Somogyi Néplap, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-09 / 106. szám
fl vöröskeresztes világnapról Tegnap világszerte vöröskeresztes napot tartottak. Az akció jelszavában az ember és környezete fontosságát hangsúlyozta. A Magyar Vöröskereszt IV. kongresszusának határozatai között erre is találunk feladatokat. A tisztasági mozgalom fontos szerepet tölthet be az ember és környezete védelmében. — A technikai forradalom, a városiasodás általános elterjedése egyrészt könnyíti életünket, másrészt azonban a környezeti ártalmak okozójaként veszélyt is jelent. A pszichés terhelés, a zajártalom, a levegő-, víz- a talajszennyeződés és az élelmiszerekbe kerülő káros anyagok gondot okoznák, veszélyeztetik az egészséget. A fentiek egészség- rontó hatását az erélyes környezetvédelmi intézkedések mellett a lakosság egészére kiterjedő szívós felvilágosító, nevelő, szemléletalakító munkával kell és lehet csökkenteni — mondja ki a Magyar Vöröskereszt új határozata. A tisztasági mozgalom továbbfejlesztését jelenti, hogy tartalma a környezeti ártalmak leküzdésével bővül. — A környezet-egészségügyi ártalmak leküzdése érdekében szorgalmazni kell a köztisztasági szabályrendelet és a helyi intézkedések széles körű ismertetését és betartását., A Hazafias Népfronttal közösen végzi munkáját a Magyar Vöröskereszt a környezetvédelemben. Nemzetközi viszonylatban bekapcsolódik a környezetvédelmi tanácskozásokba. A megyében, értesüléseink szerint, a Vöröskereszt és a Hazafias Népfront a közeljövőben előadássorozatokat tart a környezeti ártalmak leküzdéséről, a személyi védekezés lehetőségeiről, amiről tulajdonképpen a Magyar Vörös- kereszt IV. kongresszusa is szólt, és amit határozatban rögzített. Világtörténelem a falakon. • A fasiszta birodalom bukása után jó ideig különös népszerűségnek örvendett a szovjet hadsereg katonái között a Reichstag. Ezt töibb ok is magyarázza. Itt hoztak határozatokat Európa népeinek leigázására és kifosztására, és ennek az épületnek az ormára tűzték ki a győzelmet jelképező vörös zászlót. Ha csak tehette, a hadsereg minden katonája és tisztje fölkereste a Reáchstagot, ha Berliniben járt. Volt ennek egy emberileg nagyon érthető oka is: a sokat szenvedett, nagy áldozatokat hozott katonák föl akarták jegyezni nevüket a Reichstag falaira, ott akarták hagyni »névjegyüket« a hírhedt épületen. Az aláírások már a mennyezetig értek, s egy-egy üres helyet nehezen lehetett találni. Ilyen szavakat olvashattunk: »Voltunk a Reichstagban. Szép épület. A gárdisták«, »Védtük Moszkvát, Sztálingrádot, verekedtünk Kurszk alatt és eljutottunk Berlinbe«, »Azért jöttünk el ide, hogy Németország soha többé ne támadjon meg bennünket«... Fölkereste az épületet az 1. belorusz front parancsnoka, Zsukov marsall is. MemoáriáIgazi szép májusi napon kerestük meg a szabad Béke Tsz melegágyainál dolgozókat. Maronics János brigádvezető irányításával 12 asszony tevékenykedett. A melegágyban gyönyörű paradicsom- és paprikapalánták. — Mindent megtettünk, hogy szép legyen a palánta — mondta a brigádvezető. — A ezért hamarosan megtiltották az épület látogatását. Később — az épület tatarozása ürügyén — megsemmisítették a világtörténelmi jelentőségű jövő héten már ültetni akarjuk őket. A talajt előkészítettük. — Mekkora területem ültetik a paprikát és a paradicsomot? — 30 holdon termelünk ce- cei fehér paprikát és 15 holdon paradicsomot Szerződésünk van régi partnerünkkel, a Nagyatádi Konzervgyárral. ban így ír e látogatásról: »A Reichstag falait és bejárati oszlopait katonáink aláírásai tarkították. Tömör megjegyzéseikben a szovjet emberek, a szovjet fegyveres erők, a párt iránt érzett büszkeség érződött. Mi is felírtuk nevünket a falra...« Berlin felosztása után. a Reichstag az angol zónáiba került Az angoloknak nem nagyon tetszettek a feliratok, alairas-tamuit Akadt azonban Nyugat-Berliniben egy kis harcos amtifasisata csoport amelyiknek sikerült megmentenie néhány faldarabot a rajta levő, immáron történelemmé vált feliratokkal. A moszkvai Fegyveres Erők Múzeumá- nak látogatói most a győzelem zászlajának közvetlen közelében láthatják a háború befejezésének e sajátos dokumentumait Palánták, csemeték Emlékekre emlékezve Fehér műanyag tálca, üvegpoharak, vizeslcancsó. Magas, hosszú, barna asztal, lábai megviselt szőnyegen nyugszanak. Székeli, támlásak, rendezetlenül egymás mellett. Keze az asztalon, ujjaival egy kopott cigarettartárca zárját igazgatja. A haja ősz, néhány tincs a homlokára hajol és eltakarja a Táncoltat. A nyitott ablak előtt a függönyt néha meglebegteti a szél, és friss levegő ömlik szét a szobában. Emberek beszélgetése hallatszik be, meg az autók monoton moraja. Azután egy idő múlva kívül reked a kinti világ. Láthatatlan fal nő a szoba és a külvilág között. Mondatról mondatra elevenedik meg az az élet, amelynek legfőbb szereplője maga a beszélő, Illés István. — Kaposváron születtem ezerkilencszázhúszban. A fel- szabadulás előtt napszámos voltam ugyanúgy, mint első barátaim. A felszabadulás után huszonhat évesen kerültem a cukorgyárba. Nem volt új a munka. Kisebb koromban idénymunkát vállaltam, ismertem a munkásokat is. Nehezek voltak a zsákok, nyomtak a váltamat, de összeszoritot- tam a fogam. Hamar belecsöppentem a politikai életbe. A szociáldemokrata párt tagja lettem, majd beléptem a kommunista pártba. Nemsokára háxomhónapos tanfolyamra küldtek. A gyárban rendezett politikai megmozdulásokon. részt vettem, és többször jártunk vidékre is. Terjesztenünk kellett a párt politikáját, barátokra, társakra, segítőkre volt szükségünk. Én a barcsi járásban agitáltam a legtöbbet. Eldugott kis községek lakóival ismerkedtem meg, s előfordult, hogy naponta tízszer is kifejtettem véleményemet az embereknek a párt politikájáról, a kommunisták harcáról. A beszélgetés alatt önálló életet kapnak a mondatok. Valamennyinek súlya, hitele van. Rég elfeledett epizódokon keresztül rajzolódik ki a múlt. — Amikor a gyárát államosították, munkásigazgató lépett a hajdani vezető helyébe. Nem volt könnyű az irányítás, mert igaz, hogy az új igazgató értette a lakatosszakmát, de egy gyárat kormányozni már nem olyan egyszerű feladat. Az üzemi bizottság munkaver- senyt szervezett, amelynek lebonyolítása részben az én vállamon nyugodott. Nagy szerepet tulajdonítottunk a politikai tudatformálásnak. Meg kellett győznünk az embereket, és le kellett küzdeniirik a múlt meg éló szellemi maradványait. Huszonhárom ewél ezelőtt tízhónapos tartalékos tiszti kiképzésre hívták be. Amikor elvégezte, közölték vele, hogy még két hetet ott kell maradnia. Utána hadnaggyá avatták, — Katona voltam, s akkor j mar nős, két gysaaca&t w»M Tolnatamásiba, aztán Szak- szárdra kerültem. 1950-ben szereltem le. Újra Tolnatamásiba mentem, a cukorgyár segítségével elfoglalhattam új munkahelyemet. Termelésfel- ügyelőként tizenegy évet töltöttem ott, utána Kaposvárra kerültem, an yagraktárosn ak. Több mint tíz éve lépett be a munkásőrségbe, Tolnatamásiban. Rajparancsnok lett, majd amikor Somogy székhelyére került, beosztották a városi zászlóaljba, nemsokára a megyei törzsbe. — 1971 végéig mint a megyei híradószakasz rajparancsnoka teljesítettem szolgálatot. Megöregedtem. Most is tartom velük a kapcsolatot, a munkámra mindig számíthatnak, mert szívesen végzem. Kitüntettek a Kiváló Munkásőr jelvénnyel és megkapta a Kiváló parancsnok kitüntetést is. Hat éve a gyári pártvezetőség tagja, ma csúcsvezetőségi tag. Azt mondják róla, jól érti a fiatalok nyelvét, hatni tud rájuk. Tanácsait meghallgatják, és sokszor fordulnak hozzá kéréssel, de nem egyszer panasszal is. Nemcsak a munkahelyén lehet megtalálni. A KISZ-szervezet vezetőségi ülésein is számíthatnak a véleményére, s hogy a fiatalok gondjairól olyan sokat beszélnek a pártvezetőségi értekezleteken, az neki is köszönhető. Bohne Csabor — Most még eléggé nedves a talaj, de mi lesz egy esetleges szárazság esetén? — Erre is felkészültünk. Háromszáz méterre van a Ri- nya, van lehetőségünk az öntözésre. Ha szükségessé válik, akár naponta kétszer is pótolhatjuk a hiányzó csapadékot. — Az emJber akaratlanul is fölfigyel azokra a fehér talajú melegágyakra. Azokban mi van? — Sima fenyő-, erdei fenyő- és égerfamag. Csemete lesz belőle. 8—25 centi vastagon dúsított periitet raktunk a talajra, s abban van a mag. Az üvegablakok és a fólia alatt hihetetlen gyorsan csírázik a mag és nő a csemete. Éves korában mar ki lehet ültetni. ; Bármely mennyiséget átvesznek a tsz-ek, állami gazdaságok es az erdőgazdaságok. Amott van 4 hold iskolázott sírna fenyő, melyet az ősszel már végleges helyére ültetnek. — Kik végzik ezt a sok munkát ? — Tizenkét asszony itt dolgozik állandóan., de még húsz asszonyt is be tudunk állítani, ha a munka üteme megkívánja. Így olyan időszakban | is tudjuk foglalkoztatni a ta- ! gokat, amikor különben nehéz lenne folyamatosan munkát adni. Míg beszélgettünk, addig sok üvegablak került le a melegágy! keretekről, hogy a palánták és a csemeték közrvet- lenül kaphassák az éltető napfényt _ „Művésziélek” E gy nyurga gyerek kopogtatott be az igazgatói irodába. Hívták. Tekintete megrebbent, ahogy meglátta az igazgatót. Tudta, hogy már megint baj van vele. Rosszat sejtett. »Szervusz, fiam« — mondta az, Igazgató, és kezet nyújtott, azután hellyel kínálta. Mindenre számított, csak arra nem, hogy még le., is ülhet a felelősségűre vonás perceiben, szemben az igazgatóval. Félszegnek látszott. Vállára omló, lányos hajával, tétova mozdulataival igazi kamasz látszatát keltette — tizennyolc éves —, aki nemcsak a kezével, hanem a gondolataival sem tud mit kezdeni. Beszélgetésük indított arra, hogy e Ids történet kapcsán elmondjak valamit a fiatalokról — és rólunk. Meggyőződésem ugyanis, hogy e névtelenül szerepeltetett középiskolás fiú magatartása és gondolatvilága, egyedülléte, az igazgató módszere sok mindenre fölhívhatja a figyelmünket. A történet azzal kezdődött, hogy az osztályfőnök nem tudta, mitévő legyen. Szólt az igazgatónak, baj van a fiúval. Többször elmegy az órákról, nem tanul rendszeresen. Gyakran látják a szórakozóhelyeken és tekeregni este az utcán. Lányokat hajszol, gyakran furcsa társaságba keveredik, fegyelmezetlen az órákon, magatartása rendetlen. És nem hallgat a jó szóra. Valamit tenni kell. Ezért hívta az igazgató. Barátságosan nézett rá, mintha semmi se történt volna. S e néma bíztatásra feloldódott a feszültség, gyorsan megnyílt a fiú: — Tetszik tudni, legutóbb volt egy mulasztásom. Kimentünk szünetre, és elfelejtettünk visszajönni. Szép idő volt. Szabad lélek vagyak, fogtam magam és sétáltam egyet a barátommal. Tudom, hogy ez fegyelmezetlenség, többször is előfordul velem. De csak azért, mert művésziélek vagyok. — Melyik művészeti ággal foglalkozol? — Nem értek én a művészethez. A lelkem művészlélek. — Mit értesz ezalatt, fiú? — kérdezte az igazgató. — Azt, hogy nem tűrök rendet magam körül. És irtózok mindentől, ami a rendre csábít. Azt értem, hogy lázadok a hatalom eilen, és ellenszenvet váltanak lká belőlem azok, akik a hatalmat gyakorolják. Ezért vagyok művészlélek. Az igazgató fordított a beszélgetésen. Nem azért, mintha nem lepte volna meg a válasz, vagy nem tudná, hogy - hon- nót fújhat a szél, és mit szokás mondani rá. De jobban szeret segíteni ahhoz, hogy az ifjú ember megismerje önmagát, mintsem hogy »katedráról« kényszerítse rá a véleményét. Történelemről kezdtek beszélgetni. Kár, hogy nem írhatom le minden részletét. Példák, történelmi események és fordulatok, kiemelkedő személyiségek eleveneditek meg. Az igazgató » .. .és arról például mi a véleményed, hogy« indítással mindig szóra tudta bírni a fiút. Egy idő után. váratlanul megkérdezte: — Mondd csak, te magadénak vallód a haladás eszméit? — Igen, természetesen. Haladó embernek tartam magam. — És szerinted elképzelhető-e haladás a társadalom fejlődésében, eljuthattunk volna idáig, ha mindenki azt vallotta volna, hogy nem kell a rend, nem kell a hatalom? Vagy gondolj a technikai fejlődésre, a legkövetkezetesebb feltalálók életútjára. Anarchikus körülmények között el tudnád képzelni a technikai haladást? — Azt nem, ez valóban így van, igazgató úr. Csakhogy én azt is tanultam a történelemből, hogy a nagy emberek minidig küzdöttek a hatalom ellen. Meg hogy az teszi naggyá az embert, ha fittyet hány mindenre, ha szembehelyezkedik a renddel, és ezáltal különleges egyéniséget testesít meg. Szerintem művészi dolog, ha valaki szabaddá teszi magát. A fiúban keveredtek a fogalmak. Hangzatos szólamok, elméletek morzsái, nem iskolád ismeretek, hanem másfajta olvasmányok, filmek, hallomások keverékei. Ösz- szefüggés- és lényegkutatás nélkül. Az. ilyen gyerekekre szokták mondani a tizenéves srácok: »Jól szövegel, igazi fej«. És rendszerint »tekintélyt« szerez. Az irodában tovább folyt a beszélgetés, közvetlen, baráti hangnemben. — Mit tudsz a nagy emberek indítékairól: milyen emberi, társadalmi, politikád okok miatt helyezkedtek szembe az akkori hatalommal? Kikért és miért tettek? És hogyan? És mi volt a módszerük? Tudnál olyan nagy embert mondani a történelemből, aki úgy »küzdött« valami élűién, hogy nem tett semmit? Aki harcolt, az az eredményeivel, tetteivel, alkotásaival állt a haladás, az emberiség szolgálatába, nem igaz? A fiú elbizonytalanodott. A kérdésekre nem tudott válaszolni. Ismeretei felszínesek még, most is nehezen fogja föl az összefüggéseket S hogy kijusson a »csávából«, hirtelen átváltott: — Igaz, hogy az előző társadalomban az számított haladó embernek, aki a tőkés hatalom meg az uralkodó osztály ellen küzdött. De azért ma sincs minden rendben nálunk ... — Igazad van — mondta az igazgató. S olyan atyai beszélgetéssé mélyült ez a találkozás, hogy igazán örömmel gondolok vissza rá. Először termésaetesien a hatalom jellegéről, tartalmáról volt szó, arról, hogy nincs hatalom általában, s hogy hatalom nélkül nincs rend, és rend nélkül nincs élet. Azután elismerés hangzott. Mert valóban »jó, hogy nyitott szemmel jársz, hogy észreveszed a mai fonákságokat, ha felszínesen ítélsz is néha. De ha észrevetted a hibát, semmittevéssel akarsz válaszolni rá? Nem az lenne a helyes, ha a saját dolgaidat tennéd rendbe először? Ha jól dolgoznál, tanulnál az osztályban; úgy hogy ha majd a felnőtt társadalom tagja leszel, a mai hibák ne ismétlődhessenek? És ha te a rend ellen lázadsz, milyen jogon követelsz rendet? Nem veszed észre, hogy ellentmondás van gondolataid és a magatartásod között?« Láthatóan elbizonytalanodott, mintha egy kicsit szégyell- te volna magát. De nem az »igazgatói tekintély« hatására. Tulajdonképpen kátyúba jutott kialakulatlan »elméleteivel«, de még nem zárult le a beszélgetés. A fiú érettségi előtt áll, gyengén tanult, és nem tudni még: veszi-e az akadályt. A jövő azonban már nem közömbös a számára. Most ipari pályára készül, figyeljék csak a terveit. — Ha leérettségizem, katona leszek. Kihasználom az időt, és jól megtanulom a történelmet meg az irodalmat; jogi pályára akarok menni. — Bíráskodni akarsz masok fölött? Te leszel a rend, az igazság szószólója, aki nem szereted a rendet? — Nem bíró leszek, hanem ügyész. Ha jól tudom, az mindenek fölött áll. — És mondd csak, nincs ellentmondás a te mai életed, a hatalomról vallott nézeted és a között, hogy a hatalmat akarod képviselni? — Igaza van, igazgató úr. Van ebben ellentmondás, én is gondoltam rá. De ez azért van, mert még fiatal vagyok. Majd adrUmra megkomolyodok, és másképpen fogom látni az életet. E nnyit a beszélgetés részleteiről: A fiú két és fél órát ült az igazgatói irodában; nem feszengett, egészen jót érezte magát. Városi gyerek. Estámkint rója az utcákat, bekukkant a szórakozóhelyekre, szólamaival átmeneti tekintélyt kovácsol. Voltaképpen rettenetesen egyedül van. Szülei elváltak. De ha együtt lennének is, gondolják el: hány tizennyolc évesre kellene gyakran két és fél órákat szánnunk, Iránnyal kellene rendszeresen beszélgetnünk, felnőttnek tekintve őket. Ki veszi észre, hogy sokszor mi húzódik meg azokban az okos, értelmes fejekben? És miiért csak akkor vesszük észre, ha baj van velük? Ha most óriási tömeg állna egy téren: húszezer fiatal az egyik, és húszezer felnőtt a másik oldalon, azt kérdezném: Tessék mondáim, nem kellene jobban közelednünk; aagaaisftozs? S, X Jajoftri Bála