Somogyi Néplap, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-14 / 87. szám

Emberek a pénz birodalmában

Versenyre készülnek

A SÚlyOS páncélajtó csen- göszóra nyílik, s a neoncsövek rideg fényénél újabb ajtókban csikordulnak a többszörösen biztonságos zárak. A pasztell- 6árgára festett hűvös trezorban zsákok sorakoznak.

A pénz birodalma ez. Belülről olyan, mint egy szépen rendben tartott raktár. Súlyos vasrács mögött gondosan csomagolva 10, 20, 50, 100 és 300 forintos bankjegyek. Hogy mennyi? Kérdezem is. A kék köpenyes emberek, akik az ajtóba tett asztalra rakják, nem felelnek.

A hátam mögül nehéz zsákok kerülnek elő, váltópénzzel tele.

— Melyik a legnehezebb?

— Az, amelyiken könyököl.

— Ebben mi van?

— Kétforintosok.

Súlyos, mint a só.

— Mennyi lehet benne?

— Sok.

Pontosabb válasz után nem1 érdelei ődöm.

Reggel nyolc óra van. Az ajtókon színes függöny, s egy felirat: Tilos a bemenet.

Asszonyok kalauzolnak. Az ajtónál próbálom előreengedni őket.

— Csak tessék — küldenek maguk előtt. Az udvariasság szabályát a biztonságé váltja fel.

Amikor engedélyt kaptam arra, hogy az itt dolgozó tisztviselők előtt is állandóan zárva tartott ajtón beléphetek, őszintén szólva valami különöset vártam. S ahogy figyelem a pénzintézeti dolgozók munkáját, rájövök, hogy a szólásoknak, rpelyek a pénzhez kapcsolódnak, itt semmi jelentőségük nincs. A pénz funkciói sem itt valósulnak meg. ebben a teremben. Ha mindenképpen közgazdasági fogalmat kellene használni, akkor legföljebb azt mondhatnám: a pénz itt a munka tárgya. Nyitástól zárásig sok figyelmet igénylő rutinmunka folyik ebben a teremben. Ha egy ember megmozdul, rögtön lép utána a párja is. A szabály szigorú: minden munkát két ember végezhet csak. Ketten nyitják az ajtót, ketten számolják a pénzt, s ketten kísérik az alkalmi látogatót is.

Egy ajtóval odább bontják a postát. Ez itt azt jelenti, hogy megérkezett az újabb zsákos szállítmány. A jutazsákokból előkerülő pénzről pillanatok alatt megmondják, hogy me| lyik boltban fizette ki a vá- ; sárló. É6 számolnak. Itt mindenki pénzt számol munkaideje nagy részében. És selejteznek. A kötegekbe rakott | százasokat szortírozzák. Bank- | jegyek aránylag gyakran ke- I rülnek a kiselejtezendők közé.

— A pénzzel sok ember nem | tud bánni — hallom a véleményt. — Ügy gyűri a zsebéj be, mint egy rongyot, s törik, szakad a papír.

Tapintásra lehet érezni, hogy melyik az elnyűtt pénz.

— Ha még egyszer forga lomba kerülne, csak bosszúságot okozna.

— Mennyit bír ki egy bankjegy a forgalomban?

— Két-három év alatt tönkremegy.

JátSZOm a gondolattal: milyen utat tehet meg a pénz. mire újra visszakerül ide a páncélszekrénybe. Egv statisztika ' alapján kapok rá magyarázatot: a fizetésnapon kibocsátott minden 100 forintból rövid időn belül 94 forint visszakerül a trezorba. Ajz útját — gondolatban — nem nehéz végigkísérni: vállalati pénztár, az üzletek — vagy vendéglátóhelyek — kasszája, esetleg az OTP vagy a posta.

— S a maradék hat?

— Tartalékot jelent, esetleg >Klugi pénzt«.

— Ismeri a szólást, hogy a pénznek nincs szaga?

— Igen.

— Akkor szagolja meg ezt.

Kezembe nyomnak egy köteg keményre préselt ötszázast.

— Nos?

— Enyv?

— Igen. Ez még teljesen új, egyenesen a pénzjegynyomdából került ide. A forgalomból érkező már elveszti ezt a szagot, s hoz helyette másikat, és port.

Kérdezni jöttem ide az embereket, 8 most jobbára csak a munkájúkat figyelem. Ha dolgoznak, nem beszélnek, egymást is inkább mozdulatokkal irányítják. Egy csomag vadonatúj tízforintos kerül az asztalra. Minden kötegben száz darab, 6 minden tíz köteg ismét egybekötve. Számolják. Ezúttal nem kézzel, hanem egy varrógép zúgású, japán gyártmányú géppel. Száz darabból álló köteget pontosan öt másodperc alatt »lapoz át".

— És nem téved?

— Próbáljuk ki.

KEREKES IMRE

ESTE TÍZ ETÁIN

26.

Most este például a műszak után még az se köszönt, aki szokott. Még annyit se mondtak: mikor hagysz már föl ezzel a spicli szakmával, Gáspár. A művezetők behúzott nyakkal siettek ki a gyárból, a takarítók a sarokba csapdos- ták seprűiket, a nappali portás fulladt a köhögéstől, s a legújabb pipáját bevágta a sarokba a régiek közé.

Belefordulok az éjszakába, és hallgatom, ahogy a tücsök mondja a magáét. A gyárudvarból ide is kihallom az egerek neszét, és kihallatszik a kihűlő gépek ropogása a kitört ablakokon át. É6 ideérzik az akácvirág szaga, amit a mezőn át hordott ide a temető , felől érkező szél.

De ez csak egy ilyen éjszakán lehetséges. A környéknek egyébként vasreszelékszaga van, meg fűrészporszaga, onnan messzebbről a fatelepről meg vág ihídszaga. ami még mess ' ríl jön De a vágóhidak s::: gn mindenhová elér, különösen az éjszakában.

Lélek nincs már a környéken. A rendőrök is behúzódtak az utcák sűrűjébe. A taxik i6 olyan feketén fordulnak be a

sarkon, mint a 6vábbogarak. Hazatérő sincs már ezen a tájon. Akinek úgy esett, már hazaért, s aki eddig nem érkezett, az már marad, ahol van. Ennyi az egész.

De én inkább abban hiszek, hogy Lipták úr már a hátára fordult, mint a döglött darázs. A Vajda úr most rúgja le magáról a takarót, mert aki üzlettel foglalkozik, annak nyugodt álma úgysem lesz.

Richter úr talán most riadt föl egy pillanatra, mert megszólalt a mentők szirénája. A Slezákné arccal a falnak fordulva megy, egyre mélyebben az éjszakába, hogy ne lássa ezt a világot.

Egyedül Erdélyi urat, a festőt láttam ma este. Egy képpel a hóna alatt érkezett haza. Mázolmány, többre nem futja, de kora este kettővel indult. Az egyiket sikerült eladnia a talponállóban. Ára nincs, tíz után már annyiért adja, amennyiért veszik. Néhány fo. rint az egész. Drága a keret.

* * *

Nagyon nekiugrott a nyár, de most már eső nélkül. Por az van, de víz nincs. Rendelet jött, hogy az üzemnek menynyi vizet szabad használni.

Észrevétlenül emelnek ki | négy tízforintost a kötegből. A ! fiatal lány rutinmozdulatok- ! kai dolgozik. A gép mindig j százat mutat. Az az érzésem, a : számokat nem is figyeli már. A gép megint mutatja az eredményt: 96 darab tízforintos van ebben a kötegben. Újra visszateszi a pénz*. A gép elölről kezdi, s pillanatok múlva már mutatja: ez bizony 96. Zavart pillantások. Aztán ne- | vetés. A gépet nem lehet be- j csapni.

Pénzt számolni fizikai munkát is jelent. Korábban csak kézzel forgatták a kötegeket. Az aprópénzt pedig rázótálcákon számolták. Ma a gép csinálja az ember felügyelete mellett.

