Somogyi Néplap, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-15 / 88. szám
SZEMKÖZT AZ ELETMIIVEL Beszélgetés Fekete Sándor PetofUkutatóval ' Ferencvárosi Pincetárlat Fekete Sándor nem szorul bemutatásra, neve ismert olvasóink előtt is, folytatásokban közöltük Petőfi élete című könyvét, kötetek, cikksorozatok, még színpadi mű is tanúskodnak arról, hogy a Magyar Tudományos Akadémia kutatója a Petőfi-életmű egyik legjobb ismerője. Munkássága nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az új kutatások fényében tisztább, igazabb előttünk Petőfi Sándor képe. — Először nem a költő életművéről, hanem a kutatómunkásságáról érdeklődünk. Mi indította önt arra, hogy Petőfi kutatója legyen? — Nem az iskolában, hanem otthon kaptam először kézbe Petőfi verseit, apámtól. Azóta állandósult a kapcsolat Igaz, nem irodalmárként, hanem történészként közelítettem először az életműhöz. Az első nagyobb lépés egy pályázat volt, amely Petőfi és a márciusi fiatalok politikai forradalmi tevékenységét kérte bemutatásra. Elnyertem a pályadíjat. A márciusi fiatalok csoportja nagyon vonzó téma volt nekem, különösen Vasvári Pál tevékenysége, alakja. Késeibb újságíró lettem; 1957-ben a Népszabadság kulturális rovatvezetője. Petőfivel ekkor is foglalkoztam, • állandósult a munka as Akadémia Petőfi - kutatócsoportjában dolgozva, később már irodalomtörténészként Volt mit kutatni, egyre több új adat kerül elő, egyre inkább szükségessé vált az új Petőfi-életrajz megírása. Erre 1970-ben kaptam megbízást — Véleménye szerint mi az eddigi monográfiák legfőbb hibája, s melyiket találja legjobbnak.? — Egyrészt hiányosak, torzítottak az adatok is, másrészt I — Nem lehet és használom. Az első kötet a könyvhétre jelenik meg, 1844- ig dolgozom fel Petőfi útját. Még két kötet vár kiadásra, s így lesz teljes az életrajz. A második kötet 1844-től 48-ig, a harmadik pedig a halálig mutatja be az életutat. Előreláthatóan 1975-ben jelenik meg. — Ez a költészet nemcsak a kutatót buzdította munkára, hanem megihlette Fekete Sándort, az írót is, még pontosabban a drámaírót. A kecskeméti Katona József Színház mutatta be: Borost tyán, a vándorszínész című darabját. — Két darabot írtam Petőfiről. Az említett darab — címe is jelzi — a vándorszínész Petőfit mutatja be. A másik bemutatását nem vállalta a színház. Címe; Az összeférhetetlen. Lényegében azt boncolom benne, hogy mit jelent 1973- ban az életmű. Diákok adják elő a darabban az életút egyes epizódjait, s a színen meg is beszélik tanulságait Ez a darab könyvben jelenik meg norrtóokára. Megjegyzem, hogy nem a Petőfi 73 alapötletből született, mert a darab már akkor készen volt, mikor a film forgatását még al sem kezdték. — A mára utaló felfogás mindenesetre sok izgalmat rejt. Mi a véleménye a filmről? — A .szándéka jó, a megvalósítás elmarad a cél mögött. Túl sok benne a szándékolt látványosságkeresés, -hajszolás, de nagyon sok puszta üresjárat is marad. — Mit jelent *-szemközt lenni« ma az életművel? — az előbbiekből következően — nem teljes a Petőfi-értékelés sem. Illyés Petőfi életrajza tulajdonképpen szépirodalmi mű, az áll hozzám a legközelebb. Nagyszerű értékelést nyújt írója azonban nem tudott mást felhasználni, mint a rendelkezésére álló eddigi kutatások eredményeit A kutató- csoport új adatokat derített ki — köztük a már elhunyt kollégám, Dienes András és Mezősi Károly is —, ezeket a megjelenő Petófi-életrajzban felnem is szükséges utánozni őt. Példáját kell újra átgondolni és az új viszonyok között tanulni tőle. Az igazi tanulás persze nem abból áll — bocsánat a nyers fogalmazásért —, hogy szavakban dicsőítjük a költőt, a tettekben viszont kibúvókat hajszolunk. Beszélni kell arról is, ami benne elavult, mert csak úgy lehet őszintén követni azt, ami a lényeg, ami érvényes életművében és példájában. — A kaposvári Petőfiemlékülésen is sok szó esett arról, hogy mit jelent ma Petőfi a fiataloknak. Mi erről a véleménye? — Nem lehet kötelezővé tenni a példát és nem is követheti mindenki. Én azt hiszem, hogy Petőfi a fiatalok legjobbjai számára példázat igazán. Továbbá nem minden történelmi helyzetben van szükség — lehetőség arra a forradalmi magatartásra, melyet a márciusi fiatalok élükön Petőfivel tanúsítottak. Az persze kevés, hogy Petőfi példáján annyit mondjunk: -tanuljatok jói«, »vegyetek részt a parkosításban«. Ez is kell, de így kevés. A példázat alapján arra kell utalnunk, hogy a szocializmus felépítésében igen sok lényeges feladat vár rájuk, ezért fontos részvételük a közéletben. — A feladatok megoldását felnőttként, a dolgozó társadalom tagjaként vihetik véghez. Petőfi viszont fiatalon tette ezt. — Mert akkor olyan volt a történelmi helyzet, arra volt szükség. Ma is nagyon fontos a fiatalok »indítása«. Az is, hogy ne csak az a forradalmi magatartás legyen a példa, hanem más haladó történelmi személyiségek is — és velük együtt Petőfi. Dolgozó, hozzáértő, szorgalmas, építő emberekre van szükség. — Részvevője bizonyára nagyon sok Petőfi-ünnepség- nek. Mi a véleménye, hogyan ünnep lík Petőfit, hogyan lehet jól ünnepelni? — Nyolcvanegyszer tartottam előadást Petőfiről, s ezeket több helyütt vita is követte. Nem vagyok udvariaskodó természet, de azt meg kell jegyezzem, a kaposvári emlékülés a legjobbak közül való. Alapjában véve nagyon sok a jó emlékezés, de tapasztalható a túlhajtás, néha gyermekes // Örülünk, hogy fiafal művész képviseli Somogyot" túlhajtás is. Mindenki okvetlenül akar tenni valamit Petőfi »neve alatt«, a vendéglátóipar is, a kereskedelem is. Ez önmagában nem rossz, de igen gyakran sekélyes formalitás, ami nem használ sem azoknak, akik csinálják, sem a költő emlékének. Petőfi példája lesz az emlékév után is; de nemcsak Petőfi lesz az. Valahogy úgy kell jól ünnepelni, hogy maradjon »puskapor« a nem ünnepnapokra is. A közös centenáriumi program első rendezvényéként pénteken délután megnyílt Rumi Attila kiállítása Somogy, illetve Kaposvár testvérkerületében, Ferencvárosban. Egy órával «lőtte a IX. kerületi tanácson találkoztak a kerület és Somogy, illetve Nagyatád párt- ás tanácsi vezetői. Több mint egy évtizedes kapcsolat, barátság fűzi Somogyot a IX. kerülethez, Ferencvárost megyénkhez. Dr. Készéi Pálné tamácselnökasz- szony és Horváth Ernő, a kerületi pártbizottság titkára a jelenlévőkkel arról a nagy segítségről beszélgetett, melyet • ferencvárosi munkások megyénk szocialista mezőgazdasága első lépésednek megtételéhez adtak. Azóta sem évült el a testvéri kapcsolat, s most, hogy Pest, Buda és Óbuda egyesítésének, valamint Kaposvár rendezett tanácsú várossá nyilvánításának centenáriumát ünnepeljük, talán még szorosabbra fonódott a somogyiak, a ferencvárosiak barátRumi Attila a Pincetárlat**. Többsége ismert megyénk közönsége előtt, de hadd emlékeztessek néhányra. A Dac- haura, a Háborúra, a Mese illusztrációra, a keleti és a magyaros nwtívumokbói tervezett ornamentikákra. Űj alkotásként került bemutatásra az 1514, mely egy kalodába zárt parasztfejet ábrázol, s a két Kapu, amely nemcsak nagyságával, hanem elsősorban gazdag megmunkálásával tűnik ld á kiállítás anyagából. Sokszor elismételte a tanács- elnökasszony: »örülünk, hogy fiatal művész képviseli Somogyot.«. Ezzel annak az elképzelésnek is kifejezést adott, hogy a jövőben sem szűnik meg a testvéri kapcsolat Somogy és Ferencváros között. Horányi Barna Hiú,»»' . • Házigazdáink emlékplakettje, melyet a somogyi vendégeknek, barátoknak adtak, azt hiszem, örökké őrzi min.dan.y- nyiunikban ennek a találkozásnak az emlékét is. És a ferencvárosiak talán éppígy tekintenek nap mint nap majd Rumi Attila Népművészet című művére, hiszen az ott marad a kerületben. Most csak kevés szóval mutathatom be Ferencvárost, ezért mindjárt a kerület első és egyetlen kiállítóhelyiségébe, a Pincetárlatra kalauzolom el az olvasót. 1967-ben nyűit egy több emeletes lakóház alagsorában. Kicsiny helyiség, de máris népszerű, hiszen a IX. kerület egyetlen képzóművé- saeti központja, galériája. — T. T. | Szükség volt egy kiállítóhelyisógre — mondták a tanács művelődésügyi osztályának dolgozói —, hogy a ferencvárosi munkásak ízléséi, alakíthassák, formálhassák. Száztízezer ember lakik a kerületben. — »Jói jegyzik a Pincetárlat kiállításait« — mondták, s megtudtam, hogy a nagyatádi Rumi Attila a 98. a kiállítók sorában. A 100. kiállítás a kerület szülöttének, Dési Huber Istvánnak állít emléket — beszéltek terveikről. Szabó Kálmán, a Csiky Gergely Színház művésze egy Keats-verset mondott el bevezetőben, majd Kocsis László megyei tanácselnakhelyettes nyitotta meg Rumi Attila kiállítását. Szélt megyénk gazdag képzőművészeti hagyományairól, és beszélt az itt élő alkotók munkásságáról, bemutatva Somogy képzőművészeti életét. Tizenhat alkotást állított ki O lyan egy-egy buszjárat, minit a halászháló, amely a vízbe merítve már-már szakadozik a zsákmánytól, s amikor a partra kerül és kiokádja magából a rengeteg halat, üresen vetik vissza a hullámok közé. A háló fonadéka között legföljebb néhány keszeg halacska vagy sárült ponty marad, amiért még lehajolni sem érdemes. — Nem jó a hasonlat — mondja a Mohács—Kaposvár között közlekedő buszjárat kalauza. — Aki a buszban egy- egy város vagy járási székhely után is megmarad, az távolsági utas. Messzibb útra veszi a jegyét, tehát drágábban, s ráadásul többnyire fontos ügyben utazik. A környező falvakból a járási székhelyre utazóiknak legföljebb kisebb kényelmetlenséget jelent, ha lekésik a járatot. Majd jön a másik, ha nem most, egy vaigy két óra múlva biztosan. A távolsági utasnak azonban sok- «■ t egér- napi veszteség, na vr,d ■•!. <0 u-.f.ihj; ;»iga’ oas n >ny, egy darab a környezetből. Buszon utazni egy darab az életünkből, kivált hétfői csúcs- forgalom idején. S ezen az sem tudott váMozitaitrri lényegesein, hogy a Vedén vállalatoknak ma már legalább ötazör-hat- szor annyi kocsijuk van, mint mondjuk tizenöt évvel ezelőtt Áss wttőb'l.-.znk utazók özön Bégé szüntelenül megújuló alkalmi közösség, járatonként állandó maggal (a rendszereBuszon sen ingázók, düákofk) és szüntelenül változó arcokkal. Közösség, mert az emberek viselkedése egymás között sajátos. Általában csak akkor jellemző rájuk, ha ezen a lármás, zötykölődő járműn utaznak. A busz — mint a szakzsargon mondja — nem kötöttpályás közlekedési eszköz, hanem megáll szinte minden »eperfánál«. Nem kell még a kiszállás után félórákat, órákat gyalogolná, míg az ember eljut a célhoz, mint sok vasútállomásnál. S talán ezért népszerűbb közlekedési eszköz a busz, bár a vonat — fapados vagonjaival, piszkos, szemetes belsejével együtt — kétségkívül kényelmesebb. A buszra legjellemzőbb a hangja. Berezonált, rossz ablakainak zörgésénél, fulladó motorzajánál már csak az út- testbentók légkalapácsának zaja kellemetlenebb. S ezért aztán akinek beszélgetésre támad kedve, »hangerősítőt« ■kell felraknia. Ez aztán olyan jól rrikerült, hogy az utazóközönség egyetemlegesen értesül a családi eseményekről, házasságról, gyerekről, betegségről, "őt a meecsa 1 attáfásokról is. !v'u mkahélyi vezetők talentuma kerül terítékre, orvosi várók fülledt légköre idéződifik fel az lett: két néni a piaci áraikról kelepei sebesen. S hogy a hangzavar még teljesebb legyen: két diáklány Petőfi- idézeteket citál, izgulva, izzadt tenyérrel, előttük pedig két középkorú asszony a szocialista országok és a KGST(!) kapcsolatáról értekezik. (Mint kiderül, marxista esti egyetemre igyekeznek.) Az autóbusz egy darabka közélet is egyben. Viccektől a tanácsváLasztásokig, az orvosi ellátástól a mai étkezési szokásokig mindenről fel világosodhat, aki kíváncsi rá Kiderül, hogy az Mesék a kert másik végében új házat építenek, a régi is megvan, négyszobás, jó állapotban, ‘ kifogástalanul, de hát a lány nem akar a szülőkkel együtt laikni, külön, csak külön ... különben szereti az anyját-apját, de hát külön.. . (Könnyek.) ásutt a nagymama dohog, mert a fiatal anya az istennek som hajlandó megengedni, hogy fölvegye a kisbábéit — Sír a kicsi, csaik sír .. . van ezeknek lelkűk? Mert a védőnő azt mondta ... tudja is az, én neveltem hat gyereket, nem ő... — Milyen szb-tfflcár az ilyen? — recsegik odébb — mindig az igazgató irodájában kávézik, megtalálni csak ott M örökzöld téma staccato ja mel- 1 lehet, az üzemben sohasem . .. A buszban utazók közösségét kitűnően jellemzik a szagok is. A reggeli törköly keveredik a fűszeres kolbász illatával, a borotválkozáshoz használt arcvíz pacsulija az éjszakai álmok savanyú szagával. Piacra szállított hagyma, ázott kabátok, benzin, olaj és por vegyülnek össze valami sajátos szagorgiában. A délutáni és a kora esti buszoknak viszont meghatározóan törődött munka- és izzadságszaguk van. Irattan, szabály: a mindig kevés ülőhely a gyerekekkel utazó anyáiké és a görnyedt hátú idős néniké. Az előbbiekkel szemben szinte soha, az utóbbiakkal szemben viszont elég gyakran megszegik ezt az előíratlan előírást. A férfiaktól mindenki elvárja, hogy adják ált a helyet, ez így természetes, így diktálja az évezredes lovagiadéig. S ha az erősebb nem tagjai között akad — s mi nidi g alt ad — csak a maga kényelmére gondoló önző fráter, az asszonyok — mint dühös szarkacsapat — fullánkos megjegyzésekkel veszik elő a szatoálysértót, A női szolidaritás azonban ezzel meg is szűnik. Megfigyeltem, helyet nem ad át középkorú niő idős néninek, s az éftemedett korú asz- sronyok is kotlós szemekkel figyelik szaoirwzédjukat, ha egy gyerekes anya göreyedeeik ülésük mellett, de mozdulni az istennek se mozdulnának. A buszon mindennapos jelenség, s nem számít gorombaságnak a könyöklős, a tolakodás, a lábak , letaposása s a gombok leszagattása a kabátokról. Szinte kötelező érvényű az újságolvasás, az aprósütemények majszolása, nem illik — és csak erősen kapatos társaság nem szokott hederíteni erre a szabályra — a cigaret- tázás, a szeszes ital fogyasztása és az éneklés. Aludni viszont lehet, horkolni már kevésbé. A távolsági busz komfortosságának bizonyos hiánya miatt nagyobb falvakban, városokban a menetrendbe hosszabb pihenőt kell beiktatni. A rövi- debb helyköizi járatoknál erre nincs szükség. úszón utasam: tükörképe a mának. Néhány jellemző adat: évekkel ezelőtt rokon- és beteglátogatásra, de főként vásárolni jártak az emberek (kiváltképpen a somogyi emberek) autóbusz szak A megyei és a járár székhelyre utazók száma azóta sokszorosára duzzadt, az orvoshoz igyekvők, a vásárolni szándékozók és a piacra utazó vidéki asszonyok aránya csökkent, noha számuk ténylegesen nőtt. Ma már a buszok első- sárban diákokat (közép- és általános iákoláaofcat nagyszámban) s naponta a munkahelyükre utazó munkások a'lka’ miTBottak tömegét szállítja. Ma ez Jellemzi élsősor'ban az autóbuszjáratokat. Caspar Tibor B Egy perc Napfényes, tavaszi délelőtt. A város szívében, a Május 1. utcán át hömpölyög a gépkocsiáradat. A személy- és teherkocsik, a dömperek, a kamionok dübörgő monstrumai között félelmetes az átkelés a túlsó oldalra. A gyalogosok tétován, a gépkocsifolyam réseit lesve állnak a zebrák előtt. Az utca túlsó oldalán zajos gyerekcsapat tűnik fel. Óvodások jönnek, egymás kezét fogva, mint valami vidám, tavaszi virágfürt. Előttük és mögöttük óvó nénik és dajkák igazgatják a sorokat. A zebra előtt összetorlódnak. Át akarnak kelni a túlsó oldalra. Most olyan a gyereksereg, mint a meséből idetévedt törpék csapata, még csúcsos kucsma is van a fejükön. Csakhogy a mesében csöndes és sima az út, itt meg minden dübörög, vágtat, előz az úttesten. A járdáról egy rendőr kerül elő. Hosszú, sovány férfi. Belegázol a kocsiforgatagba, és fölemeli a botját. Az autók csikorogva fékeznek. Hosszan sorakoznak egymás mögött a dömperek, a pótkocsis teherautók, az ormótlan, emelődarus szerkezetek. Gyorsan megtelik velük a Május 1. utca, a Kossuth tértől a József Attila könyvesboltig. A gépkocsivezetők kihajolnak az ablakon, és egymást kérdezik: — Mi van? Karambol? — Nem.. Óvodások kelnek át az úton. Az emberek mosolyognak, Az óvodások egymás kezét fogva vontatják magukat át a zebrán, a rendőr fölemelt csíkos botja védelmében, Nem sietnek. A zeb-a előtt álló g*pkorsi V"ze‘^'r! mozdulatlanul figyeli őke*. Itt várni kell gyerek k-M van szó! Azután szendvicset húz elő a táskájából, és majszolni kezdi. Mosolyog. Talán éppen az ő gyerekére gondol, aki az óvodában most eszi a tízóraiját. A gyerekek átértek. A motorok felbőgnek, morogva és sivitva indul a kocsikaraván. C'sak ,’mi közön s*oes vert voVt az egész. Egy meleg szivdobbanás a délelőtti forgatagban. TjkfJ JinOB
