Somogyi Néplap, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-01 / 126. szám

Színházi mozaik rCentenáriumi irodalmi est Kritika — éjjel . A Dráma c. folyóirat 11 ve­zető londoni színikritikust sza­vaztatott meg arról, hogy he- l.veslitk-e a premier éjszakáján történő kritika írás gyakorlatát Az újságok ehhez azért ragasz­kodnak, mert szerintük a pre­mierek is a friss napi hírek kategóriájába tartoznak. A lap maga nem ért egyet a gyakor­lattal. szerintük nem véletlen, hogy a napilapkritikusoknak még nem jelent meg kritika- ' ilogatás-kötetük, s a 20 perc­től másfél óráig terjedő idő rém alkalmas átgondolt véle­ményalkotásra. Sók, már rno- <’?rn klasszikusnak számító da- o kapott ezért igen rossz kri- ét másnap reggel olyan kri- ii.sok tói, akik esetleg az elö- i tást sem tudják végigülni, és néha telefonon diktálják be kritikáikat, ezáltal sok a nyom­dai hiba is. Ezek után roppant meglepő összkép alakul ki a 10 kérdés­re adott válaszok nyomán. Ab­ban egyetértenek a kritikusok, ! hogy a produkciót végig kell nézni, és fájlalják, hogy Ham- j letet például kritikusi gyakor- ! latuk alatt még soha nem lát­hatták meghalni, de arra a kérdésre, hogy munkaíeltéte- j leiket nyűgnek érzik-e, 11 kö­zül 8 egyértelműen nemmel felel, a többi is csak valamivel nagyobb terjedelmet szeretne. Erdélyben A Kritérion Könyvkiadó je­lenteti meg Enyedi Sándor két­kötetes művét Az erdélyi ma­gyar színjátszás kezdetei cím­mel. Enyedi számos olyan új adalékkal gazdagította az ed­digi kutatási eredményeket, hogy nem egy — eddig helyes­nek és megalapozottnak tűnő — megállapítás felülvizsgálat­ra szorul. Az első kötet cí­me: Thália szekerén. Ebben az erdélyi magyar színészet küz­delmes útját vázolja fel a szerző a fejedelmi-főúri és diákszínjátszástól 1821-ig, a kolozsvári Farkas utcai kő­színház megnyitásáig. A máso­dik könyv címe: Játékrend. Ez évek szerint közli a kolozsvári és vidéki előadásokat, a színé­szek nevét, a darabok címé*, szerzőjét, fordítóját. Komáromban Komáromban megalakulá­sának húszéves jubileumát ün­nepelte a Magyar Területi Színház. Ebből az alkalomból a színház dolgozói ünnepi es- ! ten gyűltek össze, amelyen részt vett Miroslav Válek szlo- 1 vák művelődésügyi miniszter is, aki ünnepi beszédében kö­szöntötte/ a MATESZ együt­tesét, majd átnyújtotta »Az ál­lami építésben szerzett érde­mekért-'- kitüntetést, melyet a kormány két évtizedes sikeres kultúrpolitikai és művészeti j eredményeiért adományozott j a társulatnak. Este a vendégek megtekintették Vörösmarty Csongor és Tünde című szín­művének díszelőadását. V ttörőavatás Kisírt szemű, szipogó, ki- | már patakokban csorognak a i az iskolában. Az osztályból lenc-tfe éy körüli kislány, könnyei, vállai meg-megrán- 1 mindenki úttörő lesz, csak én - lebkeridőjét markába gyűrve | dúlnak a zokogástól. nem. szorongatja, mintha félne, ! Csak nehezen tudom szóra 1 Meelenörltem wzavain kí- hugy valaki elveszi. bírni, azután — biztatást érez- i váncsian kérdezősködtem. — Miért sírsz, bántott vala- J ve szavaimból — megered a ki? I nyelve. — Nem akarsz úttörő lenni? A kérdésre rám néz és most 1 — Ma van az úttörőavatás , __ p>e jgen akarok csak — :---------------------------------------------------------------------------------------------, anyu nem engedi. Azéirt én el­| megyek az ünnepélyre, és nem Beszámoló a Béke és Szocializmus új számában bdJ’ h°8' megvemek e,te — Miért akarsz úttörő len- j Nemzetközi kutatócsoport eszmecseréje Lenin egyik művéről : ni? — Az iskolában a felsősök mind úttörők, és sokszor ki­rándulnak, játszanak. Jövőre I én is felsős Leszek, a tanár néni pedig azt mondta, hogv már vasárnap szalonnát