Somogyi Néplap, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-22 / 94. szám
Martyn Ferenc Kossuth-dija ,Komatálat hoztam‘ PÉCS, Toldi utca 4. A térről a Munkácsy utca vezet hozzá. A Toldi utca tulajdonképpen néhány ház csupán. Benn a város szívében él Martyn Ferenc, de távol a zajtól, a forgalomtól. Lírai festőtől rí titán szokás számon kérni a tudatosságot. Martyn — csak le ne írjam a műveiről, hogy absztraktok, mert nem szereti ezt a terminológiát — költői ihletésű, tudatos festő. Szemérmes a magánéletben és tudatosan építi föl a magára vonatkozó ismereteket vendégében. A szalonban színes diapozitíveket nézegetünk lámpás nagyító alatt. Szívesen magyarázta színeinek töltését. Martyn Ferenc két azonos szálon fűződik Somogyhoz, mint Bernáth Aurél. Martyn szülővárosának és máig otthonának mondhatja Kaposvárt, ahol Bemáthtal együtt olyan kiváló mestertől tanulták a festészetet, mint Rippl-Rónai József. Rippl utódainak útja azonban két irányban folytatódott, de közös szellemi »ősüknek« tekintik Róma-hegy és Párizs nagy festőszellemét, Rippl-Rónam keresztül a Párizsi Iskola, az Ecola de Paris legfrissebb törekvéseivel Martyn, aki századunkkal egy idős, szoros kapcsolatban áll a világ haladó művészeti mozgalmaival aképp, ahogyan kéziratban őrzött jegyzetében írja: »A magyar művész feladata, hogy korának problémáit megismerje, s rájuk magyarul feleljen.« Ragadjuk meg a festő hitvallását, és állítsuk képei mel. lé. A művész hitvallása és a képek fedik egymást. Ha valamelyik »izmusba« próbálnánk elhelyezni Martyn munkásságát, magunk is kellemetlenül éreznénk magunkat, mert nem találnánk képeinek helyét. Egyedül áll az európai festészetben. Nézem ír-szagú szikláit — apai ágról ír vér folyik az ereiben — s a kép sugározta élményt egy másik megállapításával azonosítom: — A festmény vizuális viszonylatok egyensúlya. Az élet valamennyi erőfeszítésében, az alkotás viharaiban mindenütt jelenvaló a harmónia szomja. — A művészet egyértelmű feltétele maga a természet — vallja Martyn Ferenc. Be a képi szuverenitást nem »sértik« a valóságból vett jelek. Képzeletben magam elé teszem a Dudás csendéletet, meazonosulhatott Martyn. Jó ezt j lyet az egyik megyei tárlatra TYWTRt. amilc^r «vá ' lriilrifttit: a Rrnnl-RAnai \lYimos kezdő festőnk avitt stílusok új ráébreszt ősén fáradozik. zeumba. Csendéletei- egy részének tárgyai erősen népi Újra megjelenik a SOMOGY Hsrwomi híflbe vcéietik az olvasók az újra megjelenő megyei szemle jellegű kiadványt, a Somogyot. Dr. Várkonyi Imre főszerkesztő elmondta, hogy az újra induló szemle á régi folytatásának tekinthető, bizonyos változásokkal. Bővül a kiadvány tartalma, A tíztagú- -v-----------«-v * * *-» • - — i.. I d akm-múvéanwti, társadalmi- gazdasági, művelődé*! rovatok szerint állítja össze as egyes számokat. A művelődésben a közoktatási és a népművelési tanulmányok kapnak helyeit. A társadalmi-gazdasági rovat írásai a mai Somogy képét mutatják be alapos elemzésben. Helyet kap a kiadványban a Szülőföldünk rovat is, amely helytörténeti «honismereti jellegű cikkeket közöl. A Figyelő rovatban recenziókat, ismertetéseket közölnek Somogy kulturális, művészeti életéről. Dr. Várkonyi Imre elmondta, hogy a pénteki szerkesztő bizottsági ülésen összeállt az első szám anyaga. Petőfi emlékezete, költészetének jelentősége határozza. meg ennek jellegét, válogatást közölnék a kaposvári Petőfi-emlékülés anyagából. Tanulmányt olvashatunk majd a megye demográfiájáról, a tanácstörvényről és egyebek között az egész napos iskoláról. Megváltozik a kiadvány formája is. A címlapon — és a belső, oldalakon — egy-egy somogyi képzőművész alkotásainak adnak fórumot. A mostani számban. Szekeres Emil munkái láthatók majd. A kiadvány előreláthatóan júniusban jelenik meg, es évente háromszor adják ki. ihletósűek, és ez is egyik jellemzője . Martyn festészetének. Ezekből az életre keltett, motívumokból alkot eleven képet. Előbbi csendéletével párhuzamba állítható a Kádárszerszámok és a Juhász, kutyák,, vihar című képe is. — Ezer képet festett naponta — jegyzi meg találóan Rippl-Rónairól, talán nem is gondolva, hogy saját alkata is milyen hasonlatosságot mutat. EGY FÉNYKÉPET ismerek róla, a Képzőművészeti Kiskönyvtár sorozatban megjelent tanulmány elején áll. A napba néz, s hunyorított szemében sok-sok kép születik. Ezekből nagyon lassan, gondosan születik meg a festmény. Martyn Ferenc munkásságát 1962-től több kitüntetéssel ismerték el. Munkácsy-díj I. fokozata. majd 1969-ben a Munka Érdemrend arany fokozatát kapta meg, 1970-ben a Magyar Népköztársaság érdemes művésze lett. Most, 1973-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. Martyn festő és »hivatalnok«, aki lelkiismereti ügyének tekinti mások dolgát is. Éopen ezért eleget tesz a kérő szónak, és kiállításokat nyit meg. Milyen hasznos ez a tevékenysége is! Tanácsokkal látja el azt, akiről a megnyitóban elismeréssel beszél... Mintha ebben is nagy elődjét, Rippl-Rónait követné, aki 1911-ben Emlékezéseiben ezeket. írta róla: — Lesz-e belőle festő, az még nem látszik meg, hiszen iskolai könyveit is szereti egy kissé, de még jobban szereti hajtani a »Tatárt«: szeret kocsi kázm sza- má rko r dérikor ... A kérdőjelet idővel kiigazította Martyn keze: festő lett belőle. Hórányi Barna. ZSITFAI HŰSVÉTOK » Egy képzeletbeli film forgatókönyve A falat most újrafesti. Hullani kész virágejtőemyő- sök a barackiák ágain. A kitá- rulikozó föld, szinte érezni asszonyi illatát. Sárga csillagok, méh^k a tócsa szélén. Fecskék suhanása a vakítókék égen. Pázsit zöldje, gólyafészek kuszasága, csend zenéje. Megelevenedik a kihalt utca. Nap korongjával a hátuk mögött sugaras kedvű legények közelednek összekapaszkodva. Karok béklyójából szabadul egy-egy közülük. Házakhoz tértek be. Már csak egy lépdel gangosán, öt követjük. Benyomja a kiskaput. Pincehangú gubancos kutya gurul eléje. Refbben az ablak függönye. Lányarc. Mire beérne, mér nyílik az ajtó. Kipenderül rajta az a lány. Kínálja a sudár legényt a tálcáról süteménnyel. Nevetős szeme pillasátor alá rejtőSzép versek 1972 Útjelző helyett F orog az emiber verserdőben, nem az úttalan- ság, hanem á sok út látványa teszi zavarodottá. Merre induljon, hogyan rakja sorba a »versfák« szinte mindenben különböző, s mégis sok lényeges vonásban hasonló gyümölcseit Ilyen verserdő a Szép versek 1972 gyűjteménye! Várhattuk volna-e azt a szerkesztőktől, hogy egy út mellé ültessék csak a fákat? Egy vezérgondolat fonalára fűzzék fel a verseket? Ezeket a kérdéseket általában rendre fölteszik — évek óta már —, s mindig megnyugtató, hogy egyetlen vezérgondolat van, mely köré ezt a verserdőt telepítik: s ez a szépség az év termésében, egy sok útá, sok színű, sok gondolatai, hí/igu- latú világiban. Nem lehet minden út jelzője ebben a világban az ismertető írója sem. Különösen akkor, ha az idén jóleső érzéssel állapítja meg, hogy jobb a verserdőben körülnézni, mint tavaly. Jobb, mert nem rekesztették kívül a fiatal, friss hajtásokat. Sudarasiuló, Színházi hetek Kaposváron Román vendegeket is várnak Az idén elmarad Kaposváron a hagyományos dunántúli színházi találkozó. A centenáriumi ünnepségsorozat keretiében színházi hetekre kerül sor májusban. Két fővárosi színház is vendégszerepei Kaposváron, a 25. Színház Gyurkó László: Don Quijote, a ibúe- képű lovag című művét, az 'rodal/mi Színpad az Örkény 4» VrzüR Egy' ni mutatja b“ ■hír t a.! a’ottx- t Az ope a111~. .ti,l ‘.lUccl: Pásztoróra és