Somogyi Néplap, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-06 / 104. szám

Szilárd A feoTtMiMmiKták'fcai szem­ben alapvető követel­mény, hogy legyenek leirtesek mindazoktól a hi­úiktól, amelyek ellen küzdeni ötelességülk. Erre a jelenlegi örülmén yeink között nagyon lőszerű kötelességre ismétel- =n figyelmeztetett a Központi iizottság múlt év novemberi llásfoglalása. A párt tagjai nem élnek éL- kgetelten, nem zárkózhatnak e vtalamüéle mindentől el- art és védett lombitóba. A drsadalomlban mutatkozó ne- atrv jelenségek Őket is érin- iik, rájiuk is hatnak. így hat­lak rájuk azok a »kísértések« s, amelyek a könnyű pénz- zerzésre, s ennek nyomán a íiunkahelyi kötelességek el­hanyagolására csábítanak. Ha edssmgeteltinek tűnSk is a naga nemében, figyelmeztető íz az eset, amely egyik üze-» nünikben történt Egy 4ö-ös lártrtag, munkásból lett, tech- lológjus azzal a kéréssel állt elettesei elé, hogy másodál- ást szeretne vállalni. Két yermekére, szűkös anyagi uszonyaira hivatkozott. A íozzájárulást megkapta. Nem okkal ezután alaipszervezeti itkáratol kérte: másfél évre nentsék fel minden párbmeg- űzatása. még a pártoktatás- >an .való részvétéi alól is, nert másodállása miatt kep­eien pártmunkat végezni, ta­:9T hagyomány újraéledése Erdők napja Az urbanizáció, a falvak vá- ■osiasodasa. a rohamosan fej­ődé rteohn&a a ma emberet rrnicürtkabb elszakítja a tea- neszettöl. Állapjainkban mind­abban előterbe ikerül a kor- lyezetvedeimi mozgalom, a uvnJiaált ember természetes edekezese a környezet szeny- lyezödése, a zajártalom és a sufoitsag okozta idegbamtaá- nak ellen. Minden egeszseges ítóiküle- ű emberben' osztonoe vonaó- iás él a természet: az erdőik iái, a mezők viragaa, a retek ide zöldje, a csobogó patakok is fonások után. Valameny- lyiünk legszebb gyermekkori anlókei közt megtalálhatjuk íz iskolán kirándulások ked­ves élményéit. Bégi hagyo­mány volt, hogy műiden ta- /asszai, a madarak es iák nap­ián az "fkoiláik kirándulást rendeztek, és ünnepelték az ébredő, ötökké megújuló ter­mészetét. erkölcsi nütai. Az enyhén szólva fur­csa kéréshez természetesen nem járultak hozzá Az illető párttag antihumani zrnust em­legetett, régi érdemeire hivat­kozott És arra: ha más meg­teheti, hogy másodállással biztosít magának jobb kerese­ti viszonyokat, ő miért ne te­hetné meg, s ha megteszi, de nem mentik fel a pártmunka alól, hátrányba kerül a pár- tonkívüliekkel szemben. Aligha szükséges bizonygat­ni, mennyire ellentétes az ilyen felfogás {jártunk alap­vető elveivel, szervezeti sza­bályzatával. Hiszen a párt­munka végzése, a pártmegbí­zatások teljesítése, a tanulás — szervezeti szabályzatban előírt kötelesség, s ez alól fölmentésit csak rendkívüli esetben, például betegség ese­tén lehet adni, de semmi esetre sem akkor, amikor va­laki az így felszabadult időt pénzszerzésre akarja felhasz- S nálni. Ezért elfogadhatatlan, ha a társadalmunkban tapasz­talható kispolgári jelenségek egyes párttagokra úgy hatnak, hogy a szocialista társadalom emberére kötelező normák, j sőt a párttagsággal együttjáró 1 kötelező fegyelem lazítására csábítják őket. R égen tül vagyunk azon, hogy a párttagság va­lamiféle előnyt jelent­sen anyagiakban, pozicióbeli »kavartsa gokban«. De nem engedjük meg azt sem, hogy hátrány legyen párttagnak lenni, hogy a kommunistákra kötelező szerénység aszkétiz- must jelentsen, vagy a több- í letterhek vállalása az ideg­szanatóriumba kényszerítsen bárkit is. Ám hogyan lehetne egyetérteni azzal, aki a »hát- I rányt« úgy értelmezi, mint az előbb említett üzem egy má- : sík dolgozója, aki így érvelt: -Én ugyanabban, a munkakör­ben ugyanannyit keresek, mint párton kívüli kollégám. De én hátrányban vagyok, mert 120 | forint tagdíjat kéE fizetnem havonta«. Akiben elhatalma­sodik az ilyen gondolkodás- , mód, az elöbb-utóbb forintban i kezdi mérni az ügy iránti el­kötelezettséget, az eszme szol­gálatát, összeadassal-krvonás- sal döntve ed, megéri-e szá- ; mára. Egyeseknél ez a felfogás oda vezet, hogy szinte »-áldozate nak« tekintik magukat, akik íme, »kikaparják a gesztenyét a fűzből másoknak«, j E szemléletből takad a meg nem értése annak, hogy a kommunisták — amióta csak talajon kommunisták léteznek — mindig is az egész osztály, az egész nép, az egész emberiség sorsának jobibátételére vállal­koztak. Ez mindig is,kötele­zettséget, áldozatot, többlet­munkát jelentett és jelent ma is. Hogyan nevezhetnénk kommunisitának azt, aki nem hajlandó vállalni a közösség javára végzendő többletmun­kát, az esetleges áldozatokat? A szervezeti szabályzaton túl — és ezzel együtt — a párt eszméi, programja, politikája köteleznek erre, s aki ezt kép­telen vagy nem hajlandó vál­lalni, annak aligha lehet he­lye a pártban. Sok pártszervezetben a múlt év végén a vezetőség tagjai beszélgetést folytattak a kommunistákkal. Ennek során több párttagnak vetették föl: nem tenné-e jobban, ha kilépne a pártból? Olyan párttagokról van szó, akik elhanyagolták pártmegbízatásaikajt, a tagdíj­fizetést, vagy nem jártak el még a taggyűlésekre sem. Van­nak közöttük olyanok is, akik­nél a mulasztások oka éppen az előbb említett: a több, a magasabb jövedelemiért foly­tatott hajsza. Ez vitte el őket alapvető kötelezettségeik elha­nyagolásáig. Érdemes fölfigyelni arra, hogy a megkérdezettek több­sége kérte, hadd maradhasson a párt tagja, kapjon még al­kalmat, lehetőséget a bizo- nyításra, 'hibái jóvátételére, mulasztásai pótlására. íme, ilyen hasznosak az ilyen »-lel- kiismeretébresztők«. S mutat­ja ez azt is, hogy e feladat jellegénél fogva elsősorban az alapszervezetekre hátul, hi­■ szén hol ismerik, látják leg- I jobban az egyes párttagok | munkáját, magatartását, élet- j vitelét, életfelfogását, ha nem | az alapszervezetekben. Men­tessé tenni a párttagokat [ mindazoktól a hibáktól, ame- j lyek ellen küzdeni kommunis­ta kötelességük — ez elsősor­ban alapszervezeti feladat. E gyes esetekben azzal ■kell kezdeni, hogy a ■ szervezeti szabályzat­ban foglalt alapvető köteles­ségekre figyelmeztetünk. De még fontosabb bizonyos alap­elvek állandó, következetes hirdetése, megkövetelése. An­nak tudatosítása, hogy a sze­rénység, a többletmunka, az áldozatvállalás nem elavult követelmény a szocialista em­berrel és még inkább a kom- j munistákkal szemben. Hiszen S csak ez biztosít számukra szi- ! Lárd erkölcsi talajt, most is és ‘ a jövőben is. T Az Országos Erdésaefti Ugyesület, az Erdészeti Tudo­mányos Intézet ■ főigazgatója, valamint az Erdő című lap főszerkesztője kezdeményezé­sére ismét életre hívjuk ezt a szép hagyamáüyt erdők napja léven. A javaslat szélesebb kö­rű társadalmi porgramot ad az erdő, az erdei munka, az srdészetben dolgozók megbe- csülésének fokozására. Példá­nak állítja a Szovjetuniót, ahol •első szintű állami határozatok adnak szervezett keretet az ilyen társadalmi megmozdulá­soknak. Lenin már 1919-ban így írt: -A természetvédelemnek az egész köztársaság szempontjá­ból fontossága van. Ennek rendkívüli jelentőséget tulaj­donítok.« Az erdőjárás célja tehát az esztétikai benyomásokban bő­velkedő, egészséges és termé­szetes testmozgás mellett az is, iiogy aki megszereti az erdőt, az védeni és kímélni fogja an­nak növény- és állatvilágát, becsüli és támogatja az erdész, erdei dolgozók munkáját. A már említett javaslatte­vők elgondolása szerint a tan­év végi hajrá előtt (lehetőleg májusban) az általános és kö­zépiskolák tanulói a lakóhe- .yükhöz közel eső erdőkben tegyenek kirándulást. Fontos, hogy a kirándulás minél sza­badabb, közvetlen hangulatú legyen. Az erdő önmagában is elég ahhoz, hogy szín-, fény- és formavilágával mély és ma­radandó hatást gyakoroljon. A kirándulóhelyek kiválasz­tásában segítünk igény esetén szakképzett kísérőt adunk. A vidéki iskolák a körzetükhöz legközelebb fekvő erdészetein­ket, a kaposvári iskolák pedig az erdőgazdaságokat keressék föl igényeikkel. Dr. Tarján Lászlóné tájrendezési és közjóléti erdő­gazdálkodási osztályvezető. A kaposvári vetőmagboltban Rózner József, az áfész bolt­vezetője: — Fennállásunk óta a legnagyobb forgalmat értük el az idén a tavaszi szezonban. Négy hónap alatt több mint 2,5 millió forint értékben ad­tunk el kerti, virág- és gaz­dasági magvakat — ezekből 1000—1500 fajta volt raktáron —, valamint műtrágyát és nö­vényvédő szereket. Vélemé­nyünk szerint az igényeket 90 százalékban sikerült kielégíte­ni. Január közepétől április 25-ig tartott a csúcs. Ekkor napi 500—800 vevőt is kiszol­gáltunk. Ma már csendesebbek a napok. Mosit 11 óra van, és »csak« a 350. vevőt szolgáltuk ki. A magellátás folyamatos volt. Igaz, előfordult, hogy né­hány napig hiányzott a sárga­répa-, a petrezselyem- vagy más mag az üzletből, de pótlá­sáról gondoskodtunk. Volt, mi­kor hetenként kétszer is jár­tunk Budapesten. Annak örü­lök, hogy a fontos gazdasági magokból ritkán volt hiány. Ma is jó az ellátás lucerna-, vöröshere-, köles-, muhar- és takarmányrépa-mambói. A Ve­tőmagellátó Vállalat megkü­lönböztetett figyelmességgel szolgált ki miniket, ezt vevőink is érezhették. Műtrágyából ja­nuárban és februárban Bajno6 fennakadás volt Nem hibáz­tatjuk az AKGROKER-t, meat ha nekik volt, kaptunk mi is. Figyelembe véve a jót és a rosszat, úgy gondoljuk, ha ja-. esetben vizsgáztunk a tavaszi vetőmagellátásból. A gyümölcsfacsemete- telepen Nyülassy Viktor telepvezető: — A gyümolcsfacsemetét a Szikrai Állami Gazdaság bor- bási faiskolájától kapta az áfész, bizományi szerződések alapján. A szőlőoltványokat több helyről szereztük be. Ró­zsatőből keveset kaptunk. Az őszi és a tavaszi szezonban ösz- szesen félmillió forintot for­galmaztunk. Hozzávetőlegesen 21 000 gyümölcsfacsemetét ad­tunk el 380 ezer forint, és 14 200 szőlőoltványt — a leg­több olaszrizlmg volt — 180 ezer forint értékben. Mi évek óta a borbási faiskolától kap­juk a csemetét. Azt tapasztal­juk, hogy vevőink visszatér­nek, tehát elégedettek. Többsé­gük somogyi, Kaposvár és Ba­laton környéki, de jöttek hoz­zánk Győrből és mint érdekes^ séget említem, egy vevő a Sza­bolcs megyei Tyúkodról jött — az alma hazájából —, és tő­lünk vitt almafacsemetét. Ami az ellátást illeti, a sláger a kajszibarack és meggy volt. Nem kellett visszautasítani egyetlen vásárlót sem. Viszont sokan mentek el üres kézzel azok közül, akik őszibarack­vagy almafacsemetét akartaik venni. Most olyan információt kap­tunk a Szikrai Állami Gazda­ságtól, hogy az ősszel javul az Állttá g, 0. z. Két vélemény Szezon után lesre nem is, de jóra minden „Tanítása mindenható erejű, mert igaz44 Marx Károly-emlékülés az Oktatási Igazgatóságon Lelkemet mi ragadja Nem szemlélhetem tunyán, Nem élhetek megnyugodva, Tétlenül és ostobán. Marx Károly Érzelmek cí­mű versében így fogalmazta meg élete célját, értelmét, az emberiség sorsa, jövője iránti felelősségérzetét. Ezt a legma­gasabb szintű közösségi gon­dolkodást példázza egész elmé­leti munkássága, forradalmi magatartása is. Erre a gazdag életműre emlékeztek tegnap az Oktaktási Igazgatóságon a nagy gondolkodó, a proletariá­tus történelmi szerepének megfogalmazója, a munkás- mozgalom atyja születésének százötvenedik évfordulóján rendezett emlékünnepségeken. Az ünnepi előadássorozaton dr. Nagy Lajos igazgató kö­Megkezdődött a ballagás Tegnap megkezdődött, és a jövő hét elején folytatódik a megye középiskoláiban a bal­lagás. Búcsúznak a diákok az iskoláktól, felvirágozott tan­termek verik vissza a balla­g<5k éneikét, szülők, rokonok, barátok köszöntik ajándékkal, virággal a búcsúzó negyedike­seket. Képünk a kaposvári Móricz Zsigmond Mezőgazda­sági Szakközépiskola 'ballagá­sán készült. szöntötte a részvevőket, min­denekelőtt az elnökségben he­lyet foglaló Bíró Gyulát, a megyei pártbizottság titkárát, Honfi Istvánt és Tanai Imrét, a megyei pártbizottság osz­tályvezetőit. Ezután Marx Károly idézett versét Benke Zsuzsanna, a tanítóképző intézet hallgatója mondta el. A főreferátumot dr. Szerényt János, az SZMT titkára tar­totta Marx tanításainak jelen­tősége és életereje korunk szá­mára címmel. Az előadó a marxi életmű egészéből első­sorban azokat a mozzanatokat ragadta ki, melyek a forradal­mi elmélet gyakorlattá válását bizonyítják. Többek között rá­mutatott: Marx Károly legna­gyobb jelentősége abban van, hogy a tudományos szocializ­must összekapcsolta a munkás- mozgalommal; fölismerte, hogy a haladó társadalomel­méletet csak haladó osztály tudja elfogadni és megvalósí­tani. Ez az osztály pedig csak a. munkásosztály lehetett és le­het ma is. Marx azáltal, hogy a munkásosztályban fölfedez­te az egész addigi kultúra, az egész emberi civilizáció örökö­sét és hordozóját, továbbá az ember alkotó munkája elide- genütésének gyökereit, a dia­lektika törvényeit, lerakta az alapját annak a tanításnak, amely egy egész történelmi korszak mozgását fejezi ki. E korszak a kapitalizmus ellem harccal kezdődik, amely le­zárja az emberiség előtörténe­tét, s a szocializmus és a kom­munizmus építésével, vagyis az emberiség igazi történetének kezdetével, a mi jelenlegi har­cos korunkkal folytatódik. Dr. Szerényi János előadása után korreferátumok hangzot­tak el. Érfalvy Ferenc, a taní­tóképző intézet tanára Marx az emberről, dr. Kovács László kandidátus Marx és a politikai gazdaságtan, Kálmán Ferenc, az Oktatási Igazgatóság tiszte­letdíjas tanára pedig A Kom­munista Párt Kiáltványa és a munkásosztály harcának törté­nelmi útja címmel tartott elő­adást Az emlékülés dr. Nagy Lajos I igazgató zárszavával ért véget. Benzintöltők SZINTE egyik napról a má­sikra tizenkét fokkal emelke­dett a hőmérséklet az ország területén — olvashattuk napi­lapjaink hasábjain a jelentést. Valóban, beköszöntött — talán végérvényesen — a jó idő, 6 egyre többen vállalkoznak na­gyobb autóstúrákra, Nyárias lett az időjárás, és ennek kö­vetkeztében megnőtt a benzin­kutak forgalma. Az ott dol­gozók már reggel hat órakor magukra öltik a világoskék uniformist, sildes sapka kerül a fejekre a nap ellen, hiszen nem éppen kellemes nyolc órán, keresztül a tűző korong alatt kiszolgálni a vendégeket. A gépkocsik általában csak néhány .percet töltenek a pi­rosra festett automaták előtt, de a csúcsforgalomban bizony előfordul, hogy negyedórán keresztül is várakozni kell. i — Reggel hatkor már folyik a benzin a tartályba. Akkor még kevesen vannak. Hét óra felé aztán mintha a föld alól bújnának elő a gépkocsik, mo­torok, vagy mintha mindenki akkor gondolná meg magát, alig győzzük a munkát. Ez tart tízig. Több száz gépjármű halad el az automaták előtt, és nem szeretnek várakozni. Ezt már megtanultuk. Mindenki siet, hirtelen mindenkinek sürögős lesz a dolga, elsőnek szeretne benzint kapni. Néha előfordul, hogy valamelyik ko­csi nem indul el. Akkor jön a dudaorkán, az idegesség a te­tőfokára hág, és röpködnek az ilyenkor szokásos kifejezések — mondja Lémann Antal, a vásártéli benzintöltő .állomás csoportvezetője. A szemlélőnek úgy fest, mintha állandóan éhesek len­nének a gépkocsik Nyelik, isszák a benzint, feneketlen tankjukban eltűnik a folyadék, s mintha az automata se akar­na kifogyni. Piros színű Skoda személy- gépkocsi áll be nagy ívben és töltő elé. Kivágódik az ajtó, rendkívül »-határozottan« egy barnára sült fiatalember ugrik ki a volán mellől. Kónyákig nyúl a zsebébe, gyűrött pénz- kötegert halász elő, számolgat­ja, a szája is mozog közben, aztán csak odaböki: — Telistele! — Gyorsan fi­zet, visszaül a kormány mellé, lehúzza az ablakot, kifújja magát, majd nekikésziil: ber­reg a motor, hirtelen pörög­nek a kerekek és néhány má­sodperc múlva már csak szür­ke porfelhő marad utána... — EMLÉKSZEM, egyszer szintén egy fiatalember moto­rozott be a töltő elé. Amikor elindult, tíz méter után már legalább nyolcvannal szeretett volna hajítani. A kanyar előtt felbukíe ncezett. Sokan vára­koztak akkor és mindenki ne­vetett. A fiúnak semmi baja nem lett, de a motor! Valaki odakiáltotta: nagyobb gáz kel­lett volna! Újból megszakad a beszél­getés. Egymást érik a kocsik, előfordul, hogy egyszerre hú­szán is várakoznak. Megviselt teherautó érkezik, egy mikro­busz áll közvetlen a so­főrök jó ismerősök. — Olajat is veszek, íegyuán ibí. A tarkban esag a£g li>( työg a rtedü. Ráhúzunk vagy húsz literrel, aztán hazáig meg sem állok vele — jegyzi meg a teherautó gazdája, és unot­tan, szinte magának mondva folytatja: — Rozoga már ez a dög. Nemsokára kicserélik. Az alvázat megette a rozsda, a MÉH sem venné át. Ügy za­bái, mintha öklömnyi lyuk lenne a tankon. Az a fő, hogy nem az én zsebemre megy ... Ráncos arcú kutashoz szegő­döm, szívesen felél a kérdé­sekre. — Marcona sofőrök is van­nak. Meg kedvesek is. Néme­lyik türelmetlen és pimasz. Vannak olyanok, akik ha meg­látják, hogy sokan állnak a kutak előtt, inkább továbbhaj­tanak, vállalva azrt a veszélyt, hogy útközben megáll a masi­na. Előfordul, mindenkivel megtörténhet... NAPONTA húsz-huszonöt ezer liter benzin fogy el. A kis állomás épülete előtt tábla hirdeti: naponta hat órától es­te kilencig lehet igénybe venni a töltő szolgáltatásait. Ünnep­napokon úgyszintén. Egy mű­szakban hárman dolgoznak, sokszor megfeszített munká­val. Azt mondják, alig érzé­kelni az idő múlását. Sokan megfordulnak a benzinkutak előtt naponta, és jólesik, ha az embert évek múltán is meg­ismeri az arra tévedt autós. Rührig Gábor Somogyi Néplapi 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom