Somogyi Néplap, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-01 / 77. szám

Lelkesítő krónika E zt a krónikát csak szere­tetted lapozhatja az em­ber. Aki a saját írását is viszontlátja benne, olyan érzéssel, hogy a nagy gonddal és szeretettel megírt riportja, portréja vagy időálló — mert fontos eseményről szól — tu­dósítása új közegben tovább él, újra hat. Az újságírók örök gondja, hogy az egy-egy tájról szóló írásokat nagyon nehéz sorba szednie az olvasónak, még annak is, aki félrerakja az új- ságpéldányokat, hiszen egyik­másik elkallódik, a többsége idővel megsárgul, olvashatat­lanná válik. Éppen ezért tartom nagysze­rű kezdeményezésnek, hogy a Barcsi Járási Pártbizottság és járási hivatal olyan kiadványt jelentetett meg a választások alkalmából, amelynek még nincs párja a megyében, s ta­lán az országban is kevés eh­hez hasonló hagyta el a nyom­dát. A Barcsi krónika borítója azért sikerült kitűnően, mert pontosain érzékelteti a rende­zett »»rendetlenségben-« elhe­lyezett fejlécekkel, hogy há­rom országos, valamint a me­gyei napilap, négy hetilap és egy megyei időszakos kiad­vány cikkeiből válogatták ösz- sze értő kézzel, nagy igényes­séggel ezt a hű krónikát. Ti- zenkUene írás a Somogyi Nép­lap munkatársainak tollából való, kettő-kettő a Képes Új­ság, a Szabad Föld. egy-egy a Figyelő, a Magyar Nemzet, a Tükör, a Népszabadság, a Népszava és az Útközben ha­sábjairól került a kiadványba. Jól érzékelteti a felölelt időt, hogy a legrégebbi cikk kelte­zése 1970. augusztus 7., a leg­frissebbé pedig 1972. novem­ber 26. S így igaz, aínit az elő­szóban olvashatunk: »Az év­tizedig szunnyadó Dráva-parli vidék történetében aligha volt példa arra, hogy ennyi ered­ményről; tervről, sikerről szá­molhattak volna be az ország krónikásai. Nem véletlen, hogy a Figyelő, a Képes Újság, a Magyar Nemzet, a Népszabad­ság, a Népszava, a Somogyi Néplap, a Szabad Föld, a Tü­kör munkatársad a legutóbbi választás után szinte megszáll­ták járásunkat, s a jó értelmű felfedezés örömével, büszke­ségével csodálkoztak rá lakói­nak életére, munkájára.«. A már megszokott válasz­tási kiadványokhoz hasonlítva ezt a króni­kát talán abban van a nagy előnye, hogy a szép riportok (ezek teszik ki az írások több­ségét), érdekes tudósítások el­olvasása után maga a kiad­ványt forgató ember össze­gezheti, mekkora utat tett meg a járás a választás óta. 2z sokkal nagyobb érzelmi hatást vált ki, mint a sok-sok adattal fűszerezett elemző cikk, akár­milyen érdekesen foglalja is össze a mezőgazdaság, az ipar fejlődését. E táj nemcsak könnyű sike­reket ért el, hanem igazi küz­delmet folytatott hol a megva­dult folyóval, hol az időjárás­sal. Az emberek helytállását, a vendég kom báj nősök tavaly augusztusi nehéz aratását <s megörökítették a krónikások. Ünnepek váltakoznak hétköz­napokkal: Losonczi Pált or­szággyűlési képviselőnek jelö­lik a ragaszkodó földiek — azután jó néhány oldallal odébb már arról olvashatunk, merre járt, mit nézett meg 1971 őszén, amikor megláto­gatta választóit a barcsi tá­rásban. S a dolgos hétköznapok. Avatások. Sohasem dicseked­hetett ilyen eseményekkel ez a vidék! Gyár, szakosított te­lep, iskola, könyvtár, új házak — az összefogás, a jó politika maradandó jeliképei. S a dél­szlávok mai élete, akik való­ban felszabadultan, égvén jo­gú an, nemzeti hagyományai­kat ápolva élnek. áp és szó együtt kelti bennünk azt az érzést, hogy lelkesítő krónikát olvasnunk. Jó volna más járá­sokról is összeállítani ilyen — tartalmában és kiállításában is szép — kiadványokat. L. G. A MAGYAR UGARON SZEUTTTA wg»r Ha azt írnám szélfújta, nem is lenne igazi. Az ugar elitje ked­velte az arc hsai zmusokat. Deá- kos műveltségére, szép polgár- eszményemre, porcelánjaira, tü­zes nótáira, nagy sötétségére vastag patina telepedett. Idé­zem magamban Ady sorait, az ugar felett kacagó szél vad és eleven látomását: miközben Kovács András filmrendező Jelenet a filmből. Horváth Sándor és Drahota Andrea. sötétre komponált képeit fi­gyelem. Szép nyugodtan kú­szik egészen közeire hozzánk a történet a darutoülas, »éb­redő« időkből; az ugar kor utolsó felvonásának nyitánya, A cím jogossága, igaza elvitat­hatatlan.: ez még mindig a magyar ugar, ha már nem is a Kárpátoktól le az Al-Dunáig. A magyar ugaron című film igényes, történelmi témájú mű­alkotás, amely egy pillanatra sem engedi ki markából az ál­tala ábrázolt történelem leg­kisebb eseményét sem: min­dent mérlegre tesz, mindenből tanulságot von. Mégsem meg­filmesített tételdráma egy Zi- lahy nevű középiskolai tanár­ról, aki tipikusain értelmiségi szemszögből, de rendkívül nagy belső erkölcsi ítélőerőtől, érzékeny intellektuális adott­ságoktól hajtottam, az ugar korszak legsötétebb napjaiban határozza el magát a cselek­vésre — egy értelmesebb, iga- zabb társadalomért. Kovács Andrást minidig is a magatartás foglalkoztatta az egész ember, a jellem válto­zásai a társadalmi tényezők, történelmi erők mágneses von­zásában és taszításában. Most is ezt tette, rendkívül nagy felelősségtudattal és nagyon ju történelmi érzékkel, valamint meghökkentően okos aktuali- zálássaiL Ez a műalkotásban ábrázolt magatartásforma pe­dagógusé. Az is marad Zilahy, pedagógus, egy kicsit rigolyás, egy kicsit fenntartásos tanár, akinek elég tiszta a feje ah­hoz, hogy ne szédítsék meg a frissen felkapott nacionalista, keresztény ideológiák, össz- nemzeti bánatok és nékibúsu- lások. Olyan, képsor búcsúztat el tőle a film végién, amely nem vadászik különösebb ér­zelmes vagy érzelgős hatáskel­tésre, mégis megrendítő. Mi­után elítélték kommunista ba­rátját, testvére pedig öngyil­kos lett: az összeroppanás és a kétségbeesés mezsgyéjéről diákjai, nyűt szemű és nyűt eszű kamaszok, bakiitok kö­zösségéibe vegyül, atagc non fe­lejtik a dáraktóáucn napjait Lehet, hogy vannak, akik szemére vetik Kovácsnak a túlzottan magabiztos bölcses­ség vádját — pedig nem böl- cselkedik és főleg nem filozo­fálgat. Biztos filozófia alapján vallat és építkezik — rendkí­vül szellemes és lényeget raj­zoló dialógusokkal, beszédes dokumentumokkal. Minden ta­nulságot levon, nem hagy fö­löslegesen nyitva kérdéseket. Pálos, a kommunista mérnök és Zilahy vitájában nem téte­leket ütköztet össze, hanem embereiket, nem filozófiáról el- méikediik, hanem a politikáról beszel: politizál. Zilahy szemé­re veti a volt népihiztosihélyet- tesnek — Pálosnak —, hogy miért nem tartottak ki a vég­sőkig. önzéssel is vádolja a direktórium vezetőit. Érdemes idézni Pálos válaszát, ment ta­nulságos: »önzők? Mert szét­esett körülöttünk a közösség, amit szolgálni akartunk? Vagy még létre sem jött? Szerintem olyan közösséggel is lehet azo­nosulni, amely még nem is lé­tezik, amelyet csak létre aka­runk hozni.-* Felkiáltójelei vannak ennek a nyugodt mon­dáinak, pedig csendesein mond­ják, hiszen detektív és d»ru- toUes sémái aa utcán. Különös« út az, ahogy a középiskolai ta­nárt ezek a felkiáltójelek ké­sőbb tettre parancsolják. NEM MELI,ÉKES dolog az sem, hogy a film az iskoláról beszél, melyben a diák és a ta­nár viszonya igazán kapcsolat­tá, tánsiassá lényegül. Sokkal biztosabban, sakkal szenvedé­lyesebben és tisztábban mond- í I ta most el mindenről a véle- ! menyét Kovács András, mint korábbi filmjében, a Stafétá­ban. Lxttinovits Zoltán remek, visszafogottan izgalmas intel­lektussal ábrázolt tanárja mel­lett Horváth Sándor és Dra­hota Andrea nevét említjük. És a diákszereplők őszinte, természetessé oldódott játéká­ra emlékezünk. Abból, hogy így játszották eä a magyar ugar nyitott szemű diákját érezhet­tük: alkotótársak is voltaic. És abban lehet bizr#i, hogy értel­mes, lelkes visszhangja lesiz e fűmnek az iskolákon belül is. Hiszen a régi ugairibeli iskola­épületekben még ma is gyak­ran szól a csengő, és münden saeiptembeitben nagy kérdések­kel ülnek le a fiatalok, s hall­gatják Ady Endre sorait az el­süllyedi; saéMútta világról... Befejeződött a konferencia Várostorténeti kutatások Kaposvárról A Magyar Tudományos Aka­démia várostörténeti albizott­sága, a Magyar Történelmi Társaság megyei helytörténeti bizottsága és a városi tanács rendezésében kétnapos város­történeti konferenciát rendez­tek a centenáriumát ünneplő Kaposváron. Pénteken az elő­adások a dunántúli városi fej­lődés kései feudalizmus korá­val foglalkoztak. Aznap este összeült a jövőre megjelenő tu­dományos várostörténeti könyv szerkesztő bizottsága, és kiosztotta a feladatokat. Székely Györgynek, az MTA várostörténeti albizottságának elnökének vezetésével tegnap folytatódott a konferencia, melyen megjelent Bíró Gyula, a megyei pártbizottság titkára is. Vörös Károly kandidátus, az MTA Történelemt.udamányi Intézetének tudományos fő­munkatársa Városfejlődés Ma­gyarországon a dualizmus ko­rában címmel tartott előadást, melyben széleskörűen elemez­te, hogy miképpen vált Város­fejlesztő tényezővé a kialakuló munkásság, ipari lakosság. Foglalkozott a további város- fejlődést elősegítő közlekedés­nek, kereskedelemnek a sze­repével is. Az iparosodó váro­sok tükrében beszélt a kultu­rális élet kialakulásával is. Előadása a világháború elő­estéjéig felvázolta a magyar városok feilődését. köztük Ka­posvárét, amelyről azt mond­ta: — Hátrányos helyzetből indult, de 1857-től 1910-ig gyors fejlődéssel igyekezett oe- hozni elmaradását. Tóth Tibor hozzászólása nyi­totta meg a korreferátumok gazdag sorát. Arról beszélt, hogy mik igazolhatják azt az elhatározást, mely Kaposvárt megyeszékhellyé tette. Gere- lyes Ede a városok politikai arculatának kialakításában döntő szerepet játszó munkás­ság élet- és munkakörülmé­nyéin keresztül vizsgálta a kor városait. Kelemen Elemér a dualizmus korának oktatáspo­litikai kérdéseivel, közművelő­désével foglalkozott Kaposvár viszonylatában. Jellemzésül előadta, hogy a tárgyi elha­nyagoltság mellett szellemi restség uralkodott városunk­ban. 1919-ben történtek csak átfogó intézkedések a helyzet megjavítására. Andrássy Antal a Tanácsköztársaság szellemét megidézve a kaposvári direk­tórium városfejlesztő törek­véseiről beszólt, mélyet — — mondta: az emberközpon­túság jellemzett. Ormossy Vik­tor Kaposvár távlati fejleszté­sének programjáról beszélt. Zádor Mihály városunk mű­emlékeivel, azok szerepével foglalkozott. Peregi Tamás a településfejlesztés mai gya­korlatába avatta be a hallga­tóságot. Stadler József Kapos­vár holnapját rajzolta föl a tervek alapján. Valamennyi hozzászólás to­vább gazdagította a konferen­ciát. Erről szólt elnöki zársza­vában Székely György is, mondván: — Jubiláns jelentő­ségén túl mély tartalmú mun­ka jellemezte a várostörténeti konferenciát. Rostás Károly tanácselnök köszönetét mon­dott a Kaposvár-kutatásokért, s 'kiemelte, hogy azokat a leg­messzebbmenőbben hasznosí­tani kívánjuk városépítő hét­köznapjaink során. Interjú Székely György egyetemi tanárral Székely György egyetemi ta­nárral, az MTA várostörténetd albizottságának elnökével a tudományos üléssorozat egyik szünetében beszélgettem, szűk­re szabva a témát: a hazai vá­rostörténeti kutatások helyé­ről és szerepéről kérdeztem. — Az 1840-es évéltig nyúl­nak vissza a várostörténet! ku­tatások, és Horváth Mihályt, a reformkor nagy történészét le­het megemlíteni elsőnek, aki az ipari és kereskedelmi tör­ténelemmel már nagy forrás­anyag alapján dolgozott. Még a XIX. században sok részletkutatás jelent meg a cé­hek történetéről, és megkez­dődött asz egyes városok törté­netének a féldólgozása is. Mégis, azt mondhatjuk, hogy nagyon sok fehér folt maradt az egyes vidékek múltjának, városi életünk feldolgozásá­ban, az egyes korok várostör­ténetében. Módszeréhez tartozik, hogy időről időre Magyarország egyes városaiban tartja ülését, így bekapcsolódhat a városok tudományos életébe is, megis­merheti a helyi eredményeket. Székely György ezután a vá­rosokban működő könyvtárak, de különösen a levéltárak hat­hatós munkájára hivta fél a figyelmet, majd így folytatta: — A várostorténeti albizott­ság munkája során nemcsak a múltba néz, hanem minden ! ülésének helyén foglalkozik a város időszerű gondjaival is, a városfejlesztéssel, település­rendezéssel, ipartelepítéssel és a nagyobb tájegységben való elhelyezkedés kérdéseivel. Igen örvendetes számunkra, hogy mindenütt, így Kaposvá­ron is, nagy megértéssel ve­szik figyelembe a feltárt ősz- szefüggéseket, amelyék a tör­téneti múltat a jelennel, és a jelen adósságát a jövő célki­tűzéseivel kötik össze. Végezetül ezeket mondta Székely György: — Azért nem öncélú a vá­rostörténeti kutatómunka, mert a jövő formálását segítő tudomány. Korányi Barna Áfész művészeti együttesek programjáról Nem egyenletes mindmáig az összefoglaló magyar törté­neti munkákban sem a városi élet és a városi lakosság kü­lönféle rétegei szerepének be­mutatása. Ez indította a Magyar Tu­dományos Akadémia Történel­mi Bizottságát egy albizottság alakítására, mely a várostör­ténettel különös figyelemmel foglalkozik. (Tudósítónktól.) Az áfész-ek anyagi és er­kölcsi támogatásával megyénk­ben 24 művészeti együttes dol­gozik; 13 csoportot az áfész-ek má6 szervekkel, így a terme­lőszövetkezetekkel, a kisipari termelőszövetkezetekkel és ta­nácsokkal közösen patronál­nak. Ezek az együttesek kivé­tel nélkül reszt vesznek a művészeti szemle 1973. évi rendezvényein. A szemlén kívül gazdag és színes kulturális események várják az együtteseket és az áfész-ek veramondódt. A helyi szereplések után kerül sor — a Petőfi-évforduló szellemében — az országos szövetkezeti szavaló verseny megyei döntő­jére, várhatóan április 27-én, illetve 28-án. Itt nemcsak az áfész-ek. Iranern a termelőszö­vetkezetek és ktsz-ek verseny­ződ is a zsűri, a közönség elé állnak. A verseny legjobb 15 helyezettje jut tóvább a szek­szárdi területi döntőre. Az or­A válaszok maguk a versek Takáts Gyula Az 1968-ban megjelent Vil­lámok mértana című kötet után írott verseiből válogatta és állította össze új könyvét Takáts Gyula, Sós forrás cím­mel. A napokban megjelenő mű­ről beszélgettünk a költővel. — Első verseskötetem Ka­posváron jelent meg 1935-ben, Kút címmel. A Sós forrás is erről a »Kút*-ról, a költészet forrásáról beszél. Magát á költészetet jelképezi a cím. Az embert és a világot éltető forrást, amely nélkül sótlan lenne a világ. A Szépirodalmi Könyvki­adó gondozásában megjelenő, szép kivitelű mű a magyar könyvnyomtatás egyik repre­zentáns műhelyének, a Kner Nyomdának a munkáját is dicséri. A kötet borítóján ol­vastuk Takáts Gyula költői vallomását: *Mint erdő vad­ja a sózó-fához, úgy és min­él ip nagyobb kényszerrel és reménnyel térek meg a köl­tészet gyönyörű és kínzó for­rásához.*. — Mit kivént klfe ftsiú • Sós forrással? —A. Sőt ionét saimbaMm új könyvéről tartalma: a sós forrás fokoz­za a szomjúságot a költészet, a művészet iránt. Minden költészet lényege: a megszólítás. A tárgyaknak, az életnek, az időnek a meg­szólítása. Mint ahogyan Par­nasszus barlangja előtt meg­szólították Püthiát, ugyanúgy várja a választ az emberiség a -barlangtól*, az ismeret­lentől A válaszok maguk a ver­sek. Es igy születhet meg a megszólított nagyvilágban a költészet világa. Maga a köl­tészet pedig nem lehet kö­zömbös a világ iránt, mert ezekkel a költői válaszokkal nemcsak költői világot alcar teremteni, hanem ezen ke­resztül jó éghajlatot, klímát is a költőre figyelő világ szá­mára. Végül az egyes költemények kötetté duzzadó rendjéről ezt mondta a költő: — A költe­ményeknek a cseppnyi szép­sége így válhat hasznos *►láncreakcióvá*. Takáts Gyála Sós forrás tá­rná kötete a költészet napjá­ra jelenik, meg. szágos döntőt Budapesten ren­dezik a nemzetközi szövetke­zeti nap eseményednek kereté­ben. Június 9-én és 10-én Szolno­kon rendezik a TV. országos szövetkezeti dalostalálkozót. Itt megyénket a homokszent- györgyi áfész ladi Tinódi kó­rusa képviseli. AusztU6 4-én a balatonlellei szabadtéri szín­padon rendezi a MÉSZÖV it KISZ megyebizottságával kö­zösen Béke és barátság cím­mel a megye szövetkezeti együtteseinek fesztiválját. Várhatóan görög és délszláv csoport is bemutatkozik ven­dégként. Az igali ifjúság és művészet napjára, a bdlatonföldvári folklór napokra, a kaposvári dalostalálkozóra, a buzsáki bú­csúra több szövetkezeti együt­tes kaip meghívást A homok- szentgyörgyi áfész ladi Tinódi kórusa karádi táncosokkal együtt augusztus második fe­lében adja vissza a lengyel, gorlieei Podgozsdnye együttes tavalyi somogyi vendégszerep­lését. A KJPVDSZ kulturális *•- pokat októberben rendezik, amikor az áfész-ek körülbelül 60 eseményt szerveznek. Itt ismét lehetőséget kapnak a szövetkezeti művészeti együt­tesek a fellépésre. Somogyi Nép/o J 5 >4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom