Somogyi Néplap, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-20 / 116. szám

Sokat segítenek Perunak a magyarországi tapasztalatok Interjú dr. Óloméi Velasco perui államtitkárral Takdts Gyula: Sós forr ás Énekek a mindenségiről táplálkozás, az öltözködés, a lakás. Nyilván van bizonyos különbség a jövedelmek kö­zött, ez látható is, de nem nagy. Meglep például, hogy a vallásgyakorlat szabad. — Erről Latin-Amerikában mást írnak az újságok? — Igen, elsősorban a dél­amerikai reakciós lapok. Sőt, nemcsak erről, hanem másról is. Azt állítják többek között, hogy a szocialista országok­ban csak egy szűk bürokrata, funkcionárius réteg él jól, a lakosság nagy részé pedig nem. Én nem ezt tapasztal­tam Magyarországon. Érzem, látom, hogy nagy a demokra­tizmus. A vezetők nagy fele­lősséget éreznek a nép gondjai s ellátása iránt. Ügy látom, hogy az emberek elégedettek, anyagi körülményeik jók. Az ország a szocializmus építésé­nek fejlettebb szakaszába lé­pett, s nincsenek alapvető ne­hézségek. Elég sokat hallottam látogatásom során, hogy Ma­gyarország szegény természeti kincsekben. Ez persze relatív, hiszen a mezőgazdaság fejlett­ségét tekintve rendkívül gaz­■ dag. Peruban minden mező­a szocialista országok el- | gazdasági dolgozóra — ez nem tulajdonost jelent — egy hek­tár föld jut, Magyarországon pedig kilenc-tizenkettő. Ez igen nagy különbség. A törté­_ ____ _ nelmi tapasztalatok pedig azt é rtékelem a mezőgazdaság fej- i mutatják, hogy a kedvező me­Két napig megyénkben tar­tózkodott dr. Otoniel Velasco, a perui tervhivatal államtit­kára, akit az Országos Tervhi­vatal hívott meg hazánkba. Meglátogatta a balatonsza- badi termelőszövetkezetet, a kaposvári és a balatonboglári állami gazdaságokat. Lapunk munkatársa interjút készített a perui államtitkárral ma­gyarországi útjának eddigi ta­pasztalatairól. — Merre járt eddig hazánk­ban, államtitkár úr? — Egy hete tartózkodom Magyarországon, megismertem a fővárost, jártam a Duna-ka- nyarban. Somogy az ország 'egtávolabbi pontja, ahova el­futottam. — Milyen céllal érkezett hozzánk? — Meg szerettem volna néz­ni, hogy milyen egy szocialis­ta ország államszervezete, s különösen azt, hogyan műkö­dik a tervhivatal, milyen a szocialista gazdaság tervezése. — Könyvekből, cikkekből nyilván ismerte már? — Nem volt átfogó képem róla, hiszen Latin-Amerikában erős leni propaganda, s megnehe­zíti ezt Látogatásom során jó benyomást tett rám néhány dolog, például az, hogy teljes a foglalkoztatottság. Nagyra lettsé^ színvonalát Az élet­színvonal magas, alapvető gondok nincsenek a lakosság ellátásában. Ezt mutatja a zógazdasági adottságú orszá­gok jól fejlődtek. Peruban nincsenek jó föltételei a me­zőgazdaságnak, kedvező vi­szont van sok ásványi kincs, és ott a tenger halállománya. Ezeknek kiaknázásához vi­szont sok tőkére van szükség. Sajnos, e kincsek nagy részé­nek hasznát most még kül­földi monopóliumok élvezik. Egyre azonban növekszik az állami beavatkozás, egyre job­ban kiterjed az államosítás. Az országot úgy kívánjuk fej­leszteni, hogy néhány éven be­lül az alapvető javak gyártá­sát, a természeti kincsek ki­aknázását az állam vegye a kezébe. — Nyilván a hazánkban ta­pasztaltak segítséget adnak e tervek megvalósításához? — Különösen sokat tapasz­taltam ebből a szempontból. A termelőszövetkezetele irá­nyításának tapasztalatait perui körülmények között is hasznos lenne meghonosítani. Peruban jelenleg egy forradalmi kato­nai kormány van uralmon, s több haladó intézkedést ho­zott meg. A földreform során a nagy