Somogyi Néplap, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-18 / 114. szám
KÖTELEK Somogy szentpál »kiesik« a megye, sót a marcali járás főútvonalából is. Az ezerháromszáz lelket számláló községben ritkán történik szenzáció, olyan esemény, ami meghatározná á környezet további sorsát. Aki itt él, azt ide köti a munkája. Nehezebb is innen a járás északkeleti csücskéből »kitekinteni-« a járásra, a megyére, mint a köz- illendőnek, ponti helyekről. Vajon hogyan j számította dolgozik az itt élő képviselő, jelent-e ez a viszonylagos elzártság hátrányt? ben hiszek. Ha nem ment az egyik oldalról, próbáltam a másik irányból. Talán ezért Homokra légvárak? Havanna, '..." ', szakosított telep Futni kész homoktalajból fogadtak be az emberek, ezért, mindennapi kenyérnek valót választottak képviselővé is. Nem kérdeztem meg, hogy vezet-e statisztikát a érkező panaszokról, arról kicsikarni — nem kis dolog. ^ Fogyó emberanyag ellenére hozzá 1 eredményeket elérni — nagy dolog. Birkóznak a földdel, a hogy mit intézett el a vá- í körülményekkel, a lehetősélasztófcnák Valahogy Mohácsy Barna két éve a marcali járás országgyűlési képviselője. Nem született somogyi, a<z Alföldről került a somogyszentpáli termelőszövetkezetbe főagronómusnak, egy évvel az egyetem elvégzése után. Nagy tervek, remények, világmegváltás, sok-sok befektetett és lassan, nagyon lassan megtérülő energia — így lehetne címzavakban jellemezni az első éveket. Aztán négy évig tanított a Kiskunhalasi Mezőgazdasági Szakközép- iskolában, azt követően felsőfokú technikumban, majd ismét Somogy következett. És mert éppen Somogyszentpálxa kellett főagronómus — ahol közben öt főagronómus és három elnök váltotta egymást —, hát'Ide. Ismét a nulláról kellett indulni, még nehezebb körülmények között. Még nagyobb akarat, és lassan »látszata« is lett Mivei lehet mérni? A termelőszövetkezet a gyengék közül a közepesek — vagy hogy egészen pon tos legyek: a jó közepesek — közé került. A főagronómus az idén megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. Mohácsy Barna szerény ember. Amikor arról beszélgettünk, hogy milyen nehéz volt a munka a szocialista átszervezés után, nem csinált titkot abból, hogy az első időszakot egy kicsit meghátrálásnak tekinti. De amikor a kitüntetésre, az elismerésre terelem a szót, szinte szabadkozik. — Jólesett az elismerés, mert a munkám megbecsülését éreztem benne. De ez csak az egyik része a dolognak, mert jelentkezik a másik. Amikor engem kitüntettek, nem kaptak kitüntetést azok, akikkel együtt dolgozom mindennap, s akik az eredményekben ugyanúgy »bent vannak«, mint én. Nem nevezi meg, hogy kiket ért a többieken. A termelőszövetkezet vezetőségét, a tagokat, a somogyszentpáli embereket. Azt hiszem, ez a *kulcsa« az emberekhez való viszonyának, a képviselővé választásának, tevékenységének: kötődés a földhöz, az emberekhez. At. agronómusnak mindennap meg kell vívni a maga harcát. A földdel, az időjárással, az emberekkel. — Mindig van valami, amit meg kell magyarázni, el kell mondani. Hogy ne féljünk az újtól, merj link változtatni azon, ami most jónak látszik, de később már idejét múlja. két év alatt, nem tartottam Biztosan nem volna bele az előbb két a somogyszentpáli határban, a marcali járás kisebb- nagyobb községeiben. Nem szereti, ha mint képviselőt az indokolatlan előnyökhöz jutni akarók keresik föl. Volt arra példa, hogy éppen a termelőszövetkezet szabályaival ellenkező ügyben próbálták megnyerni. Mondanom sem kell, sikertelenül. Ugyanakkor egész vasárnapját áldozta egy vaskos aktacsomóval »rendelkező« ügy kibogozására, hogy segíthessen egy családnak lakáshoz jutni. Akármiről beszélgetünk, mindig előkerülnek a mindennapi, a termelőszövetkezeti, a somogyszentpáli »témák«,- a gondok. Egyesülés előtt áll a tsz. Meg kell magyarázni az embereknek, hogy most már ez a fejlődés útja, így jobb föltételek mellett dolgozhatnak, jobban boldogulnak. Először nehezen ment, most már gélekéi Inkén. S győznek... [ Emlékszem, amikor Illyés I József elnökkel megismerked- | tem két évvel ezelőtt — aknem említett beszélgetése- ! *°r. válaszottók meg -, nem __________| »nyilatkozos kedveben«. M ég a nagy próba előtt állt. Most sokkal kiegyensúlyozottabb; szerény magabiztossága mögött a két év minden tapasztalata, megvívott csatája. És újabb ütközetek következnek, melyekben jó társa László Lajos főagronómus is. Terveik légvárak a ho- 'mokra? Nem! Mert a legkisebbjükben is s benne a jövő is igaz, realitás van ígérete. S ez akkor ha például a tavaszi munkákról van szó. Mert nem kevesebb, mint 1150 holdnyi kukorica vetését végzik, ennyi van ugyanis a háztájival együtt. »Elég rosszak a földek« — mondják egy cseppet sem túlozva —, »hiszen van olyan terület, amely alig járható. Harminc holdat meghaladó nagyságú táblát pedig nem lehetett kialakítani«. Már csak tíz százaléka van vissza a vetésnek. A vegyszerezést az erre , alakított brigád végzi. A »jo- ugy latszik, lassan egyenesbe i lántai 3-asban« — így mondÉz már az új telep iiszőállománya lesz,. kerül a dolog. — Mohácsy Barna még nem szólalt fel az országgyűlésen. Ha szót kap, akkor a legközelebbin, a nyári ülésszakon mondja első felszólalását. Miről? — Törvény készül a statisztikáról. Ezzel kapcsolatban szeretném elmondani, hogy egyszerűsíteni kellene a mező- gazdasági statisztikát, az adminisztrációt. Már ott tartunk, hogy bizonyos jelentéseket kódszámokban kérnék tőlünk. Pedig nem szabad, hogy tőlünk sok időt raboljon jei az adminisztráció, annál sokkal fontosabb dolgunk is van. Simon Márta ják. Huszonöt hold dohányt is termesztenek, ennyit enged meg a szárítókapacitásuk. Mert a Havanna nem bírja ki »élve« a zöld állapotban való szállítást, igen kényes fajta. Egyébként is: a dohányt leghamarabb »fogja meg« az idő, kell neki a meleg nagyon. Az öregek — a Rákóczi Termelőszövetkezet nyugdíj felé ballagói — azt mondják, hogy kicsi a levegő nedvessége, fagyra van kilátás. Eddig még beváltak az idei »jóslataik«. Vegyszer a homokra. Mondom: ha a kis tervekben következetesek, hogyne lennének azok a nagyobbakban. Mert azokban sincs hiány. Az állattenyésztésre mindig volt gondjuk. Juhásza tűk van. Az utóbbi két évben háromszor ellettek az anyajuhok. A 480 állat 85 százaléka. 1400 kisbárány született. Még emlékszem, amikor Illyés elnök erről mint tervről beszélt. Sikerült megvalósítani. S ez semmi esetre sem kis dolog, még akkor sem, ha a tsz-foen a megalakulás óta foglalkoznak evvel az ágazattal. Beruházást nem igényel; emberi erőt, ráfordítást annál inkább. Juhászhiány van, ez köztudott. A régi juhászemberek elhaltak, megöregedtek, utánpótlás alig. Vagy ha van is, nem leszármazott, nincs »vérében« a rideg élet. Mert itt nemigen lehet beszélni kötött munkaidőről... Tavaly decemberben kezdett üzemelni a »mini kombinát«. Nyolcszáz férőhelyes sertéstelepről van szó, mely ugyanazt a technológiát igényelte, mint »nagyobb testvérei«. A fuzárium a tél folyamán megbetegedéseket okoAKI ÁRAT MOND Jönnek az ellenőrök Április közepén a fővárosban 32,40 volt egy kilogramm élő csirke. Győrben 33, Kecskeméten 36, Komlón 32, Szegeden 31.20, Szolnokon 39,40, Veszprémben 31 forint. Nem kevesebb mint 8,40 a legalacsonyabb és a legmagasabb ár között a különbség. A szabadpiaci árat a kereslet és a kínálat szabja meg; ha — tegyük föl — kimondanák, hogy 20 forintnál nem lehet drágábban adni a piacon egy kilo- i gramm csirkét, rohamosan j csökkenne az eladásra kínált I mennyiség. Sorállás, veszeke»Az árellenőrzés szélesítése és szigorítása minden gazdálkodó szerv feladata« — mondotta Fock Jenő kormányéinak az országgyűlés márciusi ülésszakán. Érvényt szerezni ennek már nehezebb len haszon, a az árdrágítás. nyerészkedés, Újraosztott jövedelmek Közgazdászok körében ismert a mondás: ami az egyiknek ár, az a másiknak bér. Minden termelő valamilyen dés, pult alóli árusítás, a ter- formában fogyasztó is egyben, melói kedv megcsappanása1 lenne a következmény. Lát- szat-árrögzítésre semmi szükség. Az indokolt és indokolatlan ármozgások elválasztására, az árkalkulációk ellenőrzésére annál inkább. Évente egyszer Évente legalább egyszer minden gazdálkodó egységnél Az átlag leple 1972-ben a fogyasztói árszínvonal három százalékkal növekedett, gyorsabban, mint a korábbi években. Az idén 3,6 százalék a tervezett emelkedés amelynek jó részét — 1,9 százalékot — a január 1-én már végrehajtott intézkedések (a tej és tejtermékek, a dohányáru s az égetett szesz árának növelése) Okozzák. Az átlag leple mögött azonban eltérő mozgások húzódnak meg. A különböző rétegek, sőt azokon belül az egyes kiadási főcsoportok részesedése nagyon is más és más. Tavaly pél- és szellemi azaz a termelői, a fogyasztói árak emelkedése újraosztja a jövedelmeket, s esetleg — kellő ellenőrzés híján — nem kívánatos módon. Ezért az a tő- j dáui a munkás rekvés, hogy a szabadáras ter- j mékek köre ne terjedjen túl az j un. tipikus piaci cikkeken — I pl. zöldségfélék, gyümölcsök, I bizonyos divatáruk —, s az | iparban helyébe á szerződéses kőén gyors emelkedése, a kötött árak aránya a korábbi 60- ról 90 százalékra növekszik, s maximálták a haszonkuLcsot. Ugyancsak központi intézkedés az árváltoztatás bejelentési kö- j telezettségének kiterjesztése, j de az is — az érem másik ol- | dalát megmutatva —, hogy az állami költségvetésből hárommi lliárd forintot használnák föl az idén a világpiaci árak emelkedése egy részének közömbösítésébe az import anyagoknál, ami főként a bőr, a gyapjú, a cukor áremelkedését ellensúlyozza. FöttecHe az ellenőrzés az építőipari árak emelkedésének mdokoiat.'an részét, s nem is késtek az intézkedések. Ezzel egyik alapvető feladatát teljesítette, tudniillik az árpolitika egészének és egyes részeinek elemzését a gyakorlatban. 30—31-én rendezett országos á r Konferencián. Ez valóban alapvető követelmény. 1972 negyedik negyedében az árhatóságok és a kereskedelmi fel- | ügyelőségek az állami váliala- j toknál több minit 14 ezer árel- ienőraést tartottak, a helyi ár- hatóságok pedig 3000 magán- kisiparos és kiskereskedő árait ellenőrizték. Huszonkét esetben kezdeményeztek árdrágítás miatt bűnvádi eljárást, 567 ügyben szabálysértési, 285 eset- , ben pedig fegyelmi eljárás le- Én mindig szerettem megma- ; folytatását. Azaz volt miért gyarázm, megértetni azt, ami- Leliertórízrá. kerüljön sor árellenőrzésre - | ar “ £ egyez‘ így fogalmazta meg a teendőt I ** a™eJyet a^rmel?..es “ az Országos Anyag- és Arhi- ! elado kot “*»**« kozpontl vatal elnöke az 1973. január foglalkozású háztartásokban a nem idényjellegű élelmisze- Közös kötelesség rek árának emelkedése mind- | össze 0,5 százalékos többlet- | kiadással járt, az idényjelie- gűekért viszont — ezek a zöldség, burgonya, gyümölcs, baromfi, tojás, hízott sertés —4 aák f°l az Országos Anyag- és A törvények, a rendelkezések széles körű ármegállapítási, árellenőrzési joggal ruház4,6 százalékkal fizettek i kalkulációs irányelvek alap ■ ján. A mondat e befejező ré- j sze fontos újdonság. Néhány minisztérium — így a Kohó- és Gépipari, az Épí- | tésügyi és Városfejlesztési — már kiadta, mások rövidesen kibocsátják a kalkulációs irányelveket a szabad aras termékék körére, s ezzel egyidejűleg bevezetik az ezeken ala- Központi intézkedés putó kalkulációs kötelezettséget. Ami a korábbiakhoz mérten — mind magukat az árakat, mind az ellenőrzés alapjait tekintve — lényeges változás. Könnyebben kiirrtuna- | Árhivatalt, a minisztériumokat, az országos hatáskörű gyobb összeget. A fűté6, a háztartási energia ára 1,8 száza-1 , , ... lékkai csökkent, a ruházkodá- 1 íiZ£rveket' helyi űrhatóságként si cikkeké viszont 4,1 százalékkal növekedett. Drágábbak voltak a saolgaltatasok is (3,8 százalékkal). Mi köze mindehhez az árellenőrzésnek? Az árak alakulásában megkülönböztetett szerepet játszanak a központi elhatározások, így egyebek között ezeknek köszönhető, hogy megtorpant tathato ugyanis a tisztes&egte-1 az építőipari árak szembeszo-J a tanácsokat, de például a bankot is a beruházások költségeinek alakulásánál. E felsorolás érzékelteti, hogy közös kötelezettségről van szó, azaz aid árat mond, annak a hatá- soikkal szintén számolnia kell. Mindenütt, minden, tekintet- bén. Még a legkisebb egységben is: a műhelyben. Mészáros Ottó (Következik: Elsa yUfrm > zott, de már kezdenek kilábalni a bajból. Megváltoztatták a takarmányt, s most már kielégítő az állatok étvágya. 2168 900 forintos beruházás volt ez. Ha nem jön közbe semmi; évente 2200 sertest tudnak innen elszállítani, feldolgozva a fogyasztó asztalára tenni. Hasznosítják a hagyományos épületeket is, utónevelésre. S innen már csak egy ugrás a szarvasmarha-itenyésztés. Hat-hét éves munka eredmé- ményeként Inke község állománya s a közös szarvasmar- ha-sereglet giimőkórmentes. Következetesen végbevitt munka végére értek. Először a község állományát cserélték negatívra, a háztájiban »csináltak rendet«, Mindig a saját erőt mérik föl először, még mielőtt _ bármibe is kezdenének. így alakúit ki bennük a »nagy terv« ; is. Be akarnak kapcsolódni a szarvasmarha-tenyésztési programba. Még csak »harangozni« hallották, hogy lesz ilyen, amikor már papírt, ceruzát fogtak, és számoltak. Akkor még kicsik voltak a tervek. Aztán a kormányhatározat közzétételékor úgy érezték: kapu nyílik előttük. 18 775 000 forintos beruházás megvalósítását tűzték ki célul. »Kinézték« a MÉM-jegy- zékből a típust is. Már ebben az évben el kellene készülnie a 192 férőhelyes istállónak, a szociáis épületeknek, a víztoronynak, a tejháznak, a kútnak. A szarvasmarha-tenyésztési programba december végén neveztek be; a megyei tanács végrehajtó bizottsága márciusban hagyta jóvá a Mezőber által elkészített megalapozó javaslatot. Három és fél millió forint külön állami támogatást szavaztak meg és 300 ezer forintot a forgóeszközök kiegészítésére. De terv még nincs; a Mezőber fővárosi központja még nem küldte meg a megyei kirendeltségnek a típustervet, s enélkül nem tudják elkészíteni az adaptációt. S nemcsak a hónapok, de a napok is sürgetnek! Időről, pénzről van szó, »kellemetlen vonzatok- ról«. A munkát egyébként ti zen- négy-tizenhat szakemberük vezetésével a tsz brigádja végzi majd, s néhány alvállalkozó. Így gyorsabban, olcsóbban jutnak majd telephez. Az Alfa—La vall céggel levelezve elintézték már a berendezések ügyét. Az istálló elemeit pedig már a második negyedévre ígérték az illetékesek, a harmadik negyedévben fel is állítanák... Ha az új létesítmény nem készülne el az idén, ugyan hová helyeznék el az akkorra cllő 60—70 állat szaporulatát? Minden nap új gyűrkőzest, gondot hoz tehát Inkén. De az ottaniak keményen megvetik a lábukat. Győzelmeik talán nem látványosak, de annál hasznosabbak. L. L. Somogyi Néplap 16847611
