Somogyi Néplap, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-21 / 143. szám

Az „üzemi kalitkán” kívül Megyei program a kSzoktatás továbbfejlesztésére Egy év telt el a köz ponti Bizottság oktatáspoliti­kai határozatának megjelené­se óta. Az 1972—73-as tanév elsősorban az ezzel való meg­ismerkedés időszaka volt, ami azonban nem jelenti azt, hogy az illetékes irányító szervek és tantestületek, illetve a külön­böző táasadaimi szervek és in­tézmények csupán tanulmá­nyozták a nagy jelentőségű, hosszú távra szóló iránymuta­tást. A megyei pártbizottság novemberi ülésén — a megye közoktatásának elemzése alap­ján — felhívta a szervek és az intézmények figyelmét a ha­tározatból adódó sajátos me­gyei tennivalók részletes ki­dolgozására. Ennek megfele­lően állítatta össze és tár­gyalta meg legutóbbi ülésén a megyéi tanács is az állami ok­tatás továbbfejlesztésének programját, amely pontos el­határolásban, minden terület­re konkrétan megszabta mind a megyei tanács vezetőinek, szakigazgatási szerveinek, mind az alsóbb szántű taná­csoknak a feladatait, illetve az oktatási intézmények belső élete, tartalmai munkája, irá­nyítása javításának tenniva­lóit. Emellett kidolgozta azo­kat a társadalompolitikai fel­adatokat is, melyek a közok­tatás társadalmi bázisának ki­szélesítését, a különböző erő­források összefogását hivatott biztosítaná. Fontosságánál! megfelelően külön akcióprog­ram foglalkozik; a fizikai dol­gozók gyerekei tanulásának a segítésével és a szakmunkás­képző iskolák fejlesztésének feladataival. E részletes, megalapozott, átgondolt program tehát nem irányelvgyűjtemény és nem is kívánságlista — állapította meg felszólalásában Meggyes Béla, a Művelődésügyi Minisz­térium főosztályvezető-helyet­tese —, hanem a megye adott­ságaira épülő, reális és hosszú távra szóló program, amely megfelelő alapül szolgál a tervszerű fejlesztés megvaló­sításához. Ismeretes megyénk iskolái­nak helyzete, az intézmények állapota, zsúfoltsága. A tar­talmi munka korszerűsítésé­hez, a célkitűzések megvalósí­tásához az egyes intézmények minőségi, mennyiségi és fel­szereltségben továbbfejleszté­sére van szükség. A megyei tanács részletesen fölmérte azokat a szükségleteket, ame­lyeknek kielégítése a követke­ző ötéves terv feladata, de hosszabb távra is tartalmazza a tennivalókat. A központi erőforrások mellett a lakosság önzetlen segítségére, erőforrá­saira is számít a megyed ta­nács. A feladatok azonban nem szűkülhetnek le a tárgyi és személyi feltételek biztosítá­sára; emellett szükség van a tartalmi munka korszerűsíté­sére. A pedagógiai szemlélet és a gyakorlat nem lehet a szervezeti és tárgyi feltételek alakulásának függvénye — hangsúlyozza a program, de ezt erősítették meg a felszóla­lók is. Az állami oktatás fej­lesztésének feladatai között j kiemelten szerepel a nevelő­oktató munka tartalmi tovább- , fejlesztése, s ezzel összefüg­gően a nevelők szemléletének i korszerűsítése, pedagógiai te- j vékenységük javítása. Nagyobb gondot kell fordítani a megnö- I vekedett feladatokra való fel- j készítésükre, az öntevékeny, | alkotó pedagógiai munka föl- j tételeinek biztosítására, ered- j ményeinek felhasználására. A program a feladatok | végrehajtásához megjelöli a megyei tanácsnak és szakigaz- j gatási szerveinek a feladatait, i és ajánlásokat tartalmaz a he- í lyi tanácsok munkájához. Hangsúlyozza: az intézmény- j fenntartó tanácsoknak és szak- igazgatási szerveiknek mégha- i tározó szerepük van a prog­ram, illetve a párthatározat < eredményes végrehajtásában. \ Elsősorban nekik kell gondos­kodniuk a pedagógusok élet- és munkakörülményeinek ja­vításáról, szervezniük, szélesí­teniük az intézmények társa­dalma bázisát, elősegíteniük, hogy a párthatározat végre- i hajtásához kedvező politikai i légkör alakuljon ks a lakosság körében. A megyei tanács a társadal­mi szervek részvételét elsősor­ban a feladatokra való moz- I gósításbam kéri Azt várja, nogy a lakosság körében tuda­tosítsák': közös ügyről van szó, amelyért mindenkinek ér­demes munkálkodnia. Egyik legfontosabb feladatunk pedig a fizikai dolgozók gyermekei tanulásának segítésére indított akció > Köznevelésünket iskolarend­szerünk jelenlegi szervezeti | keretednek megtartásával kell j továbbfejlesztem — hangsú- | lyozta kiegészítőjében Kocsis ! László, a megyei tanács el­nökhelyettese. — Ebinek figye­lembevételével elsődleges | teendő megjavítani az oktató- í nevelő munkát, felszámolni a pedagógiai tevékenységben még meglevő konzenvatotviz- j must, növelni az oktatás ha- | tékonyságát, megértetni, hogy mindebben legfontosabb szere- I pük a pedagógusoknak van. j Ha ők teljes szívvel maguké­vá teszik a határozatot, az megvalósul. A közoktatás szé­les körű fejlesztése tehát első­sorban tőlük függ. Ugyanakkor nem szabad attól tartaniuk, hogy — mint ezt Bíró Gyula, a megyei pártbizottság titká­ra felszólalásában hansűlyoz- ta — magukra maradnák a határozat megvalósításában. Állandóan érezniük ' kell a pártszervek és -szervezetek tá­mogatását, a társadalom és szervednek folyamatos és rend­szeres segitökészsé gót. Az oktatáson belül a legfőbb erőfeszítés az általános isko­lákra irányul. Az egyenlőség művelődési alapjait itt kell biztosítani. Azon kell munkál­kodnia mindenkinek, hogy - a szülői ház előnye vagy hátrá­nya ne legyen döntő a gyer­mek életének további alaku­lásában. De azért is fontos az általános iskola fejlesztése, mert itt alapozódik meg gyermekeink tudása, itt kez­dődik el a világnézeti, erköl­csi nevelés. Az általános isko­la minősége meghatározza a gyermek pályáját, személyisé­gének alakulását, és ezzel alapjában a társadalom jövő­jét. Ezért kell egyenlő felté­teleket teremteni az indulás­hoz minden gyermek számára. A megyei tanács program­ja jó alapot biztosít e törek­vésekhez, a következő tanév előkészületeinek munkálatai­hoz, az oktatási intézmények jövő évi terveinek kidolgozá­sához, a tárgyi és személyi fel­tételek folyamatos javításához és a tartalmi munka átgondolt fejlesztéséhez^ P. E. ötvenegyen voüfcak. A leg­utóbbi bánom évben végeztek különböző agrár és műszaki felsőoktatási intézményekben. Azóta a megye állami gazdásá- ! gaiban dolgoznak. Pályakezdő j fiatalok. i A szakma szeretetéről, a fiia- | Balos lelkesedésről sokfelekép- ! pen lehet vallani. Ügy ás, hogy az ember maga mondja el, mi j (köti a pólyához, vagy mások értékelik tevékenységét, de le- I hét vallani úgy is, ahogy ez tegnap történt a Kutak Álla- ) mi Gazdaság kiskorpád! ifjúsé- j gi építőtáborában, ahol ez az ötvenegy fiatal szakember ta­lálkozott. Szóban senki se mondta ki azt, hogy a szakmá­ját nem csupán kenyérkere- setniek, hanem hivatásnak te­kinti. Inkább vitatkoztak. Szenvedéllyel, őszintén, még­hozzá olyan témákról, olyan j szakmai kérdésekről, amelyek napjainkban mindenkit foglal- ; koztatnak, aki csak egy kis fe­lelősséget is érez a mezőgazda­ság fejlesztéséért, holnapjáért. Amit és ahogy el­mondtak ezek a pályakezdő fiatal szakemberek, az a leg­hívebb tükör volt róluk, vete­kedett a leggondosabban meg­formált vallomással. Az állami gazdaságok me­gyei főosztálya tavaly először, most másodszor rendezett ilyen találkozót, kötettien eszmecse­rét az ágazatában dolgozó pá­lyakezdő szakemberek részére. Ahogy Szabados Dezső, a fő­osztály vezetője elmondta, többfele célja van ennek az összejövetelnek, amelyet min­denképpen hagyományossá kívánnak tenni. Talán az el­sődleges az — ahogy fogal­mazta —, hogy kikerüljenek a fiatalok a jő értelembaa vett »■üzemi kalitkáiból-«; a saját gazdasag gondjain, helyzetén kívül lássák az egészet, ismer­jék meg egymást, ismerjék meg a lehetőségeket — ugyanakkor ismerhessék meg őket is köze­lebbről. Mint szakembereke t és mint embereiket, akiknek különböző örömeik, gondjaik, A számok olykor meglepik Túl a milliárdon az embert Gyakran szó esik a nyugdíjról, a családi pót­lékról baráti körben, a csalá­138 millióval nőttek a társadalombiztosítás kiadásai A múlt év elején fölemel- j adások negyvenöt százalékát teszi ki. Egy év alatt több di otthonban is, általában az- ,:nl az óhajjal, milyen jó vol­na még többet kapni havon­ni. Ez egybeesik az országos törekvésekkel is, persze a megvalósítás kezdetét és az szegeket mindig az anyagi ! ehetőségek szabják meg. Egy év zárszámadásának olvasása­kor lehet pontosan lemérni, mennyit fordít államunk a ü-sadalorhbiztosításra és az orvosi ellátásra egy megyében. Hazánkban a nemzeti jövede­lem tizenegy százalékát fordít­ják a szociális gondoskodásra, a természetbeli és a készpénz- szolgá’tatások rendszere állan­dóan fejlődik. Húszmillióval több gye meKnevelésre Izgalmas olvasmány a Me­gyei Társadalombiztosítási igazgatóság tájékoztatója ar­ról, hogy 1972-ben miként fejlődött a társadalombiztosí­tás. Először haladta meg az egymilliárd forintot a megye dolgozóinak nyújtott társada­lombiztosítási és egészségügyi szolgáltatások egyévi összege. 1971-ben még 921 millióra rú­gott a teljes kiadás. A tavalyi kiadások elsősorban a szolgál­tatás színvonalának emelkedé­se miatt növekedtek, s nem a biztosítottak létszámának na­gyobb száma miatt. Az embe­rek például azért kaptak ma­gasabb összegű táppénzt, gyer­mekágyi segélyt stb., mert közben a bérek is emelked­tek. ték a családi pótlék összegét, s a pótlékra való jogot is ki­terjesztették. Ennek hatására huszonnyolc százalékkal nőtt tavaly o, családipótlék-kiadás az. 1971. évihez képest A so­mogyi családok húszmillióval többet kaptak gyermekeik ne­velésére az 1972 eleji csaiádi- pótlék-emelés révén, s tavaly összesen több mint 91 millió forintra rúgott ez az összeg. Örvendetes, hogy csaknem ezerrel több családnak vitte a postás havonta a családi pót­lékot. 20 375 somogyi család kap segítséget csaknem 43 900 gyermek neveléséhez. A leg­több családban két gyermek van, három gyermek viszont már csak 2310 családi pótlékra jogosult családban. A statiszti­ka következő rubrikáiban már egyre kisebb számok olvasha­tók: négy gyermek után kap pótlékot 754, öt gyermek után 321, hat gyermek után 152, hét gyermek után 90, nyolc gyermek után 32, kilenc gyer­mek után 10, tíz és ennél több gyermek után öt (!) család. Kevesebbet betegeskedtünk A társadalomibiztosítási ki­adások legnagyobb tétele a nyugdíj, ugyanis az összes ki­múlt 83 es fel millióval töb­bet kaptak a nyugdíjasok az ösztönző nyugdíjpótlék-rend­szer bevezetése, az átlagjöve­delmek emelkedése miatt. A somogyi nyugdíjasok tavaly összesen csaknem 481 millió forintot kaptak, huszonegy g7ázalókkal többet, mint 1971- ben. Tavaly ötezerrel nőtt a tsz-nyugdíjasok, valamint já­radékosok száma, s megha­ladta a hatvankétezret. So­mogy minden hatodik lako­sára egy nyugdíjas, járadékos, minden negyedik ipari aktív keresőre, minden második tsz- tagra egy nyugdíjas jut Ha csak a nyugdíjasokat vesszük számba, akkor mintegy har- mincegyezer ipari, valamint MÁV-nyugdíjas, több mint 31 ezer tsz-nyugdí jasél a megyé­ben. Jő (hírnek számít, hogy ál- i landóan nő a gyermekgondo­zási segélyt igénylő nők szá­ma, mégpedig havonta átlago­san 230-cal. Tavaly összesen csaknem ötezer édesanya volt otthon gyermekgondozási se­gélyen. Kiugró eredményt ho- ; zott a december hónap, mert I ötszázkilenevennégy anya ; kérte a segélyt első ízben. , Legtöbben a kereskedelembeavi az élelmiszeriparban, a tex­til- és textilruházati iparban és a mezőgazdaságban dolgo­zó nők közül kérnék segélyt így azután természetes, hogy tizenkét százalékkal nőtt a gyermekgondozási segélyre fordított kiadás, s összesen ■több mint 37 millió forintra rúgott. Örömmel olvassa az ember, hogy tavaly javult a táppén­zes helyzet a megyében, hat­vanezer nappal kevesebbet betegeskedtünk. A kórházban és otthon fekvő somogyiak több mint 104 millió forint' táppénzt kaptak, 6 millióval többet, mint 1971-ben. Az emelkedés oka elsősorban az, hogy magasább fizetések alap­ján számfejtették a táppénzt. A táppénzre jogosultak száma 1,9 százalékkal emelkedett, a táppénzes létszám viszont 3,3 százalékkal csökkent, így ked­vező a tavalyi táppénzszánt, három tizeddel alacsonyabb az 1971. évinél. Több mint egymilliárd fo­rint, csak egy megyének! Az állam szociálpolitikáját meg­győző erővel bizonyítja a na­pikban megjelent Társadalom- biztosítási tájékoztató. Érde­kes és tényekkel agitáló ki­advány. I nehézségeik és sikereik van­j maik. Először Kopecsm Vince, a vendéglátó Kutasd Állami Gaz­daság igazgatója tartott rövid tájékoztatót a saját gazdasá­gúkról. (Ide (kívánkozik a meg- I jegyzés, mert énről sok szó ' esett később, egymás között is.) — Nem azzal kezdte beszémo- | lóját az igazgató, hogy hány i hektár területen, milyen esz­közökkel gazdálkodik az üzem, hanem azzal, hogy az itt élők, itt dolgozók milyen kö­rülmények között tevékeny­kednek. *Nem az eszközöket, hanem az embert kell előtért állítani, hiszen csak megelége­dett, kiegyensúlyozott embe­rekkel lehet eredményesen, si­keresen dolgozni.«) A látókör szélesítését hiva­tott szolgálni Tersánszky ! Györgynek, a főosztály helyet- i tes vezetőjének tájékoztatója, j i aki a megye valamennyi álla­mi gazdaságának általános helyzetét, a végibement szako­sodási folyamatot taglalta Hogy milyen sajátságos és ne­mes hivatást töltenek be a szakemberek a mai mezőgaz­dasági nagyüzemben, arra vo­natkozóan. bizonyítékot szol­gáltatott Horváth István, a ku­tasd gazdaság főállattenyész- töje, aki a saját munkájából idézett egy történetet, egy pél­dát. Röviden arról beszélt, hogy egy szakmai problémát milyen eszközökkel, milyen módszerekkel sikerült — leg­alábbis az eddigi tapasztala­tok szerint — megszüntetni. »Megásmemá az üzemi és a személyes emberi gondokat« — többször eühangaott ilyen megfogalmazásban a találkozó célja. Az ember azt várta vol­na — hiszen annyi helyen le­het találkozni a pályakezdők problémáival —, hogy most előjönnek a személyes 'bajok, gondok, esetleg sérelmek. Ehe­lyett azonban többek között a körül alakult ki parázs vita, hogy megengedheti-e mező­gazdaságúink magának azt, hogy az állatoknak drága »pa­lotákat« építsen; vajon az ösz­tönző rendszer helyesen ösztö­nöz-e a korszerűre, az olcsó­ra; kihasználjuk-e — és ha nem, miért — a gyepterüle­tekben rejlő lehetőségeket; nem lehetne-e az egyre több gondot akozó szennyvizek me­zőgazdasági hasznosítását va­lamiféleképpen megoldani — és lehetne sorolni tovább. Olyan kérdések, olyan témák ezek, amelyek — mint említet­tem — foglalkoztatnak min­denkit, aki törődik mezőgaz­daságunk holnapjával. Vallomás'ez a szakma szere­tedéről? Azt hiszem, igen. Ép­pen úgy, mint az, amit egyi­kük mondóit: »A fizetésemmel elégedett vagyok. De amikor azt mondom, hogy az állami gazdaságban módomban van tanulmányozni, megismerni azt a korszerű, zárt rendszerű technológiát, amely engem érdekel, akkor el kell mon­danom azt is, hogy ez nekem többet számít, mintha ötszáz forinttal több fizetésem len­ne. Ezt egyszerűen nem lehet forintban kifejezni.« A szakmáiról esett szó ezen a találkozón. Izgalmasan, érde­kesen, tenni akarástól fűtötten. A személyes, emberi problé­mák hiányoztak. Hosszas len­ne találgatná, hogy miért. A ta­lálkozó alapján valahogy úgy érzem, itt arról volt szó, ami leginkább foglalkoztatja a pá­lyakezdőiket. Es ez a szakma volt. Vörös Márta Hagymaszedő gépek exportra Nem hadgyakorlatra készülnek Csokonyavisontán. Ellenke­zőleg Ezek az érdekes alakú gépek: hagymaszedők. A na­pokban hagyták el a helyi gépjavító társulás üzemeit, öt darab hamarosan útra kel Csehszlovákiába, a másik öt pe­dig a különböző tsz-ekbe kerüL A gépek darabja 130 ezer forint A nagy érdeklődésre jellemző — mint FHipovics Pál, a társulás igazgatója elmondta —, hogy az idén még újabb tizet, jövőre pedig már hatvanat készítenek. Ugyanakkor nagy lendülettel folynak egy 210 szemé­lyes szarvasmarha-istálló vasszerkezeti munkái is. Képün­kön: Hegesztik a nagy vaslemezeket, majd finomra köszö­rülik a varratokat k &

Next

/
Oldalképek
Tartalom