Somogyi Néplap, 1973. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-16 / 112. szám
„Szabad hazában, szabad népnek csak szabad pedagógusok lehetnek nevelői“ Emlékülés az iskolák államosításának 25. évfordulóján Igények és lehetőségek Az iskolák államosításának 25. évfordulója alkalmából emlékülést rendezett tegnap a Megyei Könyvtárban a Magyar Pedagógiai Társaság Somogy megyei Tagozata, a megyei pedagógusszakszervezet, a Kaposvári Tanítóképző Intézet és a megyei művelődésügyi osztály. A nagyteremben helyet foglaló őszülő halánté- kú pedagógusok részesei voltak ennek a nagy történelmi tettnek, de mellettük ott láttuk azokat a fiatal tanítójelöleket is, akik folytatói lesznek a ma is reflektorfényben álló magyar pedagógia ügyének. A holnap pedagógusaira is nagy munka vár, hogy az elhintett magból minél magasabb fa nőjön ... Dr. Várkonyi Imrének, a Ta- nítaképaő Intézet igazgatójának megnyitója után az iskolák államosítását irányító egykori vallás- és kultuszminiszter. dr. Ortutay Gyula akadémikus emelkedett szólásra hogy megtartsa emlékbeszédét Milyen közeli történelem' Az események vadóban történelmi távlatiba kerültek, de az államosítás irányítói, végrehajtói közüli ma is sokam élnek, itt vannak közöttünk, s példájuk továbbra is hat A Szabad Nap 1948. június 16-i számában veaeitő helyre került az. a tudósítás, amely ilyem cím alatt olvasható: Törvény lett os iskolák államosítása. A könyvtár alkalmi kiállításán láttam az említett Szabad Nép-számot, s ott állt mellette dr. Ortutay Gyula, aki emlékeit idézve élővé tette a negyedszázados jubileumot . . Dr. Ortutay Gyula fölvázolta azáltal az eseményeket, amelyek abban az időben hatottak az emberekre, s bemutatta, milyen harc és küzdelem árán született meg Magyarországon az »állami iskola«. — 1948-ban az ipari üzemek államosításáról szóló törvényt egyöntetű helyesléssel fogadták a munkások és parasztok. A bankok államosítása sem kevert azonban olyan vihart, mint a felekezeti iskolák államosítása, — mondta. — A politikai küzdelem része volt az iskolák államosítása. A korabeli Somogyi Hírekben — 1948. június 13. — is találhatunk rá példát. Egy magáit »Istenfélő úigazdának« nevező ember levelére így válaszolt a somogvi újság. A magyar népi demokrácia egészséges. mélyreható iskolareformmal — mely csak egységes iskolarendszer mellett valósítható meg — kívánja szélesre tárni az iskoláik kapuit... Ugyanitt olvasható az a tudósítás is, mely hosszadalmas címében elmondja tartalmát js: *Elfogadta a minisztertanács a felekezeti iskolák államosításáról szóló törvényjavaslatot«. A törvényjavaslatból pedig törvény lett, aminek a magyar pedagógusok többsége szívből örült; megszűnt az évszázados elmaradottság, s a tanító is szabad ember lett. v Erről a nagy átalakulásról beszélt dr. Simon Gyula, a Társaság Színházi mozaik Moliere-bemutatók A Szovjetunió legnagyobb városaiban, Leningradban, Kijevben, illetve Kisinyevben. Vilnában — és -másutt is — folynak az előkészületeik a Tartuffe, a Scapin furfangjai, a Don Juan s a Képzelt beteg előadásaira. A fővárosban a Vahtangov Színház az Ürhat- nám polgárt mutatta be, a le- ningrádi Gorkij Színház pedig Bulgakov Alszentek ösz- szeesküvése című darabjának színre vitelével adózik Mo- liére emlékének. Az utóbbi időben a közönség elé került jubileumi Mo- liére-előadások közül három emelkedik ki: a Taganka Színház Tartufíe-je, amelyben a rendező Ljubimov arra törekedett. hogy igazi moliere-i légkörű, lebilincselő, szórakoztató, színes és ünnepélyes játékot hozzon létre: a Vahtangov Színház Az úrhatnám polgárában szerves egységben fonódnak össze a drámai, vizuális és zenei megoldások, s ezek segítségével plasztikusan domborodik ki a komédia hőseinek jelleme; a moldvai Luceaíarul Színház Scapin furfangjai produkciója pedig egyszerűségével, szemérmes lírájával tűnik ki. Márciusban a Szovjetunióba látogat a Comédie Francaise. s három Moliére-művet visz magával. A vendégek Moszkvában, Leningrádban és Vilnában lépnek föl. Molére születésének 300. évfordulója alkalmából a becsi Burgtheater Jean-Louis Barrault rendezésében mutatta be Az úrhatnám polgár című komédiát. Barrault tobzó- dóan pompázatos, a szigorú I Moliére-ortodoxiától messze J eltávolodó, farsangi mulatságként állította színpadra a művet. Kubai társulat Kubának nincs igazi színházi hagyománya: ami volt, az a felső rétegeknek, az elitnek szólt. Most kísérleti jelleggel 30 fiatal színész vándortársulatot alapított, Grupo Teatro Escambray néven, állami támogatással. A maga nemében első ilyen társulat ez: most alakul egy második a Sierra Maestra hegyvidékében. Az escambrayi társulatot Sergio Corrieri, ismert szín- | p>adi és filmszínész alapította. Közös elhatározással választották működésük színhelyéül a különösen elmaradott, az úthálózattól is távol eső Es- í eambray hegység vidékét, ahol a kollektív mezőgazdaság megszervezése nagy ne- j kézségekbe ütközik, és ahol 196« körül igen élénk volt az ellenforradalmi gerülatevé- kenység. További nehézség, hogy azon a vidéken rendkívül erős a Jehova Tanúi szekta befolyása. A társulat 1 mindezen okokiból azt a poli- 1 tikát dolgozta ki, hogy minden. közösséggel, amelyet fölkeresnek — akár állattenyésztő telep, akár nádvagok csoportja. akár kisváros, akár új j lakóháztömb —, két hétig együtt élnek, közéjük elve- [ ' gyűlve. A saját maguk irta darabokat kiegészítik helyi élményeikkel, a dolgozók javaslataival, kritikáival és az előadás után vitákat tartanak. Magyar Pedagógiai főtitkára is. — Hazánk felszabadulása minden részében elavult oktatásügyet talált itt, nemcsak az új hatalom, a munkások és | klubját, a parasztok demokratikus dik- í ta túrájának művelődéspolitikai követelményei szempontjából, hanem a polgári fejlődés akkori európai norfnáihoz képest is — mondta. — 1948. június 16-án az is- j kólák államosítása törvény j lett. Az 1948. évi XXXIII. törvénycikk 1. §-ának 1. pontja kimondja: -A jelen törvény hatálybalépésekor fennálló nem állami iskolák és a velük összefüggő tanulóotthonok, továbbá a kisdedóvodák fenntartását — a kizárólag egyhá- j zi célokat szolgáló tanintézetek (hittudományi főiskola, diako- j nus- és diakonissza’ épző stb) kivételével — az állam veszi j ót.« — Most vált valóra — év- j százados késéssel — az első ' egyetemes tanítógyűlés követe- I lése. Az iskolák államosítása- j val hazánkban is egy hosszú j történelmi folyamat zárult le. i Egyetértünk egy kábái peda- i gógus 1948 májusában írt le- j veiével — mondta befejzésül dr. Simon Gyula —: »Szabad országban, szabad népnek csak szabad pedagógusok lehetnek nevelői.« Az országos összefoglaló értékelés után négy somogyi korreferátumot hallgattunk meg. Dr. Kelemen Elemér, a megyei továbbképzési kabinet vezetője Az államosítás történeti előzményeiről beszélt, kifejezve. hogy az iskolák államosításának szándéka jelen volt a megelőző száz év történelmében, haladó programjában is. Majd a Tanácsköztársaság iskolapolitikáját érintve elmondta, hogy már 1919-et megelőzve államosítottak iskolát Somogybán. Dr. Törley Dénes siófoki járási művelődésügyi osztályvezető a somogyi iskolák államosításáról tartott előadást, érzékeltetve azokat a politikai harcokat is, amelyek kísérői voltak a nagy tettnek. Honfi Aladár tanítóképző intézeti tanár a népoktatás és tankötelezettség fejlődését méltatta, végezetül pedig Bakos Gyula, a kaposvári Petőfi általános iskola igazgatója emlékezett meg az államosítás végrehajtásáról. Az emlékülésen Horváth Lajos, a megyei művelődés- ügyi osztály Vezetője mondott' zárszót, s az államosításban részt vett hetven somogyi pedagógusnak oklevelet nyújtott át. Ezzel befejeződött az országosan elsőnek rendezett emlékülés. A két találkozó, amelynek! lú, s jó a szakemberellátott- tapasztalatairól Tóth Károllyal, ság, másutt viszont változatla- a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezetőjével beszélgettem, a közelmúltban zajlott le Gödöllőn és a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen. A megye, az észak- és a közép-somogyi tsz- szövetségek vezetői, néhány szövetkezeti elnök kereste fö! a két egyetem somogyi diák— A diákklubok megalakulása óta ezeknek a találkozóknak hagyománya van. Ügy érzem, nem túlzók, ha azt mondom: a megye és az agrár felsőoktatási intézményekben tanuló somogyi fiatalok szervezett kapcsolatának már megmutatkoztak az első eredményei. — Ez kétségtelen. A megye szakemberellátottsága az utóbbi néhány évben lényegesen javult. Ma már több mint félezer, pontosan ötszázkét felső fokú végzettségű szakember dolgozik a szövetkezeteinkben. Csakhogy — és jelenleg ez jelenti a l'ő gondot — ez a fejlődés üzemenként igen különböző. Van néhány gazdaság — Nagybajom, Hetes. Marcali, Balatonszabanul hiányzik a megfelelő képzettségű szakirányító. — Azt hiszem, külön téma lenne, hogy ez a helyzet milyen következményekkel jár. Ehelyett inkább induljunk ki abból, hogy Somogynak változatlanul nagy szüksége van a megfelelő felkészültségű agrár szakemberekre, s ebben a diákk’ubokkal való kapcsolat segítséget jelenthet. A beszélgetések tapasztalatai szerint hogyan vélekednek erről az egyetemeken tanuló fiatalok? — Igen sok izgalmas kérdés vetődött föl mindkét egyetemen. Azt csak épp megemlítem, hogy mi tájékoztattuk fiataljainkat a megye helyzetéről, legfontosabb célkitűzéseinkről, a most kialakulóban levő különböző zárt termelési rendszerekről, egyszóval arról, hogy milyen lehetőségek és tennivalók várnak a végzett szakemberekre a mi sajátos körülményeink között. A fiatalok pedig elsősorban a lakáskérdést vetették föl. Hadd tegyem mindjárt hozzá: jogo6 ez az igény, és örvendetes az is, hogy szövetkezeteink ennek érdekében igyekeznek minél di. hogy csak párat említsek I többet tenni az utóbbi időben. —, ahol igen magas színvona- Volt egy másik téma is, ami Történelmi kaland filmet forgatnak a Várban Horáaiyi Barna Szlovák—magyar koprodukciós történelmi kalandfilm külső felvételeit kezdték meg a budai Várban. A Pavel Sobo- ta és Lendvai György forgatókönyve nyomán készülő film gróf Benyovszky kalandos életét dolgozza föl. A »Vivat Be- nyovszky« főszerepét Josef Adamovic és Juhász Jácint játsz- szák, a rendező: Igor Ciel. Képünkön: Készül a film egyik tömegjelemete a budai Várban. I körül aztán elemi vita atakuít ki: ez a kezdő szakemberek fizetése. Gödöllőn a hirdető- í táblán jómagam is láttami négy-ötezer forintos ajánlato- | kát más megyékből. — Véleményem szerint ez a »szakembercsábításnak« eléggé egészségtelen módja, aminek igen sok hátrányos következménye lehet. Mert például, aki nem jut egy ilyen helyhez, az eleve elégedetlen emberként kezdi pályáját, és ez önmagában is veszélyes. I / — Mi aztán beszélgetések során, hogy úgy mondjam: igyekeztünk rendet teremteni ebben az ügyben. Az oft levő szövetkezeti vezetők elmondták, hogy az a gyakornoki fizetés. amit nálunk a kezdő szakemberek kapnak, sok mindennel kiegészül. Elsősorban a szövetkezet készpénzzel egészíti ki az államtól kapott havi bért — így van ez a legtöbb helyen —. másrészt a szövetkezet magára vállal egy sor költséget, például albérletet, étkezést stb. De kifejezésre jutott az is — konkrét példák alapján —. hogy az a kezdő szakember. aki »beválik«, megállja a helyét, bizonyít a gazdaságban, annak az üzem megfelelően viszonozza tevékenységét. És tulajdonképpen ez a helyénvaló, a követésre méltó, a természetes. Ügy érzem. végül is egyetértettünk ebben a fiatalokkal. — Hány végzős szakembert kert a megye a két egyetemtől ebben az évben? — Keszthelynek harminckét ajánlatot tettünk — itt az idén tizenkilenc somogyi végez —, Gödöllőre tizenhárom igényt jelentettük, ott hat somogyi hallgató fejezi be tanulmányait. Tehát nemcsak a megyénkből származó hallgatókat várjuk vissza, hanem reméljük, hogy »-hoznak magukkal« másokat is. Szeretném még megemlíteni: olyan megállapodást is kötöttünk mindkét helyen a fiatalokkal, hogy ne csak tanulmányaik befejeztével, hanem már »menet köz-, ben« is támogassák megyénket. Minden év szeptemberéig mindkét egyetemre küldünk olyan tudományos diákköri témákat, diplomamunka-témákat. amelyek kifejezetten Somogy mezőgazdaságának egy- egy részproblémájával vagy például egy üzem problémájának megoldásával foglalkoznak. Ahogy a fiatalok elmondták: szívesen vállalkoznak ilyen feladatok elvégzésére A két beszélgetés ismét egyértelműen megerősítette azt a tapasztalatot. hogy szükség van ezekre a találkozókra, és én bízom benne, hogy ez is hozzásegít minket a szakmai vezetés színvonalának céltudatos emeléséhez — fejezte be tájékoztatását Tóth Károly osztályvezető. V. M. HAZUDTÁL AKIKOR, UGYE? Málus 27-től előnyári menetrend a Balatonon Megindultak a sétahajók Egyre nagyobb a forgalom a Balatonon. Tegnap délután már 70 utassal a fedélzetén sétahajózásra indult a siófoki kikötőből a Szemes motoros. A MAHART Siófoki Üzem- igazgatóságához egyre több megrendelés érkezik a különjáratodra is, amelyeket eddig Balatonboglár és Révfülöp, valamint Balatonlelle és Révfülöp között indítottak. Kovács László, a forgalmi ügyelet vezetője tegnap arról tájékoztatta ügyeletes riporterünket, hogy május 27-én életbe lép az előnyári menetrend. Azt jelenti ez, hogy az átkelő járatok mellett megindulnak az úgynevezett hosszú járatok is — Keszthely és Tihany, illetve Siófok és Badacsony között 1 E. hazudós kislány volt. Erre csak későn s csak egyszer jöttem rá. de még ez is nagyon rossz volt. Olyan szívesen hittünk neki, tátott szájjal hallgattuk. Boldog gyermekkor! Bandázások ideje. zsíros kenyeres ,korszak, álmodozások. »Mint a mókus fenn a fán . . .« Szép volt. E. közülünk való volt. Klott- gatyás fiúk, maszatos blúza lányok közé. Tejföl-fehér, szőke kislány volt, mandulaszemekkel. Semmiben sem tűnt ki közülünk. Nem futott szélnél sebesebben, nem ugrott kengurunagyot, nem mászott fára macskánál gyorsabban, csak fehérbőrű volt és man- dulakeskeny szemű. Persze, minden játékban ott volt. Egy 1 a többi közül. Egy. akit a li- tyázásban könnyen meg lehetett fogni. Egy, akit »ki lehetett szorítani« a labdajátékban. Hozzánk hasonlított. Kovács Tyutyuhoz egyőnk sem ért fel. ö fürge volt, mint a csík és erős, mind a medve. Hogy is fért meg két ilyen ellentétes tulajdonság benne, ki tudja? Egyőnk sem ért fel vele. E. sem. természetesen. De, ha elfáradtunk és kitei-ültünk a réten, mint a békák, mégsem Tyutyura figyeltünk, nem ám! E. lett• a társaság lelke. Pedig először meg sem szólalt. A többiek között halkan csordogált a beszélgetés. És egyszer csak azt vettük észre: már E. viszi a szót. Hogy mikor vette át, erre nem is emlékeztünk. Valahogy úgy alakult — máig sem értem, miért —, hogy csak vele estek meg igazán izgalmas dolgok. Mert ugyan kihez törtek be máshoz a faluban, mint hozzájuk? Hát senkihez, ez szentigaz! S ehhez még csak kétség sem fér. Ha nem törtek volna be hozzájuk, ugyan hová tűnt volna az udvarukból a gipsz- törpe? A rablók — mesélte E. — éjjel törtek a házra, ösz- szekötözték őket. neki még a száját is betömték a Jancsika es Juliskás zsebkendőjével, ami reggelre használhatatlanná lett. mert a fogaival foszlányokká marcangolta. És csakugyan: soha sem láttuk többé nála azt a zsebkendőt, ez is mellette szólt. Más alkalommal a lábát egy tigrjs körme sebezte meg. A kertek alján kódorgott a fene- vad, amikor ö észrevette. Először macskának hitte, még hívta is — cicc, cicc —, de az morgott, fújt és harákolt, ahogy egy tigrishez illik. Belekarmolt a lábába. Pofonnal kellett megfékezni, amíg el nem szemtelenedéit egészen. A pofontól aztán elment a kedve a .további karmolás- tól. Hinnünk kellett E.-nek, hiszen ott volt a lábán a kar- molás hege. Egyszer aztán furcsa dolgot mesélt nekünk. A Hideg-hegy aljában élő nagybácsijáról, persze, az öreg erdőkerülőről. No, ennek a nagybácsinak volt a csudaszerkentyűje. Lát. szatra semmi egyéb: fényképezőgép. Ezt mondta volna minden halandó. Pedig az olyan találmány, ami a gazdája óhaját azonnal teljesíti. Csak azt kell neki mondani: mákoscsíkot szeretnék vacsorára. Egy-kettő, már olt is gözölgött a nagybácsi előtt. Aznap este nehéz volt elaludnom nekem is, a többieknek is. Mert E. ígéretet tett, hogy egy napra kölcsön kéri a csodamasinát. Én akkor már elhatároztam, hogy a házunk udvarára »röpítettem« a játékboltot. Azt hiszem, Kovács Tyutyu egy egész tornatermet, valamint egy teljes futball- fölszerelést várt a nagybácsi kincsétől. Mások hegedűben, bicikliben, papírsárkányban, Attila kardjában, almásderesben reménykedtek. A kis Csopaki csak abban, hogy a fülénél fogva kényszeríti számtantanítóját arra. hogy egész évre ötösökkel írja tele az osztálykönyv rublikáit. De másnap E. nem jött ki közénk. Harmadnap sem. Küldöttség ment érte. Már nem találtuk otthon. Idegen város iskolájában folytatta az elemit. A minap találkoztam vele. Egész jól elbeszélgettünk mindenféléről, régi dolgokról. Férjhez ment, gyerekei vannak. A beszélgetés végen megkérdeztem: »Te, E.! Megvan míg a nagybácsidnak az a . . . khm . .. szóval, az az izé? Na, tudod! Az a csodamasina!» Keskeny szeme dio- nyivá tágult. »Nekem soha sem volt nagybácsim ... Miről beszélsz egyáltalán? Nincs lázad?« Aggódás volt a hangjában. Barátaim, a mesék ideje messze röpült! Leskó László Somogyi Néplap
