Somogyi Néplap, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-13 / 110. szám
Táncköltemeny Vrincioaia mamáról IEGY MAI „ISKOLASZÉK” DÖNTÉSEI A román Doina művészegyüttes Szentgyörgyi magiszterek műsora Sikersorozatát tovább foly- | Nem csodálkozhattunk azon tatva Kaposváron vendégszerepeit pénteken este a hazánkban tartózkodó Doina művészegyüttes. A román nép történelme pergett le előttünk a mintegy háromórás műsorban, melyben a Román Szocialista Köztársaság hadserege művészegyüttesének legkiválóbb iái mutatták be ének-, tánc-, zenei és folklórt őrző tudásukat. Azt; hiszem, minden nép azonos hasonlattal él, amikor ki akarja fejezni hazaszeretetét. A hasát az édesanyához hasonlítjuk, akihez a legerősebb szálak fűzik gyermekeit. A Doina művészegyüttes műsorának főcíme is erre utalt: Az édesanyának hét vitéz fia. Stellán Dinu Kantáta a hadseregről című kórusművéve] lépett függöny elé a román együttes. Ezután történelmi emlékképet láttunk Vrincioaia mamáról a tánckar előadásában. A táncköltemény kifejezően mutatta be a hazaszere- tetet, s azt, hogy milyen cselekedetek fejezik ki ezt az érzést. Külön meg kell dicsérnünk Maria Zlátoianu tánc- és Veronica lonescu énekszólistát. A műsor egészét' tekintve .megjegyezhetjük, hogy a Dóinkban nagy szerepet kaptak az együttes nőtagjai, akik a tánc- és szólóénekben egyaránt remekelnek. sem, hogy a nemzeti eszmények milyen hangsúllyal ke- | rültek színpadra, hiszen minden hasonló együttesnek az is feladata, hogy kifejezze az ország eszmei célját — múltjában, jelenében fölmutatva. Ilyen hatásos jelenet volt a kommunisták forradalmi harcáról szóló táncköltemény is, a román hadsereg fasizmus elleni harcát bemutató jelenet. Ennél az utóbbinál fölfigyelhettünk arra is, hogy szívesen alkalmazza az együttes tánckara a modern balett elemeit. George Dumitru, Dorel Cioca- naru és Petre Gavril szólótáncosok ragyogó alakítást nyújtottak a jelenetben. A műsor első része a mai katonaéletet is bemutatta dalban, táncban, zenében. Láttunk egy jelenetet az építőmunkában részt vevő, segítő katonákról, a katona kötelességéről, a hadsereg fölkészültségéről, a repülősök életéről, a tengerészek vidám patraszállásáról. Drámai erejű jelenetbe sűrítették az árvízvédelemben helytálló katonák dicső tetteit. Valamennyi képről, jelenetről egyöntetűen megállapíthatjuk, hogy rangos katona-művészegyüttest ismerhettünk meg pénteken este Kaposváron. A szünet után folklórműsorral folytatódott a nagy sikerű est. A Doina létszámában nem olyan nagy együttes, mint azt gondolnánk, mert sok -univerzális« tagja is van. A kórus tagjait láttuk például a népi zeneiparban is. A baiettszerű táncjelenetekben jelesen szereplő táncosok a folklór ízét, zamatét is jól ismerik, előadásuk érzékeltette a román folklór gazdag színeit, hangulatát. Táncukban, zenéjükben, énekükben éreztük az ihlető tájat, a szülőföld szeretetét. Marinca Trifu tárogató játékára, Ion Bogza betyárnótáira és Dan Sebastian pánsíp játékára különösen emlékezünk. Kedves meglepetés volt, hogy a román népdalok után magyar népdalok bemutatására is vállalkoztak a szólistáik. Katonadalokkal. Lovassági indulóval és A hadsereg ünnepi kantátájával ért véget a Román Szocialista Köztársaság hadserege Doina művész- együttesének műsora. A Doina művészeti vezetője. Stelian Dinu vezérőrnagy, a nép művésze meleg szavakkal köszönte meg Somogyi Józsefnek, a városi pártbizottság első titkárának az elismerését, melyet a maga és a megyei, a városi párt- és tanácsi szervek, a közönség nevében fejezett ki az együttesnek. Horányi Barna Krúdy Gyula Somogybán Az író halálának 40.évfordulójára Krúdy Gyula egyike azoknak a magyar íróknak, akinek jelentőségét, helyét irodalmunkban talán a legtöbbet vitatták. Még a kiváló irodalomtörténész-író, Szerb Antal sem érti-érzi Krúdy sajátos világát — a Vörös postakocsi, And- ráscsik öröksége és többek között a Szindbád regényekre gondolunk —, irodalmunkban páratlanul és társtalanul álló atmoszféráját. Megállapítja ugyan, hogy Krúdy irodalomtörténetünk és kritikánk nagy adóssága, de nem tud elégtételt adni az írónak, ment mit sem bír kezdeni Krúdy —számára ellenőrizhetetlenül sok irányba futónak tűnő — me- seszóvésével, a szürrealista festők képeihez hasonlítható, ködös-fátyolos megjelenítési stílusával. Nem érti szimbolikáját, de mégis elismeri Krúdy kivételes rangját, és megállapítja, hogy »... ez a művészet sosem lehet a nagy olvasóréteg élvezete, mert az átlagembernek nincs fantáziája és nincsenek valóságos, emocionális emlékei. Hatása az elite szűk körére van korlátozva, arisztokratikus művészet ez.« Szerb Antalnak ez a véleménye — nagy emberhez méltó nagy tévedés! — Krúdy halálának idején jelent meg híres irodalomtörténetében, és ez a vélemény szinte hivatalos értékítéletté avatódott. Krúdy Gyula kétségkívül magányos, saját utat járt jelensége irodalmunknak. Sajátos egyedi jelenség, aki csak írói törekvéseinek végcéljában azonosul a Nyugat eszmevilágával Életformáját a vidéki, majd fővárosi újságíró sokszor igen nehéz anyagi körülményei alakítják ki, de szelleme, gondolkodása radikális. Novellái és regényei olyan életutat állítanak. elénk, melyhez jószerével csak Jókaiét és Bródyét állíthatjuk a magyar irodalomban. Az írói fejlődés különböző fázisai, a tungenyevi és dickensi hatások után találja meg azt a sajátos, néha útvesztőket sejtető álonwilágot, ahová a Horthy-korszak ridegsége, könyörtelensége elől igyekszik menekülni. De novelláiban, cikkeiben, riport- jjejezL együttérzését az elbukott nácsköztársasággal, és írói tehetsége javára tiltakozik a szellemi-fizikai elnyomás ellen. Krúdyt, az írót — bár az utókor értékítélete egészen más, mint a harmincas évek irodalomtörténetének álláspontja volt — éppen napáinkban fedezzük fel újra és újra. Könyvtárainkból tömegesen kölcsönöznek városiban és falunk egyaránt Krúdy-írásokat. Műveit dramatizálják és filmre viszik. így lett egy arisztokratikusnak mondott, átlagember számára élvezhetetlennek minősített íróból — áz elmúlt időkben — keresett és kedvelt író. Krúdy Gyulát számosán ro- konítják a francia Prousttal. Valóban van képformálásában valami szürrealista, és megrendítő az a mély hiimánum, amely írásaiból kicsendül. A magyar táj és ember sze- retete vezette el Krúdyt az ország legkülönbözőbb vidé- dékeire, ahogy erről az 1921- ben Megjelent Magyar tájakból értesülünk. Rajongva szerette Balatonunkat, ezért több nyarát töltötte Siófokon barátja, Várady Sándor meghívására a még ma is álló ún. Eli inger-villa csöndes kis emeleti szobájában. Innen indult el az író a néhány méterre levő mólóhoz, hogy a magyar tenger ködös-párás hajnalainak, déli verőfényének és lenyűgöző esti fényeinek titkait kilesse, majd írásaiban ránk hagyja. Figyelte a Balaton-táj ködbevesző romantikáját, s ezen túlmenően — ami talán a legjobban érdekelte — a balatoni táj egyszerű embereit, akiket — többek között — a Balaton révészei című írásában szerető figyelemmel néz és páratlan poézissel örökít meg. Szívesen és okkal vallotta magát a »-Balaton szerelmesének«. Ebben a legbeszédesebb bizonyítékokon — írásain — kívül leánya és barátai is megerősítenek minket. Szerette megyénket, szerette annak népét és szerette a Balatont. És mi is szeretjük Krúdy Gyulát; most már jelentőségéhez méltóan értékeljük — és olvasTa- | Halála 40. évfordulójának alkalmából — május 20-án, az idei balatoni idény megnyitásakor — a Somogy megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala az író oly ritkán boldog nyaralásainak helyét, az egykori' siófoki nyaralóházat (mely a Mártírok u. 13. sz. alatt van, a Belügyminisztérium üdülőjében) emléktáblával jelöli meg, mely az arra haladó nyaralókat és helyi lakosokat egy percre tán .megállítja, és arra emlékezteti, hogy: Krúdy Gyula, a magyar próza kiemelkedő mestere, a »Balaton szerelmese; 1913 és 1918 között több ízben e házban üdült. Or. Hock János Sok helyütt a régi községi magisztrátusból kerültek ki az iskolaszék lagjai. -mindenhatóságai«. Közöttük volt a Jegyző, a bíró, a tiszteietes ... Azt hiszem nagyon beszédes párhuzam lenne egy néhai iskolaszéki jegyzőkönyv és egy mai községi vb- ülés jegyzőkönyvének egymás mellé tétele. Nemrégiben a balatonszentgyörgyi közös tanács vb testületé tárgyalta meg a felügyelete alá tartozó helybeli általános iskola helyzetét, köntös* kodás nélkül, de az ügy fontosságának tudatában, felelősséggel, kritikusan tárgyaltak. Egy darabka volt ez az ülés a megye helységeinek mindennapos közéletéből, de fontos és bizonyító rész: annak példázata, hogy a község vezető testületé jó gazdája a közoktatásnak. A VB-ÜLÉS részvevői minden megállapítást, amelyet Erdélyi József, a balatonszentgyörgyi körzeti általános iskola igazgatója beszámolójában tett, azonnal »behelyettesíthettek« a valósággal. Nekem, a látogatónak azonban tanulságos volt körülnézni a körzetben, hiszen így vált hitelessé, valóságossá, izgalmassá mindaz, ami a vb-testület előtt elhangzott. Jártam a vörsi iskola két osztályában meghatot- tan ... Hiszen ezek az osztályok az egyik ottani pedagógus több évtizedes nevelőmunkájának a műhelyei; Módosné keze alól nemzedékek indultak el. De ehhez .máris hozzá kell tennünk az átfogó szakfelügyeleti vizsgálat megállapítását is, hogy ő olyan pedagógus, aki a legújabb módszereket is lelkesen alkalmazza. Jártam a tikosi iskolában, pontosabban a volt iskolában, mert itt megszűnt a tanítás, és H.olládra járnak az alsósak, a felsősök pedig Balatonszant- györgyre. Természetes, hagy az út Holtadra vezetett egy patika tisztaságú, derűs iskolába, majd a központi községbe. A szentgyörgyi iskolában azt figyeltem meg, hogy minden talpalatnyi helyet kihasználnak. A napközis ebédlő szakköri politechnikai terem is. Az osztálytermeket saját erőből szak- tanteremmé alakították, igen sok ügyes ötlettel, az igazgató még újított is: egy ma már nevezetes, óra alakú, vegyértéktáblázatot készített a kémiateremben. Az összecsukható táblák azt is lehetővé teszik, hogy egyszerre három-négy tanuló dolgozzon az osztály előtt Köziben azt is föl jegyeztem, hogy a helybeli üzemek menynyi segítséget adtak az iskolának. Tulajdonképpen ez már nem volt újdonság, hiszen köztudott, hogy az itteni fűrészüzem, téglagyár, nádtelep, áfész, tsz mennyire példamutatóan segíti mindenben a köz- művelődést. A szívderítő dolog mellett azonban jegyzetfüzetbe került az is, hogy az ódon vörsi iskola tetején két életveszélyes kémény ijesztgeti leomlással az udvaron járókat. A hanyag j építés következménye, hogy ez | új holládi iskola tetején a szél j már ledöntötte a kéményt. ■ A legfőbb baj a központi iskola túlzsúfoltsága, ezért még a művelődési házban is tamíta- | nak. Ahogy a fenti benyomások j sorakoznak egymás után, úgy vette sorra a kép részleteit a vb-ülés. Rendezve, nagyságrend szerint csoportosítva a ^gondokat. S amit nagyon érde- | mes közzétenni: a végrehajtó bizottsági testület akkor ült össze, amikor befejeződött az iskolában az átfogó szakfelügyeleti Vizsgálat. Biztos támpontjuk volt tehát az oktatónevelő munka színvonaláról és feltételeiről is. Ahogy az igaz- í gató jellemezte, a tanulólétszá- j mot tekintve most vannak a demográfiai »mélyponton«, a fölmérések azonban mielőbb iskolabővítést sürgetnek, néhány év múlva ugyanis jelentősen emelkedik a tanulók száma. RENDKÍVÜL FONTOS a ! szűkös felszereltseg, a zsúfoltság miatt amúgy is jelentős hátránnyal induló tanulók körében az, hogy jártak-e óvodába. A nemrég készült községi óvoda máris túlterhelt, Vörsön iskolára előkészítő foglalkozást saeveztek, különösen sok cigánytanuló jár ide. A tanítónő elmondta, hogy a tisztálkodási eszközök mellett meg tízórai is várja őket. A gondokat csak súlyosbítja, hogy állandóan cserélődik a tantestület, kevés a szakos nevelő. Itt is példamutató kezdeményezést tett a tanacs: feláron juthatnak telekhez Bala- tonszentgyörgyön a letelepedni szándékozó pedagógusok, s kedvezményes hitellel építhetnek lakást. A felsorolt tárgyi és személyi el tételek befolyásolják az ok- ató-nevelő munka színvonalát. A honvédelmi nevelésben, a szakköri életben, a sportban a tanulmányi versenyeken Igen szép eredményeket értő éi a balatonszentgyörgyi iskolások. A vb. élén Rigó Lajos tanácselnökkel kedvezőnek ítélte az iskolavezetésben beállott változást; jobb a tantestület légköre, összefogottaibb, céltudatosabb a munka. Az egyik vb-tag elmondta, hogy inéhányan nagyon szépen ve- ; szilt ki részüket az iskolán kí- J vüli társadalmi, közművelődési feladatok ellátásából, a töb- | biek követhetnék a jó példát. , Dr. Kiszling Mátyás körorvos felhívta a figyelmet arra, hogy [az iskola higiéniéje egyre fontosabb. azért elhatároztak, j hogy a bővítés során zuhanyozót is építenek. Ángyán János | nyugdíjas tanácselnök-helyettes ígéretet tett arra. hogy a község lakói — mint eddig is mindig — jelentős részt vállalnak társadalmi munkában a bővítésből. Tulajdonképpen valamennyi felszólalás azt bizonyította, hogy magukénak érzik az iskolát. Az is. ahogy bírálták a Vo- j Ián 13. Vállalatot, amiért nem 1 oLdotta meg a bejáró tanulók megfelelő utaztatását — jóllehet erre ígéretet tettek. Az is ; bizonyít, ahogy a pediagógus- | tekintélyről szóltak, előrebo- j csátva azt, hogy falun, városon egyaránt C6ak az érdemeiéi'l j »süvegetek meg« a tanítót. KIS ÉS NAGT GONDOK ezek, de mindenképpen jelentősek Balatonszentgyörgy ele- j tóben. A testület tehát bizonyított;: valamennyi tagja lelkiismeretes magisztere az iskola- ; nak, s ezzel igazolta azt is, j hogy amikor a község vállalta ; az iskolairányítást, vállára vet- j te a .gondokat, s ügy érezzük Balatonszentgyörgy ön jó kezekben van a megoldás is. A jövő is. Tröszt Tibor Restaurálják hazánk leghosszabb épen maradt várfalát Pécsen Pécsem a XIV—XV. században épült ún. belső vár védőfala leghosszabb hazánkban, amely épen maradt. Az Országos Műemléki Felügyelőség feltárja és felújítja, majd parkot és mbtámji alakit U a régmúltot idéző várfal környékén. , Üzemi beat“ A hangerőtől félnek? Egy zenés 'ktenb elképzelhetetlen színvonalas zenét játszó együttes nélkül. Egy kéz újain meg’" lehetne számolni, hogy megyénkben, hány ilyen van. Miért ilyen kevés? Egy együttest az állandó szereplési lehetőség tart össze, ha ez megszűnik, a csoport rövi- debb-hosszabb idő után feloszlik. Egy »gaizdátlan« és egy már révbe jutott zenekar tagjaival beszélgettem. A Milphon együttes 1969- ben alakult. Először a so- mogysárdi KISZ patronálta őket, majd három évig az, elektroncsőgyárban zenéltek. — Hetenként két-három alkalommal kellett a Balaton- parti KISZ-építőtáborokba járnunk, a többi napon Kaposváron. játszottunk. Naponta fél éjszakát végigzenélni túl megerőltető volt — mondta Vörös László, az együttes vezetője. — Ügy tudom, a zenekar tagjai — kettő kivételével — technikusok. — Igen. Sajnos, nem egy munkahelyen. Ezért nehéz patronáló üzemet találnunk. — Van-e szereplési lehetőségük? — Legtöbbször vidéki művelődési házakba kapunk meghívást. Ez megszabja az együttes műsorösszeállitását is. A falusi fiatalok többsége elsősorban a vitatható színvonalú slágerzenét igényli. — Próbáltak állandó helyet keresni? — Igen, de a legtöbb üzemben nemigen lelkesedték a gondolatért. Hogy en-nak w lehet az oka, arról már Baksa Ferencet, a Kaposvári Villamossági Gyár KISZ-bizottságának titkárát kérdeztem. — Tapasztalatom szerint a fő ok a hangerő. A közelmúltban az egyik üzemi »mulatságon« sokan a fülüket fogták, míg a zenekar beatzenét játszott. Igaz, hogy amikor ugyanazzal a hangerővel ci- gánydalofcat kezdtek játiszan i, a »zaj« már senkit sem. zavart A Lipp Group ez ér tavaszától a villamossági gyár zenekara. A gyár KlSZ-iSzerve- zetének segítségével több mint ötvenezer forint értékű fölszerelést is kaptak. — Mit kérnek a gyár vezetői a támogatás fejében? — Egyrészt az együttes szolgáltatja a zenét a gyár rendezvényein. másrészt a szombat óta működő KISZ-klubban játszóik. Az őszre tervezzük az ifjúsági házban egy rendszeres »VBKM ifjúsági park« létrehozását. Lipp László a gyár kísérleti műhelyének géplakatosa. — A tagok többsége .*> r” dolgozója, ez megkönnyíti a próbák összehangolását. — Milyen zenét játszik legszívesebben az együttes? — Főként az elvomtatoő, dzaesszelemeket tartalmazó zenét szeretjük,- természetesen műsorunkban szép számmal szerepel könnyebb fajsúlyú beatzene is. A gyáriján végleges otthonra találtunk. A fiatalok igénylik a zenénket, mi pedig a gyár támogatását. B. F. Somogyi Néplap