sütünk a auhogónál és dalokat tanú- i lu-nk. De nekem nincs úttörő­nyakkendőm sem, és akkor I nem is lehetek úttörő. Beszámolót közöl a folyóirat | májusi száma arról az eszme­cseréről, amelyet egy nemzet­közi kutatócsoport folytatott Lenin -Az imperializmus mint a kapitalizmus legfelsőbb fo­ka« című müvének időszerű­ségéről. A marxisták számára nem kétséges — szögezték le a ku­tatócsoport tagjai —, hogy az imperializmus ma korántsem az, ami a XX. század elején volt. Az imperializmus termé­szete viszont változatlan, mint ahogyan a fő jellemzői sem változtak. A jelenkori imperializmus megítélésekor a marxisták nem tagadják azokat az új mozza­natokat — állapították meg az eszemecsere részvevői —, me­lyeket az állammonopolista kapitalizmus idézett elő az im­perializmus fejlődésében, de azt a revizionista tételt sem fo­gadják el, amely szerint az ■nperializinus gyökeresen át­alakul. Vasil Bilak, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára -A cseli- r lovákiai szocialista forrada- r.n tanulságai és a jelenkor« \mű cikkében az 1948-as rsdöntő februári események llentőségét méltatja. 25 esz- ideje győzött Csehszlovákiá­in a szocialista forradalom, s évforduló jó alkalom ai i'f., ív áttekintsük a 25 év icj- désének eredményeit, a né­pségekét, amelyekkel a cseh­szlovák munkásosztálynak es pártjának meg kellett küzde­nie. A Béke és Szocializrvus a Német Kommunista Párt köz­reműködésével nemzetközi szimpoziont hívott össze a nyugat-németországi Essenbe. i 21 tőkés ország kommunista és | munkáspártjainak képviselői 1 ( vették részt a szimpozionon, amelyen eszmecserét folytat- 1 i tak a fasiszta veszély fokozó­dásáról és az ellene vívott harc lehetőségéről. Az eszmecsere középpontjában a jelenkori fa- | sizmus, illetve a neofasizmus 1 | állt. Rendkívül érdekes cikket írt Ricsard Koszolapov szovjet tu­dós, a filozófiai tudományok doktora, a szovjet társadalom szociális struktúrájának elem­zésével kapcsolatos problémák­ról. Felhívjuk a figyelmet arra az interjúra, melyet a Béke és Szocializmus tudósítója az Af­rika déli részén még gyarma­ti sorban levő országokban ké­szített azoknak a pártoknak . és szervezeteknek a vezetői­vel, melyek a nemzeti felsza­badító harcot irányítják. A »-Tények és adatok« ro­vat ezúttal a Román Kommu­nista Pártra, a Finn Kommu­nista Pártra és a Libanoni Kommunista Pártra vonatkozó ( adatokat tartalmaz. Megemlékezik a lap Tim Buciiról, a kanadai és a nem­zetközi kommunista mozgalom j nemrég elhunyt nagy alakjá- 1 ról. A pedagóguslakás A pedagógusok lakásépítésé­nek eredményeit, a múlt év ta­pasztalatait összegezték csütör­tökön a Pedagóígusok Szakszer­vezete elnökségének ülésén. A tanácskozás megállapította: jó eredménnyel zárult a nevelők kedvezményes lakásépítési ak­ciója 1972-ben is. A megyei művelődésügyi osztályok eb­ben az időszakban 1236 köl­csönigényt terjesztettek föl a Művelődésügyi Minisztérium­hoz. A korábbi évhez képest a községekből benyújtott igé­nyek száma némileg csökkent, a városiaké pedig növekedett. Az OTP 1100 kölcsönkeretet biztosított, örvendetes, hogy az építkezők 26 százaléka pe­dagógus házaspár és szembe­építés eredményei tűnő, hogy növekszik az épít­kező óvónők száma is. Továbbra is sok segítséget jelent a pedagógusok számára a szolgálati lakás vásárlása és építése. A megyék részére költségvetésből biztosított la­kásvásárlási összegek ebben a tervidőszakban nem változnak. A tanácsi lakásjuttatások száma megyénként, illetve vá­rosonként változó. A pedagógusok szakszerve- zetenek elnöksége summázva a tapasztalatokat, megállapí­totta: a tavalyi év is — a szá­mos hátráltató tényező ellené­re — eredményeket hozott: több mint 1700 pedagóguscsa­lád lakásproblémája oldódott meg. — Most otthon nem tudják hol vagy. Nem fognak keres ni? — Nem keresnek. Ügy tud- i ják, hogy a templomba men­tem. És a két forintért, amit j anyu adott, hogy dobjam a | perselybe, veszek negrót a na­gyinak, mert beteg. Az iskola udvaráig együtt j megyünk. Ott már gyülekez­nek az egyenruhás, vidám út- j törők, kisdobosok, szülők és hozzátartozók. Megkeresem az úttörőcsapat ; vezetőjét, és amikor felhang- i zik az avatást jelentős harso- naszó. a íogadalomtevő pajta- ; sok között sárga ruhában, de j piros nyakkendővel, boldogan mosolyog az én kis ismerősöm is. K. A. •' A z a három ember ott a présház teraszán már rég ült ilyen csöndes beszélgetéssel a pohár bor mellett. Jó ideig csak hallgat­ták a csöndet, elernyedve az erdőszéli tiszta levegőben. Lehet, hogy ki akarták hall­gatni a természet féltékenyen őrzött, titokzatos zajait, a gyenge hajtás, a hártyavé­kony csecsemőlevél finom szél-mozgatott neszezéseit, zizzenéseit a barna csontú venyigén. , tA kora nyári nap teli, ra­gyogó képpel adakozott: bő­ségesen megfürösztötte a dombhátat, röntgensugarai átvilágították a pohár bort. Talán ez a szelíd, bőven ömlő fény volt igazán megnyug­tató, ernyesztö, és valameny- nyi hétköznapi feszültséget tökéletesen kioldó. Az a három ember ott a présház teraszán már rég ült ilyen csöndes beszélgetéssel a pohár bor mellett. Azelőtt — bukkant föl bennük egy-egy emlékkép — ilyenkor rohan­va járt a pöttyös korsó körbe, bőven csurgóit a mohón nyelt vörös bor kétoldalt a szájuk mellett, hirtelen, szinte ágáló türelmetlenséggel fakadt ki a dal. gyorsan megcsuklott, gyorsan nyakon ragadta és megfojtotta a dallamokat az ital. Azelőtt rögtön mozdult a láb, az izmok dtnamitkötegek voltak, s valamennyi rostjuk gyújtózsinór, amely néhány korty után máris lángra ka­Alkotók pódiuma A centenárium es a könyv­hét jegyében rendeztek meg a megyei könyvtár legutóbbi irodalmi estjét. Rostás Károly, a Kaposvári Városi Tanács elnöke mondott Irodalmi veretű köszöntőt, melyben a városból induló, a városhoz kötődő művészekre, írókra, költőkre emlékezett. Az est bevezető gondolatai egyben könyvheti nyitányt is jelentettek: Horváth Zsig­mond, a Szépirodalmi Kiadó szerkesztője szólt a könyv, az olvasás szerepéről napjaink­ban. Figyelemre méltó meg­állapítása az. hogy amíg egyre többet beszélnek a -Guten­berg gálák szis- sorvadásáról, addig minden szellemi pro­duktum »könyvvé lenni igyek­szik" — mondta. Példái szem­léletesen bizonyították állítá­sának igazát, hiszen filmfor­gatókönyvet is megjelentetnek önálló kötetként, színpadi mű­veket pedig régóta élvezünk kötetben is. Bernáth Aurél részleteket olvas fel áj könyvéből. Takáts Gyula. .Somogyi Tóth Sándor Alkotó vendégek ültek a könyvtári pódiumon, s először Bernáth Aurél Koseuth-díjas festőművész—író szólt a kö­zönséghez. Megjelenés előtt álló, még cím nélküli könyvéből idézett apró, tömör írásokat: amelyek köziül nem egy a pálya múlt­jával. a pálya tanulságaival foglalkozik, de képet is ad a jelen környezetről. Meditativ jellegű beszámolók, »jelenté­sek« ezeik, egy-egy apró meg­figyelésből kisarjad zó asszo- ciáoiórendszer szépirodalmi ! Takáts Gyula József Attila- díjas költő versét először Toi- { nai Mária idézte, majd a feöl- tő maga olvasott íel nemrég i megjelent kötetéből, a Sós j forrásból. Végül Somogyi Tóth Sándor I nyitotta ki legújabb könyvét, | amely már kapható a boltok­ban csakúgy, mint a Sós for­rás, címe A gyerekek kétszer \ születnek. Az közismert, hogy Somogyi Tóth Sándor vonzó­dik a »gyerektémákhoe«. aaoo- ’ " idott, áogygye­' reksesenepSS oemesak egymás^ nak mondanak tanulságos: dol­gokat, hanem a felnőtteknek is Somogyi Tóth Sándor köny­veiben — így a legújabb kö­tetbe» m — érezzük, hogy ver» nyiíft szarná iraenet a kama­szokról, bafcffisoteröl a fel­nőtt uemawdeknek. , Három, Somogyboz kötődő alkotó — hánom bepillantás a műhelybe, frsss alkotásokba — ez jeteoteSte az ést értékes tartalmát az alkotó vendége­ket «uouplő köaonséginek. Az -azelőtt« mindössze. Az a három ember ott a présház teraszán dehogy öreg még. sőt egyikük sincs még középkorú sem. S lám, az egyik mégis Levint emlegeti, Tolsztoj könyvének ezt az iz­galom nélküli, meggondolt ideálját, aki Rousseau mester tanai szerint: -míveli kert­jeit . . .« És erről megy a szó, nem az azelöttröl. Az csak belül ötlik fel néha. Mert azelőtt melyiküknek jutott volna eszébe, hogy mi­lyen fontos a permetezőszer összetétele? Hogy lehajoljon egy töke mellé, letépni a ko­rán rothadó levelet? A bor márkája volt a téma, és nem a fajtája; maligánfoka, s nem a termés becsülgetése már kora nyáron. A három ember között nem csapkodott izgága vita, meg­váltó fenekedés — mint az­előtt. A mondatpatakok tü­relmes ritmusban dagadoztak, egyesültek beszédfolyammá, és ez a beszédfolyó szépen át- hömpölyógte a délutánt, at az estet is. így fakadt fel az énekszó is. Nem visszhangozta az egesz hegyközség, de talán így volt jó. Azután elmentek a regi pincéhez is. ahol legelőször ültek még kamaszfejjel a po- bar meBte.—, Ageiőrt™. A szó makacsul visszahangzott gondolataik közé, de egyik se mondta ki. Különös, józan dac tartotta őket a minden­napi dolgoknál meg a holnapi és a holnaputáni dolgoknál. Feléhez közeledett az éjsza­ka ntár, a három ember be­zárkózott a présház mélyére, forró kávé kotyogott ki a fö- zőn, amikor egyikük megkér­dezte: — Hát mmden megválto­zott? Erre nem lehetett egy szó­val felelni. Egy mondattal se. Azelőttök idézésével sem, de még az ezutánok emlegetésé­vel sem. Mert bármilyen köz­napi igazság, de igazság: másként issza már az a bort, aki maga metszi a tőkét, mp- ga permetezi és szüreteli 'is. Ennyiben igen, ennyiben minden megváltozott — és nemcsak itt a tőkék között. Egyikük arról beszélt — igaz. kissé akadozó nyelvvel —, hogy a termeszei egyensú­lya tökéletes. Ezt erdemes el­lesni, megtanulni. Mert ha locsog a Vince, akkor a ... ize ... tele a pince. S ez tény­leg így van. Egy biztos, a hosszú, esős hidegre mégis gyorsan és nem megkésve jött a rügyfakasztó meleg. Mert az öregek is. . . a Vince ... Hajnal felé egyikük megint megkérdezte­— Hát akkor minden meg­változott? Volt ebben a kérdésben egy kis korholás, egy kis nosztal­gia. — Attól függ — pattant egy válasz a sarokból. Azután kivágódott az ablak. A friss levegő hatalmas bukfencek­kel zavarta ki az áporodott éjszakát. A kialvatlan szeme­ket megcsiklanddzta a fény. Igen, ezek a hegyközségi reg­gelek, hajnali eszmél kedések, ezek __ ezek .. ugyanazok. H árom óra. Ilyenkor szólal meg az első. Kacskaringós a füttye, ha ember utánozná, csak falvédösilány produkció lenne, szépelgés. -Mondják, hollandiéban van egy utca, ahol magnóról játsszák be reggelente a madárhangot.« Csöndes nevetés szalad ki az ablakból. -Es műfákat ültet­nek a házak elé.« Illúzió. »És műtrágyázik a műmgdár?- Gurul a nevetés, fölébred a kakukk. És a mozdulatlan er­dei fák mint feszes, fénytelen cseppkőoszlopok adják ágról ágra a hangot. Ez is ugyanaz. Az a három ember kilépett a présház teraszára, a domb­hát mögött már kapaszkodott a nap. és egyszerre lendüllek a karok nyújtózkodásra. Az izmok rostjai dindmittá töl­tődtek, nagyot roppant a csont... mint azelőtt. 'Tröszt Tibor Somogy/ Néplapí 5 TŐKÉK — pár év

Next

/
Oldalképek
Tartalom