magánbirtokokon szö­vetkezetek alakultak, s a ma­gyarországi tapasztalatok so­kat segíthetnek ezeknek az irá­nyításában. Természetesen a perui mezőgazdasági üzemek más fajták, mást termelnek, többek között cukornádat, gyapotot. Terveink között sze­repel az állattenyésztés fej­lesztése s e téren szintén hasz­nosítani tudjuk a magyaror­szági tapasztalatokat — fejez­te be nyilatkozatát dr. Otoniél Velasco. l. q. Betéve Takáts Gyula új, szép fedelű verses könyvét, a tekintet még egyszer a prózai vallomásra esik: »Mint az erdő vadja a sózófához, úgy és mindig nagyobb kényszerrel és reménnyel térek meg a köl­lé emelkedő szőlőhegyen áll a barlang, s el hisszük, hogy a sziklafaáú műhely »szája— hombár«. Valóban az. Körül­járja velünk adakozó gazda­ként ezt a világot, halaik há­tán, mélykék vizekben követ­tészet gyönyörű és kínzó for- jük a versíró tekintetét, út rásához.« Valóban átsugároz­za a kötetet a kíntól, gyönyör­től kísért állandó visszatérés, és valóban ott láthatóak az al­kotó munka verítékének sóvá kövesült csillogó cseppjei is. Ha lehet így mondaná: a változó, törzsé terebélyesedő, termővé érő költői kort végig­kíséri az önmeghatározás igé­nye és megvalósulása, de min­dig másként. Induláskor a ki­emelkedés, a pontos elhelyez­kedés a társadalomban, a sző­kébb környezetben. Ebben az érett alkotó periódusban, melybe Takáts Gyula költői élete is elérkezett: az én-meg­határozás a mindenségben. A történelmi időnél is. mélyebb távlatokban terem lírája. Na­gyon jól érződik ez például Illyés költészetén is, Weöre­sén is. Ezért nem érezzük pateti- kus túlzásnak azt az élmény­összesítést — becsukva Ta­káts Gyula új könyvét —, hogy a mindenséggel áll szem­ben. Ezek a versek azt mutat­ják, hogy alkotójuk megtalált helyéről énekel. A természet­ben, a társadalomban elfoglalt ját, aztán felkapaszkodunk a dombhátra, öreg fákhoz, kecs- kelábú asztalhoz, néhai vagy jelenvaló, ide idézett kortár­sak — Devecseri, Jankovich. Fodor András — mellé. Iszunk a borából is, belehallgatunk a mocsár meg a Bece-hegy le­gendáiba. De nemcsak körül­járjuk ezt a világot, hanem odavezet bennünket a költő a vizek, a fák, a természeti— biológiai lót lényegéhez: azo­nosulással, modem panteiz- mussal. Én azt hiszem, ez a mohó természet-lényegkutatás, szin­te a viláeminden.ség lényegéig fúró költészet, bármennyire is a hegyi csönd magányából in­dul el, mégis visszhangozhat — és visszhangzik is — so­kunkban. Mert miért ne érez­nénk mi is riadó tekintettel a szervetlen apróságok: a »desz­káik, műanvag és bádog« | zása a lényeg, riasztó közörtvét. Es érezzük, hogy meg kellene keresni a lét. természetből fakadó indu­lásunk útjait is. Innen növesz­ti fel, szinte eredeztetni az ősi népi mítoszok félisten — de a ma isteni csodáira is képes ember — kovácsát: A kan Kakuk Marci A MIL TRW rMxJfcfvül külö­nös alakja a magyar iroda­lomnak a Kakuk Marci, olyan nem mindennapinak mondha­tó a megszületése is. Az 1966- ban tizedik kiadást megért Kakuk Mard előszavában. Ter- sánszky Józsi Jenő minderről élvezetesen anekdotánk. Kide­rül, hogy kezdetben voAt a Ruszka Gyűrték karácsonya című elbeszélés, amelyet Ozs- váth Ernő nagy lelkesedéssel fogadott a Nyugatban, ellen­ben hallani sem akart a foly­tatásról. Egyenesen lebeszélte Tersánszkyt arról, hogy a Ka­kuk Marciba további életével foglalkozzon. Ozsváthnak szé­les tábora volt, s ők szintén fölösleges fáradozásnak vélték, hogy Tersánszky tovább foly­tassa Kakuk Mard életét. Tersánszky azonban nem hagyta magát lebeszélni ter­véről, s nyolc folytatásban megírta a Kakuk Marci*. (Ka­kuk Mard ifjúsága, Az ameri­kai örökség, Kakuk Marci a zendülők között, Kakuk Marci vadászkalandja, Kakuk Marci hősszínész, Kakuk Marci kor- tesútan, s végül ebben a kö­tetben jelent meg az Annuska című elbeszélés is.) A mozivásznon is ilyen »sor­rendben« kelt életre Révész György rendezése nyomán Ruszka Gyuri élete, akit »Ka­kuk Marcinak is csúfoltak egyébkén*«. Még valamit a könyv szer­zőjéről. 1910-ben jelent meg az első írása a Nyugat című folyóiratban, maga Ady Endre »avatta íróvá« a Viszontlátás­ra, drágám című regényének megjelenése (1916) alkalmából. Amit akkor Ady a fiatal Ter- sánszkyrói mondott, az mind igaz. S a lényege: Tersánszky nagyon emberi író. Szerencsés véletlen, hogy a Kakuk Mard — Tersánszky Józsi Jenő legnépszerűbb regé­nye — tizedik kiadásának dá­tuma egybeesett Bóka László tanulmánykötetének megjele­nésével. A Könyvek, gondok­ban a hetvenöt éves, akkor még élő Tersánszkyt jelentősé­géhez híven méltatja a szer­ző .rámutatva arra is, hogy »felfedezésre szükség leime«. Nem az olvasóknak szánta Bó­ka ezt a célzást, hanem első­sorban a kritikának »súgta« oda — és az irodalomtörténet­nek —, mert hiszen az olvasók szeretik Tersánszkyt. S a Ka­kuk Marci írójának — úgy tű­nik — ma is változatlan a si­kere. Nem tarthatjuk véletlen­nek, hogy Révész György ép­pen ezt az írói világot fedez­te föl újonnan a film számá­ra, a nézőknek. A magyar filmművészetben teljesen egyedüli ars poeticát, s rendezői gyakorlatot vallhat a magáénak Révész György, aki eddig több élő vagy nem­rég meghalt magyar író mű­vét vitte sikerre á cellulóz­szalagon is. Néhány emlékez­tetőül: Angyalok földje, Egy szerelem három éjszakája, Utazás a koponyám körül. Révész György nemcsak mint rendező működött közre a filmkészítésben, ő írta a forgatókönyvet is . Ennek az az eredménye, hogy teljesen szuverén, új világot fedez föl és alkot a regények kapcsán. (Ezért sokan szemére vetik, hogy mások a filmjei, mint azt az olvasó várná.) A cselek­mény új életet kap Révész György munkájában, s ebben megjelenik egy kicsit maga az író is — láthatatlanul, de na­gyon is érezhetően. Így történt most is, a Ka­kuk Marci esetében. Nemcsak a történeteket láthattuk vi­szont, hanem Révész György rendező szemével »belenézhet­tünk« egy kicsit Tersánszky énjébe is. Mondhatjuk: ennek a lazán szerkesztett történet­láncnak ez volt a kötőanyaga.^ »Ruszka Gyuri részeges, mi- haszna tekergő, aki odakinn lakik az erdő alján, egy ron­gyos viskóban, s úgy él egyik napról a másikra, mint a ma­darak« — e szavakkal mutatja be Tersánszky a Ruszka Gyu- riék karácsonya című elbeszé­lésében Kakuk Marcit, 6 ezt követi hűen Révész is. Ilyen­nek látjuk, s ha hozzátesszük, hogy egy színes filmmusical főszereplőjeként, akkor C6ak aláhúzhatjuk a sikeres rende­zői munkát. Vukán György zenéje, Vargha Balázs és Weö­res Sándor versei nagyban hozzájárultak, hogy a színé­szek játékában fölfedezhessük Tersánszky álmát. A két fő­szerepet Harsányt Gábor (Ka­kuk Marci) és Haumann Péter (Soma) alakította Mindketten remek figurát alkottak. Zsuzsi szerepében Pálos Zsuzsát lát­tuk, tetszett Piros Ildikó Ka- sosnéja. Szerencsi Éva Esztije. A RENDEZŐVEL egyenran­gú dicséretet érdemel Ragályi Elemér operatőr, aki színeivel, fantáziájával hozzájárult a Kakuk Marci filmsikeréhez, Horanji Barna Névadó- és szoboravató ünnepség a Zrínyi Unna iskolában költő-posztot járja körül, s J Püthiát. Kimondom kereken: egy pillanatig sincs kétségünk, j ez a verse a legtöbb számom- a költő indulásához hűségesen j ra, már akkor megragadott, a természetiben vert tanyát,' amikor a Jelenkor lapjain öl­ném idilli paradicsomban, ha- j vastam. Manapság nem írnak nem mocsaras, lápos vidék fö- j himnuszt, lényegében erre sem ------------------------------------------------j mondaná senki, hogy az, pe­dig himmikus óda. veretes, vá­lasztékos, kohóizzású dal. a démonokkal vívó, Szent György-küldetósű kovácsról a vasat izzító, madárra váró em­berről. A harcról, a várako­zásról, a belső biztonságról. Ugyanez a belső biztonság sű­rűsödik epigrammává egy má­sik ciklus Kettős veret című versének egyik szakaszában. A természeti életből kima­gasodva így ölt testét:' A nemzet és emberiség ennyi az én hazám! S mert hús és mag együtt gyümölcs, minden gyökérnevelte fán. hát lelket és testet is te adj, mert csontom és testem is te vagy. Joggal használhatjuk már a [ Ilonáról, akinek példája kell, kaposvári Pázmány Péter ut- | hogy hasson a mai fiatalokra cai általános iskola új nevét, j is. A megyei tanács végrehajtó bizottsága engedélyezte, hogy Zrínyi Ilona nevét viselje a város alig kétéves létesítmé­nye — jelentette be a tegnap délelőtt megtartott névadó- és szoboravató ünnepségen dr. Várkonyi Imréné igazgató. Az ünnepségen megjelent Somo­gyi József, a városi pártbi­zottság első titkára, Csapó Sándor, a városi pártbizottság titkára és Horváth Lajos, a megyei művelődésügyi osztály vezetője is. Az avatóbeszédet Embersics Imre, a városi ta­nács elnökhelyettese tartotta. — Méltó elismeréssel adózik városunk a történelemnek e szoborral — mondta. — Két­szeres öröm forrása, hogy vá­rosunk történelmi századfor­dulójának ünnepségeit mara­dandóbbá, emlékezetesebbé tesszük ezzel az avatással, s külön öröm, hogy a kétszeres Koßsuth-dijas, kiváló szob­rászművész, Mikus Sándor el­ső, Kaposvárra készült szob­rát helyezhetjük el itt. Az avatóbeszédben szép portrévázlatot hallhattunk az 1 iskola névadójáról. Zrínyi ijátéka is. — Annak a történelmi sze­mélynek a nevét viseli mától az iskola, akit nagybátyja, Zrínyi Miklós révén egy ki­csit somogyinak is tartunk. Viselje iskolátok a magyar történelem e halhatatlan alak­jának nevét. Legyetek rá büsz­kék, és példája lelkesítsen benneteket! — e szavak után Embersics Imre lebontotta a szoborról a leplet, és Mikus Sándor fehér márványba fara­gott Zrínyi Ilona-mellszobrán megcsillant a napfény. A tanulók nevében Szilágyi Gábor vette át a szobrot; ez­után Padi Lászlóné tanárnő összeállításában irodalmi mű­sort mutattak be a tanulók. Kellemes meglepetés volt hall- lani Heisz Károly erre az al­kalomra írott kis kóruítfnűvét. Az ünnepség végén Csolik Anna csapatvezető tanárnő is­kolai jutalmakat, úttörőkitün- tetéséket, okleveleket nyújtott át a tanulóknak. A kedves ünnepség hangulatát gazdagí­totta a városi úttörőzenekar S ha most már emlékeze­tünkben lapozgatunk Takáts Gyula verseskönyvében, ebben az örök gondolat- és termé- szetmozgású világban, ahol megfogalmazódik az is, hogy az elődök miképp sejtették a jelenvalót, ahogy bennünk is biztos sejtésekben kap meg­határozott tartalmat a jövő, vitathatatlan logikával fogal­mazódik: mert mindennél hatalma­sabb a Semmi!? ... De még nagyobb a Tett! Az emberi! OTTHONRA LELNI és benne újra kezdeni! A Sós forrás bőven buzog feltöltve ősi természettől, nép- hagyománytól, izgalmas, ere­deti, ma már nem mindennapi látványtól: a barlang szája valóban hombár. A költő vá­laszol. mert hittételéből és verseiből is átsugárzik, hogy nem pusztán a vers. hanem a megszólítás, a válaszolás, a mindenség tükrös visszahang- Igy a költőtől újabb válaszra várunk. Izgal­masan tör utat, talán csatornát magának e költészetben a tár­sadalmi lét — nevezzük ne­vén: körülvevő mindennap­jaink — némely gondja is. Hisszük, van értelme annak, hogy kézen fognak ezek a ver­sek bennünket, hogy felül­emelkedjünk. A költői életút példázza azt, hogy megéri: Magam vésem és formálom tovább, mert csupán ezt hagyom! S ez is lesz akkora, mint annyi tett a sivatagnyi temetők felett! Itt vége a versnek, de az ol­vasóban viaszai ogh atatlanul elindult a gondolat: már foly­tatást követelünk, az eddigi felemelkedés meUett egy újabb mélybeszáUást, ahol ugyancsak ő a kalauz, egy újabb mély beszállást a bar- langtalan, de hombárépíló is temetőre emlékező mindenna­pi világba, a közösségi lét iz­zasztó-fárasztó, valós. minden­napjaiba, És innen is ilyen tiszta, visszahangzó, értelmes emberi válaszra várva. Tröszt Tibor Gázellátás és környezetvédelem a varos- es közsegpolitikai munkabizottság ülésén Két, a lakosság szempontjá­ból is fontos témáról tárgyalt tegnap a Hazafias Népfront mellett működő város- és köz­ségpolitikai munkabizottság. Az egyik: Somogy megye gáz­ellátása és ennek várható fej­lesztése. Erről Kovács István. a megyei tanács vb ÉKV-osz- tályának csoportvezető főmér­nöke tartott tájékoztatót. S bár a gázellátás terén örven­detes a fejlődés — elég, ha csupán arra utalunk, hogy 1968 óta több mint négyezerrel emelkedett a vezetékes gázt használó fogyasztók száma —, mégis nagyon sok gondot okoz a megyeszékhelyen is. a megye többi részén pedig különösen. A fokozatosan megvalósuló tervek azonban egyre köze­lebb hozzák azt az időt, ami­kor a háztartásokat, s az ipari létesítményeket egyaránt gáz­zal fűtik, és a mezőgazdaság­ban is felhasználják. Ez csök­kentené. illetve kiküszöbölné a mostani tüzelési technika okozta melléktermékek ártal­mait és a légszennyezést. S ezzel már a másik témát is érintettük. A népfront ugyanis az utób­bi időben egyre többet foglal­kozik az ember környezetét szennyező, fizikai és pszichi­kai zavarokat okozó környezeti ártalmakkal. A város- és köz­ségpolitikai munkaközösség is napirenden tartja ezt a témát — s joggal. Rumszauer János, az albizottság elnöke ezzel kapcsolatban a megvét és a megyeszékhelyei sújtó s legin- -Jcáhb égető gondokról szólt: a szeméttárolás és -szállítás le­hetőségeinek korlátozott voltá­ról, az utcák és terek takarí­tásáról, a zajártalomról. Mindezt a bizottságnak szin­te minden tagja kiegészítette volna a saját tapasztalataival. A főként Kaposvár tisztaságá­nak védelmét gátló tényezőket azonban már szinte minden fórumon elmondták. Most csu­pán egyetlen egyet említünk a példák közül. A környezet vé­delme nem merül ki a szeme­telés csökkentésében, az utcák, parkok tisztán tartásában. A bizottság egyik tagja említet­te: a külvárosi utcákon, tere­ken a légpuskás »orvvadá­szok« az énekes madarak szá­mának ijesztő csökkenését okozták, a cseri városrész né­hány utcájából teljesen ki­pusztultak a madarak. Mit tehet a környezet vé­delmében a község- és város­politikai bizottság? Az előadó egy feladattervet ismertetett. Ez magába foglalja a céltuda­tos környezetvédelem meg­szervezését, az állami és társa­dalmi munka összefogását és az irneretterjeeztést. Különö­sen a Balaton vidéke es a megyeszékhely környezetvé­delmét tartja sürgetőnek. A bizottság azonban minden bizonnyal nenn tehet meg min­dent a végrehajtásban. Na­gyobb összefogásra lesz szük­ség. Somogyi Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom