Somogyi Néplap, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-06 / 130. szám

CSALÁDI MIMAMEGOSZTAS A cüveknek enyhesé-1 megállapítja: a családok több-| háruló munka és teher sem gét, két egypárnak " egyezségét, meg­A Herolina Cirkusz megkezdte előadássorozatát Kaposváron Magasiskola »»/.tani terhességét, így meg menni útnak végét.« Ez a népi lakodalmi rigmus került | stílusos mottóként a családi munkamegosztásról szóló ta­nulmány élére. A szerző, H. Sas Judit, a Szociológiai Inté­zet munkatársa magyarázatul ] mindjárt hozzáteszi: ez a rig­mus is — mint ahogy a nép­művészet általában — hallat- i lanul tömören fejezi ki a há­zassági és családi társulás leg­lényegesebb emberi tartalmát 1 és feladatát. A -szúvek enyhe­sége« alapján azt az egyezsé­get kötik meg, melyet az élet végéig a terhek megosztására, az egymás iránti szolidaritás­ra ték in tettel be kell tartani. A bevezető után a követke­ző kérdések sorakoznak: ho­gyan osztják, meg a mai csa­ládok a terheket, a feladato­kat, a felelősséget? A válaszokat a Béké6 me­gyében folytatott, széles körű szociológiai vizsgálat alapján állították össze, tanulságul szolgálva — lakóihelytől füg­getlenül — valamennyiünk­nek. fi részletezett adatok sze­rint a családi munkákat a megvimgált 2000 famíliánál csak mintegy 30 százalékban osztották meg demokratiku­san, azaz vállaltak részt belő­le a férfiak és a gyerekek is. A szociológus — kommentár nélkül — a vizsgálat alapján ségében minden otthoni mun­ka egy személyben az asszony, j az anya, a feleség feladata. | Az adatokiból a szociológus háztartási -mlntatükröt« ál­lított össze. Ebből — a többi között — kiderül, hogy a meg­látogatott családok 74 százaié- i kában a feleség készíti a reg­gelit. A családok 59 százalé­kában az asszony takarít, 48 j százalékánál a bevásárlást is egyedül végzi. A két utóbbi munkában segítenek légin- | kább a férjek és a gyerekek. A szerző tárgyilagosan meg­jegyzi. hogy a férjeknek a be­vásárlásban való közreműkö­dése kétségtelenül tehermen­tesíti a háziasszonyt, de ennek a munkának a jellemzője, hogy házon kívül lehet elvé­gezni. Általában az a tapasz­talat. hogy a férjek a termelő tevékenységen — tehát a fize- í tett munkán — túl a családi munkák közül elsősorban azo­kat vállalják, melyek a külvi- ; !á?gal való kapcsolatukat erő­sítik, és nem kényszerülnek j az asszony -szoknváia« mel­lett maradni. A családi mun­kamegosztást ismertető táb'á- zaton a szociológusok »csil­lag« alatt közi i)k: a főzést ter­mészetesen kizárólag a felesé- j gek végzik. A tanulmányt közlő szó- j ciológusnő részrehajlás nélküli álláspontját tükrözi az a megállapítás is, hogy »a férjekre és az apákra i Cölöpözési bemutató, szakmai tájékoztató Cölöpözési bemutatót és szakmai tájékoztatót tartottak kedden Pécsen, tervező, beru­házó és kivitelező szakembe­rek részére. A színhelye a vá­ros új nagyáruházának építke­zése volt, A többszintes, pin­cékkel, ismeretlen üregekkel »átszőtt« területen komoly gond volt a két és fél ezer négyzetméter alapterületű áruház alapozása. Eredetileg pille rálép szerepelt a terviben. A 7—8 méter mélységig hato­ló, 3x3 méteres, vasbeton pil­lérekből negyven kellett vol­na. Elkészítésük körülbelül 1 évet vett volna igénybe. Ehe­lyett választották később a francia Benoto-féle cölöpala­pozási módszert, amely felé­re csökkenti az alapozás ide­jét. A bemutató célja az volt, hogy a Pécsi Tervező Vállalat régiójában — Baranya, So­mogy és Tolna megye terüle­tén —. ahol a pécsihez hason­ló alapozási problémák van­nak. megismerjék a kedvezőt­len feltételek között alkalmaz­ható, célszerű alapozási tech­nológiákat és azt széles körben alkalmazzák. kevés. A családon kívüli külső ; küzdelmet elsősorban a fér- fiák vállalják. A megélhetés | megteremtésének jelentős ré- \ sze is rájuk hágni.« A nehéz | munkák közül a favágást 84 százalékban az -erősebb nem« végzi, a vízhordásból azonban már csak 24 százaléknyit vál­lalnak. Ugyanakkor a falusi családokban az állatok ellátá­sa 34. a konyhakerti munka 25 százalékban a feleségek re- ' szórtja. Ezeknél a munkáknál j besegítőként az öregek, a ; nagyszülők jönnek számítás- I ba. i Figyelemre méltó, hogy i amíg korábban a falusi csalá­doknál a gyerekek egészen i fiatal kortól részt vettek ' a család mindenfajta tevékeny- j ségében, manapság feltűnően j alacsony a gyerekek részvéte- | le a házi munkában. A vizsgálat során megpró­báltak választ kapni arra is. } hogy milyen feltételek között, ! milyen társadalmi csoportok­ban beszélhetünk a családi . munkák demokratikusabb el- - osztásáról. Az adatok szerint amint a feleség, a nő képle­tesen -kiteszi a lábát« a ház kapuján, amint tehát megfi- j zetik a munkáiét és jelentős részében nem tartózkodik a háztartás közvetlen közelében, akikor a család többi tagja is ' hai'andó részt vállalni az ott- I hont munkából. T dán a legtöbb tanulsá- | got a vizsgálatnak a i tradícióval, a megszo- j kassal kapcsolatos része nyújt­ja. A megkérdezett családok 91 százaléka nem akar vál­toztatni a kialakult munka- megosztáson. Ez azokra az asszonyokra is vonatkozik, akik tud iák. hogy ők viselik a nagvobb terhet. A változást — a szocioló­gus szerint — nemcsak és nem elsősorban a tériek és a fele­ségek felvilágosításával lehet ! elérni, hanem azzal, hogv a j körülményeket változtatjuk I meg. Ez különösképpen vonat- i kozik a háztartási munkává' J összeólg"ő szólná'tatások szín­vonalának emelésére, ami I z'anvetően befolvásolia a csa­ládi munkát és azt is, hwv ab­ból ki mit vállal és v*11 ríhat el. P. M. A Berolinák. A cirkuszhagyományok sze- i ránt a finálé a műsor végét jelenti. Egy villanásra felidé­ződnek az elmúlt két. két és fél óra kivételes pillanatai, a porond művészei meghajol­nak a közönség előtt. A né­zőtér sötétbe borul. A ■ Német Demokratikus | Köztársaságiból érkezett Be­rolina Cirkusz előadásának színvonlát talán égjük szá- ! műk címe fejezi kii a legpon­tosabban : Magasiskola. . A si­ker pedig nem. olcsó: nehéz , munka fekszik benne. Hans , Bernsdorf igazgató elmondta, hogy az előadás után, amíg mi beszélgettünk, máris meg- I kezdődtek a próbák. Éjfél I utánig dolgoznak a szereplők. I reggel azokon a sor, akiknek nem jutott idő az éjszakai próbán. Barbara Wiesner já- 1 tékvazető feladata az is. hogy pontos föl jegy zést készítsen ■ minden lepergett előadásról, ; a tapasztalatokat megbeszé­lik. s kinek-kinek eszerint kell gyakorolnia.' A Roswingok valami ölyas- 1 félét tudnak, amit eddig nem láttam, vagy nem egészen I ilyennek. Egy szál kötélen i úgy dolgoznak, mint ahogy sokunk a pihenésiben föloldó- ' dik. Nemcsak a pontosan ki- . munkált izmok teszik, hogy olyan légiesen hajlongnak, függnek, pörögnek a lábukkal függeszkedö artisták a leve­gőiben, hanem csodálatraméltó szellemi erővel is rendelkéz- j nek. ök — és még sokan mé- i sok Mindez nagyon emberi, mint az idomárok megcsodál! bátorsága is. Pontosan leje­gyeztem az igazgató szavait a Wolfgang Schultz bemutatta tigríssizamról, illetve a ha­sonlókról: — Szeretet van az állatok és az idomár között. Szép szóval készíti fel őket a legnehezebb feladatokra is. Pedig mii 1.ven másképpen látjuk a nézőtérről a vadálla­tok és az idomárok kapcsola­tát! Mivel magunkat képzel­jük az ö helyükbe, olyasvala­mivel ruházzuk lel őket, ami a mi gyengeségünkből és hoz- | zá nem értésünkből fakad, es ' csak az erőt látjuk bennük. | Pedig a tigrisek mindig erő- I sebbek az embernél, még a lónál is. melyen — nagyon veszélyes játékot űzve —■ Wolfgang Sóbultz ül, és job­ban izzad, mint szaladgálva a porondon, A Berolina Cirkusz tulaj­donképpen szerencsés is. Az aríistaképzőbol kikerült liata- lökból alakult meg nemrég. Tehát tudásuk, erejük, fiatal­ságuk teljében vannak. Mint a Háztömb 13, a Melaris. a Delphin csoport tagjai. Tet­szett Hasso Mettin és Monika Pas de deux-a, Mike Schnelle és Sigrid gyors asonglörszáma, Günter Doming dóidomítása. A bohócokkal is kezdhet­tem volna. A különös emberi sorssal végül is sikeresen meg­birkózó, egy méternél alig magasabb Ottóval, aki cirku­szi alkalmazottból -nőtt« fal bohócnak. Lénye szn.nte meg­határozza a tréfát, melyet Beppóval, Ricával, társaival együtt űz. * Hát nem szeretnivaló a cir­kusz vilaga is? Hiszen minTf. den igazi benne. Horányi Barna — Gyorsan megkopnak ezek az új falak. Sok a ki- sebb-nagyS bb sérülés, repe­dés, meg az apró lyuk a sze­gek helye. De azért legké­sőbb hatra készén leszünk. Négyszáz forint, Tiszta pénz, levonás nélkül. Igaz tizenkét órai meló megállás, ebédszü­net, lazítás nélkül. Ezt is be­le kell kalkulálni, ha valaki sokallja. Meg oda a vasárnap. De kell a pénz. Lakásunk lesz, legföljebb a bútort kell majd kicserélni. De Jutká­nak azt ígértem, egy éven belül kocsit állítok az udvar­ba. Szerzek valami használ­tat, aztán Miska haveri ala­pon megbütyköli. A motorért is adnak néhány ezret. Csípős volt a hajnal. Nem szoktam inni, de most jól­étéit a korty pálinka. Az meg U’önösen, ahogyan a hazi- ü4zda egy díszes tálcán be­hozta. Metszett talpas poha­rakban. Mint a legelőkelőbb vendégeknek. És milyen mozdulatokkal! Akárcsak a filmekben a lakájok. Az ol­dalszakálla is megvan hozzá. De a leik melegítőhöz sehogy sem illettek a kimért, szer­tartásos mozdulatok. A csa­lád valahol a szomszédban vagy ismerősöknél aludt, ö meg alighanem összecsukha­tó ágyon. Őrizte a lakást. Mi lehet a foglalkozása? Pali sem tudja. Pedig ő vál­lalta el a munkát vasárnap­ra, mert hét közben nem le­hetetett fusiban megcsinálni. Most már nagy a kockázat. Az utóbbi időben erősen fi­gyelnek bennünket. Üres falak. Díszüktől meg­fosztva, kopaszon, siváran. Milyen bútoruk lehet? Pali azt mard ja, sok könyvet lá­tott, amikor itt járt megbe­szélni a munkál. Díszes so­rozatukat, meg szép képeket a falon. Ügy látszik, »munkálta­tónk-« unatkozik egyedül a konyhában. Engem nem za­var, ha néz. Én akkor is úgy teszem a dolgomat, mintha senki sem lenne a szobában rajtam kiviU. A Pali nem VASÁRNlálPII FUSS Nagyatádi jegyzetek Biztató indulás szereti az idegeneket maga körül. Különösen, ha bele is szólnál:. De ez a házigazda nem olyan. Csendben szemlé­lődik, de úgy, mintha egyál­talán nem érdekelné, milyen lesz a fal. Igaz. munkakez­dés előtt mindent röviden, érthetően elmondott: mi a kívánsága a szegekkel, ame­lyeket nem tudott kiszedni, meg a bent hagyott tiplik­kel. Udvariasan, de határo­zottan beszélt. Lehel, hogy valami vezetőféle, aki meg­szokta az utasítást, de beosz­tottai nem melósok. Irodis­ták, hivalalbeliek. Ahol fino­man kell beszélni, mert könnyen megsértődnek. Pali rossz kedvvel kezdeti. Pedig neki hatszázat hoz a mai munka, ö vállalta fel, szervezett, tárgyalt, ennyivel több jár neki. Meg három évvel idősebb szakmunkás. Ügyes gyerek, rendet tart a brigádjában. Lehet, hogy most megint az asszonnyal balhé­zott össze. Erről ugyan so­sem beszél, mástól hallani csak. Hogy nem élnek jól. Azt mondják, a Pali anyja miatt van minden. A két asszony sehogy sem fér össze. Az én anyám csendes termé­szetű, biztosan jól meg lesz­nek Jutkával. Ügy látszik, megjött a csa­lád. Valaki becsapja az aj-r tót. Az asszony kiabál, hú, micsoda hangja van! Most biztosan a férj következik. De nem, egy lány hangja csattan fel. Mekkora lehet a kis fruska? Szóval, megkezdődött a nap. — Jó reggelt! Na, hogy áll­nak? A szokásos kérdés. Tesszük a dolgunkat, és amire ígér­tük, végzünk. De ezt nem vá­laszolhatom. Akkor inkább csak fogadjuk el a köszönést. — Jó reggelt! Mégiscsak kellene valamit mondani még. De majd a Pa­li. Igaz, ö a másik •szobában dolgozik, nem válaszolhat. Igazán csinos az asszony. Még nem hízott el, pedig ugyancsak régen lehetett az esküvője. Talán negyven kö­rül jár. Anyám negyvenhá­rom. De öregebbnek látszik. Biztosan irodában dolgozik, talán bejárónője is van. és természetesen kozmetikushoz jár. — Elvégeznek még ma? Szép hangja van. Mély, de nagyon lágy. Hízelgő. De ha kiabál, mint az előbb, akkor rikácsolássá torzul. Mintha nem is ö lett volna. — Muszáj. — Anyu, az öcsi kiöntötte a teát! Talán tizennyolc éves lehet a szöszi. Olyasforma, mint a Jutka Csak valamivel ala­csonyabb. De a hajuk meg a szemük hasonlít. Észrevette, hogy rajt feledkeztem. Hogy tud üvölteni egy gye­rek! Versenyben az anyjával. Valami zuhan. Ügy látszik, meg akarta ütni, közben le­vertek valamit. Mekkora le­het a srác? Ha nekünk lesz gyerekünk, soha nem nyúlok hozzá. Csak szép szóval ne­velem. Haverok leszünk, egy pillantásból is megértjük egy­mást. De az apja is kint van, miért engedi, hogy a felesé- ye nekimenjen a gyereknek" Ki kellene menni egy kis meleg vízéri a konyhába. Dc^ ez a veszekedés! Na, talán mar elcsendesednek. Az ember föl sem nézeti az újságból, amikor bementem. De az asszony nagyon ked­ves volt. Kérdezte, nem in­nánk-e valamit. Nem kíván­tam semmit. Pali is csak munka után fogta meg a sö­rösüveget. Közel van az ebéd­idő. Valami sült készül a konyhában. Ha az illata nem jött volna be. könnyebben kibírom evés nélkül. De nincs megállás. Pali kegyetlen, azt mondja, jobban esik a vacso­ra, meg aztán itt nincs fizetett ebédidő, mint a vállalatnál. És programunk is van este. Égy kis darabka a vasárnap­ból. Hosszú a nap. Még fő. hogy itt van ez a rádió, mindig ad valami muzsikát. Meg az em­ber tudja, hogy mi van a vi­lágban. Az újságot úgy sincs türelmem elolvasni. Talán mar fél hatra is el- vegzünk. Gázcsövek, spájz, még egy ötvenes fejenként. Szegény családfő. Megint bejött, utána az asszony. — Na, jó lesz?1 — Ez a te dolgod. Nekem az a fontos, hogy tiszta le­gyen. — Így is csak egy férfi be­szélhet. Komoly ember lehet, talán a legjobb viccre sem tud ne­vetni. Nem ismeri a tréfát, a jóízű nevetést. Vagy csak itthon ilyen? Én mindig jó­kedvű leszek. Jutkával any- nyit tudunk hülyéskedni. Sok­szor végignevetjük a parkot egymás marhaságain. Na, pakoljunk. — Még itt a cső belső olda­lát ... Pali alatt dühösen nyikkan a létra Fel hat múlt öt perccel, .löl kiszámítottuk. Az asszony hozza n pénzt. — Szóval, akkor .. . Igen, a csövek tjteg a spajz, plusz egy százas. Elköszönünk. A házigazda is kijön a konyhából. Mintha halvány mosolyt erőltetett volna az arcára, amikor fe­lénk biccentett. P*40 Ijáente ÜNNEP MtJETÁVAL. egy csendes délutáni séta alkal­mával többet lát már a láto­gató a nagyatádi Gábor An­dor Művelődést Központban. mint az avatás forgatagában. Tudom, sok dicsérő .szót ka­pott már ez a létesítmény, s nem érdemtelenül: kitűnően alkalmas arra, hogy fontos közművelődési tartalmi, mód­szertani munka folyjék ott. F"nek tudatában dolgoznak Adón Imre igazgató' és mun­katársai, j Nemcsak tervek szüleinek Nagyatádon, hanem elkezdő­dött a megvalósítás. Szép, de nehéz feladat egy ilyen hátai­mat létesítményt -feltölteni«, de máris azt tapasztaljuk, hogy kévés a hely. illetve ész­szerű megoldásokká! újabb és újabb helyet, teret szabadíta­nak fel. Az igazgató elmond­ta. hogy a nagy ruhatári he- i lyiseget igen jól hasznosítja | máris a képzőművészeti szak­kör. a többi részben asztali- I teniszezni is lehet. Megsaivle- j lendő dolog ez: hiszen a sza­bad idő eltöltésében a testi és a szellemi frissülés nagysze­rűen összekapcsolható így. Annyi bizonyos, hogy a gim- nakisták maris megkedveltek a létesítményt, hiszen nem­csak akkor gyűlnek össze, ha a középiskolásakat, munkás­fiatalokat tömörítő ifjúsági klub tartja foglalkozásait, ha­nem tanítás után is. Az ifjú­sági klub programjában meg­felelő helyet biztosítanak az ismeretterjesztésnek — mo­dem technikai eszközöket is kapott a központ —, a klub­teremben applikáción labda áll, s vetíteni is lehet. A népművelőknek szív­ügyük a szakkör: az alagsori helyiséget barkacskör köz­pontjává alakítják, az igazga­tó szép elgondolása, hogy a I természettudományok meg- I szerettetéset egy jól berende­zett teremben segítsék elő. A gimnáziumiban működik már l-egy hetytonboaeai szakká*, ha­marosan a művelődési házban is megkezdődik a honismereti tevékenység. Ahogy mondják: helyet biztositainak a -tesí- vérszakkör« munkáinak is. A gimnazisták ugyanis a Nagy­atádon született Babay József írói, újságírói tevékenységé­nek emlékeit gyűjtötték össze, s abból szívesen rendez kiál­lítást a művelődé® ház. Fi­gyelemre méltó, hogy máris keresik az együttműködés út­jait. lehetőségeit a rokonán-, tézményekkel: az ifjúsági klub például vetélkedőre hív­ta a helybeli FEK-klub fia­taljait. A művelődési ház színját­szói is kapcsolódtak a Babay- hagyomány ápolóihoz: egyik ismeretlen darabját, a Posta­ládát tanulják Szabó Miklós rendezésében. i Azt hiszem nem túlzás azt j állítaná, hogy a Dunántúl egyik legszebb kiállítóterme a I nagyatádi művelődési köz- j pontban, van. A -Budapest | 100 éve« kiállítást várják ide. NAGY ÖRÖMMEL tesszük j közzé azt is, hogy a müvelő- j dési központnak máris vannak törzsvendegei: a legapróbbak, j az általános iskola növendé- | kei, a gyermekiklub tagijai. ) Rendszer,esen fölkeresik az | intézményt, s hogy mennyire 1 szívesen látott vendégek, azt éppen az igazgató bizonyítat- ] ta, aki elmondta, hogy a* : egyik öldalsó előtérben még újabb helyet adnak a foglal­kozásokhoz. A kezdet tehat biztató j Nagyatádon. Sokféle lehefcó­l'íéig várja a fiatalokat, az üze­mek dolgozóit. Érdemes az. in­tézmény arra. hogy -cserébe* az üzemek vezetői is sajátjuk­nak érezzék, s támogassák, mert az intézmény valóba® a művelődés központja. Tröszt Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom