Somogyi Néplap, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-27 / 122. szám
ekeink Nagy varázslók — Honnét hozzák azt a sok ] Mert virágot a nénik és a bácsik? — kérdezte nemrég az alig Hároméves kislányom. — Kirándulásról — mondtam. — A virágok is kirándultak? — firtatta tovább a dolgot. Ezen mosolyogni kellett, de azért válaszoltam. — Nem, ők ott nőnek a réten, erdőn, mezőn. — De a madarak, ugye, mindig kirándulnak? — kérdezősködött tovább, amikor egy kis parkhoz értünk. — A madarak? — csodálkoztam, hogyan kerülnek ide a madarak? De aztán észrevettem, miért tart vissza, mint valami kis élő horgony. A fű zöldjén rigók játszadoztak. — Ó! Észre se i'ettem a rigókat. Máskor Jeitárt karral szalad. Pöttömnyi, de olyan fürgén szedi a lábait, hogy azt hiszem, rögtön felrepül. Elkapom, de már közben mondja w: — Apu, apu, mit láttam ...?! Ez nem kérdés, nem kijelentés, hanem csodálkozás. Neki még minden szép csoda. Amire ránéz, az csupa varázslat, csupa csoda. Mit is látott hát? Zöld levelet a fán. Madarat a járdaszélén, öreg nénit, akinek kiskutyája volt; bácsit, aki katona. Mert ugye, olyan tányéros sapkája volt... Mit is látnak a gyerekek? Amit mi kezdünk elfeledni. ők is madarak, s nem akarnak bennünket sem a földön hagyni. Észre se vesszük, és kisimultak a homlokunk re- dői, elhalványodtak a gondok kottavonalai. Hangjuk muzsikája hív, s együtt kell szállni velük. — Mit láttam .. .! De jó, hogy kényszerítenek, ne hagyjuk el a gyerekkori szárnyakat; hogy vegyük észre a leveleket a fán, a néniket az utcán. De jó, hogy el kell mondanunk: a városi kiskutyák is tudnak ugatni, csak itt nem szabad. Meg hogy a szíj miért van szegényeken. — A falusi kutyáknak szabad? — Igen, szabad. Persze, hogy szabad ... — A falusi madarak csicseregnek? — Igen, persze ... — mondjuk, és elgondolkodunk, — Mert ók mindig kirándulnak, ugye? Akár a virágok, ugye? — Igen, igen — bólogatunk, s mosoly fut az arcunkra. Jólesik belemenni ebbe a játékba, ebbe a különös szabadságba. Már nem is gondolunk arra, hogyan kerülnek ide megint a virágok meg a kirándulás, meg a madarak, mert magunk is megtanultunk szállni, s ebbe a csodába már minden beleillik. Mert megtanultunk újra látni, hogy milyen szép is a világ! Mindezt miért írtam meg? I Talán, mert a gyermeknapra „Mint egy család, úgy élnek" Javuló tanulmányi eredmények, a munkára nevelés sikere gondoltam. De nem ezért jubelet a fákon, madarakat, tQU eszemhe! amelyek mindig kirándulhatnak. Nénit kiskutyával, akiknek csaknem nekimegyünk a járdán, mert rohanunk, persze szárnyak nélkül, nagyonis a földön. Tányéros sapkájú bácsit, aki katona, de miért nincs puskája... Aztán mondják naponta, percenként: — Apu, anyu, mit láttam... — Mit láttál? — kérdezzük olykor türelmetlenül, de szerencsére, nem veszik figyelembe mogorva arcunkat, és elmondják újra és újra, hogy egy nagy madár röpült az égen... Így tett a szárnyával, s máris mutatják a kezükkel, máris repülnek, a madár után. Tudom, ahogy sokan mások: a szülőknek egész esztendeig tart ez a nap. S nem is akarjuk, hogy másként legyen. Mert azt is tudjuk, hogy varázslók ők; csak mosolyognak, és nap süt a legszürkébb falakból is. Csak kiáltanak: Mit láttam!... —. csak egyet intenek, s mindenféle csodadolog bújik ki a világ nagy bűvészkalapjából: mackók, kutyák, madarak és... De hát ézt inkább mondják el ők, akik mindannyiunknál jobban tudják, mondják el minél többször és minél többen! Mert ne feledjük: nagy varázslók. Kiss Dénes Hangulatos majális zajlott le a napokban a Fővárosi Tanács szőlősgyöröki Latinca Sándor Nevelőotthonában. Fi- ákerek, omnibuszok szállították a korhű jelmezekbe öltözött fiatalokat; voltak huszárok, pásztorok, s megelevenedett az egykori budai korzó is. A majálist ugyanis az intézet Pest—Buda egyesítésének centenáriuma alkalmából rendezte. A mintegy másfélezer néző gyakori tapsa köszöntötte a majális rendezőit, közreműködőit. A község lakóin kívül a fővárosi tanács valamennyi nevelőintézetének tanulói s nevelői is részt vettek a majálison. S látva a jól sikerült felvonulást, a fegyelmezett fiatalokat, a szépen gondozott parkot, a hangulatos műsort, az úttorő-rnimta'tábort, a vendéig gyerekek és nevelők közül többen is megjegyezték: — Nagyszerű lehet ilyen körülmények között, ilyen környezetben éQirn ... Évek munkájának eredménye S eat a véleményt nem csupán a jól sikerűit majális vál- j tattá ki. Az otthonban mimde- ! nütt tapasztalható rend, tászta- | ság, a viruló rózsák, a zöld pázsit, a közlekedési park, a vörös salakkal borított, fehér téaflávsü szegélyezett futópályáik, a kézi- és röplabdapályák. S ezen a majálison avatták föl az otthon növendékei és nevelőtestülete által közös munkával létrehozott centenáriumi parkot. — Intézetünk tanulóinak többsége hátrányos helyzetű ” Lajos tanár, az otthon pártszervezetének titkára. Öle is ott voltak — többi tanártársukkal együtt — a fiatalok között. Ta- licskázták a földet, festették a padokat, kapukat — 80 kiló festéket használlak föl —. s öntözték még éjszaka is a pázsitot. rakták le a futópálya mellé a téglát. Irányították és személyes példájukkal buzdították növendékeiket. Két vizsgálat azonos vélemény Még 1971 őszén a fonyódi járás népj ellenőrei vizsgálták az otthonban folyó munkát. Rendkívül jónak értékelték a munkára nevelést, melynek az eredményei akkor még nem jelentkezhettek úgy, mint most. Azt azonban már akkor megállapították: »nevelők é« technikai dolgozók, növendékek egy hatalmas család bensőséges életének megfelelően élnek.« Ez év ápriliséiban a fövéiroa XVIII. kerületének népi ellenőrei jártak a szőlősgyöröki nevelőotthonban. S ez a vizsgálat is azonos véleménnyel zárult, s most már kellően értékelhették a munkára neveié* eredményét, hatását is. »Rendkívül értékes az az intézeti koncepció, amely a munkára nevelést személy iségíor- máláskónt és nem szűk manuális tevékenységként fogja fiel... Kiemelkedő, hogy ebben a tevékenységben a vezetők is a kollektíva tagjaként vesznek részt, ami rendkívül jó hatású- — állapította meg i többek között a vizsgálat. családok gyermeke. Idekerülő sük első pillanatától kezdve személyiségüket elsősorban a munkára neveléssel akarjuk alakítani. A nevelők ezt személyes példamutatásukkal, a | munkában való közös részvétellel valósítják meg. S hogy ez a majáLis most jól sikerült, a szükséges feltételeket meg tudtuk teremteni, az sok évi munkának, fáradozásnak eredménye. A centenáriumi park, a sportpályák építése, az otthon szépítésére, a mintatábor létesítésére 20 ezer óra társadalmi munkát fordítottunk. Beszélgető partnereim Tóth László igazgató, Nagy László igazgatóhelyettes és Stuller Igazi otthonra találtam..!“ IMRE LÁSZLÓ: Két év nyolc hónap 26. Na, megállj, Bika! Gyere csak, megtudod, hány a kettő. Fekete düh járta át. s a keze ökölbe szorult. Minden eszébe jutott egy pillanat alatt. Menynyi bajt okozott neki ez a rohadt az első perctől kezdve, mióta csak megismerték egymást. Gyűlölte, amennyire embert gyűlölni lehet nyárele- ji napok szerelemtüzében, mikor elszólítják, elbolondítják az embert attól, akit szeret. Mert neki is kellene. Mire kell neked egy lány, aki tiszta? Fölment a létrára, s mérgében olyan tempóval kezdte a falat lekaparni, hogy a másik kettő megbabonázva nézte. Ilyennek nem látták még Ka- pellárót. Azután rájuk is átragadt ez a lendület. A szájuk széle is elkeskenyedett. arccsontjukra ráfeszült a bőr. a homlokukon izzadságcsöppek gyöngyöztek. A megszállottak dolgoznak így, konokul, semmit nem nézve, amíg egy csepp erő van bennük. így csak önmagát tudja hajtani az olyan ember, aki csak a maga mol- gája. Megverem. Agyonverem — izzott Kapelláró mérge. Hirtelen Bereczki alakja tűnt föl az emlékezetében. Visszagondolt egy régi beszélgetésre. Néhány hete ismerte akkor még, szemük előtt tépte egymást két srác, ők kihajoltak az ablakon, valamelyik új ház ablakán, amelyen üveg sem volt még, a ház előtt, a sáros, lánctalpas traktoroktól fölszaggatott úton ütötték egymást heves kiszámitottság- gal. A végén az egyik — zömök, pufajkás fiú — az arca elé emelte a két kezét. Ujjai közül vér szivárgott, ez a megadás jele volt. Tudta, látta a másik i6. és otthagyta, lassú léptekkel, erőszakolt nyugalommal, néha azért hátrapillantva, nem rohan-e rá hátulról a legyőzött ellenfél (előfordult már ilyen), de nem, a srác már semmit sem akart. Elment a szégyenével, megverték, mit tehetett volna. Bereczki akkor fölemelte a mutatóujját és egyenesen hozzá címezte a szót: no. Kapelláró, tudod-e miért a soványabb győzött es nem az erősebb? Azért, mert ő ütötte az elsőt. Mindig az győz. aki először üt. öreg igazság! Persze, ahhoz el is kell találni. Jól kell eltalálni. Az épület nyitott ajtajában föltűnt Bika vállás alakja. Közelebb jött. Vigyorgott. Megállt Kapelláró létrája alatt, arcáról még mindig nem tűnt el a gúny. Ebben a pillanatban. majdnem az orrahe- gyét súrolva, éles suhanással vágódott a spaknj a padlóba, pontosan a baj hegyével, apró lengéssel a nyelében. Kapeíláró egy ugrással lent volt a létráról. — Valamit akartál mondani, Bika? Na gyere — mondta egészen halkan. — Gyere, hogy azt a jó .. . — mocskos szavakat mondott, ami épp a szájára jött. Kicsi és Kés egymásra nézett: mit csináljanak? Rémület ült a szemükben. Látták, itt öle semmit sem tehetnek. Ami most következik, annak meg kell történni. Az első ütés még az épületben érte Bikát. Megrázta a fejét, mint aki elszédült. So-, dorták egymást kifelé. — Ne hülyülj, fónök! Mi van? — Ez van! — és Kapelláró újból ütött. — Arról a csajról pedig kopj le. Hallod? Bika erős mozdulattal elA népi ellenőrök még a gyerekekkel folytatott beszélgetés, írásban kért vélemények tapasztalatait is összegezték jelentésükben. A gyerekek többsége szereti az szőlősgyöröki intézetet, s többen jegyezték meg: »végre igaizii otthonra találtam.« A munkára nevelés, — s általa a személyiség formálás — jó hatással van a fiatalok erkölcsi tudatának formálására, felelősségérzetének növelésére is. Elítélik például azokat, akik a munkában lógni akarnak, holott korábban ez egy kissé »hősies« cselekedetne.; számított.. S. ez a szemléleti változás nem csupán a fizdikad munkában, az otthon szépítésében, gazdagításában, a kü'ö 'hozó szakkörök tevéken. yiben nyilvánul meg. Ma már ebben a nevelőotthonban a fiatalok egyre inkább azokat a társaikat becsülik. azoknak példáját követik. akik a munkában és a tanulásban is a tanáraik, nevelőik által mutatott úton haladnak. Ezt jelzi a tanulmányi eredmény javulása: az átlag 2,9-ről 3,2-re emelkedett, a bukási százalék 10,5-ről 2,2-re csökkent. Figyelemre méltó eredmény ez egv olyan intézetben, ahol a többség veszélyeztetett családok gyermekeiből kerül ki! Munkát szerető, a közösségért dolgozni tudó é.s akaró, érti telmes embereket bocsátani útra — ez a fővárosi tanács szőlősgyöröki nevelőotthona minden egyes tanárának, nevelőjének célja. S ennek érdekében — mint a két nápi elle- löktc-magától. Kapelláró ebbőli nőni vizsgálat is - "aoítotla is Iái ta, amit az imént csakj) érzett, hogy az ütései valahogy nem úgy találna!; célba, ahogyan szeretné. A lökés szinte játékosnak tetszett, s a fogás is, amivei támadója az öklét elkapta. Kapelláró kirántotta ugyan a kezét egyetlen mozdulattal. de ettől a mozdulat-f tói megtántorodott, 'alig tudotté a lábán megállni. És a vi-f gyorgás Bika arcán. Milyen; biztos magában. Várj csak! J — A kiscsaj ? Én nem szók- \ tarn osztozkodni, Kapelláró! J Kicsi közéjük ugrott: — Mire való ez, srácok? Tel- jjesen becsavarodtatok? Golyózzatok inkább — és zsebéből egész maréknyi acélgolyót vett ki. A kővetkező pillanatban akkora pofont kapott Bikától, hogy hanyatt esett, a golyók é pedig szanaszét gurultak. t (E olyUiijukj t kötelező« műn'dijukon kívül nagyon sok szabad idejüket feláldozzak Jogos büszkeséggel veittélc át a majális után a jól sikerült rendezvényért a fővárosi tanács v'b dicsérő Szalai László A SOMOGY MEGYEI VÍZ- ES CSATORNAMŰ VALLALAT fölvesz vegyészmérnököt Fizetés megegyezés szerint Jelentkezés: Kaposvár. Füredi a. 37. sec. alatt, a főmérnöknél. (147063)
