Somogyi Néplap, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-21 / 67. szám

Nagy feladatok előtt a tsz-ek

A takarmányozás korszerűsítésének útjai

AZ EVENKÉNT ingadozó és hiányos takarmányellátás, valamint az alkalmazott korszerűtlen technológia mellett magas a fajlagos takarmány- felhasználás, túl hosszú az állatok felnevelést időszaka a tenyésztésbe vagy termelésbe állásig, lelassul az élősúlyter- melés, és mindez ráadásul takarmány- és fehérjepazarlással jár együtt.

A szarvasmarhánál a takarmányozás energia-fehérje (aminósav) egyensúlyának helyreállítása megoldható feladat saját termesztési és technológiai fejlesztéseinkkel. (Öntözött területek növelése, szálas tömegtakarmány-termesz- tési programok kidolgozása és megvalósítása, új betakarítási, tárolási és etetési technológiák alkalmazása stb.)

A , termelőszövetkezetekben az ágazattal kapcsolatos célok elérését az állomány mérete, összetétele, minősége és a beruházások . mellett alapvetően a takarmánytermelés és -gazdálkodás határozza, meg. Igen kedvező, hogy a megye terméI

szeti, éghajlati adottságai' sok takarmánynövény termesztésére nyújtanak lehetőséget. Nagy tartalékot jelent a tákar- I mánynövények hektáronkénti hozamának növelése is. Valamennyi körülményt számba véve a szakértők szerint a reálisan elérhető szinthez képiest abrakfélékből mintegy 40 százalékos, szántóföldi szálas takarmányokból 50 százalékos és a gyepgazdaság jó részén 60— 70 százalékos hozamnövekedésre van lehetőség. A kukoricatermesztésben az elmúlt évtizedben elért eredmények jól példázzák a termelés növelésének távlatait. Ennek ellenére a ma köztermesztésben levő kukorica hibridek potenciális termelőképességét sem használjuk még ki teljesen. A kukorica — mint az energia zömét nyújtó takarmány — termesztése szorosan összefügg a szarvasmarha takarmány- szükségletének kielégítésével is; részben a tömegtakarmányok, részben pedig új eljárások — a teljes kukoricanövény brikett vagy szárított

Első az alagúíkemencék között

Teljes «-gőzzel-« folyik a munka a Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat ‘balatonszentgyörgyi gyárában. Az évről évre szebb eredményeket elérő üzem most sem akar elmaradni a tőle megszokott szinttőL Jelenleg csak blokktéglákat, úgynevezett B 30-at gyártanak. A fejlődés ütemére jellemzőek az alábbi számok: 1970-ben még csak 12 millió tégla készült, a következő évben már több mint 20 millió, és a múlt évben elérték a 26 millió 300 ezer darabot Ugyanakkor a kezdő év kivételével első helyezést értek el az ország alagútkemencéi között meghirdetett versenyben.

A teljesen automatizált gyárhoz közel van a jó minőségű agyagot biztosító bánya, ahonnan szállítószalag-rendszeren kerül a nyersanyag a szekrényes adagolóba. A berendezésben jelenleg oroszlányi porszénnel elegyítik az agyagot. Az innen kikerülő keverékben már mintegy 15 százalékos a szénportartalom. Nagy teljesítményű szovjet gép préseli és keveri a nyersanyagot Rövidesen

üzembe állítják a most érkezett jugoszláv vágógépet, amelyik kisebb hibahatárral dolgozik a jelenlegi berendezésnél A présből kikerülő hosz- szú agyagcsíkból automata gép vágja le a nyers állapotban 12 kilogramm súlyú téglákat. (Az égetés során a tégla súlya 8—9 kilogrammra csökken és veszít a térfogatából is.) A 100 méter hosszú alagútkemence bejáratához úgynevezett Kellner-kocsikon szállítják a méretre vágott nyers téglákat. A széntüzelésű alagútkemencében a kocsikat hidraulikus - tolóerővel mozgatják, a tégla útja 36 óráig tart. Naponta csaknem 90 ezer darab téglát égetnek 900—1000 fokos hőmérsékleten.

— Minek tulajdonítják a gyors fejlődést, a termelékenység állandó emelkedését? — kérdeztük Lipták József üzemmérnöktől.

— Ebben a gyárban kilencven ember dolgozik. Jó munkaerők és a szükséges gyakorlatot is megszerezték már. Ez azonban csak az egyik oldal Feltétlenül szerepe van a fejlődésben a jó üzemszervezésnek is. A magam részéről ezt tekintem döntőnek.

por alakban való felhasználása — révén. A szarvasmarhaprogram szinte követelő erővel veti fel gyepgazdálkodásunk továbbfejlesztését. A megyében is számos gazdaság példája bizonyítja, hogy az elhanyagolt rét- és legelőterületek műtrágyázása, öntözése vagy vízrendezése, valamint a szükséges ápolási munkák elvégzése révén lökésszerűen javul a terméseredmény. A legelők és rétek bekapcsolása az intenzív szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésébe nemcsak a földterület kapacitásának jobb kihasználásához vezet, hanem egyben nagy tartaléka az ágazat tartási költségei csökkentésének is.

A megyében a kérődző állatfajok fehérjeszükségletének biztosításához legkézenfekvőbb lehetőség az évelő pillangósok, valamint a fehérjében gazdag zöldtakahmány-keveré- kek termesztésének növelése. Ez nemcsak azért indokolt, mert adottságaink e növények termesztéséhez — megfelelő agrotechnika és fajták alkalmazása esetén — adottak, hanem a területegységenkénti fehérjehozam is e növények termesztése lévén a legnagyobb.

A szarvasmarha-takarmányozás korszerűsítésének lényeges területe a melléktermékek hasznosítása, ezt össze kell kapcsolni az NPN anyagok (főleg karbamid) etetésének kiterjesztésével is. A cukorrépaszelet ilyen dúsítása (urebetin) már üzemi méretekben is megvalósult.

Fontos követelmény, hogy a termelés gyors növekedése mellett a takarmányozás hatékonysága is jelentősen javuljon. Ennek pedig az a fő feltétele, hogy a ma még jórészt uralkodó mennyiségi szemléletet a minőségi takarmányozás váltsa fel. Ezért a mainál nagyobb gondot kell fordítani a takarmányok tartalmi értékeire, hogy az energia-fehérje egyensúly az állatok szükségletével egybevágó legyen, a takarmány összetevőiben az aminósav-garnitúra a lehető legtökéletesebben legyen képviselve, és a szükséges meny- nyiségben tartalmazza a takarmány a nyomokban ható és szervalkotó anyagokat is. A takarmány veszteségek csők kentésére a már ismert műszaki fejlesztési megoldásokon túl kínálkozó alkalom egyfelől a zöldtakarmányok monodiétás, önetetős rendszerű alkalmazása, másrészt pedig a különböző zárt és fóliás tartósítási eljárások széles körű elterjesztése. A szarvasmarhatartás gazdaságos takarmányozása akkor érhető el, ha az összes táplálóanyagból mintegy 55—60 százalékot, tömegtakarmányból 40—45 százalékot abrakból biztosítunk. (Növendéknevelésben alacso- nyabb, hizlalásban magasabb lehet az abrakhányad.)

Hiába állítunk tenyésztésbe intenzív fajtát és helyezünk üzembe korszerű, világszínvonalon álló technológiát, ha nem teremtjük meg az állatok biológiai igényeit kielégítő, energia- és fehérjetartalmában kiegyensúlyozott, biztonságos takarmány ellátást. Sajnos, tapasztaltuk az országban már üzemelő szakosított telepek jelentős hányadánál, hogy a takarmánytermesztés, betakarítás, tárolás és felhasználás fentiekben tárgyalt problémái igen gyakoriak. Egyéb okok mellett elsősorban a bizonytalan takarmányellátás érezteti hatását a korszerű telepek üzemeltetésénél, melynek következménye, hogy a tervezettel szemben magasabb a fajlagos abrakfelhasználás, nagyobbak az elhullási veszteségek, hosszabb a tartást és hizlalási idő, több az élő- és holtmunka-felhasználás, és szaporodás-biológiai problémák is gyakran előfordulnak. Valamely év szálas és lédús takarmánytermelésének hatása csak két év múlva érvényesül az állomány és a hozamok alakulásában. Ezért javasoljuk a termelőszövetkezeteknek, hogy helyi adottságaik figyelembevételével sürgősen szervezzék meg az ágazat komplex tákarmánytcrmelési és -gazdálkodási rendszerét, és míg lehetőleg ebben az évben kezdjék meg a végrehajtását.

A TAKARMÁNYOZÁS korszerűsítése különösebb beruházásokat nem igényel, csak következetes, kitartó munkát, jó hozzáállást'. Az állatiter- mék-termelés hatékonyságának növelése terén ez az egyik legnagyobb kihasználatlan tartalék. A kormányhatározat is arra utal, hogy a következő 3—4 évben alapvetően a meglevő termelőeszközök és az állomány termelőképességének jobb kihasználására kell törekedni.

Partos Nándor

(Folytatjuk.)

Jelentősen segíti Barcs ellátását a helyi Vörös Csillag Termelőszövetkezet múlt év december közepétől működő tejüzeme. Lakossági igényt elégít ki — méghozzá, amint azt a nagyközségi közös tanács elnökétől hallottuk — nagyon jó áruval! — ez az üzem, ahol a szövetkezet tehenészetéből kapott tej nagy részét feldolgozzák.

A december 15-től termelő üzem 3,5 millió forintba kerüli, az építést a gazdaság saját brigádja, a technológia beszerelését alvállalkozó végezte. A szövetkezet tehenészetéből beszállított tejet innen 2,8 százalékos zsírtartalommal, az úgynevezett fogyasztói minőségnek megfelelően adják tovább, de jelentős mennyiségű túrót, tejszínt, tejfölt és kakaót is készítenek. Csupán a túró kerül ki innen zacskókban, a többi termék a szövetkezet műanyagüzemében készült flakonokban jut a boltokba, majd a fogyasztókhoz.

Barcs ellátására naponta 2000—2500 liter tejet dolgoznak fel., Ezenkívül arra is jut, hogy a tejiparnak szállítsanak. Az üzem kapacitása lehetővé teszi az évi 1 millió liter tej fejdolgozását is, s a tervek szerint a későbbiekben kiBarcs élelmiszer-ellátását segíti

a Vörös Csillag Tsz tejüzeme

használják ezt a teljesítőképességet. Az idei tervben — az állami árkiegészítéssel együtt — 1,6 millió forintos nyereséggel szerepel a feldolgozó.

Akik itt dolgoznak, Kaposváron, tanulták meg a munka fogásait, s most két műszakban termelnek. Barcson kívül rövidesen Nagyatádon is

megjelennek a Vörös Csillag Tsz tejtermékeivel. Bíznak benne, hogy a barcsihoz hasonló elégedettséggel beszélnek árujukról az új »piacon« is.

Kiss Janosnc és Szilovi.cs Lászlóné a kakaót palackozza, Berki Viktór a gépet elleném.

Nem téma

B

eszélget az ország, van miről. Esténként hangok szűrödnek ki a szűk kis lakószobáikból, a tágas nagytermekből; eszmecsere folyik a faluban és a perifériáin^ összejönnek az emberek a város legkülönbözőbb pontjain. Olvasom az újságokból is, hogy miről váltanak szót ezeken a találkozásokon; megérzem a rádióból és a televízióbál is mondanivalójuk hitelét. És bizarr ötletem támad. Beszéljünk arról is, ami nem téma ezeken az összejöveteleken. Az is mondhat valamit, amiről már nem beszélnek az emberek.

Egy falusi pedagógus otthonában iskolai dolgozatokat olvastam. Talán nem is dolgozat volt, csak fölmérés; talán nem is fölmérés, csak kíváncsiság. A tanító egyetlen kérdésre várt választ a gyerekektől: Mi az, hogy éhség? »Az éhség?« — kérdezte vissza az egyik kis nebuló. »Rossz lehet, mesélt róla a nagyapám. Nekünk mindig van mit enni.« A másik személyes élményről árulkodott: ’Focizás után mindig borzasztóan éhes vagyok.«. S hogy ne untassam Önöket, már csak egyet idézek a »sokatmondó tudatlanság« példái közül: »Tegnap babfőzelék volt az ebéd. Nem szeretem a babfőzeléket. Estére úgy megéheztem ...«

Néhányan kifogásolják talán, hogy párhuzamként 1934- ből idézek. Mégis Ide kívánkozik egy részlet a barcsi gazdasági felügyelő jelentéséből. »Bolhán a szegénység és nyomor szinte megdöbbentő. A legtöbb háznál sertést nem öltek, sem hús, sem zsír, sem liszt, sem burgonya vagy főzelékféle, de még só vagy világító anyag sincsen.« Rég volt, éheztek az emberek.

Jelölő gyűlés Kaposváron, 1973 márciusában. Két fontos ügyben fordulták a tanácshoz, és sürgős intézkedést kértek az emberek. Egyikük fölvetette: tarthatatlan, hogy milyen nehézkesen jelölik ki a városiban a garázsépítésre szánt területeket. A másik azt tette szóvá, hegy elszaporodtak a kutyák a városban. Tanácsrendeletet sürgetett az ebtartás szabályozására. Ne higgyék, hölgy lebecsülöm e témáikat. Fontosak, foglalkoztatják az embereket, tehát intézkedni kell. De ott, azon a beszélgetésen szóba se került az, hogy például milyen az ellátás. Van-e élég kenyér és só, lehert-e zsírt kapni, van-e hófehér liszt, kristálycukor a boltokban.

Mi az, hogy éhség? Az öregeik még tudják, sanyarú élményeket hordoznak magukban. És nagyon jó, hogy a fiataloknak fogalmuk sincs róla. Az éhség már nem téma.

Több trafikba is bementem a napokban. Sok panaszt hallottam, hogy niem lehet francia gyártmányú Narva! pipadohányt kapni, meg hogy a drága nyugati cigaretta is kifogy néha. Szerényen álltam a pult elé és megszólaltam: kérek két Symphoniát. Sehol sem tépték föl a doíboat, mindenütt két csomaggal tettek elém. így természetes. Mikor volt az. amikor valóban két cigarettát kértek az emberek meg hármat. Apróság, nem téma már. S ez a tapasztalat további vizsgálódásra »ingerelt«. *

Izgatott például az is, hogy Mit tarthatnak ma szegénynek az emberek. Mit tudnak erről a gyermekeink? Mosolyogtató válaszok sorozatával dicsekedhetek. Figyeljék csak, mennyi naivitás és mennyi múltfelejtés húzódik meg bennük:

»A nagymama szegény. Anyukám is így mondta: szegény nagymamának fáj a torka..« A másik: »Szegény a szomszéd bácsi, mert szegénynek meghalt a felesége.«. És szegény a Pista bácsi, mert elütötte az autó, és szegény az is, aki a Balatonon üdül, mert vannak, akik mindig külföldre járnak. Ki a szegény valójában? Nem téma. Erről már nem beszélnek az emberek.

M m tudom, látták-e azt a tv-műsort, amelyikben farsangoló, hálózó fiatalokat szólaltattak meg. Derűs volt, hangulatos és elgondolkoztató. A kamera bepillantott a rongyosbálba is. Elegánsan öltözött fiatalokat mutatott, akik rongydaráboikat varrtak a nadrágjukra, a szoknyájukra. Rongyosak akartak lenni. »Ez olyan izgalmas. Ilyen nincs sehol, ilyet nem lehet látni, nem lehet hordani sem.« Játszanak hát a ronggyal, a szegénységgel, a valamikori gyötrelemmel. Jó, hogy játszhatnak.

A csurgói főszolgabíró így írt 1933-ban Béleznáról: »Az ínségesek gyermekei majd mind ruhátlanok és olyan rongyokban járnak, hogy mellettük a környékbeli cigányok is jobban vannak öltözködve.«. Nem farsangkor és nem bálba hordták rongyos öltözéküket. De jöjjünk közelebb. Emlékeznek még, amikor a háború után lópokrócból varrt a szabó kabátot meg ruhát? Rég volt. Most 600 forintért vesznek farmernadrágot a fiatalok, pedig 350-ért szövetből is kaphatnának. De a farmer olyan »menő«, ha megkopik. És ők úgy szeretik játszani a kopottat, a régit. Jó, hogy játszhatják.

M3 az, hogy rongyos? Nem téma már.

Panaszkodott egy ismerősöm, hogy nem szolgálták M az áfész mezőgazdasági fölszereléseket árusító boltjában. »Tudod, van egy kis villám a parton, apró kerttel, fűvel, virággal. Kaszát akartam venni, nem volt. Ki is nevettek.« »Kiment az már a divatból, kérem« — mondták derűsen. Kiderült tehát, hogy már nem téma a kasza. És nem az a sarló, a marokszedés és a cselédsors, a szegénység és a nyomor, a rongyos ruha és az ínség: nem téma az sem, ami tizenöt évvel ezelőtt még téma volt.

De miért kell emlegetni ezt 1973-ban? Szinte hallom az effleinvetést. és volt részem benne személyesen is. Néhány embernek ugyanis elmondtam előre, hogy miről akarok írni. Szerettem volna fölmérni a várható hatást. Sikerült. Véleményüket röviden így összegezhetem: »Nevetséges ma már ezekről a dolgokról beszélni! Tele vagyunk gonddal, bajjal (emelkednek az árak, nincs mindenütt jó út meg járda, iskola meg óvoda, lakáshiány van stb.), kit érdekel a múlt, Igaz. hogy nincs éhség meg nyomor, igaz, hogy nem járnak rongyokban az emberek, de hát ez a természetes. Nyugodtan fátylat boríthatunk a múltra. Arról beszéljünk, ami most vari.«

E

gyetértünk. Tudniillik napi gondokról, tervekről, helyi politikáról, elképzelésekről váltanak szót mindenütt ezekben a napokban. Ami most van, arra még senki se mondta, hogy nem téma. És senki se vitatta, hogy vannak gondjaink, hiszen magunk »termeljük« őket, mindig újabb és újabb gondokat. Milyen nagy öröm lett volna, ha húsz évvel ezelőtt ösztönözhettük volna tanácsainkat garázski ieTö!ésre. Akkor más gondjaink voltak. De nem is ezzel akarok vitatkozni. A »természetessel« inkább, azzal, hogy sokszor köny- nyedén, félvállról természetesnek ítélünk mindent, ami történik ebben az országban. Miért? Mintha nem önmagunk gondolatának, két kezünknek, erőfeszítéseinknek, összefogásunknak köszönhetnénk minden örömet, mindent, ami »természetes«. A múltat nem jó száműzni gondolatainkból. Hiszen arra építettünk, hiszen a »múlttól«, anyánk ajkáról tanultuk az ölső szavakat, hisz aiz a föld adott otthonit nekünk, amelyen évszázadokig gyötrődtek őseink. Nem az ő életük, példájuk ébresztett jobbra vágyást és cselekvőkészséget ben- nijhk?

Ezekben a napokban beszélget az ország, van miről. S

ami ma elhangzik a jelölő gyűléseken, arról tíz év múlva biztosan azt fogjuk mondani: nem téma már. Érdemes hát néha fölidézni a múltat, hiszen eltűnése a mai ember munkájának is emlőket állít.

_____________ _____ Jávori Béla