Somogyi Néplap, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-27 / 72. szám

Hol vart Kaposvár határa? Két egymást követő este i választópolgárokkal telt meg a szentjakaibi művelődési otthon nagyterme. Én akkor voltam ott, amikor a Móricz Zsigmond utcából, a Vörös Hadsereg út­járól, Fészerlakról gyülekeztek össze mintegy hetvenen. Több­ségükben idős emberek töltöt­ték meg a széksorokat. A jelö­lő gyűlés elnökének sokkal nehezebb dolga volt, minit Ka­posvár más körzeteiben, nem is mindig tudott rendet tarta­ni. Elég kevés asszonyt, mind­össze nehány fiatalt lehetett látni. Bíró László körzeti népfront- titkár a párttag Kovács Imre lakatost ajánlotta tanácstagje­löltnek, aki immár tíz éve ta­nácstag, sokéig népfrontelnök­ként tevékenykedett. A cukor­gyárban megállja a helyét, hat évvel ezelőtt kiváló dolgozó- jelvénnyel tüntették ki. Nem kellett sokáig várni a hozzászólásokra. Csima Árpád elmondta, hogy Kovács Imré­nek volt, ami sikerült, volt ami nem. Épült járda a körzetben, bevezették a vizet Szerinte nincs rátermettebb ember a körzetben e tisztségre. Sovány István szintén egyetértett a jelölésével, mert akármilyen ügyben fordultak hozzá, tőle telhetőén mindent megtett az elintézéséért. A jelölő gyűlés fordulópontja volt, amikor Já~ \ rányi Gyuláné, a Hazafias Népfront városi nőbizottságá­nak elnöke egy asszonyt aján­lott tanácstagjelöltnek. — Kovács Józsefné 1951 óta dolgozik a textilművekben, többszörös kiváló dolgozó, 1967-ben a könnyűipar kiváló dolgozója lett. Fonónőként kezdte, most munkamódszer­átadó. Ő is párttag, társadalmi j munkát könyvpropagandista­ként végez az üzemben. Csa- j ládi élete rendezett, két kis­gyermeküket szépen nevelik. Felcsattant a taps, azután ' sokáig csend vott. Végül Matus 1 Lajos állt fel, aki panaszügy­ben egyszer már szót kért. Azt javasolta, hogy válasszák ketté a körzetet, s • az egyik részben Kovács Imre, a másik­ban pedig Kovács Józsefné le­gyen a tanácstag. Ezzel Bá­rány Károly is egyetértett. A vita rossz mederbe terelődött. Mike Sándor, a városi tanács osztályvezetője kénytelen volt kétszer is elmagyarázni, miért nincs erre törvényes lehetőség most Matus Lajos ugyanis új­ra felpattant, hogy nehezebb azóta a tanácstagnak, amióta Fészeriák Kaposvárhoz tarto­zik. Még egy ideig zsongott a terem, azután minden vissza­zökkent a régi kerékvágásba. Zsiborás Ferencné, a városi párt-vb tagja kért szót: — Kovács Imre tíz éve ta­nácstag, lehet egy kicsit el is fáradt, hiszen a tanácstagság sok munkát, időt igényel. Ta­lán az új jelölt frissebb, oda- adóbb munkát tudna végezni. Azit kérem, hogy így hasonlít­sák össze a két személyt. A nők megállják helyüket a tár­sadalmi életben. Kovács Jó­zsefné becsülettel elvégezte eddig Is a társadalmi munká­ját, nem fognak benne csalód­ni, lelkiismeretes munkásnő, ezért ajánlom én is. Övári Ferencet az előző nap jelölték ugyanebben a terem­ben tanácstagnak a 35. számú körzet választópolgárai. Tíz éve tevékenykedik együtt Ko­vács Imrével, s ennek alapján mondta el véleményét — Igen elismert ember a cukorgyárban. Hogy fáradt-e? Én nem úgy ismerem. Minden­kivel előfordul, hogy kedvét szegi egy-egy sikertelenség. Egyet pihen, aztán — ugyan­olyan hévvel, mint régen — folytatja a munkát. Egyetértek Kovács Józsefné ajánlásával is, azonban Kovács Imrét al­kalmasnak tartam tanácstag­nak a következő négy évben is, ha megkapja a szükséges se­gítséget. Eddig szándékosan nem fog­lalkoztam a panaszokkal, pe­dig csak úgy áradt az embe­rekből Nincs rend« út, köz­kút A járda asztallapnyi rossz részét évek óta nem csinálják meg. Az itt élőknek az az ér­zésük, hogy Kaposvár határa a Nádasdi utcánál van, s ez a rész azért kénytelen kilincsel­ni olyan egyszerű dolgokért — például új villanyégő —, ame­lyek a belvárosban kérés nél­kül megjárnak. Szívesen vé­geznének az emberek társadal­mi munkát, csak adjanak sa­lakot a Móricz Zsigmond utca rendbetételéhez. A fészerla­kiak elsősorban amellett kar­doskodtak, hogy könnyítsék meg közlekedésüket a Kapcson át. Van, amihez pénz kell, s van, amihez csak jó szándék. Amikor elszabadultak az in­dulatok, főképp az utóbbi ese­tekről volt szó. Még Forró László erdész, a gyűlés elnö­ke is elragadtatta magát a vé­gén, kizökkent a tiszte meg­kívánta pártatlanságból. Szavazáskor a 36. számú körzet jelenlevő vá­lasztópolgárai mérlegelték az elhangzottakat, 6 újra a régi tanácstagot. Kovács Imrét je­lölték, Kovács Józsefné ném kapta meg a szavazatok egy- harmadát, mely a jelöléshez szükséges. Az itteni légkör, a tisztázat­lan problémák szerintem szükségessé teszik a csoportos beszélgetéseket a szentjaka- biakkal, a fészerlakiakkal. Ta­lán így eloszlathatják azt a félreértést, hogy a tényleges­nél beljebb van a város hatá­ra, ezenkívül pedig megerősít­hetik bennük a városhoz tar­tozás érzését, mert az ő szem­léletük szerint nem a saját­juk, at i a Nádasdi utcánál beljebb van. Lajos Géza Jutalmazás, vita, lövészverseny Jubileumi nagygyűlést rendezett az Ifjú Gárda Díszegyenro- hába öltözött if j ugárdúsakkal telt meg va­sárnap dél­előtt a kapos­vári Fegyve­res Erők Klub­ja. Nagygyű­lést tartottak az Ifjú Gárda megalakulásá­nak 15. évfor­dulója alkal­mából. Részt vettek az ünnepségen a gárda alapí­tó tagjai, a párt, a KISZ, a tanács kép­viselői. Meg­jelent többek között dr. Túri Imre, a me­gyei pártbizottság osztályveze­tője, Csapó Sándor, a városi pártbizottság titkára, Párics- ka Zoltán, a KISZ kb honvé­delmi és siportszakosztályárnak vezetője, Embersics Imre, a városi tanács elnökihelyettese, Wevsz Zoltán, a KISZ megyei bizottságának titkára. Hifner Ferenc, az Ifjú Gár­da megyei parancsnoka nyi­totta meg a nagygyűlést, majd Páricska Zoltán ünnepi beszédében az ifjúgárdisták feladatairól szólt. Hangsúlyoz­ta a gárda szerepét a honvé­delmi nevelésben, beszélt a megváltozott feladatokról, a lányok fokozott bevonásáról az Ifjú Gárda tevékenységébe. El kell érni — emelte ki Páricska Zoltán —, hogy úgy vegye föl minden fiatal a ka­tonai egyenruhát, hogy értse, .1,1. enni. A kétéves katona S'o’r, 'at ne szükséges rossz, hanarn szívesen vállalt feladata legyen fiataljainknak, s tekintsék ezt így a szülök, hozzátartozók is. Jutalmat adtak át Vörös Jó­zsefnek, a megyei Ifjú Gárda­parancsnokság tagjának, Dra- hos Jánosnak, a siófoki városi Ifjú Gárda-parancsnoknak, Fehér János és Kiba Zoltán járási parancsnokoknak. A vasárnapi nagygyűlés nemcsak ünnepség, hanem egyben munka is volt. Lövész­versenyt rendeztek s ezen a meghívott vendégek — Nagy­kanizsa és a budapesti IX. ke­rület rajai — is indulhattak. A ragyogó napsütésben biz­tonsággal vették kezükbe a fegyvert a lányok és a fiúk. Gyakorlott mozdulatokkal töl­töttek, lőttek. Első helyen Nagykanizsa város raja, a má­sodikon a Kaposvárt képvise­lő I-es számú lövészraj, a harmadik helyen pedig a fo- nyódi járás képviselői végez­tek. A lövészettel egy időben a többi részvevő arról vitá­zott, hogy mi az, amin vál­toztatni kell az Ifjú Gárdá­ban, hogyan lehetne növelni a létszámot a tanintézetekben is, miként lehetne erősíteni a kapcsolatot a többi megye, vá­ros iíjúgárdistáival A meg­jelent párt- és állami vezetők elismeréssel szóltak az ifjú­gárdisták munkájáröL A napot filmvetítés és estig tartó városnézés tette még hasznosabbá, s egyben kelle­messé. Csökken a levegőszennyezés Rekonstrukció a cukorgyárban A több tonna súlyú szárítódobok hossza 18 méter. Jól "ismerték a kaposváriak a cukorgyár négy vastag kémé­nyét, amelyekből a kampány ideje alatt tömören gomoly- gott elő a fehér gőz. A kör­nyéken lakók azonban azt is tudták, hogy magas portartal­ma miatt erősen szennyezte a levegőt. A gőz a répaszelet­szárítóból jött. Az 1973-as év legjelentősebb beruházása­ként most új berendezést ké­szítenek. Mi tette indokolttá a re­konstrukciót? Erről beszél­gettünk dr. Tiszavári Ottó fő­mérnökkel és Vajda Tibor fő- energetikussal. — A meglévő berendezéssel már nem volt gazdaságos a száraz rópaszelet termelése. Elkészült a takarmánykeverő üzem is, ahol a felhasznált alapanyagnak mintegy 50—60 százaléka répaszelet. A cúkor- I gyártás során keletkezett mel­lékterméket — ha tartósítani akarták — vagy elvermelték, vagy megszárították. Az utób­bi eljárás azonban jóval hosz- szabb ideig tartó tárolást biz­tosít. A korszerű követelmé­nyeknek. tehát ez felel meg. Az évek során, egyre nagyobb mennyiségű répaszelet kelet­kezett. Ezt a mezőgazdaság csak akkor tudja használni, ha előzőleg megszárítjuk. Az így nyert 10 százalék víztar­talmú terméket tápanyagokkal dúsítják, és a szarvasmarhák takarmányozására használ­ják. A cukorgyár szakemberei nemcsak a mezőgazdaság szempontjait vették figyelem­be a rekonstrukció elhatározá­sánál. A régi répaszelet-szá- rítőban szinte a manufaktú­rákra emlékeztető körülmé­nyek között dolgoztak. Kicsi volt a berendezés kapacitása is, naponta 4—5 vagon. A re­konstrukció befejezése után viszont a napi termelés 15 va­gon szárított répaszelet lesz. — Az új berendezés része a több éve tartó folyamatos fel­újítási munkáknak. Évenként mintegy 40—50 millió forintot fordítottunk rekonstrukcióra. Elsősorban a cukorgyártást szolgáló berendezéseket mo­dernizáltuk, illetve a termelés gépesítését oldottuk meg. Ugyanakkor bővítettük szociá­lis létesítményeinket is. Az új szárító lengyel gyárt­mány. A tüzelőberendezést a miskolci Tüzeléstechnikai Ku­tatóintézetben fejlesztették ki. A konstrukció ára 2,6 millió forint, míg a korábban hasz­náltak csaknem 7,5 mil­lióba kerültek. Másik jelentős előnye az új tüzelőberende­zésnek a nagy teljesítmény. A négy méter hosszú és egy mé­ter ’ átmérőjű kemencében óránként 3 ezer liter olaj ég éL Eddig ilyet Magyarorszá­gon nem készítettek. Az elmúlt kampányban há­rom cukorgyárban üzemelt ilyen berendezés. 10—12 ka­posvári szakember a hely­színen tanulmányozta ezeket, hogy a szerelés során a ta­pasztalt hibákat időben kija­vítsák. A szeletszárító négy cég kooperációjában készül, meglehetősen szoros határidő­vel. A régi répaszelet-szárító lebontására és az új felépíté­sére nem egészen nyolc hónap áll rendelkezésre. A tervek szerint a főpróba augusztus végén lesz. Az ütemben jelen­leg nincs elmaradás. Van olyan nap, amikor egyszerre százan dolgoznak a beruházá­son. — Hogyan alakul majd a termelés az új berendezés munkába állítása után? — Eddig évente 350 vagon répaszeletet szárítottunk. A terv az 1973—74. évi kam­pányra már 1000 vagonnal számol. A naponta keletke­zett összes nyersszeletet meg tudjuk majd szárítani. Javul­nak a munkakörülmények is. Korszerű porleválasztó ciklo­nokkal látjuk el a berendezést. Ugyanakkor az eddigi 8 méter­rel szemben 60 méteres ké­ményből távozik a gőz, így az egyébként is csökkentett mennyiségű por nagyobb te­rületen szóródik szét, sokkal kevesebb lesz az egy négyzet- méterre hulló szennyeződés. A Kaposvári Cukorgyár szakemberei nagy energiával dolgoznak az új répaszelet­szárítón. Dr. Tiszavári Ottó elmondta, hogy ezt a munkát most mindennél előbbre he­lyezték, hogy a kampány kez­detére már üzemképes le­gyen. Ennek érdekében len­gyel szakembereket várnak, akik a szerelésben segítenek. Mészáros Attila Szervezés és önkontroll PARÄZS VITA keletkezett Az asszonyok már most — előre — kijelentik: igazán eredményes akkor lesz a munkájuk, ha megkönnyítik azt. A kertészeti brigádról van szó. Arról a közösségről, amely nagyon sokat adott a termelőszövetkezetnek. Mi a »felzúdulás-“ oka? Ta­valy is sok idő, energia po­csékolódott el a terménnyel töltött ládák autóhoz cipelésé- vél, a járműre való várako­zással. Ezen segíteni kell. Ezt kívánják az asszonyok a tsz vezetőségétől. Azt mondják: be kell állítani néhány férfit, akinek az lesz a dolga, hogy a ládákat kihordja a sorok vé­gébe. »Jobb szervezést!« — mondta ki egyikük a mostaná­ban sokszor elhangzó két szót. A munkát — amennyire csák lehet — mindenütt meg kell könnyíteni. Ez nemes cél, ez gyakorlaiti cél. S az is jó, hogy a megkönnyítés módoza­taira matguik az érintettek tesz­nek javaslatokat a legtöbb he­lyen. ök ismerik a munka fo­gásait, körülményeit legjob­ban, Javaslataik az esetek nagy többségében »életreva­lók«. Példánkban is igazuk volt az asszonyoknak, s ezt a termelőszövetkezet vezetősége is elismerte. De: csak a vezetőségnek kell változtatásokat végrehajtat­nia? Bizony, volt olyan alka­lom, hogy a konzervgyárnak szállított áru egy részét visz- szairányították a szövetkezet­be, mert a ládák csak félig voltak töltve kertészeti termé­kekkel. Nem voltak teli lá­dák? Dehogynem! Csak éppen felearányban földdel töltötték meg ezeket. Így nehezítették meg saját munkájukat. (S most ne beszéljünk arról a rossz érzésről, mely a vezető­ket az eset miatt elfogja új.ra és újra, ha a konzervgyár il­letékesei vei tárgyalnák!) A brigádban csak egy-két ember végzett félmunkát. Mégis: a közösségnek okoztak kellemetlenssgiet. Hogy a mun­ka ne csak könnye’-'"') legyen, hanem eredményesebb is, fe­lelősséget kell vállalniuk. Bi­zonyos önkontroll szükséges. Ahogy a vitában, ehangzott: »Az asszonyoknak figyelmez­tetniük kell azokat, akik ügyeskedéssel akarnak na­gyobb pénzhez jutni« Szóba került a brigádvezetők felelős­sége is. Az olyan középvezető, aki csak a reggeli munkaelosztá­son van jelen, azután hazabal- ' lag a háztájiba tenmi-venni, nem alkalmas az egyre bonyo­lultabb munkakör betöltésére. Az ellenőrzés is a munka megkönnyítését segíti elő, közvetett módon. A szigor csak a kellemetterusúgeket élőrí meg. KÖZÖS NEVEZŐRE jutot­tak az asszonyok a szövetkeze­ti vezetőséggel. Tudják, kik azok, akik hajlamosak a pon­tatlanságra. Figyelemmel kísé­rik, s ha kell: figyelmeztetik is ezeket. S a vezetőség is mindent megtesz a munka körültekintőbb megszervezésé­ért. Csak így — közös összefo­gással — születhetnek nagyobb sikereik. L. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom