Somogyi Néplap, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-03 / 101. szám

Saáz éve született Hevesi Sándor Hasrwaték és tanulság: Élt Pesten egy nagyon [ intelligens, de gondozatlan külsejű, raccsoló beszédű, de rendid vul értelmes gondoäko- dású fiatalember, akinek a zsebét mindig degeszre tömték a könyveik. Ha item magyará­zott, akikor olvasott; ha evett, akkor is olvasott, s ha átment a járdán olyan mélyen gon­dolkodott, hogy az arrajárók féltettek a slampos külsejű férfit, hátha elgázolja valami. Néhán.yan talán nem is bán­ták volna: az a fiatalember ugyanis kritikus volt, s Hevesi Sándornak hívták .»Jellemzé­sét« pedig Csathó Kálmán szellemes, szép könyvéből tud­juk, Ilyennek láttam őket címmel arckép albumot nyúj­tott át 1957-ben, a régi Nem­zeti Színház nagy alakjairól. Hevesiről is. Nem irodalomtör­ténészi hűvösséggel, hanem emberi melegséggel rajzolva elénk a slampos színházi pró­fétát, akit enélkül mi, mai nemzedékek talán hajlamosak lennénk glorifikátni. Pedig nem illik rá, biztosan félre- csúszna az is rajta. Nagy üdv­rivalgás, patetikus pózok sem illenek a Hevesi-emlékezés- heiz: hiszen minden amit tett a színház természetessége ér­dekében tette, őszintesége ér­dekében. Írják, hogy egy szép. szőke színésznőt nagyon félénken, bevallatlanul szeretett. A szín­házait azonban mohón, beval­lottan — mindennap bevallot­tan — imádta. És ez az egész Iája címmel jelent meg, 1965- ban pedig Az előadás, a szín­játszás, a rendezés művészete. Azt hiszem, ez a szakmában tankönyvként használandó, vagy ha úgy nem is: olvasó­könyvként bizonyosain. A kri­tikus — esztétából rendező lett, és jó rendező, mert eszté­ta és kritikus is maradt. Pedig ráadásul darabokat is irt; bát­ran vitte vásárra a bőrét — ahogy Schöpflin írja — minta­szerű építkezésű drámákkal. Néhány elfeledett címet idéz­zünk fel: Császár és komédiás, Elzevir, A bűvészinas. Adaptált is, Jókait például. Móriczot nagy erővel vitte színje; nem félt' felfedezni ha­zai kortársakat, színészeket, és vállalta a kísérletezést is, á Thália Társaság élén. Vakító reflektor volt ez a Nemzni Színház, Paulay hagyatékát végleg feliélő langyos, álmos, klaeszikus-szaváló világa mel­lett. Pedig ha valaki értett a klasszikusokhoz, ő igen! Sha­kespeare, Moliére, Madách re­mek előadásai keltek életre rendezésében, és ami fő: siker volt, kassza töltő siker is. Éz így csaik jelzés természetesen, de végiggondolva az utat, a munkásságot a kritikától a kí­sérleti színházig, aztán a Nem­zetiig, nagyon tanulságos le­het A mai színháznak elsősor­ban. pélő. hogy a klasszikus­nak kijáró megszokott tiszte­let mégis csak körbefonja , és letompítja a munkásság izgal­mát. Sokat beszélnek Reón­[ nyokig. *>... a tragédiában az , a nagyszerű játék, mellyel a ! régi nagyok ragadták el koruk közönségét, üres szavalássá fa­jult, melyből kiszállt a lélek forrósága és közvetlensége . . . a magánszámszerű üres szava­lásokat meg kell hát tölteni emberi érzéssel...« — mond­ja Hevesi, és beszél Shakes- peare-felfogásáról Londonban j is. Shakespeare földjén. Na- gyonis rokon gondolat ez Sztanyiszlavszkijéval: a klasz- szikusok nem tálcán nyújtott gyémántok, azokért többet kell verítékezni, mint a színpadi szabályokat szem előtt tartó szakmai recept szerint össze- fércelt társalgási színművecs- kéért. Még azt is okvetlenül meg kell említeni, hogy operát is rendezett, sőt Mozartról írt könyvet. Utána lett a Nemze­tiben főrendező. majd igaz­gató. Aztán kibuktatták. De csak a Nemzetiből. Utána még megrendezte a Ma svai' Szín­házban III. Richárdot is. meg a Néma leventét is. Megne­velte a színészeket is. Amit vele kapcsolatban a megemlékező cikk kerete ben el szeretnék mondani, az. hogy 1873. május 3-án született Nagykanizsán. Itt kezdődik most egy nagyszabású emlék- ünnepség ez alkalomból, a jö­vő hét elején. Ami bizonyosan kiderül itt is: van ebben az életműben, anekdotákkal és ma már visszaidézhetetlenül nagyszerű előadásokkal kísért munkásságban valami okvetle­nül visszaidézhető, okvetlenül megszívlelendő és tanulságos. És — hiszem — követhető is. Tröszt Tibor hagyaték! Ebbe belefér a több tanulmánykötet: melyből to­ronyként emelkedik ki A szín­játszás művészete, a Dráma és színpad, Az előadás művésze­te. Még sokan kézbe vehetik az 1901-ben összegyűjtött ta­nulmányait: A drámaírás isko­| hardtról Sztanyiszlavszkijról j — ő is sokat beszélt róluk, is- j mertette őket —. pedig jó len- [ ne megvallani, visszahallgatni ( ennek az életműnek a nagy I párbeszédeit: a tollíenekedés- l tői egészen a rendezőpélda­Ismerjük meg városunk környékét! Gyertyános-erdő Sok kirándulót vonzott ez a vidék az 1930-as évek kö­zepén. mikor a vitorlázó- sportrepülők jól használható, szép repülőteret s hangárt építettek a kislaki malomtól nyugatra levő dombon. Gyer­mekéveink vágyálma volt, hogy vasárnaponként már délelőtt fölkereshessük a yi- torlázókat. és gyönyörködjünk abban. mUyen kecsesen szök­kennek magasba a karcsú gé­pek. Ennek a régi élménynek csak a nevét jelzi az a térkép, mely a mai kórházi célgazda­ság melletti magaslatot Han­gár-dombnak tünteti fel né­melyik régi térkép még oda- teve mellé, hogy vitorlázó­repülőtér ... Kényelmes sétával tehetjük meg ezt az utat a Bartók Bé­la utcán és a Géza-utcán át a Kapós-hegyre. Visszatekintve a kapos-hegvi kápolnától, olyan városkép tárul elénk, melynek megnézését elmulasztani nem szabad. Sokan mondják, hogy Kaposvár szép fekvésű város. Azt tudja ezt igazan, aki már | látta a város környéki dom­bok valamelyikétől varosun­kat. A kápolna környékén elké­szült már a donneri vízito­rony alapja. Utunkat a piros színű lufristaösvényen folytat­juk. Sokan azt hiszik, hogy ezek a völgyek »szerény kis ár- kocskák«. Mindazoknak, akik- j nek ilyen véleményük van, | ékes cáfolatot ad a Gyertyá­nos-erdő. Aki még nem mász- ta meg ezeket a domboldala­kat, az nem tudja, hogy mennyire igaz az a természet­járó-mondás, hogy »szép a völgy, de a legszebb kilátás a dombgerincről van, ha oda fel is jutottál.« Kapaszkodni kell az út némely szakaszán, míg lassan tágulni kezd a szur­dok. vízcsobogás hallatszik, és elénk tárul a Négy testvér­forrás terméskőbe foglalt négy vízkifolyója. Még csaknem 30 forrást rejt magában az erdő. Ütünk követi a patak vona*- lát. erdőiszegélyre, tisztásra érünk. Alpesi típusú, szép épü­let áll a téren, a Kapos Tu­rista Sporlegyes-ület első, kul­csos turistaháza. Egy kis nekirugaszkodás, s máris fenn vagyunk a Hangár- 1 dombon. A domboldalon né- ! hány öreg fenyő tanúskodik csak arról, hogy itt bizony a negyvenes években sok szép példány állt még belőlük. A háború végén szinte kiirtot­ták a Gyertyános-erdőt, a mai fiatal faállomány a régi erdő helyén sarjadt. Kaposvár második parker­deje épül a gyertyános völ­gyek között. Azt hiszem, a legkedvesebb az a tó lesz, melynek leendő vízszegélyén már eltűptek a fák. A kanyar­gós vonalú tó sok csónakázó részére ad majd kedvenc idő­töltést. Sok összefogásra van még szükség, hogy ez létre­jöjjön. ötvenhektáros erdő ez a szép kirándulóhely. Ha elké­szül minden parkerdei léte­sítménye. akikor fölverhetik az első úttörősátrakat is. Beneze József, a Kapos Turista Sportegyesület elnöke a Amália nagyestélyijé­re nézett, mindig he- ringszagának érezte magát. »Fekete selyem orgo­na nagyestélyi ruha. hosszú ujjal, romantikus kivágással. A ruhát a kivágás körül, az ujjún és a szoknya alján szé­les fodor díszíti. A derékvo­nalra halvány rózsaszín, nagy művirág tűzendő« — a di­vatlapok tucatjával untatják ilyesmikkel az olvasókat. Ka­tó tapasztalatból tudta ezt, mégis, amikor Amáliára né­zett, heringszagúnak érezte magát. Még abban is volt va­lami könnyed, ahogy a pár- nás vállak túlforrt tejként ki­ömlöttek Amália ruhájának peremére. A keze mintha nem is testrésze, inkább valami elefántcsont-kiegészítője lett volna a toalettnek Amália nem használta — viselte! Vajon hová tűntek Amália hómező arcáról az idő sítalp­nyomai? Hiába tűnődött ezen Kató. Úgy festek mellette, mintha könyörületből a bejá­rónőt hozta volna magával In színházba! Kató feszengett mogyoróbarna kosztümjében, a legszívesebben még a csip­keblúzon villogó ezüstlepkét is leszaggattd volna. Ha Amá­liára nézett, idétlennek érez­te magát. A harisnyatartó anakondaként ölelte körül a derekát, s a hasában görcsök éledtek. önsajnálat és nyugtalanság vegyült benne bosszankodás- sá. Szeretik a Rockefellert játszani — gondolta Amáliá- ékról. Elnyomta az indulat hirte­len magasra csapó lángját, és kényszerítette magát, hogy a színpadon történőkre figyel­jen. De orrába már bevette magát a hering nehéz szaga. Soha életében nem is. látott még heringet. Hej »naszasz- szony«, de elegáns vagy mel­lettem! Össgemosolyogtak. Páholyok egymáshoz tapadó sejtsora. A színpad kandalló- nyílásnyi izzó pokla. Helga a páholy teazöld félhomályában odacsúsztatta Gábornak a lát­csövet. Gukker-kaméleon volt; ha összecsukták, ciga­rettatárcának álcázta magát. Made in Japan. A hátuk mö­gött Amália köhögés gézébe pólyálta horkantását, amikor Helga összehajolt Gáborral. Kézből kézbe bujdosott a látcső, majd megpihent a pá­holy mellvédjén. No, most legalább nem kell az anyós je­lölt nek köhécselnie — gon­dolta Gabor kis bosszúság­gal. Az összefolyó vöröset dísz­letelemekké rakta össze a sze­me. Commedia deli’ arte. Jelmezes, vendéghajas férfiak sokasodtak a dózse palotájá­nál. Kavarogtak, feeserésztek. Volt valami időtlen az egész jelenetben. Mintha Gábor már Majális a Cseri parkban A felvonulás után sem csen- [ desedet-t ei a város, s alig egy i óra múlva már végeláthatat­lan sorokban kanyargott-özör- lött a tömeg kifelé a város­ból. A Volán autóbuszai több mint tízezer embert szállítot­tak a Cseri parkba, ahol a centenárium tiszteletére bőví­tették a területet. Évente egyszer május 1-én szinte megrázkódik a város. Délelőtt léptektől dübörög a föld. a délután pedig a szóra­kozásé. a gondtalan — sokszor gyermekien önfeledt — játéké. A parkban már türelmetlenül várakoztak a ringlispilek, cél- ! lövöldék, ördögkerekek, mézes, kalácsos bódék; áruikat kínál- gatták a bazárosok, és csakha- j mar megtelt a kerthelyiség is. A szabadtéri színpadon el­sőnek a gyermekeknek rendez­tek vidám, mulattató műsort. Nagy sikere volt az úttörő­fúvószenekarnak és méltó si­kere volt a Latinea Sándor Megyei Művelődési Központ gyermekszínpadának. Hatal­mas tömeg ágaskodott a szín­pad körül, és az apróságok I talán késő délutánig élvezték 1 volna a jól szerkesztett, ka- í cagbató műsort. Közben ajándékot is »kel- j i lett« vásárolni, addig, amígj ’ valamelyik együttes színpadra | i lépett. S néhány kicsi a tömé- ! gén keresztül csörtetve az ajándékbolt elé vonszolta a i papát... — Tessék parancsolni luft- | I balont. léggömböt! • »Lucit« \ tessék! Neon drága, négy forint j az egész, a kicsinek legalább, • j meg egyet emlékbe! — így egy j kacifántosán öltözött fiú, a,j bazár előtt. Mindjárt elő is kap egyet, forgatja, nyújto­gatja, aztán amikor látja, j i pusztába kiáltott szavak csak j j előre betanult mondatai, el- j hallgat, és keze fejével letörli izzadó homlokát. De csakha­mar új vendég érkezik. Ugyanez a szöveg — egyetlen I »a«-betű sem hiányzik —, s J csak darálja, darálja. És ez I (esetben igazi vevőre talált: a j családfő hármat is kér, két ( } gyereknek, meg egyet — ahogy j mondta — emlékbe. Kettőt ( azon nyomban felfújhat, a harmadikat a zsebébe súly- I-1 .veszti. egy tucat középkori vígjáték­ban látta volna az egymásért epekedő szerelmeseket, az egymásra hasonlító szolgákat, a mefisztópofájú intrikusokat. Unottan nyúlt a látcsőért. Akkor történt a baj. Kezével véletlenül lesodorta a távcsö­vet a párkányról. A szégyen radioaktív ha­muja hullt benne. Ezek azt hiszik, hogy szándékosan ... Evakuáltak belőle az ártat­lanságát bizonyító józan ér­vek. A mama még csak hin­ne nekem, de Helga anyja . .,! Nem elég, hogy szegény roko­noknak nézünk ki mellettük a mamával, most még ez is! Csrrrrr! Valaki hísztériku- \ san felvíjjogott a földszinten. Pisszegtek. Amália hangfogó I nélküli horkantása, Helga bosszús fintora. Különben roppant udvaria­san viselkedtek még hazafelé is. Ki a megmondhatója an- \ nak, hogy miért bomlott fel a i jegyesség két hét múlva még­is? Lcako L*umlé , — Tizennégy forint az egész! — kurjantja a fiú. és már nyújtja is a kezét. Az apa csodálkozására azonban vála­szolnia kell: — Ha én fújom, öt forint. Ha maga, csak akkor négy.. . Osztatlan sikert aratott mű­sorával Bambi, Bimbi és Bumbi, a három bohóc is. A rendezők gondoskodtak a felnőttek szórakoztatásáról is. Sokan nézték végig a BM Táncegyüttesének műsorát és i kiválóan szerepelt a Somogy Táncegyüttes is. Fellépett a kadarkúti cigányegyüttes meg Ruzsinszky László és Csuka Katalin népdalénekesek. Jó kedvben, jó hangulatban nem volt hiány. Cigányzene- kar húzta a talpalávalót a kerthelyiségben. S akik rögtön a felvonulás után kijöttek már a Cseri parkba, valamelyik talponállóban ebédelhettek. Sörös- és borosüvegek egy­más hegyén-hátán az asztalo­kon. Négy óra felé már elvét­ve lehetett vásárolni narancs­lével; hamar elfogyott a cola és a citromlé is. Nagy szó volt az aprópénz; mindenki százas­sal vagy ötvenessel akart fi­zetni. s néhány árus előtt már akkorára nőtt a 6or, minit a legsikeresebb filméi őadásodi- nál a mozi pénz tárak előtt. Nagy volt a lelkesedés a céllövöldék előtt is. Néhány ti­zenéves kezéből úgy kellett lói— álmodni a puskát; még mindig lőni szerettek volna. Száguld az ördöghinfa, pörög a ringlispil, bokáig ér a por, fullasztó a meleg, és sokszor elviselhetetlen a lemezjátszók hangka valkád ja. Késő délután a fiatalok vet­ték át az »irányító szerepet«: megszólaltak a gitárosok, az erősítők és hangfalak ..egymás­sal versengtek, s gyors ritmu­sú számok követték egymást. A Villamossági Gyár beat- együttese szórakoztatta az egy­begyűlteket, a hivatalos prog­ram szerint nyolc óráig. De még késő este is sokan ünne­peltek, köszöntve a májust, es tíz órakor — kicsit fáradtan — indultak vissza a városba. Bohrig Gábor A centenárium jegyében Ferencvárosi és kaposvári muzsikusok A MÚLT HÉT VÉGÉN bu­dapasti vendégeket fogadott a kaposvári zeneiskola: a test­vérkerület zenészei és tanárai három napot töltöttek Kapos­váron. A találkozó első nap­ján a zeneiskolák növendékei adtak közös koncertet. A hangverseny előtt a IX. kerü­let ifjú »művészeit« Csuka Katalin köszöntötte, és át­nyújtotta nekik a kaposváriak kedves ajándékát: egy, a vá­rosunkat bemutató miniatűr könyvet és a centenáriumi emlék jelvényt. A növendékek hangversenye jól sikerült. Bizonyította mind a ferencvárosi, mind a kaposvári gyerekek, magas fokú zenei felkészültségét. A második estén a zeneis­kola tanárai léptek pódiumra. A koncert előtt Merényi György köszöntötte a ferenc­városi művészeket, és cente­náriumi emlékplakettel adott át Láng Etelka igazgatónak. A kaposvári zeneiskolát Ber- náth Magdolna. Csupor Lász­ló, Horváth László, Kardos Kálmán es Pallós László kép­viselte a koncerten; a tőlük megszokott magas színvonalú előadással méltán arattak si­kert. A hangverseny második fe­lében a IX. kerület művészeit hallhattuk. Beethoven F-dúr — hegedűre és zongorára írt — szonátáját Balázs János és Láng Etelka szólaltatta meg. Kovács János Weber fagott- versenyét mutatta be. majd Glier nagybőgőre komponált tarantellája következett Szent­irmai Antal előadásában. Dohnányi Harangok című mű­vét zongorán Lajos Judit, De­bussy Syrinxét fuvolán Kár­mán Júlia adta elő. A hang­verseny befejező számaként három Kodály-zongoramű hangzott el Barna Zoltán elő - adásai*». Elismeréssel kell szólnunk a ferencvárosi művészek magas technikai tudásáról és muzi­kalitásáról. A lelkes közönség vastapssal jutalmazta a fővá­rosi művészek produkcióit. A koncert után Láng Etel­kától rövid tájékoztatást kap­tunk a ferencvárosi zeneisko­láról. Az igazgatónő elmond­ta, hogy több mint húsz esz­tendős a zeneiskolájuk és 840 gyermeket tanítanak. Zeneis­kolájuk növendékeinek kiváló vonószenekara van, tanáraik a Táncsics Mihály Fiúnevelő Intézetben fúvószenekart szer­veztek, Megtudtuk, hogy a IX. kerületi zeneiskola taná­rainak és a tanulóinak éven­ként visszatérő rendezvénye a ferencvárosi zenei hetek, melynek programjában nö­vendék- és tanári hangverse­nyek kapnak helyet. Az 1973. évi műsorban, amelv május 7-én kezdődik, a kaposvári művészek és növendékeik is szerepelnek. A KAPOSVÁRI növendék- hangversenyről Láng Etelka elmondta, hogy rendkívüli módon megnyerte tetszésüket városunk zeneiskolásainak magabiztossága, amelyet az igazgatónő az igen alapos ze­nei felkészítésnek tulajdoní­tott. A kaposvári művészek szerepléséről is el ismerőén nyilatkozott, s kiemelte azt az áldozatos munkát, melyet a tanárok a tanítási órákon túl a társas muzsikálás megsze­rettetéséért végeznek. A találkozó harmadik nap­ján budapesti vendegeink a zeneiskolai tanárok óráit lá­togatták meg. s a mielőbbi viszontlátás reményében bú­csúztak el kaposvári kollé­gáiktól . Gulyás József Somogyi Néplap!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom