Somogyi Néplap, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-08 / 56. szám

Szemleltei käi’zthitf /ilt a nőket! p«*"» Juliska néni „menedékháza” A kaudantoain két ház vigyáz «^ysnásna, az 59-es ée a 80-as. A ama betonút mintha meg­torpanna előttük, félve az egy­re ntkulio házaik csöndjétől, s a domboktól. Kavicsos úton megyek tovább. » a kutyauga­tásra Juliska néni kijön a ház eié. Csillapítja a házőrzőt, be­tessékel. Horváth József né címét a kwpow'á'ri Gyermek- és Ifjú­ságvédő Intézetben adták meg azzal, hogy ha jól emlékszem, huszonegy állami gondozottat neveli föl idáig és jelenleg is három gyereke van. — Hány volt? Számolni mintha nem is le­hetne, neveket sorol. — Pataki Ilona, Nagy Imrike, Erdős János és Erdős Tibor testvé­rek, Sárközi István, Sarka- di Mária, Dró­tos Anna, Sár­közi Juliska, Ávi Attila. Ma­darász Mihály szombaton volt itthon; a sp- moigyvári ki­segítőbe jár, haza jött meg­kérdezni, hogy milyen szak­mát válasz- szan. Szoba­festő vagy cuk­rász szeretne lenni. Négy­éves korában kei'ü It hoz­zám. akkor | még nem tudott járni. Tizenhat hónapos baba sír fel a szobában. Felébredt, ke­resi a márnát. Ö is Juliska né­ni gyereke. Szülei a vasúton dolgoznak, munkásszálláson élnek. A nagymama kidobta a kislányt, akit aztán a szerető Horváth néni vett szárnya alá. ű a »maszek« gyerek a ház­ban. i — Giziké ... Látja, az ő ne- | vét elfelejtettem. — Horváth néni. mikor fo­gadta be az első gyereket? — Felsőlak-Nagybajomban i laktunk, s 1942-ben kaptam í Pécsről az első gyereket. A Bodrogi Bálit. Sokan elhagy­ták akkor a gyerekeket. . . j Nem kaptunk fizetést, ruhát se 1 abban az időben. Nagyon meg­Mindenki régi ismerős „Ügyfélszolgálat“ az utcán — Mikor' intézi a tanácstagi munkával kapcsolatos ügye­ket? — kérdeztem beszélgeté­sünk elején Pattantyús János - nétól, aki a kaposvári Schön- herz Zoltán utcai kerület ta­nácstagja, immár tizennyolc éve. —■ Nézze: mindennap uta­zom a buszon. Az utcából na­gyon sokan velem együtt jön- nak-mennek mindennap. Gyakran ott, utazás közben beszéljük meg az ügyes-bajos dolgokat. S az utcán, a bu­szon sok minden meg is oldó­dik. Itt élek már 1939 óta, az emberek többsége velem együtt nagyon régóta lakik itt. Ismerjük egymást, s úgy ér­zem, bizalommal vannak hoz- zám. A Schönherz Zoltán utca a 1 város külső szélén, a szentja- , kabi városrészben van. O-tt a tanácstag munkája egészen más jellegű, mint a belváros­ban. A tizennyolc év első idő- i szakában építettek a járdát, a?, utat. — Nagy munka volt — em­lékszik vissza Pattantyúsáé. — Azóta »közelebb kerültünk a varashoz«, vagy inkább az hú­zódott felénk, és ez meg is látszik. Sűrítették a buszjára­tot. báj' még mindig nem elég. mert minden járat zsúfolt. Csuklós kellene. Bolt épült, ] itt van mellettünk az uj ABC-üzlet. Van, ami még na­gyon kellene: egy födraszüzlei. Nem is annyira női, mint in­kább férfi. Sok idős ember él a körzetben, akiknek nehe­zükre esiik beutazni a központ­ba. Elmondtam én ezt már sok helyen. Nyitnának is üzletet, de nincs fodrász, aki kijönne ide. Hát ilyen gondjaink van­nak. A tanácstagi köraethez tar­tozik a Som-hegyi, Ivanfe- hegyi, Hangyáéinál-hegyi te­rület is. Ha esik az eső. az »utat« lehoirdja a víz a domb­oldalról. Az ott. lakók ilyen­kor megkeresik Katica nénit, hagy intésed jen. Es intézke­dik »Ütügvben« is. meg más­ban is. Néha családi ügyekben is a tanácsát kérik — ebbe nem szívesen szól bele, mert legtöbbször olyankor kéjnek tőle segítséget, amikor kívül­álló már nem nagyon tud ta­nácsát acini. A Sdhönherz Zoftián wtea» hasban heten Sőt a kis unokát is számítva négy generáció. A tanácstag édesanyja vagy a gyermez- gondozáson otthon levő menye továbbítja az utcabeliek kéré­seit, amikor Kática néni dol­gozik. Ha viszont otthon van. gyakran egymásnak • adják a kilincset a látogatók. Nem mindig kérni, panaszkodni, in­tézkedni jönnek, hanem csak beszélgetni. Aki a szomszédos boltba megy, az is be-beugrik hozzá egy perere. Ilyenkor a család közös konyhája »fo­gadóvá« alakul át. Itt van egyébként telefon is, amit az egész utca használ. '— Egy eve kaptuk — mond­ta Pattantyu&né. — Nagyon in, hogy van, mert megkönnyíti az intézkedést. Azelőtt, . ha mentő kellett vagy sürgősen intézkedni valami miatt, min­dig gondot okozott a telefon hiánya. Most mindennap jön valaki, akinek szüksége van rá. Az első időben persze elő­fordult, hogy veiliaikit figyel - mentetni keltett , hogy hosszú ideig tartó magambeszeleeteoeit ne itt bonyolítsa le. Aztán ki­alakult ennek a rendje is. — Ha l l »»in aik rá — jegyez­te meg Pattantyüsrié édesany­ja. Én azzal egészíteném ki, hagy teknnitellyc van a Schön- herz Zoltán utcaiban. Ezért ke­resik meg az emberek ü gyes­be j<* dolgaikkal. Ideje, ener­giája megoszlik munfcahélve — a baromfi keltető —, hé*t®«$d rsaiíia-dja és a Schonherz Zol­tán titwa gondjai között. szerettem a Lalii, és az apja is megkedvelt bennünket. 1942-ben huszonnyolc éves volt Horváth József né, tizen­két éves asszony. S neki nem lehetett gyereke. — Nekem nem kell színház, mozi, altkor vagyok boldog, ha jól érzik magukat 'körülöttem a gyerekek. Sok a méreg Is. velük, de az örömért érdemes csinálni. ' »Az a jó, amit a cseri mama főz« — tartja nevelt fiam kis­lánya, az unokám. Hót évig neveltem az apját. Fényképelvet vesz elő. Uno­kák, nevelt fiúk és lányok, házaspárok a már megsárgult és a még fehér lapokon. —i Mit szólnák a szomszé­dok a gyerekekhez? — Van olyan asszony, aki megszól érte, Nem vagyok rá­szorulva, mondja, hogy ilyen csavardékokat neveljek. De ha meglátok az utcán, az autóbuszban, a vonaton egy ilyen picit — mutat a tizen- hathónapos gyerekre, aki már köztük táblából, megdobban a szívem, mintha a sajátom lenne ... A konyha ágyon beteg öreg feleszik, félig bénán. Mindent hall, amit beszélünk, de a jobb keze, lába és a szája béna. Halkon fölsír. — A papa is nagyon sze­rette valamennyit — mondja Julislea néni. — Menrijnit kapnak az ál­lamtól a gyerekekért ? — Az ipari tanulók után ki- lencszázat, a kisegítőiskolás után hétszázötvemet. Most emelték fal. — Ez összesen 2550 forint. — Varga Mária már meny­asszony. Háromhónapos kólá­tól nevelem. Mint afféle fia­tal, ott akarta hagyni az isko­lát, hogy pénzre van szüksége, elmegy dolgozni. De nem en­gedtem. Most már mondja, hogy meg is bánta volna. Ha érihez megy. estin tanulhat tovább. A vőlegénye tisztiis­kolás. tavaly húsvétkor már »legyűrt* »te«. — örökbefogadott gyereke van-e? — Amelyiket fogadtam vol­! na, elvi tték ... A családi ház. amely Ka­posváron, a Gárdonyi utcában áll, 1121 »kadráínyi« terűi fi­ién fekszik. Megterem ittmin- I den, ami a konyhában kell, — Csak tavaly nem vág- | tunk, a gyerekeiknek talán már nem is kell. Családi ház — írtam. S va­lóban az, mert aki itt él, csa­ládi szeretetben él. Juliska néni »menedékházában« min­den gyerek otthonra talált eddig. — Alti a gondomat viseli majd. nem hagy el nehéz, napjaimban, az lesz az örö­kösöm — mondja kifelé sétál­va a házból, s végignéz a szél­védett katlan peremén az új házsorokon. Juliska néni — azt hiszem — nem irigyel senkit. De őbenne van valami irigylésre méltó ... Korányi Barna NEMZETKÖZI «NŐNAP Szürke esvenruhában Hajnalodik. Szakad az eső. Víz- és sár­tenger gátolja az erdő sűrűjé­ben gyülekező munkásőrök mozgását. Géppisztoly, roham­sisak, hátizsák mindegyiken. — Tőlünk mintegy hét kilo­méterre elhagyott erdészházi­kó található. Értesüléseink sze­rint az éjszakai órákban »el­lenséges« csoport fészkelte be magát az épületbe. A mi fel- , adatunk a házikót körülzárni, megakadályozni a bent levők : kitörését, s elfogni őket — I mondja a parancsnok. ' Kúszva, rejtőzve kezdik meg a feladatvégrehajtást. Nyakig sáros lesz mindenki, de ezzel senki nem törődik. Társai között ott halad’ Kész- i tyus Sándorné is. Éppen olyan : lelkiismeretesen hajtja végre1 a parancsot, küzdi le a terep nehézségeit, mint a férfiak. S hiába kísérli meg az »el­Eljött a betegség érte is. Alattomosan, puha nesztelen­séggel. Befészkelte magát a tüdejébe és várt, hogy egy­szerre döntse le a lábáról. A fölfedezett baj gyors beavat­kozást kívánt­A várakozás napjai, a kö­zelgő sebészi beavatkozás ar­ra késztette, hogy végiggon­dolja azt a hetven évet, amely mögötte áll. Számomra több­nyire ismeretlen, de kifejező pusztaneveket mondott So­mogybái, Tolnából: Köblös, Koplaló, Győré, Báb, Nagyál­lás, Gyöngyös, Görönyös. Lányságának. szolgálatba sze- gődésének állomásait. Hosszú cselédházakat, amelyeknek parányi helyiségeiben öt-hat család húzódott meg. szent György naptól szent György napig, míg újra »jött a sze­kér értük«, ahogy a népdal­ban máig is megmaradt. Évente más és mos intézők parancsszavára tenni, évente vállalni a költözködést. Egy­szer el is tévedtek Tolnából Somogyba jövet — kislány volt még —, s a szabad ég alatt haltak. Napokig tartott egy-egy ilyen utazás. Kátyúk­ban elakadva döcögött velük a kocsi. Cseledsors. Ilyen volt mindenütt. A feleségem — naivan — megkérdezte tó­le: »Házuk nem volt? Ahová mindig visszatértek volna?« S a válasz: »Még a csigának is jobb volt, mint a cseléd­nek, mert az legalább a sajat hazába húzódott vissza.« Hi­szen nem egyszer még kuko­rica proszara, görh&nypogn­ONY Hányán alkatiak azokban a helyiségekben? Harmin­cán, negyvenen? ők tizen voltak gyerekek, s a többi családban sem volt divatban az egyke. Supli supedli — most hal­lom először ezt a szót. Kere­kekre szerelt ládát jelentett; ebben aludt a legkisebb gye­rek, hogy több hely jusson a többinek. Az ágy alá , tolták, Amikor reggel a kicsi kike­rült onnan, az arca portól, szaimatörektől volt olyan, »mint az ördögé«. S napköz­ben? Amíg kapáltak, kis göd­röt ástak, abban játszadozott a gyerek. Hogy el ne csúsz­káljon valamerre. Cseledsors. A test-vérek — « messzesza- kadtak és a meghaltak — ar­cai bukkant föl az emlékeze­tében. S amikor kimondta * nevet, mindegyikhez hozzá­tartozott egy másik szó is: “bánya-, vagy mennye«. Jaj, amikor már a második fiú­testvér szökött meg a pusztá­ról! Lány után vagy lány miatt, persze. »Édesapám sze­gy elite nagyon. Az intéző csendőrt küldött az egyik bá- tyám után. Megkötözne hoz­ták vissza. Megismertek, hiá­ba fordította ki a kabátját. Átjött hozzánk egy asszony. Mondanék én valamit: ez a maguk fia a rossz janisát szégyenli. Van itt egy lamy, aki talán hozzam enne, de gyereke van. Csak hét azt a gyereket maguknak úgy kell tekinteni, gondozni, mintha a sajátjuk terme. Azt mondta neki édesanyám, ahol tíz megfér ott m mz am u lenség« többször is a kitörést, § a záró csoport eredményesen végrehajtja feladatát: az er- P dészházikóban. rejtőzők vala­mennyien kézrekerülnek. — Ezzel a gyakorlattal fejezték be a kiképzési évet a kapos­vári járás Szalma István Szá­zadának munkásőrei s érték ei. hogy övék lett a kiváló cím, a legjobb egységnek járó vámdomserleg. Ünnepi egyseggyüles. A parancsnok — Bernáth Károly — azoknak a nevét sorolja, akik a kiképzési év­ben a legjobb teljesítményt érték el, kitűntek társaik kö­zül. Jutalmuk a kiváló mun- kásör kitüntetés. Közöttük van Kesztyűs Sándorné is. — Pedig úgy érzem, hogy nem tettem főbbet, mint a tár­saim. Igyekeztem a legjobb tudásom szerint végrehajtani a gyakorlatot, mint ahogyan minden munkásőri feladat végrehajtásánál ezt tartom fontosnak — mondja Kesztyűs Sándorné. tyám. Fütyül, látszik a kedv as arcán. Na, ezek dűlőre ju­tottak avval a lánnyal.« Cselédsors. »Hiába is be­szélne nekem akárki. Ez a vi­lág a jó világ, amit most élünk.« Szent György napkor már régóta nem érzi a költö­zés előtti nyugtalanságot. Hi­szen milyen régen volt már j az is, hagy asszony lett! Sí azóta a község — ahol végleg , letelepültek — város lett. Megvetette a lábát azon a talpalatnyi helyen, megte­remtette a maga világát. Vér- j rel, verejtékkel gazdag napo­kat dolgozott. Mosott mások­nak, ásott, kapált, markot sze­dett — mikor mi kelleti. «Ugye, sokat dolgozott, né­ni?« — ezt kérdezte a kórhá- [ zi orvos. Sokat. És nem »je- | léből, harmadából.« Legföl- j jebb: »felesen, harmadosán«. j Szokatlan ez a fehér nyu­galom körülötte. De nem hagyja magát. »Azt vettem magamba, hogy nem hagyom el magamat.« Hetvenévesen afféle »másodápolőnönek« nevezte ki magát, vizet hoz, segít másoknak, olykor fiata­labbaknak it. »Bemondásain« I derül a körterem. Gyógykúra minden szarva. Amikor né­hány. napra — Pestre szállítás előtt — hazaengedtek, beteg tarsatmmk azt mondta: »A bol­dogságtól ordítani tudnék.« Nevették. Kell, hogy az ember győz­zön. Az orvosi tudás és az eleaeró. Nőnapra ennél fonto~í sabb kívánság nem is akad-t Szerény, egyszerű asszony, aki nagyon komolyan veszi e pártmegbizatás teljesítését. A lövészeteken is kiváló ered­ményeket ért el, s a gyakorla­ton ő is hozzájárult a többi­ekkel együtt, hogy az egység kiváló lehessen. Amikor a sza­kasz arról döntött, hogy egyé­nileg kik érdemelték ki a ki­váló munkásőr kitüntetést, valamennyien őrá szavaztak. Göileben lakik. A községben ő az egyetlen asszony, aki a munkásőrségbe jelentkezett. Ennek már .négy éve. Az idő­sebb asszonyok furcsán néztek rá, amikor először látták egyeruhában, de ez nem zavar­ta. És soha egyetlen foglalko­zásról nem hiányzott. Lelkiis- meretessegéert, helytállásáért parancsnokai gyakran állítot­ták példaképül a férfiak elé. Ez jellemzi őt más munká­jában is. Évekig volt a Béke Tsz növénytermesztő szocialis­ta brigádjának vezetője. A brigád az ö kezdeményezésére alakult. Most az általános is­kolában dolgozik. Mezey Béla igazgató szerint itt is lelkiis­meretesei látja el feladatát. Munkája s a munkásőr felada­tok mellett arra is van ideje, hogy a község énekkarában szerepeljen. — Nincs mit mondani ma­gamról. Szívesen járok a mun­kásőrségbe. s úgy eraem. sze­retnek, becsülnek. És nagyon jó érzés egy ilyen közösségihez tartozni... Kesztyűs Sándorné már ne­gyedik éve kommunista, s az­óta viseli a munkásörök egyen­ruháját. S nemrég, az ünne** egyseggyűlesen vette át — eredményeinek elismerésekén* — a kiváló mnmkásör krtwwto- test. UM8 SotTj&gtf*

Next

/
Oldalképek
Tartalom