— Melyik a legforgalmasabb pénz?

— A tízforintos. És »divatba jött" a húszas is.

Gyermekkoromban kétíillé- reseket gyűjtöttünk.

— Van még ' forgalomban kétfilléres?

Egy kicsit meglepődve néznek rám:

— Nincs. Kétfillérest senki sem gyűjt már. De ha mondjuk egy bolt igényli, ötfillérest még tudunk adni.

— Mikor kértek utoljára?

— Nem is tudom már... Nagyon régen.

A lány — aki a pénzolvasó gépet kezeli — egyébként pénztáros. Havonta 2250 forintot keres. Erre a korpótlék jön és kétszáz forint »mankópénz". Ha pontosan számol a pénztárban, megmarad. Ha elszámolja magát, akkor fizet.

— öt év óta még nem volt sem hiányom sem többletem, de úgy látszik, mindenki azzal hibázik, amivel dolgozik. Most ezer forinttal többet fizettem ki — a saját káromra.

Nem idegesíti a hiány.

Mit jelent ebben a teremben a pénz? Azt hiszem, nem több, mint egy papírdarab, amelyet meghatározott szigorú rend szerint kell kezelni, s amellyel nem lehet tévedni.

Kint az utcán olyan érzésem támad, mintha egy szépen elrendezett papírraktárban jártam volna. Azt tudom, hogy mit jelent a pénztáros lánynak az ezer, Jolánt, amellyel elszámolta magát, azt azonban nem, hogy mennyit érnek a milliók, mert nem tudom mihez viszonyítani.

Kercza Imre

Száraz időben több kutya ugat. Megszaporodtak az ebek a városban. Nappal pórázon viszik őket. Éjszaka az erkélyről ugatják a holdat meg a környéken szaglászó kóbor kutyákat.

A portásfülke előtt, ahol elvonulnak a haverok meg a mucusok, felöntözöm a járdát, bent az udvarban pedig meglocsolom a begóniát. Újabban muskátli is van. A mucusok ültették egy vasárnap, amikor is üzemtakarítás folyt társadalmi munkában. Legyen!

Újabban mindenki tegez. Az esti műszakból a mucusok. csak úgy a gallérjuk alól oda- szólonganak nekem: öntözd meg a muskátlit, Gáspár! A haverok röhögnek. Mindenki azt ért. amit akar.

Persze jut víz a begóniáknak is. Azok reggelre mindig úgy felfrissülnek, mintha aznap nyitottak volna. A friss virág előtt az ember mindig gondol valamire. Ennyi az egész.

A föld hideg alattuk. A föld mindig hideg.

De a meleg nappalok után éjszaka olyan itt a levegő, mintha nem volna hőmérséklete. Csak akkor érez valamit az ember, ha valami megszólal. Csak a zajoknak van itt hőfokuk, ahogy a sötétségen zongoráznak.

Négyszögben áll itt ez a két parcella, aztán négyszögben ültették a virágokat is. Ezt szeretem. Reggel magam is úgy járok haza, hogy itt-ott,

*? A i

IIHM

Rendszeres edzést tart a somogygeszti MHSZ lövészklub Végh Imre pedagógus vezetésével. Április 22-én lesz a helyi honvédelmi lövészverseny. A klub huszonnyolc fiatalja közül a legjobbak indulnak majd a járási versenyen.

Péntek, tizenharmadik a

Brir. Csakhogy túl vagyunk rajta. Az ember hátán már Izóra reggel futko- zott a hideg, főleg ha esernyő nélkül indult el. Az álmos, kényelmes városi az esőt is a péntek, 13-a nyakába sózta, viszont megköny- nyebbülten sóhajtott fel a vetésekért. aggódó tsz-tag.

