Somogyi Néplap, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-21 / 67. szám

KERES EMIL MŰSORA Petőfi-est a megyei könyvtárban A Petőfi-év fontos megyei rendeaményekiónt tartjuk szá­mon Keres Emil Kossuth-díjas színművész kaposvári előadó­estjét is. Bizton nézhettünk a siker elébe, hiszen a négy év­vel «előtti önálló estre még sokan emlékeztek és Keres Petőfiére sokan voltak kíván­csiak. A művész Anyám, az álmok nem hazudnak címmel egyórás Petőö-műsomal készült, s a könyvtár közönségének két­órás program 'iránti igényét » rögtön zésekkel « elégítette ki. S tegyük hozzá, csaknem ke­rekebbre sikerült az est máso­dik része, mint az első, melyet nagy sikerű produkciók és vázlatos felolvasások tettek művészileg egyenetlenné. Bár a kaposvári Petőfi-mű- somom érződött, hogy szerkeze­te újra alakított, a válogatás­sal elégedettek lehetünk. Azt ereztük, hogy Keres Emil Jól ismeri Petőfi költészetét, sok verset tanült meg — bizonyá­ra nemcsak aiz évfordulóra. Az előadó — egyébként be­jelentette közönségének — be­tegen állott pódiumra. Tehet­ségének átütő ereje azonban feledtette velünk állapotát. A Jövendölés sikerének tit­ka az volt, hogy érzékeltetni tudtg a vers érzelmi telítettsé­gét, megsejtetve azt, ami 1849- ben következett be, illetve a költő halálával kezdődött. Ady: Délibábösöm Ködváros­ban — a szembesítés hangja. Az utókor hogyan él Petőfi örökségével? Az első Igazi si­kert a Füstbe ment terv hoz­ta meg. Keres új szépségeket fedezett fel a költeményben. A refrént, melyet egy kissé el­koptattak előadóink, Keres Emil szinte — festői kifejezés­sel élve — »foltszerűen" jele­nítette meg. A színész Petőfit bemutató négy vet's tömör váz­lat volt csupán, majd a nép­dalok egyike-másika — külö­nösen az Esik, esik, esik — derítette kedvre a közönséget. A négyökrös szekér a Füstbe ment terv ellentéte volt, mert j éppen a megszokottat, a sab­lonosat hallottuk. Kiemelkedő sikert aratott a Feleségem ne- venapján, tetszett Sobor Antal pályadíjas munkájának felol­vasása is. A második részben örkén- István, Nagy Endre, Móra Fe­renc és Karinthy Frigyes mű­veiből hallottunk vidám válo­gatást. Az , önkény-egyperce­seknek ezen belül, is nagy si­kerük volt. A hang a leírt szót jelenítet­te meg. s vele együtt azt, aki a gondolatot papírra vetette, benne élt a produkciókban az előadóművész Is. Petőfi költé­szete ma is gyöngyszemként ragyog, a költő élete példa, es ezzel szemben nem lehet kö­zömbös a színész, az előadó- művész — hallottuk Keres Smil »ars poeticáját". Horányi Barna A röpcédulák mégis ott voltak a kerítéseken Házikonferencia a tanítóképzőben Tudoiimnvos «linkkörok A főiskolai, egyetemi évek n nmnwPr a tanulgat jelentik, hanem bepillantást is enged­nek a tudomány műhelyeibe — mégpedig nagyon is alkotó módoe. A felsőoktatási intéz­ményekben tudományos diák­körök működnek. Felépítésük, céljaik, módszereik tulajdon­képpen intézménytípusonként J eltérőek: egyben mégis meg- j egyezik valamennyi: a hadilga- tók legigényesebb rétegének fórumai. Baek a diákkörük nem élnek elszigetelt életet az in­tézményén belül, sót az intéz­ményhálózaton belül sem. Há- zikoinfereneiám, diákköri fü­zetekben teszik közzé kutatá­saik eredményeit — melyek néha fontos tudományos pub­likációknak is számítanak —, az országos konferenciára pe­dig eljutnak a legjobb mun­kák. A minap tartották a házi- konferenciát a kaposvári ta­nítóképzőben is. Az ottani tu­dományos diákkör céljáról, a konferencia tapasztalatairól beszóligettümk Bükkösül Mar­git diákköri titkárral, az in­tézmény harmadéves hallgató­jával. — A tudományos diákkörök fontos bázisai a »tudósképzés­nek" is. A tanítóképzőben mi­lyen feladat hívta eleire a diákkört? — Ez volt az első házikon- íerenciáink. Diákköri tevékeny­ség tulajdonképpen ezelőtt is volt, célját az szabta meg, hogy néhány dolgozat eljusson az OSZK-ra, az országos szak­mai konferenciára. Ez így ön­magában kevés, ezért az inté­zet tanárai előadássorozatot tartottak, melyen részt vett az a harmincöt hallgató, aki a diákkoráéin tevékenykedni akart. Ez a sorozat tulajdon­képpen a kutatómunka mód- saesreit ismertette meg velünk. Közben már a megbeszélt té­máik alapján megkezdődött az anyaggyűjtés, a forrásfeldolgo­zás. fölmérés. Mi nem tudósképzésnek szánjuk a diákkört, hanem az a célunk, hogy akik itt tevé­kenykednek, magukkal vigyék ezeket az ismereteket a taní­tás gyakorlatába, tanulják meg módszeresein feldolgozni a szakirodalmat; ez természete­sen élvezethet később szak- pulbüikációkhoz is, aktív ikuta- tótevékienysághez is — mondta — Hogyan zajlott le a házi- konferencia? — Több szekcióban — hi- sízen több szekcióban is dol­goztunk — és nagyon izgal­masan. Nemcsak a dolgozatok felolvasóinak jelentett ez iz­galmat, hanem a részvevőknek is, mert utána megvitatták e tapasztalatokat, a következte­és nemegyszer hozott tartalmas vitát is. A témák nem elméletiek vagy el- méletieskedők voltak, hanem úgy választottuk meg ezeket, i hogy a gyakorlattal szoros kap- ! csolatban álljanak. A legjobb munkákat elküldjük a szegedi j országos szakmai konferenciá- ; ra az idén is. léseket, mindez Ezeket lapozgatom. Széles körű forrásismeret, alapos, kérdőíves fölmérés áll mögöt­tük. A legizgalmasabb talán az a dolgozat, amelyet két hall­gató a megyei pedagógusok kulturáltságának színvonalá­ról készített, De olvashattam elemzést az írásórai programo­zott oktatás lehetőségéről, a moziba járás indítékairól, a modern zene hatásáról a gim­nazisták között és1 a pedagó­gusjelöltek pszichikai érdeklő­déséről , A tudományos dióikkor az igényes hallgatok fóruma a ta- j Moszkvába?« nítóképzőben is: ez a lelkesítő közös vonása a munkáknak. ' T. T. Már Jután vagyunk. A kanyar után balra feltűnik egy romos ház. Kelemen Józsefnek fölcsillan a szeme, int, hogy álljunk meg. — Itt laktam. Az apósomé volt a ház, persze nem így né­zett ki negyven évvel ezelőtt. A műhely hátul, a ház végé­ben állt. Ezt a kaput én csi­náltam. A kutyánk, a Bundás, nagyon mérges egy kutya volt, ügy haragudott a csendőrökre, ha feltűntek bárhol a kerítés mentén, szaladt, s ugatott, de hogy... — Jó jelző volt. — Az bizony. Este tizenegy­re jöttek hozzánk Moszkvát hallgatni azok, akikben meg­bíztunk. Kűri Ferenc, Márton József vasutas, Csima László, egy Bencs nevű, aki orosz ha­difogságban volt az első világ­háborúban, Petz vajmester. Hozzá egy nagyon érdekes emlékem fűződik. A kán^orta- nító mindig kint könyökölt az ablakban, s leste, ki jön hoz­zánk. Emikor ez a vajmester ódáért, gúnyosan kiszólt neki: No, mi az, megy a magyar Így titulálta a házunkat, Milyen rádiójuk volt? ban. Kaposváron csináltattam a Völgyesinél kétlámpás tele­pes rádiót. Szóval ezen hall­gattuk esténként a moszkvai rádió magyar nyelvű adását, S ha jöttek a csendőrök, a Bun­dás mindig jelezte, merre les- kelődnek. Akkor az ellenkező irányban osontak el a vendé­geink, végszükségben még ott hátul is, mert nézze, arra fönt volt a csendőrpihenő ... Most szomorú képet mutat a düledező ház, nem sok maradt abból, amilyen volt. Pedig az apósáékon kívül Baranya,Ist­ván borbély is itt lakott, a műhelye szintén itt volt. A ka­posvári kommunista sejt ket­tőjükön keresztül hatott erre a vidékre. — Ki szervezte be a kom­munista sejtbe? — Varga Ferenc asztalosse­géd. Együtt jártunk iskolába, együtt voltunk inasok. Ismert, megbízott bennem, tudta, hogy mindig propagandát csináltam az akkori rendszer ellen. Két­szer járt kint nálam Jutában, utána Szabó Miklós volt az összekötő. Nagyon erős szem­üveget hordott, s erről ismer­tem meg, amikor tíz évvel ez­előtt Hévízen üdült. — Milyen megbízást ka­Nekem volt először Juta- ‘ pott? Nyertem tőled kártyán Februári szeptember OLVASÓÖRA az I C-ben. A fiatal .tanítónő betűket rak agy más mellé a táblám: Ol­vassátok össze! Az első C ta­nulói először magukban illesz­tik össze a hangokat, a látott betűsön- szóvá, fogalommá vá­lik, s egymás után kiáltanak föl: Sör! — Ki ivott mán- közületek? Bizonytalan mosoly, egy kéz a magasba emelkedik, követi a másik. Aki nem jelentkezik, azt megkérdezzük: Te nem? — Hát... egyszer. Számtanéra. Négy meg meny­nyi az hat, mennyihez kell hármat adni, hogy hat legyen. A táblánál tíz év körüli kis­lány szóiméi. Az ujjait hívja segítségül a »művelethez". A többiek a füzetben dolgoznak — akad, akinek gondot okoz a másolás. Szöveges feladat kö­vetkezik az »életből ellesve«. Neked van kilenc ötvened. El­nyerek tőled kártyán 5 forint ötven fillért. Mennyi marad neked?« Aki tudja az ered­ményt, jelentkezik. Majdnem mindenki ..pontosan számolt. Aiki nem — ilyen kettő-három akadt —, a maga javára téve­dett ... írásórám különböző jelek kerülnek a füzetekbe. A na­gyobbak pontosan másolják a bek közül néhány csak az áikombákomig jui el. A tanító­nő közben bekapcsolja a mag­nót, a gyex'ekek az Illés-együt­tes népszerű slágerét hallgat­ják áhítattal, közben dolgoz­nak, Lassan birkózva a vona­lakkal, betűket írnak a füzet­lapokra. Az első C. különleges osz­tály. Kaposváron a szentjakabi városrész cigán y gyerekednek egy része jár ebbe. Azok a nyolc-tíz-tizennégy év közöt­tiek, akikkel az első osztály­ban »nem lehet mit kezdeni«. Sokan közülük ki tudja há­nyadszor járták az elsőt, olyan várhatja meg, hogy azok, akik elmulasztottuk egy fél évet, utolérjék őket? A többiek kö­zött mindenesetre nem ma­radhatnak. A két első osztály­ban járó »későn jövőkből« így lett egy osztály, a tizenkilenc fős I. C. — Nagyon örültünk, hogy végre járnak a gyerekek isko­lába. Már az is eredmény, hogy mindennap ott láttuk őket a többiek között — mondja Csíz l madia János igazgató. — Ami­kor külön osztályt létesítettünk \ ezekből a gyerekekből, a leg­nagyobb gondot az okozta, hogy senki nem akarta vállal is van, aki nem járta. Szép- ni a tanításukat. És legna­tem bértől januárig többet volt az iskolától távol, mint az is­kolában. Januárban azonban nem egészen önkéntesen, ha­nem a szüleiikre rótt pénzbír­ság hatására megjelentek az iskolában. De mit lehet olyan gyerekekkel kezdeni, akiknek féléves lemaradásuk van a többivel szemben? És mi lesz a többi hétévessel, aki nem gyobb meglepetésemre a fiatal kolléganő, Varga Lászlóné el­vé Halta. Én akkor azt mond­tam, ha csak annyit sikerül velük elérni, hogy néhányat át tud engedni jövőre a má­sodikba, az már nagy ered­mény. És februárban új iskolaév kezdődött az első cében. A ti­zenkilenc elsős mindennap megjelent az iskolában. A könyvet, füzetet, ceruzát isko­la után nem viszik haza, mert nem biztos, hogy másnap is­mét tudnának vele dolgozni. — zzal kezdtük, hogy fel­mértük, honnan is indulha­tunk — mesél a tanítónő. — Mindent elölről kellett kezde­ni, aztán menet közben derült ki, hogy ezt is, azt is tudják, így nagyobb léptekkel halad­hatunk, mint gondoltam. Azt hiszem, év végére néliányukat valóban át lehet engedni a másodikba. De nem is csak ennek az eredményét látjuk néhány hét után: itt a pedagó­giában ismeretes módszereket nem lehetett alkalmazni. Elő­ször meg kellett őket ismer­ni, és kitapasztalni, hogy ,ni az, ami leköti őket. Egyik ilyen a zene — leginkább a táncze­ne. A táncdalénékeseket, a slágereket ismerik. Ha olyan munkát végeznek, írnak vagy rajzolnak, aminél nem vonja el a figyelműiket, bekapcsolom nekik a magnót. — EGYIK ALKALOMMAL valamelyik kislány megkérdez­te, hogy ki kötötte a pulóvere­met. Mondtam, hogy én. Fel­csillant a szeme. Akartok ti is ilyet csinálni? Mind akart, A fiúkkal mi legyen — kérdez­tem. Ők is mind jelentkeztek. Az iskola adott anyagot — egyébként könyvet, füzetet is onnét kapnak a gyerekek —, és azóta kézimunkáznak is — meséli Vargámé. — A fölfede­zés engem is meglepett. Elő­ször éreztem, hogy szívesen dolgoznak. Tulajdonképpen akkor értettem meg, hogy ne­kem a munkát kell megszeret­tetnem ezekkel a gyerekekkel. Mindegy, hogy mHyet, de szí­nesen végezzék. — Azt, hogy két emberből alakítsam meg az illegális sej­tet. A szomszédomat, Baranyát vontam be. Azután magunk köré kellett vennünk tizenöt­húsz megbízható embert. Már 1932-ben szerettünk volna va­lamilyen tüntetéstélét a Ta­nácsköztársaság megdöntésé­nek 13. évfordulóján. Be is mentem Jutáiéi Kaposvárra, a megbeszélt helyen, a Berzsenyi utcában azonban senkit sem találtam. Miért vállalta a fiatal asz­talos az illegalitás minden ve­szélyét? Ezt az élete magya­rázza meg. Tizenegy éves kó­lától dolgozott, a saját bőrén érezte a rendszer igazságtalan­ságát. A Tanácsköztársaság emléke mélyen élt a lelkében, hiszen édesapja tagja volt a szilvásszentmártoni munkás- tanácsnak. Már gyerekfejjel megtette 1920-ban, hogy erre emlékeztető röpcédulákat ra­gasztott a májusfára. S innen egy lépés volt a munkásmoz­galom. Amikor Jutára nősült, s megnyitotta az asztalosmű­helyét, akkor már kaposvári sztrájk, budapesti tüntetések edzették meg. — Nem volt könnyű az ille­gális munka, ugye? — Nem. Az volt a jelszó: csak titokban, megkennek, csi­náld, ne érdeklődj. Például el­jött a Szabó Miklós, átadtam a Vörös Segélyre összegyűjtött pénzt, ő pedig elvitte. Közben a körénk gyültekmek elmagya­ráztuk, miért igazságtalan a rendszer, miért küzdünk a má ­sodik tanácehatalomér. A kommunista sejt készült 1933. máreius 21-re, a hetesi csendőrök azonban nálam mar 17-én házkutatást tartottak. Ma is megvan az íróasztalom — semmi pénzén Bem válnék meg tőle —, ebből mindent ki­pakoltak. egyenként átnéztek. Nagyon féltem, hogy megtalál­ják Farkas Antal Megnyílt a börtön című könyvét, ezt ugyanis Baranyóval meg a többiekkel is elolvastattam. Egy óvatlan pillanatban sike- [ rült átesempésznero abba á halomba, amelyet érdektelen í holmiként külön raktak, Ké- [ sőbb a feleségeinek eldugták a kéménybe, szerencsére, mert . másnap hajnalban jöttek ám I érte. Mást azonban találtak, például az eszperantó levele­zésemet, eszperantó lapot, amelyen a zöld eszperantó csil­lagban a vörös csillag is ott volt, aztán a földgolyót, ame­lyet egy munkás vörös szalag- ! gal csavart be. Egy gépelt la­pon észrevették azt az eszpe­rantó mondatot, amelyben a : kommunizmust és a szocializ­must éltettem. Mar cius 18-án letartóz­tattak, s Hetesre kísértek. Négy napig kínoztak a szom­bathelyi csendőrnyomozók. Egyszer aztán látom, hogy na­gyon lótnak-futnak a csend­őrök. Csak a kiszabadulásom után tudtam meg, hogy az elv­társaim kihozták Kaposvárról a röpcédulákat, melyek a Ta­nácsköztársaság emlékét élesz­tették. A feleségem meg az öccse ki-kiakasztott néhányat a kerítésre, a többit pedig el­szórta a, mezőben. Mondták is az. emberek, ugye, hogy nem lehet a kommunistákat lefog­ni, maradt belőlük bőven. Ma mar történelem a kapós- vári illegális kommunista sejt tagjainak bátor kiállása. Hiá-- ba ítélték el őket az állami és társadalmi rend felforgatása címén, kiszabadulásuk után folytatták a harcot. Kelemen József kilenc éve nyugdíjas, a kaposvári Kali- nyin lakótelepen él. Három fia, négy unokája sok örömöt Szerez neki meg a feleségének, aki a mozgalomban is mindig hű társaként küzdött. Megkér­deztem, érdemes volt-e harcol - ni. Csodálkozva néztek rám, s egyszerűen, nagyon természe­tesen igennel válaszoltak. Lajos Géza Somogy/ Néplap

Next

/
Oldalképek
Tartalom