Somogyi Néplap, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-04 / 53. szám

A vasút „vigéce“ voltam Nyugdíjban Amikor be­léptem az iro­dájába, egy kis táskagép fölé hajolva két mutatóujjával bökögetve a billentyűket, jegyzőkönyvet írt. Több éve a Hunyadi Sport­kör gazdasági felelőse is, és nyugdíjba vo­nulása előtt egy nappal az utolsó ellenőr­ző tapasztala­tait rögzítette. Minden rend­ben, minden jogszabálysze­rű. Dénes bá­csi elégedetten bökte oda az utolsó pontot a jegyzőkönyv végére. Olyan az ar­ca, mint a jól sminkelt Luci­fereké az Ember tragédiájá­ban. Hegyes, keskeny orr, éles vágású száj, mozgékony szem. Vidám, nyoma sincs benne el­lenkezésnek, az arca után várt örök berzenkedésnek. Harmincnégy év az ember életében nagyon hosszú idő. Szinte a teljes munkával töl­tött felnőttkor belefér. Közben sok minden történhet, válto­zások szaggathatják, örömök, gondok tarkíthatják. így volt ez Végvári Dénes főfelügyelő, a kaposvári vasútállomás kör­zeti fuvarozás-szervezőjének életében is. — Mit jelent pontosan ez a szolgálati beosztás? — Ezt úgy mondják: a vasút vigéce. Az összes somogyi tsz­szel, állami gazdasággal, válla­lattal, egyszóval minden céggel én tartottam az összeköttetést a vasúti szállításokkal kapcso­latban. Ne higgyje, hogy ez va­lami rendkívülit jelent A vas­út roppant szervezet, ebben én csak egy szürke pont voltam. Mások elmondták, hogy sok függ a »vigéctől«. Ha kell, baráti szóval, ha szükséges, asztalra, csapással, de rá kell venni a vállalatokat arra, hogy jól használják ki a vagonok kapacitását A* kaposvári vasút­állomás évek óita hiánytala­nul teljesíti szállítási tervét Egy-egy év alatt a Végvári Dénes hatáskörébe eső terüle­F el nőttek felelőssége 0 bírság figyelmeztet — Két fákted konyakot ké­rünk . ..! — Szabad a «wmélyaaonos­sági igazolványt? Túl fiatalnak látszattak. — Sajnos, otthon felejtet­tük, de higgye el, nem va­gyunk már kiskorúak. Gyakran hangzik el a ven­dégek és a felszolgálók között ilyen párbeszéd a szórakozó­helyeken. Meg olyan is, ami­kor a szeszes italt kérők- közül csak az egyik mutatja fel az igazolványát mondván: — Nekem lesz, én rendelem. A garázda bűncselekmények jegyzőkönyveit, az ifjúságvé­delmi ellenőrök jelentéseit ol­vasva sok esetben találkozni ilyen megállapításokkal. A szórakozóhelyeken a túlságo­san fiatalnak látszó vendége­ket, ha arra hivatkoznak, hogy otthon »-felejtették-“ igazolvá­nyukat:, vonakodva ugyan, de mégis kiszolgálják. A balbócsai presszóban há­rom, fröcesözgető tizennyolc éven aluli fiatalt is találtak az ellenőrök. Barcson a Dráva étterem dolgozói azt panaszol­ták él, hogy a közeli művelő­dési héaból az ifjúság részére rendezett esetek utón több erő­sen ittas fiatal tér be hozzá­juk, ■ magatartásukkal zavar­ják a többi vendéget. Ugyancsak Barcson tapasz­talták az ellenorak, hogy a Hangulat presszóban egy ti­zennyolc éven aluli fiatal sze­szes italt fagyasztott, a rende­lést felnőtt korú barátja hozta. Ezek a példák is bizonyít­ják, hogy akadnak felnőttek, akik nem érzik felelősségükéi, s nem tartják yissza szeszes ital fogyasztásétól kiskorú ba­rátaikat, sőt előfordul, hogy még közvetlen hozzátarto­zóikat sem. Ehhez járul még az is, hogy a vendéglátóipari dolgozók sem eléggé követke­zetesek a fiatalkorúakkal kap­csolatos rendelkezések betar­tásában. Barcson a Hangulat presszó­ban tartott ellenőrzéskor meg­állapították, hogy az italt Kai- zer Mihály helybeli lakos ren­delte kiskorú barátja számára. Szabálysértési följelentést tet­tek ellene, s ezért 400 forintra bírságolták. Ritka az ilyen példa, ám a gyakori esetek indokolják en­nek szükségességét. Talán ezek a bírságok is elősegíthetik, hogy a fiatalkorúak szeszes itallal való kiszolgálására vo­natkozó rendeleteket mindenki tiszteletben tartsa. Sz. L. ten 700 ezer tonna árut szállí­tanak. Harmincnyolc éve dolgozik a MÁV-nál, 1946 óta Kaposvá­ron. Érettségi után az akkor még Déli Vasút elnevezésű cégnél alkalmazták pályamun- kasként. Volt vonatkísérő is, aztán letette a távírász, — for­galmi £s kereskedelmi vizsgát mindössze nyolc hónap alatt. Dolgozott többek között Mernyén, Tabon, Tamásiban. Régi. olajos padlójú irodáiban petróleumlámpa pislákolt. — Egyszer már éreztem ezt: elválni... Tudja, a barátoktól, kollégáktól elválni, akármitől, amit az ember megszeretett elszakadni, ez mindig fáj. Ahogy közeledett a nyugdíjba vonulásom ideje, úgy mondtam mindig ritkábban: ha majd egyszer nyudíjba megyek! Mostanában már beszélni sem szerettem róla. Dénes bácsi az érettségizet­tek szamára elérhető legmaga­sabb rangban volt. 1971 őszén nevezték ki főfelügyelőnek. Ezt megelőzően tizenkilenc éven keresztül volt főintéző. — Ha valaki megragadt egy rangfokozatban, úgy mondták »csillagban van«. Ez volt ve­lem ás. Nem azért mondom, mert bántott. Mindig elégedett voltam a sorsommal. 1946-ban elölről kellett kezdeni mindent, nem volt egy poharunk, ösze- szedtük magunkat, mindennap ettünk ebédet, vacsorát. Csak a kellemes emlékeim jutnak az eszembe. Kérdeztem ezek közül a leg­szebbet, nem tudott válaszol­ni. összefonta ujjait, ölébe ej­tette kezét, gondolkodott, és csak azt hajtogatta: nem lehet választani. Munkatársai szerették. Sokan jöttek be irodájába, hogy el­köszönjenek tőle. A kaposvári vasútállomás minden dolgozó­ját ismerte, rengeteg társadal­mi feladatot vállalt. Ötször volt kiváló dolgozó, egyéb ki­tüntetéseit csak nagy nehezen tudjuk számba venni. Érdemes sportoló volt, kitüntette a Vö­röskereszt, húsz éven keresz­tül légoltalmi előadóként is tevékenykedett. — Büszke vagyok arra, hogy a fiatalok és az idősebbek egy­aránt szerettek. Nem fogok teljesen elszakadni tőlük, és nyugodtan jövök vissza. Szíve­sen fogadnak majd ... Mészáros Attila Segítség az aktíváknak Megjelent a Tanácsválasztás 1973 című kiadvány MINDEN VÁLASZTÁS al­kalmával sok ezer ember kap­csolódik be a közéletbe, akár úgy, hogy jelölő, választási gyűléseket szervez, akár úgy, hogy előadónak kérik fel. S mindig nagy segítséget jelent, ha az országos kiadványokon kívül a megyei helyzetet elem­ző brosúra is a kezükbe ke­rül. Ezt a célt szolgálja a Ta­nácsválasztás 1973 című köny­vecske, melyet a Hazafias Népfront megyei bizottsága és a megyei tanács adott ki. Az ötvenhat oldalas, ízléses kiadvány előszava a választá­sok jelentőségét elemzi, az első írás az alkotmánnyal foglal­kozik. Hangsúlyozza, hogy az új szövegezésben törvényerőre emelt alaptörvény, a Magyar Népköztársaság alkotmánya összefoglalja szocializmust építő népünk programját, és megfelelő alapot, jó keretet, újabb ösztönzést ad a további munkához. Minden magyar állampolgár legfőbb köteles­sége, hogy az alkotmány szel­lemében dolgozzék, hogy írott betűinek betartása mellett szorgalmas munkával segítse megvalósítani célkitűzéseit. A szocialista demokrácia né­hány kérdéséről szóló cikk elemzi a helyi tanácsok foko­zódó önállóságát is. Megálla­pítja. hogy a helyi tanácsok testületéiben hozott döntések után sem fejeződik be a rész­vétel, hiszen a megvalósítás sem csupán a vezetők ügye. A szocialista demokrácia egyik konkrét célja és tartal­ma a lakosság minél szélesebb rétegeinek bevonása a telepü­lések társadalmi, gazdasági folyamatainak irányításába. Ez most, a tanácsok önállóságá­nak növekedésével nagyobb szerepet kapott. Megnőtt a je­lentőségük a helyi gazdasági források feltárásának, az okos kezdeményezéseknek, a nem tanácsi gazdasági egységekkel való kapcsolat kialakításának, a velük való gyümölcsöző együttműködésnek. A cikk megállapítja: kívánatos, hogy fejlődjön és erősödjön az a légkör, melyben minden be­csületes, tisztességes szándékú állampolgár szívesen vesz részt a közügyek intézésében, aflt szükségét érzi a részvételnek. Nagyon érdekes az az írás, amely föleveleníti a felszaba­dulás előtti évtizedek válasz­tásainak körülményeit. Kivált­képpen azoknak a fiatalóknak — első választóknak —, akik a felszabadulás után születtek, s csak könyvből ismerhetik a hajdani választási praktikákat. Elemzést ad a kiadvány a tanácsok helyéről, • szerepéről és feladatairól, a tanácstagok jogairól és kötelezettségeirőL HUSZONHAT OLDALT fog­lal el A gazdasági építőmunka és az életkörülmények főbb jellemzői Somogybán (1965— 1972) című rész. Nyolc fény­kép, tizenkét grafikon szem­lélteti az ipar, a mezőgazda­ság, a kereskedelem, a lakás­építés, a közmű-, valamint az egészségügyi ellátás, a közok­tatás fejlődését. A kiadványt mindenki nagy haszonnal forgathatja a vá­lasztási felkészülés közben. L CL A konfekció ia tudja, mi a dirat Pesti divat csak pestieknek ? — Az Ifjúsági Divat Bizott­ság rövidítését, az IDT-t, még nem nagyon ismerik. Pedig már két éve rendszeresen szer­vezzük és rendezzük a fiata­lok igényeihez és pénztárcájá­hoz igazodó, szélsőségektől mentes divat bemutatását Ka­posváron — panaszolta Csolik József, az IDB elnöke. — A Belkereskedelmi Mi­nisztérium ruházati főosztálya azzal a céllal hívta életre az IDB-t, hogy ezután a fiatalok mindenkor tájékozódhassanak az ízléses, praktikus és mo­dern divat újdonságairól. Mennyiben tett eleget a bi­zottság e követelményeknek? — Többek között a Fegyve­res Erők Klubjában, az Ifjú­sági Parkban és a textilmú- vekben tartottunk tanácsadás­sal egybekötött bemutatót, j még pedig nagy sikerrel. — Végeznek-e közvélemény­■ kutatást ezeken ? i — Természetesen. A továb­■ biakban elsősorban a sikere- I sebb modelleket mutatjuk be. I Alaposan meg kell fontolnunk I azonban, mit népszerűsítsünk, ' mert másnap már keresik a ' bemutatott termékeket az üz­letekben. — Ki tudják-e elégíteni az igényeket? — Sajnos, nem mindig, és főleg nem a kívánt mennyi­| ségben. A legújabb divat sok­szor nem esik egybe a konfek­I eiókészlettel. Mi is rendszere­sen részt veszünk a budapesti [DB bemutatóin, de hiába sze­retnénk megrendelni ezt vagy azt az új modellt, a pesti és Centrum Áruházak lekötik az egészet. így ezeket a darabo­kat legföljebb bemutatni tud­juk. Azért választunk inkább az üzleteinkben meglevő kész­letből bemutatásra, hogy az igények egy részét legalább kielégíthessük. — Beszélhetünk-e kaposvári divatról? — Nekünk csak szerény mértékben van lehetőségünk önálló divat »diktálására«. Szinte csak a Háziipari Szö­vetkezet képes — kis szériá- | ban — kívánságunk szerinti ruhák gyártására. Modelleiket rendszeresen bemutatjuk. A helyi nagykereskedelem is megpróbálja igényeinket ki- I elégíteni, de a pestiek meré- ; szebbek a divatcikk forgalma- 1 zásában, hiszen nagyobbak a | lehetőségeik. Sok esetben persze indokolt, hogy a fiatalok Pestre utazza­nak egy-egy divatosabb da­rabért. De gyakran anélkül ; indulnak el, hogy szétnézné­nek a helyi üzletekben, pedig talán itt is megkapnák, amit i keresnek. I — Más a divat, és más a konfekció — szól közbe Pojt- ner Miklós eladó. — Az IDB ezt is, azt is be­mutatja. A konfekcióipar tud­ja, hogy mi a divat, csak nem kockáztathat. Egy fiatalember, aki »ultramodemül« akar öl­tözködni, nem tudja kielégíte­ni igényeit konfekcióból, mert ott csak a már jól bevált cik­kek kaphatók. A legújabb di­vat kísérletezgetés. A konfek­ció azonban igyekszik »biztos­ra menni«. Németh Anna, az IDB tit­kára: — Sajnos, az ifjúsági divat­import elég kevés, pedig ép­pen a fiatalok öltözködése me­részebb, ők vásárolják a leg­| szívesebben a divatos hoimi- | kát. — Milyen tavaszi tervei vannak az Ifjúsági Divat Bi­zottságnak? — Március végén rendez- | zük meg a nagy tavaszi-nyári I divatbemutatónkat a Villa­mossági Gyár kultúrtermében. Ezenkívül a textilművekben, a FEK-ben és — most először — Nagyatádon is tervezünk ruhabemutatót. Szeretnénk, ha az általunk bemutatott divat­újdonságok közül egyre többet találna meg a vásárló a ka­posvári szaküzletek polcain. b. r. \r FEKETE GYULA A fiú meg a katonák SZÖGBELÖVÉS elektromos-, víz-, gőz- és gázcsövek, -szerelvények, -kábelek felerősítéshez tégla, beton és acél anyagokba, villanymotorok, hegesztődinamók, transzformátorok és egyéb villamosgépek TEKERCSEI .ESET, JAVÍTÁSÁT rövid határidővel, garanciával, az 1/1963. BM rendelet szerint, az MSZ 4851. szabvány­nak megfelelően FÖLDELÉSI ELLENÁLLÁS, HUROK- ELLENÁLLÁS, SZIGETELÉSI ELLENÁLLÁS MÉRÉSÉT, villanyszerelési munkát, ezen belül épületek villany­szerelését, térvilágítását, villamos automatikák gyártá­sát, szerelését vállaljuk. NAPSUGÁR IPARI SZÖVETKEZET CSURGÓ Üi.: Olvasó György Telefon: 11. (10573) 53. így kapott azután hírt Már­tiról. Még ezen a héten. Egyik reggel a házmester 'felkiabálta a nevét az udvar­tól. Két fiatalember várakozott •a kapualjban- Egy tömzsi fiú 'meg egy hosszabb, sápadt és 'sovány. A ruhájukból ítélve 'nem látszottak egyetemisták- 'nak, de hát ilyenkor, amikor átvonul a front, minden civil 'egyforma. Legfeljebb a tol- 'mács kivétel, viszont a tol- 'mács már nem is az az egy- ’ szerű civil. Végtére sokat nem tudott :meg tőlük. Legalábbis azt, amit keresett — a Márti címét [— nem tudta meg. Ahogy lement hozzájuk, |csak egymásra néztek. A nyúlánkabb fiú azután | megkérdezte: — Te vagy a Márti öccse? Ok együtt voltak Budán, az J ostrom alatt, Mártival. Majd- J nem végig. Egy romos bérház 1 padlásán, a mosókonyhában I bújtak a nyilasok elől; ki sem mozdulhattak onnan, még a I házbeüek sem tudtak róluk. .> A harmadik társuk odaveszett, (> de ők szerencsésen megúszták. 4 Márti nagyon rendes volt, } enni-, innivalót hordott nekik, i az életét kockáztatva, a mosó- 4 konyhába; igazolványokat ‘ szeraett. — Tudják a címét? — kér­dezte a fiúktól. — Mert ez az, hogy hiába keresem. Ha egy­szer a címét nem tudom. Megint egymásra néztek. — Az utolsó napokban .. i — kezdte volna a lingár, de a másik közbevágott: — Te persze a nyilasokról nem sokat tudhatsz. Mondta a házmester, hogy az oroszokkal jöttél. — Ismerem én a nyilasokat is, hogyne ismerném! A hun­garisták a nyilasok. Erre is csak egymásra néz­tek. Titkoltak ezek valamit. — Egyszóval — húzta a szót a lingár —, egyszóval mi se tudjuk a Márti címét. Elvesz­tettük valahogy egymást. Saj­nos. Azért is jöttünk, hátha már kaptál értesítést valakitől a kiírásra. Mi se tudjuk, sajnos, a címét. De ha megtudjuk, feltétlenül szólunk. Azonnal értesítünk, hogyne, ez termé­szetes ... No, hiszen ezekkel sokra megy. Ide jönnek, és nem tudnak semmit. — Mi az otthoni címetek? — kérdezte a zömökebb. Ez olyan elgondolkozó, ko­moly fiúnak látszott. Hiába a másik beszélt többet, erre kel­lett inkább figyelni. — A falubeli címeteket mondd. Az édesapádét Felírta az otthoni címűket 0 várta, hátha mondanának mégis vaairút. De rögtön elkö­szöntek a fiúk, amikor az ott­honi címet felírták. Olyan hirtelenséggel, hogy az is csak utána jutott eszébe: Jani bátyjáról meg sem kérdezte őket. Pedig ahogy Mártit ismer­ték, épp úgy ismerhették a férjét is. »Nesze semmi, fogd meg jói — gondolta bosszúsan. — Ezek tőlem akarják megtudni, hol van Márti. Hiszen ez az, hogy én is éppen őt keresem.« De maradt benne valami szorongás. Azóta sem szívesen gondol vissza erre a beszélgetésre. Jobb volt a szénában. A szárkévék nem fogták úgy a szelet. Már az előbb, a patakpar­ton feltámadt a szél. Nem túl erős, csak dermesztőén hideg. Ha ide hordana egy másik szárcsomót, és körülrakná a kazlat, akkor nem volna ilyen huzatoß. De semmi kedve sem volt hurcalkodm, éjnek évad­ján. Még jobban a fejére húzta a takarót. Most aztán merre? Sem sötétben, sem világo­son, semmikor sem mehet to­vább. Mindenütt katonák meg katonák. Visszafelé, igaz, mehetne. De — hová? És — meddig? Odahaza sohasem érezte “ezt a szorongást. Bármelyik olda­lára keveredett a frontnak, mindenütt otthon volt. Ha itt megállapodna a front örökre, és nem bírnának soha többé egymással, és akárhol is próbálkozna, mindenünnen visszaza várnák a katonák — akkor is csak ki kellene talál­nia valamit. És addig kellene kitalálnia, amíg gyerek még. Meri: ha addig, míg gyerek. nem jutna át, azután még sok­kal nezehebb lenne átjutni a fronton. Persze addig — egyszer leg­alább — békének is kell len­ni, míg ő gyereknek számít. Mindenki mondja, hogy béke lesz mo6t már. S akármilyen kis időre lenne béke, arra a kis időre is csak hazamennek a katonák. És szabad az út. Csak enni ne kéne. Akkor megvolna az ember akármed­dig a várakozásban. Hiába, nagy úr a has; igaza van a rossz szemű öregasszonynak. A téherautó mellől elvihet- ték a rakományt azóta. De sok szét van még • ott szóródva, amit biztos nem vittek el. És milyen jó, hogy eldugta a boglyában azt a két dobozt. Lám, szükség lehet még rá. Kitart valameddig. »Egy hétig, esetleg« — gon­dolta csüggedten. Mi az az egy hét, ha itt megáll a front. És már teher­autók se igen járnak erre. Nem számíthat rá, hogy még egy rakomány felfordul. A kutyának jó. Az talál en­nivalót a puszta határban is. Kidugta a fejét a takaró alól és füttyentett neki. Nem jött, persze. Az előbb is próbálta hívni, még a lefekvés előtt, de nem jött. Visszabújt a takaró alá, és erősen arra gondolt: menjenek el az útból holnapra a kato­nák! Vagy ha nem holnapra, hol- naputánra. Vagy azutánra. Amíg szűkösen kitart az enni­való. Grisa könyökig vájkál a motorban, csupa maszat az olajtól, s közben feléje hunyo­rít, és azt mondja: (f oly tatjukJ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom