Somogyi Néplap, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-27 / 97. szám

Egy üzem — egy iskola A centenáriumát ünneplő Budapest tailán egyik legszebb ajándékát kap­ta attól a mozgalomtól, mely a történelmi múltat idéző év­fordulót a jövő gazdagításával és építésével kapcsolja össze. A fővárosban a budapesti párt- bizottság kezdeményezésére bőm takozott iki és vált rendkí­vül népszerűvé az "Egy üzem — egy iskola« akció. Az üze­mek, vállalatok és intézmé­nyek lelkes és megértő támo­gatásának: eredményeképpen a fővárosban valósággal kivi­rultak a különböző gyermek­es oktatási intézményeik. 704 iskolában társadalmi munká­ban vállalták az üzemek dol­gozói a karbantartási és fel­újítási munkáikat. Köztük 640 üzemiből szocialista brigádok keresték föl szabad szombat­jaikon az óvodákat, iskolákat, és végezték él mindazokat a munkákat, amelyekre csak kérték őket. Számos hivatal és intézmény dolgozói pénzt utal­tak a kerületek művelődési és oktatási osztályainak, és a ta­nácsok ezekből az összegekből gondoskodtak a tantermek festéséről. Az átutalt összegek fedezete azonban mindig mun­ka volt, ha másutt nem, akkor saját munkahelyükön vállal­tak kommunista műszakokat a gyermekekért a budapes‘iek. A fővárosban a 25 milliós tanácsi költségvetésen felül tgv járultak hozzá az üzemek dol­gozói még 38 millió forintot I érő társadalmi munkával az. iskolák. a gyermekintézmé­nyek gazdagításához. Ez az akció azonban nem maradt meg csupán a szünidei I »nagytakarítás« keretei között Az üzemi pártszervezetek és ? tanácsok összefogásának ered - ményeképoen rendszeres. sz:n- ! te naoonta szélesedő mozga- I lommá vált az iskolák és »- \ üzemek együttműködése. ,s 1 gyárak és az iskolák hosszú [ távú szerződéseket kötöttek melyeknek a gyermekek neve­lése látja a legnagyobb hasz­nát. Az iskolák tantestületei pedagógusokat küldenek az üzemek tanuló munkásainak a segítésére, a munkások szak­köröket szerelnek föl az isko­láikban. és óvodai gyermekjá­tékokat készítenek. »Nvitott napjaikon« pedig fogadják a oálvaválasztás előtt álló serdü­A iskolatámogatási moz- zilom nem maradt csak jvárosi ügy. Bizonyítá­sára számtalan példát hozhat­nánk bármelyik megyéből. Ügy tűnik azonban, különösen ami a segítségnyújtás hosszú távú szerződéseit illeti: távol­ról sem használtuk ki helvi 1 eh et ős »gei n két. Üzemeink. szövetkezeteink sokat ‘»hetnek zzó.«t bogv az "Egy üzem — ~gy iskola« a’fein napo»*a szé­lesedő mozgalommá vál;“k. K. É. — Fékve tölte! Keményen, határozottan hangzik a parancs, s éppen ilyen a végrehajtás is. Dömgve zuhannak a földre a testek, s a fegyverek néhány pillanat múlva rezzen és nélkül mered­nek a célra. Mozgalmas képet nyújt az erdő koszorúzta lőtér. Gép­pisztolyok, pisztolyok kerülnek elő a parancsszavaikra, s tu­lajdonosaik szorgalmasan gyakorolják a célratartást, hogy mire a lövészetre kerül a sor, minden rendiben men­jen. A barcsi Gálbor Andor mun- kásőregység vette birtokába a lőteret. A parancsnokkal, Szabados Istvánnal figyeljük a szorgoskodó munkásőröket, beszélgetünk a végrehajtásra kerülő feladatról. — Az 1-es számú lő- és do­bógyakorlatot hajtjuk végre. — Mennyiben különbözik ez a korábbi évek hasonló gya­korlataitól? — A végrehajtás tulajdon­képpen semmiben. Lényeges eltérés azonban, hogy mun­kásőreinknek most több idő jutott a felkészülésre, mert első alkalommal négynapos összevonáson vettek részt. A Középrigóci Erdészeti Szak­munkásképző Intézetben kap­1 kokkal értékeltük az eltelt na­pot, megbeszéltük a követke­ző nap feladatait. A munkás­őrök részére filmet vetítet­tünk. Véleményem, hogy ez az összevonás hasznos volt. Remélem ezt a lövészet ered­ménye is bizonyítja majd. Az új módszer helyességét bizonyította minden munkás­őr, az idősebbek és a fiatalok is. akik első alkalommal vesz­nék részt ilyen gyakorlaton. — Alaposabban felkészül- j hetünk így a feladatok végre­hajtására, meg arra is jó ez I az összevonás, hogy jobban . dobást megfelelően hajtotta végre. Bakó József raja már több­ször nyerte el az egységen be­lül a kiváló címet, s ezt ló- eredményükkel is igazolták. Papp Ferenc, Módos László és Makár János golyószórósok is kiválóan végeztek, mint már több alkalommal. A fiatalok közül elsősorban Éder István, Molnár István és Wágner Jó­zsef bizonyította kiváló ered­ményével, hogy komolyan ve­szi a munkásőri feladatok végrehajtását. Szalai László Célratartás. 1 Kiváló szövetkezet címet kapott a siófoki áfész A végzett munkáról Harag János áfész-elnök számolt be a Az Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetek Országos Szövetségének javaslatára a belkereskedelmi mi­niszter. a Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók Szakszer­vezetének elnöksége az 1972. évben végzett eredményes munkáért és a szocialista munkaversenyben elért ered­ményeiért a Siófok és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet részére a Kiváló szövetkezet kitün­tető címet adományozta. Az erről szóló oklevelet és a ju­talmakat. kitüntetéseket szerdán a Kiüti étteremben tar­tott ünnepi tanácskozáson adták át fz áfész vezetőinek. Akik évről évre megfordul­nak Bala ton-parti fiatal váro­sunk,ban, tanúi lehetnek a ténynek: a siófoki áfész sokat tesz a lakosság igényednek mi­nél jobb kielégítéséért. A szö­vetkezet tíz éve látja el a fel­adatát, alapvető célja a ta,giság és a lakosság, valamint a leül­és belföldi vendégek ellátásá­ban való hatékony részvétel. 1963-ban az évi összes forgal­muk 65 millió forint volt, s 1,3 milliós nyereséget érték el. Most már elmondható, hogy előrelátóan gazdálkodtak. Nö­velték üzleteik számát, kor­szerűsítették boltjaikat, ha ez néha a nyereség rovására ment is. Belekezdtek olyan beruhá­zásokba is. amelyek kezdetben nem voltak kifizetődők, sőt az idegenforgalmi rendeltetésű létesítmények a megnyitás évében veszteséggel üzemel­tek. Azóta beigazolódott, hogy jó alapot raktak le annak ide- I jén. A jelenlegi ötéves terv- | időszakot megelőző évben már j 240 millió forint volt az áfész 1 forgalma. Az eltelt két évben a forgalmi tevékenység 43, a gazdasági eredmény 13 száza­lékkal nőtt. Tavaly 17 kollek­tíva munkálkodott a szocialis­ta brigád cím elnyerésén 212 részvevővel. Ez a részvételi arány a szövetkezeti összlét- szám egyharmadát teszi ki. Űj boltok nyíltak Siófokon és környékén az áfész jóvoltá­ból; javult az áruválaszték, bővültek a szolgáltatások. A gazdálkodási eredményjavu­lás tavaly meghaladta a 20, az egy főre jutó termelékenység növekedése pedig a 12 százalé­kot. Az 1972. évi eredmények alapján a körzetben 7 kiváló egység, 13 szocialista brigád címet adtak ki. tizennégyen kiváló dolgozó kitüntetést kap­tak. Mindéiről Harag János, az áfész igazgatóságának eLnöke tájékoztatta az ünnepi tanács­kozás részvevőit. Az áfész a jó munkához a felsőbb szövetkezeti szélövek­től éppen úgy hatékony segít­séget kapott, mint a városi párt- és tanácsi testületéitől, s ily módon sikerült elérni a tanácskozás részvevőinek. I célt: a lehető- legtöbbet tenni a lakosság ellátásáért. Erre utal- I tak a vendégieik is — köztük Papp Sándorné, a KPVDSZ megyei titkára, Nemes Kál- | mán, a MÉSZÖV elnökhelyet­tese, dr. Gáti István, a városi tanács eLnöke — felszólalá- j saikban a szerdai ünnepi ta- i nécskozásom. Bogó László, a megyei párt­bizottság titkára a feladatokra hívta fel a figyelmet: »A fej­lesztések szép eredményt hoz­tak, ezek az eredmények azonban további jó munkára köteleznek. A dolgozók igye­kezzenek »újítani« a munka- területükön belül úgy. hogy új utat-módot keresve, a helyi lakosság és az idegenforgalom igényeit még jobban kielégít­hessék. s megfelelő kiszolgá- ' lást nyújtsanak az olyan lö­késszerű forgalom idején, mint amilyen a szabad szombato­kon főként a Baiaton-partrkü egyre inkább tapasztalható.« Az ünnepi tanácskozáson az áfész vezetői közül Harag Já­nos, Nyíri Ferenc, Krasznai Ferenc és Sebestyén János pénzjutalmat. Kövest Ferenc Kiváló szövetkezeti munkáért I kitüntetést, Kocsis György I boltvezető pedig Kiváló dolgo- I zó kitüntetést kapott. A ren­dezvény befejezéséként a szö­vetkezet néptáncegyüttese adott műsort. H. F. turuk elhelyezést, s ez a négy nap lehetőséget, időt biztosí­tott mindenkinek arra, hogy a megismerjük egymást, köze­lebb kerüljenek az idősebbek és a fiatalabb munkásőrök T ( IMRE LÁSZLÓ: Fekve tölt«! lövészetre és a kézigránátdo­básra is kellően felkészüljön. — Csak ezzel a feladattal foglalkoztak? — Nem. Az első nap kato­napolitikai tájékoztatást hall­gattak, majd. az őrszolgálat ellátásáról volt előadás. A karhatalmi, illetve a közrend­védelmi feladatok ellátásáról a járási rendőrkapitány tar­tott előadásit, s meglátogatta a munkásőröket Süveges Sán­dor, a járási pártbizottság el­ső titkára is, aki válaszolt a munkásőrök kérdéseire. Es­ténként a szakaszparancsno­Két év nyolc hónap egymáshoz — tolmácsolja tár­sai véleményét is Takács La­jos szakaszparancsnok. Közben berendezik a lőte- ret, elhelyezik a céltáblákat, a biztonsági őrök is elfoglal­ják helyüket. Szabados István parancsnok utasítást ad a fel­adat végrehajtására. Fegyverropogás zaja veri fel az erdő csendjét, közben hatalmas gránátrobbanások hangzanak. Az eredmény iga­zolja az új módszer helyessé­gét: az egység á pisztoly, gép­pisztoly és golyószáró lőfel- | adatot kiválóan, a kézigrónát­9 2 j Tőle is, ha néhanapján el­ement hozzá, csak egyet tudott ikérdezni, fáradtan felnézve rá, ^mióta elhagyta növésben: »Na ^mi van? Nincs dohányod? Kell lóvé a csajokra, mi?« Nem a fpénz, a csönd kell, az a csönd, i melyet csak az apja mellett iérez az ember, amikor nem J muszáj szövegelni, csak él az 9 ein bér. éppen csak hagyja, néz- izék. megsimogassák a nézésük- fkel a szülei, és a pillantásuk­éból az látszik; hozzájuk tarto­zik. Ehelyett kapott egy hú- (•saast, mehetett, nem marasz- ftalták. Az a nő volt az oka f mindennek, ő hát, féltékeny volt a férje előző életére, buta módon, primitíven, tehet ő ró­la, hogy beleszületett a világ­ba? Ugyan, süket duma ez is, bánja is ő már az egészet, el­köszönni megy, csak elköszön­ni. Ettől meghatódott, marták a könnyek a szemét, »jó estét, apám. így és így jártam, me­gyek és az első csernyáknak ^elmondom, mi van. agyonver­jem Gyevit, dugjanak a sittre". t A szobába be sem engedték. • Apja kijött a sötét konyhába, ahol vastag ételszag úszott. . Vendégség.. . No igen. burkol­nak a tökf ejék, és eszükbe sem iirt. hogy az a nő kinézi a szá­jukból a falatot. Az hétszent­ség. hogy sajnálja: ilyen a ter- iméezietie, de mit csináljon. Biz­tos házat akar venni, ahol a kertben az ő apja fog ásni, s ha megunja újra kezdi, elül­teti a tegnapot, holnap lesz belőle. — Mii vain? Rosszkor jöttél —mondta köszönés helyett az apja. Két ezüstfoga megvillant a félhomályban. — Cikis a helyzet. Gyevit megvertem . . . Azt hiszem, agyonvertem Gyevit. — Mondd, te teljesen hülye vagy?! Be vagy rúgva? — Nekemjött... Késsel... Hagyjam magam agyonszúrni? — És anyád? Csak nézte és ringatta közben az öcsédet? — Jobb. hogy nem avatko­zott bele. Különben is, később jött. — Az ájtatos szentség! En­nek is ő az oka. Az egésznek. — Te csak hagyd az anyá­mat, elég a maga baja. Na szia! Apja a zsebében keresgélt. Gyűrött papírpénzt kotorá­szott elő. — Nesize! De engem hagyjál ki a buliból! Előléptetnek, oda­benn piál a góré ... Engem hagyjál ki mindenből. Hal­lod? Meg se csókolt. Na, nem a smár hiányzik. De akiknek van apjuk rendesen, azok úgy mennek a kétnapos kirándu­lásira, hogy telerakják a táská­jukat kaiéval, a szüleik — egyik a másik tudta nélkül — tömik dohánnyal, s vigyázz magadra kisfiam, aztán ír­jál ... meg kell dögleni. És egész úton zabáinak kétpofára, pusziszkodnak a világgal, be- csajoznaik, amikor akarnak, kisfiam add ide, amit kerestél, ne félj nem veszünk el belőle egy fillért se, tudod, ruhát ve­szünk. Aztán kabátot veszünk, és új fuszeklit a büdös lábacs­kádra. kisfiam, és anyád kín­ját veszünk, lila lesz piros mintákkal, csupa divatszín, a vége begöndörödve, olyan csak neked lesz. kisfiam, na. mit szóltak a műhelyben az új izédhez? Tartsd egyenesen ma­gad, hisz ember vagy te már, úgy, szépen, na látod kisfiam, most úgy beszélek veled, mint férfi a férfival, ezt más mint az apád, nem fogja elrr. idani neked, hát csak vigvázz. he­ti oigy trippert kapjál: a mi időnkben hipermangánt hasz­náltunk. nagy kék lavórban állt a hipermangán. filmre le­hetett volna venni abban a kék lavórban egy egész tengeri csa­tát ... És vigyázz a haverokra kisfiam, nehogy elpiálják a pénzedet.. . úgy, most megmo­som a haltadat, jaj, mikor kicsi voltál, mennyit mostam én . . Hol hit, ott szeretet, hol szere­tet ott béke. fehér galamb száll a falu felett, s viszi az én bá­natos lelkemet. Pirossal hí­mezve szekrény esi knak is jó. — Meg akarok döglemi, em­berék! Nem csókolt meg az apám! — kiabált, s tömködte a zsebkendőjét a szájába. — Fiátalember. mit ordíto­zik maga itt össze vissza? Áll­jon csak meg! Igazolja magát! A gyerekképű rendőrtizedes hiába akart tekintélyt ébresz­teni maga iránit. Kivált így, hogy miután jobban megnézte páciensét, és látta, hogy nem részeg, szavaiban a szánakozás nyert hangsúlyt. Együtt mentek a legközeleo- bi lámpáig. Ott a tizedes meg­szólalt: — Legyünk csendesebben. Nem a mienk az utca. Mi len­ne, ha mindenki ordítozna, össze vissza7 — Lapozgatni kezdte a farzseb hajlatához idomult, viharvert személyi igazolványt. — Mi a maga fog­lalkozása tulajdonképpen ? — Szobafestő. Még csak ipa­ri tanuló. Mi tudjuk a legtöbb rendőrviccet. — Na jó, azért nem kell ug­rálni. — Épp olyan kedvemben vagyok. Ha megmondanám, mért ordítottam, bekísérne. — Vannak odabenn elegen. Mért kellene bekísérnem ma­gát? — Mert agyon vertem az apámat. Na, mit néz? Azt hi­szi, becsavarodtam? Kísérjen csak be! Legalább lesz, ahol szunyátok. — Ne tréfáljon itt velem az istenit magának! Van énne­kem más dolgom is. Közel jártak a házukhoz, út­juk a tér mellett vezetett el. A szomszéd fiú, Bonzó egye­dül ült az egyik pádon, mint­ha rá várt volna. Amikor meg­látta kettőjüket, fölállít, és fe­léjük indult. (Folytatjuk.) Somogyi Néplapi 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom