Somogyi Néplap, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-19 / 115. szám

/ Vetik a káposztát, szedik a Négy nemzet ételei az asztalokon Vetik a kései káposztát a mesztegnyői Lady János Terme­lőszövetkezet kertészeiében. Hatszáz négyzetméternyi terü­leten került tőidbe a mag, s a'kikelő palántákat húsz hold- nyi területen fogják elültetni. A fóliasátor alatt megkezdték a karalábé szedését. Eddig hat-hétszáz fejet szállítottak már Marcaliba. Négy ország — Csehszlová­kia, Lengyelország, a Német Demokratikus Köztársaság és Magyarorezág — zászlóit len­gette a májusi szél a balaton- boglári áfész Hullám vendég­látó-kombinátjának bejáratá­nál. Az étterem és a bár ünne­pi külsőt öltött tegnap dél­után. Az étteremben hófehér térítők, virágok, az asztalokon a hidegkonyha remekei. A bár­ban szemgyönyörködtető terí­tési bemutatót láthattak a meghívott vendégek s megcso­dálhatták a gasztronómiai mű­veszet remekeit. A bemutatón megjelent Bartolak Mihály, a SZÖVOSZ elnökhelyettese, Tóth Lajos, a megyei tanács elnökhelyettese, illetve a SZÖVOSZ, valamint a Somo­gyi Fogyasztási Szövetkezeti Mozgalom több vezetője is. A részvevőket s a négy nemzet küldöttségét dr. Kiss József, a MÉSZÖV elnöke — a rendez­vény fővédnöke — köszöntöt­te. Szólt az esemény szakmai jelentőségéről, majd kés, villa s kanál került a kezekbe, hogy a meghívottak véleményt mondhassanak az ízekről, a készítményeikről is. Ez a tegnapi rendezvény tett pontot az egy hetes nemzetközi vetlékedő végére. A négy j nemzet fogyasztási szövetke- j aebeinek végzős vendéglátóipa- j ri tanulói: három szakács, há- ; rom felszolgáló, két oktató és A műszaki szervezet kialakításáról ! a delegációk vezetői — egy-egy nemzetet kilencen képviseltek — mutatták be a főzés és a felszolgálás tudományát. Az áfész, a Hullám étterem vezetői és dolgozói messzeme­nő segítséget adtak a csapa- í toknak nemzeti estjeik meg­rendezéséhez. A versenyzők május 13-án este érkeztek a balatonboglári SZOVOSZ- üdülőbe. aztán az izgalommal beli munka következett. Hét­főn a csehszlovák, kedden az NDK-beli, szerdán a lengyel, csütörtökön pedig a magyar végzős tanulók vették kézbe a főzőkanalat, öltötték magukra a pincér kabátot. A vendégek és szakemberek szerint vala­mennyien jelesre vizsgáztak. Minden nemzet estje egyúttal í tapasztalatcsere is volt. ! A pénteki bemutató során ; kér tem, meg Balázs Andort, a ' szervező bizottság vezetőjét, j foglalja össze az egyhetes I munka jelentőségét: »Az NDK j és Csehszlovákia fogyasztási szövetkezeteinek kezdeménye­zésére 1971-ben kezdődött a \ nemzetközi rendezvénysoro- | aat, s oda a magyarokat is j meghívták. Az idén Maigvar- ország adott otthont e vetléke- dőnek. és itt kapcsolódott be először a lengyel fogyasztási szövetkezetek csapata. Mind­ennek célja a részvevő orszá­gokban folyó vendéglátóipari szakmunkásképzés formái­nak és módszereinek tanulmá­nyozása. annak megítélése, hogy a szakmai tudást, az anyagot a tanulóidő alatt ho­gyan tudják elsajátítani a fia­talok. Az eddigi tapasztalatok igazolták e találkozók szüksé­gességét. hozzájárultak az egyes nemzetek konyháinak megismeréséhez, az emberi, baráti kapcsolatok erősítésé­Végzős vendéglátóipari tanulók versenye Balatonbogláron tanácskoztak a tsz-ek szakemberei Kaposváron hez. A bemutatónak nincsenek vesztesei, csak győztesei. Nem­A napokban került sor Ka­posváron. a Közép-somogyi Termelőszövetkezetek Terü­leti Szövetségének rendezésé­ben a körzet főmezőgazdászai­nak és műszaki vezetőinek ta­nácskozására. Ennek fő célja a tsz-ek műszaki szervezete kialakításának megbeszélése volt. A termelésfejlesztés ugyan­is az utóbbi években egyre nagyobb mértékű; sok szövet­kezet egyesült, és mind keve­sebb a kis tsz’ A föld ötven százaléka a négyezer holdnál nagyobb területtel rendelkező szövetkezeteké. Mindez maga után vonja a termelésfejlesz­tést, s ez egyúttal műszaki szempontból is fontos: első­sorban nem a géppark szám­beli növekedésével. hanem minőségi változásával jár együtt. Megvalósításához azon­ban műhelyekre és megfelelők szakembergárdára is szükség vám, így a műszaki szervezet kialakítása nehéz, összetett feladat, mivel a helyi adott­ságokat is figyelembe kell venni. A Műszaki szervezet kiala­kításáról Mélykúti Csaba, a Mezőgazdasági Gépklsérleti Intézet javítástechnológiai fő­osztályának munkatársa tar­tott előadást, s beszámolt az intézet kutatási eredményei­ről. — Negyvenezer traktor az elkövetkezendő időszakban az ország mezőgazdaságát meg­felelően kiszolgálná — mon­dotta. — A nagy teljesítmé­nyű. automatizált gépek keze­léséhez nagyabb műszaki in­telligenciával rendelkező trak­torosokra is szükség van. A traktoregységek lóerő-teljesít­ménye az utóbbi években ro­hamosan növekszik. 1970-ben 4«, 1975-ben 65, 1980-ban pe­dig várhatóan 86 lóerő jut majd egy trakto'-egységre. A kambájnpark gépeinek szá­mát 12 ezerről 14 ezerre kell emelni, a minőségi fejlesztés mellett. Eibből következük, hogy a műhelyterületek korszerűsíté­se is előtérbe kerül. Az új típusú traktorok felújítását, nagyobb javításait nem célsze­rű — és nem is gazdaságos — a termelőszövetkezeteknek a saját műhelyükben elvégezni, mivel a műszaki felkészültség hiánya miatt elhúzódnának a munkák, s így a traktorok hosszú időre kiesnének a ter­melésből. Ezt a feladatot csak a korszerűen fölszerelt szer­vizek láthatják el eredménye­sen. Az előadó ezután a gépek teljesítőképességének a meg­őrzéséről beszélt. A műszaki vezető szerepéről szólva, pedig hangsúlyozta a teljes szakmai tájékozottság, a kellő politikai és vezetési ismeretek jelentő­ségét. Az alkatrészellátás mennyi­ségi szempontból kielégítő ugyan, de az összetétele kifo­gásolható. Hamarosan azon­ban ebben is jelentős javulás , várható. A műszaki szervezet I kialakítására. a gépparkok j megszervezésére az intézet technológiákat dolgozott ki: ezek bevezetését, a helyi vi­szonyoknak megfelelő alkal­mazását segíti, s ha valame­lyik gazdaság igényli, szakta­nácsokkal is szolgál. A következő előadó. Boór Ferenc a traktorok javasolt karbantartásáról és az erőgé­pek állapotának műszeres vizsgálatáról beszélt. Az elő­adásokat követően válaszok hangzottak el a részvevők kér­déseire, majd a műszeres vizs­gálatoknak az MTZ—50 típusú traktoron való gyakorlati be­mutatásával zárult a tanács­kozás. D. T. zetd konyhájukat nagyon ma­gas színvonalon mutatták be a végzős tanulók. Érdekes volt az is, hogy a rendezvény során, egyedül a magyar csapat hozta cukrász­készítményeit, a többi három országban ugyanis ez nem tar­tozik a vendéglátóipar hatás­körébe. , A Fogyasztási Szövetkeze tele végzős szakács- és felsaol- i gáló tanulóinak versenye teg­nap este zárult. A sok izgalom és kemény .munka után öröm­mel vették kézbe a fiatalok az okleveleket és a rendező szer­vek ajándékát. * Dévai Zoltán \ \ IMRE LÁSZLÓ: Két év nyolc hónap ; /9. ' Kicsi táncoló lépésben megy foda a spaknival a habarcshoz, fmire Kés a malterkeverőt föl- f kéri egy szolid tangóra: »Ar- f gentínában csókra vár a lány." JIgen, a pampákon, mindjárt ybal kéz felől ott ül egy hosszú \ hajú lány, meglátja Kicsit, J hozzásimul forrón, közelebb, J közelebb, s amikor már egé- Jszen közel van, visszaváltozik i hosszú nyelű malterkeverővé, i amit aláírásra bárki megkap- J hat a szerszámraktárban. } Kapelláró mintha oda se figyelne, de látja azért minden mozdulatát. Fries lépésekkel lejön a létra tetejéről, szólítja Bikát: »Gyere hamar, megfca- nítlak festéket keverni. Itt ez a vödör, látod? Most liárom- J negyed rész vizet teszünk bele, Jigy ni. Hol a festék. Kicsi? Ez $az. Most beleöntjük szépen, júgy! Most föltűnöd az inged i ujját, egész a váltadig, hadd J látsszon a tetovált csaj comb­ija a muszkáidon, nyúlj bele Jhátran, csak úgy. ahogy mutat- itam. mintha a kútágast fejnéd ^odahaza a nyárfalombos kis ^faladban. Na látod. így, csak áteeemeiw-hogy túabe jöjje* — Cigarettaszünet! Bika ott áll, merő egy kuli- mász vállig, mind a két keze. Káromkodik rettenetesen, s kinevetik, őt senki se nevette ki soha büntetlenül, de ez most nem olyan szituáció, hogy ütni lehetne. Még jobban ne­vetnének, s elugrálnának. Leg­alább egyet közülük bele kel­lene fojtani a vödörbe, vagy inkább ráönteni a festéket, marná ki a szemét, ordítana, mint akit nyúznak. Fölkapta a vödröt. — Oda is viszed? Kösz. Ak­kor már vidd is oda a létrá­hoz. Jó, letelheted! Klassz! Most majd figyeld, mit tiud a legöregebb pemzli — mond­ja Kapelláró, mintha tudomást sem vett volna arról, mit for­ralt az imént Bika. Elszívja a cigarettát, majd nyugodtan fölballag a létrán, egészen a tetejére, ott a jobb lábát át­veti, és meg is áll a létra má­sik ágán. Belemártja a rövid nyelű meszelőt a festékbe, ki­emeli onnét, egy cseppet le­rázza, s nagy, hosszú karlen­getéssel elkezdi festeni a mennyezetet. — Látod. Bika? — fordul 900sb hajtóka»# testesei, img közben dolgozik, dühös tekin­tetű társa felé. — így meszeld az eget is, ha egyszer eléred. Csak egyet el ne felejts: azt kékre szoktuk. Átveszed, vagy rágyújtasz előbb? Ott a staub! Munkásnak álcázott Kent. Vi­gyázz, ne szívd mellre, mert akkor csicsogni kezd a tüdőd. Az első perctől kezdve szem- benálinak. Három az eggyel, egy a hárommal. Kapeilárón látszik, hogy elemében van. Ilyen nagy szava odakint soha nem volt. Igaz, ott Bereczki volt a gazda. Észre sem veszi, hogy az öreg szavait, tréfában is morcos félmondatait ismét­li, amiket, úgy hitte, régen el­felejtett. Jókedvű. Látja, hogy Kicsi és Kés fölnéznek rá, s tetszik nekik, ahogyan viselkedik. Jól van. srácok, de azért nem kell túlzásba vinfti, begurul itt ne­künk. és mehetünk a szigorí­tottba. Ki fejezi be amit el- Kezdtünk? Bereczki szaki biz­tosan nem. Van annak más dolga. Azóta már biztosan ki- veszekedte magát az irodán, »beolvasott« ennek vagy an­nak (az illető csakis valami fe­jes lehet, mert amilyen gE'smb lelkű lefelé, annyira ' rátarti följebb, egészen az igazgatói irodáig), igaz, nem ért el so­kat, de azt a maga erejéből, a munkája által érte el. Igen a munkát is kiadja ilyenkorra a segédeknek, az inasoknak — melyiknek mi dukál —, tüstén­kedik ott, míg -ce*k mindenkit Az utasok érdekében 1^1' n:i|> mm HÓI* A Volán ellenőreit kísértük | el ellenőrző körútjukra. Méng \ Henrik gépkocsivezető, Farkas István és Tobak Ferenc, a pi­ros karszalagok tulajdonosai, útban Csurgó felé a munká­jukról beszélnek. — Ismernek bennünket más vállalatok, üzemek gépkocsi- vezetői is. Ha előznek vagy! szembejönnek velünk, és nem I tudjuk magunkat »láthatat­lanná" tenni, jeleznek az au- l tóbusz vezetőjének. Tíz utas — jegy nélkül Öraegyeztetés. körültekintő böngészés a menetrendben: közben figyeljük a szembejövő járműveket is. Aztán beáll unk egy mellékűtra. A Barcs—Ba- bócsa—Vízvár járatot várjuk. Néhány perc késéssel érkezik az autóbusz, kelletlenül áll meg. Valamennyi hely foglalt. ' még az ülések között is állnak. 1 de a kalauz mosolyog. S ha mosolyog, akkor már nincs | baj. Többször fordult elő sza­bálytalanság ezen a járaton, j Most nem találtunk hibát. A Gyékényes—Őrtilos—So- s mogybükkösd—Csurgó távol­sági járatot őrtilos határában várjuk be. Gépkocsink 300 mé- ' terrel odébb parkol, hogy ne keltsen feltűnést. Ügy látszik, a késés valamennyi járat egyik jellemzője, mert ez sem érke­zik pontosan' Ilyenkor emelt hangon beszélnek az utasok, idegesebb a kalauz is, és a ko­csiban felbomlik a rend. — Előfordult, hogy egy tá­volsági járaton 40 utas közül tíznek nem volt érvényes me­netjegye. Természetesen a büntetés sem maradhat el ilyenkor, az ötven forintot ki­fizeti az utazó. Bennünk, el­lenőrökben, a kalauzon kívül az utasok is ellenségüket lát­ják. Megtörténik, hogy egy ré­szük »otthon« felejti a tárcá­ját, kapkodva kutat, a zsebét is megmutatná. Természetesen személyi igazolvány sincs kéz­nél. de ha a rendőrséget emle­getjük, azért a mellényzseb­ben mindig akad »felesleges« pénz. Szidnak bennünket, az öklüket rázzák. Valóban így van, de azért nem kell attól tartani, hogy meglendü] a jobb kéz. Egyszer fordult elő, hat hónap lett a következménye. A kalauz is hibás. Többször nem ad jegyet, ha ismerős, ro­kon. barát utazik a buszon, de a viteldíjat elteszi a zsebébe. Ilyenkor feljelentjük, és nem marad el a büntetés. A szégyenlős kalauz Ellenőriztük a gyékényes! helyi járatot. Szemüveges jegykezelője azt sem tudta hirtelen, mit szóljon, annyira izgult, amikor az ellenőrök felkapaszkodtak a lépcsőn. Oka volt rá. A megengedhe­tetlen módon letépett jegyek visszafelé is eladhatók, és az »üzlet« búsás hasznot ígér. A felelősség levonáskor mente­getőzik: ő nem tehet róla, nem hibás, véletlenül történt. Egy kís idő múlva: ne haragudja­nak, máskor így lesz meg amúgy ... Az ellenőrök jegyzőkönyvbe veszik a történteket, s a ka­lauzzal is aláíratják. Ez mar a busz mellett történik. A ka­lauz szégyenérzete nem enge­di, hogy az utasok előtt firtas- ság mulasztásait. A Csurgó—Szenta közti já­raton minden rendben volt. de nem így a Kaposvár—Bö- hönye—Csurgó között közleke­dő autóbuszon. Csaknem más­fél órai késéssel érkezett a végállomásra. Vése határában állítottuk meg, A kalauz nél­küli kocsi vezetője hangosan köszöntötte az ellenőröket: Je­lentem, a kocsi rendben! Ami annyit jelent, hogy mindenki­nek van jegye, és feltehetően nincs semmi szabálytalanság. Amikor azonban a leszállókat ellenőrizték, kiderült, hogy azért még sincs minden rend­ben. A büntetést az az utas sem kerülhette el, aki váltig bizonygatta, ő pedig vásárolt jegyet. Hosszas huzavona után végül mosolyogva fizette ki az ötven forintot. Kíváncsiak voltunk a kapos­vári helyi járatokra. Este ki­lenc óra után már kevesen ve­szik igénybe az autóbuszokat, kevesen sétálnak az utcákon, csalásra is kevesebb a lehe­tőség, de azért próbát tettünk. INégyforintos jegy — kettőért? A kettes járaton talán nyol­cán utazhattak. A többségük bérlettel, de azt is érdemes közelebbről is megvizsgálni, mint azét a fiatalemberét, aki nem írta rá bérletére a sorszá­mot. Hogy mióta használhatta jogtalanul? Nehéz volna el­dönteni. Sértődve, duzzogva fi­zette ki az ötven forintos bír­ságot. A tizenegyes járaton a kalauz három négyforintos je­gyet adott ki három utasnak — két forintért. Semmit nem tudott felhozni mentségére. Nem könnyű az ellenőrök munkája. Szidják, szapulják őket, ádáz »ellenséget" sejte­nek a piros karszalagos, tá­nyérsapkás Volán-dolgozók­ban. A kimutatások szerint pedig évente csaknem kétmil­lió forint »tűnik« el. vándorol illetéktelen zsebekbe. Vala­mennyi járatot ellenőrizni képtelenség. Az ellenőrök azt mondták: amíg a fővárosban jól bevált lyukasztórendszert be nem vezetik, nem várható számottevő eredmény. Rőhrig Gábor el nem igazít egész napra, ak­tán hozzálát ő maga is. nehogy szó érje a ház elejét. Most pe­dig lassan ebédhez készülő­dik, hideget eszik, piros koc­kás konyharuhából. Ez a szo­kása. Aztán elballag egy kis- fröccsre, át a köpködőbe, így csinálja negyven éve nyáron inkább, mint télen. Ha fáj a gyomra — a festők között sok a gyomorbajos —, sápadt arc­cal járkál közöttük, s nem mondaná, mi baja, az istennek se, de hát látszik az, a beesett arcán, a lázas szemén, a szava járásán, olyankor legjobb az htjából jó előre kitérni, mert nem néz se istent, se embert. — Bika! Hallod? Belőled jó szobafestő lenne — mondja Kapelláró. — Honnan veszed ezt? — Nem öntöd rá a festéket, akire dühös vagy. — Még rádönthetem. — Meggondolod te azt. Nem vagy te olyan. — Miért ne lennék? — Mert melós vagy. előttem ne játszd a bazári majmot. Te tudsz dolgozni meg szeretsz is. Te nem most hazudsz. Akkor hazudtál, amikor csövezni kezdték Hogy volt az a dolog, Bika? — Nem érdekes ... Ott kez­dődött, hogy összebalhéztam otthon, a tsz-ben az elnökkel. Mindig a kapáláshoz osztott be. hiába kértem, adjon más munkát, nem bánom, ha bgle- döglök is, de a kapat aat a*á­lom mint a ... Na mindegy. Elkezd ott hitegetni, hogy majd így lesz, majd úgy. köz­ben csak ott kapálgatok én Rozi nénémmel és két-három öregasszonnyal egész nyáron. Megelégeltem, s a dohány is kevés volt. Mit rohadok én itt, gondol­tam. bemegvek még egyszer az elnökhöz. Hát be is mentem, piásan. és ez volt a baj. Ami­kor megint azt mondta, várjak türelemmel, hirtelen fölment a pumpa, s azt mondom neki, hát miért én váriak mindig. Miért mindig ábécé sorrend­ben osztogatják a jó melót az irodán: atyafiak, barátok, cim­borák, és csak aztán a többi. Hadovái ott nekem: jobb lesz, ha tartom a pofám, mert elintéztek — Kit intéztetsz el, te rohadt kulák? — Akkor már nekem is megjött a han­gom. Mérgemben azt hittem, ráborítom az asztalt. A többit már kitalálhatod. Följöttem Pestre. Kégli sehol, kettőnknek adta ki az ágyat az öreglány, akinél albérletet kaptam. Először nagyon tré volt a helyzet, hogy nincs ho­va hazamenni, aztán ez se ér­dekelt. Aludtam, ahol rámes- teledett: haveroknál, nőknél. (Folytatjakj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom