Somogyi Néplap, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-26 / 96. szám
Megtartotta alakuló ülését a Kaposvári városi Tanács } Propagandistaaktíva Kaposváron (Folytatás az 1. oldalról.) zottságot hozott létre: szám- vizsgálót, terv- és közgazda- ságit, műszaki és kommunálist, jogi és igazgatásit, művelődésügyit és egészségügyit. A bizottságokba nemcsak tanácstagokat, hanem olyan szakembereket is beválasztottak, akik nem tagjai a testületnek. Ezt követően Szigeti István kért szót. A megyei pártbizottság és a megyei tanács nevében köszöntötte az alakuló ülést. Hangsúlyozta, hogy az elismerésre méltó eredmények mellett nem feledkezhetünk meg gondjainkról, amelyek megszüntetéséhez az egész lakosság összefogására van szükség. Somogyi József a városi párt-vb nevében köszöntötte a tanácstagokat. Többek között rámutatott: nincs most szükség új programra; a negyedik ötéves terv és a tizenöt éves városfejlesztési terv pontosan megszabja a tanács tennivalóit. Ezután nyolcvanhat járásbírósági népi ülnököt választott a tanács. Varga Károly, a Hazafias Népfront megyei elnöksége nevében köszöntötte a tanácstagokat, és többek között azt kívánta: munkájúkhoz adjon erőt a lakosság bizalma. Majd javaslata alapján az alakuló ülés utolsó mozzanataként megválasztották a megyei tanácstagokat. Ennek alapján a várost a következő négy évben az eddigi tízzel szemben tizenketten képviselik a megyei tanácsban — köztük tizenegy tanácstag és egy nem tanácstag. A megválasztott megyei tanácstagok: Báli Tibor, a Somogy megyei Építőipari Vállalat művezetője, Csere Lászlóné ruhagyári varrónő, Horváth László, a Budapesti Finommechanikai Válladat 3. sz. Kaposvári Gyárának igazgatója, Jordanics József, a Gárdonyi Géza Általános Iskola igazgatója, Kellner Bemét, a megyei könyvtár igazgatója, Koletár Józseffé, a kaposvári Vörös Október Tsz csúcstitkára, László Lajos ezredes, Lossos József né, az elektroncsőgyár minőségi ellenőre, Rostás Károly városi tanácselnök, Segesdi Istvánná, a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának dolgozója, Sugár Imre, a megyei tanács általános elnökhelyettese és Sebestyén József apátkanonok, fóesperes, általános püspöki helynök, kaposvári plébános. Az ünnepi alakuló ülés a Szózat hangjaival ért véget. . Ülésezett a K/SZÖV küldöttértekezlete Emlékplakett a legjobbaknak Párt-, KISZ- és szakszervezeti propagandisták foglaltak helyet tegnap délelőtt a megyei pártbizottság nagytermében. Hivatásos pártmunkások, pedagógusok, MÁV- és tanácsi dolgozók, különböző beosztásokban tevékenykedő emberek, akik közül sokan már hosszú évek óta propagandistái pártunknak, a KISZ-nék' és a szakszervezetnek. Akik élethivatásuknak választották, hogy a marxizmus—leniniz- mus szellemében nevelnek, formálnak tíz- és tízezreket. Hagyomány, hogy minden áprilisban, Lenin születésének évfordulóján őket köszöntik, s köszönik meg azt a fáradságos munkát, amelyet propagandistaként végeznék. Tegnap is ebből az alkalomból rendezte meg a megyei pártbizottság a propagandisták ez évi aktíváját. v Varga Teréz, a megyei párt- bizottság munkatársa nyitotta meg az aktívát, köszöntötte a meghívott propagandistákat, s az elnökségben helyet foglaló Bíró Gyulát, a megyei párt- bizottság titkárát, Honfi Istvánt, a megyei' pártbizottság osztályvezetőjét, ár. Nagy Lajost, az oktatási igazgatóság igazgatóját, Pusztai Ferencet és ár. Szerényt Jánost, az Bíró Gyula átnyújtja az emlékplakettet. SZMT titkárait, Weisz Zoltánt, a KISZ megyei bizottságának titkárát. Két előadást hallottak, a propagandisták. Marx tanításának jelentősége és életereje korunkban címmel dr. Szeré- nyi János tartott előadást, majd Honfi István a propagandamunka időszerű kérdéseiről beszélt. Ezután a megyei pártbizottság nevében Bíró Gyula köszöntötte a propagandistákat és a legjobbaknak' Lenin arcképével díszített emlékplakettet nyújtott át. Bántja valami, szaktárs ? Egy kivételével nyereséges valamennyi kisipari szövetkezet Mind a termelés, mind a nyereség növekedésének üteme gyorsabb volt az országos átlagnál 1072-ben — állapi tecta meg tegnap a KISZÖV küldöttgyűlésén beszámolójában Erdei Istvánná, a közgazdasági osztály vezetője. Ez a mondat szinte summázta azokat az eredményeket, melyeket a megye huszonhat ipari szövetkezetének dolgozói tavaly elértek, és amelyekről a küldötteknek számot adhattak. Csak néhány a beszédes számokból: Az ipari szövetkezetek termelése tavaly 615 millió volt, 4,4 százalékkal több, mint 1971-ben. A merleg szerinti nyereség 88,1 millió forint, az árbevétel-arányos nyereség pedig megyei szinten 12,7 százalékról 13,2 százalékra emelkedett. Csupán egy szövetkezet volt veszteséges. Külön i.éma az építőipari szövetkezetek helyzete és jövője. Nemcsak azért, mert szám szerint is elég sok van — tizenegy —, h anem azért is, mert helyzetük különbözik a többiekétől. Mint ahogy bármelyik építőipari vállalatnál, a szövetkezetieknél is nagy gondot jelent a munkaerő-csökkenés. Tavaly százzal csökkent az építőipari részlegekben foglalkoztatottak száma. Ahogy a megye építőipari szövetkezeteinek küldöttei elmondták, ezen a helyzeten csak fokozottabb gépesítéssel lehet változtatni. Különösen örvendetes az a tény, hogy jelentősien emelkedett a lakosság számára fontos szolgáltatások mértéke. Az országos átlag 3,3 százalékkal haladja meg az előző évit, Somogybán 14,8 százalékos a növekedés. Az 1969-ben megjelent 1038. számú kormányrendelet intézkedik az úgynevezett kiemelt szolgáltatások növeléséről. Ezek közül az építőipari karbantartás mértéke több mint 41 száza’ ékkai növekedett. Kiemelkedő az egyedi megrendelésre végzett szolgáltatás, mint például a mérték utáni ruházati termékek készítesse. Hogyan alakult a szövetkezetekben dolgozó több mint hatezer dolgozo életszínvonala 1972-bem? — erre is választ adott a tegnapi küldöttgyűlés. Az egyetlen veszteséges szövetkezet kivételével mindenütt emeäkiedtek a bérek. A szövetkezeti iparban dolgozóké azonban még így sem .éri el a tanácsi vagy az állami iparban dolgozókét. Ez gondokat okoz, és ezzel magyarázható a munkaerő elvándorlás is. A küldöttgyűlésein részletesen foglalkoztak az ipari szövetkezetek jövőjével. Jelentős beruházások folynak, mélyek közül a leg jelentősebbek: végleges helyükre költöznek a kaposvári Delta és az építőipari szövetkezet termelőüzemei; most készült el a szolgáltatóház ugyancsak a megyeszékhelyen. Négy szövetkezet — a kaposvári lakberendező, a barcsi Dráva, a siófoki építőipari és a barcsi építőipari — pedig a megikezdett beruházást fejezi be. Versenyképesek-e a kisipari szövetkezetek az állami és a tanácsi várnaiatokkal? — ez volt a lényege Biczó Péter megyei éLnök hozzászólásának. Elmondta, hogy az ipari szövetkezetek közül sok szinte korlátlan piaci tehetőségeikkel rendelkezik. Az ipari szövetkezeteknek — hangsúlyozta — az egyedi és kis szénás megrendeléseikben rejlő lehetőségeket leéli kihasználniuk, elsősorban a könnyűipar területén. S, M. ■ | zemLátogatáson voltam II a napokban, s a műhelybeli tapasztalatgyűjtést követően, fenn az irodán megneveztem néhányat azok közül a munkások közül, akiket megismertem; a gyár műszaki igazgatója ugyan tud-e róluk valamit? Jó érzés volt hallani, hogy az igazgató — ősz halánitékú, erős vállú férfi, aki épp tíz éve dolgozik jelenlegi beosztásában. — miindegyikükről tudott valami alapvetően jellemzőt mondani. Dicsérte őket, mint személyes jó barát, akit nagyon is érdekel ezeknek az embereknek a munkája, sorsa, életük alakulása. S bevallom, azért esett különösen jól mindezt hallani, mert előzőleg a munkások is hasonló megbecsüléssel, szeretettél nyilatkoznak igazgatójukról. Elmondták, hogy szinte naponként megáll a gépük mellett, s ilyenkor mindig szól néhány jó szót ahhoz, akivel beszél, s egyöntetűen úgy vélekedtek, hogy az emberi szó forinttal nem mérhetően sokat ér. Az a bizonyos jó munkahelyi közérzet enélkül el sem képzelhető, s gyárukban azért maradnak meg az emberek, mert a vezetők »nem játsszák meg magukat«. Bár elmondhatnánk ugyan- ezt mindenütt! Amikor erre gondolok, eszembe jutnak azok az ellenkező előjelű epizódok, amelyeket máskor, másutt, még a legutóbbi időben is szereztem, olyan gyári közösségekben, ahol pattogó utasítga- I tás még ma is a divat, ahol az igazgiató vagy a gyáregységve- | zető fölöttébb ritka vendég .a munkások között, s ha megjelenik is, érdeklődési köre nem terjed ki az emberre, kizárólag a gépek fordulatszáma, a tel- jesítményszázalék érdekli, saját munkatársai között szinte kívülálló idegenként mozog. Ennek okát adni másban alig tudom, mint az elbizakodottságban, amely egyik-másik vezető embert annyira hatalmába terít, hogy, megfagy körülötte a levegő, ahol megjelenik. A beosztottakkal való rideg bánásmód természetes velejárója, amikor valaki nem veszi figyelembe mások gondolat- és érzésviláigiát. Ezt a jelenséget bírálta Kádár János elvtárs legutóbb, a Láng Gépgyárban megtartott forró hangulatú nagygyűlésén elmondott választási beszédében. Arról szólt, s beszédét sűrűn szakította félbe tapsvihar, hogy, helyenként tapasztalhatók az elbizakodottság jelei. Akadnak emberek, akik nem hallgatnak a dolgozók szavára vagy egyáltalán az emberi szóra, akik a szerepüket az előrehaladásban önelégülten úgy értelmezik, mint az a bizonyos légy, mely a kocsi rúdján ülve azt hiszi, hogy ő húzza a kocsit. »A mi fejlődésünknek — mondotta — olyan nagy és erős motorjai vannak, mint a párt, a munkásosztály, a dolgozó A baromfitenyésztés helyzete és jövője A BAROMFITENYESZTÉSI ágazat az észak-somogyi termelőszövetkezetekben — de országosam is — gondokkal küzd. Az ágazat megrekedt a fejlődésben. A termelőszövetkezetek a korábbi években szívesen foglalkoztak mind a húscsibeneveléssei, mind pedig a tojástermeléssel. E megállapítást bizonyítják a termelési és értékesítési adatok. 1969-ben az észak-somogyi termelőszövetkezetek 49 500- as tojóállománya 11 millió 274 ezer tojást termelt és 5841 mázsa húscsibét értékesítettek. 1972«ben a törzsállomány 39 ezerre csökkent Természetesen ezzel párhuzamosan a tojástermelés csaknem 6 millióval, a húsositoeteiTOélés 1055 mázsával volt kevesebb. A nagyfokú csökkenésnek különböző okai voltak, közülük néhányat említünk. A keveréktakarmány árának eme- lese miatt a texm&ktszovetkezetek már évekkel ezelőtt várakozó álláspontra helyezkedtek. A korábbi években a fel- vásárlási ár mérséklése és az ipari anyagok áremelkedése csökkentette az ágazat, de különösen a csirke- és a tojástermelés jövedelmezőségét. A termelőszövetkezetekben a 8— 10 óve létrehozott, akkor még korszerű technológiai berendezéséket a gazdasagok nem újították fel, így azok elavultak. Több szövetkezet hangoztatja, ha ezek a gondok meg- | szűnnének, szívesen foglalkoznának az ágazat fejlesztésével. Különösen ott, ahol megvarrnak a korábban e célra épített baramfitenyésztési és -nevelési épületek. Érdemes lenne ezt az elgondolást támogatni, kivált, ha figyelem.be veszünk nehány országos adatot. Húsesirkecxportunk — bár j a termelés nagymértékűén csőikként a múlt években — Hollandia után a világon a második helyet foglalja el, és javult az export gazdaságossága is. A csökkent termelés miatt viszont nem tudunk annyit szállítani, amennyit a partnerek igényelnek. A fölemelt világpiaci húscsibeáron már gazdaságos a termelés, így az export is. Ez külkereskedelmi szempont, de legalább ezzel egyenrangúan fontos a hazai húsellátás javítása is. Az 1973. évi népgazdasági tervelőirányaatok között szerepéi a baromfiágazat fejlesztése, elsősorban a tojástermelés csökkenésének megállítása, a pecsenyecsirke-tenmelés növelése. Szó van az ágazat jövedelmezőségének javításáról is. Mire az bekövetkezik, az üzemeknek is föl kell készülniük a termelés fokozására. így a legfontosabb feladat- | aak tarjuk az elavult technológiai berendezések rekonstrukcióját, a tartás technológiai fegyelem javítását, helyreállítását. Az előbb leírt problémák miatt igen sok nagyüzemi gazdaság — területünkön mintegy 8—9 terme- lőszörvetkezet — az utóbbi illőben elhanyagolta a broiler termelését, és emiatt romlottak a gazdasági mutatók. Több termelőszövetkezetben — ahol nem biztosítottak a nagyüzemi követelmények — nem gazdaságos a csiibeneve- lés, hiszen 3,2—3,3 kiló tápból (abrakból) állítanak elő 1 kiló húst. Van azonban olyan termelőszövetkezetünk is, ahol korszerű nagyüzemi körülmények között, 2,3—2,5 kiló tápból (abrakból) állítanak elő 1 kiló baromfihúst. Ezzel már nyereségessé lehet tenni az ágazatot, még a jelenlegi felvásárlási árak mellett is. A BAROMFIÁGAZATNAK, de különösen a húscsibeneve- lésnek lesz jövője. Érdemes tehát fontolóra venni a lehetőségeket, az adottságokat, és megfelelő színvonalra emeln’ ezt a kissé elhanyagolt ágazatot Dunai Imre mg. mémöV népi Érezze mindenki megtiszteltetésnek, ha — akár a legkisebb rangban is — o dolgozók képviselőjeként tevékenykedhet a társadalmi élet bármely területén, és az alapvető normákat, amelyeket mindenkitől megkövetelünk, köteles- ségszerüen tartsa meg.« Nem olyan' egyszerű ezeket a normákat megtartaná, ezt senki nem vitatja. A vezetőnek ezer gond nyomja a vállát Az utóbbi években jelentősen megnőtt jogkör és felelősség, az egyes döntésekben tükröződő fokozott kockázatvállalás, a napjainkban jelentősen átalakult, megújult követelményrendszer magasabb mércét állít mindannyiunk elé, s ez kiváltképp a vezetőkre vonatkozik. A munkastílusban bekövetkezett változások olykor nagyon is az Íróasztalhoz kötik a vezetőket, s nem kis fáradságukba kerül figyelmüket a főkérdésre összpontosítani, okosan mellőzve a lényegtelen részleteket. De mennyire jólesik az igazgatónak is, ha egy-egy nehéz feladat teljesítése után, egyrosz- szul sikerült nap végén akad valaki akár a beosztottai, akár a fölöttesed közül, aki megkérdezi: »Bántja valami, igazgató élvtárs?«. S a munkásnak milyen jólesik az emberi szó? Ha az igazgató nem várja meg, hogy a munkás esetleg előszobának nála, s- észreveszi az üzemben jártában- keltében a munkások örömét, szomorúságát, amely mögött sorsok húzódnak meg, gépzúgás mögötti érzelmiek, indulatok, amelyeket nem tud mérni, minősíteni semmiféle fölmérés, mint ahogyan azt sem, mekkora az értéke a kérdésnek: »Bántja valami, szaktárs? Csak nincs valami baj7« És nem mérhető annak az együttérzést nyugtázó.. pillantásnak a fényereje sem, mely- lyen a kérdezett ezt megköszöni. Örömmel veszi tudomásul, hogy nemcsak a munkája az, ami érdekes, hogy emberi mivoltában is megbecsülik, nem nézik le, érdektelenségükkel nem alázzák meg unos- untalan azok, akik tanulitab- bak, beosztás szerint fölötte állók. A vezetőknek az ilyen magatartása* pedig már nagyon is lemérhető a termelés alakulásán, a közösségi ügyekben mutatkozó nagyobb aktivitás eredményein. Talán nem hangzik profánul, ha ebben a tekintetben az emberi érdeklődést, a jó szavakat a termelés tartalékaiként minősítem, olyasféle háttérként, amelynek hiánya bénít, jalenvalósiá- ga energiákat szabadít fel mindannyiunkban. Kovács Imre Somogyi Népi api 3
