Somogyi Néplap, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-21 / 93. szám
Amíg egy rádiócső elkészül Hétmillió rádiócső készül ebben az évben az Egyesült Izaó és Villamossági Rt. Kaposvári Gyárában. A napi termelés mintegy negyvenezer cső, melyet Budapestre, majd onnan a világ sok országába szállítanak. / Mikroszkóppal ellenőrzik a rácsmenetek folytonosságát, s ugyanitt távolítják el a fölösleges rácsokat. Nagy figyelmet, pontosságot igényel a PCI..—86 típusú cső elkészítése. Itt szerelik föl az anódot és a katódot, valamint a rácsokat és az árnyékoló lemfczkéket. Naponta körülbelül háromszáz darabot készít et egy nő. Üvcgballon kerül az összeszerelt csövekre, majd kiszivaty tyúzzák belőlük a levegőt. Az utolsó munkafolyamat a kész csövek bemérése, megfc letoek-e a követelményeknek. Gyeriyás László képriportja Száz anya a bébi- és gyermekruha-ellátásról A tettes tizenöt éves Pana^ok és javaslatok Három késszúrás „Bejött a vonat, mire vártam volna?" Az agronómust is vádolják Az SZMT nőbizottsága 1972 decemberében megyei nagyak- tíva-értekezletet szervezett a szakszervezeti nőbizottságok vezetőinek. A megjelentek egyetértettek a javaslattal, miszerint több anyát meg kell kérdezni, hogyan ítéli meg a bébi- és gyermekruha-ellátást. A megyében a védőnők segítségével száz kérdőívet juttattak el az anyákhoz. A bébiruha-ellátásról általában az a vélemény, hogy a vidéki üzletekben nagyon korlátozott mennyiségben és választékban lehet vásárolni.- A megkérdezettek közül hetvenöt a járási, illetve a megyeszékhelyen vásárol, általában többször utánjárással. A téli és a nyári holmik két-három héttel az évszakok beköszönte után érkeznek az üzletekbe. A pelenka darabonkénti 20 forintos árát túl magasnak tartják, kiváltképp azért, mert viszonylag rövid idő alatt tönkremennek, szegésük durva, korszerűtlen. A gumipelenka vastag, vékonyabbra volna szükség. A ruhaborításos. fémkapcsos guminadrágok iránt nagy az igény, a kínálat kicsi. Ezzel kapcsolatban az anyák javasolják, készítsenek i olyan guminadrá.got, amely- | nek két oldala gumírozott há- : lórésszel készül. A kis ingek fazonját nem ; tartják jónak. Az anyák több- I sége továbbra is az elöl gom- j bős típus gyártását javasolja. A kicsik bőre álltaiéban érzékeny a műszálas anyagokra. Inkább a frottírból készült holmikat vásárolnák szívesen. Sajnos, nemegyszer valóban csak vásárolnák. A kocsikabá- ' tok, bun'dazsákok túl sokba kerülnek. Érthetetlen, hogy a ma már olcsó orkánnal bevont kezeslábasok miért olyan drá- I gák. j A gyermekruha-ellátással kapcsolatban általában kifogásolják, hogy a megyében mindössze két üzlet van, ahol gyerekek részére viszonylag jól lehet" vásárolni. A nagyatádi körzet lakói ‘ úgy ítélik meg. hogy Nagyatádon is indokolt lenne gyermekruházati bolt nyitása. Jónak tartják a Kaposvári Ruhagyár termákéit. Ugyanakkor helytelennek érportra szállítják, és csak kisebb mennyiséget biztosítanak a belföldi igények kielégítésére. A ruhák alapanyagát legtöbben jobbnak ítélik, mint két-három éve. Nem helyeslik viszont, hogy a gyermekruha- fazonok általában a felnőtteknél divatos fazonok mintájára készülnek, ezért túl felnőtte- sek, parádésak, különösen a lánykaruhák. Az egyszerűbb fazonú, sportos ruhák iránt nagyobb az igény. A 3—10 éves korosztály részére készített felsőruhák, kötött holmik színválasztéka egyoldalú. Sok a piros, kék, kevés a drapp és a szürke. A trikó ing és -nadrág minősége sokat romlott. Egy-két mosás után alakjuk megváltozik, nyúlik vagy összemegy. A lányka és felnőtt női fehérnemű ára között nem sok a különbség. A 3—6 éves fiúk részére a konfekcióellátás nagyon hiányos. A fazonkiválasztásnál jó és hasznos lenne szem előtt tartani az önállóságra nevelés szempontjait. Általában javasolják, hogy az ipar és a kereskedelem szakemberei kapjanak alaposabb felkészítést a bébi- és gyermekruha-ellátással kapcsolatban, hogy jobban figyelembe vehessék a szülők, a fogyasztók igényeit, javaslatait. Horváth Sándornétól, az SZMT nőbizottságának veze- j tőjétől arról érdeklődtünk, mi lesz a véleményeket összegező feljegyzés további útja? — Elküldtük a SZOT nőbizottságának — mivel ezek a gondok nemcsak a somogyi kisgyermekesek gondjai — és a legilletékesebbnek, a megyei kiskereskedelmi vállalatnak. í Dr. Nagy Gyula, az iparcikk- I kiskereskedelmi vállalat áru- j forgalmi főosztályvezetője el- j mondta, hogy ennyire alapos ás precíz földmérést társadat - j mi szervtől még nem kaptak. — A nagykereskedelmi vál- ' ialattal és az iparral folyó tárgyalásainkhoz jó alapul szolgálnak a fölmérés javaslata^, hiszen ezek csaknem a bébi- és gyermekruha-ellátássról UI kötött közvéleményt tükrözik. Ennek alapján több ügyben máris intézkedtünk. Olajbarna arcából éle- san villan a szeme fehére, ide-oda csapkod a tekintetével. Keveset beszél. A kérdéseket nem hagyja válasz nélkül, de örül, ha félbehagyhatja. Hangoztatja, megbánts a tettét, ebből azonban vajmi kevés látszik. Néha vállat von, a száját biggyeszti, inkább csak ideges. Aki látja, alig hiszi, hogy csak februárban múlt tizenöt éves. Amikor a késelés történt — január 30-án — még a tizenötödiket taposta ... Ritka az ilyen fiatal letartóztatott. Akármiért nem zárnak rács mögé egy tizenöt évest már a tárgyalás előtt. Heten vannak testvérek, csak a legidősebb nővér nem él köztük. A családot az apa tartja el. két és fél ezer körül keres. István korán kimaradt az iskolából, hogy a szülő) nemtörődömség miatt-e vagv más okból, azt most ne ívhassuk. A lényeg: a fiú nem azért hasvta ott az iskolapadot, mert szellemileg nem beszámítható. A ház körül lebzselt, néhanapján segített az apjának a disznóhizlaldában. S az utóbbi időben üres óráit — sok volt belőle! — egyre gyakrabban töltötte poharazgatással. — Tizenkét éves voltam, amikor az apám először megkínált. Azóta' gyakran tesznek elém üveget. Megiszom a bort is, pálinkát is. Ami van. Január 30-án Pál bátyjával és egy níásik fiúval elindult hazulról — Fáni-maiorból — Szulokba. Valamjt eladjak, s arra rögtön áldomást is ittak. Egv másik házban is itallal várták őket. s ez még mindig nem volt elég. délután még beültek a kocsmába. , Elmúlt hat óra, amikor a szülökí állomásra értek, az esti vonattal akartak hazautazni. Megvették a jegyet, s hangoskodva a váróterem elé álltak. István odament egv, a sínek mellett várakozó fiatalemberhez. *Hány óra'!*' -Nincs nálam óra~ — volt a válasz. István dühtől eltorzult arccal kérdőre vonta, hogyhogy nincs órája? A következő pillanatban előre lódult az ökle, és eltalálta a fiatalember vállát. A verekedésbe »besegítettek« István barátai is. a nagy bajt azonban nem ők okozták. István előrántotta a zsebkését, és kétszer a fiatalember hasába szúrt. A harmadik szúrás a hátgerincet érte. A következő percben beért a vonat, s István társaival — Ismerted azt a fiatalembert? — Látásból. Talán. — Hogyan jutott eszedbe a jícska? — Mintha valaki mondta volna, hogy szúrjak. — S nem érdekelt, mi lesz az összeszurkált fiatalemberrel? — Bejött a vonat, mire vártam volna? A fiatalember zsebkendőt szorított a hasára, és odatá- molygott Huber István agro- nómushoz. "Pista bácsi, legyen szíves bevinni az orvoshoz, mert megszúrtak.*' Huber István megtagadta a kérés teljesítését. Azt válaszolta, kocsi-. javai a rokonai elé jött ki a vonathoz. Valaki beszaladt a forgalmi szolgálattevőért, Kondás Adámért, aki — annyi szemtanúval ellentétben. — tett is valamit. Először is Hubemak szólt, az agronómus azonban határozottan elutasította. A szolgálattevő egy biciklist küldött az orvosért, azután az erősen vérző fiatalembert a forgalmi irodába vitte. Az orvos percelien belül ott volt, s míg nem értek ki a mentők, elsősegélyt nyújtott. A gyors orvosi beavatkozásnak köszönhető, hogy a fiatalember életben maradt. Mint később a szakértő megállapította, a szúrások alkalmasak voltak emberi élet kioltására. Komlós Ádámnak arra is volt gondja, hogy a tettes ne lógjon meg. Vég i gtelefónálta a vasútállomásokat, s * ennek eredményeként Istvánt és társait csak Barcson engedték le- szálilni. Már várta őket a rendőrség. Nemcsak a szurkálás megdöbbentő, hanem Huber István viselkedése is. Az agronómus kihallgatása során nem tagadta, hogy segítségért fordultak hozzá. Állítása szerint a fiatalember azt mondta, hogy a sérülése csak karcolás . . . Huber István mindössze any- nyit ismert el, most már látja, hogy »a helyzetet nem jól ítélte meg**. Azzal védekezett, nem foghatják rá, híján van minden emberbaráti segítő- készségnek, mert az elmúlt' években kétszer is segítséget nyújtott a rászorulóknak. A Somogy megyei Főügyészség a tizenöt éves O. Istvánt emberölés kísérletével, a harmincegy éves Huber Istvánt pedig segítségnyújtás elmulasztásával vádolja. i.Az ügyet hamarosan tárgyalja a Kaposvári Megyei Bíróság. zik, hogy’ azok nagy részét ex- i / Bíró Ferenc együtt fölszállt. Pintér Dezső i í II KEREKES IMRE ESTE TÍZ UTÁN 32. Már jól elhaladtam a fal j mellett, a talponálló felé, de J még mindig ott láttáim a meg- !állóban. A villamos ilyenkor [ritkán jön. | Jött egy autó. mellettem ■ stoppol, aztán 'kiszólnak. Egy Észót se értek. Magyarul mpn- ídomn, hogy menjen először »jobbra, aztán balra, de muta- Itom is. Szőke mucus ül a kor- *mány mellett, bólint, hogy I megért. Megértjük egymást, ’ha meg akarjuk érteni. ■\ Mire visszaértem, vagyis J belejeztem a kórt, Nel'li már Jött állt a portásfülke előtt J — Soká várakoztatsz — J mondja. J — Tudtam én, hogy megíor- Jduisz? J — Tudtad. Láttam, hogy' fi- J gyel6Z. Láttad azt is. hogy Jnem szállók föl a villamosra. J — Nem is jött villamos. 1 — Akkor hogy mentem volJ na el? t — Gyere be! — mondom. ( /Belöktem az ajtót aztán leporoltam a helyet, ahova le akart ülni. Most már tudta, hogy helyben van. Valahogy én is. Megbeszéltük az ügyet, de csak pár szóval. Ha sok a mondanivaló, jobb, ha az ember minél kevesebb szót használ. Van ez így. Ahogy szokta, hazament az utolsó villamossal. Mintha semmise történt volna. Átlépek az úton, a talponálló még nyitva. Ismer a csapos, tudja, hogy nem vagyok nagyivó. — Hosszúlépést? — Kisfröccsöt — mondom. —■. A Lipták úrnak meg egy kevertet. A Lipták úr ismer engem. Nagyon is jól ismert, bar a túloldalról engem mindig ködben iát. Most azonban világos előtté minden. Épp a műholdról magyaráz, de ahogy hall engem, megáll a műhold a fantáziájában. A fejével biccent csak, hogy köszöni, aztán legyint. — Úgysem értitek — mondja. És rám való tekintettel új témába fog. A radarról mesél, ami jobban lát a sötétben, mint tíz éjjeliőr. Szétnéz a társaságon. Legyint: — De hát ehhez e! kellene mondanom a második világháború történetét. Ügyse értitek ... Éppen issza a kevertet, mikor a nyitott ajtón át látom, hogy fékez a taxi. Vajda úr.' a KÖZÉRT-es érkezett, neki fékez. Richter úr, a csapos, éppen most húz el a talponálló előtt. Siet. utcán át nem szereti a kocsmaszagot. Erdélyi úr. a festő iß megjelenik egy pillanatra az ajtóban, de csak vigyorog, és továbbmegy. Kivételesen eltévesztette a ház- számot, s nem tehet arról, hogy lábai akkor is kocsmába viszik, ha haza akar menni. A Slezákné arcát épphogy elkapja egy pillanatra a talponálló fölött sárgán virító neonfény. Beéri Erdélyi urat. a hóna alá nyúl. igy kíséri el a kapuig. Megvárja, míg eltűnik a lépcsőházban. A Slezáknén látni, hogy valami eszébe jutott. mert fníg néz utána, állandóan csóválja a fejét * * * Egyik naip — azután, hogy átaludtam az éjszakát — járom a várost. Szabadság nekem is jár. Jó ideig a kirakatokat bámulom. A ruhákat nézem, az ingeket, a mintás nyakkendőket, a mosógépeket, a gáztűzhelyet Van minden. Régen nem járom már nappal a várost. Időm sincs, meg nem is érdekel. Ruhát kellene venni meg cipőt. Nyár vége van, de még erősen süt a nap. a szem meg elszokott az ilyen világostól, csak hunyorog. Veszek egy napszemüveget, így jobb, most már olaj- zölde; árnyékban úszik minden. az ég pedig olyan, mintha fátyolfüggönyt húznának egv nagy ablak elé. Ez már más. A Nelli tévét akar. Négyszögben kerülöm a háztömböket. igy jutok lassan kifelé a városból, mintha a gyárat kerülném szüntelen, de mindig más gyárat, ahol soha nem lehet a kerítésen belül kerülni. Közben figyelem a járókelőket, ki merre tart, nincsenek-e köztük gyanús alakok, nem járnak-e rossz úton és csak úgy tesznek, mintha semmi más dolguk nem volna, csak az, hogy menjenek tovább. Figyelem a tévés kirakatokat. így kerülök egyre ‘jobban kifelé a városból, a gyár irányába. Két napja, mielőtt eljöttem, átadtam a kulcsokat, aztán aai mondták: a többi már nem az én dolgom. (Folytatjuk)
