Somogyi Néplap, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-07 / 55. szám
Ilyenek a munkások A mióta a tv is bemutatta a Jelenidő című filmet, azóta többször is adtaina veit hallani véleményeiét arról, hogy milyenek is na a munkások. Sokan mondák, hogy neun olyanok, mint (milyeneknek a film bemutat- a őket. Nézzünk csak szembe né- lány kifogással. Akadnak, (kiknek az a bajuk, hogy a ilmben ábrázolt munkások obbára nélkülözik a harcos ulajdanságokait, amelyek pe- lig a valóságban jellemzik a tervezett nagyüzemi dolgozó- tat, a társadalom vezető uszályának tagjait. Hogy a Je- enidő melósai olykor kifeje- seéten sunyik, lapítanak, amitor ki kellene állniuk a közös »gyért. S amikor végre rá- iöbbennek a csoport vezető jük- oei szembeni igazságtalanságra és kiállnak érte, már késő. Mások szerint pont el lenke- söleg áll a dolog, mert a va- o&ágban nem ilyen harcosak s össaetaritók a munkásközös- «égek, hanem csakis önös ériekeiket nézik és ebből kiin- iulva latolgatják a célszerű -Magatartást. Hogy hol van ma- ropság olyan brigád, amelyik báli akár aiz igazgatóval szemle* is egy munkatársa védelmében, sőt egy esetleges kol- éntív föl mond ás lehetőségétől •em ráad vissza. A szélsőséges vélemények •órában akad olyan is amelyik tetségbe vonja, hogy a gép Melleit dolgozó munkások úgy Mezéinek, mint a filmbeliek. 3k ugyanis nem éppen a iramba udvari etikett szabályai szerint nyilatkoznak meg a tülönboaő kérdésekben, ha- 'iem nevén nevezik a dolgotok Az embernek az ülésre jut egy régebbi történet egy 1 illetőről, aki csak azért nem nagybetűvel mondta ki azt a szót, hogy munkás, mert az élőszóban nehézségekbe ütközik. Ez az ember vezető beosztású hivatalnok volt, kocsi vitte es hozta reggel és este. Egyszer azonban valami baj esett az autóval, ráadásul olyan napon, amikor nagyon korán kellett bemennie. Együtt álltunk a tömegben a villamosmegállónál, s a második tizennyolcasra föl is fértünk. Nem dicsekvésből mondom, de nekem ez könnyebben ment, mert ha megszeretni nem is, de megszokni kénytelen vagyok a reggeli csúcsforgalmat. Megadóan tűrtem hát a lökdösődést, hallgattam az ajtók közelében megállónként ismétlődő veszekedéseket, minden pont olyan volt, mint más hétköznap reggeleken. Azonban autón járó ismerősöm szenvedett. Méltatlankodva szisszent fel, ha az oldalába nyomult egy könyök, ügyetlenül kapaszkodott, s szüntelenül fintorgott. Aztán elsodorták, és csak az átszállóhelyen találkoztunk megint. Azt mondta, hogy ezt nem lehet kibírni. Az emberek vadak, és hogy szörnyű ez a népség. A zt feleltem néki. hogy ezek az emberek a reggeli csúcsforgalom íar- kastorvényei miatt ilyenek. Ha kényelmesen tudnának közlekedni, majd bolondok lennének tülekedni meg veszekedni. Szépen leülnének a szabad ülésre vagy beállnának a sarokba, újságot olvasnának vagy szeretettel néznék útitársaikat így viszont harcolniuk kell azért hogy időben beérjenek a munkahelyükre, mert elől tévesztettem őt. Mondom, ez a jelentéktelen eset mindannyiszor visszarémlik, Jia magasröptű elmélkedéseket hallgatok arról, hogy milyenek is ma a munkások. Milyenek is? Azt hiszem, hogy éppúgy, mint minden más embernek, a munkásoknak is vannak jó és kevésbé jó tulajdonságaik. Szeretnek dolgozni, kivéve azokat, akik kevésbé szeretnek, de muszáj, mert anélkül nem lehet megélni. Érdekli őket a közösség minden kisebb-nagyobb öröme és gondja, kivéve azokat, akiket csak személyes ügyeik foglalkoztatnak, s a lényeg, hogy mennyi van a borítékban. Példás családi életet élnek, kivéve azokat, akik verik a feleségüket vagy elisszák a fizetésüket. E zzel együtt élő valóság, hogy a munkásosztály a társadalom vezető osztálya. Csakhogy a munkásak egyébként nem azonosak azzal a plakáttal, amelyből régebben annyit láthattunk az utcán, s amelyen a munkás frissen mosott és vasalt munkaruhában volt látható, amint éppen erőt sugároz és bizakodva néz előre, a jövőbe. A munkásosztály nagy, erős, és a leghaladóbb osztály — társadalmi méretekben. De tagjaitól nem várható el. hogy szüntelenül modellt álljanak agitá- ciós plakátokhoz. Ezt a pózt nem nagyon szeretik, mint ahogyan aat sem, hogy kívülről figyeljék őket, milyenek is, mint munkások, hogy aztán sa- 1 ját kialakult elképzeléseikhez igazítsák a képet. A Jelenidő munkásai egyébként nem hivatásos színészek, hanem valóságos munkások. Árkus József Bolíviában most nehéz Itt nyugodtan tanulhatok David Monasterio Martina, a Kaposvári Mezőgazdasági Fő- I iskola első éves hallgatója, j Bolíviából érkezett. — Hogyan került Magyar- j országra? — Általános állattenyésztő szeretnék lenni. Először a Szovjetunióba kértem ösztöndíjat, ezt azonban a bolíviai I hatóságok nem engedélyezték, i Próbáltam kapcsolatot keresni \ Lengyelország és Csehszlovákia mezőgazdasági főiskoláival J is. Azt válaszolták, általános | állattenyésztő szakon tanulásomat nem tudják biztosítani. Már-má.r azt hittem, nem is lesz lehetőségem szocialista országban tanulni, amikor ér- } tésültem a trínidadi General Jósé Ballivian egyetem ösztöndíjáról, s ezt azután sikerült j elnyernem. i Mái- tanultam három évig Chilében gépészmérnöki egye- j temen, de aiz állandó sztrájkok és zavargások miatt abba kel- ! lett hagynom. Tanultam és i közben tanítottam is egy gim- 1 náziumban spanyol nyelvet és i matematikát. — Most miért tanul mégis 1 állattenyésztést? — Szülővárosom, Trinidad Balívia állattenyésztésének központja, azért szeretnék ezen a területen tanulni. Magyarországon sokíkáL jobbak a tanu, lási föltételek. Nálunk nincs : tábora töri um és sok más oktatási segédeszköz. — Tanulmányai befejezésével visszamegy hazájába? ; — Még nem tudom, lesz-e I erre lehetőség. Nálunk félfa- | siszta rendszer van, félek, , hogy a szocialista országban szerzett diplomámmal nem tu- I dók elhelyezkedni. — Hogyan tartja a kapcsolatot szüleivel, otthoni barátaival ? — A leveleket cenzúrázzák. Politikával kapcsolatban nem is merek kérdezni, mert akkor biztosan nem jutna el levelem az otthoniakhoz. — Mit tudott Magyarországról, mielőtt ide került? — Tudtam, hogy, szocialista ország, 's fővárosa Budapest. És tudtam, hogy itt nyugodtan tanulhatok. Sokan csodálkoznak, hogy a debreceni Kossuth Lajos és a budapesti Carlos Marx — így mondja spanyolul — egyetemről már otthon is hallottam. Tudtam, hogy Magyarország mezőgazdasága igen jelentős és gyorsan fejlődő. — Mennyi ösztöndíjat kap? — A kollégiumi költségek , befizetése után 950 forintot. — Ez elég? — Ha több pénzem volna, nem is érezném magam valódi diáknak. — Gyakran elhangzó vélemény, hogy a fiatalok a világon mindenütt egyformák, ez így igaz? — Igen. A fiatalok nálunk is szeretnek táncolni, nálunk is vannak viták a hosszú hajról. Mi, bolíviai fiatalok is szeretjük a bedet, különösén a latin-amerikai ritmikus népzenével keveredő muzsikát. Úgy hallom, ezt a stílust a magyar fiatalok is jól ismerik. — Hol tanult meg magyarul? — Először bizony nagyon egyedül éreztem magam itt Magyarországon, de később, hogy kezdtem érteni a magyar beszédet, mind több barátra tettem szert. Két évig tanul- t am magyarul a budapesti [ Nemzetközi Intézetben, de még most is nehezen értem, ha tár- j saim egvmás között gyorsan beszélnek. — Szülővárosában majdcsak nem trópusi az éghajlat. Nem szokatlanul hideg-e ez az ország? — Chilében a Tűzföldön tanultam. közel a Déli-sarkhoz. Megszoktam a hideget. — Tud-e itt valakivel anya- | nyelvén beszélgetni ? — Csak nagyon ritkán. Most i március 15-ón jön ide a főis- j kólára két bolíviai diáik, hazám kommunista ifjúsági srzeri vezetőnek tagjai. Előadást tartanak a jelenlegi bolíviai helyzetről. Őket már nagyon várom. Bíró Ferenc »zolgáló testrészére például lem azt mondják, hogy fenék, letán far, esetleg popé. Az életre nem azt, hogy bonyolult, új, szép, hanem olyan jelzővel illetik, amelyet inkább a szerelmet pénzért mérő örömlányokra szokás mondani. Ha finomkodó seéplelkeket lallgatok, rendszerint eszembe elkésni nem akarnak. Valamint aat is megkockáztattam, hogy e népség zöme feltehetően munkás, aki bélyegezni fog a gyár portáján. Az egyébként autón járó férfiú egy kissé zavártnak tűnt, de mélyenszántó elvi vitára nem maradt időnk, mert jött: az újabb villamos és szem Mozgó világ-est a megyei könyvtárban Pódiumon a Metszéspontok Amikor megtudtam, hogy Dapp Árpád Metszéspontok :ímű verse a magánkiadás itán »■hivatalosan« is megje- enik, eszembe jutott, hogy a négyéi irodalmi pályázaton Újat nyert művet részleteiben elsőként lapunk közölte. A CISZ köziponti bizottságának rodaLmi és művészeti kiadvá- íya, a Mozgó világ legújabb, itödik száma teljes terjedel- nében bemutatja Papp Árpád rersét Rigó Béla rövid tanul- nányával. Papp Árpád sikerét íem sajátíthatjuk ki, de úgy féljük, hogy egy kicsit a közösség is osztozhat belőle, nert magunkénak valljuk köl- észetét. Nemcsak azért, mert ólunk ír, hanem a fontosabbért — értünk szól. És aki érünk szól, azzal a vita is neues célt szolgál. Mert egy az ikarás. Papp Árpád pályáját ébből az állásból nézzük. A Mozgó világot aligha kell lemutatni olvasóinknak, hall- íattak róla , olvashatták: a CISZ központi bizottsága gon- lozza, fórumot biztosítva azok- tak a fiataloknak, akik még íem törtek be az irodalmi mennybe. A kiadvány első vidéki estén Simonffy András fószer- : esz tő bemutatva a füzetet a negszületésről és a tervekről részéit. — A Mozgó világ címében llyés Gyula versének kiraga- iott sorát idézve, antológia elleggel indult. Az ötödik szánunk jelent meg. Az 1960-as Ivek derekán egy népes és rzerintem tehetséges fiatal járda jelentkezett az iroda- cm kapujában. Ügy is szokták jellemezni ezit a gárdát, hogy a »szocializmus első nemzedéke-«. Szervezeti formát te A község szélénél nagy körlaptüiköi': az érkező megpillantja magát benne. A ga- rnásáak aizomba/n nem abban nézik magúikat, községükét. Számok, eredmények tükrében annál inkább. Bérdi József tanácselnökkel erről a »tükörről« beszélgettünk. — Talán' nem rendhagyó, ha az egészségügyi helyzetről érdeklődöm először. Milyen fokú az egészségügyi kultúra Gumóson? — Nemrégiben falugyűlésen is szó esett erről. Gamásnak és kellett teremteni ahhoz''hogy Somogy babodnak körzeti orvosa van. Ez a fiatal orvos vimegszólalhassanak. Irodalmi folyóirataink, az Üj írás és a Kortárs nem bírják kielégíteni az összes igényt, mi »megépítettük« az irodalom »ma- gasföldszintjét«, a Mozgó világot, mely »próbaútra« indít és tehetségeket ápol. Fő feladatunknak tekintjük ma is, hogy felfedezzük azokat a fiatalokat, akikben tehetség van, és a kibontakozásukhoz támogatás szükséges. A jövőben is ezt tartjuk szem előtt. Nem véletlen, hogy Kaposváron került sor erre a Mozgó világ-estre. Bár a meghívó és a szándék arra utalt, hogy Papp Árpád bemutatása lesz a legfőbb »napirend« — azt hiszem, az »örökös bemutatás« sem vezet jóra —, mégis inkább egy kellemes irodalmi est részesei voltunk Simonffy András, Papp Árpád és Galkó Balázs, a 25. Színház tagja közreműködésével. A Mozgó világ volt az ést középpontjában és Papp Árpád költészete, Simonffy András prózája. Mindketten a »próbaút« utáni nem zökkenőmentes kilométereket »nyüvik«, a bemutatott új művek ígéretében egyre erőteljesebben, s ez már »az« irodalom. Rigó Béla »övön aluli« ütései azonban távol iák voltak akár az irodalomtól, akár pedig a kritikától. Ügy véljük, viselkedése méltatlan volt az esthez,.saját fájdalmainak »társadalmasításával« nem értünk egyet. gyáz háromezer ember egészségére. Sokat dolgozik; látjuk és értékeljük ezt. Tavaly óta gyógyszertárunk is van. Nagy szó ez. Negyven-ötvenezer forint értékű gyógyszer készül itt havonta. Hivatásszerető körzeti ápolónőnket nagyon dicsérik a falu öregei. Védőnőnk pedig oda is rendszeresen ellátogat, ahova nem vezet kövesét. Pedig sok at kell gyalogolnia, mivel sok külterületünk van. Ne válasszuk szét az egészségügyet: a szociális éllá- tottságtól! Lébrehozituk az öregek napközi otthonát. A létszám húsz-huszonöt fő. Fűtés, világítás, új bútor — ezek azok, amiket biztosítottunk az épületen kívül. Kéit alkalommal kapnak az idős emberek na/oonta díjmentesen enni. A fejlesztésre is módunk nyílik majd. Azt is örömmel mondhatom el, hogy a mi , községünkben nincs olyan idős ember, aki nyugdíjat, járadékot vagy rendszeres szociális segélyt ne kapna. Felkutattuk az idős csökkenifflátásúakat is. Szem- szakarvosbocz küldtük vagy vittük őket. Havi járadékukat rendszeres szociális segéllyel egészítjük ki. Az ifjúságvédelmi bizottság elnökével gyakran tanácskozunk. így kapjuk meg minden évben a gyengébben ruházóbt gyerekek névsorát. Ezeket ruIranernüvei, cipővel segítettük. — A gamasiak nagy része a helyi termelőszövetkezetben dolgozik. Hány embert foglalkoztat a tsz? — A taglétszám 476 fő. Ebből 236 nyugdíjas, Járadékos. Ez a két szám amellett biao».áBváajaV ácsK-a jae&ag ejoeefiede» A korszerű gyógyszertár. se a küszöbön áll. A gépesítésben kell előrelépni. Amíg ezt nem sikerül megvalósítani, addig' a tagság többszörös, erőfeszítésére lesz szükség. A közös feladatok mellett otthon a háztájiban is helyt kell állniuk. A közös és a háztáji eredményessége leginkább a takarékkönyvekben szaporodó beíráson mérhető le. A betétek összege megközelíti a nyolcmillió forintot. Harminc gépkocsira fizettek élő. — Csakugyan sokatmondó számok ezek. De lesznek-e, akik a mostaniak munkájának gyümölcsét élvezik majd? — Szó zti 2enr> é gy tanulója van az általán os iskolának. A vitya-pusztaialítól a felső tagozat , Somogy várra jár.i Miért? Mert ide nincs még kövesút. Pedig ott hetvenhárom gyerek van. Vadéról viszont Kátrányba járnak iskolába. Ga- máson öt tanteremben öt tanulócsoporttal folyik a munka. Az iskola fenntartása á megfelelő szinten — úgy gondolom — szükségessé teszi Vitya- puaata-ee- .Varié kocastúasoétek Gamáshoz. A tanerőié tszám ehhez biztosított, napközi otthonra és mindenekelőtt útra Lesz szükség Vitya-puszta és a község között. Korszerű óvodánkban egyébként szintén eredményes munka folyik. Minden jelentkezőt fel tudunk venni. Van könyvtárunk is, 4578 kötettel. Százhatvanhatan kölcsönöznek innen. Évente 4207 forintért veszünk irodalmi műveket, szakk öijyveket. Klubházunk, kultúrotthonunk viszont sajnos nincs. Ennek létesítése nagyon fontos lenne. — Mik valósultak meg a különböző tanácsi fórumokon elhangzott közérdekű kérdésekből? — Sok javaslatot kellett figyelembe venni. Hosszú a lista akikor is, ha csak a legfontosabbakat mondom. Javas, latunk volt a gyógyszertár létrehozására, az iskola fel újítására, az óvoda rendbetételre»--a. szépítésére, hússzék létesítésére, az öregek napközi otthonának létrehozására, járdaépítésre, sportpálya, pedagógus-, állatorvos-, főagronómus-la- kás megvalósítására, a vadéi tejcsarnok, buszvárók, egy jazvinai bolt létesítésére, gáz- cseretelep és törpe vízmű építésére. A kérések kilencven százaléka teljesült. Az is igaz, hogy az értékükben nagyobbak maradtaik el egyelőre. A törpe vízmű, a klubház és a kövesút építése még hátravan. A megyei tanácstól 1974-ben háromszázezer forintot kapunk a vízmű és a hozzá vezető út építésére. Nagyon rossz a vizünk. Az óvodához két kilométer hosszú járdát szeretnénk a közságfejlesztési adóból. A sportpályánk építését be akarjuk fejezni. A feladatok tehát nagyok. így épül, gyarapodik évről érme ez a község, a ‘»tükör« egyre szebb eredményeket mutat majd. L. L Somogyi Néplap
