Somogyi Néplap, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-25 / 95. szám
A megyei tanács vb napirendjén A fogyasztói érdekvédelem A fogyasztói ér dekvé delemről utoljára 1966-ban tárgyalt a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Pedig közben — 1970-ben — lényeges szervezeti változásra is sor került: az állami kereskedelmi felügyelőséget tanácsi ellenőrzés alá vontaik. Ezenkívül a megyei tanács kereskedelmi osztálya félévenként rendszeres összefoglaló jelentésben részletezi a fogyasztói érdekvédelem helyzetét. A közvéleményt is állandóan foglalkoztatja az árkéd- dés, a kereskedelmi szolgáltatás, a minőség és a hálózat- fejlesztés. A fogyasztói érdekvédelem tehát aktuális, mindennapi élő kérdés, ezért tűzte napirendjére tegnap a vb. Mélyek a legfontosabb feltételed annak, hogy az üzletekben mindig megfelelő mennyiségű áru legyen, s elfogadható áron és kulturált körülmények között jusson hozzá a vevő? Mikor távozik elégedetten Kitüntetettek Sikereket „termő“ munkaverseny Értékelték a Mezőigazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumihoz tartozó gazdaságok, vállalatok, intézeteik, valaegy-egy somogyi lakos az ABC-kből, áruházakból, s a különböző szolgáltatóegységekből? Mint Böhm József megyei tanácselnök összefoglalta: az érdekvédelem igen sokrétű, komplex kérdés, amely már a termelői árképzésnél kezdődik. Mind az előterjesztett anyagból, mind pedig a vita során kitűnt, nagyon sok vállalat a rossz gazdálkodásának következményeit igyekszik a vásárlók nyakába varrni, és szabálytalanul fölveri az árakat. Mindezt azonban csökkentené, ha a kereskedelemben és a szolgáltatásban dolgozók szakmai képzettsége magasabb színvonalú volna, illetve, ha a vállalatok hatékonyabban meg tudnák szervezni a belső ellenőrzést. Hogy a fogyasztói érdekek még jobban érvényesüljenek, a tanácsi szervek fokozzák vizsgálataikat. Tavaly például ösz- szesen 3597 alkalommal mentek ki ellenőrizni, csaknem negyedével többször, mint 1971- ben. Így azután tizenöt százalékkal növekedett a megállapított szabálytalanságok száma is. A kiszabott bírságok összege 294 950 forint volt, öt százalékkal több, mint egy évvel korábban. A számok tehát azt mutatják, hogy rengeteg még a tennivaló. Az élelmiszerszakmában például négyszázalékos volt a romlás: a feltárt szabálytalanságok nagy része súlycsonkításból és hamis mérésből eredt. A nagy gyakorisággal előforduló szabálytalanságok azonban fokozatosan, az előre csomagolt áruk elterjesztésével — tehát a kereskedelmi munka kulturáltságának előrehaladásával — mérséklődnek majd. A ruházati cikkek körében végzett vizsgálatok során minden harmadik próba feltárt egy-egy szabálytalanságot: az úgynevezett osztályos árukat magasabb áron adják él. A forgalmazó vállalatok ugyanis gyakran eltekintenek a minőségi előírásoktól, különösen akkor, ha divatos cikkről van szó, tehát fogy. Főleg a falusi boltokban gyakori, hogy a hibajelek után nem adják meg az árengedményt. Ugyancsak a vidéki hálózatban éri a legtöbb sérelem a vásárlókat a vegyes iparcikkek körében is. A szabálytalanságok leggyakoribb oka a szakkép zetlenség és a sok árváltozás. A fogyasztói érdekeket gyakran sérti az áruk gyenge minősége is, Tavaly ugyan valamit javult az élelmiszerek minősége, de ezen belül romlott a mély- és az előhűtött baromfiféléké, a növényolajoké és az olcsóbb édességeké. Gyakran panaszkodnak még a sütőipari termékekre is. A minőségi kifogás azonban nem mindig érvényesül a kereskedelemben, mert ha nem veszik át az árut, ellátási zavar keletkezik. Az élelmiszerek egy része már a termelés során csökkent minőségű, de a tárolás és a szállítás még külön is •megvisel-« egyes készítményeket.- Az iparcikkek minőségi hibái viszont szinte kizárólag a gyártás során keletkeznek. Jellemző például, hogy a kaposvári női cipóból! 1972-iben 5500 pár cipőt javíttatott meg, és a megyei kereskedelem 2 millió forint értékű cipőt cserélt ki reklamáció miatt. Az ipari szolgáltatások — tisztítás, elektromos gépek, elektroakusztikai cikkek, mér- tékutáni ruházati tevékenység stb. — leggyakoribb panaszai: a cserekészülékek jogosultsága körüli viták és a javítások elhúzódása. Nem, vagy csak elenyésző mértékben fordultak elő a szolgáltatásokat ellátó szocialista és magánszektorban a lakosság érdekeit sértő jelentősebb áremelkedések és jogtalan haszonszerzés. Az elmúlt években átlagosan 10—15 szabálysértési feljelentés történt, ezek túlnyomórészt az adminisztratív kötelezettségek elmulasztásából adódták. mint a termelőszövetkezietek múlt évi szocialista munkaversenyének tapasztalatait. A vállalatok, állami gazdaságok legjobbjainak a MEDOSZ elnökségével egyetértésiben, a szövetkezeteknél pedig a TOT előterjesztése alapján döntött a miniszter, és ítélte oda a kiváló címet. ^ Joggal elmondható, hogy a megye mezőgazdaságában, élelmiszeriparában szép sikereket hozott az 1972. évi szocialista munlkaverseny. Ismét kiváló vállalat lett a Balaton- boglári ÁlUumi Gazdaság, a Nagyatádi Konzervgyár és a Kaposvári Cukorgyár. Kimagasló eredményeiért elismerő oklevélben részesült a Balatoni Halgazdaság, a megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat, valamint a megyei Ásványvíz- és Szikvizipari Vállalat. Ahogy egy közelmúltban tartott tanácskozáson is elhangzott, a mezőgazdaságban igen sok nehézséget hozó múlt év gondjain enyhített a megye szövetkezeteiben folyó gazdálkodási verseny. Az erőfeszítéseket, az igyekezetei mi sem tanúsítja jobban, mintáz, hogy a miniszter a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsának előterjesztése alapján tizenhat somogyi termelőszövetkezetnek ítélte oda a kiváló szövetkezet elmet, az oklevelet és a vele járó pénzjutalmat. Az észak-somogyi tsz szövetség területén, a ba- latonszabadi November 7., a fonyódi Balaton, a héthelyi Aranykalász és a siófoki Egyetértés Tsz; a közép-somogyi szövetség területén a göllei Béke, a zalai Előre, a kapospvlai Ezüstkalász, a hajmási Üj Mechanizmus a kaposvári Latinca és a jákói Aranykalász Tsz; a dél-somogyi szövetség területén az istvándi Magyar Lajos, a tótújfalui Egyetértés, a barcsi Vörös Csillag, a darányi Űj Élet, a rinyaújlaki Haladás es a somogyudvarhelyi Március 15. Termelőszövetkezet lett a megtisztelő cím tulajdonosa. A kitüntetéseket a közeljövőiben adják át ünnepélyesen. Százötven holdon olaszrizlingtövek. Nagy részükéit éles ollóval fölszerelt emberek már megszabadították a hosz- szúna nőtt, egymásba fonódó tavalyi vesszőktől, és a tövek most minden erejükkel új hajtásokat növesztenek. Távolabb még csattognak a roetszőollók, dolgoznak a gépek. A kőrös- hegyi Jobb Élet Termelőszövetkezet szőlészetében tíz férfi metszi a szőlőt, ciibálja a drótra tekeredett, erősen kapaszkodó vesszőket Beszélgetnek, tréfálkoznak, így gyorsan megy az idő. — De nehezen szakadsz el — mondja az egyik a szőlő- vesszőnek, és olyan roszallóan nézi, hogy ha a növényinek lelke volna, biztosan elszáradna szégyenében. — Ha nagyon megrántom, könnyen a szemembe csap. Tegnap is úgy megütött az egyik, hogy otthon minden kacsát duplán láttam. — Ennek csak örülhetsz — tréfálkozik a társa. — Egyet etetsz és kettő van. — Igen, csak az ebédnél a gyomrom hamar észreveszi, hogy az a kettő bizony csak egy. így beszélgetnek, viccelődnek, kezükben pedig gyorsan jár az olló. Egy hét múlva, ha az időjárás engedi, elkészülnek a metszéssel. Az idő azonban nem valami joinduAz izzasztó kapálásnál hatásosabb a permetezés. a hátralevő időben is szeretne itt maradni. — Már ilyenkor látszik, mit ígér a növény. A rügyek számából, formájából sok mindenre következtethet a hozzáértő. De pontosan jósolni, hogy milyen lesz a termés, nem lehet, hiszen az az időjárástól és még sok előre nem látható tényezőtől függ. — Hány ember dolgozik általaiban a szőlőben? — Ez változó. Ma például tíz férfi metsz, tizenhárom asszony pedig kötöz. Ök mind ez körülbelül húsz méter — hat forint harminc fillér. Másutt öt, illetve négy forint. A napi kereset általában 130 forint körül van. Az asszonyok a kötözésért két forintot kapnak oszlopközönként, a hiányosabb táblákon pedig egy forint húsz fülért. — Ma véleménye a luga- sos művelésről, amely egyre jobban terjed, hiszen a régi szőlőkarók helyett ma már betonoszlopok közé kifeszített dróthuzalna kapaszkodik a szőlő. latú, ottjártunkkor is esőn-e állt. A brigád vezetője Ndtrai István. A szőlőtövek között nőtt fel, itt töltötte ifjúkorát, tsz-tagok, vendégmunkásunk nincs ily énkor. — Milyen a bérezés? — Teljesa'tménytbért fizetünk. Ahol sűrűbbek a tövek, — A művelés könnyebb, a gépesítés is egyszerűen megoldható. A must cukorfoka egy kicsivel alacsonyabb ugyan, de ezt ellensúlyozza a jóval nagyobb termésátlag. Tavaly például a 150 holdról 678 vagon termést takarítottunk be. A sorok között rozs zölden. Ez, valamint a már kiszórt .műtrágya biztosítja majd a talajerő pótlását, mert bő termés csak így érhető <áP A kapálástól itt nem kell félni. A BuvinollaJ permetezett táblákon nem hajit ki a gyom. A venyigére nincs gond. Nem kell összegyűjteni, kupacba hordana és elégetni, mert egy nemrég vásárolt gép a táblán felaprítja, a talajmaró pedig a zöld rozzsal együtt a talajba fordítja. Ez is kitűnő trágya, Amelyik termelőszövetkezet ennyi gondot fordít a szőlő- művelésre, ott bizonnyal a jó eredmény sem marad ál. I A vesszőkkel csak mt eles oHö boldogul. a t. Nyugdíj M ai írásomnak szívesebben adtam volna azt a címet, hogy Laikus meditáció. Hangzatos ugyan, de nem tehettem, mert fezzel rögtön elrémíteném az olvasót. Későbbre meg azért nem hagyhattam, -mért félrevezetésnek minősíthetnék egyik-másik -renegát« megjegyzésemet Megvallom : nem tartozom e téma legjobb ismerői közé. Bonyolultságát tekintve sokan azok közül sem, akik csinálják. Mármint a számításokat. De nem erről akarok beszélni:még fcsek nem is a nyugdíj összegéről. A nyugdíjasodról s a jövendőkről próbálok szólni, róluk, és nem ellenük. Több szakemberrel cseréltem véleményt, mielőtt papírra vetettem kusza, támadható és fésületlen gondolataimat. Így is vállalnom kell a kockázatot, ugyanis a nyugdíj rendszerével merészelek csatába szállni. Most már kellőképpen megelégelhették bevezetésemet, tehát nekirugaszkodhatunk. Gondolom, senkinek se mondok újat azzal, hogy a rendelet szerint a nyugdíjkorhatár betöltése előtti öt évből azt a három évet veszik alapul a nyugdíj kiszámításához, mely a pihenőre térő számára a legkedvezőbb. Tehát gyökerében is humánus rendelet ez, méltó a társadalmi rendszer lényegéhez. -Mégis bajok forrása. Példaként bármelyik vállalatot, intézményt említhetem. Meggyőződésem ugyanis, hogy ha valaha valamit általános jelenségnek mondunk, a most következő eset a legteljesebb mértékben általános. Nevezzük ezért főszereplőnket egyszerűen Horváth Istvánnak. Becsületes, tisztességes ember, soha egy rossz szava, egy ferde gondolata nem volt. Szorgalmas és érti a munkáját. Becsülik érte. Egyetlen -hibája« van csak, s ez neki a legrosszabb: öregszik. Fárad a -motor«, ahogy mondani szokás, munka közben lehanyatlik a keze, izzad a homloka. Nem bírja már a régi hajrát, pedig hogy fölnéztek rá akkoriban! Közeledik a nyugdíjhoz. És ha sohasem lett volna, most akkor is föltámadna az -emberség« környezetében. Jutalomosztás? -Adjunk az öregnek, beszámít a nyugdijába.« Bérfejlesztés? -Adjunk többet, több ■ lesz a nyugdíja szegénynek. Megérdemli.« Prémium? -Igaz, hogy nem megy már neki úgy, mint régen, meg aztán sokkal jobbak is vannak mellette. De bizonyára megértik a többiek, hogy az öregnek kell a nyugdíjához.« És -emberségből« adják a túlórát, a' célprémiumot, a jutalmat, a fizetésemelést, hadd érezze az öreg, hogy megbecsülik. És Pista bácsi érzi. Elégedett és büszke rá. ö áll most a középpontban, a többiek eltörpülnek mellette. S hogy azok erejük teljében dolgoznák sokszor helyette is? Egyszer ők is megöregszenek. Pista bácsinál most mindent helyre kell hozni. Nem tudja, hogy ha az utolsó évben 200 forint jutalmat kap, az legföljebb 15 fillér pluszt hoz a nyugdíjához. De mert mindenütt így csinálják, voltaképpen el is várja; meg is sértődne, ha másképp lenne. Nem történik tehát más, minthogy mindenütt és intézményesen -kijátsszák« a törvényt, pusztán -emberségből« feltornásszák a nyugdíjaikat, s ezzel hátrányos helyzetbe hozzák a munkatársakat. Most persze magyarázkodásra kényszerülőik, hisz ezek után ki feltételezné rólam, hogy szeretem az öregeket, hogy becsülöm a nyugdíjasokat, s hogy nem akarok rosszat, legfőképp kevesebbet nekik? Ki tudhatná, hogy az apám is nyugdíjas, hogy láttam: végig gürcölte az életet, s hogy úgy érzem: neki és mindannyiuknak gondtalan, kiegyensúlyozott élet jár öreg korukra. Higgyék el, nem akarom megrövidíteni őket, ellenkezőleg. Annyi az egész, hogy egyszerűbb és igazságosabb rendszert is el tudnék képzelni, amely kiiktatná az utolsó évék megalázó -könyöradományait«, s a mai rossz szo- k*- ’ ’ riemergezö hatását. B >zéltem egy vezetővel, aki néhány hete hasonló okok miatt került szembe a szakszervezettel, a dolgozók egy részével is. A vállalat egyik munkahelyén tíz embere dolgozik azonos beosztásban. Közülük egy nyugdíjba készül. A csooort bérfeilesztésehez összesen 600 forintja volt. s azt javasolták: legalább ötöt adjon belőle az öregnek, megérdemli. És a többiek? Akik itt maradnak? Akikre ezután is számíthat? Az összeütközés elkerülhetetlen volt. Ö lett az embertelen, a rosszindulatú, a szívtelen, az utálatos — o másik csoport szemében. Nos hát nem mondom tovább. Ügy érzem, a példákat ki-ki behelyettesítheti saját munkahelyén. S bár nem vagyok meggyőződve arról, hogy mindeniki egyetért észrevételeimmel, elmondok néhány javaslatot is, amelyeknél tízszer, százszor jobbat -találhatnak ki« azok, akiknek nem kell laikus módjára meditálniuk az ügyben. Azt hiszem, senki sem vitatja, hogy az emberek óriási többsége harminc és negyvenöt év között képes a legtöbbre. Ekkor gyümölcsözik leginkább felkészültségük és tapasztalatuk, ekkor tudják kamatoztatni legjobban energiájukat. Mi lenne, ha mondjuk tizenöt év átlagát vennék alapul a nyugdíjhoz; és beszámítanák valahogy a munkában töltött éveket is? -Nem biztos, hogy mindenki negyvenöt éves kora előtt éri él pályája csúcsát, és különben is: hátrányos helyzetbe kerülnének a korpótlékosok« — hallom az ellenvetést. És sok más kifogást, amelyeket fölsorolni sem tudok. Valóban nem a legjobb javaslat, de azért elgondolkoztathat. Hallottam olyan véleményt is — s ez valamivel igazságtalanabb az előbbinél —, hogy az adott munkakörre megállapított alsó és felső bérhatár középarányosát és a munkában töltött évek számát kellene alapul venni. De akkor hátrányt szenvednének a kiemelkedő képességű dolgozók, akiknek adottsága feltételezhetően kifejeződött a fizetésükben. Ez is igaz. ,• Mégis hiszek az igazságosabb megoldásban. Utolsó javaslatom a legegyszerűbb. Ez a rendszer ki tudná fejezni a nyugdíjban az emberek egész életére jellemző teljesítményét, alkotásuk, (kétkezi munkájuk értékét. Miért né lehetne valamennyi munkában töltött évet alapul venni a nyugdíj kiszámításához. Ha egy ember negyven évet dolgozott, akkor negyvenet, ha harmincötöt, akkor annyit gyűjteni csokorba az átlag, tehát az alap kiszámításához. S akkor a kezdő évek épp úgy helyet (kapnának, mint a kimagasló teljesitmenyek vagy a természetszerű hanyatlás évei. Újra hallom az ellenvetést: -És a pénz? A pénz értéke nem változik annyi idő alatt?« Dehogynem. Bár eddig se beszéltem pénzről, csak az alapokról. A kulcsszám, a szorzószám időnkénti változtatása, élethez igazítása elmaradhatatlan. így is egységesebbnek és igazságosabbnak tűnik ez a javaslat, amely a mostani — kényszerűségből »emberséges« — helyi szokásokat is kiiktatná. L aikus meditáció ez, jól tudom; nem is -világmegváltó« szándékkal vetettem papírra. Csa.i ázért, hogy próbáljuk meg a szocialista bérezés elvének, a munka szerinti elosztásnak szellemében útra bocsátani megfáradt, egy életen át tisztességgel munkálkodó öregjeinket. Nem méltó hozzájuk a' -munkavégi hajrá«, nem méltó a még dóig tokhoz sem a kényszerű háttérbe szorítás. Magyarországon 1973 januárjában 1 608 000 nyugdíjas volt. Somogy bán 60 320. Nyugdíjasaink száma egyre nő. Az 6 érdekükben is erdfernes gondoBoozm.