Mascagni: Parasztbecsület című egyfelvonásos operáit mutatja be. A színházi hetek során fellép a Román Néphadsereg Művészegyüttese is. A Pécsi Balett Egyszervolt című műsorát hozza Kaposvárra. A szolnoki Szigligeti Színház Moliére Dandin Györgyét mutatja be. Hazai ősbemutatót tart a kaposvári Csiky Gergely Színház. Valentin Katajev: A műveltség netovábbja című víg- játéka kerül színre főszerepben Kun Vilmossal. A darabot Szőke István főiskolai lialigaió rendezi. A színházi betek tarán több alkalommal színész— néaö találkozóra is aa terebélyesedő törzseket látunk. De búcsúzzunk is el az erdőhasonlattól, s azt vizsgáljuk most, milyen úton indulhatnánk el. Mert ez már az olvasó dolga, hogy miként fogadja be, dolgozza fél az ábécé szigorú sorrendjében közölt hatvankilenc kortárs magyar költő versét. Egyszerű lenne — és kényelmes — nemzedéki szempontból különválasztani fiatal és idősebb lírikusok termését. Csak hogy természetellenes, mert nem válik itt szét. Hiszen Erdélyi József hangján lehet-e érezni öreges remegést? Illyés soraiban is ott az acélos keménység! A fiatalok többségénél ' hiába keresnénk a mu táláét — s ha találnánk is, milyen költői már az is! —, szerelmi lírában is tiszta, érett hangon énekelnek, mint például a nagyon rokonszenves Béres Attila őszinte, józan, póztalan. vallomása. Formavilág, játékosság? Nem az indulók sajátja csak! Nagy László cédrust rajzol, Képes Gézának vékony, hajlékony, feszülő, egy-két szavas sorai vannak, Buda Ferenc verse akár a kiterített térkép. Nem lehetetlen ugyan a nemzedéki különbségtétel, de nem is fontos mindenáron. Ezek a versek együtt jelentek meg, gyönyörű szavunk, a SZÉP kapcsolta össze őket antológiába, s közös élményük a maiság. Ez a maiság érvényes — különösen érvényes — arra, hogy a korábbi évektől eltérően igen sok a történelmi ihletésű, történelmi hős ihlette vers! Petőfi csakúgy kézen fogja Demény Ottót, mint Nagy Lászlót és másokat is. Simon István, Ta- mássy Menyhért Dózsára, Csorba Győző James Panno- níusra emlékezik. Nem, nem is emlékezik, hanem a költészet gyönyörű ’ mágiájával, halottfeltámasztó hatalmával visszahozza a mába, megvallatva íhletőjét, megvallatva S tortán megváltott’ szoünyák. Katit Péter röpteti. A Kati nénivé lett Kati hangja: »Istenem, volt az úgy, hogy öt-hat bő szoknyát is magamra vettem olyankor.. És nem attól volt melegem«. Egyre lassúdé tánc. Aztán mintha hirtelen megpördülnea világ; az előtt a ház előtt vagyunk újra. Kati néni.— Savanyú Petemé — npeszeli a régi épületet. Mint minden húsvétra, mint minden búcsúra. Kislibák totyognak mellette most is; csak ez idézi . még azt a hatvan-hatvanöt évvel ezelőt- . ti húsvétot. A színes szoknyák divatjáról leszoktatták a röpülő évek, most fekete-szürke rajta minden. »Fázom. Pedig most sem egy a szoknya * rajtam.« Ott hátul a deszkakerítés megroppant, a melence mint egy barázdált arc, a gó- rén a sarló pengéje rég eltö- , rött. Nyílik a kapu panaszos zik. A legeny arcmozdulata, nyikorgással, öregember jön Ízlik a lánysütötte tészta. Fér- j ]a<;^an- Pónácz János. dén, fejjel leiele áll a pintes j Benn a szobában a festett gipsz műmosolyú Máriája, üveg, csücsörítő szájban a nyaka, egyet-egyet ugrik az ádámcsutka. A rubintpiros ital egyre kevesebb lesz az üvegben. Ott, a kertet leválasztó desze gyű gyű Magdolnája alatt ketten. Két öreg. Szomszédolás- régi idők idézése szinte szó nélkül. Koszorú az ágvon, Savanyú Péteré. Februárban kakerítés mellett beszélgetnek, j vitte el a rossz tüdeje. A góré szabályos lécrendjét ! Ott a falon egy kép, ván- réseken kibúvó, sárga kukori- | dorpiktor festette. Azt a régi cacsövek. szögön felejtkezett | nillanatot ábrázolja, ök ketten sarló oldják fel. Favályú mel- i Kati és Péter — egymás melbennünket. versszeretőket is... Benjámin> Tllyés, Veress Miklós. Sípos Gyula> Kál- noky László — szinte teljesen felsorolhatnánk _ a tartalomjegyzéket — tanúsítják, miként dörömbölnek hétköznapi, vagy nevezzük nevén: közéleti kérdések a költőműhely ajtaján! Világesemények, mindennapos bosszúságok megéneklése, sokszorosan vajúdó, máskor szellemesen könnyed átélése! Az utóbbira legyen példa Csanádi Imre mai Pató Pál-verse: Ráérős lajhár címmel. Igen., észrevettem: ez az írás már az útjelző szerepére vállalkozott, pedig lehetetlenség megbirkózni a teljességgel. Hiszen amikor azonosságokat kutat az ember, csoportosít az ismertetéshez —, a különbözőségek, az eredeti, meglepő hangok még izgalmasabbak : Bari Károly, Bella István és Béres Attila nem egyénieskedő, hanem biztonságos, megtalált egyénisége például. H a nem jelezhetünk is tehát minden utat, egyre még feltétlenül fontos utalnunk, hiszen ez az út valóban megjárt, s vaflameny- nyi költő által így vagy úgy közösen járt: a szülőföld élménye, látványa. Gyönyörű sorokat kap a Magyarországhoz tartozás, kötődés, a táj által ihletett líra. Talán itt a legsokszínűbbek a hangok: feszültségben, színben — mindenben. A hatvankilenc magyar költő megjáratja velünk az országot Buda Ferenc tanyaélményétől, Fodor József alföldi képeitől, Fodor Andrással a Balatonig (kísérőtársa a versben Veres Péter) és Takáts Gyulával egészen idáig. Tévedés ne essék, nem a 19. századi értelemben vett divatos tájlíra ez. És nem is ember nélküli! Ott látjuk a töprengő, gyönyörködő, fátnéző, égtájat vallató költősze- met, amely országnyi tájakat képes egy tekintet fókuszába gyűjteni. Mögötte hordódeszkákat fegyelmeznek szorosra az abroncsok. lett öblös melence. A lány lábánál apró, pelyhes libák totyognak. A legény mozdulata: »Hoztam valamit!« Ingéből kicifrázott tojásokat vesz ki, óvatosan, gyengéden nyújtja át. A lány kötőjéből is tojások kerülnek elő. Meg is írt egyet: »Pétörnek, szeretve«. Néma.sá- gultban is beszédesek. Savanyú Péter iszik, a lány, Kati áhítattal nézi. Vidám gyermekcsapat érkezik. Ünnep-fényesítette arcok. lett, előttük az üveg, melyből a legény ivott. Ott a képen megmaradtak örök-fiatalnak. Az öregember Pónácz János szemével az udvart méri, hol segíthetne. Háta mögött hordódeszkákat fegyelmeznek szorosra az abroncsok. Parittyás kisfiú trappot be az udvarra, oszlopra telepedve. Sánta Józsika. Nézi a két idő« embert. Nem érti fátyolos kedvüket. Vár. Várja a »csodát«. A húsvétot, amikor majd ajánszülői kéz fényesítette csíz- 1 dékot talál a fűben: csokoládé mácskák. Komatálat hoztam, Fel is koszorúztam, / Ko ma küldte komának, J Hogy váltsa ki magának, / Ha nem váltja magának, / Küldje vissza komának.« A gazda — faderék vastag férfiú — bizony »kiváltja« a tálat. Tojással, sonkával, édes tésztával. Virágos rét. A legények karéja. Versen gés: ki tudja a pénzdarabot olyan erővel a pázsitra rakott piros tojásnak hajítani, hogy az megálljon Sok"7 mennek ™-ia * — el nótázva az úton; tettetik, hogy oda se ügyelnek a legényekre. De ettől egyszerre izgalmas lesz a verseny. Két suttyógyerek erejét próbálva összeakaszkodik. A legények kapacitálják Pétert; tegye a pázsitra ő is azt a tojást. Savanyú Péter forgatja a kezében, pillantásával szinte simogatja. Rázza a fejét; nem áldozza fel a megírt tojást. Kati mosolya a lányok karéjából. Dobogó lábak. Zeneszerszá- mok munkában. Húsvéti bál. PiBéra* repülnek körbe a nyulat, játékot, ruhát. A »csoda« — ezt tudja már — évenként újraszüli magát. Színes foltokká olvadnak a házak a lebukó nap fényénél, csak egy tábla fehérsége világít a falu végén, rajta betűk: »Gomogyzsttfa«. Irta: Leálló László Fotó: Gyertyás László Somogyi Néplap
