lengyel városok közül Foe- , nanba, Gdanskba, Szczecinbe j jutnak el somogyi gyerekek. A Kilián György Ifjúsági és Űl- törő Művelődési Központ fú- ; vószenekarát pedig több éve rendszeresen meghívják Jugo- I szláviéba. Jó munkája jutal- i mául a megyéből négy úttörő Csehszlovákiában vesz reszt nemzetközi táborban. Major László, a téglagyár vezetője mondja: — Nem a keresettel van a baj. Mindenki megél. Az emberek sokat dolgoznak, fáradtak, ingerlékenyek. Legtöbbjüknek már a nagyszülője is a gyárban dolgozott. Téglásdinasztiák, nem érzik jól máshol és mások között magukat. Ha egy asszony 2400 forintot akar keresni, akkor naponta háromszázötven mázsa téglát kell a karján vinnie, átlagosan négy méterre! Szalagrendszerben dolgoznak, ha jön a tégla, akkor el kell rakni. Zakatol a gép, széles gumiszalag szállítja a téglát, sziszegnek a fogaskerekek, monoton egykedvűséggel darabolja az agyagot az acélszalag, vékony csőből spriccel az olaj, s ha megtelik a csille, gép húz helyére üreset. Tornyosulnak a szürke nyers téglák, egyre magasabbra, míg aztán túlnőnek a házak gnóm kéményein. Faggyas Jánosné lerakó. Be- legről jár dolgozni 1964 óta. Negyven kilométer. Mindennap vonattal. —■' Nem megerőltető? — Ki lehet bírni. — Férje? — Egyedül élék. — Gyerekek? — Négy. — A fizetés? — Ezerkilencszáz körül. — Ötödmagára? len meggémberedik a kéz. öt év múlva nyugdíjba megy — alig várja. Férje a kiégetett téglát kocsin húzza ki a kemencéből. Kiszárad ott bent az ember teste,1 meleg van, olyannyira, hogy amit kiizzad magából, az a másodperc tört része alatt elpárolog. Észre sem veszi. Amikor kimegy a levegőre, dől róla a veríték. Hetvenöt Tok nem csekélység Balogh József égető: — A többség becsületesen elvégzi a munkát. A kemencemunkások háromezer körül keresnek, hét órát dolgoznak naponta. A nők átlagkeresete 1800 forint. Körülbelül húsz család lakik itt, de közülük csak nyolc-tíz dolgozik az üzemben. Azok, akik itt élnek, de máshol dolgoznak, a lakásban maradhattak. Lassú Józsefné 1957 óta hetedmagával lakik egy szoba- konyhás, alig 30 négyzetméter alapterületű lakásban. Ennek csaknem felét a konyha veszi el. — Lerakó vagyok. — Jó lenne elköltözni? — Hát, jó lenne, de ha nincs, akkor nincs. — Ezt ki mondta, hogy nincs? — Eddig még nem is kértünk sehol sem. Amikor kicsik voltak a gyerekek, nem kellett őket bölcsődébe, óvoJ. GOLOVANOV A Jezsuita bukása A MEGYEI STATISZTIKAI IGAZGATÓSÁG FELVÉTELT HIRDET főelőadói munkakör betöltésére FELADATKÖR: közgazdasági statisztikai elemzes. KÖVETELMÉNY: felsőfokú (lehetőleg egyetemi) képzettség. FIZETÉS: képzettségtől, gyakorlattól függően 2500—3500 Ft között; megegyezés szerint. JELENTKEZÉS: részletes önéletrajz beküldésével. (Kaposvár, Május 1. u. 37—39. sz). (147537) 6. Az autókat néha nem is ott adták el, hanem messze a tett színhelyétől. Egyet Nancyba vittek piacra. Utána tökrészegre itták magukat. Kugel a levegőbe lőtt a riasztópisztolyával, Prohorov ordítozott és így kiabált Zajcev felé: »Tudod ki vagyok én? Vlaszov tábornok gépkocsivezetője! Van egy «irattáram Párizsban, amiért (az NKVD (szovjet belügyi népbiztoeság. — A szerg.) 25 évet adna! És ki vagy te? Szemét börtön töltelék!* Prohorov bukásának folyamata gyorsan zajlott le: moszkvai iskolásfiú, katona, aki a háború harmadik napján fogságba menti magát, — há- .ziszolga, aki elárulta a »jóte- (vőjet«, — Gestapo-besúgó, — t csavargó, tolvaj. ( S mindez négy év alatt torként. t Nehéz megmondani, hogy Ameddig folytatódhatott volna (az az esztelen és szennyes (elet. és hová vezette volna i »hősünket«, ha nem alakultak J volna meg akkoriban a re- J pátriáió bizottságok, és nem J javasolják Anatolij Prohorovot J hadifogolynak, hogy jelentkez- f zen a Párizs melletti Beaure- f gard-i táborban, amelyet a t háború következtében Franciaországba került szovjet állampolgárok számára jelöltek ki. A láger nem volt ínyére Prohorovnak. Ellenszenvesnek érezte a sovány, meggyötört arcú, szerencsétlen embereket, akiknek többségét a németek hurcolták ide, s akik megismerték az éhség, a koncentrációs tábor és a rabszolgamunka minden keservét, szörnyűségét. Ök szívesen elindultak volna szülőföldjükre gyalog, mezítláb is, csak az otthonukról álmodoztak s mint a legnagyobb ünnepet, úgy várták útnak indításuk napját. Oroszul beszéltek, de Anatolij nem értette őket. Telje» sen idegenek voltak számára. Éjszaka nagy csöndesen beszökött hát Párizsba. Néhány napra rá viszont megint visszaküldték a táborba. A franciák ugyanis megunták a bajlódást ezzel a csavargóval, és kérték a lágerve- zetó6éget, hogy minél előbb indítsák haza. De másodszor is megszökött, a metzi állomáson, úgy, hogy feltörte a vagon deszkáit, és kiugrott Még aznap ellopott egy Citroent és visszafurikázott vele Párizsba. Hogyan tovább? — fogalma sem volt róla. Máshoz nem értett, mint az autólopáshoz. Párizs centrumában kapták el, a Cité szigeten. Megint elmenekült volna, ám a döntő pillanatban kiment a fejéből, hogy a Notre Dame-on túl a hidat tölrob- bantották. Egyévi börtönre ítélték. Mö6t volt ideje elgondolkozni a jövőről. Persze, egy év nem sok, annyit le lehet ülni. De mi lesz azután? Borjatyinez- kij ostobaságokat fecsegett és meglógott. Az amerikaiakkal való együttműködés terve füstbe ment. Igaz is, ha őszintén megnézzük, mire jó ő az amiknak? Mihez ért, mit tud? Nos, mondjuk ismeri a fehér emigránsokat. Fütyülnek ők erre a siserehadra. Térjen talán vissza a szülőföldjére? Ki tudja, hogy ő szándékosan ment át fogságba? Senki. Sztoljarov az egyetlen szemtanú, de őt megölték. Szergij atyáról jobb lesz elfeledkezni. Fischer. Reichl? Ki tud róluk Oroszországban? Igaz, van néhány fénykép és írá* a Geetapötól, de megbízható helyen, Jelena Millernél a Darut utcában. A nyomait könnyű eltüntetni, hiszen okmányai most Jersov névre szólnak. A repatriációt Prohoróv megtagadta. Egyébként nem is ismer semmiféle Prohorovot! A párizsi szovjet követséghez benyújtott kérvénye megható hangnemben íródott: »Megrágalmazva. ártatlanul elítélve csak arra vágyom, hogy visszatérhessek szülőföldemre.« A követség mindent elkövetett, hogy Jeroov polgártárs kiszabaduljon. És 1946. március 17-én Anatolij Jersov megérkezett Brandenborgba, az ellenőrző szűrőtáborba. — Beszéljen magáról! — kerte a nyomozó. Anatolij nyelt egyet es elkezdte: — Vezetéknevem Jersov (valójában Prohorov). Vilniusban születtem (valójában Moszkvában), apam cipész kisiparos (valójában tisztviselő) volt, 1987-ben meghalt (valójában 1939-ben). öt osztályt végeztem (tizet). A megszállás idején kivittek Münchenbe (Berlin mellé), megszöktem (még csak nem is gondolt szökésre), elfogtak és a Mohi és Dietrich céghez küldtek dolgozni (Speer-légió). 1944 febráurjában onnan is megszöktem és Jacquot százados partizáncsoportjához kerültem (Gestapo-besúgó lett). Miután a szövetségesek fölszabadították Franciaországot, a 7. amerikai hadsereg szállítóirodajá- nál munkásként dolgoztam (párizsi csapszékekben lődörgő tt és gépkocsikat lopott). Felajánlották, hogy utazzam Amerikába, de vissza akartam térni a hazámba (kétszer kitért a Szovjetunióba való repatriálás elől). 1947 februárjának első napjaiban a Troicko-Szergijevi kolostorban ösztövér fiatalember jelent meg. Fürkésző pillantásai ellentmondtak óvatos mozdulatainak és szavainak. Régi dolgok felől érdeklődött, a moszkvai papságról kérdezősködött, de a friss hírek sem hagyták közömbösen. Főleg azok, amelyek világiak és inkább nemzetközi, mint egyházi vonatkozásúak voltak. Mindenkit megkérdezett, nincs-e valakije, aki Franciaországba készül, mert egy levélkét kellene valakinek átadni. Február 7-én Prohorovot letartóztatták. Ntm sokáig tagadott, rádöbbent, hogy sok mindent tudnak róla. Csak azon igyekezett, hogy saját szája íze szerint tálalja a dolgokat és néhány részletet elhalgasson. A bíróság ekkor tízévi javite- kényszermunkára ítélte. (Folytatjuk.)
