Somogyi Néplap, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-13 / 86. szám
Helyünk a világban lehetőségeink és kilátásaink fej- nemzeti jövedelem növelésé-1 A feljődés fontos hajtóereA közepes gazdasági lettségű országok csoportja messze az elmaradott gazdaságú ázsiai és afrikai országok előtt jár, de még nagy távolság választja el a világ 12 gazdaságilag élen járó országától. A közepes fejlettségű országok, köztük hazánk, természetesen el kívánják érni a gazdasági fejlettség magas szintjét. Milyenek a kilátások? Bíztatóak-e a távlatok? Milyen fejlettségi színvonalon áll majd a magyar népgazdaság 2000-ben? Távoli, de belátható idő. Csaknem annyi idő választ el bennünket a 6zázad é^ az ezredfordulótól, amennyit a felszabadulás óta magunk mögött hagytunk. S az elért eredmények nyomán bizalommal tekinthetünk a jövőbe. Ha az utóbbi évek átlagával, hatszázalékos nemzeti jövedelemnövekedéssel számolunk a jövőben is minden évben, akkor a negyedik ötéves terv utolsó esztendejében az egy főre jutó nemzeti jövedelem meghaladja az ezer dollárt, 2000-ben pedig a 4600 dollárt. Ez igen magas fajlagos szám, 30 százalékkal haladja meg az USA hasonló mutatójának 1968 évi szintjét. Persze közben a tengeren túl sem áll meg az élet. Az Egyesült Államok egy lakosra jutó nemzeti jövedelme 2000-ben — ugyancsak az utóbbi évek növekedési ütemét előre vetítve — még mindig kétszerié nagyobb lesz, mint hazánké. De ne feledjük: a jelenlegi mintegy 3,5-szeres különbséget dolgozzuk le kétszeresre! Nem is beszélve arról, hogy szocialista viszonyaink között az elosztás sokkalta igazságosabb, a fogyasztás pedig bizonyosan észszerűbb lesz majd. Magyarországnak mintegy 12 millió lakosa lesz 2000-ben, s az fejlettebb gazdasági viszonyok között él majd, mint az akkori Ausztria es Anglia lakossága. A jövő lehetőségei, kilátásai kizárólag attól függnek, milyen mértékben sikerül évről évre a nemzeti jövedelmet gyarapítani. Méghozzá új, intenzív módszerekkel, mivel a hagyományos extenziv fejlődés forrásai kimerültek. így a nek legfőbb módszerévé a termelékenység emelése válik. A már idézett prognózis szerint tízévenként a magyar ipar termelése megkétszereződhet, s így az 1970. évi szint 2000-ig megn y olcszorozód hat. Vagyis gyermekeink másfél hónap alatt termelhetnek majd any- nyit, mint mi egy év alatt. S az ezredfordulón már nálunk is alkalmazzák majd a tudományos és technikai forradalom olyan eredményeit, amelyekkel napjainkban jobbára i csak a fantasztikus irodalomban találkozhatunk. Üj anyagok, szupravezetők, mikroötvözetek, elektronsugaras és ultrahangos megmunkálás. Természetesen tért hódít az atomenergia és a kibernetika is. Merjünk álmodozni — vallotta Lenin. S a szovjet hatalom nehéz napjaiban kidolgozták az akkor fantasztikusnak tűnő villamosítási tervet, a Goelrot, s ez a program már régen történelem, de ma is tanulságos. Jelzi, hogy a távlat erőt ad, megtermékenyíti a napi munkát, növeli a felelősséget. Naponta kell tehát síkra - szállni az újért, a korszerűért, a szervezettebb munkáért. z utóbbi aktualitását aláhúzza, hogy az elemzések szerint gazdasági elmaradottságunknak nagyobb része vezethető vissza szervezési okokra és csak a kisebb része származik az alacsony műszaki, technikai színvonalból. Az ezredfordulót és a gazdaságilag fejlett Magyarországot aligha tudjuk elképzelni a szocialista országok magas fokú integrációja nélkül. A legkorszerűbb technika kifejlesztésében és alkalmazásában, a nagy sorozatú gazdaságos gyártásban, s a hazai fogyasztásban szinte úgy építünk a szocialista országok közösségének eredményeire, potenciáljára, nagy piacára, mint sajátun. kéra. Valamennyi KGST-or- szágban, így hazánkban is, most készül az első nagyszabású 15 évre szóló távlati terv. S ezek a tervek már eleve ösz- szehangolják az átfogó fejlesztési programokat, egyeztetik a hosszú távú gazdaságpolitikai stratégiát, a kibontakozó integrációs folyamatokat. E je korunkban a gazdaság szerkezetének korszerűsítése. Soksok milliárd forintos tiszta haszonnal jár például, ha nő a szénhidrogének (kőolaj, földgáz) felhasználása a szén rovására. Az ipari termelésnek kb. az egyharmada — ahogyan a Gazdaságkutató Intézetben kimutatták — az olaj- és gáziparhoz hasonlóan igen jövedelmező, és ezért gyors fejlesztésre érdemes. Az ipari termelés második harmadának — például a textiliparnak — a szerényebb haszna rekonstrukcióval fokozható. Végül a harmadik harmad állami támogatások formájában feléli a másik két harmadban termelt tiszta jövedelem számottevő részét, így ez a harmad visszafejlesztésre, illetve a termelés teljes átállítására szorul. A nemzed jövedelmet gyara- píthatjuk tehát, ha a nagy állami támogatást igénylő traktorok, teherautók, tengeri áruszállító hajók, motorvonatok stb. helyett más korszerű és gazdaságos terméket készítenek. És akkor is, ha az egyébként jövedelmező cikkeket időről időre koszerűsítik, megújítják, kicserélik. A hatékony és koncentrált beruházásoknál persze még inkább szükséges az ezreforduló követelményeire figyelni. De a világért se rangsoroljuk a munkákat: mindig az legyen a fontos, amit éppen el kell végezni. A sok kicsi sokra megy — hosz- szú távon igaz ez amúgy istenigazából. Mert percből és órából lesz a történelem. A nép írja a történelmet — ez szinte már közhely. De gondoljuk csak végig: a szocialista világ munkás hétköznapjain egy kicsit az emberiség jövőjéről i* újból és újból döntünk. Messziről indultunk, s nagy utat kell még megtennünk, hogy félreérthetetlenül mindenki számára bizonyítsuk a szocializmus fölényét a munkában, a gazdaságban, a gazdagabb, emberibb életben. Kovács József (Folytatjuk.) Bíznak a régi tanácstagokban Választ várnak a közérdekű javaslatokra Ahogy közeledik a választás napja, egyre több szó esik arról, ki lesz a tanácstag, s vajon a jelölt alkalmas-e arra, hogy megfelelően képviselje a választókerületet a tanácsban. Ezeknek az eszmecseréknek jó ösztönzést adtak a választási gyűlések és a rétegbeszélgetéseik is. Sok jelölő gyűlésről beszámoltunk az újságban, s ezek az írások is tükrözték a pezsgő belpolitikai életet. Az emberek megfontolták, hogy ki töltse be a 3711 községi és városi tanácstagi tisztet. Véleményük, ismereteik általában megegyeztek a népfrontbizottságokéval, s elfogadták jelöltnek azokat a munkásokat, tsz-tagokat, értelmiségieket, alkalmazottakat, nőket és fiatalokat, akiket ajánlottak Mindössze 49 választókerületben fordult elő, hogy valamilyen okból nem tartották megfelelőnek a jelöltet. Igen figyelemreméltó, mennyire nő az emberek igénye, amikor az ő képviseletükről van szó. A tanácstag tisztének fontossága érződik e változtatásokból is. Például volt, akit azért nem tartottak megfelelőnek, mert nem az utcájukban lakik, mást azért, mert bejáró dolgozó, s csak este ér haza a közeli nagyközségből, így kevé6 ideje jutna a köz- ügyekre. Ezeken a helyeken más jelöltet állítottak. Negyvenhat választókerületben több tanácstagjelöltet szavaztak meg Ennél jóival töbhször fordult elő, hogy más is szóba került, a második jelölt nevének említésekor azonban nem emelkedett annyi kéz a magasba, amennyi szükséges. Ebből persze az is kitűnik, hogy az emberek még nem szokták meg a többes jelölést. S ha az először ajánlott ismerősiük ellen nincs kifogásuk, nem tartják szükségesnek, hogy más is induljon mellette a választáson. Két év nem sok a bizonyításra, a tanácstagok többsége azonban állta a sarat, s ezt elsősorban azzal ismerték el az emberek, hogy őket jelölték a mostani teljes ciklusra is. A községi és városi tanácstagok nyolcvanegy százaléka a lakosság bizalmát élvezve újra indulhat jelöltként. S emeljük még ki, hogy több a munkás, a tsz-tag, a nő és a fiatal is a mostani jelöltek között. A politikai élet pezsgése különösen lemérhető azon, hogy tizennégy és fél ezer választó- polgárnak volt mondanivalója, véleménye. Több mint tizen- egyezer-háromszáz közérdekű javaslat hangzott el összesen. Közvetlen hangú és bátor véleménynyilvánításra ösztönözték a választópolgárokat a jelölő gyűlések előadói, akik őszintén és nyíltan foglalkoztak a helyi politikával; általában* az országos politikából1 a X. kongresszus határozatából, a Központi Bizottság novemberi állásfoglalásából, a Hazafias Népfront választási programjából kiindulva világították meg a helyi fejlődést és a gondokat. Növelte az emberek aktivitását, hogy megismertették velük a tanács úgynevezett ciklusprogramját, amely felvázolta a négy év fejlesztési elképzeléseit. Mi a legfontosabb teendő a jövőben? Erre egyértelműen azt leihet válaszolni, hogy a közérdekű javaslatok intézése. A tegnapelőtt! újságunkban ismertettük a csurgói tanács módszerét, amely mindenképpen figyelemre és követésre méltó: a kétszá zharminckét közérdekű javaslatna írásban válaszoltak az embereknek. Azt is megmondták, mire futja az erejükből, s mi az, amit egyelőre nem tudnak megvalósítani. Ugyanígy példaadó a lengyeltóti kezdeményezés, ahol faiunap keretében társa- I dalmű munkában tették rendbe i a székhelyközséget, s a két társközséget, Hácsot és Kisbe- rényt. A jelölő gyűléseken elhangzott javaslatok közül jó- néhány — rossz az út, járda kellene — megvalósult Az emberek nem voltak fukarok sehol sem, amikor saját pénzüket, saját munkájukat kellett fölajánlani. Most a szervezésen lesz a hangsúly, hogy valóban megjavítsák az utakat, a járdákat, kialakítsák a parkokat, megépítsék a buszvárókat, kiássák az árkokat, elkészítsék a berendezéseket az óvodának, iskolának, játszótérnek — amint vállalták. Nagyon fontos hogy a pártszervezetek, a tanácsok, a népfrontbizottságok szorgalmazzák a válaszadást a közérdekű javaslatokra, azután pedig tegyenek meg mindent, hogy a gyorsan téljesíthetőket megvalósítsák. Ez ahhoz is hozzájárul, hogy továbbra is pezsgő maradjon a községpolitikai munka, az emberek ösztönzést kapjanak véleményük elmondásába, javaslataik tolmácsolására. A közérdekű javaslatok csaknem hetven százaléka a községek és városok fejlesztésére vonatkozott, így az adja a tanácsok további munkájának gerincét. Ezért kíséri az állampolgárok figyelme a javaslatok további sorsát L. G. Nem könnyű a társaikat jellemezni A tanárok a tulajdonságokról nem beszeltek Értelmesen élni SIVÍTVA hasítja a vasat az acél. Kékes-fekete forgácsok hullanak a földre. Hófehér hajú, meglett korú férfi hajol a gép fölé, nézi figyelmesen a formálódó anyagot. Azután néhány gyors, gyakorlott mozdulat, az esztergagép megáll, s a megmunkált anyag ott van a mester kezében, aki látható elégedettséggel szemléli munkájának eredményét. — Mit jelent önnek a munka? — Az életeri értelmét, oél- ját... Mindenkor azt tartottam szán előtt, bogy hasznosan, értelmesen éljek, s ezt a munkában találom meg ma is. Hetvenhat esztendős vagyok, most már napközben megengedek magamnak ebéd után egy kis szen- dergést, de éppen úgy dolgozom — ha nem is olyan sokat —, mint fiatalabb koromban. Nem tudom mi lenne velem, ha nem lennék olyan jó erőben, hogy dolgozhassak. Az idős mester, Jelinek Pál siófoki géplakatos őszinte vallomása, hitvallása volt ez a munka szeretetéről. A géplakatosszakmát 1912-ben kezdte tanulni Szabó Jenő siófoki kisiparosnál, s azóta ezermesterré vált. Nincs olyan szákimájába vágó munka, a vízvezetek-szse- reléstől mindenféle zárak, motorok megjavításáig amelyhez ne értene. Siófokon és környékén nin -s az őslakósok között olyan ember, aki ne ismerné és ne tisztelné. Nemcsak azért, mert a munkában mindenkor korrekt, megbízható voü, hanem azért is, mert kisiparos! szakmájának gyakorlása mellett csaknem hat évtizede áll önzetlenül a közösség szolgálatában. — Jövőre lesz éppen hatvan éve, hogy 1914-ben önkéntes tűzoltónak jelentkeztem. A testület fennállásának 90 éves évfordulóján talán azt is megemlítik, hogy 1938-tól vagyok az ankétesek parancsnoka. A siófokiak, ha Pali bácsit rohanni látják, akkor tudják, valahol baj van, valahol pusztít a “Vörös kakas«. Hány tűz megfékezésénél működött közre, már elsorolni sem tudja. Mentek akkor, amikor még lovak húzták a vészesen' kolom- poló kocsit, s megy most, amikor autóval viszik a segítséget. Oltott nádtetős házakat, s ő irányította a siófoki kenyérgyár mentési munkálatait is. Éppen ötven esztendeje, 1923-iban kapta meg az ipar- engedélyét, s nemrég vette át azt a szép jelvényt, melyet azok a kisiparosok kapnak, akik ötiven évig becsülettel állnak a lakosság szolgálatában. Tulajdonosa a Tanácsköztársaságért Emlékéremnek, a Tegyünk többet Somogyért! kitüntetésnek. A tűzoltóságnál századosi rendfokozatot érdé- i märt ja es á Tűzrendészéin I Érem, a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata kitüntetést. A becsületes, az értelmes munka nélkül elképzelhetetlen életről vallanak azok a tanítványai — ötvenen vannak különböző beosztásokban —, akik nála tanulták ki a szakmát. S vallanak azok a százak, akik az ő hívó szavára, példája nyomán lettek önkéntes tűzoltók. Értelmesen élni — ezt vallja Jelinek Pál siófoki kisiparos, a városi önkéntes tűzoltók parancsnoka. S hogy ezért mennyire tisztelik őt a város lakói, jelzi az is, hogy a Kele utcai körzetben ismét tanácstagnak jelölték. Szívesen vállalta az elmúlt években, s vállalja most is, mert ezzel szintén segítheti a közösséget, a társadalmat, amelyért hosszú élete során már nagyon sokat tett. — Szeretem a munkát, mindig jó kedéllyel dolgoztam, s dolgoíom, amíg erőm lesz itt a gép meilett és a tűzoltóságnál is — mondja búcsúzáskor. VASÁRNAP, amikor a Kele utcai és a környékbeli választópolgárok az urnáikhoz járulnak, olyan emberre adják szavazatukat, aki életének értei mét a munkában találja ... A középiskolák KlSZ-alap- szervezetei minden évben jellemzéseket írnak azokról a tagokról, akik tovább tanulnak. Sok ilyen jellemzést olvastunk. A legtöbben úgy csűrték-csa- varták a mondatokat, hogy végül nem mondtak semmit. A diákok maguk is tudják, hogy változtatni kell ezen a mindenkihez egyaránt kíméletes magatartáson. Egyszer már a megyei diákparlamenten is elmondták erről gondolataikat. Hogyan csinálták ebben az évben, sikerült-e változtatni? Erről beszélgettünk az alapszervezetek vezetőivel a Munkácsy Mihály Gimnáziumban. — Nagy gonddal írtuk meg a véleményünket mindenkiről. A jellemzéseket csatolják a fölvételi kérelemhez, így nagyon megfontoltan kellett nyilatkoznunk — kezdte a beszélgetést Terdik Mária. Belelapoztunk néhány jellemzésbe. Valóban őszinteséget éreztünk mindegyikben. “Munkája sokszor öncélú. A mi hibánk, hogy eddig nem mondtuk meg neki" — írták egyik társukról. — Az általánosban hétpecsétes titok volt az osztályfőnöki .jellemzésünk. Mi felolvastuk mindenkinek az alapszervezet véleményét — szólt közbe Maxmilian Amália. — Sokszor a felolvasás után győződtünk meg igazán arról, hogy jogos a kritikánk. Az a társunk például, akiről azt írtuk, hogy öncélú a munkája, felháborodott. Azt mondta, nem azért dolgozott, hogy most ez legyen a véleményünk. Mi pedig úgy láttuk, azért tevékenykedett, hogy jót mondhassunk róla a negyedik végén — folytatta Terdik Mária. — Tanáraitok nem segítettek? — Az osztályfőnökkel meg- j beszéltünk minden véleményt Hasznosak is voltak a tanácsai, tzalai László I Főleg saeatopontefeatí, adott « jellemzésekhez. Persze, a többi tanárt is megkérdeztük, de ők csak arról beszéltek^ hogyan tanul az illető, meg jelentkezik az órán vagy nem. Egyéb tulajdonságokról nem beszélték — mondta Jusztus Erika. — Ügy tudom, nálatok vertikális felépítésű alapszervezetek vannak. Nem okozott nehézséget, hogy a többiekkel kevesebbet vagytok együtt, mint az osztálytársakkal? — Nem. Talán még köny- nyebb volt így a dolgunk. Mi gyakran nem azt a tulajdonságát ismerjük meg valakinek, mint az osztálytársak. Például van nálunk egy lány, aki az osztályban nem csinált semmit. Csöndes és visszahúzódó volt. Az alapszervezet feladattal bízta meg, s most kiváló kultúro6unk — mesélte Kiss Mária. — Az nem volt probléma, hogy sokszor a fiatalabbnak kellett jellemeznie az idősebbet? — Art hiszem, a többiek nevében is mondhatom, az idén már nem. 1 Elmesélem, bár nem dicsekedni való történet. Tavaly harmadikban történt velem. Egy negyedikes fiúról írtunk jellemzést. Mindent őszintép mondtunk. Miután ő elolvasta, rám táijjadt, hogy elvágom a jövőjét, miért akarok neki rosszat, így biztosan nem veszik majd fel. Tehetetlen voltam. Gsszetépték, az osztálytársai írtak egy agyonkozmetikázott véleményt, s a végén v^lem íratták alá. Még egyszer nem tudtam volna megtenni — elevenítette föl az akkor történteket Lovenyák Margit. Ügy láttam, ők komolyan vették a dolgukat. Jogosan várják el, hogy a címzett intézmények is fontolják meg véleményüket. H. É. Somogyi Néplap
