Somogyi Néplap, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-24 / 146. szám
Kulcs Tirág- és hahnotivmn- mal ÜrmA> István drávasze n- test faragó munkája. Tásnád) Varga Éra Menyasszonytánc Zranbékos útra Téptem, ■ • korhadt fűzfák odva arany méhek et küldött elébem követségbe. — Itt repül most a n ásson agy aömmögő brummogással, és megkérdezi: — Jössz-e, felkészültél menyasszony? S a hévízgyörkí réten előttem táncol újra gyerekeskü vöm perce, műkor a iámypajtások paipsajtkoszorút tettek szélben játszó hajaimra. — Zavart kisfiúférjem Sápi Miska volt akkor, és kézen fogva jártunk a Galga menti fűben. — Sírját soha nem látom, dermedt halott lett 6 is a Don menti kanyarban. En pedig itt a réten fejem meghajtva állok, és hallgatom a méhek ismétlő zümmögését: — Felkészültél menyasszony? *- Petre Bokor Korszerű műveltség S okan emlékeznek még rá, micsoda országos vita kerekedett Kund Abigél tőréből. Néhány esztendeje történt, hogy a televízió Kicsoda—Micsoda vetélkedőjén egy kislány már majdnem mindent kitalált ahhoz, hogy rájöjjön, a kérdésre: Kund Abigél hosszú, hegyes tőre a megfejtés, amely kioltotta Bérezi Benő életét. Tudta már a kislány; hogy egy versben szereplő tárgyról van szó, sőt azt is, hogy egy Arany-balladában szerepel ez a tárgy, de ennél tovább nem jutott. S amikor — már vesztésiként — elárulták neki, hogy7 a Tetemrehí- vás című Arany-balladáról van szó, akkor megmondta, hogy ő bizony ezt nem is ismeri. Az már korábban kiderült, hogy több Arany-balladát ismer, de ezt nem. Az esetből hírlapi vita robbant ki, volt aki úgy érezte: szegényebb lesz az anya- nyelve annak, aki például ezt a balladát nem ismeri. Mások éppen a Tetemireh í vast nem hiányolták, de sóik más verset, regényt, szerzőt igen, és elpamaszolták, hogy iskoláinkban úgyis túlsúlyba kerültek a természettudományos tárgyak, a matematika, a kémia, a biológia, a fizika, és a humán tárgyak háttérbe szorultak. Ezzé! pedig éppen a fiatalok érzelmi nevelése marad el, ezért is srvárodik el annyi ifjú leány és fiú érzelmi élete. Nosza, felhördültek — írásban, s még inkább a szóbeli vitákon — a természettudományok hívei és a siránko- zóknatk szegezték a kérdést: mi Newton harmadik törvénye? S bizony, amúgy műveltnek, tájékozottnak ismert emberek is ijedten kapkodtak emlékezetükben, hátha sikerül felidézni, hogy is van az, ha A test hatást gyakorol B testre? Nem sok embernek sikerűit a válasz, még azoknak sem, akik gimnáziumi érettségi bizonyítványt őriznek odahaza, tehát egyszer erről már hallaniuk is kellett. — S még maga követeli Kund Abigél tőrét?! Amikor a világ alapvető mechanikai mozgástörvényeiről sincsenek pontos fogateai? — szólt ilyenkor az ítélet. — Pedig hol vagyunk már a mechanikától a fizikáiban,! Az atomfizikát kellene megértenie a korszerűen gondolkodó embernek. Nemcsak azért, mert illik, hanem azért, mert a világot, hétköznapjainkat, munkánkat sem érthetjük enélkül igazán. Téves elképzeléseink vannak a valóságról, ha nem értjük az atomfizikát. N o de végülis mire van szüksége a ma emberének ahhoz, hogy műveltségét korszerűnek, megfelelőnek, az ország és a társadalom igényei szerint is megfelelőnek tartsuk? (Szándékosan nem a gyerekek, a fiatalok korszerű műveltségét említettem, mert nekik nem a ma, hanem a holnap igényeinek kell megfelelni.) Arról kell tehát a jelenben beszélni: mi a mai felnőttek korszerű műveltsége, mi az, ami fontos a felnőtt ember szamára: Kund Abigél tőre, vagy Newton harmadik törvénye? Vannak, akik erre a kérdésre megkerülik a választ és azt mondják: semmiféle adat nem fontos. Az évszámokat, a történeti adatokat, a verseket és a fizikai törvényeket meg lehet keresni a könyvekben, a lexikonokban. Az a fontos, hogy ezeket a könyveket meg tudjuk találni, a szükséges adatokat ki tudjuk keresni belőlük. Az igazán fontos az, hogy gondolkodni tudjunk. Fölismerjük a dolgok lényeges összefüggéseit, az ellentmondásokat és feloldásuk lehetőségeit. Az ilyen vélemények jegyében azután roham indul az éviszámok eilen, az Csak hát az a baj ebben az érvrendszerben, hogy elfeledkezik arról: gondolkodni nem lehet konkrét tények, adatok nélkül. Az egyszeregy ismerete nélkül nem lehet sem szorozni, sem osztani, sem hatványozná, sem gyököt vonni. Az egyszeregyet pedig nem lehet alkalmanként matematikai lexikonból kinézni. Gondolkodni se nagyon lehet rajta, csak tudomásul venni., hogy a mennyiségeknek ilyen összefüggései vannak. Ezeket az összefüggéseket pedig be kell biflázni, s legalább a negyedik általános iskolai osztály végére, ha álmából verik fel azt a gyereket, akkor is rá kell. hogy vága: 9x7 63. Enélkül nem megy. P ersze, az egyszeregy megtanulását senki sem akarja lexikonokká-! helyettesíteni, csak éppen arról feledkeznek meg sokam, hogy nemcsak a matematikának van egyszeregye. A földrajzé például az, hogy ha ránézünk egy színes térképre, akkor tudjuk: mit jelent a zöld, a kék, a barna, s ez, valamint az Egyenlítőtől és a sarkoktól való távolság milyen kihatással .lehet az adott terület időjárására, mezőgazdaságára. A magyar történelem egyszeregye, hogy mikor koronázták meg Istvánt, mikor volt Dózsa felkelése, a mohácsi vész, Buda visszafoglalása a töröktől, a márciusi forradalom, a kiegyezés, az első világháború, a Tanács- köztársaság, a második világháború és a felszabadulás. A magyar nyelv egyszeregye a helyesírás. S így lehetne végigmenni az iskolád tantárgyakon, jelezve csupán: mennyi minden van, amire nem lehet gondolkodással »rájönni«, amit meg kell tanúim, adott esetben »bebiflázni«. Ati/ai ianács adatok el,len, a versidézetek ellen. Bemáth László (Folytatjuk.) — Figyelj rám, fiacskám! Engem nagyon aggaszt a viselkedésed. Kész mérnök vagy, és egyedül élsz, nem udvarolsz... na, persze, te mindig a gyermekem maradsz ... Mosolyogsz rajtam? — Nem, papa, csakhogy te tévedsz. Soha még lányt nem szerettek úgy, mint én őt. Ha a nevét hallom is, szinte sírva fakadok ... — Szegénykém! Nem is tudtam. Na és ő? — Fél tőlem... — Honnan gondolod? — Vettem neki huszonhárom szál azáliát, és nem ■ akarta elfogadni. — Miért éppen huszonhárom szálat? — Mert annyi volt a boltban. — De hát csak mondott valamit? — Nem, semmit. — Talán szentimentális a kislány ... írj hozzá verset! — Ugyan! Ódákat írtam már. Négyezer versszakot. Te tudod, mit jelent négyezer versszakot megírni?! Hát még hogy rímeljen is! — Szegénykém! És ő? — Semmi. Abszolút semmi! — Nem válaszolt rá? — El sem olvasta. — Figyelj hát ide! Ha nem szereti az irodalmat, talán a zenéért rajong. Adj neki szerenádot! — Már adtam... Este kilenctől reggel négyig. Elektromos gitárral, akkumulátorral. Ötven este énekeltettem neki, esőben, hóban. — Na és? — Semmi... Azazhogy ... az egyik este gyertyát gyújtott az ablakban ... Később kiderült. hogy rövidzárlat volt náluk. — Telefonja van? — Van ... — Akkor hívd föl néha, és mondd, hogy várod vacsorára, vagy hogy új magnód van, szalagjaid... meg mondjuk egy üveg konyakod. Mondd, hogy hozzon magával pizsamát, fogkefét... — Jó tanácsaid vannak...! * * * — Te vagy az, fiam? Miért zavarsz éjnek idején? — Nem éjszaka van, hanem hajnal... — Na és? Mi történt? — Tudod, papa... nem akar elmenni... (Oroszból fordította: Antalfy István) Orsovai Emil Víkend Kiáltásaim kertjét öntözöm idők vizével lassú szívemet hanyattfekvőnek fejtetős világ a csak élőkből látott pillanat kutam húzom csikorgó láncain . mi jön ki tudja milyen mély a múlt örömtornácon barna vizsla jár emberi szóra figyelem-szobor magában pompázik pár mákvirág a szemétdomb tövében szín-revü kapum kilincse jövöm nyitra vár de nyomásra sohasem engedett a szobában tájképek csöndjei havas csúcsaikra még felmegyek Ruisz György: Szent György hegy. (A somogyi képzőművészek pécsi kiállításának anyagából.) Nyelvművelés Hány szó van a nyelvben? Most, hogy egyre több kézben forog a Magyar Értelmező Kéziszótár testes kötete, amely 70 000 szó jelentését magyarázza meg. bizonyára sokakban fölmerült a kérdés: ez a teljes magyar szókészlet? És egyáltalában: hány'szó van egy nyelvben? Fogas kérdés, majdnem olyan nehéz, mint számba venni az ég csillagait. (Különféle módszerekkel megpróbáltak ugyan választ adni erre is. de az eredmény csak bizonytalan és változó becslés.) Gondoljunk arra. menynyire más és más képet kapunk az égboltról, ha szabad szemmel vagy ha különféle élességű messzelátókkal vizsgáljuk. Hasonlóképpen vagyunk a szókinccsel is, bár itt mások a számbavétel lehetőségei és eszközei. Nyilván nem azonosíthatjuk egy nyelv teljes szókészletével azt a szókincset, amelyet valaki ismer vagy használ. Becsléssel vagy számítással azonban, ezt is igyekeztek meghatározni. A ínúlt században terjedt el az a nézet, hogy egy falusi nap' számos mindössze 300 szóval él, s egy művelt angol 3— 4000 szót használ. A gyermeknyelv is megcáfolja ezeket a számokat: már egy kétéves gyermeknek van általában 300 szava, s ettől kezdve rohamosan nő a szókincse, a tizedik évben elérheti a 2500-at. De gondoljunk csak arra, hogy egy többnyire egyedül levő. tehát szűkszavú pásztor, csősz vagy erdei favágó a maga mindennapi környezetének és életének milyen sok fogalmát kell, hogy megnevezze: állatokat, sokféle alak- és színváltozatukkal, egy sereg növényt, a táj alakulatait, természeti jelenségeket, különféle eszközöket, ruhadarabokat, ételeket stb. Ha csak ezt vesszük tekintetbe, nyilvánvaló, hogy val06zinűtlénül alacsonyra becsülték a napszámos 300 szavát. Más persze a kép, aszerint, hogy az aktív vagy a pasz- szív szókincset akarjuk-e 6zámba venni. Nyilván sokkal több szót értünk és ismerünk, mint amennyit valóban használunk. Ez altkor tűnik ki leginkább, ha szótárt lapozunk: aránylag igen sok szó ismerős benne, de csak egy részükkel élünk. Külön érdekes kérdés, hogy melyek a leggyakrabban használt szavak. Sorrendjük egyénenként módosulhat, de általában jellemző egy-egy nyelvre. A gyakorisági szótárak összeállítása különösen az idegen nyelvek tanítása szempontjából fontos tehát. Hogv mekkora lehet egyéni aktív szókincsünk,, arra nézve az írók nyelvének statisztikája ad tájékoztatást. Shakespeare például 24 000 szóból írta meg drámáit, Victor Hugo 28 ezret használt. Arany János költeményeiben 23 000 szó fordul elő. Pontos és részletes adatokat nyújtanak a modern írói szótárak. Juhász Gyula költői szókincse 11 600 szóból áll; az aránylag kis szám jellemző egyhúrú lírájára. A készülő Petőfi-szótár anyaga kb. 20 000 címszó. Jókai nyelvének gazdagságát még nem mérték föl; bizonyára jóval nagyobb Victor Hugóénál is. Hatalmas életműve, és a regényműfaj jellege, témáinak változatossága magyarázza ezt. Általánosságban kb. 20 ezerre tehetjük egy közepes ter- mékenységű író szóanyagát. De az író a nyelv művésze és varázslója, a szavak ná- bobja. Hozzá viszonyítva is bátran becsülhetjük azonban 8—10—12 000-re egy iskolázott ember aktív szókincsét, s ez is folytonosan szaporodik új fogalmak nevével. E gazdagodással szemben sajnálatos jelenség a nyelv szín- telenedése, a szókészlet sorvadása. Gondoljunk például arra, hogy a komoly vagy újabban az állati jelző hány szabatos, színesen árnyaló melléknevünket szorította ki. Vagy hogy olyan divatos sablon. mint például a Mi van? kérdés, milyen bosszantó nyelvszegényítés a Mi újság?, Hogy vagy?, Mi baj?, Mi történt? stb. kérdések változatosságával szemben. Egyéni szókincsünk természetesen csak töredéke a nyelv szókészletének. Hogy ez mekkora, arról a nagy szótárak adnak tájékoztatást, hiszen ezek mintegy leltárba veszik a szavakat, s így megszámolhatjuk őket. Említsük néhány ismertebb munka adatait. Az akadémiai helyesírási szabályzat 25 000 szó írását közli. Az Értelmező Kéziszótár, mint mondtuk, 70 000 szót ad. Ennél nagyobb, 80 000 a Helyesírási Tanácsadó Szótár címszó- készlete. A száz évvel ezelőtt megjelent Czuczor—Fogara- si szótár hat kötete 110 000 szót tartalmaz, igaz: helynevekkel és szógyököldrel együtt. Országh László nagy magyar—angol szótára 122 ezer szó angol megfelelőjét közli. A hétkötetes Értelmező Szótár címszavainak száma csak 59 000 ugyan, de az értelmezés nélkül fölsorolt származékokkal, összetételekkel és igekötós kapcsolatokkal együtt csaknem 184 000 szóadat van benne. Ezt is jóval felülmúlják a nagy angol szógyűjtemények, az Oxford és a Webster szótár, csaknem félmillió, illetve 600 000 szavukkal. E. nagy szám nem pusztán az angol nyelv gazdagságát tükrözi, hanem elsősorban a gyűjtés és a szótar méreteit. A finn nyelv nagy szótárához például 840 ezer szóra gyűjtöttek adatot, de csak ötödrészüket szótároz- zák. Az anyag korlátozása ugyanis szükségszerű, nemcsak a terjedelem miatt, hanem elsősorban a szótár hasznossága szempontjából. Egy átlagos szótár a nagyközönségnek készül: olyan és akkora szóanyagot kell tehát tartalmaznia, amelyet a köznyelv általában használ. Szükség van-e például a Halotti Beszéd és a kódexek kihalt vagy elavult szavainak felvételére, a ritka tájszók, alakváltozatok és mozaikszók, a különféle tudományok, szakmák és nyelvrétegek teljes szókincsének közlésére? Vita lehet azon is, hogy az idegen szók közül melyeket vegyük be: a meghonosulta- kat, mint pl. autó, stílus, tenisz, vagy pedig olyan ritkán használtakat, mint devó- ció (felajánlás, hódolat) és kontesztál (tanúsít). Határok közé kell tehát szorítani az anyagot, mert a szótenger szinte parttalan. A fenti szempontok szerinti mérsékelt bővítés is többszörösére növelné a nagyszótáraik 100—120 000-nyi szókészletét. Ha ehhez hozzávennénk a szavak további élő és lehetséges összetételeit meg továbbképzett alakjait, a meny- nyiség tovább sokszorozód- nék. (Pl. magának az egy szónak legalább 150 egyszerű származéka és összetétele van, s mindegyikük tovább burjánozhat.) A nyelv sokrétűsége és s szóalkotás sokszorozó termékenysége folytán szókészlet tünk terjedelme szinte be- láthatatlanná nő. Arányosíts számításokkal próbálták még' is megközelíteni a szókincs nagyságát, s ezek alapjár egy modern, művelt nyeli szavainak számát legalábl egymillióra tehetjük. Telje és pontos felmérésük lehetet len, már C6ak azért is, mive a szókészlet szinte napró napra változik: új elemekke gazdagodik, a régiek pedig ki halnak, ■ feledésbe süllyednék A nyelv tehát állandó váltó zásban, mozgásban van, akár csak a tenger, s mi valóba; csak kagylóval meregetünk végtelen gazdagságából. Dr. Kovalovszky Mi1'" i
