Somogyi Néplap, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-26 / 121. szám

Gyakorlatról gyári tűzhöz

Gyilkosság vagy baleset?

A rendőrorvosi tudományos ülés folytatta munkáját

Ez a legnehezebb.

Tempóim futnak a Iá- ' Önkéntes tűzoltó. Egyikük öt ~ - - éve kezdte, hárman négy éve,

a többiek pedig 1970-ben. A hazai versenyeken Tóth Er-- zsé bet a parancsnok, ő köztük a legrégebbi tűzoltó. A rokonszenves, energikus lány hadnagy, s az üzemi tűzoltóparancsnok helyettese. Azt mondják róla: ha elkiáltja magát, a lányok úgy futnak, mint a villám. A nemzetközi versenyen azonban Farkas Katalin lesz a parancsnok, Erzsi pedig a csapatban segít, mert olyan jól szerel, hogy ez közeis a tömlőkkel szerelik össze i leb,b viheti őket a nagyon re- „ ' melt »dobogós- helyezéshez.

>ÓS ín futnak a lányok — sötétkék melles nad- rádban — körben a salakon, majd a sportköri elnök irányításával megkezdik a tornázást. Erőlködés nem látszik az arcukon, amikor a kéz-, törzshaj lításokat, a láblendítéseket csinálják, pedig már nyolc órát álltak a fonógépek mellett.

Aztán felsorakoznak a 800- as motorfecskendő mellett, a parancsnok szabályosan jelent Neiczer Adóm üzemi tűzoltó- parancsnoknak, s már futnak

a fecskendőt. Senki se mérgelődik, ha valamit elölről kell j kezdeni. Megszokták. Hiszen ez így megy azóta, hogy a bmói nemzetközi tűzoltóver- j senyre készülnek. A Tűzrendészet Országos Parancsnoksága 22 raj közül válogatta ki azt a három férfi- és két női rajt, amely Csehszlovákiába utazhat. Volt öröm a gyárban, amikor telefonáltak, hogy a körösladányi lányok és ők képviselik a hazai önkéntes női rajokat Brnóban. Pedig minden összeesküdött ellenük: egyszer elmaradt a selejtező, mert esett a hó; aztán két tűz volt a gyárban, s ők keményen részt vettek az oltásban, így másnap holtfáradtan mutatták be az előírt gyakorlatot, öt hibapontot összeszedtek, mert szerelés közben a kötelet elvesztették, s ez tilos a nemzetközi szabály értelmében. El is csüggedtek egy kicsit, pedig nem volt rá okuk, hiszen annyi sikert értek el egr évtized alatt. A megyei versenyen mindig első helyen végeztek, elnyerték a Pamutfo- nó-ipari Vállalat legjobb női rajának járó zászlót; az országos versenyen mé6odikok lettek, s meghívták őket tűzoltóversenyre Jugoszláviába is, A szakemberek szerint nincs több olyan női raj a megyében, amely ilyen szinten áll. A legutóbbi járási-városi tűzoltóversenyen elkaptam néhány megjegyzést: Á, ezek profik! Sokkal jobb az idejük,, mint a legjobb férfirajé! f

Dr. Egyed Dezső alezredes, a tűzrendészet megyei parancsnoka elkísért bennünket# a textilművekbe, s a legna-# gyobb elismeréssej beszélt az#

A műszak női rajáról, #

— Itt állandóan szükség van# a tűzoltókra. Ezek a lányok# megérdemelten utaznak a# nemzetközi versenyre. Elismerésre méltó, ahogy a textilművek vezetői támogatják az1 önkéntes tűzoltók munkáját.1

Nem könnyű pontosan elsajátítani a 800-as motorfecskendő szerelését a nemzetközi verseny szabályai szerint. Mások a szerek, a fogások, az öltözet. A sisakkal még nem barátkoztak meg a lányok. A vezényszavak helyett is füttyjelék lesznek Brnóban, hogy mindenki értse. A fölkészülést mindenki segíti: az országos parancsnokságtól rendszeresen leutazik Török László s ellenőrzi, hogyan haladnak.

A megyei parancsnokság .Ma- .---<

osi Sándor őrnagyot bízta # hét. neg a szakmai segítéssel. Szalui Ferenc tűzrendészeti eloldó, Neiczer Ádám üzemi tűzoltóparancsnok — ő egyébként 1961 óta foglalkozik ezzel a rajjal — szinte mindennap edzi a csapatot.

A raj tagjai mind fonónők, s a lányotthonban 'aknak. Van köztük, aki már tizenkét éve

A . lányok ugyanis már a kezdet kezdetén elhatározták: úgy hajtanak, hogy mindent megnyernek. Most például minden

■-i fC*-- *.. * •

Rajt.

szabad idejüket az elmélet és a gyakorlat elsajátítására fordítják.

Amikor megkérdeztem tőlük, miért szeretnek versenyezni, szinte kórusban felelték: azért, mert van eredménye. Neiczer Ádám kiegészítette azzal, hogy egy-egy gép belobbanásánál szükség van az ő tudásukra. Múltkor a raj innen, a pályáról futott a fonó II: előfonóba tüzet oltani.

Akármelyik férfit megállította volna, akkora tűz volt. ők azonban bátran mentek előre, s az annyiszor begyakorolt fogásokkal szereltek, oltottak. Tóth Erzsébet. Elmájer Judit, Kiss Katalin, Strázsi Anna dicséretben és pénzjutalomban részesült a helytállásért.

— Nem félnek a tűztől?

— Nem — mosolyogtak a lányok.

Kiss Katalin rögtön mond egy öt évvel ezelőtti esetet. Annyira lefoglalta őket az oltás. hogy észre sém vette, lángot fogott a nadrágja. A többiek oltották el.

Az egész raj összetart jóban-ro6szban. Megbeszélték: ha fölkerülnek a dobogóra Brnóban, akkor örömükben mind a kilencen egymás nyakába állnak. Neiczer Ádám pedig ezt is lefilmezi, akárcsak a textiles csapat egész külföldi útját és szereplését. Persze addig még hátravan egy erőpróba: a megyei tűzoltó- i verseny. Itt versenyeznek i6. aztán bemutatják a nemzetközi szabályok szerinti szerelést. Ez a főpróba Brnóra.

Lajos Géza

( IMRE LÁSZLÓ:

Két év nyolc hónap

biztosan. Mert megtanított az

Somogyi Néplap

— Nekem engem már élet.

— Kíváncsi lennék, mire tanította.

— Arra, hogy elmondjak valakinek mindent. Akkor is, ha nem tudok egyfolytában beszélni. Ha nem merek a szemébe nézni közben. Mindegy az. Csak érezzem, hogy hallgat,, és figyel rám. És akkor se szégyelljem magam, ha sírok. Vagy ha ordítok, hogy ennek nem így kellene lenni.

Kapelláró úgy érezte, bár nem nézett a kislányra, hogy először pillant rá hosszan. Le- hogy ez tévedés — villant az eszébe — akkor is szép.

Hányszor ment úgy estéken, reggeleken végig a maga csöndes világán, hogy a szembejövők tekintetét kereste. Nem néztek rá, hiába húzta ki magát. Ha fjedig valaki ránézett, abban a pillantásban benne volt: hát te mit akarsz? Te is akarsz valamit? Te kis vacak. Tudod, hogy mennyi

san és jólöltözötten, veled együtt, ugyanebben a pillanatban a földön? És tudod-e, hogy aki igazán nagy akar lenni, az sokáig úgy összehúzza magát, mint a tetű, ha fagy érkezik. Gondolj például az űrhajósokra, akik a kiképzés idején csak nagyon ritkán gondolnak arra, hogy ki mondja majd az üdvözlő beszédet, ha első útjukról diadalmasan visszatérnek.

— .Arra nem gondolt, hogy

amit mondani akar, azt a másik tudja már?

— Miért? Erre is gondolni kellene? Maga például mit tudhat rólam?

— Azt például, hogy nagyon egyforma a frizurájuk. Mind a négyüknek.

— Lehet ez véletlen is.

— Másoknál.

— Mi nem olyanok vagyunk, mint mások?!

— Nem. Mert magukat elítélték.

— Gondolja vagy tudja?

— Kitalálni se lett volna nehéz, de tudom is. Már napokkal ezelőtt beszélte itt mindenki, hogy rabok intézik a

•entber húzza ki magát rongyo- meszelést. Jött valaki az woTEGNAP FOLYTATTA tanácskozását a hatodik rendőr- orvosi tudományos ülés a siófoki báinyászüdülöben. Délelőtt igen szomorú témákról esett szó. Tizenhat előadás hangzott el, s mindegyik a halálesetekkel foglalkozott.

Dr. Haranghy László, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja a halál beállta időpontjának megállapítását választotta témául, egy másik előadás a több emberein elkövetett emberölés áldozatain talált sérüléseket értékelte.

A Somogy megyei Rendőrfőkapitányság ás a Belügyminisztérium több oszálya, s intézete által megrendezett rend- őrorvosi tanácskozás részvevői nagy figyelemmel hallgatták az újszülöttek és fiatalkorúak haláláról szóló előadásokat is.

Megesik, hogy kizárólag a rendőrorvos állapítja meg gyilkosság, öngyilkosság vagy baleset okozta-e a halált. Hogy a legisztábbnak tetsző esetekben is mennyire fontos a boncolási eredmény, ezt bizonyította dr. Káté Gyula és dr. Sárközi Gábor előadása. Egy esetben arról értesítették a

rendőrséget: egy 22 éves asz- szony mellbe szúrta magát, életveszélyes az állapota. Sajnos, már nem tudtak segíteni rajta, a műtét után meghalt. A nyomozók búcsúlevelet találtak a lakásban, amit kétségtelenül a fiatalasszony irt. A rendőrorvosi boncolás után mégis fordulatot vett az ügy: a vizsgálatok megállapították, hogy a halált okozó sebet csak más ejthette. Ezután kihallgatták a férjet — aki előzőleg mór válni készült feleségétől —. s rövid idő múlva vallomást is tett. Állítása szerint kést látott az asszony kezében, kihasználta az alkalmat és leszúrta. Az asszonv készülhetett az öngvílkosságra. mint azt a búcsúlevél is bizonyítja, föltehetően először a férjével, aztán masával akart végezni.

Egy másik esetben egv 48 éves férfit szállítottak kórházba. a mellén sérülést találtak. Elmondása szerint egv szögbe esett. A férfi nem sokkal később életét vesztette, és a bon- | colás után nyilvánvaló lett. a j sebet nem szög, hanem l<é« j okozta. Az orvosok húsz kés ! közül kiválasztották azt. amelyikkel a gyilkosság történt. A tettes is kézre került: az áldozat fia volt.

Dr. Madar Sándor, dr. Várnai László és Honti Pál, a fog- orvosszaikértói vélemény bizonyító erejéről szólt. Ahogy nincs két egyforma ujjlenyomat, nincs két azonos fogazat sem. Ennek a szakértők többek között akkor vehetik hasznát, amikor a harapási nyomok álapján kell kiválasztaniuk a tettest. A szakértők a közelmúltban alaposan szemügyre vettek egy pvc-fóliát. amin harapási nyomokat találták. Egv mondat a tanulmányból talán megsejtett mennyi minden függött a pontos mérésektől: -a gyanúsított felső fogsorának bal oldali egyes metszőfoga 7 mm-es szélességű rá.góéi- lel rendelkezik. E fog középvonalától számított 2 mm-nyi távolságra, a fog tengelyének irányában berepedt-.

A TUDOMÁNYOS tanácskozáson ma a többi között az alkoholelvonó kezelésről. a mérgezésekről, az élvezett szerek és a fiatalkori bűnözés kapcsolatáról lesz szó.

