Somogyi Néplap, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-13 / 110. szám
Közművelődés a számok tükrében Egy statisztikai kiadvány adatai Most jelent meg — a Központi Statisztikai Hivatal kiadásában — megyénkénti bontásban a legújabb Közművelődési Adattár. E kis példányszámú kiadványban tallózva érdemes felfigyel.™ a körvetkezőkre. Már az összefoglaló adatok kozott igen tanulságosnak bizonyul egy táblázat, a köz- művelődést jellemző arányszámokat településtípusonként osztályozva ismerteti. E szerint az 1000 lakosra jutó napilapok példányszáma két évtized alatt Budapesten 70 ezerről 110 ezerre nőtt, ugyanakkor vidéken megkétszereződött: 27 ezerről 64 ezerre emelkedett. A rád ió-előfize- tóknel a fővárosban 80 százalékos, a vidéki városokban 300 százalékos, a községekben pedig 1000 százalékos a növekedés. A hangverseny Látogatók száma Budapesten — 1000 lakost alapul véve — 206-ról 319-ne, a községekben 5-ndl 49-re «ugrott«. A legkisebb növekedés a mozik látogatottságában mutatkozott, a legnagyobb pedig a vidéki múzeumok látogatóinak számában: 1950-ben a vidéki varosok 1000 lakosából csak 63-én jártak múzeumban, a községek rubrikája pedig a múzeumlátogatottság adatait tükröző táblázaton teljesen üres. A múlt évi adatok szerűit viszont 1000 lakosból mar a falvakban is 273-an jártak múzeumban. And a könyvtári ellátottságot illeti, a legtöbb tanáén' és Hanglemezfigyelő Bartókművek Bartók Béla I. és II. zongoraversenye 1926-ban keletkezett; a két mű ugyanannak a zeneszerzői problémának kétféle megközelítése. Bartók al- kotóművé&zetében gyakori az ilyen egymás közelségében született iker mű. Mindkét zongoraverseny neszben Sztravinszkij hatását tükrözi. A zseniális fiatal zongoraművész, Kocsis Zoltán nagyszerű Bartók-játékát hangversenyen már többször megcsodálhattuk, hanglemezen azonban most először. A Rádiózenekar — élén Lehel Györggyel — a fiatal művész sugárzó erejétől megújulva kelti életre a partitúrát. A Bartók->ö6szkiadas másak, új lemezen a mester munkásságának negyedszázadát felölelő kórusmúveszetével ismerkedhetünk meg; az 1910 és 1935 között keletkezett népdalihJetésú kompozíciókkal Magyar, székely és szlovák népdalok egyéni feldolgozásai szólalnák meg a lemer zen. A Négy régi magyar nép- i dal az ősi népszokásokat őrző Székelyföld és a Dunántúl falvainak hangulatát, ősi erejét eleveníti mag. A szlovák dalok két ellentétes hangulatú ciklusra oszlanak; a Tót népdalok címmel 1917-ben írt férfikarok háborúról, katonáskodásról szólnak, ellentétpárjuk pedig a Négy tót népdal vegyeskarra (Négy szlovák népdal címmel is ismeretes). Az Elmúlt időből címmel 1935-ben keletkezett három férfikarnak már csak szövege népi, zenéje önálló eredeti alkotás. A «Nincs boldogtalanabb a parasztembernél« kezdetű dal bemutatója idején. J937-ben a leghösie- sebb kiállás volt a magyar föld népéért. A művek tol- mácsodói a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének férfikara és a Szlovák Filhar- - mánia Énekkara — mindkét együttes magyar és szlovák nyélven is énekel — Vásárhelyi Zoltán és Szafbó Miklós vezényletével. szakszervezeti könyvtár Borsodban van (716), a legkevesebb Komárom megyében (228). A könyvtárak állományát tekintve: a borsodiak kereken 2 millió könyvvel rendelkeznek, míg a Nógrád megyeieknek 745 ezer kötet áll rendelkezésükre. Figyelemre méltó, hogy a beiratkozott olvasók számában — ezeket az adatokat viszonyítva kell értékelni — a sor végére Tolna, Komárom és Zala megye került. A televízió konkurrenciája óta is változatlanul látogatott könnyű műfajú előadások mellett némileg a közművelődési állapotokat tükrözi az Országos Filharmónia hangversenyeinek vidéki látogatottsága. A KSH adatai szerint a legtöbb hangversenyt Borsodban és Baranyában tartották, a legkevesebbet Fejér és Nógrád megyében. A komolyzenei hangversenyek látogatottsága — tíz év alatt — a legnagyobb mértékben Veszprémben, illetve Tolnában emelkedett. Az ismeretterjesztő előadások és a részt vevők számá val — Borsod után — Bács- Kiskun emelkedik ki a mezőnyből. A legtöbb szakkör pedig Baranyában működik. A művelődési otthonokat természetesen nem lehet darabra «mémi«. Érdemes viszont elgondolkozni azon, hogy amíg Borsodban és Baranyában 1962—67 között növekedett a művelődési létesítmények száma, addig a legutóbbi öt évben ha nem is sokat, de csökkent. A múzeumok adatairól szóló táblázatban a statisztikai kiadvány első dátuma: 1961. Ekkor még a községi múzeumok rubrikája öt megyénél — Hajdú-Bihar, Győr —Sopron, Heves, Tolna és Zala megye — üres volt. A múlt évben már csak Győr— Sopron és Tolna megyénél jelzi «fehér folt«, hogy a közművelődésnek ezen a területén is van még tennivaló. Az elmúlt évtized alatt Hajdű-Biharban négy, Hevesben kettő, Zalában egy falumúzeum létesült. Ide tartozó adat, hogy a Műcsarnok már több községben is rendezett kiállítást. így például a közeli Pest megyében és a. távoli Szabolcs- Szatmárhan. A most kiadott KSH-adat- gyűjtemény — az egyértelműen közművelődési témák után — a sportegyesületek főbb adatait is közli. Nézzünk ebből is néhány tájékoztató — viszonyítható — adatot. A sportlétesítmények számát illetően is Borsod áll az élen, hét híján ezer létesítmény- nyéL A legkedvesebb Komá- ram megyében és Csongrádiján található. A szakosztályokban foglalkoztatott tagok száma Borsodban eléri a harmincezret, Baranyában és Pest megyében húszezer. Tolna és Vas megyében még tízezer alatt van. Pálos Miklós Fodor József Az igazi ünnep Mi ünnep nekem: az ünnep után! Itt Róván betűim a csöndes napon, S mint fdLöliti a lét szokott ruháit, A munka halk zsongását hallgatom. Az ünnep száll, külsőségeikkel ámít — S már a régi keretben folytatom. Disz az ünnep, a többi közt világit — Mi fenntart: a teremtő szorgalom. Legszebb, mikor kezdjük, újult erővel, Mint a nap velünk együtt tündököl fed, Pazar gyémántként szórva fényeit. Boldog pihenéstől: Óh, ez az ünnep! Az alkotás! Erőnk napjai tűnnek — S mi vár! — A munka nagy, a nap rövid! Szirmay Endre Várok Ha már belecsobbant a kő a vízbe, ne kiálts — úgyse hallom; körülfolyjak a csönd hullámai emlékektől nedvesedé arcom. Ha már szárnyat bontott a madár, ne hívj — én le nem szállók; de a végtelen ködfatyaion ál hazajövök — ás terád várok. Fritz Wotruhának, a neves osztrák szobrászművésznek a Műcsarnokban bemutatott kiállításáról. E gyik partról a másikra segítette, hozta-vitte az utak vándonait. Most ő maga lett az utas, egy nálánál is nagyobb révész kompján. Olyan kompon, mely öröktől fogva jár, és járni fog az idők végezetéig, egyik partról a másakig ... Szépen beszélt a pap. Megtelt hangjával az udvar, benne fürödtek a fák koronái. A szálló szónak nyomában pedig ott vergődtek, botladoztak a nehézléptű emberi gondolatók, hogy hát mivé leszünk. s hová tűnik a papi beszéd zengéséből mindaz, ami nem fér el itt, a koporsó körül. Beúszik tán a folyó sodrába, és viteti magát arrafelé, ahol az öreg révész kompja szelte át a vizet? Meglehet, hogy arra megy, s ha arra jár, biztosan lej hatott fővel bandukol, de nem áll meg, mert a víznek sodra van. A part menti füzek oltalma alatt már futva szökik a zuhatagos folyó felé, s amikor átbukfencezik a tréfás kedvű habok hátán, elfelejti, hogy temetésről jött. Mint jómagam is. De hát ki a vétkes benne? Mindenképpen Danyi bátyám, aki úgy ment ki a világból, hogy szóhoz jutott a saját temetésén. Mert világéletében olyan, volt, hogy csak a huncutságokon törte a fejét Én már ISWam. hogy baj lesz. Mindenki látta. A pap is látta. Csak hát próbáljon akkor szólná valaki, amikor prédikál a pap. hogy vigyázzon Eszti, néni, kapja el a szitát! Kapkodott az szegény anélkül is, miután a vállával lebillentette a nyári konyha faláról, de már akkor késő volt. Rőt. Varga Nándor Gyalult forgács K A Faragott szék. . X. . I. ■ ___j ( Kovács József píafcrttja.) egyenesen káros, mert úgy suhintotta oldalba a szitát, hogy gellert kapott Attól pedig mint az örvény, forogni kezdett a földön, a műkedvelő kántorok előtt. De azok tették magukat mintha nem látnák. A tiszteletes bűvölhette el őket, akit egylátaián nem hozott kd sodrából a földi dolgok ilyen múlandó eseménye. A fekete sereg pedig — látván az egyházi személyek tétlenségét — maga is veszteg maradt. A szitát a gyerek állította meg, a gyászoló unoka ... — De hét mát akart azzal a szitával a Danyi? Minek kellett volna az neki, hogy úgy leszorította a szögről? — találgatták később az öregasszonyok, mihelyt szóhoz jutottak. És szentül meg voltak győződve, hogy az elköszönő révész keze van a dologban. — Mintha csak a papnak felelt volna. — Mit is prédikált a pap? — Hogy az idő perceket szitád az évekre. így mondta ... Vagy nem? — De így. — És pont akkor vágódptt oda a szita. — Nohát, ez a Danyi! — Ez rávall. — Jól tette, ha ő tette. Nem is ártana, ha szitán engednék át az emberek napjait. — Szentigaz. — De a Danyi csak ne hv lafcodjon azzal a szitával! Neki jó napok hulltak anélkül is. — Jóik is, meg rosszak is. — Inkább jók, mint rosszak. — Hát nem panaszkodhat. A ztán újra a másik: — Nagyobb úr volt, mint FrarikK, akinek szsöl- gáflt. Eltanulta az úri tempót. Rászoktatta az utasokat, hogy húzzák helyette a kompot. — De ő is fogdosta a kötelet — Csak fogdosta, de nem húzta! — A ladiknál persze nem tudta at jászán i a munkát.-«- Az rosszul vette volna ki magát. — Igaz, hogy nem tudott aszni? — Beszélik... Ez még 3 szDaializmudban tudódott ki. Vizsgáztatták a komposokat úszásból, és a Danyit is levetkőztették. Állítólag megbukott, de titokban tartották, mert negyvenéves szolgálat után ez már nagy csúfság tett volna na. — Csak a szivarokhoz értett! — Milyen parádét művelt velük! Válogatta. Csak a világossárgát vette. — Különbül szivarozott, mint az urak. — Nem tudta szívni! Mindig kialudt néki. — Mert eloltotta. Csak akkor szívta, ha látták. — Tette magát. Pedig csak révész volt A testvéred mind kitanult mesterek lettek: ácsok, kőművesek. Az Andri mag gőzekés.-« Néki is volt tanult mestersége: kovács volt Fegyver- naken. — De csak inas! Hiszen megszökött. Tán még egy rá- fot sem tudott felhúzni a kerékre. — No, ne mondja! Hát felismerte saját lőcseit a kompjába tévedt szekereken. Dicsekedett velük, hogy ő csinálta, isten bűnéül föl ne rója. Mert dicsekedni azt tudott: halakkal, mélyeket soha ki nem fogott, vidrákkal és vízdborjúkkal, a zöldárvizekkel meg a jégmenéssel, boszorkányokkal, kiket macska képiben látott éjszakának idején a topolyafákon vagy lúdkasban lefelé úszni a Ga- ramon . .. Én szépnek láttam ezt az emlékezést, amely már a temetési menetben ott szállongott, cikázott a koporsó körül Színes szitakötők járnak így a ladik után. s a bögölyök sem ártó szándékkal röppennek közéjük. Én mondom ezt, Danyi bácsi neveit fia, hiszen busáké vagyok a hagyatékára. A surfe örökös között nekem is van mibe fogódkoz- ncm, és ne vegyék tőlem rossz néven, ha nyomban herdálni kezdem a jussomat. Jut is, marad is. Ami engem iBet, eskü alatt merem állítani, hogy nagy művész volt Danyi bácsi, finom dolgokhoz értő, ritka talentum. Hogy nem dobálta a görög hálót, és nem emelgette a lesét? Minek tette vpl- na?! A halat megfogták helyette mások, de a fogásban benne volt az öreg révész magas tudománya, amit kellőképpen honoráltak a nagy halak nyomába igazított emberek. — Most erre jár egy borit) nagvságú harcsa. Este fél nyolckor szokott jönni. Alu1 ról inehú mindig. Szemben p Ante1, esek úgy hömpölygőt* a víz — árulta ei bizalmasan valakinek. Olykor több embernek is egyszerre, de mindenkinek külön-külön négy- szemközt És mindig megfogták a Danyi bácsi halát Ha nem aznap, hát máskor. Hogy olykor messzebb körűit horogra a járásától? Akikor is az a hal volt! Az űzött halak útjai kiszámíthatatlanok... Ha pedig kisebb volt, mint a híre, hát istenem! Ravasz a víz, fürge a hal, és hátha a halász ugyetLenkedte el a szerencséjét Egyszer kibólandította a szocialista szektort, a damás- di nagyszerszámos halászokat, hogy valami istentelenül hosszú állat tekereg a sági partnál. Fölúszott már kétszer a kissárói kanyarig, egészen odáig, ahol megroggyant lábakkal egy öreg malom ácso- rog a térdig érő vízben, de ott megfeneklett, és kénytelen volt visszafordulni. Visszafelé mentében a komp alatt úszott el, és úgy megmozgatta, hogy zörgött a csiga, megfeszült a kompkötéL Valóságos csoda, hogy él nem szakadt. Pedig száz szál drótból fonták! Járatták a kerítőhálót — három nap és három éjjel — a damásdd nagyszerszámos halászok, aztán mérgesen elvonultak. Hazafelé vonulásuk közben hiresztelni kezdték: aki Danyi hala után indul, az olyan, mint aki kompnak, ladiknak nyomát keresi a viR á pár napra a saját falu- híjuknál szétszagatta hálójukat egy tengerekről elkóborolt viza. Míg ezek a foltozással bajlódtak, vízre szállt egy másik szövetkezet, s a harmadik húzásra partra vonták a kifullasztott jószágot. Örömükben két kiló ikrát küldtek Danyi bácsinak, aki eképpen nyilatkozott a futárnak: — Ha ikra volt benne, a menyasszonyt fogták ki. A vőlegény is itt lehet valahol, mert párba járnak a vizák. Nászúton voltak. De a vőlegényt most ne keressék. Bánatában beúszott valami panda! alá. Nem is jön fel onnan, csak hét esztendő múlva, amikor letelik neki a gyásza ... Panda! alatt, a partoldalban mosott üregekben megpihen a hal. Oda neon vetnek horgot az emberek. Pandal alá úszik az ember is, csakhogy beléje száz horoggal kapaszkodnak az élők. Viszik Danyit: gyalult forgács a derékalja. A forgácsból maradt itt egy kassal. Efflierdálam azt is szépen. Beszórom a zord folyóba. Ráeresztem, vigye a víz, teregesse kavicsokra, fatövekre, szerteszét. Somogyi Néplap
