Somogyi Néplap, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-22 / 94. szám

Ünnepi alakuló ülést tartott a Nagyatádi Városi Tanács „Ka'ica, a somogyi ház dísze" Harmincéves emlék MINDEN MEGYÉBŐL fel­(folytatás az 1. oldalról) — Köszönöm a bizalmat a masam és a végrehajtó bi­zottság nevében. A jelölő gyű­léseiken is ezt a bizalmat ta­pasztaltam. Ez kötelez ben­nünket arra, hogy a jövőben is legjobb tudásunkkal szol­gáljuk Nagyatád lakosságát — mondotta Hamvas János ta­nácselnök, majd a megoldásra váró feladatokról beszélt. Megválasztották 1 ezt köve­tően a városi tanács különbö­ző bizottságait, a 28 bírósági népi ülnököt, majd a tanács­elnök bemutatta a városi ta­nács osztályvezetőit. Ezután a népfront elnöke a megyei ta- nácstagjeüöltekre tett javasla­tot Böhm Józsefet, a megyei fam ács tímSkét, Évin Sander főtisztet es Cserfa Sámdomét, a fonalgyár segódmúvezetójét javasolta elfogadásra, s ezzel mindenki egyetértett Az új megy« tanácstagok­nak átadták a megbízólevele­ket, majd Böhm József me­gyei tanácselnök, országgyűlé­si képviselő kért szót. Köszön­tötte a városi tanácsot a me- i gyei pártbizottság és a me­gyei tanács nevében, s meg­köszönte a tanácstagoknak a bizalmát. — Tudjuk, mire kötelez bennünket ez a bizalom — mondotta ezután. — Ügy kell dolgoznunk a jövőben is, mint eddig: megvalósítani pártunk politikáját, kellő tisztelettel szolgálni választóink érdekeit. Tudjuk azt is, hogy a bizal­mat csak addig élvezhetjük, amíg rászolgálunk. — Kérem, segítsenek ben­nünket munkánkban, mondják el őszintén, mit várnak tő­lünk, mit tartanák jónak vagy kevésbé jónak a munkánkban. Ügy fogunk dolgozni, hogy mindenkor bátran nézhessünk választóink szemébe, s hogy továbbra is kiérdemeljük meg­becsülésüket — mondotta vé­gül, és jó munkát kívánt a vá­rosi tanácsnak. Gerrtesi Sándor, a városi pártbizottság első titkára üd­vözölte ezután, a tanácsot, a tanácstagok neveiben pedig Séra Józsefné köszönte meg a végrehajtó bizottság eddigi munkáját, majd az ünnepi, alakuló tanácsülés Hanwas János zárszavával végétért ßaalai László állították egy tájházat a har­minc évvel, ezelőtt megrende­zett mezőgazdasági kiállításon Budapesten. Hogy Somogyot egy szennai talpasház »képvi­selje«, nem is okozott nagy vitát. De, hogy ki üljön a ház előtt népviseletben, és » re­prezentálja« ' a megyét, ez bi­zony gondot okozott a szer­vezőknek. Végül is , az akkori szennai elöljárók választása Salamon Katicára esett. Ügy vélték, hogy külsőre is megfe­lel, azután jó pergő nyelvével nem is höz szégyent-a megyé­re meg a falura. Salamon Katica, özvegy Szabó Jánosné fölött azóta eljártak az évek. De a kiállí­tásra, ahol ő volt a »szennai asszony«, most is pontosan és szívesen emlékszik vissza. — Nem voltam ón azelőtt a fővárosban soha. Hát először féltem is elmenni — pláne két hétre. Addig tartott a kiállí­tás. Meg aztán a faluban is beszéltek az emberek, hogy majd ott mutogatnak engem, meg még cifrábbakat is men­ták. Volt egy nagyon öreg asszony, az eljött az édes­anyámhoz, s azt mondta: »Nem félsz az istentől, hogy elengeded a lányodat oda?« Hát persze, amikor megtud­ták a környéken lakóktól, akik ott voltak, hogy milyen na­gyon szép helyre kerültem, meg az újság is írta, akkor már nem beszéltek. Aztán, hogy a következő évben is engem küldtek, hát már ak­kor sokan irigykedtek is. Az 1 újság. »Salamon Katica, a somogyi ház dísze« — írta az akkori Somogyi Üjeág, amikor lelkendezve beszámolt arról, hogy mennyire tetszik a somogyi ház a látogatóknak. »Katica ott ül a ház előtt a gyönyörű szennai népviselet­ben, és fon a rokkáján. So­kan megbámulják, kérdezge­tik, ő meg felelget az ízes so­mogyi tájszólással.« — Ügy volt — bólogat Ka­tica, akiből közben jócskán Katica néni lett. — Fölvettem a tíz péntőt meg fölé tizen­egyediknek a rózsás kasmír- szoknyál Amikor mentem, csak úgy röpült utánam ások szoknya. Aztán csak jött a sok városi nép és bámulta. Kérdezgették, hogy hány szok­nya van rajtam, meg néme­lyik asszony a fonást is meg akarta próbálni. De nem si­került ám neki ... Két hét alatt aztán nagyon ősszeba- ráíkoztam a körülöttem ülők­kel — mert minden megye há­zához volt egy népviseletbe öltöztetett asszony. A somogyi házban faragott akkor még az öreg Kapoii Antal. A követ­kező évben meg elhozták ve­lem a betyár Patkó Bandi unokáját. A kiállítás után a Somogyi Üjságban interjú készült Sa­lamon Katicával »OTT LÉPKEDETT roeBet­tem az utcán, arcán nyoma sem volt a fáradtságnak« — írta az újságíró. Aztán né­hány sorral lejetob: »Felemel­te három szoknyáját, a ne­gyedikből előkotorta a pénz­tárcáját ...« — Hát ez persze nem így volt. Először is nem várt az állomáson, hanem amikor megérkeztem a kiállításról, él kellett mennem a Gönczi mú­zeumigazgató úrhoz. Hát ott várt ez az újságíró. Aztán az sem úgy volt,-hogy a péntő .zsebéből kerestem ki a pénz­tárcát. Volt nekem táskám már akkor is. Csak ez egy olyan falusi szokás volt. Gon­dolta beírja, joibiban tetszik a népeknek. De aztán, amit utá­na írt, az mind igaz volt Mi­kor vége lett a kiállításnak, hintón körbevettek minket Nagy tapsot kaptunk. A ruha, melyet ajkkor vi­selt, már nincs meg. Az alsó­szoknya, a péntő még maradt. Megvan az is, amelyikben az esküvőjére ment Féltve őrzi, mint ahogy a harmincéves emléket is. . — Tudja, voltam ám én az­óta is a mezőgazdasági kiállí­tásán. Stop volt, modem. Ak­kor, a rm időnkben ugye fő­leg állatokat lehetett né™-» most meg a sok gép, meg minden ... Mondom, szebb ez a mostani. D* azért nekem az a régi, az 'kedvesebb. Simon Márta. Felszólalt Böhm József, a megyei tanács elnöke is. Városon élni A szürkülerffbe forduló késő délután harsány gyenekihad gördül lefelé. Gördül, mon­dom, mert önmaguk által szerkesztett tákolmányon ül­nek, és sorjáznak a lejtős útón. Egyszerű deszkalap ez, négy' keskeny póklábbal, s a lábak végén kiselejtezett gör- góscsapágyak nyögnék-sikol- tanák a beton érintésétől. Egyszerű játék, minimális barkácsoló készséggel elké­szíthető. Mégis, az efféle tá­kolmányok csak manapság, és csak városon használatosak. Főként a lakótelepeken, ame­lyek ma. leginkább jellemzik a várost. Lakótelep reggel Függöny karnisok cs ússza- nása; az ablakokon beomlik a fény. A levegő még friss. Első számú szertartás: kotyog, csu­rog a víz a fürdőszobában. Kávéidat szál] a konyha fe­lől, csendes szó, álomittas ka- " rikák a szemek alatt. Derék­ízületek roppanása, a lábakon végigremeg az idegesség, in­dulni kell! Halkan dübörög a lépcső, megállás nélkül zúg a lift (már ahol van), s ez a zaj meg is határozza a lakótelep hangjait, nagyjából reggel, héttől nyolcig Aztán a csend befészkéli magát a házak kü- zé: ez az idő a komótosan szöszmötölő nagymamáké, a borzasán, katzenjanunerrél ébredő lumpoké, s az egy kis tereferére a házak előtt ösz- szeverődő nénikéké. Az otthon maradottak átveszik a hatal­mat. A szokásos rendet csak az iskolai szünetek gyerekzsi­vajtól, betört ablakok csö­römpölésétől és labdák buff a- násátói hangos korszaka bo­rítja ’fel Lakótelep este Por és füst áttetsző fáty­lában úsznak a házak, s ami­kor bealkonyul, apró négy­szögek hosszú füzére pislákol sejtelmes-kékesen: mindenütt folyik a családok napi életé­nek legfontosabb szertartása, a televíziózás. Még néhány éve panaszkodtak, hogy a szomszéd lakásból átszűrődik a meccsközvetítés hangja vagy a háborús filmek gép­puskakattogása. Ma azonban ez már aligha zavar valakit .Az antennaerdő jelzi, hogy szinte minden lakásban ott a készülék, s előtte izgul a ka- majszfiú, reszeli a körmét a ház asszonya, fel-felnéz új­ságjából az apa, és alszik a nagymama. Az izgalom este is ott futkos a lábszárakban: gyorsan a vacsorát, mi lesz már, gyerünk, jön a Ben Quick, meg a, a ... hogy is hívják azt a lóképűt, na ... Később kihuny a kékes fény, csillogó kis sárga pon­tok gyúlnak, de csak addig, míg befejeződnék az előké­születek a lefekvésre Tíz és tizenegy ára között még megélénkül a lakótelep, az élet apró, mindennapos kis nészed kelnek útra és árad­nak a mész, a habarcs és a tégla apró rései között: híre­ket mondja a rádióban a meg­szokott hang, csoszogás, sóha­jok. sebesen pergő szitkok — az apa nevel; megtudta, hogy a gyerek intőt kapott — ásí­tás, fáradt nyögések soroza­ta, nevetés alig. (A mosoly a hétvégekre és a munkahely­re marad.) Azután kialsza­nak a fények, s az utcák el­csendesednek, legföljebb né­hány renitens részeg, kikapós lány, vagy csapodár fiatalem­ber bóklászik a házak között, 6 szuszog a lépcsőházbaaü Periféria. A várost hatalmas gyűrű­ben öleli körül a periféria. Itt aw as ABC-k helyett vegyeskereskedések vannak, a presszók helyett kocsmák, a széles betonjárdák helyett keskeny csapások. Telefon alig, újságosbódé egyáltalán nincs, gáz és központi fűtés, sincs. Van viszont virág, fa, fű, kutya, macska, baromfi, sár és televízió. S van még tisztaszoba is. Itt a szagok, a zajok, a szokások, a gon­dolatok is egészen mások. A családok életében például ke­vesebb szerep jut a piacnak (legföljebb mint a pérzszer- zés egyik forrása), a lakáskul­túrának, bizonyos fokig a könyvnek, újságnak, színház­nak, mozinak. A periféria a nagy, ormót­lan házak, a vmradattól aiko- nyatig való munka, a termé­szettel-Való együttélés világa. Az élet kevésbé zaklatott, nem ismerik errefelé a neu­rózist sem, de — a házak kül­seje árulkodik — kevésbé tudják megkülönböztetni a giccset a széptől. Mindamel­lett ők is a. város teljes jogú polgárai, annak hatalmas tes­te, jellegzetesen működő rit­musa. szabja meg életük ke­reteit. Nem mennek el egész napok mondjuk bevásárlással, s a munkahelyük is itt van, ahová meghatározott menet­rend szerint induló autóbu­szok viszik őket Járdát sze­retnének, utat, szebb bútort társaságot, némi kis szabad időt de mindezt ott, ahol laknak, és annak segítségével, ami körülveszi őket A periféria egyen« folyta­tása a mai falu. Falun vagy városon\? Kik élnék városon? Fiata­lok, öregek, apróságok és fel­nőttek, éppen úgy mint má­sutt Egy részük »bennszü­lött«, de nagyobbik hányaduk rn.ir.ben bizonnyal a környe­ző községekből költözött * városba. S ez a tendencia — a falutól a város felé tantó állandó mozgás — ma is hat, ma is élő. A tömegközleke­désnek az utóbbi években ta­pasztalt látványos fejlődése kétségkívül apasztotta ért a mozgást; ma például egy aránylag távolabbi faluba alig valamivel kell nagyobb utat megtenni, mint annak a vá­rosinak, akinek a város el­lenkező oldalán van a mun­kahelye. A folyamat egyút­tal fordított értélemhen is igaz. Ma a város és a falu között csökkentek az éles fog­lalkozásbeli különbségek; a város nem tisztán ipari, a fa­lu pedig nem kimondottan mezőgazdasági többé. A falun ugyanis egyne több az ipari munkás, az értelmi­ségi és az alkalmazott Sőt, « ezt sem hallgathatjuk ÖL, akadnak, akik a falusi életre esküsznek, mert a városi la­káshiány. a túlasúfott isko­lák és óvodák, a tömegközle­kedés kínjai láttán arra, hi« vatkoznak, hogy a legtöbb fa­luban már a minőségi lakás­csere folyik, a levegő tiszta és jó, nincs zaj, és az árueHá- tás, az iskola, és az óvoda is megfelélő, s nem is akármi­lyen. S ráadásul a falvakban ma már legalább árnnyá a te­levízió, a rádió, mint a me­gye: vagy a járási saekheäyekt ken, S lassan-lassan imimtha. a városba törekvés megtorpa­násának lennénk tanúi. Város. Somogy megyében mindössze három település érdemelte ki ért a nevet: Ka­posvár, Siótok és Nagyatád. De itt lakik a megye lakos­ságának körülbelül a negye­de, s itt dolgozik keresőinek legalább a harmada. Csupor XShor Találkozás Leninnel Nemrégiben amerikai ven­dégek keresték föl Lenin krernlbeli dol­gozószobáját. Az idegenveze­tőnő többek között felhívta a vendégek fi­gyelmét egy Darwin-köny­vön ülő, maj­mot ábrázoló szobrocskára. »Ez az önök honfitársának, Mr. Hammer- nak az ajándé­ka. Vlagyimir Iljics akkor angol nyelven dedikált saját fényképével ajándékozta meg az ameri­kai üzletem­bert ...« A hal lgatóik az idős felé fordultak: »Doktor Ham­mer! Ez ön volt?« A vendég bólintott. Elmond­ta, hogy azon az emlékezetes napon — 1921 őszén, hogyan találkozott Leninnel. • • • v Armand Hammer 1921 nya­rán szerezte meg orvosi dip­lomáját a Columbia egyete­men. A fiatal orvos fölfigyelt az akkori újságok címeire: »Oroszországban éhség, jár­vány pusztít.« Vásárolt egy jől fölszerelt egészségügyi autó­buszt, és elutazott Oroszor­szágba. Abban az időben Lenin uta­sítására szakemberek utazták az Ural vidékére, hogy föl­mérjék az ottani ipar helyze­tét A csoportot L. Martens vezette. Velük tartott az ame­rikai orvos is. Rettenetes lát­ványban volt része: az éhség sújtotta kormányzóságokból a menekültek ezrei lepték fű a pályaudvarokat, a kolera és a tífusz aratott Abban az esz­tendőben az Egyesült Álla­mokban ikülönösen jő termés volt; a farmereket az éléimi- szer-túltermelés fenyegette. Hammer javasolta Marbems- nek; kössenek szerződést búza szállításra, amiért cserébe az Uraj kincseit kapnák: prémet, fát fléldrágaköíveket A jeka- tyerinburgi tanács elfogadta az amerikai javaslatát Martens táviratban, értesítette a Kremlt és tanácskozott Leninnel. Vlagyimir Itjios magához kérette az amerikai vendéget, j Hammer így emlékezik vissza j erre a találkozóra: Lenin kezet szorított velem és leültetett egy nagy asztal­hoz. Országaink , — mondotta —, Oroszország és az Egyesült Államok, kiegészítik egymást. Oroszország elmaradt ország, de óriási, kiaknázatlan tartalé­kokkal rendelkezik. Szegények vagyunk technikáiban, élenjáró termelési módszerekben, rumos elég mérnökünk. Lenin elővet­te a Scientific American című folyóiratot, s gyorsan lapoz­gatva így szólt: íme, mire ké­pes az ön népe: építkezésekre, találmányokra, az ember munkáját megkönnyítő gépek feltalálására. Mindezt az érté­ket át kell vennünk önöktől Reméljük, hogy Oroszország is eléri ért a tokot, de azaá! a különbséggel, hegy a termétő- eszkozak az állam kezében lesznek, és ily módon a nem­zeti munka minden terméke a népnek jut s nem válik a ma­gánvállalkozók szűk csoportiá­nak zsákmányává... •Utazott Oroszországban?« —• kérdezte Lenin. Art vála­szoltam, hogy egy hónapot töl­töttem az Uraiban az éhség- körzetben. Lenin arckifejezése megváltozott. Rendkívül szo­morú lett. Igen... — mondta elgondolkodva — éhség. S ér­zéseit visszafojtva elhallgatott. E pillanatban éreztem meg, mekkora terhet vises a fólián ez az ember... — Amire pedig elsSsoefeafi. szükségünk van — folytatta. Lenin kisebb szünet után, s hangja megerősödött, tekintete megélénkült —, az a gazdasá­gi és műszaki segítség, hogy hdyreálli thassuk iparunkat A polgárháború és a külföldi intervenció teljesen tönkretett bennünket. Szinte elölről kell kezdenünk mindent. Bízunk abban, hogy külföldi koncesz- sziók felhasználásával meg tudjuk gyorsítani a helyreállí­tás folyamatát. 1. leli esi eg, a tő­kés országok érdekei is meg­követelik az Oroszországgal való gazdasági kapcsolatok ki- szélesítését Nemde? Elmondtam, hogy Martens mérnök az Uraiban felhívta a figyelmemet az azbesztbányák­ra. Nyomban hozzáfűztem, hogy az efféle dolgokban na­gyon kevés tapasztalattal ren­delkezem. Lenin közbevetette: »Nincs igaza, valakinek csak meg kell törnie a jeget. Miért ne köthetne koncessziót az az­beszt kitermelésére?« Október 29-én aláírásra ke­rült a szerződés 33 amerikai céggel az Orosz Föderáció el­ső külföldi kitermelési engedé­lyéről, vagyis koncessziójáról. Több mint fél évszázad telt él azóta. — Bz idő alatt, — mondotta Armand Hammer — sohasem volt olyan kedvező lehetőség, mint ma, a két ország közötti együttműködés kibővítésére és szilárdítására. Most fejeződtek be azok a .tárgyalások, amelyeket külön­féle szovjet, szervezetek foly­tattak az Occidental Petroleum Corporattonnal, azzal az ame­rikai céggel, amelynek veze­tője Armand Hammer. A tár­gyalások eredményeként szer­ződést írt alá Armand Hammer Komamanov szovjet külkereske­delmi miniszterhelyettessel a Volga mentén építendő műtrá ­gyaipari komplexum létesí­tésén®. A kombinát, amelynek teljes fölszerelését az Occiden­tal szállítja, szovjet földgáz lió tonna ammóniát és 1 mil­lió tana kar barnádat állít majd élő. Az amerikai cég ezenkívül foszforsavat is szál- IÄ a Szovjetuniónak. A szállí­tásokért a szovjet fél a létesí­tendő üzem késztermékével fi­áét A köksönös szállítások értéke a húsz évre szóló szer­ződés ideje alatt mintegy 8 maffiáid dollár lesz. • * • Armand Hammer két olyan lenini okmányt ajándékozott a Szovjetuniónak, amelyet eddig az Egyesült Államokban őriz­tek. — Tudom, hogy a ' szov.; népnek drága minden sor. me­lyet Lenin saját kezűleg írt — mondotta Hammer. — Meg­ígérem, hogy felkutatok még más kéziratokat is, amelyeket, remélem, megőriztek az Egye­sült Államiakban. Büszke va­gyok arra, hogy találkozhattam Leninnel. Sohasem felejtem él szívességét és kedvességét, s szavait, hogy földünk nem nagy, és az államoknak meg kell találniuk rajta a békés egymás mellett élés útját. Somogyi Népi api 3 férfi

Next

/
Oldalképek
Tartalom