P. U.

Többet költünk, s több a pénz

A szervező

nem hivatalnok

Az emberek többsége bízal- j nyös OTP-szolgáltatasok

mattan ná válik, ha a pénze I igénybevételét, iránt idegen érdeklődik, külö- j a szervező munkája nem nősen, ha az illető még tana- j mutat eredményt máról hólesőt is ad. hogy mit csináljon napra. Nem lehet valakit X. a pénzzel. Pedig az OTP szer- ! hó x. napjára az OTP ügyfelé- vezetőinek éppen ez a felad®- ; vé tenni.

tó.

— Hogyan lehet feloldani ezt a bizalmatlanságot? — kérdeztem Bérezi József OTP- szervezötől.

— Semmiképpen sem úgy, hogy megkérdezzük: van-e tízezer forintja? Erre legtöbben azt válaszolják, s joggal, hogy mi köze hozzá. A bizalmat csak évek munkájával lehet kivívni. Először csak tanácsot adunk, igyekszünk segíteni az embereknek, kölcsönökkel, kamatokkal kapcsolatos ügyes bajos dolgaikban. Nem egy- sraer például évekre visszamenőleg ellenőrizzük a beke- kölcsön-kötvén.yeket, és ha valamelyik nyert, értesítjük a tulajdonost. Csak így tudjuk elérni, hogy ne a pénzükre leselkedő ügynököt lássanak bennünk.

Akik nem ismerik a munkánkat, azt hiszik, az a feladatúnk, hogy rábeszéljük az embereket: tegyék pénzüket a takarékba. Ez nem így van. Akkor végezzük jól a dolgunkat. ha tanácsadásunkkal, sági tők észségümkkel elérjük, hogy az emberek önmaguk határozzák el a számukra elö— Űgv gondolom, mégis feladataink közé tartozik a jólér- fcesültség arról, hogy a megye melyik gyárában, vagy termelőszövetkezetében volt na-’ gyobb összegű nyereségrészesedés. szép eredményeket hozó zárszámadás.

— Természetesen rendszeresen tartjuk a kapcsolatot a területi tsz-szövetségekkel. a párt- és KISZ-szervezetek képviselőivel s az üzemi szakszervezeti bizottságokkal. Elsősorban éppen az ő segítségükkel tudjuk tájékoztatni a dolgozókat az OTP nyújtotta lehetőségekről. Tizenöt év munkájával értem el, hogy jónéhány helyre már a dolgozók hívnak, a barcsi Vörö6 Csillag Tsz tagjai pedig mór évek óta betétkönyvben kérik évi bérüket.

— Mi a jó szervezői módszer lényege?

— A szervező soha ne legyen hivatalnok, akinek gondolatai állandóan a bevételek, kamatok és százalékok körül járnak. A szervező fő feladatának ne a betétek szervezését tekintse: tanácsot adton és ne rábeszéljen, még kevésbbé rátukmáljon ... Az erőltetett- ség az emberekben gyanút ébreszt. Én különösen fontosnak

| érzem az iskolákban, nyári ! KlSZ-táborokban végzett szervező munkámat, ahoi a fiatalokban igyekszem tudatosítani a takarékosság fontosságát és | szükségességét. Ennek a tájé- ! koztató munkáinak az eredménye, hogy megyénkben már több mint ötezer ifjúsági takarékbetét van.

— Úgy tudom, valamelyest csökkent a betétállomány szaporodásának üteme. Ennek ön

, szerint mi az oka?

— Az emberek igényei na- j gyón megnőttek. Sokan költöz- i nek új lakásba, új bútort vesz- | nek, nem is beszélve a gépkocsi- és telektulaj donosok egyre népesebb táboráról.

— Ennek ellenére tavaly mennyivel emelkedett a betéI tok összege?

— 178 millió forinttal, és így már meghaladja a másíél! milliárdot. Átlagban egy főre 4491 forintnyi betétösszeg jutott a múlt év végén.

— Az emberek többsége még bizalmas ismerőse előtt is titkolja megtakarított pénzének valódi összegét . . .

— Ez valóban így van. Az j emberek először hozzám is azzal fordulnak: »mines pénzem.

i hogyan vásárolhatnék mégis i ezt vagy azt...« Mikor azután | tájékoztatom őket a lehetőségekről, már azt mondják halkabban: »No azért nem -any- nyina-“ nincs». A következő: ; »fokozat« pedig mór az: »Mennyibe is kerül az a Re- ! mault?«.

B. F.

dóról, hogy vigyázzunk, mindent el kell zárni, olyan emberek jönnek ide, akiket vasvillával vettek el az- anyjuk mellől.

— És mit mondtak még?

— Mit is? Azt, hogy nem kell velük szóba állni. Intézzék a dolgukat, hagyni kell őket. Nem jó közéjük keveredni.

— Maga ezt elhitte?

— A rosszat mindig köny- nyebben elhiszi az ember, mint a jót.

— Ha elmondanám az igazat, csodálkozna.

— Nem hiszem.

— De igen. Hadd mondjam el ma este!

— Azért én nem megyek a javítóba, hogy magát hallgassam.

— Megvárom, ahol akarja.

— Maga tényleg nincs lecsukva ?

— Megvárom, ahol mondja.

— Ha soká jövök, megkeres a bátyám. Altkor magának jaj lesz.

— Nem félek.

— Nem mindenki bátor, aki nem fél.

— Nagyon hegyes a nyelve. Azok beszélnek így, akik még nem szerettek senkit. Mert azok nem is szenvedtek.

— Honnan tudja maga ezeket?

— Megtanított rá az élet.

— Tudja is maga, mi az élet. Csak beszél itt.

— Nemcsak beszélek. Azt mondom, amit gondolok.

— Kigondolni könnyű valamit.

— Nem akarom én megjátszani magam. ígérje meg, hogy este találkozunk. Jó?

Csönd támadt közöttük. Aztán idegen hang riasztotta őket. Bika hangja:

— Főnök — gúnnyal csengett a hangja. — Itt van Pet- terson.

— Akkor nekem mennem kell — mondta nyugodtan Kapelláró, belül azonban csupa egy nyugtalanság volt.

Sokáig beszélgettek. Mór délutánra járt az idő. Hozzá szerette volna tenni, hogy visz- szajövök nemsokára. A legszívesebben azt mondta volna, el se megy többé. Hosszú idő óta ez az első nap, amikor úgy érzi, valóban él. De hát ezt nem mondhatta, már Bika miatt sem.

Elindult hát, vissza-vissza- nézve: nézz utánam, csak egyszer nézz utánam. Kislány, hogy találkozzon a nézésünk, s tudjam. hor'» rendben van minden. Nyugodtan jövök akkor hozzád, és egyszer el se megyek többé, nem voltam így még senkivel, mint veled. Mintha kővel ütöttek volna mellbe, nem tudok magamhoz térni, s viszem az arcodat magammal. viszem a szőke hajadat, a hangod simogatását, «M ta. ajándék délelőttölt,

amint ott állsz az ajtóban. Menj be, ne álldogálj ott Bikával! Nem olyan mint én. Letepér. mert képes rá. s nem úgy szeretne szeretni. Vigyázz, nagyon vigyázz. Marika.

Megállt, hogy kiáltson neki, hogy odaparancsolja maga mellé Bikát, de a kiabálásból csak félresikerült intés lett. Talán észre se vették, vagy úgy tettek, mintha nem vennék észre. Valamin nevetnek. Talán őt nevetik ki. Oda kellene menni, s elzavarni Bikát, kopj le, ez a csaj nem neked született, ha pedig nem megy. a pofájára mászni, róverni, ami ráfér, kutyákat uszítani rá, s futna ki a világból, legalább innen el, örökre, hogy ne is látná többé.

Dúlva-fúlva ért Ki esi ékhez. A két fiún látszott: ma sehő gyan sem megy nekik a mun ka.

— Petterson? — kérdezte, amint körülnézett.

Kicsi és Kés röhögtek.

— Nem is volt itt — világosította föl Kicsi. — Bikának piszkálta a csőrét, hogy nem jössz.

(Eolyticst.'iuki