Somogyi Néplap, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-22 / 94. szám

Ünnepi alakuló ülést tartott a Nagyatádi Városi Tanács

„Ka'ica,

a somogyi ház dísze"

Harmincéves emlék

MINDEN MEGYÉBŐL fel(folytatás az 1. oldalról)

— Köszönöm a bizalmat a masam és a végrehajtó bizottság nevében. A jelölő gyűléseiken is ezt a bizalmat tapasztaltam. Ez kötelez bennünket arra, hogy a jövőben is legjobb tudásunkkal szolgáljuk Nagyatád lakosságát — mondotta Hamvas János tanácselnök, majd a megoldásra váró feladatokról beszélt.

Megválasztották 1 ezt követően a városi tanács különböző bizottságait, a 28 bírósági népi ülnököt, majd a tanácselnök bemutatta a városi tanács osztályvezetőit. Ezután a népfront elnöke a megyei ta- nácstagjeüöltekre tett javaslatot Böhm Józsefet, a megyei

fam ács tímSkét, Évin Sander

főtisztet es Cserfa Sámdomét, a fonalgyár segódmúvezetójét javasolta elfogadásra, s ezzel mindenki egyetértett

Az új megy« tanácstagoknak átadták a megbízóleveleket, majd Böhm József megyei tanácselnök, országgyűlési képviselő kért szót. Köszöntötte a városi tanácsot a me- i

gyei pártbizottság és a megyei tanács nevében, s megköszönte a tanácstagoknak a bizalmát.

— Tudjuk, mire kötelez bennünket ez a bizalom — mondotta ezután. — Ügy kell dolgoznunk a jövőben is, mint eddig: megvalósítani pártunk politikáját, kellő tisztelettel szolgálni választóink érdekeit. Tudjuk azt is, hogy a bizalmat csak addig élvezhetjük, amíg rászolgálunk.

— Kérem, segítsenek bennünket munkánkban, mondják el őszintén, mit várnak tőlünk, mit tartanák jónak vagy kevésbé jónak a munkánkban. Ügy fogunk dolgozni, hogy mindenkor bátran nézhessünk választóink szemébe, s hogy továbbra is kiérdemeljük megbecsülésüket — mondotta végül, és jó munkát kívánt a városi tanácsnak.

Gerrtesi Sándor, a városi pártbizottság első titkára üdvözölte ezután, a tanácsot, a tanácstagok neveiben pedig Séra Józsefné köszönte meg a végrehajtó bizottság eddigi munkáját, majd az ünnepi, alakuló tanácsülés Hanwas János zárszavával végétért

ßaalai László

állították egy tájházat a harminc évvel, ezelőtt megrendezett mezőgazdasági kiállításon Budapesten. Hogy Somogyot egy szennai talpasház »képviselje«, nem is okozott nagy vitát. De, hogy ki üljön a ház előtt népviseletben, és » reprezentálja« ' a megyét, ez bizony gondot okozott a szervezőknek. Végül is , az akkori szennai elöljárók választása Salamon Katicára esett. Ügy vélték, hogy külsőre is megfelel, azután jó pergő nyelvével nem is höz szégyent-a megyére meg a falura.

Salamon Katica, özvegy Szabó Jánosné fölött azóta eljártak az évek. De a kiállításra, ahol ő volt a »szennai asszony«, most is pontosan és szívesen emlékszik vissza.

— Nem voltam ón azelőtt a fővárosban soha. Hát először féltem is elmenni — pláne két hétre. Addig tartott a kiállítás. Meg aztán a faluban is beszéltek az emberek, hogy majd ott mutogatnak engem, meg még cifrábbakat is menták. Volt egy nagyon öreg asszony, az eljött az édesanyámhoz, s azt mondta: »Nem félsz az istentől, hogy elengeded a lányodat oda?« Hát persze, amikor megtudták a környéken lakóktól, akik ott voltak, hogy milyen nagyon szép helyre kerültem, meg az újság is írta, akkor már nem beszéltek. Aztán, hogy a következő évben is engem küldtek, hát már akkor sokan irigykedtek is.

Az 1 újság. »Salamon Katica, a somogyi ház dísze« — írta az akkori Somogyi Üjeág, amikor lelkendezve beszámolt arról, hogy mennyire tetszik a somogyi ház a látogatóknak. »Katica ott ül a ház előtt a gyönyörű szennai népviseletben, és fon a rokkáján. Sokan megbámulják, kérdezgetik, ő meg felelget az ízes somogyi tájszólással.«

— Ügy volt — bólogat Katica, akiből közben jócskán Katica néni lett. — Fölvettem a tíz péntőt meg fölé tizenegyediknek a rózsás kasmír- szoknyál Amikor mentem,

csak úgy röpült utánam ások szoknya. Aztán csak jött a sok városi nép és bámulta. Kérdezgették, hogy hány szoknya van rajtam, meg némelyik asszony a fonást is meg akarta próbálni. De nem sikerült ám neki ... Két hét alatt aztán nagyon ősszeba- ráíkoztam a körülöttem ülőkkel — mert minden megye házához volt egy népviseletbe öltöztetett asszony. A somogyi házban faragott akkor még az öreg Kapoii Antal. A következő évben meg elhozták velem a betyár Patkó Bandi unokáját.

A kiállítás után a Somogyi Üjságban interjú készült Salamon Katicával

»OTT LÉPKEDETT roeBettem az utcán, arcán nyoma

sem volt a fáradtságnak« — írta az újságíró. Aztán néhány sorral lejetob: »Felemelte három szoknyáját, a negyedikből előkotorta a pénztárcáját ...«

— Hát ez persze nem így volt. Először is nem várt az állomáson, hanem amikor megérkeztem a kiállításról, él kellett mennem a Gönczi múzeumigazgató úrhoz. Hát ott várt ez az újságíró. Aztán az sem úgy volt,-hogy a péntő .zsebéből kerestem ki a pénztárcát. Volt nekem táskám már akkor is. Csak ez egy olyan falusi szokás volt. Gondolta beírja, joibiban tetszik a népeknek. De aztán, amit utána írt, az mind igaz volt Mikor vége lett a kiállításnak, hintón körbevettek minket Nagy tapsot kaptunk.

A ruha, melyet ajkkor viselt, már nincs meg. Az alsószoknya, a péntő még maradt. Megvan az is, amelyikben az esküvőjére ment Féltve őrzi, mint ahogy a harmincéves emléket is.

. — Tudja, voltam ám én azóta is a mezőgazdasági kiállításán. Stop volt, modem. Akkor, a rm időnkben ugye főleg állatokat lehetett né™-» most meg a sok gép, meg minden ... Mondom, szebb ez a mostani. D* azért nekem az a régi, az 'kedvesebb.

Simon Márta.

Felszólalt Böhm József, a megyei tanács elnöke is.

Városon élni

A szürkülerffbe forduló késő

délután harsány gyenekihad gördül lefelé. Gördül, mondom, mert önmaguk által szerkesztett tákolmányon ülnek, és sorjáznak a lejtős útón. Egyszerű deszkalap ez, négy' keskeny póklábbal, s a lábak végén kiselejtezett gör- góscsapágyak nyögnék-sikol- tanák a beton érintésétől.

Egyszerű játék, minimális barkácsoló készséggel elkészíthető. Mégis, az efféle tákolmányok csak manapság, és csak városon használatosak. Főként a lakótelepeken, amelyek ma. leginkább jellemzik a várost.

Lakótelep reggel

Függöny karnisok cs ússza- nása; az ablakokon beomlik a fény. A levegő még friss. Első számú szertartás: kotyog, csurog a víz a fürdőszobában. Kávéidat szál] a konyha felől, csendes szó, álomittas ka- " rikák a szemek alatt. Derékízületek roppanása, a lábakon végigremeg az idegesség, indulni kell! Halkan dübörög a lépcső, megállás nélkül zúg a lift (már ahol van), s ez a zaj meg is határozza a lakótelep hangjait, nagyjából reggel, héttől nyolcig Aztán a csend befészkéli magát a házak kü- zé: ez az idő a komótosan szöszmötölő nagymamáké, a borzasán, katzenjanunerrél ébredő lumpoké, s az egy kis tereferére a házak előtt ösz- szeverődő nénikéké. Az otthon maradottak átveszik a hatalmat. A szokásos rendet csak az iskolai szünetek gyerekzsivajtól, betört ablakok csörömpölésétől és labdák buff a- násátói hangos korszaka borítja ’fel

Lakótelep este

Por és füst áttetsző fátylában úsznak a házak, s amikor bealkonyul, apró négyszögek hosszú füzére pislákol sejtelmes-kékesen: mindenütt

folyik a családok napi életének legfontosabb szertartása, a televíziózás. Még néhány éve panaszkodtak, hogy a szomszéd lakásból átszűrődik a meccsközvetítés hangja vagy a háborús filmek géppuskakattogása. Ma azonban ez már aligha zavar valakit .Az antennaerdő jelzi, hogy szinte minden lakásban ott a készülék, s előtte izgul a ka- majszfiú, reszeli a körmét a ház asszonya, fel-felnéz újságjából az apa, és alszik a nagymama. Az izgalom este is ott futkos a lábszárakban: gyorsan a vacsorát, mi lesz már, gyerünk, jön a Ben Quick, meg a, a ... hogy is hívják azt a lóképűt, na ...

Később kihuny a kékes fény, csillogó kis sárga pontok gyúlnak, de csak addig, míg befejeződnék az előkészületek a lefekvésre Tíz és tizenegy ára között még megélénkül a lakótelep, az élet apró, mindennapos kis nészed kelnek útra és áradnak a mész, a habarcs és a tégla apró rései között: híreket mondja a rádióban a megszokott hang, csoszogás, sóhajok. sebesen pergő szitkok — az apa nevel; megtudta, hogy a gyerek intőt kapott — ásítás, fáradt nyögések sorozata, nevetés alig. (A mosoly a hétvégekre és a munkahelyre marad.) Azután kialszanak a fények, s az utcák elcsendesednek, legföljebb néhány renitens részeg, kikapós lány, vagy csapodár fiatalember bóklászik a házak között, 6 szuszog a lépcsőházbaaü

Periféria.

A várost hatalmas gyűrűben öleli körül a periféria. Itt aw as ABC-k helyett

vegyeskereskedések vannak, a presszók helyett kocsmák, a széles betonjárdák helyett keskeny csapások. Telefon alig, újságosbódé egyáltalán nincs, gáz és központi fűtés, sincs. Van viszont virág, fa, fű, kutya, macska, baromfi, sár és televízió. S van még tisztaszoba is. Itt a szagok, a zajok, a szokások, a gondolatok is egészen mások. A családok életében például kevesebb szerep jut a piacnak (legföljebb mint a pérzszer- zés egyik forrása), a lakáskultúrának, bizonyos fokig a könyvnek, újságnak, színháznak, mozinak.

A periféria a nagy, ormótlan házak, a vmradattól aiko- nyatig való munka, a természettel-Való együttélés világa. Az élet kevésbé zaklatott, nem ismerik errefelé a neurózist sem, de — a házak külseje árulkodik — kevésbé tudják megkülönböztetni a giccset a széptől. Mindamellett ők is a. város teljes jogú polgárai, annak hatalmas teste, jellegzetesen működő ritmusa. szabja meg életük kereteit. Nem mennek el egész napok mondjuk bevásárlással, s a munkahelyük is itt van, ahová meghatározott menetrend szerint induló autóbuszok viszik őket Járdát szeretnének, utat, szebb bútort társaságot, némi kis szabad időt de mindezt ott, ahol laknak, és annak segítségével, ami körülveszi őket

A periféria egyen« folytatása a mai falu.

Falun vagy városon\?

Kik élnék városon? Fiatalok, öregek, apróságok és felnőttek, éppen úgy mint másutt Egy részük »bennszülött«, de nagyobbik hányaduk rn.ir.ben bizonnyal a környező községekből költözött *

városba. S ez a tendencia — a falutól a város felé tantó állandó mozgás — ma is hat, ma is élő. A tömegközlekedésnek az utóbbi években tapasztalt látványos fejlődése kétségkívül apasztotta ért a mozgást; ma például egy aránylag távolabbi faluba alig valamivel kell nagyobb utat megtenni, mint annak a városinak, akinek a város ellenkező oldalán van a munkahelye. A folyamat egyúttal fordított értélemhen is igaz. Ma a város és a falu között csökkentek az éles foglalkozásbeli különbségek; a város nem tisztán ipari, a falu pedig nem kimondottan mezőgazdasági többé.

A falun ugyanis egyne több

az ipari munkás, az értelmiségi és az alkalmazott Sőt, « ezt sem hallgathatjuk ÖL, akadnak, akik a falusi életre esküsznek, mert a városi lakáshiány. a túlasúfott iskolák és óvodák, a tömegközlekedés kínjai láttán arra, hi« vatkoznak, hogy a legtöbb faluban már a minőségi lakáscsere folyik, a levegő tiszta és jó, nincs zaj, és az árueHá- tás, az iskola, és az óvoda is megfelélő, s nem is akármilyen. S ráadásul a falvakban ma már legalább árnnyá a televízió, a rádió, mint a megye: vagy a járási saekheäyekt ken, S lassan-lassan imimtha. a városba törekvés megtorpanásának lennénk tanúi.

Város. Somogy megyében mindössze három település érdemelte ki ért a nevet: Kaposvár, Siótok és Nagyatád. De itt lakik a megye lakosságának körülbelül a negyede, s itt dolgozik keresőinek legalább a harmada.

Csupor XShor

Találkozás Leninnel

Nemrégiben amerikai vendégek keresték föl Lenin

krernlbeli dolgozószobáját.

Az idegenvezetőnő többek között felhívta a vendégek figyelmét egy Darwin-könyvön ülő, majmot ábrázoló szobrocskára.

»Ez az önök honfitársának,

Mr. Hammer- nak az ajándéka. Vlagyimir Iljics akkor angol nyelven dedikált saját fényképével ajándékozta meg az amerikai üzletembert ...«

A hal lgatóik az idős felé fordultak: »Doktor Hammer! Ez ön volt?«

A vendég bólintott. Elmondta, hogy azon az emlékezetes napon — 1921 őszén, hogyan találkozott Leninnel.

• • •

v Armand Hammer 1921 nyarán szerezte meg orvosi diplomáját a Columbia egyetemen. A fiatal orvos fölfigyelt az akkori újságok címeire: »Oroszországban éhség, járvány pusztít.« Vásárolt egy jől fölszerelt egészségügyi autóbuszt, és elutazott Oroszországba.

Abban az időben Lenin utasítására szakemberek utazták az Ural vidékére, hogy fölmérjék az ottani ipar helyzetét A csoportot L. Martens vezette. Velük tartott az amerikai orvos is. Rettenetes látványban volt része: az éhség sújtotta kormányzóságokból a menekültek ezrei lepték fű a pályaudvarokat, a kolera és a tífusz aratott Abban az esztendőben az Egyesült Államokban ikülönösen jő termés volt; a farmereket az éléimi- szer-túltermelés fenyegette. Hammer javasolta Marbems- nek; kössenek szerződést búza szállításra, amiért cserébe az Uraj kincseit kapnák: prémet, fát fléldrágaköíveket A jeka- tyerinburgi tanács elfogadta az amerikai javaslatát Martens táviratban, értesítette a Kremlt és tanácskozott Leninnel.

Vlagyimir Itjios magához kérette az amerikai vendéget, j Hammer így emlékezik vissza j erre a találkozóra:

Lenin kezet szorított velem és leültetett egy nagy asztalhoz. Országaink , — mondotta —, Oroszország és az Egyesült

Államok, kiegészítik egymást. Oroszország elmaradt ország, de óriási, kiaknázatlan tartalékokkal rendelkezik. Szegények vagyunk technikáiban, élenjáró termelési módszerekben, rumos elég mérnökünk. Lenin elővette a Scientific American című folyóiratot, s gyorsan lapozgatva így szólt: íme, mire képes az ön népe: építkezésekre, találmányokra, az ember munkáját megkönnyítő gépek feltalálására. Mindezt az értéket át kell vennünk önöktől Reméljük, hogy Oroszország is eléri ért a tokot, de azaá! a különbséggel, hegy a termétő- eszkozak az állam kezében lesznek, és ily módon a nemzeti munka minden terméke a népnek jut s nem válik a magánvállalkozók szűk csoportiának zsákmányává...

•Utazott Oroszországban?« —• kérdezte Lenin. Art válaszoltam, hogy egy hónapot töltöttem az Uraiban az éhség- körzetben. Lenin arckifejezése megváltozott. Rendkívül szomorú lett. Igen... — mondta elgondolkodva — éhség. S érzéseit visszafojtva elhallgatott. E pillanatban éreztem meg, mekkora terhet vises a fólián ez az ember...

— Amire pedig elsSsoefeafi. szükségünk van — folytatta.

Lenin kisebb szünet után, s hangja megerősödött, tekintete megélénkült —, az a gazdasági és műszaki segítség, hogy hdyreálli thassuk iparunkat

A polgárháború és a külföldi intervenció teljesen tönkretett bennünket. Szinte elölről kell kezdenünk mindent. Bízunk abban, hogy külföldi koncesz- sziók felhasználásával meg tudjuk gyorsítani a helyreállítás folyamatát. 1. leli esi eg, a tőkés országok érdekei is megkövetelik az Oroszországgal való gazdasági kapcsolatok ki- szélesítését Nemde?

Elmondtam, hogy Martens mérnök az Uraiban felhívta a figyelmemet az azbesztbányákra. Nyomban hozzáfűztem, hogy az efféle dolgokban nagyon kevés tapasztalattal rendelkezem. Lenin közbevetette: »Nincs igaza, valakinek csak meg kell törnie a jeget. Miért ne köthetne koncessziót az azbeszt kitermelésére?«

Október 29-én aláírásra került a szerződés 33 amerikai céggel az Orosz Föderáció első külföldi kitermelési engedélyéről, vagyis koncessziójáról.

Több mint fél évszázad telt él azóta.

— Bz idő alatt, — mondotta Armand Hammer — sohasem volt olyan kedvező lehetőség, mint ma, a két ország közötti együttműködés kibővítésére és szilárdítására.

Most fejeződtek be azok a .tárgyalások, amelyeket különféle szovjet, szervezetek folytattak az Occidental Petroleum Corporattonnal, azzal az amerikai céggel, amelynek vezetője Armand Hammer. A tárgyalások eredményeként szerződést írt alá Armand Hammer Komamanov szovjet külkereskedelmi miniszterhelyettessel a Volga mentén építendő műtrá gyaipari komplexum létesítésén®. A kombinát, amelynek teljes fölszerelését az Occidental szállítja, szovjet földgáz

lió tonna ammóniát és 1 millió tana kar barnádat állít majd élő. Az amerikai cég ezenkívül foszforsavat is szál- IÄ a Szovjetuniónak. A szállításokért a szovjet fél a létesítendő üzem késztermékével fiáét A köksönös szállítások értéke a húsz évre szóló szerződés ideje alatt mintegy 8 maffiáid dollár lesz.

• * •

Armand Hammer két olyan lenini okmányt ajándékozott a Szovjetuniónak, amelyet eddig az Egyesült Államokban őriztek.

— Tudom, hogy a ' szov.; népnek drága minden sor. melyet Lenin saját kezűleg írt — mondotta Hammer. — Megígérem, hogy felkutatok még más kéziratokat is, amelyeket, remélem, megőriztek az Egyesült Államiakban. Büszke vagyok arra, hogy találkozhattam Leninnel. Sohasem felejtem él szívességét és kedvességét, s szavait, hogy földünk nem nagy, és az államoknak meg kell találniuk rajta a békés egymás mellett élés útját.

Somogyi Népi api 3

férfi