Somogyi Néplap, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-17 / 140. szám
fSzállttjók a csöveket A M valamelyest te járatos ] a tanácsi igazgatási munkában, nem lepődik meg «non, hogy a nagy közösség érdekében hozott döntéseket nem mindenki fogadja szívesen. Gyakran még az se mondható, j hogy az ellenzők rosszhiszemű- J sédből kötözködnek, vagy kritizálnak. Egyrészt az egészsége- j •en fejlődő szocialista demok- i ratizmus nemcsak jogot ad a beleszólásra, hanem igényli is azt, másrészt sokan a beleszólási jogot abszolutizálva értelmezik, mintegy vétójognak tekintik. Gyakran az állami, társadalmi szervek, vagy a munkahelyi vezetők intézkedéseit ; kizárólag aszerint bírálják: j közvetlenül hasznos-e számuk- j ra, vagy sem. Ritkán születik olyan döntés, ■mely szinte mindenkit előnyö- I sen érint. Előfordul, hogy még ; a gyermekgondozási segély, ál- | lamunk humanizmusának e nagyszerű vívmánya is ellenérzést vált ki ott, ahol e jogával élni kívánó anya távolléte munkaerőgondot okoz az üzem. ben, hivatalban. Hivatkozhatunk olyan példára is, amikor a közérdek élesen szembekerül az egyéni érdekkel. Nem ítélhető el persze az, aki emiatt felsziss2en, vagy megpróbál hadakozni ellene. Am éppúgy hiba volna azokért perbe szállni, akik az élet sodrával szemben úsznak. Somogy egyik községéből panaszolta levelében az egyik tsz- tag, hogy víztársulási díj fizetésére »kényszerítik«, noha a portáján egészséges vizű kútja van. A község adott utcájában, de másutt is, több háznak egyáltalán nincs kútja, Közóhaj volt tehát, hogy épüljön törpe vízmű. A helyi tanács jelentős áldozatot vállalt létrehozásában, az utcabeliek többsége szívesen csatlakozott a társuláshoz. Később az is kiderült, hogy a mi derék panaszosunk hosszú időn át »verte az asztalt«, kövezzék ki közpénzen az utcájukat Igaz, közérdek volt ez is, de lankadatlan igyekezete mögött az munkált, hogy az öszi-téli időben jó márkájú motorkerékpárja tengelyig süppedt a sárba. Ugyancsak a Dunántúlról való a következő példa: S. Balázs fuvaros belterületi ingatlan telkeiből 200 négyszöBorsó fémdobozban Javában tart a borsószezon a Nagyatádi Konzervgyárban. A környező termelőszövetkezetekből, melyeikkel a gyár termelési szerződést kötött, egymás után érkeznek a zöldborsóval megrakott tehergépkocsik. A feldolgozást június 11-én kezdték meg, s a mai napig csaknem 200 vagonnyi borsó került a gyárba. 1 göl területet — tisztes kártala- ; nítással — kisajátított a tanács. | Az intézkedés a falukép szebb kialakítását célozta. Egy, már . kiépült új utca nem is terjesz- kedihetett volna más irányban, j A fuvaros levelek, beadványok zömét intézte a különféle ha- | ; tóságokhoz, intézményekhez. | Nem nehéz kimondani a szentenciát: ha van klasszikus pél- ! j da rá. hogy a közérdeknek mi- | kor nem kell — mert nem le- , hét — tiszteletben tartani a magánérdeket, hát az ő esete az. Ha mind ritkábban, azért még manapság is előfordul, | hogy egyes helyeken úgy jár- nak el, mint annak idején Egerben, amikor magánterületből két-háromszáz négyszögöleket hasítottak ki, s a virágzó kertrészek felparcellázása után magánszemélyeknek házhelyeket juttattak a vételárnak többszöröséért. Ürügy volt a közérdekre hivatkozás annál az alföldi áfész-üzemegységnél is, ahol a társadalmi tulajdont becsülettel óvó és gyarapító dolgozót — mint összeférhetetlent — i egy »megértő« családtaggal i akarták fölcserélni. A felsorolt negatív példák több mindenre bizonyítékul , szolgálnak. Egyrészt arra, hogy ■ a közérdek címkéjét még ma | is fel lehet használni inkorrekt j célok elérésére, tisztátalan szándékok takarójaként Másrészt — és ez örvendetes — a j közérdek fogalma immár törvényerejű, mindinkább első helyre kerül a dolgok rendjé- | ben. G ondunk m* az. s ez lesz a jövőben is, hogy nagy terveink, fontos céljaink kitűzésekor szüntelenül keres- j síik, s találjuk is meg a közérdek és az egyéni érdek összhangját. Általános, minden i bajra használható receptet ehhez nem lehet adni. Azt is tu- | domásul kell venni, hogy ezután is lesznek ellenkező elő- j jelű érdekek, s ilyenkor a közösség java a meghatározó. Ám ahol a közösség érdekében ! több előrelátással, a törekvésünkkel jól egyetértő ember iránti figyelmességgel oldjuk meg soros feladatainkat, ott megértésre számíthatunk a magánérdek védelmezői részéről is. A. E. A Testvériség: új gázvezeték 1975-ben egymillió köbméter Kétszer keresztezi a Tiszát Építtetők, közületek, vállalatok figyelem! AZ ÉPÍTŐIPARI SZÁLLÍTÁSI VÁLLALAT KAPOSVÁRON ÉS 50 KM-ES KÖRZETÉBEN megkezdte a 0/30, 0/40 mm szemszerkezetű osztályozott bányakavics rövid szállítási határidővel történő forgalmazását. 1 KÖBMÉTER KAVICS ÁRA (fel- es lerakással, helyszínre szállítva) Kaposvár 6 km-et> körzeteben MAXIMUM 210 Ft A legkisebb megrendelhető mennyiség 2,5 köbméter. Címünk: 5. számú ÉPPU Kaposvári Kirendeltsége, Kaposvár, Tüskevár. Telefon: 11-159. Telex :13-300. (147746) A Testvériség nevet viselő gázvezeték magyarországi szakaszát még csak szaggatott vonal jelzi a térképen. A Siófoki Kőolajvezeték Vállalatnál azonban már javában folynak az előkészületek az építkezésre, hiszen a 130 kilométer hosszú, nyolcszáz milliméter átmérőjű gázvezetéknek 1975 első negyedében üzemelni kell. Feladata az lesz, hogy ellássa fűtőanyaggal a borsodi medencét. A Szeged környéki iparvidéket, s ezzel tehermentesítse az algyői szénhidrogéngázból — a Testvériség vezeték elkészülte után — több jut Budapest és a Dunántúl ellátására. Az új vezeték a negyedik ötéves terv utolsó évében már | egymilliárd köbméter gázt 5 szállít Addig azonban nehéz i munka vár az építőkre. A Bá- 1 nyaműszaki Felügyelőség na- I gyobb biztonsági követelményeket támasztott a korábbiaknál is. Az ország legnagyobb ! átmérőjű vezetéke lesz a Testvériség. A nyolcszáz milliméter átmérőjű — különleges minőségű — csövekben 64 atmoszféra nyomással érkezik majd a gáz. A szovjet—ma- ! gyár határ és Leninváros kö- | zött kétszer fektetik a Tisza medrébe a vezetéket. A folyókeresztezést — Vásárosna- ménynél és Leninvárosnál — a siófoki Kőolajvezeték Vállalat végzi. (Az elsőt még ebben az évben megcsinálják.) Az 1.2 .milliárd forintos nagyberuházás megvalósításában részt vállalnak a szovjet építők is: ők hegesztik és fektetik árokba a csővezeték nagy részét. A kooperációra azért van szükség, mert a magyar gázvezeték-építők — a siófoki Kőolajvezeték Vállalat — gépparkja nem alkalmas ilyen nagy átmérőjű vezetékek fektetésére. Ha egyedül akarnák elvégezni ezt a munkát, speciális gépeket kellene vásárolniuk. Ez nemcsak idő- veszteséget jelentene, hanem lényegesen meg is drágítaná az építkezést. A folyókereszteződéséken kívül rájuk vár a beruházás magasépítési munkáinak elvégzése, a vezeték mentén a hírközlési rendszer kiépítése, a műszerek fölszerelése. Hol fart az előkészítés? A Dunai Vasmű megkezdte a csővezeték gyártását, s az első szállítmány már el is indult a helyszínre. Készen vannak a kiviteli tervek is, s hamarosan megkezdődik az építkezés. A Testvériség gázvezeték- rendszer átfogja az európai szocialista országokat. Egyik ága az NDK-ba szállítja ezt a tüzelőanyagot, a másik hazánkba. A magyar ág Kijev alatt csatlakozik a vezetékhez. Matematikai tábor szakmunkástanulóknak Az idén 18 000 szakmunkás- j ; tanuló vesz részt szervezett i üdülésben. Az ország legszebb vidékein, egyebek között a I Balaton mellett, illetve Gyu- : Ián, Szombathelyen, Zircen tölthetilk szabadságukat. Szép számmal indulnak ! vándortűrák az ország leg- ! szebb tájaira az idén is: csó- 1 nakon, kerékpáron, illetve j gyalogszerrel. Ebben a sök él- ! ményt nyújtó sportszerű pihenési formában most mintegy ötezren vesznek részt. Balatonbogláron matematikai tábort is rendeznek a szakmunkástanulók részvételével. A Munkaügyi Minisztérium és a Műszaki Egyetem KISZ-bd- zottságának szerződése alapján több mint 50 egyetemista KISZ-megbízatásiként egész tanéven át korrepetált a kollégiumokban lakó szakmunkástanulókkal. A legtehetségesebb fiatalok most diáktanáraik vezetésével még mélyebbre hatolnak kedvenc tantárgyuk rejtelmeibe. Háromszázhetvenen külföldön nyaralhatnak. Az első csoport ezen a héten utazott el Rigába, mások az NDK- ban. a Szovjetunióban és Szlovákiában festői szépségű üdülőhelyeken töltenek 12, illetve 15 napot. Tenyészállatok a szövetkezeteknek A háztájiba is több juthatna... Ez év elejétől május, uiflflg 630 vemhes üszőt vásárolt meg a háztáji gazdaságoktól a Kaposvári Húskombinát, s ezeknek az állatoknak a túlnyomó többsége a közös gazdaságokba került, a termelőszövetkezeti szarvasmarha- tenyésztés fejlesztésére. Sok pénzbe jön a jó alapanyag. a minőségtől függően 21—23 ezer forintért veszi, illetőleg adja a vállalat ezeknek az állatoknak darabját De megéri, hiszen enélkül sem a tenyésztési, sem pedig a hiz- lalósi ágazat nem megy semmire. Ahol tehát állományfejlesztés vagy korszerűsítés a cél, meghozzák ezt az áldozatot. Azoknál a termelőszövetkezeteknél, amelyek eddig a vásárlók között voltak, főként a gümókónmen.tesítés, az egészséges egyedek beállítása volt az indok, másutt viszont a tehénállomány számszerű gyarapítása ösztönözte a gazdaságot arra, hogy ten vész- üszőt vegyen. A bárdudvarno- ■ ki Munkásőr Tsz például azért vett több mint kétszáz fiatal : tenyészállatot, mert nemrég tagja lett a Húshasznú Szarvasmarha-tenyésztő Ter- , melőszövetkezetek Közös Vállalkozásának, s a Dália-prog- ! ram keretében elsősorban a legelőterületek kiihasználásá- 1 val igyekszik szarvasmarha- tenyésztesét gazdaságosabba tenni. Elenyésző azoknak a vero- hes üszőknek a száma, medye- I két a háztáji és egyéni gaz- j daságok vásároltak a válla- ! lattól az év első öt hónapjában. Nehezen magyarázható ez a tartózkodás azért is, mert a tej mostani felvásárlási ára, valamint a januártól érvényben levő hízómarha- ; felvásárlási ár, az ugyancsak számottevő hitellehetőség és egyéb kedvezmény ösztönzőleg kellene, hogy hasson. Félő, hogy ez a mostani tartózkodás idővel »visszaüt«, hiszen a háztájiban éppen úgy, mint a nagyüzemben, a fiatal, egészséges egyedek beállítása jelenti a szarvasmarha-tenyésztés és -hizlalás hosszú távra szóló megalapozását. Így ez a passzivitás inkább a jövő, mint a jelen szempontjából veszélyes a háztáji szarvasmarha-tenyésztésben. H. F. GOLOVANOV A Jezsuita bukása 12. Beszélgettek is. »Tolik« még elragadóbbá vált, amikor az asszony itallal kedveskedett neki. Visszaemlékezett a régi szép időkre: Párizsra, Mme Miller szalonjára, a Clichy körút látványosságaira. Közben feltűntek az égen a szput- nyikok, épült a bratszki erőmű, arattak a szűzföldön. Mikor ezekről esett szó, ösz- szeráncsolta a homlokát: — Olcsó agitáció! Az asszony megkérdezte: — Hát akkor mi az igazság? Anatolij így felelt: — Nincs igazság. Minden ^csalás körülöttünk. ) Prohorov fütyült a kommu- inista eszményekre. De milyen ieszményt becsült? Talán úgy i vélte, hogy a kapitalizmus vi- Jlága szebb és boldogabb? ^Ilyesmi nem világlik ki sem ileveleiből, sem vallomásaiból. JNem, Anatolij nem volt Nyu- i gat-imádó és nem meggyőző- idese sodorta bűnbe, inkább — fúgy tűnik — a meggyőződés i hiánya. 4 A templomból k:tessékelték, (•amikor megtudták, hogy szifi- 4 liszt kapott. 4 — Ez már sok, kedvesem — 4mondta' búcsúzáskor Danyila atya. Anatolij kezelésre járt. Aztán küldönc lett a könyvesboltban. Mindig csak egyre vágyott: nagy pénzt keresni. Aztán újra Nyugatra lógni. A kérdés az csak: hogyan? 1963 júniusában turistacsoport érkezett Moszkvába Franciaországból. Volt köztük orosz származású is, egy Dub- rovszkaja nevű nő. Prohorov a Balcsug-szállóban akadt össze vele, s Jaegkérte, hogy vigyen magával egy levelet, és adja föl Párizsban. A levél Borjatyinszkij herceghez szólt, segítséget, tanácsot kért tőle. Ekkor már a herceg megvalósította tervét: Washingtonba került, ahol bejutott a haditengerészeti akadémiára, előadónak. Persze, Prohorov tartott tőle, hogy Dubrovszkaja nem továbbítja levelét, sőt tartott tőle, hogy esetleg más helyre irányítja. Ettől megrémült. Aggodalmát két bizalmi emberével is megosztotta. Egyikük Kuznyecov volt Orszkból, a másik Bocsarov Rigából. Kuznyecowal együtt ült a lágerben. Ez a nehéz fickó 25 évet kapott. Amnesztiával szabadult. Boc6arov, a pravoszláv pap még baltikumi utazgatásai időszakából volt a barátja. Prohorov így írt Orszkba: »Átadtam egy levelet, és most reszketek, mint a kocsonya. Magam sem tudom, mire jó az egész.« Augusztusig várta a herceg válaszát, de már nem bírta tovább és új’abb turisták után nézett. Rá is akadt egy angliaira, Mokajev geológus professzorra, aki a cambridge-i egyetemen tanított. Sokáig kellett az öreget győzködnie, de sikerült rábeszélni, s az elvitte magával a második számú levelet. Prohorov egy idő múlva ezt írta Rigába: »határozott célt tűztem ki. Ez azonban nem levél téma.« A cél nem volt más, mint Valerij Sabolin. Italozás közben ismerkedtek meg az Üzbekisztán étteremben. Aztán többször találkoztak. Sabolin elmondta, hogy bizalmas helyen dolgozik. Azokat a készítményeket, amelyeket ott állítanak elő, egyszerűen »izéknek« nevezte. Anatolij sokáig nem tudta, mik lehetnek az »izék«, jóllehet óvatosan kikérdezgette Sabolint, persze minden feltűnés nélkül. Mikor megtudta, tovább kérdezősködött. Valerij szívesen fecsegett. Magáról csak királyi többesben beszélt. — Tudod-e, milyen izéket készítünk mi? Ide süss! — és rajzolgatni kezdett egy papírlapra, majd reszkető kezével gyufásdobozt halászott elő a zsebéből és a papírt meggyújtotta. — így van ez, testvér. Nem szabad ilyesmit csinálni. Értesz? Éberség! Anatolij erőltetetten nevetett. Egy ízben Proh.orov lakásán alaposan felöntöttek a garatra. Valerijjel forgott a világ. Sokáig rókázott a vécén. Anatolij nyugtatgatta: »Annyi baj legyen, majd elmúlik.« Valerij ledőlt a díványra. Tíz percre rá már hallatszott részeg horkolása. Anatoli i gyorsan felállt székéről, ne? télén ül a díványhoz lépett. K ze ügyesen mozgott, mdnth. nem lett volna benne csont. Hamarosan megtalálta Valerij zakójának bal oldali belső zsebében a noteszét. Lassan, óvatosan kihúzta. A noteszben rádióvázlatok, tabellák, formulák voltak. Vezetéknevek, hivatali tele- fonszamok. Prohorov mindent kiírt belőle. Különös gonddal azt, amit nem értett. Másnap mindent elmondott Valerijnak. Amikor -visszaadta a noteszt, Sabolin magából kikelve ordított rá: — Hogy merészelted? Azt hittem, hogy rendes ember vagy. Megyek a rendőrségre és mindent elmondok! — No no barátocskám. Gondolkozz csak! Mi most már egy húron pendülünk. S ha ezt elszakítod, magammal rántalak. Tarts hát velem! Disszidálunk, lesz pénzünk Fogyásig. — Elment az eszed! — kiáltotta Valerij. — Mindent átgondoltam. Beszélünk majd a rádióban. — Mit fogunk csinálni? Megőrültél? — Kigondolunk majd valamit és bemondjuk a rádióba. Lesz munkánk, lesz pénzünk. Valerij hátán végigfutott a hideg. Most tehát »az áru« megvolt, csak »vevőt« kellett keresni. Prohorovnak nem aka- ródzott mindent sajátkezűleg csinálni, mert így könnyen le lehet bukni. De aztán megfelelő emberre akadt egy Ino- zemcev nevű Metro-alkalma- zott személyében, aki ugyan elég együgyű fickó volt, de talán épp ezért vakmerő, ami erre a célra nagyon is jó. Anatolij megbízta, hogy keressen föl egy Moszkvában dolgozó, ;ó nevű amerikai újságírót. ' z újságíró viszkivel kínal- -ozemcevet, majd rágyúj- a pipájára és hátradőlt rosszékében, hogy kényelmesen végighallgassa. Inozem- cev fölajánlotta az együttműködést: mi értékes honvédelmi anyagot adunk önnek, ön pedig, nos, természetesen nem ingyen. Kezdetnek tessék ez a boríték. (FolytatjukJ
