Somogyi Néplap, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-17 / 140. szám
Kossuth Könyvkiadó—1973 Interjúk a mkáseg HSZONÖT EV telt el azóta, hogy a Magyar Kommiu- násía Bánt és a Szociáldemokrata Bánt egyesítő kongresz- szusa a munkásosztály szervezeti egységéért folyó több éwtraedes küzdelem utolsó aktusaként befejeződött. A marxista történetírás az esemény jelentőségét nemcsak az ünnepi évfordulók és megemlékezések alkalmával méltatta, tnnwn a -hétköznapokon« is nagy figyelmet fordított az 1947—1948-ban bekövetkezett korszakváltás e döntő moe- eainatának, s a népi demokratikus fornadatomröl, űietve étatektüásáral szóló feldolgozásokban viszonylag részletesen tárta fel e folyamat lényeges áSamásaSt. Az egyesülés huszonötödik éeíordulójána most megjelent »Interjúk a muukásegység- ről* (1945—1948) című gyűjtemény (Kossuth Könyvkiadói, 1973. — az interjúkat Sánta Hona készítette) — amely jellegéit és tartalmát tekintve is újszerű kezdeményezés — a magyarországi munkósegységfirorrt és egyesülés történetéhez értékes adalékokat szolgáltat A közel 19 ív terjedielmű könyvben közre bocsátott húsz interjú szereplő személyei az egyesülést megelőz» években, évtizedekben. a irfunkásmocga- lom kűlöniböző területén, és Kamtján tevékenykedtek és vették részt a poMtkai küzdélmékibeai. A szakszervezeti mozgalomról Apró Antal és Kisházi Ödön, a kommunista párt politikájáról és a két párt együttműködéséről az akkor főtitkárhelyettesi beosztásban tevékenykedő Kádár J ános, a Szociáldemokrata Pártról az élvonalban küzdő Marosán György, Schiffer Pál, dr. Szalai Sándor, az ifjúsági mozgalomról Hollós Erőin mondja el élményeit. Az üzemi életről a csepeli veteránok egy csoportja, Csicsics Sándor, Katona Antal és Somogyi Antal beszélnek. Értőre a kötetnek, hogy a munkásmozgalom fő kérdését, az egységet, nem. kizárólagosan a munkásosztály problémájaként tárgyalja, hanem mint a népi demokratikus átalakulás egészének döntő mozzanatát, megmutatja a Kisgazda- és a Nemzeti Parasztpárt vezetőinek ezzel kapcsolatos álláspontját és nézeteit is Bognár József, kisgazdapárti és Ná- nási László nemzeti parasztpárti politikus nyilatkozataiban. AZ INTERJÚT adók felszabadulás utáni tevékenysége szerteágazó és szintben különböző volt, ami lehetővé teszi, hogy átfogó képet kapjunk a korszakról, a két párt tevékenységéről, a pártok egymáshoz való viszonyáról, az együttműködés történelmi Bakeredről és nehézségeiről, dy András MADACH Felém tekint sovány aszkéta arcod, Árnyas tenyérrel a közéi halfa már rasimatt koponyád csontboltjára. Fájdalmasan magás, tar homlokod vékony burok, mögötte gond sötéüük, s ott benn, az agy lázas tekervényében Lucifer az Úrral csatáz. Nagy, szárnyas bajszod csüggeteg lehajEk, és Jóét szemed riadtan néz az űrbe, mig füled távol hangokat figyel. Sehoppenhajuer Hégeűlel vitázik a jövő kétes rejtelmeiről, s te őket hallgatod. fis közben megfojt Sztregova pora s egy bomlott asszony. Tifám harc s bukás. Ö ostoba parányi kor! — De akkor már zeng benned az ember dallama: »A cél halál, az élet küzdelem, s az ember célja a küzdés maga!« v4z elnök. Csizmadia Ferenc egy hatalmas téesz elnöke. Szegény paraszt fiú volt, a szocializmusban vitte föl az isten a dolgát. Szedi is az idegcsillapítót. Bár egy világfi köny- nyedségével irányit, az agrármérnök és a főkönyvelő szakértelmével tervez. Az örmény kereskedő ravaszságával köti az üzleteket, az angolok sima modorával tárgyal, és a magyar paraszt szívósságával húzza fölfelé a szövetkezetét. Repülővel jár Moszkvába és Londonba. Szófiában is így szólítják kollégái: Feri. Csak egy kissé furán ejtik nevének magánhangzóit, ötvenhatban járási tanácselnök volt. Ahogy pislákolni kezdett az élet, hazament a falujába, könyör- gött, agitált, szervezte a szövetkezetei. »Ha hazajössz, ha te leszel nálunk az elnök, Feri. Csak akkor.« — mondták a föl'ik. Tizenöt év! Talán a föl'rken r-"ir> le legjobban. T'y'T" 'lliomos téesz, szőlő, áVat, kocsi, ló és sokezer ember, mind a legjobb. Nagy pénzt keres a falu, az elnö'-öt most már Ferikének híviák az asszonyok. pp-'!g ha 'a öerase 'ik. ötvzn I -s már, KüV'-n'ós fiovra, kills ős leik cm *••■>•. Feri in. elnök is. nagprzvlű és kicsimé:, b' - tor és óvatos. Gavallér és zsugori. Milliókban, új kultúrák telepítésében, gondolkodik, angol- és orosznyelvű szaklapokat olvas, magyarul, gyakran vét a nyelv szabályai ellen. De sohasem vét az élet szabályai, a tagság érdeke ellen. Náluk a melléküzemág: hatalmas üvegházban szekfű és odébb a savanyító, mindkettő felbecsülhetetlen értékű. Különös reprezentáció: bevisz a savanyitóba, belemar a hordóskáposztába, márkából eszi a káposztát, biztat, kínál engem is. Azt mondja, igy ettük együtt a hadifogságban is. Közben odaszól a mesternek: Egy csipettel több sót. Sanyi bácsi!« Az irodán a minisztériumból várják, külföldi vendégeket hoztak. Kezembe nyomja a borral téli demi- zsont, elkísér a pénztárhoz. Borsos árat fizetek. Szenvte- lenül bámulja arcomat. »Megfogjuk a forintot. Ebben a gazdasági modellben csak így lehet boldogulni, öregem.« Kajánul vigyorog, aztán tisztességesen. »Gyertek el vasárnap hozzám ebédre, csirkét vág az asszony.« Még kiadja az ordrét a csinos titkárnőnek. »Mancika, a vendégeknek szervírozzanak egy kancsóvál a muskotályból. Adjanak metszett poharakat hozzá. Ezeknek a németeknek mi szállítjuk a csemegeuborkát- — kacsint rám. & A. azokról a fő tendenciákról és folyamaitokról, amelyek meghatározták a fejlődés menetét, a vezetők és a tömegek magatartását az osztályban: - ban. A kötet egészében érinti a munkásmozgalom és a két párt szervezáti-ideolágiai-politikai tevékenységének szinte minden alapvető kérdését Bepillantást nyújt a konkrét események sorába éppenúgy, mént a gyakran háttérben lejátszódott összecsapásokba, személyes kapcsolatokba. Az interjúk tartalmát a korszak eseményeit ismerő történész lényegire tapintó kedései alapozzák meg, amelyekhez többé-kevésbé mindig igazodnak a válaszok is. Az interjúk ezért szerencsés ötvözetei a történelemnek és a visszaemlékezésekre leginkább jellemző szubjektív látásmódból eredő véleményeknek, benyomásoknak, a száraz adatokat színessé varázsoló hangulati elemeknek. Az átgondolt szerkesztés és tematika csoportosítás következtében, a műfaji sajátosságok miatt egybéként nehezen kezelhető interjúk a munka,s- egységént folytatott harc élőképeivé válnak. Megismerjük az egyesülés történelmi előzményeit — visszanyúlva a háborút megelőző időszakokba — éppenúgy, mint az 1945 —1948 közötti évek harcait, az 1948 júniusában lezajlott kongresszus leglényegesebb összetevőit, majd a későbbi években végbement fejlődés eseményeit egészen napjainkig. A stílusában és szemléletűikben bizonyos vonatkozásokban egymástól eltérő, izgalmasan olvasmányos interjúkat lapozgatva, ismét egyértelműen bebizonyosodik, hogy a magyar munkásmozgalom ás — a nemzetközi folyamatokkal összhangban. — a harmincas évek. közepétől rálépett a munkásosztály politikai és szervezeti egységéhez vezető útra, elsősorban akkor, amikor a kommunisták és szociáldemokratáik, a tagok és a vezetők, a közös eBem- a fasizmus elleni harc- egymásra találtak. A Kommunista Intemacionálé VII. kongresszusától tudatos népfrontpóLitikát követő kommunisták — marat ahogyan. arról Kádár János elv- társ nyilatkozik — egyetértő harcostársakra találtak a szociáldemokrata vezetőségekben is azok személyiében, akik felismerték a kommunista ellenes politika tarthatatlanságát, és fokozatosan elvileg is szembekerültek a reformizmussal és az opportunizmussal. AZ ŐSZINTE hangvételű írások méginkább tükrözik, hogy a folyamat nem lehetett — éppen a társadalmi sajátosságok miatt — sem gyors, sem ellentmondásoktól mentes; egészében véve azonban mégis felfelé ívelő, egyre erősödő és terebélyesedő folyamat játszódott te. S. E. E ljöttem. Na mft szólsz hozzá? Furcsa, hogy itt kötöttem ki. Talán a tábla az oka. Ahogy vártam a kocsisorban, rápillantottam. — FöHharjiani tilos! — Mit jelent az, hogy »föl«. Nem értettem, de nem gondolkoztam tovább najta. Jobbra befordultam. Lepar- kínaztam és most itt* 1 vagyok előtted. Bégen beszélgettünk. Menynyi ideje is? Tíz vagy húsz éve? Várjunk csak... huszonhat, huszonhét éve-— azt hiszem. Érettségi előtt álltam« Emlékszel, hogy féltem Azt mondtam akkor, ha sikerül, én leszek a világ legboldogabb embere. Akkor csaptalak be először és akkor hagytalak él örökre. Nem jöttem el megmondani, hogy sikerült. Egyszerűen elfelejtettelek. Akkor még nem volt bennem semmi tudatosság. Belekerültem a nagy életbe. Tele voltam ambícióval, akarással. Erősnek éreztem magam, és az is voltam A mindent akam- tam Tanultam B^yetemet végeztem. Doktorátust szereztem Ért Hát nem érdekes, hitted volna? Én, a kis pnolá- lóny. Tudod mi lettem? Tudod mi vagyok most? Bíró. Érted? Bíró! Emberek felett ítélkezem. Hallgatom őket és éveket szabok ki rájuk. Kezdetben mar- gyon élveztem. A tárgyalások előtti fétkészülésék, emberek boncolgatása, elemzése. Mindig lelkiismeretes voltam Elhatároztam, hogy híres jogász leszek. Fölülemelkedem női mivoltamon, nem engedem, hogy érzelmeim befolyásolják döntéseimet. Én leszek az első híres női bünte- tőbíró. Nehéz volt legyőznöm érzelmeimet, szimpátiámat agy-egy emberrel szemben. A tiszta igazság mindenek felett. Meghoztam az első halálos ítéletem Gyilkolt. Nem tehettem mást. Sajnáltam Göndör fefcetehtajú fiú volt. Csendes és udvarias. Szinte hihetetlennek tűnt brutális tette. Előre megfontolt szándék. Megölt egy öregembert. Háromszáz forint. Csak ennyi. Hogy remegett a hangom, amikor kihirdettem az ítéletet! A legfelső bíróság jóvá>- hagyta. Sokáig nem hagyott aludni az a fekete fiú. Talán akkor kezdődött ei bennem mindem. F érjhez mentem A férjem mérnök. Jól keres. Két fiam van.'Szép és tehetséges gyerekek. Minden sikerült. Majdnem minden. Érted? És most mégis itt vagyok. Kíváncsi vagy, hogy miért? Nem, nem azért, hogy beszámoljak neked hálaitelrt szívvel, hogy igen,, minden sikerült és mindent nagyon köszönök. Nem ezért jöttem. Mit szólsz hozzám? Elegáns vagyok ugye? Látod, milyen drága bunda van rajtam. Ugye szép? A bunda alatt ugyancsak drága, legújabb divatai ruha és a ruha alatt elegáns fehérnemű. Halványkék kombiné, halványkék bugyi és halványkék melltartó. Csináltattam. Észrevetted? Azt mondtam melliem és nem azt, hogy melleim, emlőim Hát persze. Érted már? Igen. Jól sejted... csak egy van. ‘ Hülye dolog ugye? Én, a bírónő, én a sikeres életet befutott, a családanya, akit szeretnek, csak félmellel szaladgál a nagyvilágban. Levágták három éve. Negyvenkét éves voltam De nem jöttem el ide hozzád. Eszembe se jutottál. Pedig nehéz volt. Ó, ha tudnád, milyen nehéz... lassan azért beltörődtem. Nem, nem szoktam meg Megszokni ezt nem lehet soha. Csináltam mindent tovább. Az emberek olyan ta» Kovács Lfria Mankók nélkül Látnád csak milyen, még most is a mellem... s„i igen nagyon is azok. A férjem jó és megértő... szeretője... az van, de haszen ez természetes. Az is, hogy titkolja, csák engem szei reit Ha magához ölel már nem nézem a szemét. Ennyi az egész. A fiaimat sem érdekű ttHságosan: — Mi szeretünk téged. Az a fontos, hogy élsz. — Igen, csak az a fontos. Élni, __ M ilyen hideg van. Itt mindig minden hideg. Félek. Érted, féülefc! M ostanában egyre gyakrabban gondolok arra a fiúra. Maradd miért? Ítéltem el másokat is... halálra. Miért hát, hogy arra az elsőre kell mindig gondolnom? Állt előttem és nem akarta elhinni. Szemei jeges rémülettel és könyörgéssel néztek rám. Azt várta, hogy mondjam fogom... nem, nem ér a nevem, vicc volt, én nem Is ítéltetek halálra. Neked elmed fceliL Élned és szépen megja- vúlmd a börtönödben és majd mindent előliről fogsz kezdeni kisfiam. Hiszen olyan fiatal vagy még. Nem is vagy te rossz... a körülmények, hát persze a körülmények az okai mindemnek. Sajnállak és veretitek, mert ember vagy. Akár milyen is, de ember; az én. kistestvérkém. Nem halhatsz meg... és csak nézett rám még akikor is, amikor kivezették. Fejét felém fordítva nézett azzal a jeges kék szemeivel. Az a fiú, ott... akkor.:: hitt. Hitt bennem és az életben. Amikor a kötelet a nyakába tették, talán még akkor is bízott és remélt. Én nem hiszek már. Egyedül vagyok. Rettenetesem egyedül. Már tudom, nincs menekvés. Halálra vagyok ítélve. Tegnap a Bélatelepi strand Csurgói Háté Lajos képcsarooki kiállításának anyagából !kds... o ben láttam. E'.ífcéttefc. Eljöttem hát hozzád. Kegyelmet akarok kánná. Ugye, mevetnivalóam ostoba vagyok. Ahhoz akarok fordulná, akiben egy életen át nem hitbe*», aki aoem volt és nem létezett a számomra. A férjem elkísért. Be beH feküdnöm a kórházba. — Ugyan, semmiség, egy kis műtét. Egy hónap múlva itthon teszel... csacsi vagy ... megmondták az orvosok ... nem, nem az__ T udod, mindig is ibaj vole a gyomroddal. Milyen hihetőem tudott hazudni, amikor tagadba, hogy nincs szeretője, és most olyan gyengén és átlátszóan érvelt és hazudott Talán nem is akarta, hogy me tudjam, mi vár rám. Tegnap este úgy nézett és úgy simogiatott meg, mintha már nem is élnék. De én nem akarok meghatni! Én fenek! Istenem, segíts! Hiszen az tehetetlen, hogy én ne legyek. Szeretek élni még igy megcsonkítva is. A fiaim is halálra Ítéltek már. Olyan gyengédek és jók. Kamaszos esetlen kedveskedésekkel vesznék körűit Már búcsúznak. A barátaim. Öfc már három éve eltemettek. Azóta egyre csiak csodálkoznak, hogy még élek. Mmdenafyam témát kerülnek, amelyben a halál szól előfordul. Igazán tapintatosak. Látod, én B hitetlen, az ateista letérdelek és körayör- gök hozzád... kérd öt, hogy ad'jan imég egy kis haladékát, csak aranyit, hogy a fiaimat szárnyukra tudjam bocsátani. .. És az még legalább öthat év... Hálaidékot kérek csupán. Látod, még ilyenkor is hazudik az ember. Nem is a fiaimért.... magamért. Hideg van itt. Hozzád jöttem Szt Antal! Vagy talán az emlékeimhez? A régmúlthoz, talán az akkori kislányhoz, aki úgy akart himná Benned. Nézte a szobrot. Úgy, mint akkor régien. Várva mikor mozdul meg, mikor lép egyet és mikor int a fejével... Igen. Teljesítem... A templomiban csend volt, csak a gyertyák seroegtek. Várt... és a megnemtör- térat pillanat varázsa elszállt. Ugyanazt a kiábrándítóan keserű nyálait érezte a szájában... Körülnézett. Egyszerre mindent látott. A sivár, Hideg ürességet a talmi csillogást, melyed: csak az a régi- régi gyerekszem láthatott igazának. Hirtelen felnevetett. A nevetés melege átjárta az egész testét, már nem fázott. — Én ostoba. Térdelek egy festett egyagszobor előtt és beszélek, mint egy eszelős vénasszany. M3 történt velem? — mondta hangosan. — Az a fiú ott és akkor, amikor a tette után nem volt, nem lehetett remény... talán ő fog engem megtanítan' himmi? Miben hihetett? Hiszen tette után minden eleve elrendeltetett És én? Nem vagyok bű nős. De ember vagyok! Na és a hit? Van. Igen van, de nem itt önmagunkban, erőnkben és akaratunkban, a szépség ben és a világban. Nem! Ilyen "venge rafc te- ■ hetek. — Ezt magammal keli elintéznem! A végső harcot mindenki egyedül szokta megvívni a hogyan... rámik van bízva, míg élünk mindig van — talán, tehet... Nem, nincs szükségem mankókra! M egrázta a fejét és gyorsan fölállít Zajvarten körülnézett Egyedül volt A templom üres, csak léptei visszhangzottak a kockaköveken. Ujjait megszokott mozdulattal belemártotta , szenteltvíztartóba. Kézé* már-már a homlokához eme: te, amikor megértette mozdulatát. Elmosolyodott. Nem* fordult az oltár felé. Nem vetett keresztet Kilépett a napsütésbe. A templom előtt megállt, hogy- ta, ‘hadd süsse aiz arcát a nap. Nézte a felmagasodó, kopott tornyot, és miáír tudta, hogy nem a szobornak, valakinek el keltett ezt mondania... Önmagának mondta él. Amikor vásszatolatoitt, megint látta a táblát: »Fölhajtóim tilos«, önkéntelenül is elmosolyodott, és arra gondolt, erre a tiltó táblára már sose lesz szüksége. Somogyi Néplap