Péntek, 13-a. Ráth Végh István szerint a babonák babonája, mindenki mumusa. Nem hiszünk benne, de tartunk tőle. Még azok a fenemód gyakorlatias nyugati pénzemberek is. Ezen a napon egy csomó tőzsde meg- ■ csappant forgalommal kénytelen beérni, s egy sereg ügynöknek az előjegyzési naptára is üres. Néhány New York-i felhőkar colónak — igaz, nemcsak pénteken — nincs tizenharmadik emelete. A tizenkettedik után rögvest a tizennegyedik következik. Párzsban hosszú ideig gond nélkül megélt egy vállalat, munkája mindössze annyiból állt, hogy a rémült háziasszonyok telefonhívására a vacsorához tizennegyedik vendéget küldött.

De hagyjuk a külföldet, megélünk más példákból is. Kinek volt szerencsétlen a péntek, 13-a? Hát akadtak bőven.

/ #

Anyám úgy .szoktatott, hogy# reggel rántottleves legyen, # Hiába iszom éjszaka a teát,? reggel, mielőtt lefekszem, mégJ

ma is megíorralom a rántott-' levest. Ilyen a természet, hat

if

itt van például annak a harminckét éves kaposvári fiatalembernek az ügye, melyet tegnap tárgyalt a bíróság. Eltűnt tizenhétezer forint. Valaki elsikkasztottá. A fiatalember váltig állította: minden összeesküdött ellene, ö megérti a Tisztelt Büntető Tanácsot, hogy az hajlamos elhinni, valóban ő a tettes. Mert hát más nem fér hozzá a pénzhez. Hogy a bőröndjében találtak is tizenhét ezer forintot? Első zavarában ő mindent be is vallott, de később gondolkodott és rájött, mégsem ő a tettes.

Szerencsétlen napja volt a fiatalembernek. A bíróság nem hitt neki. Elítélték. Ezt persze megálmodhatta volna, mert a péntek, 13-ra virradó éjszakán különös jelentősége van az álmoknak. Egy modern —cebből az évezredből. való — álmoskönyv szerint bírót látni: félelem, börtönnel álmodni: egészségednek nem jó. Ha viszont verébbel (!) álmodsz, ügyvéded megcsal.

Csalárdság — asszony. Az ügyeletes riporter kivételesen tanácsokat osztogat azoknak, akik úgy érzik, tegnap éjszaka előrevetette árnyékát a bús jövő, vagy végre ígéretesnek mutatkozik a holnap. Csak a férfiak figyeljenek. Szóval, ha a tisztelt férfitárs álmában házasodott, nagy nyavalyára készülhet föl. (Az anyakönyvvezetőtől megtudtuk, hogy tegnap ébren sem ragadtatta el magát senki erre a lépésre.) Asszonyt, ismeretlent látni: új bajod támad. Asszonnyal beszélni: dolgaidat szemmel, tartsd mert megbánod! Asszonyt látni: csalódás. Viszont asz- szonyt csókolni: nyereség.

(Különösen, ha a feleséged nem tudja meg!)

Akik töltött káposztát vacsoráztak. s már az utolsó falat után úgy érezték, malomkő gyötri gyomrukat, esetleg bikát láttak álmukban. Ne csüggedjenek, tudják, mire számítsanak! Mert bikát látni; vendégség, ha kerget: betegség, ha el nem ér: öröm. (Ez az'utolsó álomban is így van, bár még a szerencsés vég esetén is kiveri az embert a veríték.)

Eddig jutottam az álomfejtésben, s innen már csak egy ugrás a tenyér- és csillagjóslás. E műfajjal eddig is - kísérleteztem. Nyilatkozatokból próbáltam ■megjósolni, hogy mikorra lesznek végre tiszták a város utcái, mikor szolgálják ki a kocsmákban utoljára a részegeket, mikor cserélik le az utak mellett -a hamis táblákat stb. Igaz, ami igaz, a meg jósolt időpontok eddig nemigen i:áltak be. Ezt többször szóvá is tettem az illetékeséknek, de ők sem tudták, miért. Ellenben szívesen nyilatkoztak egy új dátumról.

Akit péntek, 13-i »tanácsadásunk« felbosszantott, gondoljon arra, hogy ennele így kell lennie. Talán nem vette észre: fekete macska szaladt át előtte, amikor az újságért ment.

Pintér Dezső

egyszer rááll valamire. Nekem* hiába is beszélnek.

Például én is hiába mondom a gyárvezetésnek, hogy a gyár-í udvaron a sötét saroknál nej építsenek bódét. A teteje mé-^ térré] magasabb a kerítésnél.^ Éjszaka a hegyek is sötétek, j Hát még egy ilyen bódé. La-f pos tetővel. A betörő nappal^ kinézi, sötétedéskor átlép a# kerítésen és lehasal a bódéte-# tőn. Az éjjeliőr befúrja sze-f mét az éjszakába, mindig aztf lesi. mi van ott a gyáron túl.^ mikor áll össze valami íigu-# rává a sötét, aztán zsupsz. há-# túlról a bódétetőről tejbevág- # ják egy féltéglával. Ennyi az# egész. t

Nekik fontos volt. Persze. ki-J nek fáj, ha az éjjeliőr kint: fekszik a kerítés tövében. J Mellette egy tégla. Van így-, j Mit fáj az a nappali portás-# nak, ha éjszaka elviszik a gyá- ^ rat. Csak a portásfülke marad-J jón, meg a szálkás puhaíaasz-j tál. A priccsen nappal is le-# hét pihenni. Csak előbb le kell: engedni a sorompót. Ha jön sj teherfuvar, úgyis zörgetnek. # Akár még aludni is lehet. # Leülök a prices szélére. El kellene indulni.

Létezik az, hogy éjfélig ellopják a gyárkerítés felét?

Pályázati felhívás

A Magyar Olajipari Mű- j gos Magyar Bányászati és Közelim, az Országos Kőolaj- és j hászati Egyesület Kőolaj-, Gázipari Tröszt és az Orszá- ! Fölgáz- és Vízszakosztálya

üzemtörténeti pályázatot hirdet

Hp-gt meg csinálják, ahogy akarják. Wé ■ jnfTj Tőlem se kérdi senki, hogy

löm a háztömböket. Aminthogy éjszaka is négyszögben

Létezik.

f

;

||J ÍÉÉÉUáAliuÉd erem meg a reggelt.

kerülöm a gyárat.

(Folytatjuk.)

A

az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt alá tartozó valamennyi vállalat, üzem. kutatólaboratórium stb. történetének megírására.

A pályaművek örökítsék meg, illetve mutassák’ be az üzem, vállalat történetét, az alapítástól kezdve napjainkig — vagy egy adott időszakon belül —, annak eredményeit, az ott dolgozók munka-, szociális stb. viszonyait, kiemelve az elmúlt 25—28 esztendő történetét, a vállalatnak a szocializmus építéseben betöltött szerepét.

Pályázni egyénileg vagy csoportosan készített tanulmányokkal lehet. A pályázat titkos, így azon csak a jeligével beküldött tanulmányok vehetnek részt. A pályamű szerzőjének (szerzőinek) adatait — név és postai cím, életkor, legmagasabb iskolai végzettség, munkahely megnevezése és beosztás — lezárt, azonos jeligéjű borítékban kérjük mellékelni. Nyomtatásban

vagy sokszorosító eljárással már közzétett, vagy más pá- '■•ázaton díjazott műveket nem fogadunk el. A dolgozathoz kérjük mellékelni az irodalmi és egyéb források pontos jelzeteit is.

A pályamunkákat a hirdető intézmények képviselőiből alakított bizottság bírálja eL

Pályadíjak:

1. díj (1 db) 500C Ft, II. díj (2 db) 3500 Ft, III. díj (4 db) 2000 Ft.

A pályázatokat két példányban kérjük a Magyar Olajipari Múzeum címére (Zalaegerszeg, 8901. Pf. 68.) postán megküldeni.

Beküldési határidő: 1974. július 31.

Eredményhirdetés: 1974 októberben.

Magyar Olajipari Múzeum

Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt

OMBKE Kőolaj-, Földgáz- és Vónak osztálya