Somogyi Néplap, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-07 / 55. szám

Öíven év kereskedőként Fél évszázados jubileum. Ke­mény Lajos .meghatottan vette át a Kiváló szövetkezeti mun­káért kitüntetést. Nem ez az egyetlen kitüntetése. A so- mogysárdi és mezőcsokonyái áfész-nél eltöltött évei alatt többször kapott hasonlót. 1922. Egy régi kereskedőcsa­lád fiatal tagját, Kemény La­jost az édesapja kaposvári ke­reskedőhöz küldte tanulni. »Faragjanak igazi kereskedőt a gyerekből.-« Ö pedig a pult mögé állt. A kékfestőszakmát is kitanulta Azután Pécs, Marcali, Kaposvár a fiatal se­géd útja 1929-től Somogysár- don egy fióküzlet vezetője. 1946-ban megalakítják So- mogysárdon a földművesszö- vetkezetet. Kemény Lajos agi- táL A termelést kell elsősorban segíteni. Ügyvezetővé választ­ják. összeszedik, megjavítják az elhagyott nagyüzemi gépe­ket. A traktorok ismét szán­tanak, a cséplőgépek adják a kenyémekvalót. Átveszik a ter- ménytfelvásárlást, az elhagyott földek megmunkálását Mind­ezt mennyi fizetésért? Lát­tam egy hivatalos okmányt, amely igazolta: »Kemény La­jos hosszú ideig egy fillért sem vett föl a szövetkezet pénztárából fizetés címén« 1949. A földművesszövetke­zet egyesült a Hangyával. Át­vették a boltot. Az ügyvezető­ben megmozdult a kereskedő. Ezt tanulta, ennek élt. Nem lesz hűtlen a szakmájához. Át­adta a vezetést, és a pult mögé állt. 11 évig dolgozott a / so- mogysárdi boltban, helyi és megyei vásárokon vett részt. Választékos árukészletéről és az udvarias kiszolgálásról volt híres a somogysárdi textil- szaküzlet. Amikor Tabán átad­ták az Otthon áruházat sok szakember volt jelen. Kinek az elképzelése, tervei alapján ké­szültek a berendezések? Ke­mény Lajos kezét szorították meg érte. »Igen; a berendezés olyan legyen, hogy egyszerre szolgálja a vevő és az eladó ér­dekeit.« Szakértelme, tudása révén a MESZÖV-höz került kereskedelemszervezési elő­adónak. Hatván nagyobb áru­ház, szaküzlet berendezése di­cséri tudását. Köztük a mar­cali és a barcsi ABC, és már nyugdíjasán az Atád, Boglár­ka áruház, a törökkoppányi vegyesbolt stb. Beléptem a MÉSZÖV nagy­termébe. A zsibongó első osz­tályos kereskedelmi tanulók el­csendesedtek. Furcsa kérdést tettem föl: — Az oktatóitok közül kit, szerettek a legjob­ban? »A Lajos bácsit« — hangzott az egyöntetű válasz. Kemény Lajos tizenkét éve, az utóbbi két évben nyugdí­jasként tanít. Ruházati és ve­gyesiparcikk szakon az áru- és' kereskedelmi ismereteket, sajátítják el tőle a tanulók. Leveleket őriz, melyeknek lényege: »Köszönjük, amit ér­tünk tett. A kapott alappal helytállunk a SZÖVOSZ-isko- lában is. »Tanított és tanít je­lenleg is felnőtt dolgozókat, akik levelező úton szerzik meg a szaktudást. »Szeretek tanítani, ezért vál­laltain a nyugdíj után is az oktatói munkát Szerintem a legnagyobb öröm hosszú idők kereskedelmi tapasztalatait át­adni a fiataloknak.« D.Z. Ötmilliárd forint mezőgazdasági értékű gép A mezőgazdaság várható idei gepeiiiaiiasáirod kért tájé­koztatást a Mezőgazdasági és LLäumeaeaugyi Minisztérium il- lefeSeSéítől az MTI múrikalar- ba.. A MÉM szakemberei el­mond ták: a múlt évi megfe­lelő gepelUaitáal színvonal tar­tására aiz idén is szükség van, mert 2,6 millió hektáron kell elvetni a kalászos gabonát, 1,4 millió hektáron a kukoricát es 0,9 mH:Irin hektáron a szántóföl­di takarmánynövényeket. Gondoskodni kell a növóny­j gépekből nagy választék áll a j gazdaságok rendelkezésére. ! Van elegendő kukorica- és cu- j koriépa«l^etafc.airító gép. NDK I —magyar kooperációvá! gyárt­ja a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár á Kertátox növény­védő gépcsailádot, amelynek I már valamennyi tagja a gaz- i daságok rendelkezésére áll., j Talajművelő munkagépekből, í ekékből, boronákból és tár- ! csákbói is bőségesek a készie- ] tek. Szeliger-parti turistacsoportot látunk vendégül Kedves vendégek érkeztek tegnap délelőtt a Balaton déli partjára: testvémiegyénk, Ka- linyin turistáit köszöntötték Siófokon. A. harmincfős turis­tacsoport tagjai — munkások, pártmunkások, komszomolis- ták, értelmiségiek — a Szeii- ger tó partján, Osztaskovban élnek. Városuk Siófokhoz hasonló, évről évre több turista keresi föl, s ez természetesen azt is jelenti, hogy gyors ütemben fejlődik, akár a déli part »fő­városa«. Osztaskov — akár­csak Siófok — üdülőközpont, s számos ifjúsági építőtábornak is otthont nyújt. A szovjet turistacsoport tagjai először járnak hazánkban, s ahogy Barczi Imréhez, a Siófoki Vá­rosi Pártbizottság munkatársá­hoz intézett kérdésekből kide­rült, készültek az érdeklődésre. Barczi Imre tájékoztatója után egyre-másra röppentek föl a kérdések: hogyan lett város Siófokból, hogyan sikerül áll­ni az idegenforgalom »roha­mát«, miként hasznosítják a Balatonnak és vidékének ter- . mészeti szépségeit, a közeljö­vőben mivel gazdagodik a vá­ros. Vendégeink árra is választ kaptak, hogyan szervezik meg hazánkban a munkások üdül­tetését. A vendéglátók szíves­örömest kísérték végig a váro­son a szovjet turistákat, akik kérdéseikre mindennél kifeje­zőbb választ kaptak azzal, hogy látták a szállodasort, a belvárost, a kikötőt és az Ezüstpartot. Osztaskovi barátaink dél­után a Balatonboglári Állami Gazdaságba látogattak. Ma és holnap Kaposvár nevezetessé­geivel ismerkednek, majd Pécsre, Szegedre és Debrecen­be utaznak. A turistacsoport március 12-én utazik el ha­zánkból. 30 ezer gyermekkabát A kaposvári ruhagyár már a tavaszra készül, 30 ezer gyer­mek ballonkabát gyártását kezdték meg. A gyár az idén 1 millió 600 ezer darab különböző gyermekruhát készít. Ké­pünkön: Szállításra készítik elő a különböző méretű ballon- kabátokat. ápolásról, valamint a betaka- i rításrói, nem is beszélve az | 1,3 millió hektáros rét- es le- j gering« 7,dá llkndáisiml. A térnie- 1 lesi szűivonalat a növényi kui- j túráknál fejleszteni kell, s ehhez a géppark korszerűsí­tésére, az elhasználódott gepek kicserélésére, illetve felújításá­ra van sz ükség. Az AGROTRÖSZT a tava­lyi 4,8—-4,9 milliárdos fonga- lomnál nagyobb, több minit ört- milliárd forint értékben új gé­pet biztosított erre az eszten­dőre. A gazdaságok által kere­sett néhány típusból azonban a kereskedelem erőfeszítései ellenére is hiányokkal kell számolni. Általában olyan im­portgépekről van szó, amelyek­ből a gyártó országok is nagymértékben növelik saját mezőgazdaságuk ellátását, emiatt csák korlátozott mér­tékben vállalnak külföldi szál­lítási kötelezettségeket. A kereskedelem az idén 8500 erőgépet