Somogyi Néplap, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-26 / 96. szám

Látogatóban a pécsi Jelenkor szerkesztőségében

..Eles” ké|» Somo^yról

Fölkerestük Szederkényi! Er- 1 vint, a Jelenkor főszerkesztő- ] jét, hogy arról beszélgessünk, ami egyrészt évek óta a so- 1 mogyi szerzők panasza a fo- lyóirattal szemben, mási-észt a , szerkesztőség »-helyismereté- i re« voltam kíváncsi, hogyan j vélekednek megyénk irodalmi, J képzőművészeti, színházi életéről. A Pécsen kapott »éles« kép. úgy tartom, hasznos útmutatás is lehet alkotóink számára.

A Magyar Írók ' Szövetsége Dél-dunántúli Csopotjának lapja, a Jelenkor a XVI. évfolyam számait jelenteti meg havonta.

— Valóbap nehezebb a so- j mogyiaknak megjelentetniük ' az írásaikat?

— Megkülönböztető mércénk nincs Somogyra — felelte a főszerkesztő. — Pécsi székhellyel ugyan, pécsi alapbázissal — írókkal, kritikusokkal, képzőművészekkel —. de mi dél-dunántúli folyóiratot igyekszünk csinálni. Szubjektív látszat lehet Somogybán, hogy nehezebben kerülnek be a megyéből küldött j írások a Jelenkorba. Szerkesztőségünk álláspontját igazol- I hatom azzal, hogy az egyik legtöbbet publikáló szerzőnk éppen a kaposvári Takáts Gyula. Számon tartjuk Laczkó j András kritikai munkásságát is, és rajta keresztül jó, élő kapcsolatunk van Nagyatáddal. Évente közösen ünnepel- |

jük a költészet napját. A fiatalok közül nehézkes a kapcsolatunk Papp Árpáddal.

Prózaíró pedig egyáltalán nem jelentkezett Somogyból!

Számon tartjuk a megye képzőművészeti és színházi életét is. úgy gondolom, ezen a téren bizonyos változásokra is szükség lesz a szerkeszrés- ben. Elsősorban a színházi életet szeretnénk színvonalához hűen, a masa teljességében bemutatni. Úgy tapasztaljuk, a kaposvári társulat néhány éve nagyon jelentős utat tett meg. Jó a kapcsolatunk — régóta — a levéltárral is; úgy látjuk, nagyon egyenletes munkát végeznek.

A városi fejlődéssel hozta párhuzamba Szederkényi Ervin azokat a »gyerekbetegségeket«, melyeket mi is érzünk.

— Ügy látjuk innen Pécsről, hogy sok szellemi erő munkál a közeli Kaposváron, Somogybán, de ezek nagyon egyenetlen teljesítményt nyújtanak egyelőre. Abban lehet igazság, hogy több odafigyelésre érdemes mű születik, mint amennyiről számot adunk, de nemcsak rajtunk múlik, ha esetleg elsikkadnak.

Úgy érzem, a fiatalok kapcsolata Takáts Gyulával nem meríti ki a lehetőségeket. Az ő nagyszerű szellemi kapaj citásót nem használják ki. Bú- I ! vópatak. fel-feltűnő forrás '

! Kaposvár művészeti élete.

— Takáts Gyula tavaly ta- \

, nújelét adta. hogy a nála je- j ! lentkező fiataloknak segítséj get nyújt. A Jelenkor hasáb- ! [ jain bemutatta a kaposvári | ] Horváth Gyulát. Azóta sem j olvastam tőle verset a Jelen- I korban.

— Nem is jelentkezett.

Szederkényi Ervin azt is

jól látja, hogy a megyéből elszármazott alkotók milyen nagy szerepet vállalnak So- j mogy szellemi életének felvi- | rágoztatásában. a helyi alko- i tők bátorításában.

— A szellemi erők elvándorlása napjaink jelensége. De Somogy ’ nem panaszkodhat, j hiszen Fodor András, Tüskés j Tibor, Martyn Ferenc ma is otthonuknak tekintik a szülőföldjüket. Az ö támogatásukat is jobban kihasználhatnak ! a somogyi szerzők.

— Terveik?

— A kaposvári- színházi élet- j tel a mostani évadig évi ősz- ; szefoglalóban foglalkoztunk. A | következő évadtól szeretnénk - minden prózai darabról kritikát közölni. Ami pedig az »élő« kapcsolatot illeti, azt hiszem, a mi föladatunk az, hogy meghalljuk a kopogtaj lást...

Horányi Barna

Ismerjük meg városunk környékét

A Tokaji erdő

A FIATALOK kevéssé ismerik a mai »ötvenesek« . é.s az. idősebb korosztály egykori kirándulásainak színhelyét, a vaa'ostől nyugatra, alig 2—3 kilométerre lévő Tokaji erdőt.

A hairtmimcas évek végén, a negyvenes évek elején a vá- | rosban lakók közül a Balaton | csak a tehetősebbek számára ! volt elérhető. Sokaknak' viszont a városkörnyék — így a Tokaji erdő is — kínálta fel sok szépségét. Mostanában azonban kevesen keresik föl ezt a város pereméig »bekúszott« erdőt, pedig ha tudnák, milyen szép a tóikaj-pusztai völgy a halastavakkal, a felkúszó domboldal tekergős ösvényeivel, biztosan sokan áldoznák szabad félnapjukat ennék megismerésére I

j ben húzódnak, mellettük kis j erdei őrház álll.

Pihenőt tarthatunk az őrház menti domboldalon, aztán a ! tavak nyugati részénél kezdő- I j dő domboldalnak tartunk. A I kicsit lihegtető emelkedő . után már a tetőn járunk. A ! nagy területen a kivágott erdő helyén új telepítésű, apró gate- j metéltre süt a nap. Kévés énnél szebb látványt talál a városi ember környékünkön a nyugalmat árasztó erdei tájnál. Röpülnek a percek, s az órák; szinte észre sem veszi a kiránduló.

Lábunk azonban továbbhaladásra igazodik. Leereszkedünk a domboldalon, s a völgybe futó utolsó tó gátján átjutunk az erdő keleti oldalára. Jól járható erdei út ez.

A vasútállomásról indul az Egyenest út irányába a 3-as autóbusz. Szálljunk le róla az állatná gazdasági gyümölcsösnél, vagy az Egyenesi út 1.

fordul az egyenesi tetőn az út, nyugati irányba földút vezet a Tokaji erdő völgyébe. Kanyargós, házalt között vezető »csapáson« jultunk el a Berki-patakhoz. Sokan szerdahelyi árokként ismerik ezt a vízfolyást.

Elhagyva a halastavakat, az erdőbe érünk. Az erdőszegé- lven látható a szépen kiépített lőpálya. Itt található a Somogyi Erdő- és Kaié dolgozó Gazdaság futóvadlövő-pálvája, mély minden technikai adottsággal rendelkezik ahhoz, hogy nlmródjaink mesterei legyenek a vadászatnák..

Néhány perces sétával — nyugatra tartva — újabb ha- lastavzlichoz év'ink. Érék a tája felkeresőinek a Tokaji erdő.

Mintegy félórás séta után átkelünk a völgy végén található mély árkon, s visszafelé haladunk leányangós ösvényen, a tavak felé. Erdőttáró ember lépten-nyomon felfedezi ennek a várcisközelí rengetegnek minden szépségét A tavaiknál ' hosszabb pihenőt tarthatunk, elfogyaszthatjuk a magunkkal hozott ennivalót.

Ha fáradságunk múlt, újra elindulunk, de most a tavak nvugat" oldalán lévő erdőben, dél felé ha1 adunk a szebbnél - szebb vidéken. Nehéz ezt az | élménysorozatot megszakítani.

Közeleg az alkony. Ilyenkor I legjobb a/z erdei őrház előtti tisztáson, s béleféledkean.i a domb gerinc mögött eltűnő nap látványába. Ekkor már észrevehetően ránk nyúlnák az árnyékok. felerősödnek az erdő zajai. Fa az egyenesi tetőről visszatekintünk a most már komor sötétbe burkolózó erdőre. minden fáradtságunk elleKitüntetett szövetkezetek

(Tudósítónktól.)

Az elmúlt évben a somogyi áfész-ek és takarékszövetkezetek mindegyike benevezett a kiváló szövetkezet cím elnyeréséért indított országos munkaversenybe. A körülbelül 6000 dolgozó 50—80 százaléka tett vállalást a feladatok elvégzésére. Közöttük kiemelkedő munkát végzett a szocialista cím elnyeréséért versenyző 148 brigád.

A MÉSZÖV elnöksége, a KPVDSZ .megyei bizottságának és a SZÖVOSZ-nák a javaslatára a belkereskedelmi miniszter és a KPVDSZ országos elnöksége úgy döntött, hogy Somogyból a siófoki, a karód* és a kutast áfész, valamint a héthelyi takarékszövetkezet érdemli meg a kiváló szövetkezeit címet. A marcali, balatonboglári és somogysám- soni áfész országos dicséretet kapott.

A kitüntetéseket a munka ünnepének tiszteletére adják át az érdekelt szövetkezeteknek. Ezzel egyidejűleg a fogyasztási szövetkezeti mozgalom négy dolgozója kapott’ országos kitüntetést. Kiváló szövetkezed -—káért elismerést kapott I Ferenc, a karádi, Köves. . jrenc, a siófoki áfész szb-titkára, Horváth Pé- | ter, a kutasi áfész elnöke. Kiváló pénzügyi dolgosé lett Tüske Sándor, a kéthelyi ta- 1 karékszövetkezet ügyvezetője.

nére is a na kell gondolnunk, hogy ide nagyon sokszor visszatérünk még. Az év minden szakában új arcát mutatja felkeresőinek a Tokaji erdő.

ŐSZRE MÁR PARKERDŐ

Lesz itt. S ezt főképp a természetet szerető erdészeknek köszönhetjük. akik megálmodtak, megtervezték a tokaji tájnak ezt a/z új arcai. Már iatható néhány jel. Készen van az erdei autóút földmunkája, megvalósulóban vannak a séta- utak is.

Járjuk addig is a tájat, ismerjük meg ezt a szép vidéket. hallgassuk az erdőt. Mert beszél annak, aki érti a nyelvét. •

Bencze József, a Kapos Turista Sportegyesület elnöke

A különterem hosszú, terített asztala körül kipirult arccal énekeltünk. Éjfél felé járt. Az arcokon a találkozás, a baráti együttlét öröme meg az elfogyasztott italok okozta könnyű mámor fénylett. Kedves-szép népdalok, érzelgős magyar nóták váltották egymást. Azután valaki mozgalmi dalba kezdett. Egyszerre akaszkodtunk a régi emlékeket ébresztő dallamokba, és teli tüdőből fújtuk, mint hajdan, tizenéves korunkban. Űjabb indulók bukkantak fel az emlékezés mélyéből, és keltek dalra a fehér asztal fölött.

Egyszer esak a termet leválasztó vastag, zöld függöny mögül ismeretlen, középkorú, negyvenéves férfi lépett ki. Kopott tavaszi kabátja gom- bolatlanul lógott rajta, szürke Ingnyaka kigombolva, gyúródott. Öszes haja azonban fé- sülten tapadt a fejére.

Megállt a függöny nyitásánál. A társaság nem figyelt rá. A két pincér sem vette észre, faarccal szemlélték a ; számukra mindennapos jele- 1 neírt. jókedvű hangoskodó- j sunkat.

j Hogyan jutott be ebben az

! öltözékben, a szigorú póriast j kijátszva? Láthatóan ivott, de annyit még nem, hogy akár csak meg is inogjon.

Űjabb mozgalmi indulóba kezdtünk. Olyanba, amit már hosszú évek óta sehol nem lehet hallani. Az idegen az első \ szónál bekapcsolódott, és tisz- í tán, szép kiejtéssel és biztos

Fát farag feledés ellen

A rn ed veet'ős ember ül a | fűrészbakon, és csodálkozik : miért vagyok »faggatózos kedvemben«. Világéi etében »egy- I szerű kádármester volt«, amíg i »be nem aejta az ipart«. 4 éve,! hogy szövetkezeti felvásárló, j Ha kérik, tetőt paláz. Ügyes | keze van, gyakran fordulnak j hozzá a református hitbe születettek, faragná már meg az elhaltjuk fejfáját. Hát: miért »kapták fel annyira mostaná- j ban?«

No, de ha már itt vagyok, faggassam kedvemre. Ö meg közben — ha meg nem sért j vele — farag. Kemény a fa. ke- | meny az ember.

Bevallom, fölépítettem ma-i gamban — jó előre — ezt a beszélgetést. Már akkor, ami-1 kor meg nem is ismertem, »megterveztem«. magamban az embert, aki fejfákat farag i Szennában. Csöndes, fehér! bajszú férfira gondoltam, aki j munkája közben maga is átveszi azt a szomorú hangulatot. melyet azok éreznek, akik megrendelték a díszes, faragott fe.jíát elhunyt szeretteik- | nek. így képzeltem.

S a valóság. Egészséges pi-. ros arc, bajusz nélkül. »No, j azért a télben csak kórházba j kerültem éíi is!« — mondja. Melenakólikus hangulatnak!

egyébként nyoma sincs. Beszélgetésünk inkább olyan mederben folydogál, mint az 4 tépelődésre hajlamos dán és a valóság kemény talaján álló, Első 6Írásó között csordogálhatott. »Nem érzi . .., amit csinál, hogy dalol, midőn sírt ás?« (Shakespeare: Hamlet.) Érzi bizony Szabó József szennai mester is, de tudja; »Aminek sorállás íjélküi is eljön az ideje, annak el kell jönnie.« így hát nem felhős a kedve, ha farag. Valamit alkotni — legyen az. bármi — nem lehet kedvetlenül.

Huszonöt éve múlt, hogy először kérték meg — nem volt a halott családjában fúrófaragó ember —, csinálna fejfát. mintásat. »Mert a bunkó- fejűt még csak megcsinálják, de már a díszesebbet kevesen.« Megfaragta szépen, ahogy az öreg Pozdától — néhai Zóka Józsefet hívták így a faluban — megtanulta. Azóta legalább negyven, Rerítő- fűrésszel és betűvágó gyaluval ( megmunkált sírjel került ki a keze alól. »Munka van ebben. Azon is múlik: hány betű lesz rajta. Kilencven, száztíz betű is megkívántalak olykor.«

Az akác és a tölgy a kalmasabb. mondaíja a dás vele. »De nem mindegy |

»Nem mindegy a fának, a* erdőben élt-e vagy magánosán!«

ám annak a fának, az erdőben- élt-e. vagy magánosán! Mert a magánosát vihar csavargatta görcsösre, az nem adja ki jól a mintát!« Dolgozik a szerszámaival, nem is figyel rám, úgy mondja, inkább magának: »Palázás köziben életekre látni. Sok régi, hasznavehetetlen holmira, elmúlt időkre, ott a héjon. A padlást hívjuk mi így. Bgy-egy régi tárgyat, mint art a díszes akasztót, ami már kiment a divatból, el-ellkérek Lassanként már egész gyűjteménye lesz. -Mert ezek a dísztárgyak néha még a holtakra való emlékezésnél iá tovább »éknek«. Szabó József fejfái is. miként aaokc az öreg mestereké vagy családtagoké. akik az elvadult »öreg temető« jeleit faragták. Azok még art mondták a geneblyé- re: »felénrn-ángató«.

De már az »életnél« tartunk megint. »Én a rántott pontyot kolompárnál — mert a rizsa fürtös, art nem szeretem — föl nem cserélném semmilyen étekkel. Rá egy kis bor. de jó legyen, ám; érett, amilyen nekem terem!« Mielőtt belevesznénk az új téma zegzúgai- ba, szerencsére a felesége kijön a konyhából hozzánk. »Ezt hozta a postás.« c.

Boríték. Megrendelést rejt. A szentendrei múzeum kéri. hogy készítsen el nyolc sírjelet. »Bahasait is. körfejűt, levél alakút, szarvasbogár fejűt — Jézus szívének mondta az, aki itt járt a múzeumtól — meg más fajtákat. Egyedül nem bírok meg vele, a Csordás Feri bácsival csinálom meg.«

Múlt életek emlékezi étéi.

Ijepvkó László

¥EID

dallamvezetéssel énekelt

együtt velünk. Csodálkozva néztem a hívatlan vendéget. Honnan ismerheti ezt a régi dalt? És milyen lelkesen fújja ... De ez az arc, a fej apró vágásai...

Meglátták a pincérek. Osz- szenéztek, egyikük felé indult. Halk szóváltás. Az ismeretlen mondott neki valamit. Talán azt, hadd fejezze be a dalt, azután jószántából is kimegy. Csak addig hagyják. De a pincér türelmetlenül intett a társának. Erőteljesen karon- fogíák. A vendég azonban kirántotta magát a szorításból, gyorsan megfordult és elment.

Ebben a pillanatban ismertem meg. A képek rohannia űzték egymást emlékezetemben: vezényszó a kollégium udvarán. Nóta! ö kezdi. Énekkart vezényel. A szemével és jobb kezének közvetlenül az arca mellett mozgatott, összecsippentett hüvelyk- és mutatóujjával. A lehangolt, ócska zongora billentyűin pötyögtet a társalgóban.

Egy osztállyal járt följebb. Valamelyik dél-somogyi faluból jött a kollégiumba. Egyetemre került. Bölcsész karra. Később hallottam, hogy az első év végen, még a vizsgák előtt kimaradt.

Gyorsan utánamentem. A” étterem bejáratánál állt. éppen tüzet kért valakitől. Eléje kattintottam az öngyújtómat. Körme piszkos volt. Keze remegett. Leheletéből pálinka meg sör keverékének bűze áradt. Fám nézett.

— Köszönöm — motyogta. — A bankettezökkel van?

Nem válaszoltam, kérdeztem:

— Mi van veled, Hosszú Jancsi?

Csodálkozva nézett rám, arcomat fürkészte.

— Te ki vagy?

— Persze, nem ismersz meg. Csaknem negyedszázada nem láttuk egymást. Fölöttem jártál a gimiben, a kollégiumban pedig egy évig együtt voltunk. »Sej, a mi lobogónkat ...«

— Ezek szerint neked sikerült befognod a fényes szel- ’ löket a vitorláidba.

Hirtelen mintha teljesen kijózanodott volna. Szépen, kerek mondatokban beszélt, nyelvbotlás nélkül. És ez a találó szókép!

— Gyere, üljünk be egy kávéra.

— Engem onnan kirúgtak. Persze, igazuk van. Nekem csak az olcsó csehó való. De ez a mozgalmi induló becsalt. Meghallottam és beszöktem. Néhány percet akartam. Sikerült. De menj csak vissza. Várnak a barátaid.

Szavaiban nem volt bántó cl% Belenyugvás inkább.

— Hol élsz? Mit csinálsz? Csalod?

— Hosszú lenne. Elégedj weg ennyivel: az egyetemröl kimaradtam egy elvált ass- szony miatt. Hiába győzködött velem a párttitkárom és próbáltak visszatartani a DISZ-vezetök. a barátaim. Melózni mentem egy gyárba. Két év múlva otthagyott a fehérnép. Inni kezdtem. Építkezésre kerültem. Szüleim közben meghaltak, testvéreimmel nincs kapcsolatom. Vasbetonszerelő lettem. Dunaújváros, Komló. Aztán itt Ta- száron is. Munkásszállásokon tengődtem, máról holnapra éltem. Csak alkalmi nőkkel kerestem kapcsolatot. Bizalmatlan, kötekedő lettem, ez az apámtól örökölt hibám- teljesen elhatalmasodott rajtam, és mindenkit eltaszított mellőlem. Sehol sem volt maradásom. Néha, amikor megtudták, hogy érettségiztem, ki akartak emelni normásnál:, bérszámfejtőnek. Egyszer egy hónapig dolgoztam is irodában. De összevesztem a főnökömmel, és szó nélkül odébb- álltarn. Azóta csak járom az országot. Most éppen itt dolgozunk a város határában.

— Nem is tudnál másképpen élni?

— Már nem érdemes. Elmúltam negyvenhárom éves. Kinek az életét rontsam el? A magaménak meg már mindegy.

— Sokat iszol?

— Eleget. És rendszeresen. Kétszer voltam elvonón. De megfázol kisbabáiban, bűvös az éjszaka. Menj csak vissza.

Vártam, hogy megkérdezi, hol dolgozom, mi lett vélem, mit tudok a hajdani társakról. De nem szólt. Nyújtotta a kezét és elment.

Bent a különteremben síin) volt a füst. A zenekar éppen szünetet tartott.

PuhI László

Somogyi Néf/apl 5