Somogyi Néplap, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-30 / 124. szám

Külföldre indult a harmadik vagon szamóca Évről évre nő a szamócater- melési kedv a megyében. Első­sorban házi kertekben, szak­csoportokba tömörülve foglal­koznak termelésével — a me- zőcsokonyai áfész-nél működő szakcsoportról például hovato­vább elmondható, hogy messze földön hí lies. A megyei szövetkezeti érté­kesítő vállalat kaposvári ki- rendeltsége a körzetében mint­egy 27,5 vagon szamóca átvé­telére kötött szerződést. Ebből mindössze hatvan mázsát vár­nak termelőszövetkezetektől, a többit a fogyasztási szövetke­zeteken keresztül a kisterme­lők értékesítik. A termelési kedv növekedését jól mutatja, hogy tavaly az egész felvásár­lás 14 vagon volt. Egy hete indult el Kaposvár­ról az első szállítmány Buda­örsön át külföldre, tegnap pe­dig kigördült a harmadik va­gon ízletes, piros húsú gyü­mölcs. Ehhez a szállítmány­hoz a somogysárdi termelők huszonnégy, a mezőcsokonyal­ak tizenkét, a gigeiek nyolc mázsa szamócával járultak hozzá. A szállítási csúcs most j érkezett el, s ahogy tegnap Harcos Ferenc kirendeltség- i Filmjegyzet vezető tájékoztatott, két héten keresztül mindennap külföld­re indul Kaposvárról egy va­gon szamóca. Bár az időjárási viszonyok miatt úgy látszik, \ hogy a termelőknek nem si­kerül eleget tenniük szerző­déses kötelezettségüknek, az bizonyos, hogy a múlt évi ti­zenegy vagonos exportot jóval túlszárnyalják az idén. A* MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGINAK LAPJA XXIX. évfolyam, 124. szám. Szerda, 1973. május 30. Harmadik nekifutás Holnaptól a Vörös Csillagban Ajándékcsomagok a vállalatoktól Úttörőket avattak ( a Siketnéma Intéseiben Sármennyire szerették vol­na a gyerekek, ők nem vehet­tek részt a centenáriumi úttö- rőavatáson, hiszen hallási fo­gyatékosak. Éppen ezért a Si­ketek Általános Iskolája és Nevelőotthona külön ünnepelt a nemzetközi gyermeknapon. Az intézet udvarán rendezett ünnepségre mintegy százötve­nen — szülők, valamint a me­gyei tanács, a honvédség, a szocialista brigádok képviselői — vettek részt. A hozzátarto­zók és a vendégek együtt örül­tek a gyerekekkel. A kisdoíbo­j sok ígérettétele és az úttörők ■ avatása után feloldódott az ! ünnepélyesség, egyre vidá- ! mabb lett a hangulat. Tréfás ! vetélkedők, versenyek követ- I keztek. A gyerekek önfeledten 1 játszottak, a felnőttek pedig I együtt nevettek, örültek velük. A Somogy—Zala megyei j Élelmiszer- és Vegyiáru Nagy- | kereskedelmi Vállalat, a So- j mogy megyei Vendéglátó Vál- I lalat nagy segítséget adott az intézetnek. A gyerekek igen örülték a tőlük kapott gyer- i meknapi ajándékoknak. E S O LE S O A szorongás, az aggodalom egy re nő. Száraz, szikkadt, re­pedezett, szomjas a föld. »A májusi eső aranyat ér. 1.« Még ikét nap, és vége a má­jusnak. Vége — és a legtöbb helyen nem hullt egyetlen csepp aranyat érő eső sem. Mi lesz?! Szenved, samyarog, lan­kad a növény. Itt-ofct már azt is hallani, hogy foltokban meg- perzselődött, kiégett a búza. A kukoricáiban nem hatott a vegyszer, a gyomok bu rj au zá­riak, a 'kapát »nem veszi be« a kőkemény, cserepes föld. A szorongás, az aggodalom egyre nő. Az agronomus soha Noteezlap Ha ismersz9 tovább élek Ragyog a nap, jó kedvem van. Ügetek lefelé a negye­dikről. »Lippitik! Lippitik!« — ahogy Rémusz bácsi mondaná. Kiveszem az újságokat a levél- szekrényből. Lépek eL Van itt valami furcsa, érzem. De mi? A levélszekrény melletti ajtó kilincsén hosszú ragasztósza­lagok, pecsét. Néhány perecéi később már"- masoktól tudom: az éjjel ott, az ajtó mögött meghalt egy ember. Emeletes házban egye­dül lakó ember. Emlékezni szeretnék rá, de nem tudok. Ki lehetett? Milyen lehetett? Mondják: keskeny vállú férfi volt. Mondják: kék ingben járt áltálában, azt szerette. Furcsa hiányérzet éget egész nap. Egy házban laktunk — igaz: sokan, nagyon sokan élünk ott —, nem ismertem, vagy csak nem emlékszem rá. Rekviemet Írok egy embe­rén, akit nem ismertem? Nem. Tudom, nemcsak engem éget ez a hiányérzet. Más sok­emeletes házban is előfordult már, hogy az első halottukról beszéltek az emberek, az ott lakók. És ott is akadt, aki megkérdezte, nem is egy: »Ki is volt az? Nem emlékszem rá.« John Dónne, egykori an­gol költő írta: »Senki sem kü­lönálló sziget; minden ember a kontinens egy része, a szá­razföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Eu­rópa lesz kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szál a harang: érted szól.« Ismernünk kellene egymást! annyiszor nem kopogtatta ■ a barométer üveglapját, mint mostanában. Reggel remény­kedett, néhány óra múlva szo­morúan legyintett: »Megint emelkedik, ma sem fog esni.« Az elnök keserű, szavai szür­kén koppannak. »Hiába et jó szándék, az ember lelke sir már. Tavaly nyáron, abban az iszonyúan nehéz aratásban egyetlen remény maradt: nem lehet minden évben így. És most tessék. Harminckét nap­ja egy csepp eső sem esett.« Goromba szél felhőket haj­szol, port kavar, szárít. Fekete kendős parasztasszony az ut­cán megállít, arról panaszko­dik, hogy tönkremennek a pa­lántái, nem tudja kiültetni őket a cserepes földű, kiszik­kadt kertbe. Kínlódik a növény az aggo­dalom, a gond valahol benn egyre jobbam szorongat. Ez­rek fáradozása forog kockán, ezrek bizakodása, reménye lankad, aszálódik a sárguló, fonnyadó növényekkel együtt. »A május eső aranyat ér.« Na­gyon kellene már! ... V. M. Az új Bacsó-filmről minden hétköznapisaga ellenére is csak azt lehet mondani, hogy nem mindennapi történetet állít elénk. Egy nagyvállalat igaz­gatója, veit vagy valós sérel­mek, háta mögötti intézkedé­sek, intrikáik miatt lemond, bú­csút int a titkárnőnek, a jólét­nek, előkeresi a szakmunkás- levelét, és hegeszteni kezd ... Meghökkentő kezdet, sokak szerint vitatható is. elegendő logikus indoklás nélküli »elő­játék«. De részletezéséhez ta­lán külön film kellett volna. (Nem is lenne rossz, ha a le­mondásig vezető út története is Bacsó kamerái élé kerülne.) A lényeg az, hogy Bacsó nem az igazgatás rejtelmeibe akarja bevezetni a nézőt, hanem a munkások közé visszatérő igazgató mellé szegődik; a munkásélet nyílt titkait, ta­nulságait böngészi, megpróbál minden értelmes következte­tést levonná. Ez az igazgató korántsem va­lamifajta »átlag«, és a mun- káscsoport sem egy átlagos munkásközösség... Többsé­gükben kétlakiak, építkezésről építkezésre szállított vándor- munkások. Az úgynevezett »át­lagot« nyakon ragadni nem is lett volna célszerű. Bacsó film­je, a Harmadik nekifutás, a Jelenet a filmből. végletek élétől indul el, egye­di esetekből, eredeti egy ének­ből, s nagyon következetesen közelít, fejlődésfolyamatot ábrázolva afelé, hogy miként válik izgalmas, őszinte közös­séggé— nagyrészt az exigazga­tó közreműködésével — egy munkáscsoport. És ébből a tiszteletreméltó módon, tanul­ságosan felépített fejíődésfo- lyamaíbó! következtet csak az Kevert felvágott, keresztelttejföl » Megszaporodik így, nyár tá­ján a Megyei Élelmiszer-eEen- őrző és Vegyvizsgáló Intézet dolgozódnak munkája, ahogy ezt Juhász Árpád igazgató el- , mondta. Előre elkészített terv alapján j ellenőrzik a megye vendéglőit, italboltjait, büféit, elárusítóhe­lyeit és a boátokat. Ezt a ter­vet és tevékenységüket össze­hangolták a Szakszervezetek Megyei Tanácsa közgazdasá­gi bizottságának programjával és a Kereskedelmi Felügyelő­ség akcióival. De együttmű- , ködnek esetenként — ha pél- ' dául tej- vagy hústermékeket ! ellenőriznék — az AHatagész- I ségügyi Állomással is. , Az intézet tíz dolgozója jár- ; ja a megyét. Nemegyszer la- j kossági bejelentések vezetik 5 őket. Többször érkezett már I panasz a fogyasztóktól a feke­tekávé, a bor, a sör minőségé­re, egyes iltalmérési helyeket megemlítve. De a pácolt im­porthalat is ki kellett vonni a bolti forgalomból. Önkényes árdrágítást is le­lepleznek esetenként. Nemré­giben két különböző minőségű felvágottat kevertek össze a kaposvári Mártírok terén ta­lálható boltban, s ezt olyan áron adták, mintha csak a drágábból mértek volna. Az élelmiszer-ellenőrző és vegy­vizsgáló intézet följelehtést tett. A kaposvári piac egyik el árusítóhelyén a tejfölt «ke­resztelték meg«. A megfelelő ellenintézkedés nem késett. Az intézet igazgatója azt is elmondta, hogy a magánsütö­dékben ritkán függesztik ki a termékek kilónkénti árát, pe­dig ez kötelező. , alkotó. Ebben a változékony, I konfliktusteli mozgásban vilá- ! gítja meg művészi példázattal i a munkásdemakrácia alappil­léreit: a felelősségtudatot és a joggyakorlást, a vezetők és ve­zetettek viszonyát. Ezek az iz­galmas. többnyire pontosan dialektikus életkapcsolatok egy gigantikus termelési folyamat­ba ágyazottak. Tévedés ne essék. Bacsó Pé­ter nem közéleti oktatófilmet | készített, hanem »csak« köz- j életi filmet. Tulajdonképpen a munkásélet, a munkásgondok és a munkásgondolatok igazán azok, melyek miatt a Kitörés, a Jelenidő igen nagyszerű tel­jesítményei után még e terü­leten időzik alkotó szándékkal. Az ilyen rokonszenvesen nyílt, burkolás nélküli filmek valóságábrázolása némileg há­látlan is, hiszen a közönség minden mozzanatot árgus szemmel figyel, mindenre rea­gál, s ahol a logikai láncszem kicsorbul — van ilyen is a filmben —, azonnal a viták te­rítékére kerül. Sokan és jog­gal kifogásolják például, hogy az egyébként derűsen megfor­mált gimnazista lány végül is puszta forgatókönyvi talál­mány, papírfigura marad. S egy végső megjegyzés: Bacsó legújabb sikere egybe­fonódik Avar István főszerep­lő nagy alakításával, egy rob­banékony, tévedő, de sokat akaró, markánsan határozott egyéniséggel. Nem ideáltípus, de nem is elrettentő példa. S ez a jó benne, ezért hiszünk benne. T. T. Balesetsorozat az autóversenyen IndJanapolisbam, a hagyományos monstre autóversenyen elszabadult a pokol: nem sokkal a start után. a.z első kanyarban összeütközött négy versenyző. Égő kocsik és repülő kerekek »tarkították« a nyolcszáz kilométeres pályát. «Iteteéotó—t&P—MTb—KS) Virág — pedagógusnapra Felkészült a közeli pedagó­gusnapra a Somogy megyei Kertészeti és Parképítő Válla­lat kaposvári telepe. Doboly Jenó telepvezetővel beszélget­tünk. A Május 1. utca 14. szám alatti nagy virágüzletbe rövi­desen negyven cserép fikuszt szállítanak. Ugyanennyi hor­tenzia is kerül az elárusító- helyre. A gracaena is keresett. Ebből húsz-huszonöt cserép áll majd a vásárlók rendelkezésé­re. Kétfajta sanzavéria között is válogatnák majd: húsz cse­rép talál gazdára rövidesen. Sokan keresik már most is a fiilodendront, melyből negyve­net szállítanak a boltba. Lesz bőven vágott virág is. Háromezer szál szegfű illato­sítja nemsokára az üzletet. Ezerötszáz szál rózsa közül válogathatnak a pedagóguso­kat meglepni szándékozó tanít­ványok. S ha ez sem lenne elég? Do­boly Jenő ezt válaszolta: — Felkészültünk minden meny- I nyiségre. Az igényeknek meg- i felelően, azonnal pótoljuk az í eladott virágokat. we HA COZOIÍ A főnök érdeklődik Az igazgató megkérdezi a titkárnőjét: — Mondja, Mancika, van ma este valami el­foglaltsága? — Egyáltalán semmi! — kiált fel örömmel a lány. — Akkor kérem, feküd­jön le valamivel koráb­ban ... Már unom, hogy mindig elkésik a munká­ból. Számot vetett,.. Az üzemi orvos atyai jó­akarattal, de komoran fi­gyelmezteti Kotulcsákot: — Ügy számoljon a po­harakkal, hogy minden li­ter bor, amit megiszik, egy hetet elvesz az életé­ből. Kotulcsák fejben gyors számadást vegez, majd le­gyint: — Ugyan doktor úr! Ha ez igaz volna, már száz­húsz éve nem élnék. Vita A vonaton egy nagykö­vet és egy püspök azon vi­tázik, hogy melyikük rangja magasabb. — Engem »exoellenciáO- nak« titulálnak — bizony­gatja a nagykövet. — Engem pedig »erm- nenciádnak« — vág vasz- sza a püspök. Az ugyanabban a fülké­ben utazó kereskedelmi utazó erre így szólt: — Hármunk közül aiz én rangom a legmagasabb. Amikor beállítok a vevő­höz^ e szavakkal fogad: »Istenem! Már megint itt van!« Nem is naiv kérdés — És miből készíti a pi­láfot? — BánányhúsbőL. — No és a bárány húst? Gyerekész A kislány megkérdezi az apjától: — Papa, máért nem akarsz játszani velem? — Mert nincs időm. — Miért námcs időd? — Mert dolgozom. — És miért dolgozol? — Hogy pénzt keressek. — És minek kell pénzt keresni? — Hogy enni adhassak neked. A kislány elgondolko­dik. — Tudod, most nem va­gyak éhes, úgyhogy nyu­godtan játszhatsz velem. Recept — Doktor úr, megbolon­dultam! Ügy rémlik, hogy csengő vagyok! — Csengő? Vegye be ezeket a pirulákat, és ha nem segítenek, akkor csen­gessen nyugodtan... Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának lapja. Főszerkesztői JÁVORI BÉLA Szerkesztőség: Kaposvár, Latiné Sándor u. 2 Postacím: 7401 Kaposvár, postafiók 31. Telefon: 11-510, 11-511, 11-512. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinca Sándor utca 2. Postacím: 7401 Kaposvár« postafiók 31. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Dómján Sándor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj • egy hónapra 20 Ft. Index: 25 967 Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár Latinca Sándor u. 6. Felelős vezető: Farkas Beia igazgató.

Next

/
Oldalképek
Tartalom