Somogyi Néplap, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-28 / 149. szám
Kommentár nélkül Packázás Az asszony elcsukló hányon panaszkodik a hivatal osztályvezetőjénél. Elmond egy sort, azután szipog egy strófát, így adja elő sérelmét: — Miért bánnak így egy özvegyasszonnyal? Talán a férjem meg a tsz-elnök között lehetett valami nézeteltérés, aminek most én iszom meg a levét, de sehogyan sem igazságos ez. kérem. Két gyerekem van, özvegyen és huszonöt százalékos munkaképesség-csökkenéssel is taníttatom őket. A fiam egyetemista, a lányom most érettségizett, hamarosan fölvételezik ő is. Most az az én nagy gondom, hogy a szövetkezet nem akar belemenni a földcserébe. Háromszázvala- hány négyszögöl van az egyik helyen, hatszázvalahány a másikon, ezt szeretném én egyl\ehozni a zártkertben. Volna is miből cserélni, és akkor együtt volna mind. De nem csinálják meg. így aztán mehetek oda is kapálni, ahol a szomszédos táblát a szövetkezet vegyszerezi, én m4:g allergiás vagyok a vegyszerre, ha beszivom vagy hozzám ér, utana megérem magam helyrehozni gyógyszerrel ... Mi lenne, ha azt mondaná az elnök, hogy rendben van, itt van egyben az egész föld, hiszen együtt még ezer négyszögölről sincs szó, a zártkertben van is hely ahhoz, hogy összehozzák a két darabot Semmi sem történne, csak nekem szerezne vele örömet. De nem teszi, csak azért sem teszi. Mondják meg, hová menjek. mit csináljak, hogy teljesítsék a kérésemet? Gondoltam, elmegyek a párthoz vagy írok a tévének, nézzék már meg, hogyan bánnak el velem. Nekem mindenem a két gyerek, az özvegyi nyugdíj mellett alig van más jövedelmem, és most sem kérek törvénytelen dolgot, Csak azt, hogy cseréljék el azt a pár száz négyszögöl földet. Olyan nagy kérés ez, hogy az elküldött levélbe még választ sem írnak, az elnök meg szóba sem áll velem, ha erről akarok vele beszélni...? Följegyezte: H. F. KÉK DUNA KERENGŐ UDVARIASSÁGRA IS NEVEL Legnehezebb a slalommenet Ez a vezetőtársakat engesztelő monda toasika olvasható az Autóközlekedési Tanintézet gépkocsijainak hátuljáin. Bizony szükség van erre a tábláira, mely a legzordabb gépkocsivezetőt is megenyhíti, hiszem a itanulóvezetők nemegyszer (borsot törnek a többi autós orra alá. Igaz, nem. szándékosan, de hát amióta világ a világ, a tapasztalatlan kezdők követnek el hibát, az autósiskola nyelvére lefordítva: a tanul övezető nemcsak akikor izaad, ha meleg vám Perezie az oktatónak sem könnyű. Magyaráz és figyelmeztet, nyugtat és biztat. A biztatásra legtöbbször szükség van-, hiszen a kezdő autósok egyik legfőbb hibája a túlzott bizonytalanság. Kelemen Sándor oktató tanulói három év alatt három kocsit »myűttek el«, nem is csoda, hiszen az autók igénybevétele fölér majdnem a versein ykocsi- kévaL — A harmadik kocsimat a majáit héten törte össze egy vad- haijtó, aki nem adta meg az elsőbbséget a tanulóvezetőnek. Szerencsére személyi sérülés nem történt, a tanítványom azonban alaposan megrémült. Ha a kezdő vezető »vért izzad« izgalmában, nem tanácsos kínjait még egy elmarasztaló megjegyzéssel is tetézni... — Természetesen. Igaz, ( gyakran igen nehéz türelmesnek maradni, különösen, ha a vezető nem fogadja meg az utasításokat. Az azonban alapszabály, hogy az oktató csak »belül« lébet ideges ... Tematika szeiriinit dolgozunk, tehát pontosan meg van határozva, hányadik órán mivel keli elsősorban foglalkozni. Az már egyéniség dolga, hogy az adott feladatsort az oktató miként oldatja meg. Legnehezebb a dologban, hogy kiforrott, felnőtt egyéniségeket tanítónk, hiszen más ítéren talán mi lehetnénk az ők tanítványai. A beszélgetést gyakran félbe kell szakítanunk, — mi vél a volánnál ülő hölgy, aki egyszer már sikertelenül megpróbálkozott a vizsgáival, néha olyan hibát köveit el, amelyik az oktató fe&ügyelate nélkül igen veszélyes lehetne. — Miért megy rá a záróvonalra? Kevesebb gázt adjoin, és az irány jelzőt vegye vissza! — mondja Kelemen Sándor a kapkodó tanítványnak, aki szerintem ebben a pillanatban még azt sem tudja, melyik a jobb és mélyük a bal lába. Szerencsére az oktaitókoaSiiik ~po- ramcenókai« bármely pilHainat- han élt tudják venni az autó feletti uralmait a második pe- d'áiisor segítségév?!. Ha például a vezető sebességváltásnál elfelejt kuplumgdjm. az oktató ezt pótolja. Időközben ráhajtottónlk a rutinpályára. A tanulóveaető úgynevezett slaiommenetet csinált, vagyis rudakkal jelzett közlekedési akadályok között manőverezett. Mint mondta, számára — de tanulótársai számára is — ez a legösszetettebb és legnehezebb feladat A következő tanulót már ritkábban kellett figyelmeztetni. Jóformán csak a közúti udvariasság néhány íratlan és írott szabályára. — Nagyon fontos, hogy a leendő vezetőkben kialakítsuk a közúti közlekedést sokkal kellemesebbé tevő jó szokásokat — A közvélemény szerint a női vezetők műszaki érzéke, vezetői készsége a férfiaké mögött marad. — Ez igaz, tapasztalatom szerint azonban a nők lélkiisime- neitssebbek, nagyobb az akaraterejük és az igyekezetük. Kelemen Sándor több mint háromszáz embert tanított már meg az autóvezetésre, és mint mondta, tanulóinak több mint nyolcvan százaléka megfelelt az utóbbi időben minden közlekedő érdekében, szigorúbbá tett vizsgakövetelményeknek. B. F. I. GOLOVANOV fl Jezsuita bukasa — Nézzen csak tóé! — mondta mosolyogva Sgófija Tolcsinszkajának. — Ez itt már nem kottapapír. — A szomszédoknak is megmutatta. — De hiszen ez rejtjeles írás — mondta az egyik szomszédasszony rémülten. Ügy fogta a papírt ujjahegyé- vel, mintha mérges kígyót fog\ na. ' A házkutatást folytattuk. .. ’ — Azt hiszem, ma nem játszik a Szpartak • — mondta Vorcncov —, s így reme lem, hogy Borisz Kuprin nem fogja az óráját nézegetni, vagyis mindent nyugodtan megbeszélhetünk. Ideje, hogy levonjunk J bizonyos következtetéseket. / — Téved, a Szpartak játszik |ma, csakhogy Tbilisziben — ^ rezzent föl Kupriei, s pontosan Elnézést, hogy egy kissé kifacsartam Strauss lágy valcer- | jának címét, de a Duna vét- j kés ebben, hiszen annyira be- j vonult már a zeneirodalomba, I a költészetbe, hogj az ember képtelen rá^ondolni anélkül, | hogy egy-egy verssor, vagy J egy-egy melódia ne jutna ; eszébe. Am akkor esapong csak az ember igazán, ha ilyen teljességében bontakozik ki előtte, — mint Siófokon. A Duna Siófokon? Nem, nincs félreértés semmi, tessék csak emlékezni a Somogyi Néplap minapi tudósítására, mely szerint: bö- dönhajó, iszkaba, vasmacska és sok más Duna-hajózási tárgy látható a Beszédes Múzeum tetszetős tárlatán egy igazi Duna-kerengőn, ahol az ember nemcsak földrajzi hosz- szúságban, hanem történelmi mélységben is kedvére csatangolhat. És nem rossz az. ha továbblátunk az orrunknál, vagyis a Balaton bűvöletében azért eszünkbe jut szép folyóink, a Duna is. Ahogy járom ezt a kiállítást, szüntelenül azon töprengek, hogy hányszor volt már szimbólum ez a folyó. Hányszor énekelték meg a költők, hogy országokat kapcsol ösz- sze. Ady Endre, József Attila sorai, filozofikus mélységű remekei jutnak eszünkbe. Szinte bármelyik partszakasznál állunk meg, nagysága, nyugalma, férfias sodrása gondolatokat parancsol. A Kék Duna is, a szelíd Duna is olyan vaskosan, férfiasán kék, férfiasán szelíd. Megringatja a hajókat, hagyja, hogy a tengerjárók is felkússzanak a partja mentén fekvő városok rakpartjáig. Hagyja, hogy népek barátsága szövődjék általa, s kénytelen-kelletlen tűrte, hogy sajkák, monitorok, fürge naszádok fedélzetéről i Mai motorosok. sák egymást emberek a habjai fölött. Igen. Vitathátatlan, hogy József Attila a legtömörebb Duna-fogalmazó. »A Dunának, mely múlt, jelen, s jövendő / egymást ölelik szelíd hullámai.« Micsoda csodálatos szintézise eey folyó az élet egészének. Visszaadhatja-e ezt egy tárlat vitrinbe zárva, illusztrációkban fogalmazva, habjaiból kiszakított tárgyakat elénk téve? Visszaadja, meg végiggondolásra késztet. Kultúrákat, évszázadokat hömpölyögtet, amióta csak ember habjaira szállt, a kivájt bödönhajón először. Amióta római evezősök végigszántották a vizét, a limesekig, s lám, Traján császár emlékoszlopán már a szobrász kőbe fa] jait. Ermberhám, vonuló ke- ] resztesek, gabonával rakott bákrák; Árpád-háziak levél- , ! váltása, futárok, közeledő tő- i rök, épülő váro6. lerombolt ( város, vérhabos víz, fürdőző Szállitóbárka makettje. ez a körülmény végzetes szerepet játszik Anatolij Prohorov életében. — Véleményem szerint — folytatta Voroncov — nemcsak Prohorovról kell beszélnünk, hanem Kuznyecovról, Inozemcevről, Satoolinról is. Amíg Prohorov mellettük van, tovább csúszhatnak lefelé. — Hová csúszhatnak tovább? — tiltakozott Kuprin. — Egy ember, aki honvédelmi vállalatnál dolgozik, és nem elég, hogy nem tartja be a legelemibb szabályokat, ami a munkájával és titkos okmányokkal kapcsolatos, hanem még tudatosan át is játssza azokat az ellenség kezébe. Sa- bolinnak tudnia kellett, hogy Prohorov el akarja adni a tőle kapott adatokat! — És mégis — szőtte tovább komótosan a beszélgetés fonalát Voroncov —, és mégis, nézzük C6ak meg, ki is ez a Sabolin. Egy huszonhat éves fiatalember. Apa nélkül nőtt fel. Pedig a fiúnak nagyón- r.agyon fontos az apa. Szovjet Iskolát, szovjet egyetemet végzett. Hogyan válhat ellenséggé? Kuznyecov is sóik mindent átgondolt a lágerekben. Most dolgozik. Felesége, lánya van. Meg kell néznünk az emberek lelkét, ki keli tapasztalnunk, hogy mennyire beteg ez a lélek, ki lehet-e gyógyítani. Ne siessünk a végkövetkeztetéssel! Majd a nyomozás elénk tárja az összes adatot és tisztán lovak, fényes szőrükről gyöngyök peregnek. Nagyot búg a hatalmas hajóskürt, fáradt komp vánszorog a túlpartra. Mozaikképek és tanulságok. Történelmi pillanatok végleg elmúlt idézetei és etmúL- hatatlansága. Akár a hullámzás, — ringatózzunk el egészen a jelenig. Megmártózva benne. »Lemosva a gyalázatot« — és felüdülve, megfrissült arccal. Korok parancsa szerint. Megszemélyesítve a folyót: összevérezve és felmag asz tosítva. és általa megtisztulva. Ki tudná visszaadni most már Gellért püspök utolsó gondolatait, ki merészelné reprodukálni a nándorfehérváriak áldozatos észjárását a habok fölött, ösz- szeforrt velünk. A szívünkkel, hazaszeretetünkkel, múltunkkal. Az eszünkkel, tudásunkkal is. Tessék csak megnézni, milyen fenségesen komoly ez a zsebnapóra! Hogy ígéri már pontosra szabott rézköreivel a mai nautikái műszereket. A szárnyashajó sebességét, a kot. róhajó erejét, a sétahajó kiszámított kényelmét! Es ezek a gőzösök! Lapát- kerekeik, pöfögésük méltó6á- víz-1 ga: szinte mindegyik magán A bödönhajó előtt Beszennyezve fogunk látni. Megállapítjuk, ki mennyire részes a dologban. S akkor majd a törvény eldönti, milyen mértékben bűnös Sabolln, Inozamcev és Kuznyecov. Talán kevés olyan esettel találkoztunk már. amikor az első pillantásra teljesen elveszettnek hitt ember a szó szoros értelmében újjászületett? Beszélgettek velük, nem egyszer, nem kétszer, munkát kaptak, tanácskoztak a rokonaikkal, barátaikkal, a Kom- szomollal, a pártszervezetekkel — és az ember kicserélődött. Nem mindjárt, persze, eleinte hitetlenkedett, gyanakodott, de aztán megértette: segíteni akarnnak rajta, és nem dutyiba dugni. Hosszú ideig beszélgettek, de Prohorovról szó sem esett. Kuprin végül nem tudta magába fojtani a kérdést: — És mi legyen Prohorov- val, Alekszandr Nyikolájevics? —^kérdezte Voroncovtól. — Érdeklődtem utána Ja- roszlavlban — hangzott a válasz. — Prohorov Moszkvába akar jönni, azt hangoztatja, hogy súlyos beteg, orvosi kivizsgálást kér. Berakták a katonai kórházba, de meggyőződésem, hogy szimulál. Egyszerűen attól fél, hogy elveszti a rejtekhelyeit, a nagy nehézségekkel megszervezett kapcsolatait ... — Voroncov elhallgatott. majd hozzátette: — Tegnap jártam a katonai főügyész helyettesénél. Megvan viseli Széchenyi komoly tekintetét. Onnan néz ránk az egyik vitrinből. Megszólító, válaszra biztató tekintet az. Duna-habok pezsdültek egy pezsdiilő kor különös áramlatától. Hídácsoló, hajóindító, szervjező reformkor! Szédítő kerengée ez: hajók, emberek, fegyverek, arcok, évek, korok, küzdelmek, szállítmányok, szabályozások, viharok között. Jó volna megállni. Jó volna * megnagyítani ezt a bárkát: ringatózni a hátán a budai hegyektől egészen Esztergomig. Gyönyörű út az, még ha szeles is ... Azt a Iá t vár/1 csak a filmikamera örökítheti: ahogy méltóságteljesen Esztergom évszázados falai alá úszunk. Ahogy Mátyás korabeli vidámsággal vigyorog ránk egy hajnal a visegrádi lombok fölött. Én egyébként legjobban egy háromszáz lépésnyi Duna- fordult felém . Roscsin —, esi partot szeretek Szentendrén, magamra. Elvégre egykorúaki Az autósok mohó út- és sebes- vagyunk. Én bevonultam négy-/ségimádata itt folyó — csoda- venben a flottához, ö ott ült/ lattól béklyózva lassúsággal Rigában az exarchánál. Az/ adózik. Festők ábrándja, par- Északi Flottához kerültem. Ott' '' ' ’ a végzés Prohorov letartóztatására. ... A különleges rendőrségi Volga 150 kilométeres sebességgel száguldott a műúton. Kuprin elöl, a sofőr mellett, Roscsin és én hátul. A gépkocsi mellett száraz, őszi színeket játszó erdő suhant el. — Mire gondol, Roscsin elv- társ? — kérdeztem csöndesen. — Mindig rá gondolok — sebesültem meg. Elmondok majd egyszer valamit Északról, egy egész regényt. De nem, nem regényt kell írni a mi fiainkról, hanem hőskölteményt. Aztán a Komszamol- ban dolgoztaim. Majd, amikor a Csekához kerültem, újra tengerészekkel voltam együtt Tudja, hány barátom van Baltikumban? Nenn felejtenek * .wf tig leszaladó kis utcák csöndje; temetők szelídsége, házfalak sárgái bólintanak a vízbe. Görög, örmény, szerb kereskedők besziéde haliik. És bent a fedő alatt már finom, fűszeres párát eresztenék az iz- bégi finom falatai... Tudom, ennek a Dék Duna kerengősnek külön centrifugálisereje van: kihajítja az emel, soha. Tudja-e, milyen az, ha az emberre visszaérnie-f keznek? De azért, valahogy#öert képzeletben a vitrinek mégis igazsagtaiansag. hogy# szűkmarkú, de mégis csoda- már negyvenkét éves vagyok, f latra ingerlő látványából, a Csodálatos templomainak J Du a Vaionapfenyes hagymakupolaiva! f . „ " , fogadott Rosztov városa. Olyan ^ ságaba. Es ettől jó ez a kiai- ■kék volt az égbolt, amilyen f lítás. még tavasszal is csak ritkánk Kis étkezdében ebédeltünk? meg. Kuprin vajas kenyeret* készített a visszaútra. ‘ (V égé következik.) f Tröszt Tibor
