Somogyi Néplap, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-10 / 83. szám

frissebben, MÉLYÉPTERV! 7 Tanácstag jelöltek próbatétele Nyáron már nem lesz vízhiány Nagyatádon Egy város nem igazi város megfelelő vízvezeték- és szenny v fahálózat nélkül. Ha van, természetesnek vesszük, nélkülözhetetlensége csak ak­kor tűnik fel, ha a vízvezeték elapad. Azoknak viszont, akik a há­lózat megteremtésén, pénzügyi fedezetének előteremtésén fá-; radoznak, ez mindennapos élő, s nem is kicsi gond. Nagyatádon, a városi taná­cson járva éltettem meg ezt. A városban 1965-ben (akkor még község volt) alakult meg a vízműtársulás. Azóta van vízvezeték Nagyatádon, (a nagyüzemek — a konzerv- és a cémagyár — természetesen saját kutakkal rendelkeznek). A hatvanas évek derekától 33 kilométer hosszan épült meg a vízvezeték, mely az egész köz­ségnek mintegy kilencven szá­zalékát ellátja. A víz két — nem túl nagy hozamú — kút- ból érkezik: az egyik 670, a másik pedig 770 liter vizet ad percenként. Megindult tehát a viz, ha nem is bőséges, de megfelelő volt az ellátás. A hetvenes évek elején azonban egymás után épültek a több szintes épületek, egy egész sor ház­tartást bekötöttek a hálózatba, ezáltal nagymértékben meg­növelve az igényt. A városban, számolva a következmények­kel, három kút fúrását hatá­rozták el, de a fúrási munkák vajmi csekély eredménnyel jártak. Az egyik kút ugyanis meddőnek bizonyult, míg a másik kettő összesen csak 266 liter vizeit adott percenként. Többször is kellemetlen víz­hiány lépett föl, sőt tavaly és tavalyelőtt hosszú időn keresz­tül zavarok voltak a nyári vízellátással. így azután 1972- ben két újabb, de most már mélyfúrású kút létesítését ha­tározták el. Év végére sikerrel járt az első fúrás, a másodi­kon — OVH-támogatással — jelenleg is dolgoznak a gépek. Mindkettőt egyszerre fogják bekapcsolni; májusban, még a meleg nyári napok beköszönte előtt. Ügy tervezik, hogy ez­zel hosszabb időre megszűnik Nagyatádon a vízhiány. A hálózat műszaki álla­pota jó. Nagy gond, hogy a vízmű telepet és a tározótere­ket bővíteni kellene. Ezeknek a munkáknak az összege azon­ban olyan nagy, hogy megha­ladja a városi tanács anyagi erej#. A tanácson Szabolcs Ferenc­cel beszélgettünk, akinek a kezében összefut a kommuná­lis fejlesztések minden szála. Kiderült, hogy a járási szék­helyen jóval nagyobb gond a szennyvízhálózat bővítése. A szennyvíztelep építését csak tavaly kezdték el, annak elle­nére, hogy a tervek már hat évvel korábban készen álltak. Annak idején társulást tervez­tek, de ezt nem sikerült »tető alá hozni", mert nem volt meg az előírt taglétszám. A hatéves csúszás nagyon sokba kerül a tanácsnak: míg az 1966-os terv összege 68 millió forint volt, addig 1972-es árakon miár 91 milliót számolnak. A ' város szennyvize ugyanakkor roha­mosan nő — egyenes arány­ban a bekötött háztartások számával. A munkák jelenleg is foly­nak, úgy tűnik azonban, hogy az ütem elég lassú. Eddig fő­vezetékként 7,1 kilométernyi csatorna készült el, ami a csatlakozókkal együtt is csak 9,4 kilométer. A Dél-dunántúli Vízügyi és Közműépítő Válla­lat a szennyvíztelep építésé­nek első ütemét 1974 második felére ígéri. A vállalat sem tud megfelelő ütemben dolgozni: tavaly például 5,8 millió beépí­tését tervezték, ezzel szemben csak 2,2 millióval készültek el. Az ok: a telep áttervezése kö­rüli huzavona. A SOMBEK megrendelte a fővárosi MÉLYÉPTERV -nél a tervek átdolgozását, s megállapodtak, hogy a tervezők 1972. szep­tember 15-re elkészülnek a munkával. Ezzel szemben a tervék még ez év áprilisában sem állnak az építők rendel­kezésére. A munkákat sürgeti, hogy a több szintes lakások szennyvize az ideiglenes szennyvíztelepre van kötve, amelynek a befogadóképessé­ge véges. Az is jellemző, hogy az ivóvízzel ellátott lakások­nak még az egyharmada sincs bekötve a szennyvízhálózatba. Arról már nem is beszélve, hogy ezt a »szükséges rossz" állapotot mennyiben súlyos­bíthatja majd a jövőre elké­szülő kórház. Cs. T. Dinnyetermesztési tanácskozás Balatonbogláron Április 5-én délelőtt dinnye- termesztési tanácskozást tar­tott Balatonbogláron a So­mogy megyei Mezőgazdasági Termékértékesítő Szövetke­zeti Közös Vállalat. A ta­vasztól őszig Somogybán dol­gozó, Csány környéki terme­lők és megyénk szövetkezetei­nek képviselői találkoztak itt a MEK vezetőivel. Megbeszél­ték problémáikat, megvitatták az elképzeléseket, gyarapítot­ták ismereteiket. A jelenlevőket Küher János, a vállalat igazgatója köszön­tötte, majd megyénk dinnye- termelésének kialakulásáról és az idei szerződéskötésekről be­szélt. — Somogy megye dinnyeter- melése országos viszonylatban az első helyen áll — mondta. — Már 1970-ben megelőztük Hevest és a többi hagyomá­nyosan dinnyetermelő megyét. 1972-ben 710 vagonnal vettünk meg, ez a mennyiség az orszá­gos felvásárlásnak 32 százalé­fajtáknál pedig augusztus 31. A határidők letelte után a kül­földi vevő nem veszi át az árut, belföldön pedig ekkora mennyiséget nem lehet veszte­ség nélkül értékesíteni. A ke­reskedelem eddig főként az exportra törekedett, a belföldi piacot kissé elhanyagolták. A jövőben azonban erre is na­gyobb gondot fordítanak. A szállítást is korszerűsíte­ni kívánják. A kis, 2—3 má­zsa befogadóképességű konté­nerekkel a rakodás és az át­rakás nehéz munkájától kímé­lik meg az embereket. Hogy a MÉK a szállítást zavartalanul lebonyolíthassa, szükséges, hogy a termelők jó előre je­lezzék járműigényeiket. A megállapodások pontos betar­tása minkét fél szempontjából elengedhetetlen. A jelenlevőknek dr. Nagy Józs,ef, a Kertészeti Egyetem tanára tartott előadást a diny- nyetermelés technológiájáról és az új termelési eljárásokról. Ez az a növény, melyet év­századok óta hasonló módon termelünk, pedig a kísérleti adatok azt bizonyítják, hogy intenzívebb körülmények kö­zött jelentősen növekednek a terméseredmények. Az elő­adást színes diafilmek vetíté­sével tette szemléletesebbé, és hogy a részvevők valóban ér­deklődéssel figyelték, azt a sok kérdés is bizonyította. A tanácskozáson elhangzot­takat Küher János foglalta össze. Az összejövetel eredmé­nyesnek bizonyult, s nagy­mértékben segítette a terme­lőket, hogy — az új ismeretek birtokában — eredményeseb­ben dolgozhassanak, és jobb minőségű árut adhassanak a fogyasztóknak. D. T. Falunap Lengyeltótiban, Hácson, Kisberényben Társadalmi munkások az utcán Háromszáz facsemetét ültettek el a három községben. Háromnegyed hét lehetett, amikor gépkocsink Lengyeltó­tiba ért Ha nem tudtuk volna előre, hogy ezen. a vasárnapon mindenki söprűt, kapát, lapá­tot, gereblyét ragad, s szebbé teszi a portája környékét, ugyanúgy meglepődtünk vol­na, mint a Balaton felé bicik­liző fiatalok, akik nem tudták mire vélni, hogy minden ház előtt dolgoznak néhányan. Megkapó volt a látvány, s ez az érzés kísért végig beitnün­ta, a másik homokot vitt az úttestet javítóknak, a harma­dik a facsemetékkel igyeke­zett a helyszínre. Talán hét­köznap sincs ilyen sürgés-for­gás, mint vasárnap volt. Iga­zi munkalázban égett min­denki. S egy kicsit próbatéte­lük is volt a tanácstagjelöl­teknek, hiszen ők is segítettek a választókerületben élők moz­gósításában, jó példával jár­tak elöl a szerszámok forgatá­sában. Ezt a falunapot az nyéke. Hát olyan a hangulat a községben, hogy lé a kalap­pal — sorolta a párttitkár. S mintha ezt akarta volna alá­támasztani, a nyugdíjas Oz- vári Lajos megszólított ben­nünket, s azt mondta a két vezetőnek: okos dolog volt megmozgatni a népet. Jogos büszkeség. Ezt érez­tem aiz emberek szavaiból, amikor megmutatták, hogy hány fát, virágot ültettek, mennyi árkot ástak ki, ho­gyan javítják az úttestet. A mosolygó arcok és az élcelő­dés bizonyították, milyen örö­met szerez az önként vállalt munka. Legszívesebben szét­kapkodták volna a vendége­ket, nézzék meg ezt, nézzék meg azt, jaj, hát még ezt is fényképezzék le. A sízép emlékeim között őr­zöm meg azokat, akikkel megismerkedtem. Két notesz is kevés lett volna nevük megörökítésére, hát még a tet­teikhez. özvegy Kapronczai Józsefné árvácskákat ültetett a háza elé, Horváth János ta- nácstagjelöiit vezetésével egy hajdani dzsungelból varázsol­tak parkot. Fodor Károlyné itallboltvezető-hélyettes ugyan­itt serénykedett, s tiszteletbeli brigádveaetövé »választották" a többiek. A hetvenhét éves Kiss István a többiekkel együtt lapátolta a homokot a Táncsics utcai . útjavításnál. Ugrai Lászlóné szorgalmasan ásta. az árkot a háza előtt, s még a nevét se akarta meg­mondani, hiszen nem ő az egyetlen, aki dolgozik. Maries Ilona bölcsődevezető biciklin szaladgált egyik helyről a má­sikra. Volt-e már ilyen nagy meg­mozdulás Lengyeltótiban? Mindenki azt mondta, hogy még nem. Ez a vasárnap azon­A négyéves Szárnyas! Szilárd talabb társadalmi munkás. két minden utcában, azután Hácson és Kisberényben, a két társközségben is. Lovas kocsik, teherautók, vontatók jártak az utcákon, az egyik a szemetet szállitot­utolsó tanács­ülésen hatá­rozták él az­zal a jelszóval, hogy a válasz­tás napjára te­gyük szebbé községünket. A jelölő gyűlése­ken is szó esett erről. Csak egy felszólalást idéznék föL Anna néni, Scheip János- né azt mondta: »Hogy képze­lik, hogy a ta­nácsnak min­denre telik ab­ból a kis pén­zéből. Angyal­káim, fogjuk meg a lapátot, kérem az utca lakóit, ne a karosszékben volt a legfia- várjuk a sült galambot. S ne csak az utcán­kat, hanem a közterületeket is tegyük rendbe". Kérését őrömmel teljesítették a Majté- nyi utcaiak, fát is ültettek a takarításon kívül. Sokfelé jártunk a község­Hatékony akció a háztáji sertéstenyésztés segítésére A kisberényiek a senki földjén építettek járdát ka volt. Az idén 1350 vagon dinnye átvételére kötöttünk szerződést a szövetkezetekkel. Ezután Vadalma Tibor fő­osztályvezető az 1972. évi for­galomról, a tapasztalatokról es az exportlehetőségekről be­szélt. A termelők a múlt év­ben kitűnő munkát végeztek. Míg országosan a termelés csökkent, addig megyénkben az átvett dinnye mennyisége nőtt. A forgalmazásról szólva a következőket mondta: — Mivel a termelt mennyi­ség túlnyomó részét exportál­juk, szem előtt kell tartani a külföld igényeit. Fontos a gyümölcs külleme, hogy ne le­gyen férges, hibás, és a szín sem elhanyagolható, azonban legfontosabb az íz. Eddig ez­zel volt a legtöbb probléma. Ez nemcsak a termelők hibá­ja, hanem az időjárásé is, mert napfény nélkül nincs cu­kortartalom. Hogy minőségi kifogás ne merülhessen fel, a termelőknek is gondosabban kell ügyelniük arra, hogy csak a valóban érett gyümölcsöt szállítsák el. A továbbiakban Vadalma Tibor felhívta a figyelmet a szedési határidők pontos be­tartására. Kis testű dinnyéknél ez augusztus 16, nagy testű AZ AKCIÓ LÉNYEGÉT te­kintve a háztáji sertéstenyész­tés továbbfejlesztésének a segítéséről van sző, s ennek megfelelően tett hatékony lé­péseket a Kaposvári Húskom­binát. A háztáji árutermelés, ezen belül is a sertéstenyész­tés és -hizlalás jelentős ki­egészítő jövedelemhez juttatja a szövetkezeti gazdákat, a fő munkaidőn túli tevékenység­gel és a már meglevő férőhe­lyek gazdaságos kihasználásá­val. Egyéni és népgazdasági hasznot hoz a háztáji sertés, s hogy elegendő és megfelelő minőségű tenyészanyaggal rendelkezzenek a gazdáik — ezt igyekszik hatékony módon előmozdítani a húskombinát. Csokonai János osztályve­zető tájékoztatott a minap erről a munkáról, az április 5-ig elért eredményekről. — Márciusban kezdődött az új, úgynevezett törlesztései kocakihelyezési akció. Válla­latunk ennek keretében i lis 5-ig 33 szövetkezettel összesen mint­egy 1600, négy állami gazda­sággal pedig 850 vemhes ko­casüldőre kötött adásvételi szerződést. Saját sertéstele­pünkön e célból száz kocasül­dőt vernhesítünk A termelő­szövetkezetek közül például a somogyvári Dózsa Tsz 110, a látrányi Alkotmány Tsz és az ilharasberényi November 7. Tsz 100—100 kocaisüldő eladá­sára kötött megállapodást a vállalattal. — Hova kerülnek ezek az állatok az említett szövetke­zeti és állami gazdaságokból, illetőleg a vállalat telepéről? — Minthogy a kocakihelye­zési akció célja a háttáji és az egyéni termelőknél levő kapacitás kihasználása, a ser- tóstenyósztási kedv fenntartá­sa, illetőleg fokozása, ezekbe a gazdaságokba kerül a meg­vásárolt tenyészanyag. A ko­casüldők kéthónapos májusban,, a kihelyezés részben a megyei igényeket elégítjük ki, részben pedig se­gítünk pótolni a lAOcaauo- márnyt azokon a vidékeken, ahol állategészségügyi problé­mák miatt megakadt a te­nyésztési, hizlalási munka. — Hol tartanai a megyei igények kielégítésével” — Mostanáig 950 kocasüldő vásárlására kötött szerződést vállalatunk ebből a célból a háztáji és az egyéni termelők­kel. Egyes helyeken még foly­nak a szerződéskötések, más­utt a járási kirendeltségek munkatársai előjegyzésbe ve­. szik a gazdák igényléseit, amelyeket azután a lehetősé­gekhez mérten kielégítünk. A végső cél az egész akcióval az, hogy minél több hízott sertést értékesítsenek a kisgazdasá­gok is, ezáltal javuljon a la­kosságnak ellátása. A MÁRCIUS ÓTA élért eredmények biztatóak, s ezek ben. Benczes István tanácsai- I nők, Haszon Lajos, a községi | pártbizottság titkára nagy örömmel kalauzolt bennünket az egyik dolgozó csoporttól a másikig. — Az az elképzelésünk, hogy évente kétszer-három- szor megismételjük ezt a fa- iuszépvtő napot — mondta a tanácselnök. — Mindenki egyetértett as­■ zal> hogy szép le®«esi a k<wi ban bebizonyította, hogy a jelölő gyűléseken ígért segít­séget komolyan gondo'ták az em berek, s egy csapásra mag­valósult nagyon sok közérdekű javaslat a tanács, a népfront, a KISZ-szervezetek, a három falu népének összefogásából. Az egészséges versengésre alapozva bízvást várható a folytatás még a nyáron. Lajos Géza Foto, Gyertyáé 1 jmIá apn­h ességgel ban jutnak ki somogyi termelő—l Az ilyem vem­júnlus- gazdákhoz. a későbbiek folyamán, a hí­zóé rtékesitesben, jelentikeanek soi'aa i majü. BL F.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom