Somogyi Néplap, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-23 / 69. szám
Csicseri Jankó, Kardos János meg a többiek Egyszer látott egy üstököst... Vargáéknak jó kövér talajú szántójuk volt. Csak hát ötvenkettőt kellett fordulniuk az ekével, és András bátya fia sánta gye- 'rek volt. így aztán bevetették az egész földet lucernával. De nem gondoltak avval, hogy az a szántó rossz helyen van. Hogy a vásározók prédája lesz. No, pedig az lett. Az öreg Varga a záká- nyi vásár előtt strázsáini fogadta meg Csicseri Jankót, aki csak amy- nyit mondott: »Te Ander, ott nincs kút...« Értett ebből a parrogszentki- rályi ember már akkor is. Egy pánt bort kapott a kerülő. Ott a lucemaföklön csipkedték a szúnyogok, még a majdnem félméteres szakállát is talán. Csáoseni Jankó belebújt az egyik petnencébe, úgy őrködött keményen. Arra hajtottak a babócsai szabók fuvarosai. Hát azoknak éppen az a pet- rervce tetszett meg, amelyben Jankó fújta a kását így aztán reggel büszkén jelentette: »Ander bátyám! Megvan a petrence, csak a szakállamból hiányzik.-« Ez a jóízű anekdota talán elég is bemutatkceásképp. A porrogszentkirál yi Fő utca 133. számú házban vagyunk; Kardos János nyugdíjas erdős lát barmunkét vendégül szíves szóval. Ö az egykori Csicseri Jankó utóda. Vadőrként kezdte, erdészként folytatta. Nagy bizalmuk volt benne áz embereknek, haszen ezerruégyszáz hold erdő övezi szakaszosan ezt a falut. S a tsz-é ebből há- romszázkilencvem. A fától a maá napig sem tudott szabadulni. Itt, ebben a helyiségben, ahová betelepedtünk, fából van minden. A hosszú, cifrára faragott pad, a székek, az asztal, a kászli, a mennyezet. Mert a jó erdős: asztalos, ács, bognár is, ha | kell. A maga gyönyörűségére. Szeretné, ha két-hánomszáz évig ezek az általa készített bútordarabok, hordók túlélnék. Mert akkor valamiképpen ő is túlélné a saját halálát És az erdő? Az sokáig emlékszik majd rá, hiszen sokat telepített. Ez a gondolataiban, tetteiben mindig jelen levő »továbbépítkezés« volt jellemző az elődjére, Csicseri Jankóra, vagy rendes nevén Peti Jánosra is. Üjabb anékdota. Hogy szavamat szavamba ne öltsem: ez a Csicseri koma igencsak fényes fejű ember volt. (Mert kopaszsággal verte az idő.) Talán ezért is hordott akkora nagy kalapot! Jó zsíros kalap volt, ha esett az eső, legalább nem ázott be. No, amúgy takaros ember volt ez az erdőkerülő. Csak éppen a gyerekek sírtak fél, ha róla álmodtak. De a meséjét szerették. Mert gyakran találkozott ludvérccel, lólábú menyecskékkel, habszemnyi törpékkel, öt nem bántották soha, mert fokhagyma volt a zsebében. Mondom: sokszor látott nem e világi lényeket. Mert van az így néha, amikor az ember gyereke víz helyett is balack- páliinkával oltja a szomjúságot Még a gerehlyét is megitta. Mármint az árából vett itókát. No, de hogy a fonálon maradjunk: ez a Csicseri Jankó nem engedte a jégre a csúszkálni vágyó gyerekeket. Kérdik tőle: miért nem? ösz- szerondítják a sáros csizmáikkal. A jég sárosain kerül verembe. Milyen márcot isznak akkor a gyerekeli a búcsúban? Sárosát. No, látjátok; ezért nem engedlek a jégre benneteket! Hát így érülnék egymásra a gondolatok. Ha valaki nem látja előre a tetőt, az ne is kezdjen az alapozásba! Egyszer majd Kardos Jánosról is föl jegyez valaki ilyen történeteiket, mint amilyeneket ő nekünk fölelevenít egy füzetből. Ide írta a régen esett dolgokat, mert szeretné, ha sokáig emlékeznének ezekre. Mint ahogy ő is emlékszik még a dédnagyapjára is, aki »igencsak mulatós ember hírében állott«, még akkor is, amikor már hét gyereke volt. Talán ő mesélte először ezt az esetet. Jellasich hadai szerencsére elkerülték Porrog szentkirályt. De egy katona valahogy elikó- borgott errefelé. Itt csípték meg a kertek alatt és »jogos felháborodásukban« ugyancsak »kiklopfolták«. »Hogv milyen szó az a Porrog? Hát a parlagból lett! így mesélte a nagyapám, aki száz évet élt meg, és nyolcvanévesen még perlekedett véle a nagyanyám, hogy ne járjon a menyecskék után!« Még most is bejárja Kardos János az egykori »birodalmat«. A volt »Festetics TasziJó-féle erdőrészt«, a Fetecet, meg a Bakairtást, melyet — mint a neve is mutatja — egy obsitos katona tisztított meg, s telepített úrja. A régi időben, biza. Amikor még nem efféle »zindell-zundéll« zenékre mulattak errefelé. Akkor még a dödölle volt a mindennapos étel, meg az is előfordult, hogy hajdinakenyeret, vagy — ne adj ilyet többet, isten! —csu- takenyeret kellett enni. Egyszer üstököst látott. Talán azóta ilyen szép fényesek a gondolatai Kardos János nyugdíjas erdősnek. Meg a sok betűtől. Mert szavakba, mondatokba fűzve azok is világosságot árasztanak, ö tudja ezt. Tízéves iskolás gyerek volt, s már a »padba járatta« az újságot. Még írt is egyszer az egyik lapba. Be is tették az írását, aüg változtattak rajta. Darab József bácsiról szólt, akinek a fiai bosnyák sapkát küldtek a háborúból. A baj csak az volt, hogy az öreg birkapásztorként kereste a kenyerét, s — ezek az állatok ugyancsak mindent megtettek azért, hogy sapka nélkül lássák ... Sok minden megesett errefelé, ebben a század elejéig vend nyelvet beszélő faluban. Meg Pesten is, ahová rendszeresen felruccant. Egyszer még az egyik miniszter is meginvitálta az ipari vásáron; beszélne a látottakról a szentkirályiaknak. Hallgatták is nagy füle- léssel... Az unokaöa semmi áron sem akar autószerelő lenni; ez foglalkoztatja mostanában Karde« Jánost. Agronómus lesz. Vajon akkor kit, mit fog irányítani, mire kikerül a főiskoláról? Embereket? Vagy csak gépeket? Leskő László Forró vita, hasznos javaslatok KEREKES IMRE ESTE TÍZ ETÁN 8. Ezen a Perecz Vincén többet szórakoznak a gyáriak, mint a cirkuszban. Targoncás lenne, csak az a baj, hogy többet ért a targoncához, mint a műszerészek. Csak belenyúl, s aztán három napig keresik, mitől nem megy a targonca. Ez hozta divatba a kutyás Elzát is. Előfordult már, hogy a reggeli műszak találja meg a sarokban. Ismeri a zugokat, vackot csinál magának, aztán benyúl a targoncába. Leadja, és már mehet is pihenni. Órabérben alszik este tízig, tíz után meg potyán. De ha tízkor kivonul, mindig pofázik valamit. — Könnyű az alvajáróknak — mondta nekem a múltkor. Most megvagy — gondolom. Kezem a farzsebre teszem, a stukkerra, lássa, hogy mo6t nem viccelek. — Mássz ide! — mondom — Nem férek ki az ablakon. — Préseld magad! — parancsolom. Kimászik. Vakarja magát, mert a gyárban sok a bolha. — Már itt se lehet egy jót aludni — mondja. — Gyere csak velem, a többit majd elintézzük! Megigazítja a nadrágszíjat, rágyújt, s úgy fújja a füstöt, mintha tapasztalatcserére készülne. — Mi a fene, még az eső is esett — mondja. — Esett 1— mondom. — Na, akkor jó. Mennyi az idő? — kérdezi. — Fél egy. — Fél egy? Akkor siessünk, mert elmegy a villamos! Nem szólok. Mikor a portásfülkéhez érek, mondom neki: — Gyere be! Bejön. Világosait csinálok. Szétnéz. Látja, hogy fekhely is van a sarokban, fapriccs. — Kiadhatnád — mondja —* •okán kószálnak erre estefelé. fiz úttörővezetők küldötteinek I. megyei konferenciája — Jegyzőkönyvet csinálunk. — Csináld — mondja —, de én alá nem írom. — Jól van, de akkor fölhívom a rendészt. — Oké — mondja —, már úgyis eleget aludt. Elmondom a rendésznek, hogy megfogtam a Perecz Vincét. Erre levágja a telefont. Az eső újra zuhog. — Tűnj el — mondom —, ne is lássalak! Áll kinn, fedetlen fővel, az esőben. Nadrágzsebben a két ökle. Nem lehet ennek senkije, ha ilyen nyugodtan be tud itt rendezkedni éjszakára. — Gyere be! — mondom. Alám néz, már úgy alulról fölfele, nem akarom-e csőbe húzni. Teát töltök neki, még forró, igya meg, ráfér. Köszörüli a torkát, sehogyse tudja elkezdeni. — Eljönnék én hozzád ide, éjszakai segédmunkásnak — mondja. — Hát csak igyekezz! — Miféle mesterség ez? — S2ép. — Mi a szép? — A sötét. — A sötét? — Az. Több a sötét, mint a világos. A sötét tömegre is több, kilóra is. — Ezt ki mondta) Az úttörőmozgalom felnőtt vezetői gyűltek össze tegnap Kaposváron, az MSZMP Somogy megyei Bizottságának tanácstermében. Ez volt az első ilyen jellegű megyei rendezvény. Az 1692. számú Hámán Kató Üttörőcsapat pajtásai köszöntöttéli a konferencia részvevőit, olyan döntéseket kívánva, amelyek hosszú ideig eredményes munkát biztosítanak majd az úttörőmozgalomban. Jakab Lászióné, a megyei úttörővezetői tanács tagja, a plenáris ülés első elnöke köszöntötte az elnökség tagjait és a részvevőket. Az elnökségben helyet foglalt Honfi István, az MSZMP Somogy megyei Bizottságának agitációs, propaganda- és művelődési osztályának vezetője, Nagy Júlia, a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnökségének képviselője, Boczán András, az MHSZ Somogy megyei vezetőségének titkára, Horváth Lajos, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője, Szikora István, az MTS megyei elnöke és Balázs Nándor, a KISZ Somogy megyei bizottságának titkára. Ezután megkezdődött a konferencia. Jakab Lászlóné megnyitójában hangsúlyozta az úttörőmozgalom felelősségét a gyerekek és a társadalom iránt, kiemelte a demokratizmus továbbfejlesztésének szükségességét, s azt, ha tovább akarjuk fejleszteni az úttörőélet demokratizmusát, feltétlenül meg kell vizsgálni, hogy mélyek azok a tényezők, amelyek fékezik a gyerekek önállóságát Ezután javaslatot tett a tanácskozás programjára és munkabizottságaira. Sziklai Béla megyei úttörő- titkár számolt be ezután a megye úttörőszerveineik és -szervezeteinek tevékenységéről. Ezt vita követte az úttörő- szervezetek demokratizmusának érvényesüléséről, fejlesztésének lehetőségeiről, a (Magyar Úttörők Országos Szövetsége módosított szabályzattervezetéről. Végül megválasztották az úttörőszövetség megyei vezető szerveit és az országos konferencia küldötteit. Sziklai Béla szóbeli kiegészítőjében elmondta, hogy a mai gyerekek több feladatra, több információ befogadására képesek, mint az előző nemzedék, s ez a falun is egyre gyorsabban változó életkörülményeknek köszönhető. Kérte a moz— Csak körül kell nézni, te süket Nézz körül; hát nem1 több? — De több. — Nahát, erőltesd meg magad! — Minek? — Ha bele akarsz látni az éjszakába, nyilvánvaló, hogy, nem alhatsz. — Te látsz a sötétben? — Nem mindig. De néha lá-| tóm, hogy a sötétből figuráki alakulnak, a sűrűje összeáll. — Párzanak? — Aha. — Mondom, ugye... Megivott két bögre teát, az-i tán tovább lépett. Állók a portásfülke előtt azt utcán. Ilyenkor eső után at hosszú házsor ablakai már* mind sötétek. Az öreg házas-1 párnál már napok óta nem vi-1 lágítanak. Meg kéne tudni, mi1 van velük. A Lápták ur már' fordult egyet első álma után.1 Erdélyi úr, a festő még éjfél’ előtt vacsorához ült, de az első szelet parizernél feje az’ asztalra bukott. Slezákné; egyetlen pár harisnyája már a] fregolin szárad. Tölcsváry Adrienne szobatiszta daxlija pe-] dig bizonyára fölkapta a fejét, mikor Perecz Vince elhú-j zott az ablak alatt. (Folytat jvkj galom vezetőit; hagyják érvényesülni a gyerekek törekvéseit, és különítsék ed az útitörőmunkát a kimondottan iskolai feladatoktól. Kiemelte még azt, hogy a gyerekek nevelése nemcsak a pedagógusok ügye, hanem az egész társadalomé és feltétlenül hasznos volna, ha ennek kedvező jeddiége erősödne a továbbialkban. Befejezésül termékeny vitát, s élőre vivő javaslatokat kívánt. A vita két órán keresztül hat szekcióban folyt Az aktivitást bizonyítja, hogy a hozzászólásokra, a javaslatokra nfindegyikben szinte kevés volt az idő. S olyan javasäatok születtek, amelyek elősegíthetik majd az országos úttörővezetői konferencia munkáját is, hiszen Somogy küldöttei továbbviszik majd a tegnap elhangzottak tanulságát. A konferencia megválasztotta a 75 tagú Megyei Úttörővezetői Tanácsot, s az úttörővezetők V. országos konferenciájának kilenc Somogy megyei részvevőjét: Csolik Annát, Pados Károlyt, Sípos Józsefet, Horváth Jánosáét, Molnár Sándomét, Szávits Erzsébetet, Gábriel Fülöpnét, Bérces Györgynét, Teremi Józsefet. Majd az Úttörővezetői Tanács megválasztotta a megyei úttörőelnökség tagjait; elnöknek Sziklai Bélát, titkárnak Bakán Zoltánt. A tegnapi konferencia bizonyította, hogy a mozgalommal törődő, a mozgalomért vitatkozni, s dolgozni tudó emberek kezében van az úttörőélet irányítása, s ez biztosíték a továbblépésre. Szemenyey Ferenc képkiállítása a megyei könyvtárban Útirajzok Szemenyey Ferenc nagykanizsai művész képeinek fogalmi köre olyan széles ma már, hogy aligha hibáztatható valaki is, amiért azt mondja, a sokféle közül az egyik tetszik. Póz nélküli festészetét nem lehet besorolni egyik divatos irányzatba sem. De különösebb magyarázatot sem igén>Telnek a képei, mert azok a többség ízlésének nyelvén beszélnek. Egyszerű, közvetlen nyelven fogalmazza meg a természeti szépből fakadó emberi élményeket. Szemenyey Ferenccel az Űtirajzok címmel tegnap megnyílt kiállítása során találkozhat először a kaposvári közönség. A művésztől azonban megtudtam, hogy nagyon sok kaposvári, somogyi ember vásárolt tőle képet otthonába. Ez azt bizonyítja, Nagykanizsa nincs messze Kaposvártól, és mégis — azt hiszem, joggal szóvá tehetjük: a két város közelebb kerülhetne egymáshoz azzal, ha rendezvényeiket kölcsönösen bemutatnák, kicserélnék értékeiket. Szemenyey Ferenc ama festők közül való aki életét egy várossal, Nagykanizsával kötötte össze, de amikor csak teheti — és még ma is terve- utazik: Ausztriába, Olaszországba, Bulgáriába, Romániába, az NDK-ba. Mindmegannyi kép születik ezekből az utazásokból, s a vásznon mindig azt idézi, ami egy-egy országra a legjellemzőbb. Ezért olyan különbözők ezek a képek. Művészileg nincsenek nagy különbségek a ■ megoldások között, de mégis megállapíthatjuk, hogy a magyar táj nemcsak kedvesebb számára, de jóbban is ismeri a Balatont, mint az Északi-tengert. A megfelelően kiválasztott táj az első lépés az ilyen festő számára. A megoldás legalább annyi buktatót rejt azonban az ő számára is, mint annak, aki másképpen látja a világot. Ezért nem mondanám azt, hogy könnyű dolga van Szemenyey Ferencnek. Ha kiállításának mérlegét akarjuk elkészíteni, azt hiszem az olajképek egyike-má- sika ellenére a tárlókban elhelyezett gyors rajzokat kell hangsúlyoznunk. A jó megfigyelések szinte az élmény intenzitásával kerültek a lapokra, frissek — jól kiegészítik j Szemenyey Ferenccel tett kép- i zeletbeli utazásunkat. A kiállítást színvonalasan rendezte meg Szita Ferenc, a megyei könyvtár igazgatóhelyettese. Horányi Barna Magyar filmnapok Svájcban — svájci filmnapok Budapesten Nemrég két hétig tartó magyar filmhét kezdődött Svájcban, amelynek megnyitására hazánkból Gál 'István filmrendező utazott ki. A Lausan- neban megnyílt filmbemutatósorozat után Zürichben, Géniben, Baselben és Neuehatel- ben ismerkedhet meg a svájci közönség a magyar filmművészet legfrissebb alkotásaival. Így megtekinthetik a Szerelmesfilmet, a Szindbáb című produkciókat, valamint Jan- csó Miklós négy alkotását. A svájci magyar filmnapok viszonzásaként hétfőtől a Kulturális Kapcsolatok Intézete és a Magyar Filmtudományi Intézet szervezéseven svájci filmhét kezdődik a budapesti Filmmúzeumban. A filmsorozat hétfőn a »Charles élve, vagy halva« című filmmel kezdődik. A bemutató sorozat további filmjeit március 31-én a Földmérők című Michel Soutter film zária. Somogyi Néplap