hoz forgalomba, any- nyit, amennyit a gazdaságok igényeltek. Gondot okoz azon­ban. hoev egyes, növényi kul­túrák műveléséhez szükséges, 100 lóerőnél nagyobb teljesít­ményű univerzál traktorokból megközelítően sincs elegendő, és az MTZ—50 típusú trakto­rokból is hiánnyal kél! szá­molni. A szovjet gyártmányú erőgép helyettesítésére alkal­mas «» tt—Rso-es román gyárt- márvű traktor. Az NDK-gyártmányú E— 512-es gabonakombájnokból a fokozódott igényeknek csak töredékét tudják kielégíteni. A szovjet gyártmányú SZK— 4-es gabonakombájnból vi­szonylat kisebb a hiány, s eb­ből a típusból — igaz. hogy csak a harmadik negyedévben — van reménv még bizonyos póts»ó1!ít'niór*vHkra. Az öniárő TVTTiT-r — ■fy-yfr«- TT1 ‘■’QATP *301 _f*d; +í­7 C'ro,‘»sVA'»>o,+ <=^r''K(an STÍT1 ~j s-^iiais t*(k*"rn4in.y be^afk-arftá- sára azonban hagyományos GYORSAN ÉS SOKAT Ankét a vállalati lakásépítésről Naigy tartalékokat rejt ma­gában a vállalati lakásépítés Kaposváron. A városi pártbi- zotlság ezért tárgyalta meg tavaly e lakásépítési forma helyzetét, halánoeba meg, ho­gyan lehetne még több mun­kást lakáshoz juttatni. Az ülé­sen hozott határozat rögzítette, kinek-kinek mi a feladata. A vállalatoktól azt kérte, hogy mérjék föl anyagi lehetőségei- ] két, s hozzanak létre lakás­építési alapot. Ezehkívül azt is állapítsák meg, hogy a dol­gozók közül kinek nincs Laká­sa, ki szeretne ilyen módon, s rangsorolják az igényeiket. A pártbizottság elhatározta, hogy a jelentést és a határo­zatot értekezleten ismerteti a vállalatok vezetőségeivel. Az elmúlt hetekben váltak ismert­té azok a központi rendelkezé­sek, amelyek kedvezőbb fölté­teleket teremtenek a vállalati lakásépítéshez, így a városi pártbizottság és a városi ta­nács tegnap délelőtt tartotta meg az ankétot, A nagyobb vállalatok, intézmények gaz­dasági vezetőd, párt-, szakszer­vezeti, KlSZ-fitkárai töltötték meg a városi tanács nagyter­mét Az ankét rendezői azt a célt tűzték maguk elé. hogy a tájékoztatókkal, a vitával, a föltett kérdésekre adott vála­szokkal járuljanak hozzá a la­kásépítés meggyorsításához, hangolják össze a tanács, a vállalatok, az OTP törekvéseit. Papp János, a városi párt- bizottság titkára azzal nyitot­ta meg az ankétőt, hogy most minden lehetőség megvan a munikáslakás-építás meggyor­sítására Kaposváron. Ezután «lágy tájékoztató hangzott el. hogy az ankét részvevőd meg­értsék : van előkészített terü­let. ■'tannak kedvező hitelföl- í tételek, van megfelelő forma az építkezésre, most már csak a vállalatok döntése, kezde­ményezése szükséges a válla­lati lakásépítés meggyorsítá­sához. Dr. Ormosy Viktor, a városi tanács elnökhelyettese a városi pártbizobtsiág határo­zatát, Bencze József, az OTP megyei igazgatója az egyes lakásépítési formák pénzügyi föltételeit, Németh József, a MÉSZÖV lakásszövetkezeti titkárhelyettase a lakásépítő szövetkezetek előnyeit, Stadler József, a városi tanács építési osztályvezetője a területelőké- szités helyzetét ismertette. Ki­emelnénk, hogy az állami vál­lalatok munkásai különleges támogatást élveznek Kaposvá­ron, például 40—80 ezer fo­rint vissza nem térítendő tá­mogatást kaphatnak az előírt föltételek megléte esetén, A tanács Kaposvár északi részén — a Hegyi utcában, a Buzsáki utcában, a Béke—Füredi köz­ben — jelölte ki azokat a te­rületeket, ahol a jövőben na­gyobb lakásépítést terveznek. Építsünk, mégpedig gyor­sabban. A kérdéseik, a felszó­lalások középpontjában ez állt Müller László, a ruhagyár igazgatója szerint az építkezé­sek megkezdése és a lakások átadása között nem telhetne el töbé> idő' mint egy év. Záho­nyi János, a megyei pártbi­zottság gazdaságpolitikai osz­tályának munkatársa hangsú­lyozta. hogy a lakásépítési ter­vek megvalósítása egységes, fegyelmezett és szervezett munkát követel. Nagyon jó kezdeményezésnek ítélte meg az ankét összehívását a válla­lati lakásépítés meggyorsítá­sára, azt azonban szóvá tette, hogy miért nem mondták él a véleményüket még többen a meghívottak közül Kérte, hogy azok a szervek, amelyek részt vesznek a vállalati la­kásépítés szervezésében, han­golják össze a munkájukat. Dr. Szerényt János, az SZMT titkára javasolta, hogy rögzít­sék a kollektiv szerződésben a vállalati lakásépítés támoga­tását, ahol ezt még nem tették meg. Néhány megalapozatlan ja­vaslat is elhangzott, a vitában, ezért a városi tanács elnökhe­lyettese leszögezte, hogy ak­kor lehet gyorsan építeni vál­lalati lakást, ha a már előké­szített területekre tervezik, ugyanis minden más hosszabb időt vesz igénybe. Papp Já­nos, a városi pártbizottság tit­kára zártá be az ankétot. El­mondta, hogy a lehető legtel­jesebb mérték-ben ki kell hasz­nálni a pénzügyi rendelkezé­sek szerint Kaposvárnak meg­járó különleges támogatást. Közös érdek, közös feladat a lakásépítés, meggyorsítása a lakásra váró kétezer ember gondján enyhít. A vállalatok lehetősége természietesein elté­rő, az azonban elvárható, hogy mindenki építsen annyi lakást, amennyit tud, s a leg­kedvezőbb formát, a lakásépí­tő szövetkezetei válassza. Ez az ankét jó ösztönzést adott arra, hogy a városi párt- bizottság határozata megvaló­suljon. A vállalatok március végéig bejelentik a MÉSZÖV lakásszövetkezeti titkárságán, mikor, és mennyi lakást kí­vánnak építeni. Az is fontos azonban, hogy ezek minél előbb megépüljenek. Az évitö- ipari vállalatok azon törjék a fejűket, hogyan lehetne a kor­szerű technológiát gyorsan a vállalati lakásépítés szolgála­tába állítani, h. G. Közösség M i vagyunk a közönség, tehát javarészt rólunk lesz szó. Márpedig közönségnek lenni nem valami népszerű »oeosztas«. Manapsag túlságosan sósat beszélnek ró- ltuuv. Azt monüjAK. jeggjakür&uoaii, nogy jeDezururt ugyan, de megse vagyunk, igény umc, erueuuodesunK es szamunk éyrői évire csökKen. Keresnek minket a színházban, a moziban, a hangversenyteremben, a kiállításodon, és néha a munkane- lyen, ámoar ott nem eobe a kategóriába tartozunk. Mi van velünk? Miért hívtuiK ki magunk értén az »istenek naragját«? Miért nincs közönség, ha van; es miért van, ha csak ritkán vagy kényszeredetten verbuválódik össze? Csak nem apoo, vezetik le az okokat, hogy az Értelmező Szótárban a közöm­bös címszó után rögtön a közönség következik? Nem, ez el­len tiltakozunk. Már csak azért is, mert látjuk a szándékot, értékeljük az erőfeszítést: sokan és sokat akarnak tenni ér­tünk- Nem vitatjuk tehát, hogy értünk, csak gyanítom: néha nélkülünk. Talán ezért emlegetnek olyan gyakran minket De nfe .vágjunk a tények ele. Az ugyanis, hogy az előadó- és színháztermekben egyre csökken a közönség — tény. Bi­zonyításul személyes élményekre hdvatkozhatom, de szuiu- kat is mondhatok a hitetlenebbek kedvéért. Itt vian példa ui a mi színházunk. Pacsirta legyen a levegőben, akinek az énekére megtelik a színházterem. De máskor? Tavaly mind­össze 56 százalékig használtuk ki a nézőteret. Az átlagot szá­molva 415 néző vett részt egy előadáson a 740 személyes te­remben. Nem dicsekedhetünk. A budapesti Madách es az Er­kel Színház kihasználtsága 70 százalékos volt 1971-ben. Az sem sok, ott is csökken a közönség. De maradjunk csak -So­mogybán. A Vörös Csillag mozi 627 személyes nézőterén 1972-ben előadásonkint átlag 301 néző ült. Nem éltünk lehe­tőségeink felével sem. A hangversenyek tapasztalatait meg már-már szégyellem leírni. A zeneiskola Bartók-termének 220-as nézőterén jó, ha egy szánvonalas koncerten hatvanén, nyolcvanan üinek; de ha százharmincán mennek el a La­ti nca színháztermébe nagyzenekari hangversenyre (ami nem ritkaság), akkor csupán- a helyek 24 százalé!kát(!) foglalják el. Ez valóban elgondolkodtató. Na és a tv? — csaptak rám a kérdéssel sokféléi. Hát nem látom, hogy a tv minduntalan közbeszól? Nem felejtet­tem el, visszatérek rá. Most azonban arról beszéljünk, ami a legjobban izgat: úgy tűnik, mintha sokszor elmélet- és ma­gyarázatgyártás, céltalan következtetések útvesztőibe mene­külnének a szervezők, önigazolásként? A könnyebb megol­dást választva? Miért nem kutatják elmélyültebben az oko­kat, hogy új utak alapjait rakhassuk le? Rengeteg tanulmány, eszmefuttatás lát napvilágot erről a témáról is. Mégis inkább a helyi magyarázatok foglalkoz­tatnak. Hallottam például, hogy a közönség visszahúzódása világjelenség. Azt - is, hogy befeléfordülás tapasztalható, sőt, az elidegenedés jelei mutatkoznak. Mások azt mondják fá­sultak, agyonhajszóltak az emberek. Megint mások a művé­szetek iránti érdektelenséget az anyagiasság terjedéséből ve­zetik le. Vannak, akik a másodállások burjánzásában keresik az igénytelenség okát. De kényelmesség is tapasztalható, mondják; mintha nem kellene az embereknek az, ami szép és jó; nem keid, vagy megkeresik másutt. Hallottam olyat ;s, hogy az érdektelenség a jólét velejárója, s olyat, hoigy a tár­sadalomban végbement struktúraváltozás érezteti a hatását. Az elmélyültebb -kutatók-mmk eszükbe jutott az is — és ez megnyugtató —, hogy baj lehet a rendezvények propa­gandájával, a szervezéssel, és időnként előfordulhat, hogy a produktum sem »szervez« újabb közönséget. Valaki elpama- szolta: »Sajnos már sznobok sincsenek, akik legalább a napit nevek miatt eljönnének.«. Teret hódítanak az intimebb for­mák, mondják mások, s ezért csappan az érdeklődés. Le­gyünk okosak ezek után. N em vállalkozom arra, hogy választ adjak valamennyi »magyarázatra«. Vitatkozni se tudok mindennel, hisz az észrevételek egyifcének-másdkának valóságmagva van. Az azonban valószínű, hogy nem lehet mindenért a kö­zönséget hibáztatni. Meg azután egy kissé aggódva ügyelem az »okfejtéseket«: úgy érzem, fékező hatásuk van, örökös ismételgetésük aligha viszi előbbre az ügyet. Itt van péLdául a televízió. Mindannyian úgy tartjuk számon, hogy korunk egyik legnagyobb áldása ez, nemcsak az információszerzés, hanem a művészetek megismerése, ter­jesztése szempontjából is. Hivatkozhatunk anra, hogy So­mogybán minden száz családra 78 rádió- és minden másfélre egy televízióelőfizetés jut. Büszkék is lehetünk rá. De ahogy hamis következtetés az, hogy ettől miniden család hangver­senyt hallgat, színiélőadást néz, a legjobb filmekben gyö­nyörködik, úgy hamis az a feltételezés is, hogy egyedül csak a tv vonja el a közönséget az »élő adásoktól«. Kényelemre szoktathat a tv, ámbár nélküle se voltunk híján ennek. De iríkáibb ösztönöz a művészetek befogadására, mintsem eltán­torít. Aki meghallgatja például Bernstein koncertjeit, abban feltámad az igény, az érdeklődés és nem csappan./Mondják azrt is, hogy a tv-ben jobb, színvonalasabb műsort lehet hal­lani, látni. Sokszor igaz. Mégis egy kissé arisztokratikus vé­lemény ez. s jobbára azok vallják, akik se‘ezt, se azt nem ismerik. Miért adna kevésbé értékes hangversenyt Ferencsik János, Lehel György, Kovács Dénes Kaposváron, mint a tv-ben? Maradjunk azonban saját berkeinkben. Megkérdeztem néhány szakvezetőt: volt-e valaha is művészeti közvélemény­kutatás Somogybán? Ismerjük-e a közönség igényeit? Fölké­szültünk-e anra, hogy ezek ismeretében alakítsuk ki a prog­ramot? Nem volt közvélemény-kutatás. Hogyan tudjuk ak­kor összeegyeztetni az igények kielégítését az ízlésneveléssel? Rossz a propagandánk, és hadilábon állunk az előkészítés­sel. a szervezéssel is. Különben hogyan fordulhatna e’ő hogy 390 bérletesből a féle se megy el a koncertre. Pe-n* enö-e. fizetett. S a színházban nincs ilyen tapasztalat? Csak az a cél, hogy megvegyék a bérletet, vagy az is, hogy a tulajdo­nosok ott legyenek az előadásokon? Jól szervezünk? És miért nem csinálunk átütőbb pnonagandát, miért nincsenek jó ötleteink? Miért nincs sok barátja a mozinak, a színház­nak, a hangversenyteremnek? Hiszen elültettük a magot. És mintha minden rendező szerv félne a tv-től. túra még van -tv-héttő—, úsv hírűk, nem s,mV:ái« tvtíz.« *-?<*—"»«iiit minden előadást hétfőre? Ennvire féltiük a közönséget? Köz­ben egymástól »raboljuk« el az embereket. Sokszor három- négv kiemelkedő esemény is van egv hétfőn, ki tud eleget t»-“'J a meghívásnak. ha még oiv érőaMőöő is7 B őrünk is van hiba. a közönség sem -é-tatlan-. ne le­gyünk hát iigazsá gtainnok. Van befrlétord'’Íis A* ké­nyelmesség, érdekt-lenség és mindent lenéző arisztok­ratizmus. Vannak az irodalmi, a zenei, a művé-réti nevelés­nek is hiányosságai. Kaik a távolmaradók? Mit várjunk a most közeledőktől? Hiszen a pedagógusok, az én,ék- és ■wvrt««*'- rok, a kórusok és zenekarok tagjai, a zene világéban élők sem járnák hangversenyre. S az irodalmárok, a képzőmű­vészek ott ülnek a színház előadásain? Mit várunk a közön­ségtől? A művészeti esemény ném mindenáron tömegdemonstrá­ció, de hibás az a felfogás is. hn«v a en-a- V—-«<* nvi«rt csökkenteni kell a r»« ««-r-rrA— —4 ♦ r« — — v-y ismernünk az igémreket s akkor nem v^j­vaitkoznd oktalanul, miközben emberek közéleti aktivitása. Talán Ardemwá jhe-»-o-’a—«- -■** —m-vI< közönség lenni, ahol számítanak rá«k abói +*-*dnek velünk, ahol értünk tesznek valamit, de nem nélkülünk. ■ ... Jávori Béla «*•

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom