Somogyi Néplap, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-13 / 86. szám

Petőfi-emlékülés Mellőzik-e Kovili Lajost? Tegnap délelőtt a megyei könyvtár előadótermében Pe- tófi-emlékülést rendezett a Kaposvári Tanítóképző Intézet tantestülete. Dr. Várkonyi Im­re igazgató üdvözölte a meg­jelenteket; bevezetőjében mél­tatta Petőfi költészetének nagyszerűségét, példázaterejét. Ö összegezte röviden az el­hangzott referátumokat korreferátumokat is. Kutatások, viták A közismert Petőfi-kutató, Fekete Sándor irodalomtörté­nész tartott előadást, a Petőfi- fi'lológia vitás kérdéseiről. El­mondta bevezetőben, hogy na­gyon sok kérdés vizsgálatát már a múlt század végétől egy­oldalúvá tették az uralkodó osztályok érdekei: nem ala­kulhatott ki az irodalomban — ennélfogva a köztud atban sem — az a Petőfi-felfogás, amely méltó módon hirdette volna e költészet teljességet, forradal- miságát. Gyökeres változás a felszabadulás után következett be. Révai József rajzolta meg a költő-forradalmár alakját, jóllehet az ötvenes években is napi politikai érdekek akadá­lyozták a teljes Petőfi-portré megrajzolását. A jó értékeléshez biztonsá­gos kutatási alapok, adatok kellenek — tűnt ki Fekete Sándor előadásából. Elmondta: nem volt helyes az. hogy egy­szer s mindenkorra lezártnak tekintették például a költő származásának, szülőhelyének kérdését Sokáig tartotta ma­gát két végletesen ellentétes — ma már túlhaladott — nézet: az egyik a költő színmagyar származása mellett tett tanú­ságot, a másik a szláv szárma­zás mellett, sőt még éhből >-eredeztette« a költő forradal­mi sá gát is. A forradalmiság j nem vérképlet következmé­nye — mondta Fekete Sándor. j A továbbiakban részletesen I elemezte mindazokat a forrá­sokat, az életműnek ama moz­zanatait, melyek Petőfi költé­szetét forradalmivá, személyi­ségét forradalmárrá változtat­ták. e-s Ösztönösen alkotó, keveset olvasó varsa rónak jellemezte j Petőfit jó néhány irodalmár. A neves Petőfi-kutató elmond­ta, hogy a költőt már aszódi éveiben is »Könyves Sándor­nak« nevezték iskola társai, és a későbbi időszakban is rend­szeresen művelődött, több nyelven olvasott, több nyelv­ből fordított, s nemcsak szép- irodalmi műveltségét, hanem filozófiai ismereteit is széles horizontról gyűjtötte. Nem igaz az az értékelés sem. amely úgy tartja, hogy Petőfi rossz színész volt. s in­kább csak színlapírókent alkal­maztak. Az adatok, a kutatá­sok fényt derítettek arra. hogy költőnk a parodisztikus szere­pekben egészen nagyszerű volt, és vándorszínészként igen gyakran játszott főszerepet, a darabokkal való ismerkedés . bővítette világképét is. Referátuma — melynek a fentiekben csupán néhány gondolatát emeltük ki — bár filológiai, kutatási kérdéseket I taglalt, folyamatában, szelle- i miségében mutatta be Petőfi | életművét, pályáját A verselésről ■ Látszólag egyszerű, sokak szerint ösztönös, valójában nagyon is tudatos és átgondolt vemsépítkezés Petőfi Sándor lí- j rai termése — e gondolattal ' keadte előadását Péczely Lász- { Illést tartott a somogyi írvos-egészségiigyi szakszervezete Az elnökség 1972. évi mun­kájáról, a tapasztalatokról dr. Sári Ferencné, a megyei bizottság titkára számolt be. Hangsúlyozta, hogy a múlt évi fejlesztések az egészség- ügyi intézményeknél elsősor­ban a minőségi javítást cé­lozták. Az orvos-egészségügyi dolgozók évente 3 százalékos bérfejlesztést kapnak, emel­lett a nagyobb összegű bér­maradványokból jutalmazá­sokra is telik. De — állapítja meg a jelentes — a jutalma­zások mechanikusan történ­nek, nincs ösztönző hatásuk, vagyis nem szolgálják a be­tegellátás javítását olyan mértékben, mint az várható lenne. A megyei kórház nődolgo- zpinak kérésével is foglalko­zott a megyei bizottság tit­kára ; üzemi bölcsődét szeret-1 nének. s ezt támogatja a szakszervezet is. A megyei kórházban, a , mentőknél és a gyógyszertári j központban tizenhat szocia­lista brigád tevékenykedik. Vállalásaikat támogatják, és munkájuk kellő erkölcsi, anyagi megbecsülést kap. Az egészségügyről szóló 1972i évi II. törvény szelle­mét az egészségügyi dolgozók nagyobb része megértette, etikus magatartást tanúsít. 1972-ben mégis hét ügyirat került az etikai bizottság elé. Csökkent ugyan az ide kerü­lő ügyek száma, de a való­ságban több törvénysértő eset fordul elő, mint amennyire fény derül — állapította meg a jelentés. Végül az újító­mozgalommal és az oktatás­sal foglalkoztak a megyei bi­zottság ülésén. ló. a Pécsi Tanárképző Főisko­la tanára. Általános jellemzését gazdag példaanyaggal egészítette ki, mely híven tükrözte, hogy me­lyek azok a költői eszközök, verselési módok, képalkotások, ritmusok. amelyeket Petőfi igen tudatosan állított monda­nivalója szolgálatába. Kimu­tatta. hogy a nagyszerűen megfogalmazott érzésvilág mennyivel jár előtte korának, hogyan tér ismét vissza a hu­szadik század költészetében; s ez is bizonyítja költészetének örökéletűségét. Példa, élmény, tanulság sű- ; rűsödött az elemzésben, mely ! az Év végén című verset tag- ; lalta a verstani és a mondani­való szoros összefüggésében. Szirmay Endre, a Kaposvári Tanítóképző Intézet tanára ugyancsak verstani korreferá­tumot tartott: a modern vers­elemzési módszerek egyikéből, a szóstatisztikai vizsgálatokból adva ízelítőt. A példa szemléletes: egy költő szókészletéből miként le­het következtetni műveltségé­nek fejlődésére, költészetének egyre növekvő hatására, vál­tozó világképére. , » Petőfi jelenléte A tudományos emlékülés tulajdonképpen azért volt na- gj'on értékes, mivel nem álla­podott meg egyik előadás sem tudományos kérdések taglalá­sánál. hanem igyekezett a má­ra utalni, igyekezett arról is j szólni, hogy mit jelent nekünk I ez az örökség. Tulajdonképpen j az örökség felhasználásáról be­szélt Bellyei László, a tanító- ! képző intézet tanára, amikor összevetette (a múlt század vé- J gétől egészen jelenünkig), mi- í ként kapott helyet Petőfi kői- j tészete az alsó tagozatos tan- könyvekben. Tanulságot ki- nált ez az összegezés, mert bi­zonyította. hogy nem élnek a tankötiyvszerkeszlők eléggé a nagyszerű lehetőséggel, kevés a Petőfi-vers. A vizsgálódáshoz szervesen ’ kapcsolódik Szoliva Jánosné középiskolai szakfelügyelő igényes, szenvedélyes korrefe­rátuma. melyben a középisko­lások Petöfi-képéröl beszélt. A helyzetelemzésen túl nagyon érzékeny sokoldalúsággal vi­lágította meg a pedagógusok tennivalóit. Zsolnay József tanítóképző intézeti tanár saját növendé­keinek körében vizsgálódott a Petőfi -képről. Az intézet hall­gatóinak körében — s lénye­gében a hasonló intézetekben tanulók körében is — nagyon egyoldalú és hiányos a Petőfi- kép. Ennek olka részben a ta­nulók passzivitása, érdektelen­sége; csak a hatékonyabb pe- dagógusmunka jelenthet ki­utat. őszinte szembenézés, a gon­dok feltárása — ez jellemezte a tegnapi emlékülést, amely rövid műsorral fejeződött be. T. T. Párbeszéd a gazdaság központi irodájában A párbeszed elindítója egy levél volt, mely szerkesztősé­günkbe érkezett. Kovili Lajos, a Kutasi Állami Gazdaság bérelszámolója írta; »A gazda­ságon belül a tizenhat év alatt szakszervezeti és KISZ-mun- kával is foglalkoztam, jelenleg szakszervezeti üzemi elnöki beosztásom van. A községben a Hazafias Népfront titkári teendőit látom el tíz év óta, va­lamint tanácstag is vagyok 1950 óta. Iskolai végzettségem nyolc általános. Marxista kö­zépiskolát végeztem A gazda­ságnál eddig végzett munkám­mal mégsem tudtam bizonyí­tani, hogy az emberek értéke­lésénél legalább a minimu­mot kapjam fizetés, jutalma­zás. nyereségrészesedés terén. A szociális juttatásokról xnem is beszélve, például lakás.. .« Öten ültünk az állami gaz­daság igazgatói irodájában: Kopecsni Vince igazgató, Fá­bián József munkaügyi veze­tő, Recsek. Dezső vállalati szakszervezeti bizottsági tit­kár, Kovili Lajos és jómagam. A beszélgetés nem minden ta­nulság nélküli. Kovili Lajos: »öttagú csalá­dom van, három leányom — kettő az élettársam előző fér­jétől, de ezeket is a magamé­nak tekintem —, egy szobában élünk, régi cselédlakás, most a gazdaságé. Lakást szerettem volna, szolgálatit. De nem kaptam. Ki szorít ennyire hát­térbe?« Kopecsni Vinve: »Megmon­dom őszintén, nagyon megle­pődtem ezen a levélen. Első­sorban amiatt, hogy Kovili Lajos még sohasem kopogott be hozzám a gondjaival. Nem tudtam, hogy a nyereségét kevesli. Néhány évvel ezelőtt adott be szolgálati lakásra ké­relmet, de nem tudtuk telje­síteni, mivel a gazdaság ilyen lakásokat nem épít, s a már megépítetteket a magas képe­sítésű szakemberek lakják.« Kovili Lajos: »Ilyen nagy lányokkal — tizenhét, tizenhat, tizenkét évesek — nem lakha­tunk egy szobában az élettár­sammal.« Kopecsni Vince: »Tudjuk, hogy nehéz körülmények kö­zött él. S nem értem, miért nem próbál meg magán segí­teni. Olyan kevés kellene eh­hez! A gazdaságban indult egy lakásakció — talán nincs is ilyen kedvező'feltételű egyet­len somogyi gazdaságban sem —. be kellene neveznie. Éppen a napokban volt itt az irodá­ban egy fiatal, minden továb­bi nélkül megígértem a támo­gatást. Elmondom, miről van szó. Kétszintes és egyszintes házak építéséhez adunk segít­séget az épülni szándékozó dolgozóknak. Tulajdonképpen tízezer forint saját tőkével már Akik mertek, nemsokára beköltözhetnek... egyszintes háza lehetne. A ta- j egyet vele. Ezt felelős embe- karélvkönyvet kellene bemu- I rek. szakszervezeti vezetők, tatni, azután szinte csak a párttitkárok s gazdasági veze- kulcsokat kellene átven- | tők együttesen határozták meg. nie. A felépülés után I Decemberben előlegként 900 letörlesztené a részleteket, I forintot, márciusban 1560-at ezek nem nagy összegek. í kapott.« Százezer forinttal segít a gaz- j Kovili Lajos: »Miklós Sán­dor, Lukács Erzsébet kevesebb időt töltöttek él itt, s többet daság ilyen esetekben, s a gyerekek után is többször tíz­ezer forint szociális kedvez­mény adása lehetséges. Éppen itt a szomszédban került tető alá egy tehenész é6 két trak­toros kétszintes épülete, má­jusban már beköltözhetnek.« Kovili Lajos; »Nem kell az 'ilyenfajta lakás.« Kopecsni Vince: »Ez olyan lehetőség, amit kár elszalasz­tani. A maga fizetése kétezer forint, hozzájárultam, hogy kereseti lehetőséghez jusson az Állami Biztosítótól, 6 az áfész- től, éppen, mert a családi kö­rülményeire tekintettel vol­tunk. Az élettársát a gazda­ságban alkalmaztuk, úgy tu­dom, két lánya is dolgozik. Meg kell ragadnia ezt a lehe­tőséget !« Kovili Lajos: »Nem szánom rá magam.« Fábián József: »Ami a la­káskérdést illeti, én már biz­tattam Kovili elvtársat. Be­széltem volna erről itt az igaz­gatói irodában i6. de nefn te­hettem. mert Kovili Lajos el­zárkózott ez elől. A beosztot­tam. jól ismerem a lakáskö­rülményeit. Rosszak. Ügy gon­dolom. az előtte álló nehézsé­gektől riad vissza. Pedig egy év alatt lakása lenne! Mint munkaerő a követelményeknek megfelel. Képesített könyvelői vizsgát tett. Igaz, munkahe­lyéről néha egy kicsit el-elma- rad. De sok egyéb irányú kö­telezettsége van.« kaptak. Tóth Géza is.« Kopecsni Vince; »A számok bizonyítanak, s ezeket munka­körénél fogva maga is ismeri. Gazdaságunkban minden eltöl­tött két év jelent a nyereség­elosztáskor egy pontot Egy pont negyvenhat forintot ér. így előnyben van azokkal szemben, akik később kerül­tek a gazdaságba. S azt is tud­nia kell, hogy a két fiatal nagy társadalmi munkát végez. Sok vasárnapjuk, sok estéjük a fia­taloké. Most legutóbb Í6 ők rendezték meg a KISZ-napot. Mi nem tudjuk ezt külön ju­talommal honorálni. Ilyenkor — mert van erre lehetőségünk — méltányoljuk a gazdaságban végzett társadalmi munkáju­kat. A pénzösszeg, melyet kap­tak — úgy tudom — igy is kisebb az önénél. Tóth Géza : középfokú technikumot vég­zett, gazdasági felelősként pe­dig a szakszervezetben nagy munkát vállalt.« Kovili Lajos: »Én is végez­tem társadalmi munkát. Kar­totékokat vezetek, összesítek, lel világosi tóm az emoereket, akik hozzám jönnek a gond­jaikkal. A faluban jól ismer» I nek mint közéleti embert.« Kopecsni Vince: »Elismer­tük már. hogy munkakörének eleget tesz. Amiket felsorolt, mind ilyen kötelességek. Tud­juk, hogy sokat tesz a köz6é­| gért, .de azt mi' itt a gazdaság­KLRLKLiS IMlih ESTE TÍZ UTÁN 25. A második körnek egy óra után indultam neki. Ez már jobb kör. Ha az ember egyszer már került, kitapogatta mór, hogy merre lépjen. Mert min­den este elölről kell kezdeni. Nincs két egyforma éjszaka. Másként nem megy, ha megy. Ezért jobb a második kör. Akkor már össze lehet komáz- ni az idővel meg az éjszaká­val. A szolgálatból is letelt már annyi, amire rá lehet fogni, hogy valami letelt. Bny- nyi az egész. Félelem azért van most is, de csak a megszokott fokon. Ha nincs benne több maligán, mint amit megszokott az em­ber, ki lehet bírni. Vagyis tűr­hető. Az ember észre sem ve­szi. De ha nagyobb, rögtön je­lentkezik. Elindulok. Még nem is va­gyok a homályos oldalon, de már kőre lépek. Mintha valaki megcsavarta volna a lábujja­mat. Nem igazi sötét ez, de •árnál rosszabb. Nines seem, ami az ilyen sötétben ponto­san látná, hogy mi van a lába alatt. Lehet tovább menni. Persze, hogy lehet, nem történik ma semmi. Szólni kellene az ud­varseprőknek, hogy egyszer a kerítés mellől • is takarítsák el a szemetet. Minthogy a sze­mét természete is olyan, hogy a kerítés mellé húzódik. Ha ez így megy, nem sok idő kell, és térdig szemétben já­runk. Ha guberáló lennék, csak fölemelném a papírzacskókat meg az újságlapokat,' meg az Uras konzervdobozokat meg a kinyomott tubusokat. Aztán megmondanám, hogy a kör­nyékiben ki micsoda, hol vá­sárol, mit olvas, mit eszik, milyen krémet használ. Egyszer egy gyilkos a hely­színen hagyta a krérnes tubu­sát. Ez vezetett nyomra. Mind nyom ez, amit magunk után hagyunk, mint vízen a hajó a hullámokat. Aztán min­dig vannak új nyomok. Az éjjeliőrnek eme ta fi- gpeáat Mi, aug kerhn—ja a nagy, malterszínű falkerítést. Még arra is, hogy melyik mu­cus hogy öltözik. Amelyik rtá- gyon, azt vagy kitartják, vagy esetenként szedi össze, vagy tolvajtól kapja. Ez így törté­nik. Amelyik nem a gép mel­lett áll, hanem kóborol a gyár­udvaron. az valamit figyel, hogy leadja a drótot. De hon­nan kapja a drótot az éjjeliőr? A buta tolvajok lebuknak. Lehet, hogy leütik az éjjeliőrt, de három nap alatt kézre ke­rülnek. Az okos betörő min­dent tud. az nem indul el föl­derítés nélkül. Kilestem a Nellit. Az abla­kon át innen láttam, hogy a megállóban, a villany alatt várják. A pali tízre ért oda. A Nelli behúzott nyakkal tipe­gett át az udvaron. Sietett, mintha otthon még várná a nagymosás, de aztán 6emmi. Az ipsze a gyárkaput figyelte. Ennyi az egész. Vak vagyok, ha nem latom, mire megy a játék. Még föl is segítette a villamosra. Ide lehet szokni a környékre. Más nem jutott eszembe. Csak később, amikor már me­netben voltam, gondolkoztam el az ilyen ügyeken. A sötét­ben ugyanis könnyű fényt lát­ni. A mucusoknak is megvan a maguk furfangja. A Nelli moot húz engem, odarendeli az illetőt, a villany alá állítja. Az ft* • Hogy lássam: van valakije. Méghozzá olyan, akit nem szó­lítanak le este a mucusok, ha vonulnak ki a gyárkapun. De annyit azért már én is megtanultam, mióta figyelem itt, ezt a környéket a gyár körül, hogy a mucusok min­dig visszajárnak. Legalább egyszer. Az első balhét csak a kezdők veszik komolyan. Meg azok, akiknek eddig még minden ügyük elveszett. De az első balhé után a mucusok egyszer csak megjelennek. Itt, a gyárkapu előtt, van aki húsz méterrel messzebb, de egyszer még ideáll. Az biztos. Ismerem őket, mint a tenyerem, mert van amikor hónapokig látom, hogy az esti / műszak végén várja, akit várni kell. Nem sokat adok rájuk, nem tartom számon őket. Nem tar­tozik az éjjeliőrre, velük nem lesz ügyem az bizte*. Egyszer aztán elmaradnak. De eljön az este. amikor ideges lesz a le­vegő, valami fölborzolja mind­azt. ami volt, s mire az em­ber fölnéz, egyszer csak azt látja: mar megint itt áll. Várja a palit, aki volt, hogy most merre veszi az irányt. De úgy, hogy útba essen neki. Megfigyelésem szerint a két lámpa közt, a homályos ré­szen van az a hely, ahoi a je­lenet lezajlik. A mucus vagy vem _ , _ ban nem tudjuk pénzzel jutal­Recsek Dezső: »Ami a nye- | mázni. Azt is meg kell mond- reseget illeti, abban nem értek j jam, nemcsak az évei és a fi­1 zetése után kapott pénzt a i'nyereségelosztáskor. Hanem J pluszt is.« hangulatban van, vagy olyan,v mint a tigri6. Idehallatszik. 7 _ __ . ^ .. f győzködtük egymást Kovili — Ázt hiszed, hogy engem^ Lajossal. Én hiába bizonyga- csak így le lehet rázni? if tom neki. hogy senki sincs ei­. ... ,____. , , . ,, jtlene. senki sem akar itt rosz­A palit ez leveszi a labaro . 7 Pedig rendszerint az völt. akij szat neki- Az mindig úgy lesz, eleinte csüggedt utána. DeJ hogy fiatalok, friss munkaerők most minden kiderül, mert jönnek, magasabb kepesítésüek mucusszerínt őt dobták a sze-Jjs p h metkosarba. Hat ennyire egy-j \ emberben az szerű minden. * a kis fétez. A vi­r . . ..... . j lág nem állhat meg. Ma már Akárhogy folytatódik, de on- f , nan a homályból együtt tá-# gimnáziumi végzettsegűeket voznak. Nem iR szállnak föl a{sem igen tudnák alkalmazni villamosra, mert egy megállót? irodai munkára. Ide is szak- még sétálnak, ennyit megér az j ember keU> maga* képzettségű. Amikor falszálltak, már nem* °e ^jos"ak * le­láttam olyan világosan a Nel-7 t helye lesz, kár borúsan lit, mert akkor már szembe- J látnia.« vágtak a fények. A mucusok J Eddig a párbeszéd. Láttam; az első balhé után visszatér- * nem meggyőzni levél­nek, de Ltt mar nem mernem i . ezt a Nellivel biztosan állíta- f ir°nkat. Kovili Lajos értékes ni. Személyes ügy. J ember, szüksége van rá a gaz­De ezt csak a második kör# óaságnak. A község számit ál- után tudnám pontosan kikai-{ dozatvállalasára. becsüli eddigi kulálni. Azt is csak télen. Nyá-# munkájáért. De: le a sötét rom húm n r ttyaö \/i ri'Qrl V i _ ” . , , _ ,, , $ szemüveggel! Merjen vállal f kozni, segítenek neki a gazda- _, \ # ság vezetői. Nincs oka az ag ­Most azonban elmozdult az godalmaskodásr* idő. Az ilyen faradt éjszaka-7 ban nehezen tudja az ember. J Leskó Lászto hogy hol tart. Ha egyáltalán - tart valahol. * rom hamar megvirrad. Senki­nek se tanácsos belenyúlni a hajnalba. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom